15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
3005 20 | beköszönni a kastélyba, és nem kíván senki idegent ott találni.~
3006 25 | keresztnevét, ahogy az illendõség kívánja.~- Gyö-örgy, Gyö-örgy -
3007 16 | Hát aztán van‑e valami kívánságod, legényke? Azt elõre megmondom,
3008 16 | hogy kardot, puskát hiába kívánsz, mert az nekünk sincsen.
3009 17 | szülém?~Az meg nem egyebet kívánt, mint hogy õ közelrõl megnézhetné,
3010 24 | családjával, azonban nem kívántak egymásnak jó napot.~- Szégyelld
3011 8 | meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam nekik. Annyi bizonyos, hogy
3012 8 | meg se fogják.~„No, majd kivárom én azt” - gondoltam magamban.
3013 22 | aki az aradi vértanúkat kivégeztette. Az pedig úgy vigyáztatott
3014 25 | ahogy Tilinkó elaludt, s kivertem a malackát a nádba.~- Eredj,
3015 3 | araszt. Gyerünk hamar a hálót kivetni!~Nem éppen cethalnak való
3016 6 | kevélyen az öregbéres, s kivett a szűrujjából egy vörös
3017 17 | ember szomorúan mosolygott, kivette a szájából a furulyát, és
3018 1 | uraságot meg a Tilinkó cigányt kivéve mindenkinek volt valami
3019 19 | térdepeltek.~Bögre úr aztán kivezette a vendégeket a konyhára,
3020 7 | ragyogtak a Malajdoki-kastély kivilágított ablakai, arra vette az útját,
3021 10 | zizeg minden fuvallatra. Kivirágozva a nevenincs vízivirágok
3022 7 | egy-két garast kapni. Reggel kiviszem a piacra.~Egyszerre kiment
3023 8 | maradásom a kastélyban. Kizöldültek a mezõk, jobban szerettem
3024 21 | zsandár csinálja nektek: klipi-klapi! - s olyan mozdulatot tett
3025 24 | utakat a nádban. Egyszer kóborlás közben ráhágtam egy kis
3026 2 | egy próbát, urak! - emelte koccintásra a poharát. - Idehozatom
3027 16 | öreg a nagy kõkút káváján, kócosabban és rongyosabban, mint valaha.~-
3028 2 | Hát hiszen volt ott rõzsés kocsi tízével, de Bavinával senki
3029 7 | ahogy mellette ültem a kocsiba.~Meglengette a széles aranypántlikát
3030 7 | csásár követjét, akinek a kocsija eltévelygett a nagy ködben.
3031 20 | elajánlotta magát. Csak mikor a kocsijába szállt az udvaron, onnan
3032 25 | országúton jönnek-mennek a kocsik, egymást érik az emberek,
3033 19 | rezsedencsiájában.~Egy gazdátlan kocsikerék hevert az úton, játékos
3034 2 | nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem,
3035 4 | micsoda.~Egyszer meg egy kocsirudat emelt el tõlünk. Észre se
3036 20 | kabátja sárga paszománttal, köcsögkalap a fejében. De ezt a fejet
3037 7 | kocsija eltévelygett a nagy ködben. Héj, bátya, azs ám csak
3038 29 | Igaz, lustán csacsog és köddel takaródzik a patakocska,
3039 12 | alakja tündöklik elõ a múltak ködébõl, mint a csillag. S ahogy
3040 19 | határhoz. Az ég alján már ködlött a Cipóhalom, mikor megtudtam,
3041 7 | s ketten melegedtünk egy ködmön alatt. A Hékám a katlanban
3042 7 | történt, hogy édesanyám a ködmönkéje alá gombolta Hékámot, és
3043 13 | pedig. Petykó már régen köhécselt, s az olmützi rossz hír
3044 23 | Édesanyám, szegény, nem köhög? Mindig féltem szegényt,
3045 23 | te fejed. Elhadzsta már a köhögést.~- Kedves öreg Tilinkóm,
3046 24 | végrehajtó: õ tudja, melyik mikor költ, melyiknek mikor ízesebb
3047 15 | katonájának. Jó lesz ez a kis költség útravalónak.~Azzal hátat
3048 18 | az öreg Tilinkótól, aki kölyökkorom óta tegezett, hanem azért
3049 17 | mosolyogtam, s éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. S bizony
3050 19 | vetette magát a hóba. Nagy könnyekben bugyogott ki öreg szíve
3051 6 | reszketett a keze, teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme.~- Apám
3052 19 | szomorítsa. Az ilyen ember lehet könnyelmû, lehet hirtelen, lehet indulatos,
3053 20 | Mind elmúlt az már. Sok könnyem mosta fehérre a lelkem.~
3054 15 | se, gyerekem - emelte fel könnyes arcát -, hanem édesapádat
3055 14 | örök világosság hegyeit.~Könnyhullató szívvel, nagy jajszó nélkül,
3056 10 | nevettek az uraságok, hogy a könnyük is csordult bele.~- No -
3057 2 | hopmester.~- No, paraszt, én könnyût kérdezek tõled. Olyant,
3058 17 | le a tûz mellé. Ahogy ott könyökölök, érzem, hogy valami töri
3059 1 | csillogott ki ijedten és könyörgõen a levelek közül:~- Te nagy
3060 17 | visszajött. Most már szinte sírva könyörgött:~- Vitéz hadnagy úr, legalább
3061 21 | aki rám bízta az üzleti könyvei vezetését. Azért kaptunk
3062 13 | mint a megszegett kenyér. A könyveit kérte, de nem bírta fogni;
3063 8 | ott bukfencezni, mint a könyvek mellett ásítozni. Az ekecsikorgásba
3064 17 | megnézhetné, igaz-e az, hogy a köpenyegem rostává lyuggatták már a
3065 17 | vagyont ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták a szelei asszonyok
3066 19 | fekete mentében, rókamálas köpönyegben, elõtte két szál gyertya,
3067 17 | mosolyogtam, s poros kerek köpönyegem szétterítettem a földön.
3068 23 | cigány vállán a csupa rongy köpönyeget.~- Mit beszélsz, te ember?~-
3069 15 | most eresztették ki õket a körmöci ménesbõl.~Azzal ráütött
3070 9 | termése.~Azám, csakhogy a nagy körtefa nagyon fösvényen fizetett
3071 9 | ijedten a sárga dolmányát a körtekóstoló madár.~- No, nagy urak -
3072 9 | Én meg nem szeretem a körtét - jutott eszébe Petykónak
3073 7 | erősködött a cigány. - Hétcser körülérné a derekamat azs a kolbáska,
3074 1 | Törõcsik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették, a nyakába estek
3075 17 | Én pedig fölkeltem, és körüljártam pihenõ hadam. Ahogy kerülök-fordulok
3076 29 | azért nem maradtam magam. Körüllebeg azoknak a képe, akiket szerettem,
3077 10 | Aztán megállt egy kicsit, körülnézett, és így folytatta:~- Nagy
3078 14 | országban. Megyek a nagyvilágba körülnézni.~Hidegen kezét nyújtotta
3079 18 | amennyire bírtam, s utoljára körülnéztem az alvó mezõkön. Búzát aratni
3080 22 | Holló Pál ott settenkedik körülöttünk. Akkor aztán hangosra vettük
3081 7 | nagy bolond mezei egér, körülszalad vele bennünket, mutatja
3082 29 | képe, akiket szerettem, s körülvesznek azok, akik szeretnek: Újmalajdok
3083 18 | abbul semmi se. Világosnál körülvett bennünket a tenger muska,
3084 23 | Hát édesapám, édesanyám?~- Kösönik sépen a kérdésedet: nincs
3085 23 | kétfejû sas, hogy a hóhér kössön pántlikát mind a két nyakára!~-
3086 26 | be, hogy Rosszjancsi úr köszönetet mondjon neki.~- No, édes
3087 23 | Mátyás úr őméltóságának köszönheti, az én főnökömnek, őnála
3088 15 | kegyelmednek, hát akkor mért köszönjek én kelmédnek elõbb, mint
3089 10 | még a püspök se eszik.~- Köszönjük szépen a jószándékodat -
3090 15 | az öregre:~- Hát már mért köszönnék én kendnek, mikor kendnek
3091 26 | nem ment a házból, hogy köszönni ne kelljen a nagy vendégnek.~-
3092 13 | fekete szakállát. ‑ Hanem köszönöm, hogy idõnap elõtt hírt
3093 4 | el, ami van - ez volt a köszöntése.~- Mit adjon, mit vegyen
3094 15 | és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~A diák eltette a másik
3095 12 | fején, azzal integetett köszöntést jobbra-balra.~Még le se
3096 12 | én már meg is csináltam a köszöntõ verset, ezt kell szépen
3097 12 | is szeretném, hogy valaki köszöntõverset mondjon közületek a Kossuth
3098 17 | sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse a kisajtóban a németet.~
3099 14 | Lovat nyergeltek, kardot köszörültek, aratókaszák görbe vasát
3100 25 | malacpásztort neveltünk.~Az õ kötelessége volt a malackát legeltetni
3101 23 | gyermekeim gondját viselni kötelességem. Ha én magát ma befogadom
3102 13 | húzott maga után egy láncos kötelet. (Bizonyosan beleakadt a
3103 9 | Megállj, gézengúz, ha mindig kötözködsz, egyszer kicsaplak a falu
3104 2 | Azzal megfogta a szamárka kötõfékjét, bevezette a borbély udvarába,
3105 21 | Láttuk, hogy az: keze, kötője mind tele volt mézeskalácskovásszal.
3106 7 | pénzt, s belecsúsztatta a kötõje zsebébe, a macskát pedig
3107 7 | akármilyen nagy úr a csásár követje, csak belehajítottam volna
3108 7 | elvezsettem hozzá a csásár követjét, akinek a kocsija eltévelygett
3109 28 | éjszakát is. A fejsze után következett az ásó. Elõször lekopasztottuk,
3110 16 | Hát bizony nem olyan idõk következtek most, hogy hegedût lehetett
3111 8 | akkor nagyon féltek a fiatal követtõl, aki olyanokat hirdetett
3112 28 | uccsát is diós rétessel kövezsik.~Összenéztünk Matykóval.~-
3113 2 | tisztelendõ atyám - vágott közbe alázatosan az édesapám.~
3114 12 | bársonyünneplőben, mentől közelebb értünk az iskolához, annál
3115 17 | egyebet kívánt, mint hogy õ közelrõl megnézhetné, igaz-e az,
3116 2 | nagyeszû ember: hol van a világ közepe?~- Éppen itt, ahol állok -
3117 11 | világosság kezd derengeni a kert közepén.~„Szentjánosbogarak” - gondoltam
3118 2 | meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányivetibben állt
3119 28 | lengjen-lobogjon, én is közévetettem a csóvát a száraz nádnak.
3120 18 | mindjárt:~- Hé, Tilinkó közhuszár, vigyázz! Tán nem tudod
3121 25 | mondta volna:~- Nekem semmi közöm a malachoz.~- Vadmalacs
3122 14 | látszott Tamás úrnál, és közömbössé vált a világ minden dolga
3123 13 | hajnallott, mikor a katonák már közrefogták Gáspár urat. Tamás úr betegen
3124 25 | Mért adom el? Kinek mi közse hozzsá?”~Azzal kinyitotta
3125 2 | meg nekem, mi a különbség köztem meg a lovam közt.~- Semmi
3126 9 | én vagyok a legnagyobb úr köztetek, mert az a legnagyobb úr,
3127 13 | Malajdoki-kastély fölött, köztük volt a jó fiú is, s kicsi
3128 26 | Nincs már minekünk semmi közünk ahhoz a világhoz, amelyik
3129 16 | Csakugyan ott ült az öreg a nagy kõkút káváján, kócosabban és rongyosabban,
3130 7 | körülérné a derekamat azs a kolbáska, akit az uraság konyháján
3131 24 | összeszövetkezik az ernyõs kollokánnal, még a csillaghúrt is beeresztik
3132 28 | s kifordította elénk a kolompot. Csengve-pengve hullott
3133 4 | húszassal.~- Eredj csak a konyhába, Tilinkó, ott olyan nyár
3134 7 | ki az éjszakába, s már a konyhában járt, mikor édesanyám álmából
3135 7 | kutya ellopott egy sonkát a konyhából, azt hajkurászták a cselédek.~„
3136 24 | gyephant az asztala, bogrács a konyhája, egyebet nem tartogat a
3137 7 | kolbáska, akit az uraság konyháján megettem, így szolgálta
3138 24 | világot látni. Van nekik konyhakertjük is: õk vetik a békalencsét.
3139 21 | sváblegényeknek. Nem sokat konyítottam a muzsikához, de azoknak
3140 14 | De én már fél lábbal a koporsóban vagyok.~Erõt vettem a sírhatnékomon,
3141 16 | sírját,~három angyal vitte a koporsóját.~Égett az öreg cigánynak
3142 8 | édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott :~- De hát minek tépted
3143 10 | a szemével húszesztendõs korában se látott annyit, mint most;
3144 7 | aztán én kezdtem miákolni. Korgott a gyomrom az éhségtõl, vacogott
3145 17 | furulyámat fogadja el. Valódi kõrisfa. Csontnyaka van neki. A
3146 15 | Rozsdás csõszpuska a vállán. Kormos vas piszkafa szúrva a csizmaszárába.~-
3147 10 | Azt üzented, húszesztendõs korodban se láttál annyit a szemeddel,
3148 12 | Biczók mesternek, hanem a Kőrösnek is meg az eperfának is meg
3149 25 | UTOLSÓ LOPÁSA~Nádi ember korom második esztendejében történt,
3150 6 | én, az enyém lesz akkor korona és lepény.~De bizony úgy
3151 6 | Nyilam a jobb füledbe, koronád a fejembe.~De olyant csendült
3152 11 | birsek lassan ringatták koronájukat, a rózsák gallyai gyorsabban
3153 6 | Cél az én ábrázatom, koronám a jutalom - hirdette ki
3154 6 | Felségednek, telik gazda a koronára.~- Irósvaj, itt a baj -
3155 6 | Nem baj az - vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öregbéres -,
3156 6 | szaladjatok: legkisebb fiamnak koronát hozzatok. Vállára palástot,
3157 29 | derék törzseteken, hatalmas koronátokon, mely annyiszor betakart
3158 26 | van azs én fejemben, nem korpa.~Egyszer azonban mégis nagyon
3159 28 | Csakhogy nem volt se aranya, se korpakenyere.~Nádország lakóit azonban
3160 28 | hogy aranyat adott volna a korpakenyérért. Csakhogy nem volt se aranya,
3161 25 | hogy nem eszik már õ többet korpát se.~- Segény embernek segény
3162 8 | egy poharat, teleöntöm a korsóból:~- Tessék, nemzetes Bögre
3163 1 | franciával, akkor már hajlott korú ember volt, de kemény tartású
3164 12 | úr mosolyogva odasúgott Kossuthnak, mire az nyájasan lehajolt
3165 12 | zászlókat, és a lányok szórták Kossuthra a virágot, hogy már alig
3166 18 | csapatunknak is jutott belőle kóstoló. Valahol a Nyírségen akadtunk
3167 26 | megint adat érte ingyen kostot a naccságos Rossjancsi úr.~
3168 18 | pustítsa el üket. Vótam a Kosúr katonája, vadzsok az ország
3169 7 | valami országháborítóval. Kosúrnak vagy minek hívják.~Nagyot
3170 17 | fölfordított hordón, valami kõszentnek a lábánál. Ott fogadtam
3171 28 | nádi madarak, nádi emberek kosztján.~Matykó bánatosan hajtotta
3172 24 | aki sereti.~Ilyen bõséges koszton éltünk mink ezután mindig.
3173 7 | dolgodra.~A cigány azután el is kotródott, s csak másnap tudódott
3174 6 | falra volt szögezve a vörös krajcár. A másik falat a három királyfi
3175 6 | adom a tanácsot egy vörös krajcárért.~- Jaj, nagy fát mozgatsz,
3176 2 | beszéd - dugta zsebre apám a krajcárkáit -, mert így legalább leborotválkoztam
3177 17 | ezüsthúszasokat, a gyerekek krajcárokat dobáltak a köpönyegre.~-
3178 6 | nincs nekem egy vörös krajcárom se.~- No, hát akkor azt
3179 6 | a szűrujjából egy vörös krajcárt. - Hív szolgálatommal, sok
3180 14 | Gyertek, vezessetek le a kriptához!~A nagy kert füves tisztásán
3181 5 | Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát
3182 5 | Az pedig a hajában fõtt krumplinak az ünneplõs neve; nem rossz
3183 13 | ajtó mögül ugrott elénk a krumplipuskával, és nagyot nevetett, hogy
3184 19 | nagy székben, kardosan, kucsmásan, fekete mentében, rókamálas
3185 13 | lovas embereket akart utána küldeni, mikor Tilinkó kézen fogva
3186 19 | végzõdött, hogy: „Nagyapám, küldj pénzt, sokba kerül az úri
3187 23 | Libór mester is csak oda küldje a csizmáját, vetek rá olyan
3188 4 | erszényében.~- A nyarat küldse el ide, a telet hívja vissa -
3189 28 | úrfi küldte ezst neked, te küldted ezst vissa azs úrfinak.
3190 10 | nagyon hetvenkedett, amit küldtél. Azt üzented, húszesztendõs
3191 26 | sökhet. Hanem katonákat ne küldzsön a naccságos Rossjancsi úr,
3192 3 | mélyföld, de a pukkantója külön számít. Az is lehet vagy
3193 13 | jön hozzátok a kastélyba. Különben reggel még látjuk egymást.~
3194 9 | boldogan -, hogy meg nem tudlak különböztetni benneteket egymástól, olyan
3195 2 | Azt mondd meg nekem, mi a különbség köztem meg a lovam közt.~-
3196 13 | mi van itt? - kapott a küszöbön a szívéhez az apa.~- Fiam,
3197 23 | nélkül azóta már a kakas se kukorékolna maga után.~Nyeltem egyet,
3198 20 | útravalóul mind a kettõnknek kukoricamálét, azzal nekivágtunk a poros
3199 25 | megrázogatta a tarisznyát, mint a kukoricás szakajtót:~- Csocsa, csocsa,
3200 25 | mezõkön, az összeboruló kukoricaszárak árnyékában, a becsukott
3201 22 | észrevétlen akart utánunk kullogni.~De az õr éppen erre fogott
3202 3 | Az öreg kimosta a sótartó kupáját, telemerítette vízzel, beleeresztette
3203 15 | foga közt a szót -, hogy a kurjantásunktól Bécsig szalad a német.~Hát
3204 14 | fölágaskodtam, de aztán le is kushadtam mindjárt. Hiába, ha engem
3205 13 | mentek a levelek, a verébfejû kusza betûk, és az olmützi rabkórházban
3206 3 | rángattam, mintha szivattyús kút lett volna.~- Mi lelt, Dióbél? -
3207 17 | adni. Fogadja el tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek
3208 17 | tõlem a kutyámat. A Guruj kutyát.~Az emberek kacagtak, a
3209 12 | is mindig utána kapott, a kvártélyos gazdának öreg házõrzõ kutyája.
3210 19 | nádasban keresnék magamnak kvártélyt.~- Mert elhiddsed nekem -
3211 22 | vessünk neki véget.~A mi kvártélyunkon fõztük ki a tervet két pajtásommal,
3212 22 | pedig, mikor hazaértem a kvártélyunkra, kidugta a fejét a paplan
3213 11 | fûszál nem hajolt meg apró lábacskájuk alatt, ha jártak. Nevetésük
3214 12 | szeretne megindulni a hosszú lábaival és odaállni elejbe:~- Ugyan,
3215 7 | sínarany, ehun e! Beleakadt a lábamba, ahogy mellette ültem a
3216 29 | tõlem. Most is itt hever a lábamnál, s nézi, hogy írok. Csuri,
3217 21 | embernek láncot vernek a lábára.~- Matykó, ennek a fele
3218 13 | rossz hír végképp leverte a lábáról. Ágynak esett szegény, s
3219 14 | lehetne venni. De én már fél lábbal a koporsóban vagyok.~Erõt
3220 20 | volt megnézni. Mint valami labda, amelyik kirepedezett már
3221 7 | is alig csikordult meg a lábuk alatt.~Édesapám karikára
3222 27 | nádgunyhó elõtt, Csuri a lábunknál. Nyugtalanul fészkelõdött,
3223 12 | közül.~Alig álltunk már a lábunkon, mikor Biczók mester karon
3224 5 | sajtocskát is találtunk a láda fenekén. Olyan száraz volt
3225 16 | múlva huszárnak öltözve a ládája fenekére rejtette a hegedût,
3226 16 | elveszett valahol.~Abba a ládikába volt zárva, ahol a hegedûjét
3227 12 | látogat meg bennünket, Kossuth Lajosnak hívják. Úgy kell ránézni
3228 22 | Ráfogták, hogy azt is Kossuth Lajosra értette.~- Ki lehet az a
3229 8 | barátságot tartott Kossuth Lajossal.~Úgy nézett rá, mint a napra,
3230 21 | keresünk - mondom neki.~- Lakás? Kvártél? Tanítasz nekem
3231 21 | Nem a’, mester. Két deák. Lakást keresünk - mondom neki.~-
3232 13 | Bilincset tesznek a kezemre, lakatot a számra. Én rab leszek,
3233 24 | míg kitanultam, hol mi lakik. Ahol a gyapjúsás ingatja
3234 28 | fölbokrosodott már a gaz. Ember nem lakja már azt, mind átköltözött
3235 19 | halott-toromat neked el kell laknod, érted-e?~- Igenis, nemzetes
3236 23 | Soha rabcella nem volt lakó nélkül.~Másfél esztendő
3237 16 | már benne voltunk a nagy lakodalomban, ahol karddal hegedülnek,
3238 28 | elvitt a nagy csatorna. A lakói is elhagyták Nádországot.
3239 10 | vízimadaraknak sivatag tanyája. Ember lakója nem volt annak, csak az
3240 13 | uraságotok. A porta, amin laktok, a föld, amit mûveltek,
3241 22 | belevilágított a katona a képébe a lámpásával. Hanem aztán, ahogy a jámbor
3242 26 | De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán, ekész
3243 13 | is húzott maga után egy láncos kötelet. (Bizonyosan beleakadt
3244 21 | mint mikor az embernek láncot vernek a lábára.~- Matykó,
3245 23 | csak a bilincsem csörgése. Láncra vert kezemmel néha megütöttem
3246 19 | osztrák sisakot vagy muszka lándzsát láttunk valamerre, akárhányszor
3247 12 | legbátortalanabb is. Mindjárt lángba borult a képe, ha megszólították,
3248 29 | dolgát! Aranyszemű gabonánkat lánglisztté őrölte, lesz kalács a rácson,
3249 28 | elvégezte a munkáját: nagy piros lángnyelv csapott föl az égre. Lengett‑
3250 28 | szépen ölelkeznek a pirosló lángok, s hogy szórja föl az égre
3251 6 | királyságomat odaadtam volna a lángosért.~
3252 6 | markába pedig libazsíros lángost!”~Ezen aztán szülém is nevetett
3253 29 | DIÓFÁK ALATT~Mosolygó egével, langyos szellőivel, csörgő ereivel,
3254 15 | vékával méri az ezüsthúszast, lapáttal szeleli a papírbankót. De
3255 19 | hanem csak a falvakban lappangtunk, úttalan utakon mendegéltünk.
3256 23 | öcsémuramat kieresztették.~Falhoz lapulva távoztam onnan, hogy meg
3257 1 | mikor egy francia lovas nagy lármával bevágtatott a kapun.~Mindig
3258 18 | Szülõfalumat, apámat, anyámat sose lássam többé? Szép hazám édes szabadságának,
3259 11 | virágok. Az öreg birsek lassan ringatták koronájukat, a
3260 23 | távoztam onnan, hogy meg ne lássanak, hogy kárt ne tegyenek öreg
3261 2 | sietett neki föladni.~- Csak lásson hozzá hamar, mester, mert
3262 7 | egy férfihang.~- Hát akkor lássunk hozzá - felelte a másik.~
3263 26 | vendégnek.~- Az utolsó pajuszos lászadót az este fokattam el - hajlongott
3264 26 | telhet. Hrosziancsik pedig láthatta, ha akarta, hogy a fogolynak
3265 12 | elüldögélt a gyertya mellett a latinkönyvére borulva.~- De nagy bolond
3266 13 | kastélyba. Különben reggel még látjuk egymást.~Soká nem bírtunk
3267 16 | szélben:~- Hej, Dióbél, látjuk-e még egymást valaha?~Lekukucskáltam
3268 11 | Úgy tett, mintha nem is látná.~Ahogy kifelé indult a szobából,
3269 12 | Egy nagy magyar hazafi látogat meg bennünket, Kossuth Lajosnak
3270 18 | tesi a kezsét, akkor sose látsuk többet a Csipóhalmot. Mert
3271 10 | húszesztendõs korodban se láttál annyit a szemeddel, mint
3272 16 | ezredes az egész ezred szeme láttára megölelte az öreg Tilinkót,
3273 12 | vele öregkorotokban, hogy láttátok Kossuth Lajost. De még azt
3274 22 | akar rajtakapni, gonosz lázadókat.~- Jó, jó - markolta meg
3275 26 | amekkora az ilyen gonosz lázadótól telhet. Hrosziancsik pedig
3276 17 | németet.~Maga az öregbíró is leakasztotta a szögről a kaszát, s kegyetlen
3277 26 | aranygalléros nyakát, s a két úr leballagott a tömlöcbe. Az ajtóban töltött
3278 29 | világon, mintha az Isten lelke lebegne felettünk, aki betöltött
3279 2 | krajcárkáit -, mert így legalább leborotválkoztam a nyergem árát.~De jól szolgált
3280 28 | elfüttyentette magát, s lecigánykerekezett a nádasba öreg csontjaival.
3281 1 | francia a szeme közé, ahogy lecihelõdött a lóról.~Öregapám persze
3282 28 | meg kell érte dolgozni. Lecsapoljuk a nádast: ti ássátok a csatornát.~
3283 16 | Halkan elõszedte a hegedût, lecsókolta róla a port, aztán a szívére
3284 11 | utat az égbe! - tördelte lecsüggedt szárnnyal kezecskéjét.~A
3285 4 | hát villámfogdosó, hadd ledsen a segény csigánnak is, mondok,
3286 5 | fagy, elverte a jégesõ, leégette a forróság.~- Az idén aszalt
3287 19 | szál gyertya, majd tövig leégve az asztalon.~- Nemzetes
3288 8 | poharat, viszem a tányéroshoz, leemelek róla egy rózsás tányért,
3289 15 | rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen, hanem a süvegét akkor se
3290 24 | mellette.~Mire az elsõ hó leesett, honnan, honnan se, két
3291 19 | nemzetes nagy uram!~- Én most lefekszem és meghalok.~- Igenis, nemzetes
3292 13 | sohasem tudja az ember esti lefekvéskor, mire ébred reggel.~Ötödnap
3293 25 | istenadtát, hogy az egyszerre lefogta a szemét. De legalább nem
3294 11 | de én akármilyen szorosan lefogtam a szememet, csak kipattant
3295 25 | kellett utána szaladni. Mire lefülelte, lógott a nyelve a fáradtságtól.
3296 26 | nincs fütyülhetnékje, bizony lefülelték, és bedugták valami fészerbe.
3297 9 | rá ne hágott volna, vagy legalábbis a nyelvét rám ne öltötte
3298 12 | legszerényebb volt köztünk, de a legbátortalanabb is. Mindjárt lángba borult
3299 19 | mikor Tamás úr behívta a legbelsõ szobájába. Valami feküdt
3300 22 | Pedig most jött még csak a legcifrább nevû. Ez ugyan se nem fütyörészett,
3301 6 | Három fenyőszál közt melyik legderekabb? Három sasmadár közt melyik
3302 7 | pöndörödik Málé Tót János, a legdölyfösebb gazdag paraszt Malajdokon.~-
3303 28 | neve: Újmalajdok. A népe a legdolgosabb, legtisztességtudóbb, legdúsabb
3304 28 | legdolgosabb, legtisztességtudóbb, legdúsabb nép messze-messze földön.
3305 28 | a sírnál, amelyik fölött legdúsabban nyílik a vadrózsa, leghangosabban
3306 1 | alatt ellátott, ház, föld, legelõ, erdõ, mezõ, minden rajtavalóval
3307 25 | kötelessége volt a malackát legeltetni és fülön fogni, ha nagyon
3308 16 | Engem a többi malajdoki legénnyel együtt mindjárt rábízott
3309 9 | is.~- Hazahoztam a bécsi legényeket, édesapám - csókolt kezet
3310 16 | elhaladtunk a pántlikás malajdoki legényekkel, meg nem állhattam, hogy
3311 16 | van‑e valami kívánságod, legényke? Azt elõre megmondom, hogy
3312 22 | meglátta, megnyugodott. Legföljebb azt gondolta magában, hogy
3313 28 | Tilinkó a harmadikat.~Matykó leghamarabb elvégezte a munkáját: nagy
3314 28 | legdúsabban nyílik a vadrózsa, leghangosabban dong a vadméh. Fejfájára
3315 19 | elõbb-utóbb el kell indulnia a leghatalmasabb úrnak is.~- Nahát, Márton,
3316 9 | körte volt rajta, az is a leghegyében, ott is éppen akkor akarta
3317 15 | szeleli a papírbankót. De a leghíresebb mégiscsak a gõgösségérõl
3318 10 | Matykó fája, az termi a legkeményebb hajú diót. Balról lesz a
3319 11 | földi gyerekek szoktak. A legkisebbiküknek, aranyhajú, kék szemû angyalkának
3320 9 | lehuppant.~- Én vagyok a legöregebb, én csak nem mászhatok föl
3321 12 | kályhából õrá mosolygott a legpirosabb parázs, s a nagy fekete
3322 6 | Három sasmadár közt melyik legsebesebb?~- Ezért ugyan egy cseppet
3323 12 | õ padja szélén táncolt a legszebben, a kályhából õrá mosolygott
3324 12 | gõgösödött el. Nemcsak hogy a legszerényebb volt köztünk, de a legbátortalanabb
3325 28 | A népe a legdolgosabb, legtisztességtudóbb, legdúsabb nép messze-messze
3326 25 | malacsot is tanálhatok?~Azzal leguggolt, és megrázogatta a tarisznyát,
3327 2 | utolsó darab is?~- De még a legutolsó is - mosolyodott el édesapám,
3328 16 | messzirõl, mintha õ volna a legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott,
3329 8 | nem is. Hogy bizonyosabb legyek a dolog felõl, másnap megint
3330 15 | kastélyban. Hát csak a cselédek legyenek vele meg a halottak? Legjobb
3331 2 | azt a gyíklesõt, barátom - legyintette vállon az uraság -, inkább
3332 2 | magát az ablakpárkányon álló légyköpte tükörben, kiszólt az utcára:~-
3333 1 | elhajította a fejszét, és lehajtott fejjel ballagott vissza
3334 27 | jó szándék hozott.~Matykó lehajtotta a fejét, mint a jégverte
3335 28 | tetejérõl, a diófák ágáról lehallatszott hozzánk a cinegék kárörvendõ
3336 1 | suhancok gallyszedegetés közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének.
3337 14 | Fölemelt keze hirtelen lehanyatlott, s mire én is elébe borultam
3338 2 | bevezette a borbély udvarába, lehányta róla a gallyat, és tartotta
3339 16 | mert észre se veszed, mire leharapja a fejedet.~Szeretett volna
3340 8 | is egészen helyes fickó lehetsz. Úgy nézem, igen egyidõs
3341 14 | nézett utánam. Tamás úr lehorgasztott fejjel állt mellette.~
3342 9 | de erre a szóra egyszerre lehuppant.~- Én vagyok a legöregebb,
3343 16 | próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom rólad a piros nadrágot.~
3344 25 | is megneveledne. Télire lehúznák a mázsát. S már indult volna
3345 4 | belejátszott az életembe.~Amikor leírom a nevét, most is magam elõtt
3346 4 | ott olyan nyár van, hogy leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába
3347 15 | megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, akinek kevesebb
3348 11 | aztán elfogyott a türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet,
3349 1 | csakhogy persze nem lehet úgy lekefélni.~Mondom, a malajdoki uraságot
3350 19 | csizma, amelyiknek már régen lekéredzett a sarka.~- Bolond vagy!~-
3351 25 | gondolta magában, és lekerült a vakdûlõre. Itt ugyan rosszabb
3352 19 | nem szólt már semmit, se a lekonyult fejét többet föl nem emelte.
3353 28 | következett az ásó. Elõször lekopasztottuk, azután feltúrtuk a Cipóhalmot.
3354 16 | látjuk-e még egymást valaha?~Lekukucskáltam a nádasba is, hátha Tilinkót
3355 3 | adtál neki enni, Dióbél?~- Lekváros derelyét.~- Attól félek,
3356 21 | Ebben az országban még lélegzeni se szabad most, nemhogy
3357 22 | porkoláb. Elég volt ahhoz egy lélegzet is. Egyszer egy deákpajtásomat
3358 7 | a választ visszafojtott lélegzettel az uraság.~- Egy rossz ember,
3359 28 | Itt azs Áttila kincse!~Lélekszakadva szaladtunk oda: hát mégiscsak
3360 15 | édesapádat nem tudom, mi leli.~Édesapám föltarisznyázva
3361 5 | mindennapi kenyeret.~- Jaj, lelkecském - sóhajtott édesanyám -,
3362 23 | zuhanjak a földön.~- Esem a lelkedet, hát ne hadzsd údzs el magadat -
3363 9 | mert az a legnagyobb úr, lelkeim, aki nem szorul szolgára.~
3364 28 | Magamnak is keresztülvillant a lelkemen a reménység: hátha meg lehetne
3365 3 | szivattyús kút lett volna.~- Mi lelt, Dióbél? - kérdezte csodálkozva.~-
3366 28 | csontjaival. Hát ezt ugyan mi lelte? - néztünk össze.~Már akkor
3367 4 | kiüzentünk érte a falu végére. Lemosta a zápor az istálló tapasztását,
3368 21 | óra egy forint. Hátha majd lendít rajtunk valamit. Unom már
3369 28 | lángnyelv csapott föl az égre. Lengett‑lobogott, s hogy ne magában
3370 12 | ünneplő ruhás nép, zászlókat lengettek a legények, bokrétákat szorongattak
3371 12 | harmadik, és a legények lengették a zászlókat, és a lányok
3372 28 | lobogott, s hogy ne magában lengjen-lobogjon, én is közévetettem a csóvát
3373 14 | fel a fejét a vak ember. - Lengõ zászlókkal, rohanó hadakkal
3374 12 | kastélyba.~Én az egész idõ alatt lent ültem a hintó fenekén, a
3375 9 | szorította volna, vagy legalább a lenvirágszemével rám ne mosolygott volna,
3376 6 | keze, teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme.~- Apám és királyom,
3377 2 | megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük
3378 21 | csihi-puhi - sutty, nyakáját lenyiszálni! Olyan nincs megvan! Ha
3379 8 | nyílik az ajtó, és be nem lép rajta Tamás úr, az öregebb
3380 13 | szemébõl kiesett a könny, s leperdült a térdelõ gyerek aranyos
3381 29 | ha jön a karácsony.~Igaz, leperegnek virágaink, s úgy ingatják
3382 13 | tornácpárkánynak, Gáspár úr nyugodtan lépett elõ.~- Én vagyok, öcsém.
3383 8 | és mindig olyan gangosan lépkedett, mintha tojáson járna. A
3384 25 | most cirmos cica képében lépkedte a mezei egereket a salátabokrok
3385 2 | mintha mindjárt meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányivetibben
3386 8 | akkora lesz a dinnyefölded.~Léptem olyan hatot, hogy elég lett
3387 29 | még valaki, aki velem van lépten-nyomon, soha el nem marad tõlem.
3388 16 | Villám ezredes úr káplárnak léptetett elõ. De Tilinkóból is egész
3389 18 | bennünket a tenger muska, lerakatták velünk a fedzsvert. Én is
3390 10 | leszállok a lóról, mindig lerántom magammal a nyerget is. Az
3391 15 | kevélyen.~Most is mindenfelé lerepültek a süvegek a nagy sokadalomban,
3392 26 | hivatta a Bavina borbélt, lesedette vele a drága sép bajusom ‑
3393 25 | félrefordult egy kicsit vadlibát lesni.~Lehetett már a malacka
3394 19 | Megcsörrentek benne az aranyak. Lesöpörgette a párkányról a havat, kirakta
3395 11 | ezen a gyönyörû éjszakán leszálljanak a földre, s kimulassák magukat
3396 10 | sebesen. - Mert most, mikor leszállok a lóról, mindig lerántom
3397 12 | mondta, mondogatta magában, leszegte a fejét, összeszorította
3398 17 | parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok, hanem
3399 7 | ez kiskorában.~- No, majd leszoktatjuk róla.~- De nem tûri ám ez,
3400 4 | közt pihegett, nem lehetett letagadni. Igaz, Tilinkónak esze ágában
3401 10 | Tamás úr, ahogy a cselédek letakarították az asztalt:~- Gyerekek,
3402 19 | kanapén, fekete posztóval letakarva.~- Tudod-e te, mi ez, Márton?~-
3403 8 | dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted õket, meg se fogják.~„No,
3404 9 | voltam, de most nagy úr létemre egyszerre elfelejtettem
3405 16 | aztán Tilinkó is sietett letenni a hegedût.~- Tudtam, hogy
3406 25 | haragudott már Tilinkó, hanem letérdelt a malacka mellé, és az ölébe
3407 19 | a vendégeket a konyhára, letessékelte õket a terített asztalhoz:~-
3408 25 | hozta a foga közt, aztán letette elébem nagy farkcsóválással.
3409 23 | sincs különb.~Libór mester letörölgette a könnyeit:~- Mit? Éhen
3410 3 | hozni.~- Minek volna az a létra, Bedegi bácsi? - néztem
3411 3 | hogy még a szedret is csak létráról éred el - incselkedett velem.~
3412 3 | az öreg. - Elfelejtettünk létrát hozni.~- Minek volna az
3413 19 | uraságnak, mióta a maguk gazdái lettek, s ami föld megmaradt, nem
3414 2 | forgassuk ahelyett.~Azzal leültek a csupa ezüsttel fölterített
3415 16 | mint a villám, s akire leütött, annak már nem használt
3416 25 | Mert ezt én nem engedem levágni. Inkább világnak eresztem
3417 3 | neki, mint nekünk a friss levegõ.~No, van a mi házunkban
3418 11 | muzsikaszó kezdett zsongani a levegõben. Olyan halk, mintha a csillagok
3419 24 | hogy micsoda! Olyan annak a levele, mint a nádnak, de a virága
3420 8 | magától is. Két szívformájú levelecskéje éppen akkor nyílt szét a
3421 8 | vasládikában, hanem Kossuth Lajos levelei, amiket Gáspár úrnak írogatott
3422 8 | múlva már nemcsak néztem a leveleket, hanem olvasni is tudtam
3423 24 | hogy hányszor szórja el levelét? A nádi ember olyan gyermeke
3424 13 | jurátus deák ütötte a sok levélre a piros pecsétet. Kisbírók,
3425 5 | árokparton.~Szép, kövér levelû papsajtok bodorodtak ott,
3426 5 | papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának,
3427 3 | csak azért se lehet rólam levenni, mert csakugyan nagyon kicsire
3428 13 | olmützi rossz hír végképp leverte a lábáról. Ágynak esett
3429 2 | merítette a drága jó suhantott levesbe az ezüstkanalát -, minden
3430 2 | becsületes ember megeszi a levesét.~Ette volna ám szegény apám,
3431 2 | hajával meg úgy bekanalazta a leveskét, hogy õ hamarább készen
3432 2 | cipóhajat, és utánaküldte a levesnek.~- Minden becsületes ember
3433 2 | szépen kétfelé szakította a levestõl megpuhult cipóhajat, és
3434 13 | Te is jobban teszed, ha leveted azt a rozsdás nyársat, míg
3435 4 | jött vissza hálálkodni. Levetette a szûrét, megtömte szalmával,
3436 27 | szeretnék még élni, hogy levezekelhetném, amit ellened meg a hazám
3437 13 | halt meg?~Matykó hirtelen lezárta szelíden az egyik kezével
3438 27 | a haza fölemelkedett, én lezuhantam - bontakozott ki az ölelésembõl
3439 18 | két lábon, mint edzsen se! ĺgy hamarébb elérjük Malajdokot.~-
3440 7 | Volt abban kalácskenyér, libacomb, marcifánk, még tán tengeri
3441 6 | tulipántost, a markába pedig libazsíros lángost!”~Ezen aztán szülém
3442 10 | bársonyabrosz, amelyik ing-leng, libeg-lobog minden szellõlebbenésre,
3443 11 | Csak a jázminbokrok virágai libegtek szelíden, ezer meg ezer
3444 1 | hadd hozom haza az erdõt - lihegte otthon indulatosan, s azzal
3445 3 | szaggatni, amiért kicsúfolt! - lihegtem nekivörösödve.~- Csakhogy
3446 13 | nyitotta világtalan szemét, és lihegve kérdezte:~- Melyik halt
3447 19 | ötvösöknek, s a pénz ment Rómába, Lipcsébe, Londonba, hadd élje világát
3448 23 | másztál zsákok közt, csupa liszt lett nekednek a haj.~Az
3449 13 | Még Bibolygós Bedegi is lóbált egy rozsdás szigonyt, még
3450 15 | volt a derekára kötve, hogy lobogónak is elég lett volna.~- Vagyunk
3451 28 | csapott föl az égre. Lengett‑lobogott, s hogy ne magában lengjen-lobogjon,
3452 7 | sóhajtásra. Végigdõlt a lócán, befordult a fal felé, de
3453 7 | kinyitom: hát ott áll a Hékám, lóg ki a szájából egy nagy bolond
3454 25 | szaladni. Mire lefülelte, lógott a nyelve a fáradtságtól.
3455 15 | hallja Málé Tót János, pedig lóhalálában gurult tovább a piacról.
3456 1 | csettegés hallatszott a sûrû lombja közül:~- Csett-csett, csitt-csitt!~
3457 1 | az ágakat, bekukucskált a lombok közé.~Kenderikefészek volt
3458 14 | márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa. Gáspár úr
3459 19 | pénz ment Rómába, Lipcsébe, Londonba, hadd élje világát az utolsó
3460 10 | erdõben. Mókust akartam velük lõni.~- Nem baj az - állt elõ
3461 25 | TILINKÓ UTOLSÓ LOPÁSA~Nádi ember korom második
3462 6 | sokkal könnyebb munka, mint a lópatkolás.~Örömében olyant vigyorgott
3463 1 | játékból úgy tördöste szét a lópatkót, ahogy más ember a mákos
3464 25 | az atyafiságához.”~Ki is lopództam a vacokról, ahogy Tilinkó
3465 16 | végigrántotta Tilinkó a lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük, no,
3466 25 | malacka, mintha puskából lõtték volna ki.~- Röf-röf-röf -
3467 1 | hé, hadd hajítom utánad a lovadat is!~Két napig garázdálkodtak
3468 16 | a legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott, a puskaporszagot
3469 2 | a különbség köztem meg a lovam közt.~- Semmi se, uram -
3470 17 | az ágyú. Fölpattantam a lovamra. A furulyát siettemben a
3471 14 | beleveszett a világ nyüzsgésébe. Lovat nyergeltek, kardot köszörültek,
3472 9 | sose kell patkoltatni a lovát. De mi szeretnél lenni,
3473 25 | bárányka, akár tyúkocska, akár ludacska képében incselkedik vele.~
3474 13 | nehéz volt neki a könnyû lúdtoll is, nem bírta tartani.~-
3475 8 | terelgettem volna, mint hogy lúdtollal szántogassak papírbarázdákat.
3476 16 | soruls most, mint ürge a lukba - kapott a fejéhez mind
3477 12 | szája szögletét.~- A tiedet, lurkó? - suhogtatta meg a mester
3478 29 | aranyszemű gabonánkat.~Igaz, lustán csacsog és köddel takaródzik
3479 17 | hogy a köpenyegem rostává lyuggatták már a golyók.~- Biz igen,
3480 17 | Csakugyan több volt már azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt
3481 25 | neki - vágta a földhöz a lyukas kalapját -, tíz malacsért
3482 10 | Gáspár úr kilenc kis gödröt lyukasztott a vashegyû botjával a dombtetõn.~-
3483 7 | alkonyatot, amikor az öreg macskába vetettük utolsó reményünk
3484 4 | pirongatta meg -, hát mi a macskának bántod már az ilyen holmit?
3485 7 | paraszt Malajdokon.~- Hé, macskás asszony, hát csakugyan eladó
3486 7 | jutottatok, híresek? Hát már a macskátokat is eladjátok? Hát hiába
3487 7 | A MACSKAVÁSÁR~Addig nincs semmi baj, míg
3488 29 | bimbózó virágaival, dalos madaraival nagyon szép az ifjú tavasz.
3489 28 | apraja mégse élhet meg nádi madarak, nádi emberek kosztján.~
3490 10 | összeszõtte-fonta a szíjas iszalag; égi madarakon, mezei vadakon kívül járni
3491 5 | nagy kincset. - Nézd e, madárlátta kenyér!~Tulajdon az a karaj
3492 1 | bokréta. Enyhelyet adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét
3493 1 | te énvelem, szegény kis madárral?~Erõs Törõcsik megint ráemelte
3494 23 | ember?~- Na, na, hát mondom madzsarán. Azsért ne saggasd sét azs
3495 7 | kalácscipó, és hogy tömi magába Dióbél királyfi az omlós
3496 17 | kisebb, hanem a népe. Aki magabíró ember volt, az mind beállt
3497 15 | válláról a vén mordályt a magaméra. - Legény kell a hazának,
3498 15 | is kapja le a süvegét a magamformájú módos ember elõtt.~Lett
3499 19 | mosolyodnom, ahogy végignéztem magamon. Olyan rongyos volt már
3500 8 | tartotta volna õket, ha pedig magánál tartja, bajba keveredik,
3501 14 | már magad odalent a nagy magánosságban? Látod, látod, rossz kis
3502 11 | szinte ütemre szökött a magasba, s én magam is táncra illegtem
3503 26 | betelni Hrosziancsik úr magasztalásával, mikor alig látott bajuszt
3504 7 | vagyok? Nem szégyellitek magatokat? Vagyok én olyan kenyérkeresõ,
3505 10 | gyermekkorotokban erdõt ültettetek magatoknak.~Hát nagyon nekiörültünk
|