15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
2504 23 | én mármost? Egyetemre nem járhatok, de vannak nekem jó embereim,
2505 7 | egy-két szóra, de csöndesen járj. Magam nyitom az ajtót.~
2506 23 | milyen nagy úr! Hintóban járja, mikor nincs is van esõ.~
2507 23 | mit csináltál nekednek? Járkeltél malomban, másztál zsákok
2508 6 | Az öregbéres még fel se jármozta az ökröket, már akkor a
2509 7 | vidsázsna, míg kenyér után járok.~Morgott a Hékám, mintha
2510 22 | hogy fülön fogjon minden járókelõt:~- Ki vagy, mi a neved,
2511 15 | gazdagabb lett. Az a hír járta róla, hogy vékával méri
2512 7 | bennünket. Bár alig volt jártányi ereje, felcihelõdött az
2513 25 | találkoztál vele valahol jártodban-keltedben?~- Jáj, dehodzsisnem találkoztam,
2514 17 | mindenféle ügyes-bajos dologban járultak elébem. A szelei bíró például
2515 1 | mesélték róla, hogy csupa játékból úgy tördöste szét a lópatkót,
2516 19 | kocsikerék hevert az úton, játékos gyerekek guríthatták ki
2517 11 | mondhatja, milyen szépen játszadoztak. A jegenyék hajlós sudarán
2518 21 | szabad most, nemhogy karddal játszani.~Matykó nem szólt semmit.
2519 11 | ezüstcsengettyû. Utoljára bújócskát játszottak a tuják közt, csakúgy, mint
2520 21 | hadakozni. Csitt-csatt, javában csattogtak a botok, mikor
2521 11 | se zördültek bele. Csak a jázminbokrok virágai libegtek szelíden,
2522 11 | kelyhe, liliomok tölcsére, jázminok csillaga összeborult, úgyis
2523 7 | uraságnak, beszakadt alatta a jég, s azóta nem bírta se kezét,
2524 11 | karcsú orma ingásával a jegenye.~- Istenkém, az ég olyan
2525 11 | milyen szépen játszadoztak. A jegenyék hajlós sudarán hintáztak,
2526 1 | lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének. Nagyapót fölharagította
2527 3 | Hû, havas-borongatta, jeges-teringette, mindjárt cethalat fogunk!
2528 5 | meghagyott a fagy, elverte a jégesõ, leégette a forróság.~-
2529 27 | lehajtotta a fejét, mint a jégverte búza.~- Nincs már énnekem
2530 6 | szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz olyan babszemjankó
2531 19 | parancsolatja szerint történt - jelentette be fúló hangon a hopmester.~
2532 13 | becsületes foglalkozásom, hodzs jobbádzs vótam, de ezsentúl most
2533 1 | õ is csak olyan szegény jobbágya volt a malajdoki uraságnak,
2534 13 | mától fogva ti nem vagytok jobbágyaim, én nem vagyok uraságotok.
2535 1 | Igazság szerint persze a jobbágyembernek a testi munkáján kívül semmije
2536 9 | szétosztogatta a szegény jobbágygyerekeknek, az Petykó volt. Aki a hopmester
2537 19 | nagy vasládába. Hiszen a jobbágyok már nem adóztak az uraságnak,
2538 7 | rávilágított az uraságra meg a jobbágyra. Az uraság mind a két kezével
2539 12 | úr maga is ott ült rajta, jobbján meg a vendég, tüzes szemű
2540 12 | azzal integetett köszöntést jobbra-balra.~Még le se szállt a hintóról,
2541 10 | terem a legédesebb dió. Jobbról lesz a Matykó fája, az termi
2542 2 | tükörben, kiszólt az utcára:~- Jöhetsz már, cimborám!~Abban a percben
2543 22 | a miatyánkból azt, hogy „jöjjön el a te országod”. Ráfogták,
2544 11 | mintha a csillagok közül jönne, s mégis olyan csodálatos
2545 25 | embernek. Az országúton jönnek-mennek a kocsik, egymást érik az
2546 13 | Gáspár urat is hallottuk jönni-menni, parancsokat osztogatni.
2547 14 | fiatal Malajdokihoz:~- Velem jössz?~- Én? Hogy mehetnék? -
2548 19 | számára már meghalt. Egész nap jött-ment az elvadult kertben, vagy
2549 1 | a házunknak a tájára se jöttek többet. De még az utcát
2550 14 | Nagy jó uram, búcsúzni jöttem. Hozzám való nagy jóságukat
2551 15 | csizmáján.~- Hát az miféle jöttment ott? - horkantott oda gorombán
2552 9 | is mentünk mi, vissza is jöttünk a csõsszel együtt - de akkorára
2553 29 | hadd pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!~Ti is, öreg diófáim,
2554 20 | hogy Matykó beiratkozik jogásznak, én meg tanárságot tanulok.~
2555 8 | hát alszanak a dinnyemagok jóízûen, s eszük ágában sincs fölébredni.
2556 24 | Aludni is aludtam olyan jóízût, hogy olyant gyermekkorom
2557 16 | is megszokta, de a régi jókedve elveszett valahol.~Abba
2558 26 | Bizs azs még harap is, ha jókedvében találják. Annyi fedzsver
2559 23 | Tilinkó! - erõltettem a jókedvet. - Hát te kit keresel ebben
2560 21 | Csatáztunk, Libór mester - felelt jókedvûen Matykó -, fel akarok csapni
2561 24 | nádon. Még táncsolunk is, ha jókedvünk kerekedik. Tûzsrevalót ád
2562 7 | beleértünk, úgy megette a mi jókedvünket a markoláb, mint a fogyó
2563 7 | semmi baj, míg az ember jókedvvel győzi. Olyan aranyhíd az,
2564 5 | a kenyeret édesapádnak. Jólesik neki, ha hazajön a szõlõbõl.~
2565 22 | hogy áruló lett - legalább jóllakik belõle.~Csak mikor ezen
2566 27 | gyûrött, poros ruhája régi jómód és hosszú bolyongás mutatója.~
2567 28 | gyerekeket tanítani szépre, jóra, együtt járnak békességet,
2568 14 | jöttem. Hozzám való nagy jóságukat holtom órájáig el nem felejtem.~-
2569 12 | ne hajított volna az öreg jószágnak. Ilyenkor Kõrös az ormótlan
2570 16 | hegedûjét tartotta, a tilos jószágot. Ha tilos nem lett volna,
2571 7 | nem kell megválni az öreg jószágtól, mikor egyszerre csak elejbe
2572 10 | eszik.~- Köszönjük szépen a jószándékodat - mosolygott Tamás úr -,
2573 14 | borultam nagy jó uramnak, nemes jótevõmnek, akkorra már megállt a szíve
2574 18 | sapka tetején egy kopott juhászkalap, rongyos honvédruha rajta,
2575 16 | végigrántotta Tilinkó a lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük, no, melyikünké
2576 13 | Sólyom Miklós pozsonyi jurátus deák ütötte a sok levélre
2577 13 | Sólyom Miklós pozsonyi jurista deák vagyok - ütötte össze
2578 8 | és hogy a magyarnak is jussa van a szabadsághoz. Gáspár
2579 4 | egyre azt hajtogatta:~- Jussom volt a báránhozs, nekem
2580 28 | Ráismers-e a pénzsedre, úrfi? Jut-e még esedbe azs arany azs
2581 19 | Magára csukta a kaput, s nem juthatott be hozzá, senki, még az
2582 13 | gyerekszobából. Ugyan eszébe jutott-e megállni hallgatódzni: melyik
2583 7 | az vagyok.~- Aha, hát ide jutottatok, híresek? Hát már a macskátokat
2584 15 | legények közt. Nekem is juttatott belõle kettõt.~- Látom,
2585 17 | fehér feje az édesanyámat juttatta eszembe, akinek hírét se
2586 17 | Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a Guruj kutya, neve hallatára,
2587 26 | félcsd te azs öreg Tilinkót - kacsintott rám ilyenkor -, és van azs
2588 24 | nem olyan kevély a virágos káka. Az szépen összeszövetkezik
2589 23 | őnála nélkül azóta már a kakas se kukorékolna maga után.~
2590 26 | a subát. Hurcolták is a kakastollas katonák megint vissza Hrosziancsik
2591 7 | párázik az asztalon a forró kalácscipó, és hogy tömi magába Dióbél
2592 2 | magát, kétfelé tört egy kalácscipót, kiszedte a fehér belét,
2593 7 | mikor hazaért. Volt abban kalácskenyér, libacomb, marcifánk, még
2594 21 | esztendeig éltem a ti fehér kalácstokon.~- Várj csak. Szeretnék
2595 12 | bátran! Szorítsd meg azt a kalamust, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~
2596 12 | Kossuth Lajos. Darutollas kalap volt a fején, azzal integetett
2597 12 | szívedet, fiacskám, aranyból kalapálta az Úristen - mondta neki
2598 15 | Olyan név ez, amit mindig kalaplevéve fognak emlegetni ezen a
2599 20 | keresek.~- Hé, kapd le a kalapod! - kiáltott rá nekidühösödve
2600 23 | bízok valamit. Söpörd a kalapodba ezt a csomó aranyat, vidd
2601 21 | Annyi garast hánytak a kalapomba, hogy eléltünk belõle egy
2602 3 | keresztanyám, Hadara Setét Kalára nevetve csapta össze a kezét:~-
2603 14 | fogható nem volt még a magyar kalendáriumban.~Siettünk a hírrel a Gáspár
2604 24 | mink nem tartottunk volna kalendáriumot a tükör mögött, még ha lett
2605 12 | táncolt a legszebben, a kályhából õrá mosolygott a legpirosabb
2606 7 | tőlünk. Mert ahol üres a kamra, ott az egereknek is felmondanak.~
2607 15 | Édesapám föltarisznyázva állt a kamrában. Deres bajusza kikenve huszárosan.
2608 2 | volna ám szegény apám, ha kanala lett volna, csakhogy ezt
2609 2 | becsületes ember megeszi a kanalát - hunyorított oda az uraságra.~
2610 19 | feküdt ott a nagy diófa kanapén, fekete posztóval letakarva.~-
2611 17 | reggel azzal szaladtak haza a kanászgyerekek a mezőről:~- Jön az ellenség!
2612 4 | rendeletet, hogy adjanak neki egy kancsó forralt bort, hadd érezze
2613 3 | szedrezni.~Az ilyenre én mindig kantáros legény voltam, most se kellett
2614 7 | róla a bõrt a cigány, ahogy kapadozott utána.~- Ne kerepelj annyit,
2615 7 | neszelünk föl, hogy valaki kaparássza az ajtót.~- Micsoda ítéletidő! -
2616 28 | rézüstöt szorongatott Tilinkó, kaparta ki belõle a földet. Mire
2617 20 | fiatalurat keresek.~- Hé, kapd le a kalapod! - kiáltott
2618 26 | Rossjancsi úr a kezsibe kaphatna, nagyon megsorítaná a nyakravalómat.~
2619 10 | gyerekek, kettõ lesz belõle. Kaphattok otthon diót, amennyit akartok,
2620 2 | íródeák is, csak a hopmester kapkodott a kardjához:~- Ne bántsuk
2621 1 | mert nem ijedtek meg. Mohón kapkodtak a Törõcsik feléjük nyúló
2622 2 | Pedig volt a kastélyban káplán is, íródeák is, hopmester
2623 17 | emlegeti a történetírás. Én se káplár voltam már, hanem hadnagy,
2624 16 | engem Villám ezredes úr káplárnak léptetett elõ. De Tilinkóból
2625 7 | Hékámért lehetne egy-két garast kapni. Reggel kiviszem a piacra.~
2626 8 | láttam álmomban, mint a káposztáshordónk, s mindnyájának a hajába
2627 28 | amitõl tavasszal szinte káprázik az embernek a szeme.~Tilinkó
2628 11 | szerint.~Egyszerre olyan kápráztató lett a világosság, hogy
2629 29 | méhecskéink telehordták mézzel a kaptárt.~Piros gyümölcsüket, édes
2630 1 | vágta keresztül az alacsony kapu fölött, hogy csak úgy nyekkent
2631 26 | persze volt, hogy csak a kapufélfa mellõl nézte, mikor a gonosz
2632 7 | erdõnek beillõ, mindig nyitott kapujú, oda botorkált be. Valami
2633 2 | nézegetett rá, mert szívtelen, kapzsi, magának való ember volt.~
2634 29 | kalács a rácson, ha jön a karácsony.~Igaz, leperegnek virágaink,
2635 5 | Én már megettem a másik karajt - mondtam fülig elvörösödve.~
2636 3 | hátha bekap valami éhes kárász. Mert harcsa bizonyosan
2637 8 | mégis megcsalatkozott. Nem karbunkulusok meg aranydrágaságok voltak
2638 11 | ezüstlevelei zörgésével, karcsú orma ingásával a jegenye.~-
2639 18 | tetejében, s nincs nála se kard, se puska.~- Az ám, én vadzsok,
2640 19 | akkor ugrott föl, mikor kardcsörömpölést hallott belülrõl.~„Csakugyan
2641 17 | Ráütöttem kardomra, s a kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent
2642 2 | a hopmester kapkodott a kardjához:~- Ne bántsuk azt a gyíklesõt,
2643 16 | fölhasogatja a papírt, mintha kardnak erezné magát.~Mikor már
2644 17 | támaszkodnom, míg élek: jó kardom.~Ráütöttem kardomra, s a
2645 17 | élek: jó kardom.~Ráütöttem kardomra, s a kardcsörrenésre a vak
2646 19 | Malajdoki Tamás a nagy székben, kardosan, kucsmásan, fekete mentében,
2647 18 | halántékomban zúgott a vér, tüzes karikák táncoltak a szemem elõtt.
2648 7 | a lábuk alatt.~Édesapám karikára meredt szemmel nézett utánuk.~„
2649 4 | kérem - emelte meg Tilinkó a karimátlan kalapját.~- De kapsz ám
2650 28 | parton, térdére támasztva a karja, karjára a feje, bámult
2651 11 | akarná többet ereszteni a karjából.~- Drága jó fiam - csókolgatta
2652 3 | oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy rángattam, mintha
2653 11 | vállát Matykó, átölelte a két karjával. Én is odalopództam hozzájuk,
2654 26 | fúva, prüszkölve, s akkorát karmolt a tábornok úr lába szárán,
2655 28 | lehallatszott hozzánk a cinegék kárörvendõ szava:~- Nincs-kincs! Nincs-kincs!
2656 10 | varjúpaprikásból. Még megtanulnánk tõle károgni.~- No, akkor legalább a
2657 15 | visszaköszönnék, mindig járna a karom, mint az óra sétálója -
2658 15 | mosolyogtam el magam, az egyik karommal az egyiküket, a másikkal
2659 12 | lábunkon, mikor Biczók mester karon fogta Petykót:~- No, fiam,
2660 23 | hogy meg ne lássanak, hogy kárt ne tegyenek öreg barátomnak.
2661 25 | cserélek a faluban egy kis kását, hodzs hurkát is tölthessünk.~„
2662 2 | valamit - kapott a szóba a kastélykáplán. - Hát azt tudja kend, ugye,
2663 7 | megiramodott, és meg sem állt a kastélykertig.~„Istennek hála! - tette
2664 7 | miért.~Nagy kertje volt a kastélynak, erdõnek beillõ, mindig
2665 20 | embereknek adjuk árendába. A kastélyon is sok a helyrehoznivaló.
2666 14 | meguntad már a malajdoki kastélyt?~- Halálos holtomig szolgálnék
2667 13 | diófáinkat megnézni, mikor a kastélyudvaron egy pörge bajszú, tollas
2668 1 | fejszét. Nem is vágta, hanem kaszálta már a fákat, s minél elõbbre
2669 17 | leakasztotta a szögről a kaszát, s kegyetlen haraggal vagdosta
2670 13 | udvarára. Jött is a tenger nép, kaszával a parasztok, karddal az
2671 7 | ködmön alatt. A Hékám a katlanban vetett magának ágyat hamuból.
2672 7 | Oda-odatévedt a tekintetünk az üres katlanra. Ugyan hová bolyongott az
2673 19 | gondolta a hopmester -, de katonacigány. Érdempénz is van a mellén.
2674 26 | se seri, se sáma.~- Hat katonáfal fokatom el - borzongatta
2675 18 | Nekem meg kell keresnem a katonáimat.~Tilinkó nevetett, de úgy,
2676 18 | nem bír a Kossuth Lajos katonáival, segítségül hívta a medvét,
2677 15 | ahova én: Kossuth Lajos katonájának. Jó lesz ez a kis költség
2678 13 | kapuig utánaszaladtunk a katonáknak. Matykó a szájába tömte
2679 16 | sebét.~Otthagytuk az elsõ katonakórházban, amit találtunk. Nekünk
2680 12 | úgy nyekkent.~- Édes kis katonám - nevette el magát Kossuth
2681 17 | hazának adjuk, fegyverre, katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen
2682 16 | hogy tanítson meg bennünket katonásan állni.~- Mert ez a csiribiri
2683 22 | bennünket. Esti harangszó után katonát állítottak a város minden
2684 16 | ült az öreg a nagy kõkút káváján, kócosabban és rongyosabban,
2685 12 | mosolyogni is próbált a haragos kávésfindzsaszemeivel.~De mindenki így volt Petykóval,
2686 22 | csizmájáról is, hogy elment a kedve az esti szellõzködéstõl.
2687 12 | iskolában is mindenki a kedvében járt Petykónak. A napsugár
2688 26 | Rossjancsi úrral, ost azs õ kedvéért urasodtam ídzs el.~Az történt
2689 8 | és egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtõl. Mit ér
2690 27 | hitemet, az élethez való kedvemet. Nem nyomorúság ez, testvér:
2691 13 | karjára kapta a fiát, a jót, a kedveset:~- Fiacskám, te okos gyerek
2692 2 | édesapám, hogy ilyen figurás kedvét látta ennek a harapós borbélynak.~
2693 7 | annyit, Tilinkó - szólt neki kedvetlenül édesapám -, elég nekünk
2694 19 | már többet sose fogadta kegyelmébe Tamás úr. Pedig az ezüstkoporsó
2695 15 | megemelni?~- Nem ismerem kegyelmedet - felelte csöndesen a diákféle.~-
2696 15 | már annyi aranyam, mint kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek
2697 26 | megnészhetjük.~A tábornok kegyesen megbillentette aranygalléros
2698 29 | fájáról rikoltozik rám: - Kell-e dió, fiú?~Eredj, bolondos
2699 17 | az osztráknak.~- Micsoda kelmednek az apai öröksége? - néztem
2700 15 | akkor mért köszönjek én kelmédnek elõbb, mint kelméd nekem?~
2701 11 | megint elszunnyadtak. Rózsák kelyhe, liliomok tölcsére, jázminok
2702 11 | kert angyalkákkal.~Virágok kelyhébõl nõttek-e, csillagok sugarán
2703 11 | körül a liliomok bókoló kelyhét. Még a szökõkút vize is
2704 1 | hajlott korú ember volt, de kemény tartású még akkor is, mint
2705 1 | bekukucskált a lombok közé.~Kenderikefészek volt az ágvillában, négy
2706 16 | esett vezérestül.~Szép piros kendõjével jó reggelt integetett a
2707 9 | az a jó mesterség, mert a kengyelfutónak sose kell patkoltatni a
2708 22 | kenyérre lehetett volna kenni.~Hát hiszen meg is tettük
2709 5 | neki. Hármunknak mindennapi kenyere.~Akkor tanultam meg igazán,
2710 22 | A hazugság sohase volt kenyerem. Nyíltan megmondtam Matykónak:~-
2711 26 | rá dühösen.~- Keresem a kenyeremet.~- Mit kereset? A kenyeret
2712 21 | A NYOMORÚSÁG KENYERÉN~Fölérni csak fölértünk Pestre,
2713 22 | nyomorúságom mindennapi kenyerének felese, Malajdoki Matykó
2714 10 | engedem elvenni Pongrác apó kenyerét. Tudod, egyik öreg holló
2715 5 | Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Dióbél? - kérdezte tõlem.~
2716 21 | csak. Szeretnék segíteni a kenyérkeresetben. De én se pékgyerekek nevelõje,
2717 7 | magatokat? Vagyok én olyan kenyérkeresõ, mint ti. Hiszen ti hárman
2718 5 | azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt, s
2719 22 | mint az írós vaj. Akár kenyérre lehetett volna kenni.~Hát
2720 5 | MINDENNAPI KENYERÜNK~Szegény ember dolgát boldog
2721 5 | neki, hogy a mindennapi kenyerünket megadja a Jóisten.~Együgyû
2722 12 | egyszeregyet!~De akárhogy kényeztette Petykót az egész ház meg
2723 12 | elõttem minden, mint hajnali kép a hosszú fasorban. Csak
2724 22 | belevilágított a katona a képébe a lámpásával. Hanem aztán,
2725 18 | mintha nyúznák. Ráncos fekete képén csörgött a könny.~- No,
2726 5 | is nagy úr volt hozzánk képest. Mert annak minden rendes
2727 6 | takarítottam meg. Kinek a képét látod ezen, felséges király?~-
2728 6 | Nevenincs király a saját képmásában. - Karika a szemem, szélfogó
2729 3 | teszlek ám - mondta komoly képpel -, mégpedig nem is a nagy
2730 6 | vállukon, számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni?~-
2731 23 | édesanyám?~- Kösönik sépen a kérdésedet: nincs semmi bajuk.~- Ugye,
2732 2 | íródeák állt elõ. Ez olyan kérdést adott föl, amire maga se
2733 4 | A hegedihúrt már nem is kérdezem. Azs is bizsonosan a báránban
2734 9 | már kérdezni se kellett, õ kérdezetten is megvallotta, hogy egymaga
2735 4 | vegyen el, te Tilinkó? - kérdezi tõle az édesanyám, keresgetve
2736 19 | minden drágaságnak lába kerekedett. Hanem egyszer aztán mégiscsak
2737 24 | táncsolunk is, ha jókedvünk kerekedik. Tûzsrevalót ád a nádas,
2738 23 | Hímezett-hámozott az öregúr, utoljára kereken megmondta az igazságot:~-
2739 7 | ahogy kapadozott utána.~- Ne kerepelj annyit, Tilinkó - szólt
2740 20 | Malajdoki nevû fiatalurat keresek.~- Hé, kapd le a kalapod! -
2741 26 | Keresem a kenyeremet.~- Mit kereset? A kenyeret neket?~- No,
2742 10 | Úgy látom, megint kincset keresett valami bolond ember a Cipóhalomban -
2743 4 | kérdezi tõle az édesanyám, keresgetve a legfényesebb kis pénzt
2744 19 | tenném, ha inkább a nádasban keresnék magamnak kvártélyt.~- Mert
2745 18 | szoknyáján ülni. Nekem meg kell keresnem a katonáimat.~Tilinkó nevetett,
2746 17 | néztem nagyot a különös kérésre.~- A nevem. Német Andrásnak
2747 21 | mester. Két deák. Lakást keresünk - mondom neki.~- Lakás?
2748 3 | mikor megszülettem, hogy a keresztanyám, Hadara Setét Kalára nevetve
2749 1 | nagyon peckesen járt. A keresztapám neve Rádillik Rigó Pál volt,
2750 20 | hosszában: az orra. Még hosszabb keresztben: a szája. De olyan hosszú
2751 3 | aztán ez a Dióbél, hiába keresztelt Pálnak a pap. S már csak
2752 25 | hanem kimondta Tilinkó keresztnevét, ahogy az illendõség kívánja.~-
2753 28 | vele szárítani!~Magamnak is keresztülvillant a lelkemen a reménység:
2754 18 | csörgött a könny.~- No, csak kerezsd, bibas.~De erre már egészen
2755 9 | hogy ezt a rossz Matykót kergesse el a háztól hörcsögnek.~
2756 1 | gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének.
2757 7 | lesz a neve ezentúl.~Vért kergetett az anyám arcába a harag,
2758 18 | inkább saladjunk, mert kergetnek.~- Nem szaladok én már sehova.
2759 12 | Petykó, kukkurú!~Pipiskék kergetõztek az útszélen, azok is mind
2760 17 | elinalt. A pirossapkások kergették õket a tábori tüzek világánál
2761 16 | Mikor már az ötödik csatában kergettük meg a németet - mert csak
2762 22 | deákéletem. Sose tudhattam, mikor kérik tõlem számon, hogy honvéd
2763 24 | honnan, honnan se, két subát kerített Tilinkó. Én bizony nem mertem
2764 1 | békítették, a nyakába estek kérlelõ szóval.~- Odább, hé! - rázta
2765 15 | szót.~- Kedves öcsémuram - kérlelte szépen -, fogadja el tõlem
2766 17 | szelei bíró például arra kért engedelmet, hogy õ odaadhassa
2767 11 | nyitott ablakon kihajoltam a kertbe.~Csodaszép nyáréj volt,
2768 19 | nap jött-ment az elvadult kertben, vagy sétált le s fel a
2769 22 | rendben van, megindultunk ki a kertbõl, de egyesével. Én mentem
2770 8 | Most már odavan az egész kerted.~Ríva fakadtam, és elszakadtam
2771 4 | s szó nélkül illant el a kertek alatt. Helyette az anyám
2772 3 | cethalfiút, és engedelmet kértem rá édesanyámtól, hogy beletehessem
2773 5 | a mindennapi kenyeret.~- Kertészpecsenye lesz a vacsoránk - újságolta
2774 5 | pecsenyéhez nem kellett bicska. Kertészpecsenyének a sült tököt csúfolja a
2775 13 | Tûvé tettük érte az egész kertet, de se híre, se hamva. Tamás
2776 19 | Nagyapám, küldj pénzt, sokba kerül az úri élet, márpedig az
2777 7 | uram. Ártatlan gyerekemet kerülgeti otthon az éhhalál.~Kibújt
2778 15 | vissza, mintha az is pénzbe kerülne. Annál mérgesebb szemeket
2779 15 | Ezt a csúfságot el kell kerülni mindenáron.~Meg is próbálta
2780 17 | körüljártam pihenõ hadam. Ahogy kerülök-fordulok egyet, megint elõttem áll
2781 9 | akkor Tilinkó bográcsába kerülsz!~Ilyenkor Matykó visított,
2782 9 | Tamás úrral, hogy akármerre került-fordult, engem is mindig magával
2783 4 | vehette Tilinkó, mert sokáig kerülte a házunk táját. Csak akkor
2784 8 | amit te nem tudsz.~Így kerültem a hopmester úr keze alól
2785 19 | utat hazáig. A városokat kerültük, mert azokban már mindenütt
2786 10 | Tamás úr -, de most nem kérünk a varjúpaprikásból. Még
2787 5 | száraz volt már az, hogy a kés nem fogta, örült is annak
2788 13 | Az öreg csordás, Karika Kesely András látta a fiatalurat
2789 19 | dobbantotta meg hûséges szívét a keserûség. - Hát éppen az utolsó Malajdokinak
2790 19 | bugyogott ki öreg szíve keserûsége, s csak akkor ugrott föl,
2791 2 | föl az úr, mert a társam késik egy kicsikét.~Meglett az
2792 26 | akárki lesz is, de akármilyen késõ éjszaka is.~A kerületi fõnök
2793 2 | vállon az uraság -, inkább a kést-villát forgassuk ahelyett.~Azzal
2794 22 | vermében fogjuk meg a rókát!~Készakarva csináltuk így, hogy a spion
2795 3 | vízzel, beleeresztette a keszeget, odanyomta a markomba.~-
2796 3 | bele egyéb egy háromnapos keszegnél, akkora lehetett, mint egy
2797 26 | már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán, ekész pátran megnészhetjük.~
2798 26 | várt, annak a fogadására készítgette magát.~- No, mi mekfan már
2799 19 | volt semmi baj se, míg a készpénzében tartott Tamás úrnak, de
2800 22 | Azért nem tudod meg, mi készül itt. Legalább éntõlem nem.~-
2801 11 | mintha sárgarigók iskolájába készülne.~Hanem azért nehezen ment
2802 15 | malajdoki piacon a többi hadba készülõ fiatalsággal. Még Bögre
2803 15 | belõle kettõt.~- Látom, oda készültök, ahova én: Kossuth Lajos
2804 13 | reggel éppen a Cipóhalomra készültünk a diófáinkat megnézni, mikor
2805 5 | szerettem volna, ha csak kétfélét ettünk volna. Inkább ettem
2806 19 | belefektették a halott urat. Fejéhez kétoldalt gyertyát is gyújtottak,
2807 23 | amelyikbe temettük õket.~Kétségbeesetten ráztam meg az öreg cigány
2808 18 | cigány végignézett rajtam kétszer-háromszor, aztán elvigyorogta magát,
2809 9 | meg tudtam volna mondani, kettõjük közül melyik az egyik, melyik
2810 23 | már nemigen van, Dióbél. Kettõjüknek is kicsi azs azs egy sír,
2811 2 | behuppant a mûhelybe.~- Hát kettõnket mennyiért borotválna meg?
2812 20 | sütött útravalóul mind a kettõnknek kukoricamálét, azzal nekivágtunk
2813 21 | élek? Te keresel mind a kettõnkre. Hát én ezt nem bírom tovább.~-
2814 20 | bugyogója sárga szegéssel, kettõs farkú fekete kabátja sárga
2815 24 | mohot se. Bezzeg nem olyan kevély a virágos káka. Az szépen
2816 8 | pedig magánál tartja, bajba keveredik, mint ahogy Tilinkó kifülelte.
2817 15 | lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra
2818 11 | csillaga összeborult, úgyis keveset aludtak az éjszaka.~Az angyalka
2819 11 | egyszer csak valami világosság kezd derengeni a kert közepén.~„
2820 12 | Szép hosszú vers volt, a kezdetére még most is emlékszem:~Érdemes
2821 10 | No, gyerekek, elõ a diót! Kezdjed, Dióbél!~Vörös lettem, mint
2822 23 | az egész életemet. Mihez kezdjek én mármost? Egyetemre nem
2823 10 | amik a halom túlsó tövében kezdõdtek, és húzódtak el irdatlan
2824 17 | Szegény koldus vagyok - kezdte halk, fájdalmas hangon,
2825 11 | csodálatos erejû, hogy táncolni kezdtek raja a füvek és virágok.
2826 7 | miákolását.~Estefelé aztán én kezdtem miákolni. Korgott a gyomrom
2827 28 | gyerünk kincset ásni!~Fönt kezdtük a munkát a domb tetején,
2828 21 | maga után az ajtót.~Ettõl kezdve se tett, se vett engem Matykó.
2829 17 | vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse a kisajtóban
2830 13 | karddal az úrfajta, mindenféle kezebeli szerszámmal a mesteremberség.
2831 11 | tördelte lecsüggedt szárnnyal kezecskéjét.~A virág testvérkék azonban
2832 6 | királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt
2833 12 | kalamust, hogy ne ficánkoljon a kezedben!~Bóbitás galambok mindig
2834 4 | a szenteltvíztartó is a kezéhez ragadt. Az édesapám húzta
2835 16 | a toll is fölágaskodik a kezemben, és fölhasogatja a papírt,
2836 8 | csinálta, hanem kirántotta a kezembõl, s úgy vágta volna a fejemhez,
2837 13 | híresztelek. Bilincset tesznek a kezemre, lakatot a számra. Én rab
2838 13 | utána küldeni, mikor Tilinkó kézen fogva hozta a kis szökevényt.~-
2839 25 | füle maradt meg tarkának. Kézhez is szokott úgy, hogy még
2840 28 | vetett rá. Ó, de csak üdzses kezse volt. Áldja meg azs Isten!~
2841 16 | veslek én téged többet a kezsembe, vagy se.~Hát bizony nem
2842 13 | udzsan elég vad, mert ehul, a kezsemet is megharapta.~Ettõl fogva
2843 18 | Mert ha a nímet ránk tesi a kezsét, akkor sose látsuk többet
2844 26 | félek, ha Rossjancsi úr a kezsibe kaphatna, nagyon megsorítaná
2845 6 | Tegez a vállukon, számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire
2846 10 | Tamás úr pedig megfogta a kezünket:~- Mondok én nektek egyet,
2847 22 | Pszt, pszt - csöndesítette kézzel-lábbal a spion, s el akarta magyarázni,
2848 19 | Nádországban, hodzs egés üres kézzsel dzsüttem haza a harcsháborúból.~
2849 7 | messzirõl, s kisejtette a kiabálásból, mirõl van szó. Valamelyik
2850 7 | tûri ám ez, hogy mérgesen kiabáljanak rá.~- De én se tûröm ám,
2851 1 | föltápászkodott, akárhogy kiabált utána a gazda:~- Megállj,
2852 12 | Gáspár úr, Biczók mestertõl kialkudott a számunkra egyheti vakációt,
2853 11 | várta türelmesen, mikor kiáltják már: „Szabad!”~Egyszer aztán
2854 12 | hiszen ez a mi hintónk! - kiáltotta el magát Matykó.~Az volt
2855 12 | a szemünk, és egyszerre kiáltottuk mindnyájan:~- Petykó! Petykó!
2856 8 | oldalán. Aztán mindennap kibontottam egy-egy gödröt, és egyre
2857 17 | motyogta zavarodottan Csiha, s kibotorkált az emberek közül. A Guruj
2858 28 | magad dolgát?~Az öregnek kibuggyant a szemébõl a könny:~- Nem
2859 9 | Matykó valami csintalansággal kibuggyantotta a szemembõl a könnyet -,
2860 9 | mindig kötözködsz, egyszer kicsaplak a falu végére hörcsögnek,
2861 10 | egy terebélyes diófa, azt kicsavarta a szél, most éppen annak
2862 25 | szépen, a csíkos bundáját is kicserélte egész szelíd színûvel, csak
2863 3 | Dióbél Törõcsik lesz. Olyan kicsike voltam, mikor megszülettem,
2864 2 | mert a társam késik egy kicsikét.~Meglett az gyorsan, olyan
2865 25 | belenyugodott volna, mert egy kicsinység elcsendesedett.~Hanem ahogy
2866 3 | levenni, mert csakugyan nagyon kicsire maradtam a növésben. Már
2867 24 | eleséget begyûjtsem. Az se kicsiség ám: számon tartani, melyik
2868 23 | télen se hal éhen, mert kicsivel beéri.~Elmentem a jóravaló
2869 7 | gyertyafény, azt megkopogtatta.~- Kicsoda az? - kérdezte belülrõl
2870 2 | szépen megborotválja ám!~- Kicsodát? - hebegte a mester.~- Hát
2871 19 | veri valaki a kaput erõsen. Kicsoszog Bögre úr egymagában, visszatér
2872 20 | engedi.~- Hát az meg már kicsuda?~- Az most itten mifelénk
2873 3 | kendet szaggatni, amiért kicsúfolt! - lihegtem nekivörösödve.~-
2874 19 | Tamás úr kopasz homlokán kidagadtak az erek az indulattól, ahogy
2875 16 | hanem én is. Napvilágon kiderült, hogy a hajnali zenebonában
2876 22 | hazaértem a kvártélyunkra, kidugta a fejét a paplan alól, és
2877 4 | sövény közt, a szellõzködésre kieresztett bárányok pedig dideregve
2878 25 | tekingetett körül Tilinkó, s kieresztette a cirmost a tarisznyából. -
2879 10 | nap, mire az ányási erdõbe kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában
2880 21 | kellett attól félni, hogy kiesik az ablakon. Nem ám, mert
2881 22 | a német, de azért mégis kieszelte a módját, mivel bosszantson
2882 23 | le a fejemet. - Ezt jól kieszelted. Semmire se vagyok már való
2883 2 | Pukkancs Bavina borbélyt kifigurázta.~Bavinának hívták a mi falunk
2884 12 | mester, mikor látta, hogy a kiflijét minden reggel szétosztogatja
2885 28 | mosolygott az öreg, s kifordította elénk a kolompot. Csengve-pengve
2886 8 | keveredik, mint ahogy Tilinkó kifülelte. Ezért kellett õket elásni
2887 3 | szemetelt, de azért csak kifutottam a cethaltudóshoz a szomorú
2888 2 | pólyás babáé. Mikor aztán jól kigyönyörködte magát az ablakpárkányon
2889 29 | nyújtanák búcsúra. Sebaj, kigyönyörködtük magunkat a virágok pompájában,
2890 10 | farkasnak, nádi rókának, kígyónak, békának, vízimadaraknak
2891 28 | harmadik sarok csak nem akart kigyulladni, hiába vártunk. Nyilván
2892 7 | annak a Hékám nem eladó!~Kigyulladt a szülém orcája, s utoljára
2893 16 | bennünket az éjszaka. Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak
2894 11 | magamban, s a nyitott ablakon kihajoltam a kertbe.~Csodaszép nyáréj
2895 12 | egyheti vakációt, és azzal kihajtottunk a malajdoki kastélyba.~Én
2896 19 | magát vádoló hangos beszéde kihallatszott a konyhára. Reggelre megfehéredett
2897 22 | csináltuk így, hogy a spion kihallgassa a beszédünket. Bizonyosra
2898 22 | alszik. Lám, gondoltam, mégis kihallgatta a beszélgetésünket.~Reggel
2899 19 | hogy sárréti sebesülését kiheverje, s ott sütkérezzék nálunk.~„
2900 12 | csillogásán is, hogy valami igen kihozhatta a sodrából.~- Gyerekeim -
2901 19 | pénzbõl veszel fakoporsót, azt kihozod nekem, a többit elküldöd
2902 16 | hegedût.~- Tudtam, hogy ettõl kihull a fogatok, bibasok!~Hát
2903 20 | kis írást hoztam az úrnak.~Kihúzott a kabátja farkából egy nagy
2904 11 | A szelíd, félénk gyerek kihúzta magát, és odaállt az apja
2905 12 | elégedetten Biczók mester, és kiintette a padból a piruló Petykót. -
2906 12 | mint a csillag. S ahogy kiírom a nevét, mindig úgy érzem,
2907 15 | mikor azt mondtam, hogy kije marad Tamás úrnak, ha õ
2908 13 | betegen feküdt, nem bírt kijönni elbúcsúzni. Petykó sápadt
2909 12 | általunk,~magyar nemzetünkért kik élünk és halunk.~Szegény
2910 8 | nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot a fészkébõl.~-
2911 28 | diófacsemetével. Ha azs a sok dió mind kikel, Malajdokon még azs uccsát
2912 8 | hét, mire a dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted
2913 15 | kamrában. Deres bajusza kikenve huszárosan. Rozsdás csõszpuska
2914 10 | kakasszóra talpon lesz, az kikísérhet az ányási erdõbe, Pongrác
2915 22 | de nemigen mertünk vele kikötni. Tudtuk, hogy hatalmas úr
2916 3 | eleje lettem volna. Semmi kilátásom sem volt rá, hogy engem
2917 6 | hogy mind a harminckét foga kilátszott volna, ha mind el nem hullajtotta
2918 13 | értek én mindjárt.~Ahogy kilépett a tornácra, és a zajongó
2919 8 | akkor lépj hatot. Amekkorát kilépsz, akkora lesz a dinnyefölded.~
2920 22 | való beszélgetésünket is kilesi? ‑ tûnõdtünk a pajtásaimmal.~
2921 16 | aztán a szívére szorítva kilopódzott vele a táborból.~- Drágám,
2922 10 | húzódtak el irdatlan messzire.~Kimelegedtünk, mire fölcihelõdtünk a halom
2923 21 | ünnepnapokon azt is megtettem, hogy kimentem muzsikálni a budakeszi sváblegényeknek.
2924 19 | Én még régi pénz vagyok. Kimenteni a divatból.~- Igenis, nemzetes
2925 12 | fogott bele a versbe, aztán kimeresztett szemmel nézett körül. Kereste
2926 19 | nem tehetem, nagy uram! Kimondom én, ha menten agyonvág is
2927 25 | csúfolódott többet, hanem kimondta Tilinkó keresztnevét, ahogy
2928 3 | növendék pióca.~Az öreg kimosta a sótartó kupáját, telemerítette
2929 11 | leszálljanak a földre, s kimulassák magukat idelent jó gyerekek
2930 16 | füstös hegyomladékokon ki‑kimulatta magát a hegedûjével. De
2931 28 | csúfolódva, hol ijesztgetve.~- Kincs-kincs-kincs! Nincs-nincs-nincs! Nincs-nincs,
2932 28 | Fejsze kellett elõször a mi kincsásásunkhoz: ki kellett vágni a sûrû
2933 8 | ország dolgairól. Ezek is kincsek voltak, csakhogy nagyon
2934 19 | szántsa-vesse.~Így aztán a családi kincsekre került a sor. A drágaköves
2935 28 | KINCSKERESÉS~Egy siralom volt abban az
2936 7 | Gáspár úr. - Ki beszél itt kincsrõl?~- Én beszélek, nagy jó
2937 7 | vesz eladó macskát?~Persze kinevette mindenki. Piacon árulni
2938 15 | hát nem lehet énbelõlem kinézni, ki vagyok, mi vagyok? -
2939 18 | valaki a hátam mögött.~Nagy kínnal hátrafordítom a fejem, s
2940 1 | A fát csakúgy nem szabad kínozni, mint az állatot - mondta
2941 23 | ajtaját pedig sohase merik kinyitni többet az emberek. Nem magamtól
2942 7 | ajtó elõtt. Szaladok oda, kinyitom: hát ott áll a Hékám, lóg
2943 25 | mi közse hozzsá?”~Azzal kinyitotta a tarisznyát, s úgy ugrott
2944 11 | kellett hunyni a szemem. Mire kinyitottam, tele volt a kert angyalkákkal.~
2945 12 | Petykó, mint addig. Nyalkán kiöltözve, bársonyünneplőben, mentől
2946 22 | belõle.~Csak mikor ezen kiörültem magam, akkor gondoltam rá,
2947 11 | lefogtam a szememet, csak kipattant az mindig. Forgottam elõre-hátra,
2948 11 | jó fiam - csókolgatta a kipirult orcáját -, maradj mindig
2949 2 | uraság -, csak azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~-
2950 19 | Lesöpörgette a párkányról a havat, kirakta az aranyait sorba, forgatta,
2951 27 | gunyhóba:~- Mától fogva három királya van Nádországnak: három
2952 6 | szemét törölgette, Dióbél királyfit szívére ölelte.~- Tiéd a
2953 6 | Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat a vörös krajcáron.
2954 6 | legkisebb fia, mégis azé lett a királyság.~Olyan sokszor elmondta
2955 6 | is, ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért.~
2956 17 | nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtattam elõre.~
2957 22 | ürgét. S tán a lelket is kirázta volna belõle, ha ki nem
2958 16 | haragusok! Mérgembe hedegilek.~- Kire vagy mérges, Tilinkó?~-
2959 24 | ráhágtam egy kis rókafiókra. Kirekedt-e, kiszökött-e a fészkébõl,
2960 20 | Mint valami labda, amelyik kirepedezett már a sok falhozverésben.
2961 1 | legnagyobb favágó fejszét, kirobogott az erdõbe.~Akkorra ott várta
2962 13 | levélre a piros pecsétet. Kisbírók, dobosok napalkonyatra öt
2963 12 | történetét, és visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik már elõttem
2964 7 | érő budzsogója van, mint a kisdzsereknek. A strimflikötője meg csupa
2965 7 | lármát hallott messzirõl, s kisejtette a kiabálásból, mirõl van
2966 7 | uraság házát. Gáspár úr maga kísérte ki a kapuig, ott még egyszer
2967 7 | ebben maradunk, Törõcsik. A kisfiadat beadod hozzám a kastélyba.
2968 8 | Hát hogy hívnak téged, kisfiam? - tette a vállamra a kezét
2969 7 | hajkurászták a cselédek.~„Az én kisfiamat pedig az éhség gyötri otthon!” -
2970 8 | dolgában meg Bécsben a két kisfiánál. Valami német grófnõ volt
2971 6 | lesz olyan babszemjankó kisgyerek, aki megvigasztalódik rajta.~„
2972 13 | az öregemberek is, mint a kisgyerekek, és senki se akart úgy hazamenni,
2973 8 | úr keze alá, így lettem kisinasból az uraság kis barátja.~Gáspár
2974 7 | tejfölön nevelkedett ám ez kiskorában.~- No, majd leszoktatjuk
2975 25 | Tilinkó. - Azst hisem, engem kiskoromban Dzsurinak hívtak.~Egy nagy
2976 3 | tanítgatom az öreg Hékám macskát kismacskásan miákolni, arra megy a Bibolygós
2977 15 | kicsi vagy ám te katonának! Kisszékre kell álmod, ha lóra akarsz
2978 10 | Gáspár úr komoly arcán is kisütött a nevetés. Kezet nyújtott
2979 11 | bement a gyerekszobába. Kisvártatva már olyan vígan fütyörészett,
2980 14 | neki, hogy Kossuth Lajos is kiszabadult már, de arra is csak bólintott
2981 9 | volt. Aki a pávák farkát kiszaggatta, Matykó volt; aki a szivárványos
2982 8 | örültem neki, és örömömben kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot.
2983 1 | nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja. Vak dühében azonban mellévágott
2984 16 | Tilinkó egész bátran mert kiszökni muzsikálni. Ezen az éjszakán
2985 16 | ejthette Tilinkó, mindig kiszökött közülünk, s nádasok közt,
2986 24 | rókafiókra. Kirekedt-e, kiszökött-e a fészkébõl, nem tudom,
2987 12 | szép szót, amik hirtelen kiszöktek a fejecskéjébõl.~- Érdemes
2988 8 | ember az italt annak, akit kiszolgál. Próbáljuk csak újra.~„No,
2989 2 | álló légyköpte tükörben, kiszólt az utcára:~- Jöhetsz már,
2990 21 | hurcolt holminkból ő is hamar kitalálta, mi járatban vagyunk.~-
2991 19 | Hátra arc! In-dulj!~Bögre úr kitámolygott a havas tornácra, és arccal
2992 24 | Hetek teltek abba, míg kitanultam, hol mi lakik. Ahol a gyapjúsás
2993 4 | a vén kópé vállára, hogy kitelelhetett rajta.~
2994 24 | megsajnáltam. Ha el nem veszelõdne, kitelelhetne velünk. Tavaszra majd hazamehet
2995 10 | uraság Pongrác apónak, hogy kitelt az esztendeje, adja át másnak
2996 13 | ravatal mellett, amelyen kiterítve feküdt a jó gyerek: „Az
2997 26 | kieresztették, de alighogy kitette a lábát, észre se vette,
2998 23 | tegyem a lábam, mert onnan kitiltottak. Az ilyen veszedelmes embernek
2999 13 | utolsónak, akkor is úgy kellett kituszkolni az udvarból.~- Jáj, jáj -
3000 4 | Csak akkor jött el, mikor kiüzentünk érte a falu végére. Lemosta
3001 1 | gyújtónak - mutatott rá a kivágott fákra.~Ilyen ember volt
3002 22 | állítottak, aki keményen kivallatott, mint valami országháborítót
3003 22 | neved, mi járatban vagy?~Úgy kivallatta az embert még az öregapja
3004 22 | jóravaló fiatalember az, kiváló hazafi, akirõl példát vehetnének
|