15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
3506 9 | került-fordult, engem is mindig magával vezetett.~- Úgy nézem, kis
3507 24 | számon tartani, melyik magot, melyik gyökeret mikor kell
3508 1 | Bizonyosan azt gondolták magukban, hogy no, ez jó nagy hernyó
3509 7 | ha meg nem sértem, lesz-e maguknál jó helye ennek a szegény
3510 7 | édesapám -, elég nekünk a magunk baja is, eredj dolgodra.~
3511 28 | megtaláljuk. Nem nekünk magunknak, hanem az éhenhalóknak.
3512 11 | elmehettek mind a hárman.~Aztán magunkra hagyott bennünket, de elõbb
3513 22 | kézzel-lábbal a spion, s el akarta magyarázni, hogy õ rendes ember, s
3514 8 | jobbágy közt, és hogy a magyarnak is jussa van a szabadsághoz.
3515 22 | ezrével tartották fogva a magyarokat. Volt, aki ott õszült meg,
3516 13 | egyformának minden becsületes magyart. Hát én most már többet
3517 19 | szegényedett az uraság.~„Maholnap Bögre Márton nagyobb úr
3518 12 | állt meg a padok elõtt -, mához egy hétre nagy ünnepe lesz
3519 8 | Éppen dinnyeültetés volt a majorban, mikor azt mondom egyszer
3520 8 | szombat este bejött értem a majorból, hogy a vasárnapot velük
3521 5 | fiacskám.~Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazaért
3522 26 | a foga a haragtól:~- Na, majt amit az Isten adta, Hrosziancsik
3523 26 | temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának ekész napik.~Hiába mondta
3524 25 | Gyuri-i-i, Gyuri-i-i!~Bodor kis malac emelte föl rózsaszín orrocskáját.~-
3525 25 | gondoltam magamban -, ebbõl a malacból nem eszel hurkát, öreg pajtás.
3526 25 | volna:~- Nekem semmi közöm a malachoz.~- Vadmalacs les ezs - tekingetett
3527 5 | Te, fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott
3528 25 | méreg, és nagyot rúgott a malackán.~- Még csúfolódni mers,
3529 5 | a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam
3530 7 | elvitte a végrehajtó adóba, a malackánkat elvitte az uraság dézsmába,
3531 6 | csengett bele a királynak.~- Malackörmös bableves, ez a kéz ám a
3532 25 | kellett menni, ölbe fogva a malacot.~No, azért ugyan mehetett.
3533 25 | szívelte, akibõl egész rendes malacpásztort neveltünk.~Az õ kötelessége
3534 25 | a lyukas kalapját -, tíz malacsért nem adtam volna azst a tarisnyát!~
3535 19 | az már a lábát akkor is! Malajdoki-arany ez végtülen-végig. Hát legyen
3536 19 | ezüstkoporsó volt alatta. Az volt a Malajdoki-házban a szokás, hogy ha nagyon
3537 14 | kert füves tisztásán volt a Malajdoki-kripta, föléje szomorúfûz borult,
3538 14 | deli férfi lesz az utolsó Malajdokiból - mosolygott ilyenkor boldogan. -
3539 14 | sírhatnékomon, odafordultam a fiatal Malajdokihoz:~- Velem jössz?~- Én? Hogy
3540 18 | se! ĺgy hamarébb elérjük Malajdokot.~- Azám - kaptam a szón -,
3541 29 | patakocska, mely az újmalajdoki malmot hajtja. Sebaj, hadd pihenjen
3542 7 | belehajítottam volna én őkedselmét a malomtóba, ha előbb tudom róla, amit
3543 8 | tavasz fele már nem volt maradásom a kastélyban. Kizöldültek
3544 19 | visszakapta negyven aranyért. A maradék egy aranyon pedig vett egy
3545 11 | csókolgatta a kipirult orcáját -, maradj mindig ilyennek.~Nekem is
3546 15 | apám meg abba, hogy otthon maradjon. Különösen az szolgált a
3547 11 | lesz, édesapám?~- Te itt maradsz mellettem, mert te vagy
3548 15 | bizony még a cselédjei se maradtak az öreg urasággal. Mind
3549 7 | kalácskenyér, libacomb, marcifánk, még tán tengeri herebere
3550 14 | Ez a szerda volt: 1848. március 15. Ez a piros betûs nap,
3551 2 | finom tûzrevaló. Nem is egy marékkal van, hanem egy szamárháttal.
3552 26 | olyan nyugalommal fogta két marékra a nagy zászlós bajuszát,
3553 6 | selymet, tulipántost, a markába pedig libazsíros lángost!”~
3554 15 | szegény diák megcsörrentette a markában az átnyújtott ötven aranyat,
3555 7 | kirántotta magát a gazda markából, s úgy nekilódult, hogy
3556 2 | a gallyat, és tartotta a markát a pénzecskéért.~- Ohó -
3557 22 | gonosz lázadókat.~- Jó, jó - markolta meg a katona a puskáját -,
3558 23 | életemet. Mihez kezdjek én mármost? Egyetemre nem járhatok,
3559 17 | pirossapkásait. Jó fél napig marsoltunk már, mikor megállított bennünket
3560 8 | inasi tudományokra.~Bögre Mártonnak hívták a hopmester urat,
3561 19 | ahogy rádörgött a lázadó Mártonra:~- Az én unokámnak van a
3562 14 | föléje szomorúfûz borult, márványköveit befutotta a lonc meg a vadrózsa.
3563 18 | Hát ott is csak azs, ami másfelé. Nadzs a setítcség, mikor
3564 7 | akarja vinni. Rejtsék hamar máshova, nagy jó uram. De még ebben
3565 16 | kezében a kardot fogta, másikban a hegedût.~- Derék muzsikásom -
3566 18 | az egyik lábán, fél se a másikon, színehagyott vörös sapka
3567 15 | egyiküket, a másikkal a másikukat ölelve át.~Bizony ránk estellett
3568 1 | a szájtátók közé ért. - Másképp egy szálig kivágtam volna
3569 21 | A végét gázoltuk már a másodiknak is, mikor egyszer azt mondja
3570 1 | az elsõ fejszecsapást. A másodikra azonban nagyot reccsent,
3571 19 | úr egymagában, visszatér másodmagával: a tékozló fiú érkezett
3572 23 | nem való a tudomány. Még másokat is megvadítana vele.~Búcsúzásul
3573 23 | jóravaló ügyvédhez, akinek másolgatni szoktam. Megkérdeztem, tudna-e
3574 21 | ügyvéd, aki fölfogadott másolónak. Kaptam tõle minden hétre
3575 20 | harapni neki. Azonban õ másra volt éhes.~- Hrosziancsik
3576 12 | Bácsi, én... én... nem tudok mást... én... én... megvetem
3577 19 | majd magát szégyellni a másvilágon, hogy az õ utolsó ágyát
3578 9 | legöregebb, én csak nem mászhatok föl érte? - mondta nagy
3579 9 | nem restell érte fahegybe mászni?~Matykó már akkor fönt volt
3580 9 | elmehettem volna, olyan mászómester voltam, de most nagy úr
3581 23 | nekednek? Járkeltél malomban, másztál zsákok közt, csupa liszt
3582 27 | szívemre. Megöleltem Malajdoki Mátyást.~- Nem vezeklés ez, testvér:
3583 23 | újság?~- Nincs ott semmi. A Mátykó úrfi diófáját kétfelé hasította
3584 25 | megneveledne. Télire lehúznák a mázsát. S már indult volna hazafelé,
3585 3 | aztán már igazán eltört a mécses. Úgy ordítottam, mintha
3586 8 | teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~- Jaj, gazduram, odább
3587 7 | volt, ha meleg nem volt is. Mécset nem gyújtottunk, mert nem
3588 24 | szegény atyafiait?~Hogy meddig tartott a nádországi élet?~
3589 18 | katonáival, segítségül hívta a medvét, az oroszt. Ez meg jött
3590 15 | láttam az arcát, csak a meg-megránduló válláról láttam, hogy sír.~-
3591 5 | Jóisten elõször felejtette el megadni a mindennapi kenyeret.~-
3592 8 | mérgében fülig az öregúr, így megadván nekem is, ami illetett. -
3593 19 | ezüstkoporsót a nagyterembe, megágyaztak benne, és gyöngéden belefektették
3594 17 | Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó. Az mentette meg aznap
3595 17 | dobtam a tenyerébe.~- Isten megáldja kendet!~Az öreg Csiha fakó
3596 28 | ringó vetések, gazdagon megáldott szõlõk közt, s boldogan
3597 2 | csak azt kívánom, amire megalkudtunk. Aztán ha jól fölgondoljuk,
3598 17 | napig marsoltunk már, mikor megállított bennünket Tápiószele.~Tápiószele
3599 1 | mikor egy parányi kenderike megállította indulata pusztító útjában.~
3600 17 | és elõrenyújtott kézzel megállott elõttem.~- Szegény koldus
3601 2 | neki. Az uraság maga is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával
3602 16 | legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott, a puskaporszagot is megszokta,
3603 3 | tûrömfûvel annál többször megbékített.~Egyszer, ahogy ülök a kapuban,
3604 25 | marék vízimogyoró mindjárt megbékítette.~- No - mondom Tilinkónak -,
3605 20 | helyrehoznivaló. Mindent veled akarok megbeszélni, hogy legyen, mint legyen.~
3606 26 | megnészhetjük.~A tábornok kegyesen megbillentette aranygalléros nyakát, s
3607 15 | Ötven aranyért már csak megbillentheti a sapkáját az ilyen szegény
3608 2 | ahogy ráismert apámra.~- Megborotvál annyiért?~- Meg is nyúzom.~
3609 2 | erdõre fáért. De szépen megborotválja ám!~- Kicsodát? - hebegte
3610 7 | ragyogott a szeme, ahogy megcirógatott:~- Ne sírj, Dióbél. Holnap
3611 6 | mindig az ölébe vett, és megcirógatta a fejemet:~- Nem tesz az
3612 8 | hanem azért most mégis megcsalatkozott. Nem karbunkulusok meg aranydrágaságok
3613 15 | ráütött a zsebére, úgyhogy megcsendültek benne az aranyak.~De már
3614 7 | harag, de ahogy a húszas megcsillant elõtte, erõt vett magán.
3615 26 | Hrosziancsik elé.~- Mit megcsinálsz mekint, te lászadó? - acsargott
3616 19 | a mellén a bõrzacskóhoz. Megcsörrentek benne az aranyak. Lesöpörgette
3617 15 | szegény diák!~A szegény diák megcsörrentette a markában az átnyújtott
3618 17 | szépen szól.~Abban a percben megdördült Bicske felõl az ágyú. Fölpattantam
3619 3 | íneresztõ füvet, és ha avval megdörgöl, egyszerre akkora leszek,
3620 16 | szaladjak a három diófához. Megemberedtek már akkor, s a rügyezõ ágak
3621 15 | süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem ismerem kegyelmedet -
3622 9 | aki még a kisbéresnek is megemelte a süvegét, az Petykó volt.
3623 1 | idegen pedig belebotlott, az megemlegette holta napjáig.~Mikor a nagy
3624 11 | Édesapám, tessék nekem megengedni, hogy én is Matykóval mehessek -
3625 10 | akartok, ezeket kár volna megenni. Sokkal szebb lenne, ha
3626 15 | meghitt emberének. Ennyit megérdemelnek tõlünk a Malajdokiak.~De
3627 13 | tornácajtón beléptek, egyszerre megérezte a halottas gyertyáknak,
3628 26 | gyönyörûsége. A hatalmas vendég megérkezett, és nem tudott betelni Hrosziancsik
3629 13 | nagy csörgéssel a katonák megérkeztek, és végigheveredtek a tornácon.
3630 29 | rászolgált a nyugalomra, megérlelte tüzével aranyszemű gabonánkat.~
3631 19 | Asondzsa, csak azst seretné még megérni, hogy téged ebben a nyalka
3632 8 | mint Bögre úr, mégis jobban megérzett rajta a nagy úr.~- Na, mire
3633 19 | alól -, sokkal hamarább megesik most azs embert a farkasok
3634 7 | esztendő felébe beleértünk, úgy megette a mi jókedvünket a markoláb,
3635 19 | kihallatszott a konyhára. Reggelre megfehéredett a haj a halántékain.~- Hát
3636 26 | volt valaha. Szegény feje megfeledkezett róla, hogy nem Nádországban
3637 15 | mosolygott kínjában -, hátha megfeleznénk a száz aranyat? Ötven aranyért
3638 21 | büszke, hogy éhen haljon. Megfeleztem vele minden falatomat, el
3639 24 | faluja Nádországban, s mind megfizeti az nekünk az adót. Tilinkó
3640 23 | Becsületes munkám becsületesen megfizetik. A veréb télen se hal éhen,
3641 24 | nem ereszti, amit egyszer megfog. Ahol a békatutaj úszik,
3642 10 | kell adnom a parancsot, míg megfogadják.~De erre már a Gáspár úr
3643 20 | Odaborultam a vállára, és megfogadtuk, hogy soha többet el nem
3644 8 | fészkébõl.~- Hadd nézlek, megfogtad-e.~Nagyon elszomorodtam, mert
3645 3 | se kellett kétszer hívni. Megfogtam a halász kezét, ballagtunk
3646 19 | kérem...~- Csönd! Aki engem meggyászoljon, se kicsi, se nagy. Hanem
3647 19 | lehet ám varjúpaprikással meggyászolni. A torra borjút vágj. Aki
3648 5 | hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégesõ,
3649 13 | a Jóisten, ha sokára is, meghallgatta a rossz Matykó imádságát.
3650 19 | erõs, fiatal férfi, mikor meghallotta, mire ért haza.~Térden állva
3651 19 | Én most lefekszem és meghalok.~- Igenis, nemzetes nagy
3652 16 | alatt van magyar huszár meghalva,~bajtársai karddal ásták
3653 13 | mert ehul, a kezsemet is megharapta.~Ettõl fogva mindig csukva
3654 17 | orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant a trombita a faluvégen.~-
3655 15 | az, ha édesapám marad itt meghitt emberének. Ennyit megérdemelnek
3656 19 | Aki jó embered van, azt is meghívod rá. Kis temetés, nagy halott-tor!
3657 19 | a kastélyba. Tilinkót is meghívta, aki akkor éppen szabadságon
3658 15 | nekem?~De már erre egészen meghökkent az öreg. Különösen mikor
3659 2 | emberrel - nézett föl édesapám meghökkenve a borbélyra.~- Nem figurázok
3660 7 | szegényke olyan helyet, ahol meghúzhatja magát? Vetettek-e neki valahol
3661 13 | és nagyot nevetett, hogy megijesztett bennünket.~Két hét beletelt,
3662 23 | Nincs kvártél, barátocskám. Megijesztette engemet zsandár. Ha lesz
3663 12 | nézett rá, mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival és odaállni
3664 10 | csináljon örömében. Mindjárt meginvitált bennünket ebédre. Fõz õ,
3665 7 | járjon... velem?”~Hirtelen megiramodott, és meg sem állt a kastélykertig.~„
3666 29 | írásomat az öreg diófák alatt. Megírtam az életem történetét, mielõtt
3667 16 | véletlenül a szeme elé került, megismerte és rákiáltott:~- No, öreg
3668 10 | a lábával Gáspár úr.~Jól megjegyeztem a helyet, és elhatároztam,
3669 13 | beletelt, mire Gáspár úrtól megjött az elsõ levél. Olmütz várába
3670 13 | szabadságlevelet mindnyájan megkapjátok, és nekem aztán egyéb kívánságom
3671 4 | ha a báránybér siveget megkapom.~- Hja, az még rajta van
3672 16 | Villám ezredes egyre jobban megkedvelte a cigányt. Azt mondta neki,
3673 24 | Tilinkó. Én bizony nem mertem megkérdezni, hol vette. Bizonyosan azt
3674 22 | járás-kelés feltûnt neki, s megkérdezte tõlem egy reggel, mit súgunk-búgunk
3675 23 | akinek másolgatni szoktam. Megkérdeztem, tudna-e most munkát adni.~
3676 3 | csalogatott, hogy egyszer megkeresi nekem az íneresztõ füvet,
3677 19 | hófúvásoknak, bent a városban megkereste az ötvöst, akinek az ezüstkoporsót
3678 13 | vitték rabnak, mindjárt megkerestük Petykóval a nagy térképen.
3679 28 | azs örökség.” Hiába, csak megkerült ezs, mert nekem sánta azs
3680 15 | nem süvegelt. Hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja
3681 22 | harmadik gondolatom már megkönnyebbített. Hiszen ha Matykó olyan
3682 7 | hirtelen megállt, mintha megkövesedett volna.~„Isten... járjon...
3683 25 | hogy az ember a szerencsét meglássa. Olyan csókaszem, mint a
3684 19 | nyalka hadnadzsi gúnyában megláthatna.~El kellett mosolyodnom,
3685 16 | nádasba is, hátha Tilinkót is meglátnám valamerre. Gondoltam magamban,
3686 15 | a sok födetlen fej közt meglátott egy darutollas süveget valami
3687 14 | mindjárt. Hiába, ha engem megláttak az emberek, akkor csak azt
3688 23 | félj, nem bánt ott senki; meglázsd, seret ott mindenki. A nádak,
3689 16 | feje fölött a holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta,
3690 7 | beszélek, nagy jó uram. Megleste valaki, mikor a kincset
3691 10 | Matykó is segíthet, de ha meglesz, csak Petykónak adok belõle.~
3692 8 | eltemettem, betakartam, meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam
3693 20 | elveszi az állam.~- De a nádas megmarad - vihogott Rosszjancsi úr,
3694 6 | öregbéres -, csak a lepény megmaradjon, száj majd csak akad hozzá.
3695 19 | gazdái lettek, s ami föld megmaradt, nem volt, aki szántsa-vesse.~
3696 25 | mintha csak azt akarta volna megmérni, hogy milyen hosszú.~Tilinkónak
3697 18 | táncot, nem tudom én azt megmondani. Valami ostoba ágyúgolyó
3698 1 | kisbírót, esküdteket, és jól megmosta a fejüket.~- A fát csakúgy
3699 26 | keszin-lábán, ekész pátran megnészhetjük.~A tábornok kegyesen megbillentette
3700 25 | vele. Azzal együtt ez is megneveledne. Télire lehúznák a mázsát.
3701 17 | kívánt, mint hogy õ közelrõl megnézhetné, igaz-e az, hogy a köpenyegem
3702 23 | idegen városban?~- Csak megnézstem, nem repült-e mán el a katonák
3703 10 | elhatároztam, hogy én, ha megnövök, ott keresem meg az Attila
3704 14 | ahol a Dióbél nem tudott megnõni.~Jó nagyocska deákok voltunk
3705 4 | bõrébõl örömében, s úgy megnyekeregtette pünkösdkor a hegedûjét,
3706 26 | Nyisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt, de a fogolynak a szeme
3707 19 | ajtaját. Nem felelt senki. Megnyitotta a kilincset: engedett.~Ott
3708 11 | Dicsértessék, csicseri, aki megnyugasztott, dicsértessék, ficseri,
3709 22 | a jámbor arcot meglátta, megnyugodott. Legföljebb azt gondolta
3710 29 | aludjatok szépen, öreg szemem megnyugoszik derék törzseteken, hatalmas
3711 20 | hogy én vagyok. Annyira megnyúltam a hadakozásban, hogy beleütöttem
3712 28 | csak jó azs öreg a házsnál?~Megölelgettük az öreget, aztán bementünk
3713 16 | egész ezred szeme láttára megölelte az öreg Tilinkót, aki egyik
3714 27 | hullott volna a szívemre. Megöleltem Malajdoki Mátyást.~- Nem
3715 23 | ám, malomban jártam, ahol megőrölték az egész életemet. Mihez
3716 7 | Hallotta nyomban, ahogy az ásó megpendült a havas földben. Széthajtotta
3717 26 | noha én olyankor mindig megpirongattam:~- Baj lesz abból, öreg,
3718 2 | kétfelé szakította a levestõl megpuhult cipóhajat, és utánaküldte
3719 13 | nagyapja ajkát, a másikkal megragadta apja kezét.~- Matykóka halt
3720 2 | föltette rá a fanyerget, s megrakta hulladék targallyal.~Most
3721 24 | piros tüzében. De Tilinkó megrángatott: - Ne nézselõdj olyan soká,
3722 1 | fejszével. A fácska csak megrázkódott, de baja nem esett, és ijedt
3723 25 | tanálhatok?~Azzal leguggolt, és megrázogatta a tarisznyát, mint a kukoricás
3724 7 | el bele, hanem a Hékám is megrettent. Rúgott egyet magán, tüsszentett
3725 28 | folyt a szorgos munka, néha megrövidítettük még a holdvilágos éjszakát
3726 24 | Rókakölyköt. Ráhágtam, megsajnáltam. Ha el nem veszelõdne, kitelelhetne
3727 2 | ballagott. Azt mondta, nincs õ megsántulva, hogy kocsin járjon.~- Lenyelem
3728 18 | Én is ott vótam, engem is megsarcsoltak, még a hegedím is elvették,
3729 23 | belõlem valaha, ha isten megsegít, s nem olyan utolsó mesterség
3730 23 | nekem jó embereim, akik megsegítenek. Becsületes munkám becsületesen
3731 26 | kezsibe kaphatna, nagyon megsorítaná a nyakravalómat.~
3732 5 | nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember.~- Hanem tudod
3733 1 | mint a többi falunépe, megsüvegelte még a bíró is. Hét határban
3734 19 | háború elnyûtte, a bujdosás megszaggatta, árkokon való tanyázás elkente.
3735 13 | eddig. S mégis úgy érezte, megszakad a szíve erre az elsõ édes
3736 1 | diófa. Ahogy a franciák megszállták a falut, menekült, ki merre
3737 24 | keservesen vonított, hogy megszántam. Fölvettem, betakargattam
3738 5 | bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg
3739 13 | szegény, s úgy fogyott, mint a megszegett kenyér. A könyveit kérte,
3740 16 | mikor a cigány elõször megszegte az ezredes tilalmát. Halkan
3741 26 | föladni.~Rosszjancsi úr úgy megszelídült, mint a bárány. Saját kezével
3742 24 | neveztük el a rókát - annyira megszeretett bennünket, hogy tavaszra
3743 25 | disznótor, mert a malacka megszökött az éjszaka. Nem találkoztál
3744 16 | megbarátkozott, a puskaporszagot is megszokta, de a régi jókedve elveszett
3745 9 | különbséget tenni, ahogy megszólaltak:~- Én vagyok a Petykó!~-
3746 12 | lángba borult a képe, ha megszólították, és a nagy szégyenlõsségtõl
3747 3 | Olyan kicsike voltam, mikor megszülettem, hogy a keresztanyám, Hadara
3748 7 | aki megtalálja. Akárki megtalálhatná. Miért ne én találnám meg?”~
3749 7 | nagyot a szíve. - Azé, aki megtalálja. Akárki megtalálhatná. Miért
3750 28 | Keressük meg, Dióbél, hátha megtaláljuk. Nem nekünk magunknak, hanem
3751 8 | Bedegivel, hátha most már megtalálnánk azt az íneresztõ füvet.~
3752 10 | az Attila kincsét akarják megtalálni.~Aztán megállt egy kicsit,
3753 17 | csapatommal, ott kellett megtalálnom Damjanich tábornok pirossapkásait.
3754 24 | helyen azs öreg Tilinkó, majd megtalálod azst te is. Esünk mink még
3755 18 | akadtunk össze, s keményen megtáncoltattuk egymást. Ki bírta tovább
3756 1 | nem tanítjátok õket, majd megtanítom én!~Szóra szót adtak a falu
3757 9 | addig átesnem, míg az élet megtanított rá.~
3758 10 | a varjúpaprikásból. Még megtanulnánk tõle károgni.~- No, akkor
3759 12 | verset, ezt kell szépen megtanulnod.~Szép hosszú vers volt,
3760 23 | egyszeregyet.~Azóta õ is megtanulta. Neki is értésére adták,
3761 25 | jó lenne azst a disnótort megtartani - azt mondja -, mert mindig
3762 2 | hogy az Úristen mindent megtehet?~- Nem tehet biz az, tisztelendõ
3763 21 | Néha ünnepnapokon azt is megtettem, hogy kimentem muzsikálni
3764 4 | hálálkodni. Levetette a szûrét, megtömte szalmával, fölvette a vállára,
3765 19 | igencsak minden hónapban megtörtént. Egyszer Bécsbõl jött a
3766 13 | Világért sem szabad neki megtudni, hogy te beteg vagy.~Nehéz
3767 14 | Hidegen kezét nyújtotta felém. Megütõdve néztem rá: ez már megint
3768 23 | Láncra vert kezemmel néha megütöttem a falat. Mindig volt, aki
3769 14 | szomorúan az öregúr. - Hát meguntad már a malajdoki kastélyt?~-
3770 27 | Elhiszed-e már nekem, hogy megutáltam magamat? Befogadtok-e magatok
3771 23 | tudomány. Még másokat is megvadítana vele.~Búcsúzásul aztán még
3772 25 | egy nagy kövér egérre.~- Megvadzs! - nyalábolta föl Tilinkó
3773 25 | egereket a salátabokrok közt.~- Megvagy! - ugrott rá a cirmos egy
3774 29 | mely alattatok nevekedett. Megvagytok erõben, egészségben, nem
3775 7 | csillagtalan égre, amint megvakultan úszott a hold a hófelhõk
3776 9 | kellett, õ kérdezetten is megvallotta, hogy egymaga akkora úr
3777 7 | örült is neki, hogy nem kell megválni az öreg jószágtól, mikor
3778 27 | Nem vezeklés ez, testvér: megváltás. Visszaadtad az emberekben
3779 16 | rákiáltott:~- No, öreg Tilinkó, megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát
3780 14 | Rebesgették már, hogy vérrel kell megvédeni a magyar szabadságot, hív
3781 12 | tudok mást... én... én... megvetem a hengerbuckot a maga tiszteletére,
3782 15 | aki valamikor a macskát megvette édesanyámtól. Azóta még
3783 6 | babszemjankó kisgyerek, aki megvigasztalódik rajta.~„Nagy volt a bánata
3784 14 | Gáspár úr. Testét-lelkét megviselte a hazáért való raboskodás,
3785 28 | a fejét.~- Hej, ha most megvolna a Malajdoki vagyon!~- Az
3786 19 | tõlük, az még egytõl egyig megvolt. A nyakában hordta bõrzacskóban,
3787 26 | fütyülni!~Mert a hatalmas megyefõnök éppen az ablakán könyökölt
3788 17 | valami nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc idején
3789 10 | úgyis a Cipóhalom mellett megyünk el, annak a hegyibe kell
3790 15 | helyre beszéd, annál jobban megzavarodott Málé Tót János.~- Nini -
3791 29 | a virágok pompájában, s méhecskéink telehordták mézzel a kaptárt.~
3792 11 | megengedni, hogy én is Matykóval mehessek - csengett a hangja bátran. -
3793 25 | malacot.~No, azért ugyan mehetett. Akkorra megtalálta valaki
3794 14 | Velem jössz?~- Én? Hogy mehetnék? - felelte komoran. - Elég,
3795 26 | készítgette magát.~- No, mi mekfan már megint teneked? - förmedt
3796 26 | Hrosziancsik elé.~- Mit megcsinálsz mekint, te lászadó? - acsargott
3797 24 | akár egy égés vármegye melegedhetik mellette.~Mire az elsõ hó
3798 7 | ültem a padkán, s ketten melegedtünk egy ködmön alatt. A Hékám
3799 11 | bennünket, de elõbb olyan melegen szorította a szívére Petykót,
3800 8 | szakálla, bérces homloka és melegkék szeme, mint a mosott égbolt.
3801 24 | olyant gyermekkorom óta se.~Melegük volt már a szúnyogoknak,
3802 16 | tévedt hõs Tilinkónak a mellébe.~- Nem õ volt a hibás, hanem
3803 16 | tûzte az öreg vályogvetõ mellére.~Elhagyni azonban már másnap
3804 13 | olyan csöndesen szipogott mellettük, mint az az öregember, akinek
3805 1 | kiszakítja. Vak dühében azonban mellévágott a fejszével. A fácska csak
3806 26 | volt, hogy csak a kapufélfa mellõl nézte, mikor a gonosz lázadó
3807 23 | tied barát, a Malajdoki méltósága. Hû, milyen nagy úr! Hintóban
3808 4 | édesapám.~Tilinkó pedig méltóságosan felelte:~- Nini, hisen a
3809 7 | feketéllett a hóban.~- Elég mély lesz már ez - mondotta Tamás
3810 24 | tudja, melyik mikor költ, melyiknek mikor ízesebb a húsa.~Nekem
3811 9 | Tamás úr -, hadd látom, melyikteké lesz a körte! Ki nem restell
3812 16 | juhbélen.~- Nézzsük, no, melyikünké a sebb muzsika.~Mire harmadszor
3813 19 | lappangtunk, úttalan utakon mendegéltünk. Ha osztrák sisakot vagy
3814 16 | menekültek vissza. Már aki menekülhetett. Nagyobb részük foglyul
3815 1 | azonban esze ágában sem volt menekülni. Éppen a galambokat etette
3816 1 | franciák megszállták a falut, menekült, ki merre látott. Neki azonban
3817 16 | egy óra múlva véres fejjel menekültek vissza. Már aki menekülhetett.
3818 15 | eresztették ki õket a körmöci ménesbõl.~Azzal ráütött a zsebére,
3819 3 | hálóval, és azt mondja nekem, menjek ki vele a vízpartra szedrezni.~
3820 13 | is, mint hogy most szépen menjetek haza mint szabad magyarok.
3821 28 | Újmalajdokra. Bíró, tanító együtt mennek mindennap a temetõbe is,
3822 11 | mellett visz el a sok közül a mennyek útja?~Nem tudta senki, senki.
3823 2 | mûhelybe.~- Hát kettõnket mennyiért borotválna meg? Engem meg
3824 28 | diófákat emlegesd. Tudod-e még, mennyit emlegette szegény nagyapám,
3825 4 | bort, hadd érezze magát a mennyországban tõle.~Tilinkó azonban nem
3826 19 | kardosan, kucsmásan, fekete mentében, rókamálas köpönyegben,
3827 19 | süvegforgókra, a zománcos mentecsatokra, az ezüsttálakra, az aranybillikomokra.
3828 15 | aranyat, belecsúsztatta a mentéje zsebébe, aztán legyintett
3829 19 | nagy uram! Kimondom én, ha menten agyonvág is nagy uram, hogy
3830 16 | éjszaka volt, valahol a Tisza mentén táboroztunk, tücsökszót
3831 17 | benne a megakadt golyó. Az mentette meg aznap az életemet.~
3832 12 | kiöltözve, bársonyünneplőben, mentől közelebb értünk az iskolához,
3833 16 | állni, mint a kõszent, de mentõl jobban igyekezett, annál
3834 9 | uraságán se esik csorba.~El is mentünk mi, vissza is jöttünk a
3835 29 | szellőivel, csörgő ereivel, menyasszonyruhás fáival, bimbózó virágaival,
3836 4 | ez a becsület, hé? Hogy mered elvinni a bárányt, amikor
3837 16 | ezredesnek, ámbár egy kicsit meresztgetnem kellett fölfelé a nyakamat.~-
3838 16 | Nem látod, hogy haragusok! Mérgembe hedegilek.~- Kire vagy mérges,
3839 16 | Mérgembe hedegilek.~- Kire vagy mérges, Tilinkó?~- Hát a Villám
3840 15 | is pénzbe kerülne. Annál mérgesebb szemeket vetett, mikor a
3841 7 | egyet magán, tüsszentett egy mérgeset, azzal kirántotta magát
3842 26 | vele a drága sép bajusom ‑ mérgeskedett Tilinkó, ahogy elbeszélte
3843 15 | a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~- Nem ismerem
3844 2 | Fogj hozzá, szolgám - merítette a drága jó suhantott levesbe
3845 3 | hideg. Egész délután vizet merítgettem a cethalra. Nézem reggel:
3846 2 | apám -, ha nem hiszi az úr, mérje utána.~Az íródeák úgy ellépkedett,
3847 10 | akar velem maradni, az ne merjen többet énelõttem szót tenni
3848 25 | malackán.~- Még csúfolódni mers, te! - csikorította el a
3849 26 | elöntötte a pulykaméreg.~- Hod mersz te olyan lászadó pajuszt
3850 26 | hogy egyik úrnak se volt mersze belépni. Hrosziancsik harsányan
3851 19 | aki az én unokámról azt merte mondani, amit te, azt én
3852 26 | jámbort maga elé.~- Hod merted te nekem pfütyölni? - szegezte
3853 24 | kerített Tilinkó. Én bizony nem mertem megkérdezni, hol vette.
3854 7 | belefogott a Dióbél királyfi meséjébe, de míg mesélt is, mindig
3855 7 | olyant még a Dióbél királyfi meséjében se hallani.~Édesanyámnak
3856 7 | királyfi meséjébe, de míg mesélt is, mindig szivárgott a
3857 19 | találkozom.~Úgy volt az, mesélte a cigány, hogy amint kitört
3858 2 | Törõcsik. Neki a nagy eszérõl meséltek olyan történeteket, mint
3859 1 | természetû embernek is. Azt mesélték róla, hogy csupa játékból
3860 6 | elmondta nekem szülém ezt a mesét, hogy még most is szóról
3861 28 | legtisztességtudóbb, legdúsabb nép messze-messze földön. A bírója Újmalajdoknak:
3862 10 | és húzódtak el irdatlan messzire.~Kimelegedtünk, mire fölcihelõdtünk
3863 8 | tudományokra - görbítette le mesterem a vastag nyakát.~- Hát hogy
3864 13 | mindenféle kezebeli szerszámmal a mesteremberség. Még Bibolygós Bedegi is
3865 12 | közéjük Gáspár úr, Biczók mestertõl kialkudott a számunkra egyheti
3866 22 | volt, édes beszédje, mint a méz, lágy a nézése, mint az
3867 16 | tovább a dicsõség véres mezején.~
3868 21 | keze, kötője mind tele volt mézeskalácskovásszal. Kopott gúnyánkból, poros
3869 21 | botok, mikor ránk nyitott mézeskalácsos gazdánk, Libór mester.~-
3870 23 | beszegõdöm Libór mesterhez mézeskalácsos-inasnak. Segéd is lehet még belõlem
3871 21 | elénk gurul egy gömbölyű mézeskalácsosmester. Láttuk, hogy az: keze,
3872 1 | ház, föld, legelõ, erdõ, mezõ, minden rajtavalóval együtt
3873 8 | kastélyban. Kizöldültek a mezõk, jobban szerettem volna
3874 29 | szólította az Úr az égi mezõkre...~Hanem azért nem maradtam
3875 17 | haza a kanászgyerekek a mezőről:~- Jön az ellenség! A vezérük
3876 24 | sátoros ünnepen. Hát még a mézsesdzsökér, amit minden ezsredik ember
3877 29 | méhecskéink telehordták mézzel a kaptárt.~Piros gyümölcsüket,
3878 7 | volt, mintha hallanánk a miákolását.~Estefelé aztán én kezdtem
3879 22 | német hogy gyötri magát miattunk. Utoljára azonban mi is
3880 22 | este hangosan imádkozta a miatyánkból azt, hogy „jöjjön el a te
3881 24 | körülöttem Tilinkó. - Van ám itt miben válogatni, nem úgy, mint
3882 12 | gyerekek közt.~- Hát az enyémet mibõl teremtette? - furakodott
3883 17 | a bíró. - Hiszen ezek a mieink!~Mert persze mink voltunk
3884 21 | veszünk itt az első héten, mielőtt a tudományba belekóstolnánk -
3885 25 | olyan ez a malacka, mint a mienk, még a füle is olyan csíkos.
3886 23 | megőrölték az egész életemet. Mihez kezdjek én mármost? Egyetemre
3887 2 | volt valami hiba, mindjárt mihozzánk szalajtotta az uraság a
3888 13 | gyertyáknak, a tömjénfüstnek mindenbe beleivódott nehéz szagát.
3889 29 | felettünk, aki betöltött mindeneket az ő áldásával. Aki nemcsak
3890 1 | Rádillik Rigó Pál volt, mert mindenre azt mondta, hogy „rád illik”.
3891 19 | kerültük, mert azokban már mindenütt az ellenség volt az úr,
3892 8 | bajuszom kezdett ütközni, mikor mindezeket a dolgokat megtudtam. Gyerekésszel
3893 12 | mint a napra. Nektek is mindnyájatoknak ott kell lenni a fogadásán,
3894 26 | emberek közé jársz. Nincs már minekünk semmi közünk ahhoz a világhoz,
3895 1 | kaszálta már a fákat, s minél elõbbre haladt, annál jobban
3896 19 | nem adóztak az uraságnak, mióta a maguk gazdái lettek, s
3897 7 | kisejtette a kiabálásból, mirõl van szó. Valamelyik kutya
3898 7 | nyitom az ajtót.~Hajnali misére csendítettek már, mikor
3899 13 | öt falu népe vágja õket miszlikbe, ha ide be merik tenni a
3900 16 | az ellenségnek, nem volt mitõl tartani, nyugodtan adhattuk
3901 5 | isten bírja. Voltunk olyan módban is, hogy a koldus is mákos
3902 9 | õket. Elég volt a bécsi módiból, magyar gyerekeket akarok
3903 22 | azért mégis kieszelte a módját, mivel bosszantson meg bennünket.
3904 15 | a süvegét a magamformájú módos ember elõtt.~Lett erre olyan
3905 21 | Hanem vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak. Egy óra egy
3906 19 | ahogy odatipeg elébe. Milyen módosan rakta az már a lábát akkor
3907 7 | gödröt, Tamás úr pedig nézte. Mögötte vasládika feketéllett a
3908 22 | Ott is volt, úgy bujkált mögöttünk, mint az árnyék.~Mikor aztán
3909 21 | el is fogadta mindig, de mogorván és kelletlenül. Az egész
3910 1 | bújtak, mert nem ijedtek meg. Mohón kapkodtak a Törõcsik feléjük
3911 24 | maga közt még csak egy szál mohot se. Bezzeg nem olyan kevély
3912 9 | Dióbél, õ a legkisebb.~Hát én mókusnak elmehettem volna, olyan
3913 10 | eldobáltam õket még az erdõben. Mókust akartam velük lõni.~- Nem
3914 3 | most már azt is el kell mondanom, hogy milyen gyerek voltam
3915 6 | aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.~- Idáig Fölséged tartott
3916 14 | emberek, akkor csak azt mondhatják, hogy ejnye, de nagy szárazság
3917 3 | milyen gyerek voltam én.~Nem mondhatnám, hogy valami világ eleje
3918 16 | bevenni katonának. Azst mondjá, öreg vadzsok mán én arra.
3919 20 | mink csak Rosszjancsinak mondjuk.~- No - mondom -, Rosszjancsi
3920 28 | szõlõk közt, s boldogan mondogatják egymásnak:~- Emlékszel?
3921 17 | be akar állni huszárnak - mondogatták a falubeliek.~A vak ember
3922 21 | ennek a fele se tréfa - mondottam én. - Libór mesternek igaza
3923 18 | Csipóhalmot. Mert akkor a varnyú mondsa a semünknek, hodzs csecse
3924 28 | fülem: „No, rajkó - azst mondzsa -, oda azs örökség.” Hiába,
3925 13 | mint a nyárfalevél, Matykó morcosan nézte a katonákat, és az
3926 15 | akasztottam a válláról a vén mordályt a magaméra. - Legény kell
3927 22 | vagytok-e még többen? - mordult rá a katona bosszúsan. -
3928 16 | strázsamester a cigányért.~- No, more, most lesz már, ami sose
3929 2 | jobbágyot. Nemcsak maguk közt morgolódtak, egyszer nyíltan is a szemére
3930 7 | míg kenyér után járok.~Morgott a Hékám, mintha máris húzná
3931 20 | a kerületi fõnök. Valami Morvából szalajtott cseh a nyavalyás,
3932 3 | ráöntöttem, amit szülém a mosáshoz forralt. Ebben aztán már
3933 10 | már egész nekibátorodott mosollyal magyarázta:~- Szent igaz,
3934 29 | tavaszon, hanem fátyolos a mosolygása, mint az öreg emberé. Álmosan
3935 14 | összefont karral, keserû mosolygással nézett utánam. Tamás úr
3936 29 | TILINKÓ~ ~ÖREG DIÓFÁK ALATT~Mosolygó egével, langyos szellőivel,
3937 19 | megláthatna.~El kellett mosolyodnom, ahogy végignéztem magamon.
3938 15 | hogy a falu népének is mosolyog a szája sarka. No, Málé
3939 8 | és melegkék szeme, mint a mosott égbolt. Nem járt olyan peckesen,
3940 20 | elmúlt az már. Sok könnyem mosta fehérre a lelkem.~Tudtam
3941 29 | olyan derült őszt, mint ez a mostani. Olyan nyugalom árad el
3942 5 | házunktól.~Rossz esztendõ járt, mostohán hozta a föld a termést.
3943 21 | klipi-klapi! - s olyan mozdulatot tett a kezével, mint mikor
3944 26 | jött senki, én pedig ki nem mozdultam belõle. Tilinkó azonban
3945 6 | krajcárért.~- Jaj, nagy fát mozgatsz, lelkem gyerekem - motyogott
3946 2 | kicsit, aztán behuppant a mûhelybe.~- Hát kettõnket mennyiért
3947 22 | azonban mi is beleuntunk a mulatságba. Ki is eszeltük szépen,
3948 16 | hamisan szólt. Nem is igen mulatta magát vele, csak olyankor,
3949 22 | tyúkokkal. Csak mi, deákok mulattunk rajta nagyokat, hogy a német
3950 12 | Petykó alakja tündöklik elõ a múltak ködébõl, mint a csillag.
3951 10 | kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában találtuk. A gunyhócskája
3952 1 | jobbágyembernek a testi munkáján kívül semmije se volt abban
3953 28 | leghamarabb elvégezte a munkáját: nagy piros lángnyelv csapott
3954 23 | megsegítenek. Becsületes munkám becsületesen megfizetik.
3955 5 | nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret
3956 29 | Malajdoki Mátyásnak, mikor munkás élet, boldog öregség után
3957 4 | vissza. - Összevestem a munkával, és holtig tartom vele a
3958 18 | körülvett bennünket a tenger muska, lerakatták velünk a fedzsvert.
3959 5 | Hamar Heverné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:~- Te, fiúcska,
3960 18 | Egyszerre elöntötték a muszkák a magyar rónát.~A mi csapatunknak
3961 11 | térdire?~- Virág testvérkéim, mutassátok meg az utat az égbe! - tördelte
3962 10 | Az én szemem már kettõt mutat, ahol egy róka szalad is.~-
3963 4 | Tilinkó, mégiscsak be kell mutatnom õt is, mert nagyon belejátszott
3964 27 | jómód és hosszú bolyongás mutatója.~Sokáig néztünk egymásra,
3965 1 | haza, jó lesz gyújtónak - mutatott rá a kivágott fákra.~Ilyen
3966 18 | Beszélt, beszélt Tilinkó, mutogatott is valamit, de én se hallottam,
3967 13 | amin laktok, a föld, amit mûveltek, eddig az enyém volt, ezután
3968 21 | Nem sokat konyítottam a muzsikához, de azoknak ez is szép volt.
3969 16 | cigányt. Azt mondta neki, muzsikáljon egyet.~- Jaj, akkor inkább
3970 4 | például megfogadta pünkösdi muzsikásnak, és ígért neki napszámba
3971 16 | másikban a hegedût.~- Derék muzsikásom - mondta neki -, el nem
3972 11 | telne olyan, és csöndes muzsikaszó kezdett zsongani a levegõben.
3973 16 | Gondoltam magamban, legalább muzsikaszóval állnánk be katonának. Mert
3974 23 | meglázsd, seret ott mindenki. A nádak, a sép sagú fivek, a vadmadarak.~-
3975 26 | megint eltûnt Tilinkó a nádasból, de most nem darutollal
3976 16 | mindig kiszökött közülünk, s nádasok közt, erdõk mélyén, sziklák
3977 16 | gomolyogtak föl a szúnyogok a nádasokból. Olyankor végigrántotta
3978 10 | falusi tornyot lehetett a nádason túl megolvasni a Cipóhalomról,
3979 25 | s kivertem a malackát a nádba.~- Eredj, malacka, míg szépen
3980 28 | hasztalan csikorogtak a száraz nádbugák, panaszukat nem hallgatta
3981 27 | VENDÉG~Hevertünk Tilinkóval a nádgunyhó elõtt, Csuri a lábunknál.
3982 24 | vízsnek nincs gerendája.~Nádkévékbõl volt összerakva a tanyánk,
3983 3 | aki a vízparton lakott egy nádkunyhóban. Mindig azzal csalogatott,
3984 28 | Emlékszel? Ott volt a nádkunyhónk, ahol most a templom van.~
3985 24 | legjobban furulyázsik a sél a nádon. Még táncsolunk is, ha jókedvünk
3986 25 | Hadzs ledzsen eccser Nádorságban is disnótor - vigyorodott
3987 26 | csakugyan én se tesem ki többet Nádorságból azs öreg lábamat. Mert attul
3988 24 | amibõl éls. Ismerd meg Nádorságnak minden sögit-zsugát.~Nem
3989 26 | hogy betettem a lábamat Nádországba, én Tilinkón kívül egyéb
3990 24 | atyafiait?~Hogy meddig tartott a nádországi élet?~Bizony mink nem tartottunk
3991 27 | fogva három királya van Nádországnak: három ágyat vess, Tilinkó!~
3992 26 | ahhoz a világhoz, amelyik Nádországon kívül esik.~- Ne félcsd
3993 16 | lehúzatom rólad a piros nadrágot.~Tilinkó állt, mint a cövek,
3994 10 | sulyomszedni azokba a nagy nádrengetegekbe, amik a halom túlsó tövében
3995 28 | már hátra, közel jártunk a nádszélhez. Egyszerre Tilinkó elkiáltotta
3996 10 | Ott jártak le csikászni, nádvágni, sulyomszedni azokba a nagy
3997 19 | lett, csak azs ese lett nadzsobb. Most már egés feje búbjáig
3998 8 | gyerekek ott nevelõdtek a nagyanyjuknál, Tamás úr minden héten kapott
3999 13 | egymást átölelve tartotta a nagyapa meg az a rossz Matykó gyerek.
4000 13 | odaleszek, énhelyettem is nagyapátokat kell szeretnetek. Az iskolába
4001 1 | néhány fiatal jegenyének. Nagyapót fölharagította a dolog,
4002 10 | kacagott erre Matykó:~- Nagybél vagy te, nem Dióbél!~- Hát
4003 2 | kend nekem, ha kend olyan nagyeszû ember: hol van a világ közepe?~-
4004 16 | a városba, és keressük a nagykocsmában a honvédek sorozószobáját,
4005 12 | erre a tisztességre, aminél nagyobbal magyar gyerek nem dicsekedhet.~
4006 14 | Dióbél nem tudott megnõni.~Jó nagyocska deákok voltunk már akkor,
4007 22 | deákok mulattunk rajta nagyokat, hogy a német hogy gyötri
|