Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Móra Ferenc
Dióbél királyfi

IntraText - Concordances

(Hapax - words occurring once)


15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan

     Rész, Fejezet
4008 19 | a nehéz ezüstkoporsót a nagyterembe, megágyaztak benne, és gyöngéden 4009 21 | riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~Hát egyszerre csak elénk 4010 12 | Biczók mester vezetésével a nagyvendéglő elé, akkorra már boldogan 4011 14 | fölfordult országban. Megyek a nagyvilágba körülnézni.~Hidegen kezét 4012 19 | leghatalmasabb úrnak is.~- Nahát, Márton, fogadsz egy szekeret, 4013 9 | ember vagyok már én, közel a napáldozatom, vagy látom többet az én 4014 13 | pecsétet. Kisbírók, dobosok napalkonyatra öt falu népét terelték össze 4015 4 | magam elõtt látom, amikor napégette, szélkicserzette arcát, 4016 26 | pfütyölje makának ekész napik.~Hiába mondta Tilinkó, hogy 4017 19 | adja ki minden reggel a napiparancsot. Annak már értett a szeme 4018 1 | belebotlott, az megemlegette holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon bent 4019 7 | macskát bujdosóvá tenni öreg napjaira, mint amilyen én vagyok? 4020 28 | hétig. Hajnalhasadástól napleáldoztáig folyt a szorgos munka, néha 4021 1 | holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon bent járt az országban a 4022 6 | panaszkodott:~- Se éjem, se napom, tenger a bánaton; ami szívem 4023 21 | úgyse süt be rajta a nap, nappal meg úgy sincs otthon a szegény 4024 12 | álló hétig se éjjele, se nappala nem volt, örökösen a verset 4025 28 | reményünk elszállt, mint déli napsütésre a reggeli köd. A domb tetejérõl, 4026 12 | kedvében járt Petykónak. A napsugár az õ padja szélén táncolt 4027 24 | ahogy ott feketéllettek a napszállat piros tüzében. De Tilinkó 4028 16 | Nemcsak õ, hanem én is. Napvilágon kiderült, hogy a hajnali 4029 8 | türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot 4030 1 | közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének. Nagyapót 4031 13 | a szívében érzett valami nehezet, mikor aláírta a levelet? „ 4032 10 | közülük, amelyik most olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor 4033 10 | lefelé csúszkáltunk a halmon, néhol nagyobb gödröket láttunk 4034 23 | nekednek enyim kvártél, lesz nekemnek tied kvártél. Megmondta 4035 6 | rajta.~„Nagy volt a bánata Nekeresdországban Nevenincs királynak. Szíve 4036 26 | Mit kereset? A kenyeret neket?~- No, igen. Gondoltam, 4037 10 | A jáger most már egész nekibátorodott mosollyal magyarázta:~- 4038 13 | szájába tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak. Mikor visszatértünk, 4039 20 | a kalapod! - kiáltott nekidühösödve a fiatalúr. - Itt nincs 4040 3 | bennem, mint egy oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy 4041 19 | Hamarosan elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti 4042 7 | a gazda markából, s úgy nekilódult, hogy tán a világból is 4043 16 | az ellenség elõtt, hanem nekimenni - néztem a szemébe bátran 4044 10 | ültettetek magatoknak.~Hát nagyon nekiörültünk a diófaültetésnek. Én már 4045 16 | volt a hibás, hanem én, nekisaladtam a setítbe - mondta bosszúsan, 4046 1 | ijedten. Erõs Törõcsik pedig nekiszilajodva csattogtatta tovább a fejszét. 4047 13 | Gáspár urat keresem.~Tamás úr nekitántorodott a tornácpárkánynak, Gáspár 4048 13 | Petykóval a nagy térképen. Aztán nekiültünk levelet írni. Az elsõ két 4049 26 | nézte, mikor a gonosz lázadó nekiugrott a nagy uraknak, s nem várta 4050 19 | Azzal felült a szekérre, nekivágott a nagy hófúvásoknak, bent 4051 1 | cserje. Erõs Törõcsik, ha nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja. 4052 1 | volna a télen.~Az emberek némán húzódtak félre az útból, 4053 23 | cseh baka fegyvere. A süket némaságnak egyéb hangja nem volt, csak 4054 14 | borultam nagy uramnak, nemes jótevõmnek, akkorra már 4055 15 | nagy kuruc karddal. Akkora nemzetiszín pántlikával volt a derekára 4056 12 | légy üdvöz általunk,~magyar nemzetünkért kik élünk és halunk.~Szegény 4057 4 | fogta fülön az édesapám.~- Nene, gazsduram, hát villámfogdosó, 4058 10 | bozóton keresztül a falusi népek. Ott jártak le csikászni, 4059 15 | észrevette, hogy a falu népének is mosolyog a szája sarka. 4060 13 | akadt:~- Azzal rémítgették a népet, hogy nemzetes uramat el 4061 13 | dobosok napalkonyatra öt falu népét terelték össze a kastély 4062 2 | hogy mindenféle tudományos népnél többre becsülte Okos Törõcsiket.~ 4063 16 | állni.~- Mert ez a csiribiri népség még azt se tudja, hogy kell 4064 11 | meleg. Nem hallatszott semmi nesz. A fülemülék már aludtak, 4065 3 | odanyomta a markomba.~- Nesze, Dióbél, itt a cethal. Ne 4066 7 | mikor egyszer csak arra neszelünk föl, hogy valaki kaparássza 4067 15 | darutollas kalapját.~Olyan név ez, amit mindig kalaplevéve 4068 13 | elszántan Matykó. - De a te nevedben, úgy, mintha te írnád. Apa 4069 29 | falunak, mely alattatok nevekedett. Megvagytok erõben, egészségben, 4070 7 | Málé Tót.~- Mert tejfölön nevelkedett ám ez kiskorában.~- No, 4071 8 | volt, hogy urasági inast nevelnek belõlem.~Szép zsinóros ruhát 4072 9 | gyerekeket akarok belõlük nevelni.~Szó ki nem mondhatja, mekkora 4073 8 | elhalt, s a gyerekek ott nevelõdtek a nagyanyjuknál, Tamás úr 4074 21 | kenyérkeresetben. De én se pékgyerekek nevelõje, se jámbor szabók íródeákja 4075 7 | hozzám a kastélyba. Együtt neveltetem az enyimekkel. Nektek is 4076 25 | egész rendes malacpásztort neveltünk.~Az õ kötelessége volt a 4077 13 | gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet, de Matykót nem bírtuk elõkeríteni.~ 4078 11 | engem, és szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~Matykó 4079 2 | csupa tanult ember. Rossz néven is vették az uraságnak, 4080 8 | kérdezte nyájasan.~- Ezt a kis nevendéket tanítgatom az úri tudományokra - 4081 2 | felejtették el, ahogy az urak nevetésre görbült szájáról látta. 4082 2 | tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl, s attól fogva senki se 4083 11 | lábacskájuk alatt, ha jártak. Nevetésük csengett, mint az ezüstcsengettyû. 4084 9 | uraságban?~No, nekünk nem volt nevethetnékünk. Szinte szédelegtünk, úgy 4085 9 | növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ kék szemük, a szõke selyemhajuk 4086 26 | dugták a sírót is meg a nevetõt is. Hát még aki fütyülni 4087 17 | szeretném magamat hívatni.~Jót nevettem a furcsa ötleten, s odafordultam 4088 17 | fakadok, ha egyszerre meg nem nevettet valami.~Öreg vak koldus 4089 22 | Sas Gyurival meg Vas Elek nevezetûvel. Matykót nem akartuk beleavatni, 4090 27 | fölkelt, bement ágyazni, (így nevezte õ azt, mikor szétterigette 4091 16 | Villámnak csak a katonái nevezték el, mert sebes volt a keze, 4092 24 | testvéreihez.~Csuri azonban - így neveztük el a rókát - annyira megszeretett 4093 22 | magában, hogy ejnye, de cifra nevük van ezeknek a pesti deákoknak.~ 4094 5 | csücskébõl a nagy kincset. - Nézd e, madárlátta kenyér!~Tulajdon 4095 2 | magán. Más ugyan nem is nézegetett , mert szívtelen, kapzsi, 4096 11 | pille gyanánt.~Ahogy így nézelõdök az ablakpárkányra bókolva, 4097 22 | beszédje, mint a méz, lágy a nézése, mint az írós vaj. Akár 4098 19 | Tilinkó fogadott fiának nézhetnek benne. A háború elnyûtte, 4099 29 | itt hever a lábamnál, s nézi, hogy írok. Csuri, a nádi 4100 8 | dinnyemagot a fészkébõl.~- Hadd nézlek, megfogtad-e.~Nagyon elszomorodtam, 4101 12 | kellett nézni, milyen sokan néznek szeretettel utána, mikor 4102 6 | látom, mintha csak a tükörbe néznék - gyönyörködött Nevenincs 4103 8 | nekem mindig meg kellett néznem.~- Látod, ez a szép, tiszta, 4104 24 | Tilinkó megrángatott: - Ne nézselõdj olyan soká, hanem dzserünk 4105 8 | szabadsághoz. Gáspár úrra is azért néztek görbén, mert akármilyen 4106 16 | a lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük, no, melyikünké a sebb muzsika.~ 4107 16 | mondok. - Hisen könnyebb nímetet fogni, mint ürgét. Utóvégre 4108 3 | pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik - hitetlenkedtem én. - Inkább 4109 3 | akkora lehetett, mint egy növendék pióca.~Az öreg kimosta a 4110 3 | nagyon kicsire maradtam a növésben. Már az ötödik esztendõmben 4111 9 | egészen egyforma, hanem a növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ 4112 3 | bosszúsan a mester -, én se növök az ilyen cudar idõben, nemhogy 4113 13 | és azt mondta:~- Nagyra nõj, kis Dióbél, mire viszontlátlak!~ 4114 3 | idõben, nemhogy a cethal nõne! Fázik ám ilyenkor õ is.~ 4115 10 | felelte a vadász alázatosan.~- Nono - szólt bele Gáspár úr -, 4116 16 | harsogott az éjszakában az ezred nótája:~Tisza partján van egy szomorúfûzfa,~ 4117 11 | angyalkákkal.~Virágok kelyhébõl nõttek-e, csillagok sugarán szálltak-e, 4118 19 | egytõl egyig megvolt. A nyakában hordta bõrzacskóban, az 4119 21 | Csiti-csati, csihi-puhi - sutty, nyakáját lenyiszálni! Olyan nincs 4120 16 | meresztgetnem kellett fölfelé a nyakamat.~- Ezt már szeretem - ütött 4121 25 | malackát, csak éppen megfogta a nyakán a bõrt, úgy hozta a foga 4122 23 | kössön pántlikát mind a két nyakára!~- Nem ám, Tilinkó, inkább 4123 17 | Teleszórták a szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal, 4124 26 | kaphatna, nagyon megsorítaná a nyakravalómat.~ 4125 4 | Tilinkó.~- Ott a boglya, nyalábolj belõle egy fûtet szalmát - 4126 25 | kövér egérre.~- Megvadzs! - nyalábolta föl Tilinkó a cirmost. - 4127 12 | elmondani Petykó, mint addig. Nyalkán kiöltözve, bársonyünneplőben, 4128 4 | pénzt az erszényében.~- A nyarat küldse el ide, a telet hívja 4129 11 | kihajoltam a kertbe.~Csodaszép nyáréj volt, csöndes és meleg. 4130 16 | Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem, 4131 11 | az éjszaka.~Az angyalka a nyárfához fordult sírva és jajgatva:~- 4132 13 | volt és reszketett, mint a nyárfalevél, Matykó morcosan nézte a 4133 16 | észbe kapott, s elkezdett nyargalni sebesen a tábor felé. Hiszen 4134 13 | ha leveted azt a rozsdás nyársat, míg orra nem buksz benne. 4135 8 | sárga csizmát, akit csak Nyárveszti Vargának hívtak, mert nyáron 4136 20 | Morvából szalajtott cseh a nyavalyás, Hrosziancsiknak hívják, 4137 23 | se kukorékolna maga után.~Nyeltem egyet, és Libór mesterhez 4138 5 | bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal, 4139 25 | Mire lefülelte, lógott a nyelve a fáradtságtól. Pedig most 4140 17 | talált. Hátrazökkentem a nyeregben. A másik percben már kirántott 4141 2 | pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.~Ez aztán ebben elmúlt, 4142 14 | világ nyüzsgésébe. Lovat nyergeltek, kardot köszörültek, aratókaszák 4143 2 | legalább leborotválkoztam a nyergem árát.~De jól szolgált az 4144 19 | egyszer aztán azt mondta nyers-röviden Bögre úrnak:~- Hallod-e, 4145 6 | szólítsd õket elõ. Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat 4146 28 | hanem akkor a szívünkbe nyilallott a falu felõl az éhes gyerekek 4147 6 | szeme, villám volt a keze.~- Nyilam a jobb füledbe, koronád 4148 6 | kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.~ 4149 18 | belőle kóstoló. Valahol a Nyírségen akadtunk össze, s keményen 4150 26 | azt mondta Hrosziancsik:~- Nyisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt, 4151 21 | türelmem. Hanem vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak. 4152 7 | de csöndesen járj. Magam nyitom az ajtót.~Hajnali misére 4153 7 | jobbágy.~- Mit akarsz? - nyitották ki gyanakodva az ablakot.~- 4154 7 | Abban a percben gyönge nyivákolás hallatszik az ajtó elõtt. 4155 10 | mint most.~- Az is igaz - nyögött az öreg jáger -, mert most 4156 21 | tudok neked keresni. Én nyolc esztendeig éltem a ti fehér 4157 28 | kincs nem akart elõkerülni. Nyoma se volt sehol. Csendült-pendült 4158 11 | azzal repült az imádság nyomában, hasadó hajnal rózsafelhõin 4159 4 | szegény Tilinkó, s nagyon nyomakodna befelé az ajtón, ha édesanyám 4160 6 | tenger a bánaton; ami szívem nyomja, ki nem tálalhatom.~Okos 4161 15 | úgyhogy alig bírt köztünk utat nyomkodni magának Málé Tót János. 4162 22 | Hát gyerekkori pajtásom, nyomorúságom mindennapi kenyerének felese, 4163 9 | is nagyon értettem. Sok nyomorúságon kellett addig átesnem, míg 4164 27 | Befogadtok-e magatok közé nyomorúságtok társául? Ti vezekeltetek 4165 24 | a nádi embernek? Széna a nyoszolyája, gyephant az asztala, bogrács 4166 14 | híre beleveszett a világ nyüzsgésébe. Lovat nyergeltek, kardot 4167 29 | mint ez a mostani. Olyan nyugalom árad el az egész világon, 4168 26 | úr.~Aközben pedig olyan nyugalommal fogta két marékra a nagy 4169 29 | napocska. Sebaj, rászolgált a nyugalomra, megérlelte tüzével aranyszemű 4170 23 | sose volt olyan csöndes nyugodalma, mint most van.~- Édesanyám, 4171 19 | uraság mind ezüstkoporsóban nyugszik - dobbantotta meg hûséges 4172 12 | hiszem, a te szívedbe egy nyugtalan cinegét rekesztett bele, 4173 27 | elõtt, Csuri a lábunknál. Nyugtalanul fészkelõdött, hegyezte a 4174 3 | halász, csak halászinas - nyugtatott meg Bedegi. - Mire te halászinasból 4175 29 | ágaikat a fák, mintha kezüket nyújtanák búcsúra. Sebaj, kigyönyörködtük 4176 8 | Tálcán vagy tányéron nyújtja át az ember az italt annak, 4177 8 | beleöntöm a vizet a pohárból, nyújtom a mesternek:~- Tessék, nemzetes 4178 10 | kisütött a nevetés. Kezet nyújtott a jágernak:~- Úgy látom, 4179 14 | körülnézni.~Hidegen kezét nyújtotta felém. Megütõdve néztem 4180 27 | hozzám, fölálltam, kezet nyújtottam neki:~- Isten hozott, Matykó, 4181 7 | vagy minek hívják.~Nagyot nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta 4182 18 | a magyar földön, mint a nyúl, s amikor látta, hogy nem 4183 1 | kapkodtak a Törõcsik feléjük nyúló ujjához.~- Csip-csip, csip-csip! - 4184 10 | szíveskedek valamivel - nyúlt a zsebébe a jáger. - Ezt 4185 15 | darutollas süveget valami nyurga fiatalember fejében. Sápadt, 4186 9 | Matykó visított, mint akit nyúznak, s még ha megbékült is, 4187 18 | nevetett, de úgy, mintha nyúznák. Ráncos fekete képén csörgött 4188 2 | Megborotvál annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott egy 4189 13 | az udvarból.~- Jáj, jáj - óbégatta -, eddig legalább azs vót 4190 16 | Saladjváron sülettem, naccságos óbester uram - pislogott sebesen 4191 18 | rongyos honvédruha rajta, de ócska szûr annak a tetejében, 4192 7 | mint a meg nem vett cipót. Oda-odatévedt a tekintetünk az üres katlanra. 4193 17 | kért engedelmet, hogy õ odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- 4194 6 | én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért.~ 4195 11 | pántlikafûvel bekötötték a szemét, s odaállították hunyni az ezüstlevelû olajfa 4196 12 | megindulni a hosszú lábaival és odaállni elejbe:~- Ugyan, Petykó, 4197 19 | látott, hogy világosság van odabent.~Hamarosan elbánt a borjúval, 4198 20 | én ezt, ha nem mondja is. Odaborultam a vállára, és megfogadtuk, 4199 11 | Forgottam elõre-hátra, odabújtam a hideg falhoz, fejemre 4200 7 | Elõkotorta a húszast, és odadobta Málé Tót lábához.~- Itt 4201 22 | elhúzódtunk tõle. Ahová õ odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe 4202 8 | szét a napsugárban, mikor odaértem.~- Dióbél gazdáé, senkié 4203 28 | ki belõle a földet. Mire odaértünk, már le is súrolgatta a 4204 13 | gyerek felzokogott, az apa odafordult a rossz fiához. Egy kicsit 4205 12 | ott ült a bakon. Engem is odaintett közéjük Gáspár úr, Biczók 4206 13 | be gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet, de Matykót nem 4207 19 | ágyát deszkából vetették?”~Odakapott a mellén a bõrzacskóhoz. 4208 10 | az erdõbõl, a szélére már odalátszott a Cipóhalom. Úgy púposodott 4209 13 | mondott vacsora után:~- Míg én odaleszek, énhelyettem is nagyapátokat 4210 11 | átölelte a két karjával. Én is odalopództam hozzájuk, de én csak álltam 4211 1 | hirtelen fölkapta a fejét, és odanézett a fára. Parányi kenderike 4212 3 | beleeresztette a keszeget, odanyomta a markomba.~- Nesze, Dióbél, 4213 22 | helyére. De akkorra már odarobogott Vas Elek is.~Verte a talpát 4214 12 | levél.~Gáspár úr mosolyogva odasúgott Kossuthnak, mire az nyájasan 4215 28 | Csendült-pendült néha az ásó, odaszaladtunk mind a hárman: terméskõ 4216 14 | világtalan szemeivel, de néha odaszólított bennünket magához:~- Petykó 4217 19 | Még most is látja, ahogy odatipeg elébe. Milyen módosan rakta 4218 12 | ormótlan nagy fejével mindig odatörleszkedett Petykóhoz, s még mosolyogni 4219 2 | árulgatott édesapám, mikor Bavina odatoronykodott mellé.~- Hogy ez a marék 4220 8 | ki, te bolondos? Most már odavan az egész kerted.~Ríva fakadtam, 4221 7 | nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta a cigány a szemét.~- Jaj, 4222 5 | színét se láttuk.~Éhesen õdöngtem az utcánk gyepes árokpartján, 4223 15 | alázatosra fogni a szót.~- Kedves öcsémuram - kérlelte szépen -, fogadja 4224 23 | figyelmeztettek , akik öcsémuramat kieresztették.~Falhoz lapulva 4225 13 | Matykó a szájába tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak. 4226 12 | összeszorította keményen az öklöcskéit, s mire megindultunk Biczók 4227 28 | a kezében? Csak egy nagy ökörkolomp biz az, aminek ronggyal 4228 9 | bajuszát.~De erre már az ökörszem is elnevette magát a tüskebokrok 4229 6 | öregbéres még fel se jármozta az ökröket, már akkor a falra volt 4230 25 | is vissza kellett menni, ölbe fogva a malacot.~No, azért 4231 7 | se lábát. Én az édesanyám ölében ültem a padkán, s ketten 4232 27 | lezuhantam - bontakozott ki az ölelésembõl Matykó. - A hivatalomból 4233 13 | szíve erre az elsõ édes apai ölelésre.~De ha valaha, akkor ebben 4234 13 | szívére, hogy ilyen apai ölelésrõl soha nem is álmodott eddig. 4235 26 | bízsik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a szegény cigányt, 4236 28 | Nézte, hogy milyen szépen ölelkeznek a pirosló lángok, s hogy 4237 15 | a másikkal a másikukat ölelve át.~Bizony ránk estellett 4238 27 | mind a hárman. Csuri az ölembe hajtotta a fejét, és elaludt. 4239 15 | Hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót, 4240 9 | legalábbis a nyelvét rám ne öltötte volna, az megint csak Matykó 4241 19 | hallott belülrõl.~„Csakugyan öltözik - törülte le a könnyeit -, 4242 16 | egy óra múlva huszárnak öltözve a ládája fenekére rejtette 4243 6 | ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.~- Idáig 4244 3 | hogy meleg friss vizet öntöttem szegénykére. Az egész bográccsal 4245 22 | kivallatta az embert még az öregapja sarkantyús csizmájáról is, 4246 17 | ötleten, s odafordultam egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott 4247 6 | facsarodott, könnye záporozott, öregbéresének ahogy panaszkodott:~- Se 4248 1 | találta az egész tanácsot, öregbírót, kisbírót, esküdteket, és 4249 28 | rajtuk, öt-hat falu népe, örege, apraja mégse élhet meg 4250 23 | akartál csinálni. Segény öregek nagyon sokat búsultak utánad; 4251 13 | bakancsukat.~- Nem úgy lesz az, öregem - nevetett Gáspár úr. - 4252 17 | Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken kívül senki sem maradt otthon 4253 15 | azt a szegény, tehetetlen öregembert magára hagyni abban a nagy 4254 19 | rossz unokája, aki miatt öregkorunkban betevõ falatunk se maradt.~ 4255 28 | elfelejtetted a magad dolgát?~Az öregnek kibuggyant a szemébõl a 4256 15 | aranyat is, és ráförmedt az öregre:~- Hát már mért köszönnék 4257 29 | mikor munkás élet, boldog öregség után magához szólította 4258 14 | hajnalhasadásán látta meg az örök világosság hegyeit.~Könnyhullató 4259 12 | éjjele, se nappala nem volt, örökösen a verset tanulta. Meg is 4260 28 | azst mondzsa -, oda azs örökség.” Hiába, csak megkerült 4261 17 | Micsoda kelmednek az apai öröksége? - néztem nagyot a különös 4262 17 | hogy õ odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda 4263 10 | szomorúan. - A születésem örömére ültette az édesapám, isten 4264 11 | mellettem, mert te vagy minden örömöm és büszkeségem. Teneked 4265 20 | óra hosszáig sírt-rítt az örömtõl, mikor beállítottam a majorba. 4266 18 | is ringattam, többet ne örülhessek?~Fölemelkedtem fektembõl, 4267 5 | az ilyen szegény helyre, örüljünk neki, hogy a mindennapi 4268 18 | földet. Eszembe se jutott örülni, inkább szégyelltem magam, 4269 5 | tudtam érni, mi azon az örülnivaló. Annál jobban örültem annak, 4270 6 | időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki, hogy 4271 23 | Kedves öreg Tilinkóm, de örülök, hogy ilyen újságot hoztál. 4272 4 | szép kövér jószág volt.~- Örülsz-e neki, Tilinkó? - kérdezte 4273 20 | csúfondárosan hajlongott.~- Örvendek a szerencsének. Hrosziancsik 4274 26 | bajuszportáját. - Nadzson össebarátkozstam a Rossjancsi úrral, ost 4275 19 | homloka. Édesanyád is nadzson össetöpörödött segényke. Asondzsa, csak 4276 25 | bujdokol a néptelen mezõkön, az összeboruló kukoricaszárak árnyékában, 4277 11 | tölcsére, jázminok csillaga összeborult, úgyis keveset aludtak az 4278 25 | egész nádas, a gólyák is összebújtak a semlyékben.~Az elsõ, akivel 4279 23 | mesterhez vezetett az első utam. Összecsapta a kezét, amikor hajamban 4280 27 | nyakába borultam Matykónak, és összecsókoltam poros orcáját. Tilinkó Csurit 4281 19 | Bögre úr föl nem fogja, összeesik a nagy, erõs, fiatal férfi, 4282 23 | holnap azt mondják rám, hogy összeesküvőkkel cimborálok, s holnapután 4283 22 | országháborítót és elvetemedett összeesküvõt.~- De hát ki vádol engem 4284 12 | visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik már elõttem minden, mint 4285 14 | búcsút intettem. Matykó összefont karral, keserû mosolygással 4286 3 | fázott, az bizony, mert összeforrázva úszott a víz tetején. Bedegi 4287 6 | nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.~Nevenincs király a szemét 4288 28 | diós rétessel kövezsik.~Összenéztünk Matykóval.~- Tudjuk már, 4289 24 | gerendája.~Nádkévékbõl volt összerakva a tanyánk, nem volt bezárva 4290 2 | maga Malajdoki Tamás is összeráncolta a homlokát, a tisztelendõ 4291 25 | kifelé az utat.~Tilinkó összerezzent, s nekiiramodott a falunak.~„ 4292 24 | virágos káka. Az szépen összeszövetkezik az ernyõs kollokánnal, még 4293 9 | malajdoki kastélyban, s úgy összeszoktunk mink Tamás úrral, hogy akármerre 4294 17 | kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon 4295 22 | emberrel? A második a szívet összeszorító fájdalom. Hát gyerekkori 4296 10 | boróka, a borókabokrokat összeszõtte-fonta a szíjas iszalag; égi madarakon, 4297 4 | megyek én - üzente vissza. - Összevestem a munkával, és holtig tartom 4298 12 | Kossuth Lajos tiszteletére.~Összevillant a szemünk, és egyszerre 4299 28 | sokat segítettünk rajtuk, öt-hat falu népe, örege, apraja 4300 17 | hívatni.~Jót nevettem a furcsa ötleten, s odafordultam egy öregasszonyhoz, 4301 13 | lefekvéskor, mire ébred reggel.~Ötödnap reggel éppen a Cipóhalomra 4302 19 | Pestre, ott elvesztegette az ötvösöknek, s a pénz ment Rómába, Lipcsébe, 4303 19 | a városban megkereste az ötvöst, akinek az ezüstkoporsót 4304 15 | akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította 4305 6 | éles!~Kettõt tapsolt király õfelsége, elõ is állott Telezsák 4306 11 | összeszorította dacosan a száját.~Őhelyette Petykó szólalt meg:~- Hát 4307 2 | markát a pénzecskéért.~- Ohó - azt mondja neki Bavina -, 4308 20 | hogy a rend és békesség okából a lázadó Malajdoki Gáspárnak 4309 7 | belehajítottam volna én őkedselmét a malomtóba, ha előbb tudom 4310 19 | hozzánk, de azt mondta, én is okosabban tenném, ha inkább a nádasban 4311 16 | ijedten a cigány.~- Azt ugyan okosan tetted - ment tovább az 4312 6 | vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.~- Idáig Fölséged 4313 11 | odaállították hunyni az ezüstlevelû olajfa alá.~Ebben a percben megszólalt 4314 4 | magát édesapám. S olyan oldal szalonnát akasztott a vén 4315 12 | Matykó mindig belerúgott az oldalába, ha elment mellette. Petykó 4316 19 | bokrok sűrűjében vagy árkok oldalában éjszakáztunk. Nem volt akkor 4317 17 | érzem, hogy valami töri az oldalam.~- Ugyan mi lehet ez? - 4318 9 | csekkenteni a szárát, már az ollóját is szétnyitotta, alig bírtuk 4319 13 | hozta a kis szökevényt.~- Olmicsbe akart menni a gyenyerím, 4320 13 | apját, csak akkor változott ólomszínûre az arca, mikor Tamás úr 4321 24 | szarvas, mint a fa. Õ se olvassa az esztendõket.~ 4322 24 | ha lett volna is tükrünk. Olvassa-e az erdõk szarvasa az elfutó 4323 13 | Petykó leveleit is idegenek olvassák föl neki.~Bizony az idegenek 4324 2 | fizetni.~- Ehol van e! - olvasta le apám a tíz pénzt, és 4325 13 | Bizony az idegenek se soká olvasták pedig. Petykó már régen 4326 3 | hanem a kis zsebembe. (Pedig olyanfajta gúnya volt rajta, amin semmiféle 4327 8 | féltek a fiatal követtõl, aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen, 4328 27 | akkor hagytak föl vele, ha olykor elrikkantotta magát valami 4329 23 | néz engem Malajdoki Mátyás õméltósága, ha fölteszi rólam, hogy 4330 23 | életét Malajdoki Mátyás úr őméltóságának köszönheti, az én főnökömnek, 4331 7 | magába Dióbél királyfi az omlós fehér belét. Alázatosan 4332 23 | köszönheti, az én főnökömnek, őnála nélkül azóta már a kakas 4333 16 | salonnát pirítottam már én õnála - felelte egy kicsit szomorúan 4334 29 | embertársait szereti.~ ~.oOo.~ ~ ~ 4335 19 | aki akkoriban valahol az Óperenciás-tengeren járt.~Ott azonban nyilván 4336 7 | uram. De még ebben az órában. Ez az én kérésem.~- Ki 4337 14 | való nagy jóságukat holtom órájáig el nem felejtem.~- Hová 4338 13 | ember, aki tudta már, hogy õrajta nem segít a szabadság sem, 4339 22 | a szót:~- Tehát este tíz órakor a Múzeum-kertben! Ott legyetek 4340 22 | meg elõször a sarkon az õrálló morva katona.~- Ki vagy?~- 4341 14 | Gáspár úr szeretett itt óraszámra elüldögélni és suttogni 4342 9 | hanem a növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ kék szemük, a 4343 3 | semmit se láttam, de az ordítást egyszerre befejeztem.~- 4344 22 | katonának se kellett egyéb. Ordított torkaszakadtából:~- Ó, , 4345 3 | igazán eltört a mécses. Úgy ordítottam, mintha máris a horog hegyén 4346 17 | haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant 4347 10 | látni. Alattunk a nádas, egy óriási zöld bársonyabrosz, amelyik 4348 10 | temérdek nagy cipó, amit óriások gyúrtak. Csakhogy a Cipóhalmot 4349 8 | , mint a napra, s úgy õrizgette a leveleit, mint a szentírást. 4350 11 | ezüstlevelei zörgésével, karcsú orma ingásával a jegenye.~- Istenkém, 4351 13 | nézte a katonákat, és az õrmesterre ráöltötte a nyelvét.~Indulni 4352 12 | jószágnak. Ilyenkor Kõrös az ormótlan nagy fejével mindig odatörleszkedett 4353 26 | mondott nagy titokzatosan.~Az õröknek is csak annyit mondott, 4354 29 | Aranyszemű gabonánkat lánglisztté őrölte, lesz kalács a rácson, ha 4355 10 | szó se igaz abból, amit õróla beszélnek. Az igazság az, 4356 16 | mintha õ volna a legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott, 4357 3 | lakott bennem, mint egy oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának, 4358 17 | Guyon tábornok, a csaták oroszlánja: így emlegeti a történetírás. 4359 18 | segítségül hívta a medvét, az oroszt. Ez meg jött az első hívásra. 4360 22 | Ahová õ odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe elvágtuk 4361 25 | malac emelte föl rózsaszín orrocskáját.~- Nini, ezs a malacska 4362 6 | szélfogó a fülem, a pisze orrom is enyémnek ismerem.~- No, 4363 8 | be a majorba, mint akit orron vertek.~- Mi baj, gazduram? - 4364 7 | Gáspár úr. - Itt meg nem orrontja a német.~Becsúsztatták a 4365 24 | békatutaj úszik, ott van a békák országa, noha õk mindenfelé elutazgatnak, 4366 8 | aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen, hogy az isten nem tett 4367 22 | kivallatott, mint valami országháborítót és elvetemedett összeesküvõt.~- 4368 7 | baráccságban van valami országháborítóval. Kosúrnak vagy minek hívják.~ 4369 13 | jövõ héten találkozunk az országházban.~- Vagy a császár tömlöcében - 4370 22 | azt, hogy „jöjjön el a te országod”. Ráfogták, hogy azt is 4371 25 | boldogan, s nekiiramodott az országutat fölmérni.~- Hej, te csudar! - 4372 20 | azzal nekivágtunk a poros országútnak. Az volt a szándékunk, hogy 4373 25 | elcsendesedett.~Hanem ahogy az országútra értek, megint elkezdett 4374 29 | napsugárban. Úgy álltok itt, mint õrszemei a falunak, mely alattatok 4375 23 | rostélyablakon becsillant az őrt álló cseh baka fegyvere. 4376 26 | Rosszjancsi úr intett az õrt álló cseh katonának:~- Vigyetek 4377 16 | Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára. 4378 7 | lesz kenyér, meleg szoba, orvosság, minden.~- Én istenem! - 4379 28 | tavasz, száraz nyár: az ősz nem hozott semmit. Támadt 4380 26 | simára volt borotválva az õsz bajusza, akár egy bugyogós 4381 2 | maga is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni 4382 13 | doktorok is sírva fakadtak az õszirózsás ravatal mellett, amelyen 4383 29 | szeretem én az olyan derült őszt, mint ez a mostani. Olyan 4384 13 | jönni-menni, parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott keserves 4385 28 | más esztendõben. Meg is osztottuk a boldogtalanokkal, amink 4386 17 | odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda kelmednek az 4387 16 | tábort. Fél óra múlva az osztrákok elõbukkantak az erdõbõl, 4388 16 | hívtuk abban az idõben az osztrákot -, akkor engem Villám ezredes 4389 22 | magyarokat. Volt, aki ott õszült meg, volt, akit onnan osztrák 4390 23 | gonosz zsandár, verjen meg õtet az Isten!~- Sose búsuljon 4391 16 | orvos bekötözgette a sebét.~Otthagytuk az elsõ katonakórházban, 4392 12 | Biczók mester, és kiintette a padból a piruló Petykót. - Ide 4393 12 | Petykónak. A napsugár az õ padja szélén táncolt a legszebben, 4394 7 | édesanyám ölében ültem a padkán, s ketten melegedtünk egy 4395 8 | botlottam hasra, hol a tükrös padlón vágódtam hanyatt. Az uraság 4396 19 | a botjával a repedezett padlót.~Csak olyankor elevenedett 4397 12 | Gyerekeim - állt meg a padok elõtt -, mához egy hétre 4398 1 | Történt azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés 4399 25 | malacból nem eszel hurkát, öreg pajtás. Mert ezt én nem engedem 4400 11 | nagy csend, mert elbújtak a pajtásai, s várta türelmesen, mikor 4401 22 | is kilesi? ‑ tûnõdtünk a pajtásaimmal.~Egyszer aztán arra is rájöttünk. 4402 21 | vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak. Egy óra egy forint. Hátha 4403 2 | nélkül is csakolyan kenyeres pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.~ 4404 26 | Hrosziancsik alázatosan. - Sok pajunk volt fele. De most már temlecben 4405 26 | nagy vendégnek.~- Az utolsó pajuszos lászadót az este fokattam 4406 26 | Hod mersz te olyan lászadó pajuszt nekem hoszni?~- No, ne féljen, 4407 6 | koronát hozzatok. Vállára palástot, selymet, tulipántost, a 4408 22 | S megrázta szegény Holló Pált, mint kutya az ürgét. S 4409 13 | császár, el akar fogatni. Az a panasz ellenem, hogy olyant hirdettem, 4410 6 | záporozott, öregbéresének ahogy panaszkodott:~- Se éjem, se napom, tenger 4411 17 | ezüst.~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, hadnagy uram. Azért fáj 4412 10 | öreg vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon 4413 8 | magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem is én azt, 4414 7 | gyötri otthon!” - nézett föl panaszosan a csillagtalan égre, amint 4415 1 | fölharagította a dolog, és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen 4416 28 | csikorogtak a száraz nádbugák, panaszukat nem hallgatta már senki. 4417 11 | türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet, s egyszerre elpityeredett, 4418 11 | szemû angyalkának csíkos pántlikafûvel bekötötték a szemét, s odaállították 4419 16 | Cipóhalom tövében elhaladtunk a pántlikás malajdoki legényekkel, meg 4420 23 | sas, hogy a hóhér kössön pántlikát mind a két nyakára!~- Nem 4421 15 | karddal. Akkora nemzetiszín pántlikával volt a derekára kötve, hogy 4422 15 | ezüsthúszast, lapáttal szeleli a papírbankót. De a leghíresebb mégiscsak 4423 8 | hogy lúdtollal szántogassak papírbarázdákat. A nádas zöld bokrétája 4424 10 | olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér kis gyerekkéz 4425 20 | farkából egy nagy fehér árkus papirost, aminek a homlokán a kétfejû 4426 22 | kvártélyunkra, kidugta a fejét a paplan alól, és azt mondta:~- Ó, 4427 5 | magamban, s belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb 4428 5 | szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton.~Szép, 4429 5 | Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, 4430 5 | teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz énnekem vacsorácskám.~ 4431 5 | árokparton.~Szép, kövér levelû papsajtok bodorodtak ott, a levelüket 4432 25 | ölébe vette a fejét. Kínálta papsajttal, kínálta porcfûvel, de a 4433 27 | millió békája mind varrta a papucsot, csak akkor hagytak föl 4434 7 | helye ennek a szegény pára állatnak?~- Hát amilyen 4435 7 | amit a jobbágy az uraság parancsára végzett. Azt ugyan végezni 4436 13 | is hallottuk jönni-menni, parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott 4437 14 | vehette észre. Ki volt adva a parancsolat, hogy Matykót most már mindenki 4438 19 | Nemzetes nagy uram, minden parancsolatja szerint történt - jelentette 4439 10 | egész életében bármikor parancsolt.~- Hát majd megválik, hány 4440 7 | végezni kellett, amikor parancsolták, ha esett, ha fújt, de olyan 4441 10 | hogy soha életedben nem parancsoltál annyit, mint most.~A jáger 4442 12 | nagy tanulás, csak az olyan parasztnak, mint Dióbél.~E miatt a 4443 13 | a tenger nép, kaszával a parasztok, karddal az úrfajta, mindenféle 4444 7 | Már szinte látta, hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó, 4445 13 | ugrott le egy szép fekete paripáról. Szakadt a tajték a lóról, 4446 19 | Bécsbõl jött a hír, máskor Párizsból, s az mind azzal végzõdött, 4447 19 | aranyak. Lesöpörgette a párkányról a havat, kirakta az aranyait 4448 22 | Tudtuk, hogy hatalmas úr a pártfogója. Ahelyett azt tettük, hogy 4449 16 | éjszakában az ezred nótája:~Tisza partján van egy szomorúfûzfa,~az 4450 9 | éppen akkor akarta neki pártját fogni egy sárgarigó. Már 4451 28 | aludt, dehogy. Ott ült a parton, térdére támasztva a karja, 4452 24 | cserébe adták a malajdoki pástorok darutollért! Sereted-e a 4453 20 | farkú fekete kabátja sárga paszománttal, köcsögkalap a fejében. 4454 29 | csacsog és köddel takaródzik a patakocska, mely az újmalajdoki malmot 4455 9 | kengyelfutónak sose kell patkoltatni a lovát. De mi szeretnél 4456 1 | ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjából pedig 4457 26 | fan keszin-lábán, ekész pátran megnészhetjük.~A tábornok 4458 9 | vállalta, az Petykó volt. Aki a pávák farkát kiszaggatta, Matykó 4459 12 | rózsalevélre szivárványszínû pávatollal.~- A te szívedet, fiacskám, 4460 17 | szeleiek. A Templom tér zöld pázsitján terítettek. Ott telepedtem 4461 5 | Azám, csakhogy ahhoz a pecsenyéhez nem kellett bicska. Kertészpecsenyének 4462 3 | kell neki fogni, az az õ pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik - 4463 20 | homlokán a kétfejû sasos pecsét feketéllett.~- Tessék!~Abban 4464 13 | ütötte a sok levélre a piros pecsétet. Kisbírók, dobosok napalkonyatra 4465 12 | nemsokára láttuk is már a négy pej lovas hintót.~- Nini, hiszen 4466 21 | kenyérkeresetben. De én se pékgyerekek nevelõje, se jámbor szabók 4467 22 | az, kiváló hazafi, akirõl példát vehetnének az ilyen éretlen 4468 23 | esztendeig ültem a börtönben. Penészes kenyér volt az ételem, állott 4469 15 | biccentett vissza, mintha az is pénzbe kerülne. Annál mérgesebb 4470 19 | van most az ezüstnek. A pénzbõl veszel fakoporsót, azt kihozod 4471 7 | Málé Tót lábához.~- Itt a pénze, vén embertelen! Aki a Hékámra 4472 2 | és tartotta a markát a pénzecskéért.~- Ohó - azt mondja neki 4473 28 | nincs, csak pénzecskénk.~Pénzecskének hívják erre mifelénk a réti 4474 28 | Nekünk pedig nincs, csak pénzecskénk.~Pénzecskének hívják erre 4475 28 | mesében.~- Ráismers-e a pénzsedre, úrfi? Jut-e még esedbe 4476 19 | beviszed a városba, ott pénzzé teszed. Az nem lesz nehéz 4477 17 | a szívem fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogtam 4478 12 | mindig, azért nem tudsz egy percig se nyugodtan maradni.~Pedig 4479 17 | ma se valami nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc 4480 22 | Haynau volt akkor az úr Pesten, az az osztrák generális, 4481 22 | szellõzködéstõl. Le is feküdtek a pestiek abban az idõben a tyúkokkal. 4482 14 | vidéken, ahol ez a Malajdoki Péter termett.~Akaratlanul is 4483 15 | tudjuk, kit emlegessünk.~- Petõfi Sándornak hívnak - szólt 4484 12 | mindig odatörleszkedett Petykóhoz, s még mosolyogni is próbált 4485 13 | volt neki. No, édes kicsi Petykóm, ne sírj hát! Légy tovább 4486 12 | tûz. Ha akart volna, még Petykónál is jobb deák lehetett volna. 4487 12 | rázott egy csomó havat. Petykóra egy szemet se hullajtott 4488 26 | lázadót temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának ekész napik.~Hiába 4489 26 | elé.~- Hod merted te nekem pfütyölni? - szegezte haragosan 4490 15 | lóhalálában gurult tovább a piacról. A diákember pedig arra 4491 1 | tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét fenyegetõen 4492 29 | gyümölcsüket ideadták a fák: hadd pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!~ 4493 29 | malmot hajtja. Sebaj, hadd pihenjen el szegény, elvégezte dolgát! 4494 25 | kínjában.~„Nini - állt meg pihenni egy kicsit -, hát miért 4495 17 | fölkeltem, és körüljártam pihenõ hadam. Ahogy kerülök-fordulok 4496 16 | kapta mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, 4497 10 | gyerekkéz volt, könnyû, mint egy pillangó.~Úgy történt az, hogy egy 4498 11 | tölcséreibõl mézet szörpöltek, a pillangókkal cicamacáztak. A fûszál nem 4499 11 | szelíden, ezer meg ezer fehér pille gyanánt.~Ahogy így nézelõdök 4500 11 | s az álmukból fölriadt pillék vidáman csapongták körül 4501 21 | kettõ, csak kvartél egy. Pincében volt biz az, de legalább 4502 4 | faddsu meg a hegedihúr a pinkesdi báránban.~- No, ez egyszer 4503 3 | lehetett, mint egy növendék pióca.~Az öreg kimosta a sótartó 4504 10 | Dióbél!~Vörös lettem, mint a pipacs, és ez egyszer szerettem 4505 25 | s elégedetten gyújtott a pipára. Hanem a harmadik dûlõben 4506 12 | Kukkurú, Petykó, kukkurú!~Pipiskék kergetõztek az útszélen, 4507 16 | hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én õnála - felelte egy


15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License