15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
4008 19 | a nehéz ezüstkoporsót a nagyterembe, megágyaztak benne, és gyöngéden
4009 21 | riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~Hát egyszerre csak elénk
4010 12 | Biczók mester vezetésével a nagyvendéglő elé, akkorra már boldogan
4011 14 | fölfordult országban. Megyek a nagyvilágba körülnézni.~Hidegen kezét
4012 19 | leghatalmasabb úrnak is.~- Nahát, Márton, fogadsz egy szekeret,
4013 9 | ember vagyok már én, közel a napáldozatom, vagy látom többet az én
4014 13 | pecsétet. Kisbírók, dobosok napalkonyatra öt falu népét terelték össze
4015 4 | magam elõtt látom, amikor napégette, szélkicserzette arcát,
4016 26 | pfütyölje makának ekész napik.~Hiába mondta Tilinkó, hogy
4017 19 | adja ki minden reggel a napiparancsot. Annak már értett a szeme
4018 1 | belebotlott, az megemlegette holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon bent
4019 7 | macskát bujdosóvá tenni öreg napjaira, mint amilyen én vagyok?
4020 28 | hétig. Hajnalhasadástól napleáldoztáig folyt a szorgos munka, néha
4021 1 | holta napjáig.~Mikor a nagy Napóleon bent járt az országban a
4022 6 | panaszkodott:~- Se éjem, se napom, tenger a bánaton; ami szívem
4023 21 | úgyse süt be rajta a nap, nappal meg úgy sincs otthon a szegény
4024 12 | álló hétig se éjjele, se nappala nem volt, örökösen a verset
4025 28 | reményünk elszállt, mint déli napsütésre a reggeli köd. A domb tetejérõl,
4026 12 | kedvében járt Petykónak. A napsugár az õ padja szélén táncolt
4027 24 | ahogy ott feketéllettek a napszállat piros tüzében. De Tilinkó
4028 16 | Nemcsak õ, hanem én is. Napvilágon kiderült, hogy a hajnali
4029 8 | türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam az elsõ dinnyemagot
4030 1 | közben lehámozták a kérgét néhány fiatal jegenyének. Nagyapót
4031 13 | a szívében érzett valami nehezet, mikor aláírta a levelet? „
4032 10 | közülük, amelyik most olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor
4033 10 | lefelé csúszkáltunk a halmon, néhol nagyobb gödröket láttunk
4034 23 | nekednek enyim kvártél, lesz nekemnek tied kvártél. Megmondta
4035 6 | rajta.~„Nagy volt a bánata Nekeresdországban Nevenincs királynak. Szíve
4036 26 | Mit kereset? A kenyeret neket?~- No, igen. Gondoltam,
4037 10 | A jáger most már egész nekibátorodott mosollyal magyarázta:~-
4038 13 | szájába tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak. Mikor visszatértünk,
4039 20 | a kalapod! - kiáltott rá nekidühösödve a fiatalúr. - Itt nincs
4040 3 | bennem, mint egy oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy
4041 19 | Hamarosan elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti
4042 7 | a gazda markából, s úgy nekilódult, hogy tán a világból is
4043 16 | az ellenség elõtt, hanem nekimenni - néztem a szemébe bátran
4044 10 | ültettetek magatoknak.~Hát nagyon nekiörültünk a diófaültetésnek. Én már
4045 16 | volt a hibás, hanem én, nekisaladtam a setítbe - mondta bosszúsan,
4046 1 | ijedten. Erõs Törõcsik pedig nekiszilajodva csattogtatta tovább a fejszét.
4047 13 | Gáspár urat keresem.~Tamás úr nekitántorodott a tornácpárkánynak, Gáspár
4048 13 | Petykóval a nagy térképen. Aztán nekiültünk levelet írni. Az elsõ két
4049 26 | nézte, mikor a gonosz lázadó nekiugrott a nagy uraknak, s nem várta
4050 19 | Azzal felült a szekérre, nekivágott a nagy hófúvásoknak, bent
4051 1 | cserje. Erõs Törõcsik, ha nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja.
4052 1 | volna a télen.~Az emberek némán húzódtak félre az útból,
4053 23 | cseh baka fegyvere. A süket némaságnak egyéb hangja nem volt, csak
4054 14 | borultam nagy jó uramnak, nemes jótevõmnek, akkorra már
4055 15 | nagy kuruc karddal. Akkora nemzetiszín pántlikával volt a derekára
4056 12 | légy üdvöz általunk,~magyar nemzetünkért kik élünk és halunk.~Szegény
4057 4 | fogta fülön az édesapám.~- Nene, gazsduram, hát villámfogdosó,
4058 10 | bozóton keresztül a falusi népek. Ott jártak le csikászni,
4059 15 | észrevette, hogy a falu népének is mosolyog a szája sarka.
4060 13 | akadt:~- Azzal rémítgették a népet, hogy nemzetes uramat el
4061 13 | dobosok napalkonyatra öt falu népét terelték össze a kastély
4062 2 | hogy mindenféle tudományos népnél többre becsülte Okos Törõcsiket.~
4063 16 | állni.~- Mert ez a csiribiri népség még azt se tudja, hogy kell
4064 11 | meleg. Nem hallatszott semmi nesz. A fülemülék már aludtak,
4065 3 | odanyomta a markomba.~- Nesze, Dióbél, itt a cethal. Ne
4066 7 | mikor egyszer csak arra neszelünk föl, hogy valaki kaparássza
4067 15 | darutollas kalapját.~Olyan név ez, amit mindig kalaplevéve
4068 13 | elszántan Matykó. - De a te nevedben, úgy, mintha te írnád. Apa
4069 29 | falunak, mely alattatok nevekedett. Megvagytok erõben, egészségben,
4070 7 | Málé Tót.~- Mert tejfölön nevelkedett ám ez kiskorában.~- No,
4071 8 | volt, hogy urasági inast nevelnek belõlem.~Szép zsinóros ruhát
4072 9 | gyerekeket akarok belõlük nevelni.~Szó ki nem mondhatja, mekkora
4073 8 | elhalt, s a gyerekek ott nevelõdtek a nagyanyjuknál, Tamás úr
4074 21 | kenyérkeresetben. De én se pékgyerekek nevelõje, se jámbor szabók íródeákja
4075 7 | hozzám a kastélyba. Együtt neveltetem az enyimekkel. Nektek is
4076 25 | egész rendes malacpásztort neveltünk.~Az õ kötelessége volt a
4077 13 | gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet, de Matykót nem bírtuk elõkeríteni.~
4078 11 | engem, és szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~Matykó
4079 2 | csupa tanult ember. Rossz néven is vették az uraságnak,
4080 8 | kérdezte nyájasan.~- Ezt a kis nevendéket tanítgatom az úri tudományokra -
4081 2 | felejtették el, ahogy az urak nevetésre görbült szájáról látta.
4082 2 | tudott ott többet enni a nagy nevetéstõl, s attól fogva senki se
4083 11 | lábacskájuk alatt, ha jártak. Nevetésük csengett, mint az ezüstcsengettyû.
4084 9 | uraságban?~No, nekünk nem volt nevethetnékünk. Szinte szédelegtünk, úgy
4085 9 | növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ kék szemük, a szõke selyemhajuk
4086 26 | dugták a sírót is meg a nevetõt is. Hát még aki fütyülni
4087 17 | szeretném magamat hívatni.~Jót nevettem a furcsa ötleten, s odafordultam
4088 17 | fakadok, ha egyszerre meg nem nevettet valami.~Öreg vak koldus
4089 22 | Sas Gyurival meg Vas Elek nevezetûvel. Matykót nem akartuk beleavatni,
4090 27 | fölkelt, bement ágyazni, (így nevezte õ azt, mikor szétterigette
4091 16 | Villámnak csak a katonái nevezték el, mert sebes volt a keze,
4092 24 | testvéreihez.~Csuri azonban - így neveztük el a rókát - annyira megszeretett
4093 22 | magában, hogy ejnye, de cifra nevük van ezeknek a pesti deákoknak.~
4094 5 | csücskébõl a nagy kincset. - Nézd e, madárlátta kenyér!~Tulajdon
4095 2 | magán. Más ugyan nem is nézegetett rá, mert szívtelen, kapzsi,
4096 11 | pille gyanánt.~Ahogy így nézelõdök az ablakpárkányra bókolva,
4097 22 | beszédje, mint a méz, lágy a nézése, mint az írós vaj. Akár
4098 19 | Tilinkó fogadott fiának nézhetnek benne. A háború elnyûtte,
4099 29 | itt hever a lábamnál, s nézi, hogy írok. Csuri, a nádi
4100 8 | dinnyemagot a fészkébõl.~- Hadd nézlek, megfogtad-e.~Nagyon elszomorodtam,
4101 12 | kellett nézni, milyen sokan néznek szeretettel utána, mikor
4102 6 | látom, mintha csak a tükörbe néznék - gyönyörködött Nevenincs
4103 8 | nekem mindig meg kellett néznem.~- Látod, ez a szép, tiszta,
4104 24 | Tilinkó megrángatott: - Ne nézselõdj olyan soká, hanem dzserünk
4105 8 | szabadsághoz. Gáspár úrra is azért néztek görbén, mert akármilyen
4106 16 | a lószõrt a juhbélen.~- Nézzsük, no, melyikünké a sebb muzsika.~
4107 16 | mondok. - Hisen könnyebb nímetet fogni, mint ürgét. Utóvégre
4108 3 | pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik - hitetlenkedtem én. - Inkább
4109 3 | akkora lehetett, mint egy növendék pióca.~Az öreg kimosta a
4110 3 | nagyon kicsire maradtam a növésben. Már az ötödik esztendõmben
4111 9 | egészen egyforma, hanem a növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ
4112 3 | bosszúsan a mester -, én se növök az ilyen cudar idõben, nemhogy
4113 13 | és azt mondta:~- Nagyra nõj, kis Dióbél, mire viszontlátlak!~
4114 3 | idõben, nemhogy a cethal nõne! Fázik ám ilyenkor õ is.~
4115 10 | felelte a vadász alázatosan.~- Nono - szólt bele Gáspár úr -,
4116 16 | harsogott az éjszakában az ezred nótája:~Tisza partján van egy szomorúfûzfa,~
4117 11 | angyalkákkal.~Virágok kelyhébõl nõttek-e, csillagok sugarán szálltak-e,
4118 19 | egytõl egyig megvolt. A nyakában hordta bõrzacskóban, az
4119 21 | Csiti-csati, csihi-puhi - sutty, nyakáját lenyiszálni! Olyan nincs
4120 16 | meresztgetnem kellett fölfelé a nyakamat.~- Ezt már szeretem - ütött
4121 25 | malackát, csak éppen megfogta a nyakán a bõrt, úgy hozta a foga
4122 23 | kössön pántlikát mind a két nyakára!~- Nem ám, Tilinkó, inkább
4123 17 | Teleszórták a szelei asszonyok nyakba való gyönggyel, ezüst fülbevalókkal,
4124 26 | kaphatna, nagyon megsorítaná a nyakravalómat.~
4125 4 | Tilinkó.~- Ott a boglya, nyalábolj belõle egy fûtet szalmát -
4126 25 | kövér egérre.~- Megvadzs! - nyalábolta föl Tilinkó a cirmost. -
4127 12 | elmondani Petykó, mint addig. Nyalkán kiöltözve, bársonyünneplőben,
4128 4 | pénzt az erszényében.~- A nyarat küldse el ide, a telet hívja
4129 11 | kihajoltam a kertbe.~Csodaszép nyáréj volt, csöndes és meleg.
4130 16 | Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem,
4131 11 | az éjszaka.~Az angyalka a nyárfához fordult sírva és jajgatva:~-
4132 13 | volt és reszketett, mint a nyárfalevél, Matykó morcosan nézte a
4133 16 | észbe kapott, s elkezdett nyargalni sebesen a tábor felé. Hiszen
4134 13 | ha leveted azt a rozsdás nyársat, míg orra nem buksz benne.
4135 8 | sárga csizmát, akit csak Nyárveszti Vargának hívtak, mert nyáron
4136 20 | Morvából szalajtott cseh a nyavalyás, Hrosziancsiknak hívják,
4137 23 | se kukorékolna maga után.~Nyeltem egyet, és Libór mesterhez
4138 5 | bizony csak az éhkoppot nyeltük. Hosszú volt az asztal,
4139 25 | Mire lefülelte, lógott a nyelve a fáradtságtól. Pedig most
4140 17 | talált. Hátrazökkentem a nyeregben. A másik percben már kirántott
4141 2 | pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.~Ez aztán ebben elmúlt,
4142 14 | világ nyüzsgésébe. Lovat nyergeltek, kardot köszörültek, aratókaszák
4143 2 | legalább leborotválkoztam a nyergem árát.~De jól szolgált az
4144 19 | egyszer aztán azt mondta nyers-röviden Bögre úrnak:~- Hallod-e,
4145 6 | szólítsd õket elõ. Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat
4146 28 | hanem akkor a szívünkbe nyilallott a falu felõl az éhes gyerekek
4147 6 | szeme, villám volt a keze.~- Nyilam a jobb füledbe, koronád
4148 6 | kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.~
4149 18 | belőle kóstoló. Valahol a Nyírségen akadtunk össze, s keményen
4150 26 | azt mondta Hrosziancsik:~- Nyisd ki a foklyot!~Az ajtó megnyílt,
4151 21 | türelmem. Hanem vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak.
4152 7 | de csöndesen járj. Magam nyitom az ajtót.~Hajnali misére
4153 7 | jobbágy.~- Mit akarsz? - nyitották ki gyanakodva az ablakot.~-
4154 7 | Abban a percben gyönge nyivákolás hallatszik az ajtó elõtt.
4155 10 | mint most.~- Az is igaz - nyögött az öreg jáger -, mert most
4156 21 | tudok neked keresni. Én nyolc esztendeig éltem a ti fehér
4157 28 | kincs nem akart elõkerülni. Nyoma se volt sehol. Csendült-pendült
4158 11 | azzal repült az imádság nyomában, hasadó hajnal rózsafelhõin
4159 4 | szegény Tilinkó, s nagyon nyomakodna befelé az ajtón, ha édesanyám
4160 6 | tenger a bánaton; ami szívem nyomja, ki nem tálalhatom.~Okos
4161 15 | úgyhogy alig bírt köztünk utat nyomkodni magának Málé Tót János.
4162 22 | Hát gyerekkori pajtásom, nyomorúságom mindennapi kenyerének felese,
4163 9 | is nagyon értettem. Sok nyomorúságon kellett addig átesnem, míg
4164 27 | Befogadtok-e magatok közé nyomorúságtok társául? Ti vezekeltetek
4165 24 | a nádi embernek? Széna a nyoszolyája, gyephant az asztala, bogrács
4166 14 | híre beleveszett a világ nyüzsgésébe. Lovat nyergeltek, kardot
4167 29 | mint ez a mostani. Olyan nyugalom árad el az egész világon,
4168 26 | úr.~Aközben pedig olyan nyugalommal fogta két marékra a nagy
4169 29 | napocska. Sebaj, rászolgált a nyugalomra, megérlelte tüzével aranyszemű
4170 23 | sose volt olyan csöndes nyugodalma, mint most van.~- Édesanyám,
4171 19 | uraság mind ezüstkoporsóban nyugszik - dobbantotta meg hûséges
4172 12 | hiszem, a te szívedbe egy nyugtalan cinegét rekesztett bele,
4173 27 | elõtt, Csuri a lábunknál. Nyugtalanul fészkelõdött, hegyezte a
4174 3 | halász, csak halászinas - nyugtatott meg Bedegi. - Mire te halászinasból
4175 29 | ágaikat a fák, mintha kezüket nyújtanák búcsúra. Sebaj, kigyönyörködtük
4176 8 | Tálcán vagy tányéron nyújtja át az ember az italt annak,
4177 8 | beleöntöm a vizet a pohárból, nyújtom a mesternek:~- Tessék, nemzetes
4178 10 | kisütött a nevetés. Kezet nyújtott a jágernak:~- Úgy látom,
4179 14 | körülnézni.~Hidegen kezét nyújtotta felém. Megütõdve néztem
4180 27 | hozzám, fölálltam, kezet nyújtottam neki:~- Isten hozott, Matykó,
4181 7 | vagy minek hívják.~Nagyot nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta
4182 18 | a magyar földön, mint a nyúl, s amikor látta, hogy nem
4183 1 | kapkodtak a Törõcsik feléjük nyúló ujjához.~- Csip-csip, csip-csip! -
4184 10 | szíveskedek valamivel - nyúlt a zsebébe a jáger. - Ezt
4185 15 | darutollas süveget valami nyurga fiatalember fejében. Sápadt,
4186 9 | Matykó visított, mint akit nyúznak, s még ha megbékült is,
4187 18 | nevetett, de úgy, mintha nyúznák. Ráncos fekete képén csörgött
4188 2 | Megborotvál annyiért?~- Meg is nyúzom.~Apám elgondolkozott egy
4189 13 | az udvarból.~- Jáj, jáj - óbégatta -, eddig legalább azs vót
4190 16 | Saladjváron sülettem, naccságos óbester uram - pislogott sebesen
4191 18 | rongyos honvédruha rajta, de ócska szûr annak a tetejében,
4192 7 | mint a meg nem vett cipót. Oda-odatévedt a tekintetünk az üres katlanra.
4193 17 | kért engedelmet, hogy õ odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~-
4194 6 | én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért.~
4195 11 | pántlikafûvel bekötötték a szemét, s odaállították hunyni az ezüstlevelû olajfa
4196 12 | megindulni a hosszú lábaival és odaállni elejbe:~- Ugyan, Petykó,
4197 19 | látott, hogy világosság van odabent.~Hamarosan elbánt a borjúval,
4198 20 | én ezt, ha nem mondja is. Odaborultam a vállára, és megfogadtuk,
4199 11 | Forgottam elõre-hátra, odabújtam a jó hideg falhoz, fejemre
4200 7 | Elõkotorta a húszast, és odadobta Málé Tót lábához.~- Itt
4201 22 | elhúzódtunk tõle. Ahová õ odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe
4202 8 | szét a napsugárban, mikor odaértem.~- Dióbél gazdáé, senkié
4203 28 | ki belõle a földet. Mire odaértünk, már le is súrolgatta a
4204 13 | gyerek felzokogott, az apa odafordult a rossz fiához. Egy kicsit
4205 12 | ott ült a bakon. Engem is odaintett közéjük Gáspár úr, Biczók
4206 13 | be gyöngybetûivel, én is odaírtam a nevemet, de Matykót nem
4207 19 | ágyát deszkából vetették?”~Odakapott a mellén a bõrzacskóhoz.
4208 10 | az erdõbõl, a szélére már odalátszott a Cipóhalom. Úgy púposodott
4209 13 | mondott vacsora után:~- Míg én odaleszek, énhelyettem is nagyapátokat
4210 11 | átölelte a két karjával. Én is odalopództam hozzájuk, de én csak álltam
4211 1 | hirtelen fölkapta a fejét, és odanézett a fára. Parányi kenderike
4212 3 | beleeresztette a keszeget, odanyomta a markomba.~- Nesze, Dióbél,
4213 22 | helyére. De akkorra már odarobogott Vas Elek is.~Verte a talpát
4214 12 | levél.~Gáspár úr mosolyogva odasúgott Kossuthnak, mire az nyájasan
4215 28 | Csendült-pendült néha az ásó, odaszaladtunk mind a hárman: terméskõ
4216 14 | világtalan szemeivel, de néha odaszólított bennünket magához:~- Petykó
4217 19 | Még most is látja, ahogy odatipeg elébe. Milyen módosan rakta
4218 12 | ormótlan nagy fejével mindig odatörleszkedett Petykóhoz, s még mosolyogni
4219 2 | árulgatott édesapám, mikor Bavina odatoronykodott mellé.~- Hogy ez a marék
4220 8 | ki, te bolondos? Most már odavan az egész kerted.~Ríva fakadtam,
4221 7 | nyújtózott a Hékám a hamuban, odavillantotta a cigány a szemét.~- Jaj,
4222 5 | színét se láttuk.~Éhesen õdöngtem az utcánk gyepes árokpartján,
4223 15 | alázatosra fogni a szót.~- Kedves öcsémuram - kérlelte szépen -, fogadja
4224 23 | figyelmeztettek rá, akik öcsémuramat kieresztették.~Falhoz lapulva
4225 13 | Matykó a szájába tömte az öklét, és nekidõlt a tornácnak.
4226 12 | összeszorította keményen az öklöcskéit, s mire megindultunk Biczók
4227 28 | a kezében? Csak egy nagy ökörkolomp biz az, aminek ronggyal
4228 9 | bajuszát.~De erre már az ökörszem is elnevette magát a tüskebokrok
4229 6 | öregbéres még fel se jármozta az ökröket, már akkor a falra volt
4230 25 | is vissza kellett menni, ölbe fogva a malacot.~No, azért
4231 7 | se lábát. Én az édesanyám ölében ültem a padkán, s ketten
4232 27 | lezuhantam - bontakozott ki az ölelésembõl Matykó. - A hivatalomból
4233 13 | szíve erre az elsõ édes apai ölelésre.~De ha valaha, akkor ebben
4234 13 | szívére, hogy ilyen apai ölelésrõl soha nem is álmodott eddig.
4235 26 | bízsik.~De már erre meg is ölelgette a nagy úr a szegény cigányt,
4236 28 | Nézte, hogy milyen szépen ölelkeznek a pirosló lángok, s hogy
4237 15 | a másikkal a másikukat ölelve át.~Bizony ránk estellett
4238 27 | mind a hárman. Csuri az ölembe hajtotta a fejét, és elaludt.
4239 15 | Hanem azt megkívánta, hogy õelõtte mindenki lekapja a fejénvalót,
4240 9 | legalábbis a nyelvét rám ne öltötte volna, az megint csak Matykó
4241 19 | hallott belülrõl.~„Csakugyan öltözik - törülte le a könnyeit -,
4242 16 | egy óra múlva huszárnak öltözve a ládája fenekére rejtette
4243 6 | ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.~- Idáig
4244 3 | hogy meleg friss vizet öntöttem szegénykére. Az egész bográccsal
4245 22 | kivallatta az embert még az öregapja sarkantyús csizmájáról is,
4246 17 | ötleten, s odafordultam egy öregasszonyhoz, aki már rég ott ácsorgott
4247 6 | facsarodott, könnye záporozott, öregbéresének ahogy panaszkodott:~- Se
4248 1 | találta az egész tanácsot, öregbírót, kisbírót, esküdteket, és
4249 28 | rajtuk, öt-hat falu népe, örege, apraja mégse élhet meg
4250 23 | akartál csinálni. Segény öregek nagyon sokat búsultak utánad;
4251 13 | bakancsukat.~- Nem úgy lesz az, öregem - nevetett Gáspár úr. -
4252 17 | Asszonyokon, gyerekeken, öregembereken kívül senki sem maradt otthon
4253 15 | azt a szegény, tehetetlen öregembert magára hagyni abban a nagy
4254 19 | rossz unokája, aki miatt öregkorunkban betevõ falatunk se maradt.~
4255 28 | elfelejtetted a magad dolgát?~Az öregnek kibuggyant a szemébõl a
4256 15 | aranyat is, és ráförmedt az öregre:~- Hát már mért köszönnék
4257 29 | mikor munkás élet, boldog öregség után magához szólította
4258 14 | hajnalhasadásán látta meg az örök világosság hegyeit.~Könnyhullató
4259 12 | éjjele, se nappala nem volt, örökösen a verset tanulta. Meg is
4260 28 | azst mondzsa -, oda azs örökség.” Hiába, csak megkerült
4261 17 | Micsoda kelmednek az apai öröksége? - néztem nagyot a különös
4262 17 | hogy õ odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda
4263 10 | szomorúan. - A születésem örömére ültette az édesapám, isten
4264 11 | mellettem, mert te vagy minden örömöm és büszkeségem. Teneked
4265 20 | óra hosszáig sírt-rítt az örömtõl, mikor beállítottam a majorba.
4266 18 | is ringattam, többet ne örülhessek?~Fölemelkedtem fektembõl,
4267 5 | az ilyen szegény helyre, örüljünk neki, hogy a mindennapi
4268 18 | földet. Eszembe se jutott örülni, inkább szégyelltem magam,
4269 5 | tudtam érni, mi azon az örülnivaló. Annál jobban örültem annak,
4270 6 | időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki, hogy
4271 23 | Kedves öreg Tilinkóm, de örülök, hogy ilyen jó újságot hoztál.
4272 4 | szép kövér jószág volt.~- Örülsz-e neki, Tilinkó? - kérdezte
4273 20 | csúfondárosan hajlongott.~- Örvendek a szerencsének. Hrosziancsik
4274 26 | bajuszportáját. - Nadzson össebarátkozstam a Rossjancsi úrral, ost
4275 19 | homloka. Édesanyád is nadzson össetöpörödött segényke. Asondzsa, csak
4276 25 | bujdokol a néptelen mezõkön, az összeboruló kukoricaszárak árnyékában,
4277 11 | tölcsére, jázminok csillaga összeborult, úgyis keveset aludtak az
4278 25 | egész nádas, a gólyák is összebújtak a semlyékben.~Az elsõ, akivel
4279 23 | mesterhez vezetett az első utam. Összecsapta a kezét, amikor hajamban
4280 27 | nyakába borultam Matykónak, és összecsókoltam poros orcáját. Tilinkó Csurit
4281 19 | Bögre úr föl nem fogja, összeesik a nagy, erõs, fiatal férfi,
4282 23 | holnap azt mondják rám, hogy összeesküvőkkel cimborálok, s holnapután
4283 22 | országháborítót és elvetemedett összeesküvõt.~- De hát ki vádol engem
4284 12 | visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik már elõttem minden, mint
4285 14 | búcsút intettem. Matykó összefont karral, keserû mosolygással
4286 3 | fázott, az bizony, mert összeforrázva úszott a víz tetején. Bedegi
4287 6 | nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.~Nevenincs király a szemét
4288 28 | diós rétessel kövezsik.~Összenéztünk Matykóval.~- Tudjuk már,
4289 24 | gerendája.~Nádkévékbõl volt összerakva a tanyánk, nem volt bezárva
4290 2 | maga Malajdoki Tamás is összeráncolta a homlokát, a tisztelendõ
4291 25 | kifelé az utat.~Tilinkó összerezzent, s nekiiramodott a falunak.~„
4292 24 | virágos káka. Az szépen összeszövetkezik az ernyõs kollokánnal, még
4293 9 | malajdoki kastélyban, s úgy összeszoktunk mink Tamás úrral, hogy akármerre
4294 17 | kicsit meg van hasadva, de ha összeszorítja az ember a kezével, nagyon
4295 22 | emberrel? A második a szívet összeszorító fájdalom. Hát gyerekkori
4296 10 | boróka, a borókabokrokat összeszõtte-fonta a szíjas iszalag; égi madarakon,
4297 4 | megyek én - üzente vissza. - Összevestem a munkával, és holtig tartom
4298 12 | Kossuth Lajos tiszteletére.~Összevillant a szemünk, és egyszerre
4299 28 | sokat segítettünk rajtuk, öt-hat falu népe, örege, apraja
4300 17 | hívatni.~Jót nevettem a furcsa ötleten, s odafordultam egy öregasszonyhoz,
4301 13 | lefekvéskor, mire ébred reggel.~Ötödnap reggel éppen a Cipóhalomra
4302 19 | Pestre, ott elvesztegette az ötvösöknek, s a pénz ment Rómába, Lipcsébe,
4303 19 | a városban megkereste az ötvöst, akinek az ezüstkoporsót
4304 15 | akinek kevesebb a garasa az övénél. Arra aztán õ is rávicsorította
4305 6 | éles!~Kettõt tapsolt király õfelsége, elõ is állott rá Telezsák
4306 11 | összeszorította dacosan a száját.~Őhelyette Petykó szólalt meg:~- Hát
4307 2 | markát a pénzecskéért.~- Ohó - azt mondja neki Bavina -,
4308 20 | hogy a rend és békesség okából a lázadó Malajdoki Gáspárnak
4309 7 | belehajítottam volna én őkedselmét a malomtóba, ha előbb tudom
4310 19 | hozzánk, de azt mondta, én is okosabban tenném, ha inkább a nádasban
4311 16 | ijedten a cigány.~- Azt ugyan okosan tetted - ment tovább az
4312 6 | vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.~- Idáig Fölséged
4313 11 | odaállították hunyni az ezüstlevelû olajfa alá.~Ebben a percben megszólalt
4314 4 | magát édesapám. S olyan oldal szalonnát akasztott a vén
4315 12 | Matykó mindig belerúgott az oldalába, ha elment mellette. Petykó
4316 19 | bokrok sűrűjében vagy árkok oldalában éjszakáztunk. Nem volt akkor
4317 17 | érzem, hogy valami töri az oldalam.~- Ugyan mi lehet ez? -
4318 9 | csekkenteni a szárát, már az ollóját is szétnyitotta, alig bírtuk
4319 13 | hozta a kis szökevényt.~- Olmicsbe akart menni a gyenyerím,
4320 13 | apját, csak akkor változott ólomszínûre az arca, mikor Tamás úr
4321 24 | szarvas, mint a fa. Õ se olvassa az esztendõket.~
4322 24 | ha lett volna is tükrünk. Olvassa-e az erdõk szarvasa az elfutó
4323 13 | Petykó leveleit is idegenek olvassák föl neki.~Bizony az idegenek
4324 2 | fizetni.~- Ehol van e! - olvasta le apám a tíz pénzt, és
4325 13 | Bizony az idegenek se soká olvasták pedig. Petykó már régen
4326 3 | hanem a kis zsebembe. (Pedig olyanfajta gúnya volt rajta, amin semmiféle
4327 8 | féltek a fiatal követtõl, aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen,
4328 27 | akkor hagytak föl vele, ha olykor elrikkantotta magát valami
4329 23 | néz engem Malajdoki Mátyás õméltósága, ha fölteszi rólam, hogy
4330 23 | életét Malajdoki Mátyás úr őméltóságának köszönheti, az én főnökömnek,
4331 7 | magába Dióbél királyfi az omlós fehér belét. Alázatosan
4332 23 | köszönheti, az én főnökömnek, őnála nélkül azóta már a kakas
4333 16 | salonnát pirítottam már én õnála - felelte egy kicsit szomorúan
4334 29 | embertársait szereti.~ ~.oOo.~ ~ ~
4335 19 | aki akkoriban valahol az Óperenciás-tengeren járt.~Ott azonban nyilván
4336 7 | jó uram. De még ebben az órában. Ez az én kérésem.~- Ki
4337 14 | való nagy jóságukat holtom órájáig el nem felejtem.~- Hová
4338 13 | ember, aki tudta már, hogy õrajta nem segít a szabadság sem,
4339 22 | a szót:~- Tehát este tíz órakor a Múzeum-kertben! Ott legyetek
4340 22 | meg elõször a sarkon az õrálló morva katona.~- Ki vagy?~-
4341 14 | Gáspár úr szeretett itt óraszámra elüldögélni és suttogni
4342 9 | hanem a növésük, a fehér orcájuk, a nevetõ kék szemük, a
4343 3 | semmit se láttam, de az ordítást egyszerre befejeztem.~-
4344 22 | katonának se kellett egyéb. Ordított torkaszakadtából:~- Ó, ló,
4345 3 | igazán eltört a mécses. Úgy ordítottam, mintha máris a horog hegyén
4346 17 | haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat, mikor egyszer csak megharsant
4347 10 | látni. Alattunk a nádas, egy óriási zöld bársonyabrosz, amelyik
4348 10 | temérdek nagy cipó, amit óriások gyúrtak. Csakhogy a Cipóhalmot
4349 8 | rá, mint a napra, s úgy õrizgette a leveleit, mint a szentírást.
4350 11 | ezüstlevelei zörgésével, karcsú orma ingásával a jegenye.~- Istenkém,
4351 13 | nézte a katonákat, és az õrmesterre ráöltötte a nyelvét.~Indulni
4352 12 | jószágnak. Ilyenkor Kõrös az ormótlan nagy fejével mindig odatörleszkedett
4353 26 | mondott nagy titokzatosan.~Az õröknek is csak annyit mondott,
4354 29 | Aranyszemű gabonánkat lánglisztté őrölte, lesz kalács a rácson, ha
4355 10 | szó se igaz abból, amit õróla beszélnek. Az igazság az,
4356 16 | mintha õ volna a legvadabb oroszlán. A lóval is megbarátkozott,
4357 3 | lakott bennem, mint egy oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának,
4358 17 | Guyon tábornok, a csaták oroszlánja: így emlegeti a történetírás.
4359 18 | segítségül hívta a medvét, az oroszt. Ez meg jött az első hívásra.
4360 22 | Ahová õ odadugta a hegyes orrát, ott egyszeribe elvágtuk
4361 25 | malac emelte föl rózsaszín orrocskáját.~- Nini, ezs a malacska
4362 6 | szélfogó a fülem, a pisze orrom is enyémnek ismerem.~- No,
4363 8 | be a majorba, mint akit orron vertek.~- Mi baj, gazduram? -
4364 7 | Gáspár úr. - Itt meg nem orrontja a német.~Becsúsztatták a
4365 24 | békatutaj úszik, ott van a békák országa, noha õk mindenfelé elutazgatnak,
4366 8 | aki olyanokat hirdetett az országgyûlésen, hogy az isten nem tett
4367 22 | kivallatott, mint valami országháborítót és elvetemedett összeesküvõt.~-
4368 7 | baráccságban van valami országháborítóval. Kosúrnak vagy minek hívják.~
4369 13 | jövõ héten találkozunk az országházban.~- Vagy a császár tömlöcében -
4370 22 | azt, hogy „jöjjön el a te országod”. Ráfogták, hogy azt is
4371 25 | boldogan, s nekiiramodott az országutat fölmérni.~- Hej, te csudar! -
4372 20 | azzal nekivágtunk a poros országútnak. Az volt a szándékunk, hogy
4373 25 | elcsendesedett.~Hanem ahogy az országútra értek, megint elkezdett
4374 29 | napsugárban. Úgy álltok itt, mint õrszemei a falunak, mely alattatok
4375 23 | rostélyablakon becsillant az őrt álló cseh baka fegyvere.
4376 26 | Rosszjancsi úr intett az õrt álló cseh katonának:~- Vigyetek
4377 16 | Nemsokára kigyulladtak az õrtüzek, ki is aludtak nemsokára.
4378 7 | lesz kenyér, meleg szoba, orvosság, minden.~- Én jó istenem! -
4379 28 | tavasz, száraz nyár: az ősz nem hozott semmit. Támadt
4380 26 | simára volt borotválva az õsz bajusza, akár egy bugyogós
4381 2 | maga is megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni
4382 13 | doktorok is sírva fakadtak az õszirózsás ravatal mellett, amelyen
4383 29 | szeretem én az olyan derült őszt, mint ez a mostani. Olyan
4384 13 | jönni-menni, parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott keserves
4385 28 | más esztendõben. Meg is osztottuk a boldogtalanokkal, amink
4386 17 | odaadhassa az apai örökségét az osztráknak.~- Micsoda kelmednek az
4387 16 | tábort. Fél óra múlva az osztrákok elõbukkantak az erdõbõl,
4388 16 | hívtuk abban az idõben az osztrákot -, akkor engem Villám ezredes
4389 22 | magyarokat. Volt, aki ott õszült meg, volt, akit onnan osztrák
4390 23 | gonosz zsandár, verjen meg õtet az Isten!~- Sose búsuljon
4391 16 | orvos bekötözgette a sebét.~Otthagytuk az elsõ katonakórházban,
4392 12 | Biczók mester, és kiintette a padból a piruló Petykót. - Ide
4393 12 | Petykónak. A napsugár az õ padja szélén táncolt a legszebben,
4394 7 | édesanyám ölében ültem a padkán, s ketten melegedtünk egy
4395 8 | botlottam hasra, hol a tükrös padlón vágódtam hanyatt. Az uraság
4396 19 | a botjával a repedezett padlót.~Csak olyankor elevenedett
4397 12 | Gyerekeim - állt meg a padok elõtt -, mához egy hétre
4398 1 | Történt azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés
4399 25 | malacból nem eszel hurkát, öreg pajtás. Mert ezt én nem engedem
4400 11 | nagy csend, mert elbújtak a pajtásai, s várta türelmesen, mikor
4401 22 | is kilesi? ‑ tûnõdtünk a pajtásaimmal.~Egyszer aztán arra is rájöttünk.
4402 21 | vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak. Egy óra egy forint. Hátha
4403 2 | nélkül is csakolyan kenyeres pajtásod vagyok én neked, mint nyereggel.~
4404 26 | Hrosziancsik alázatosan. - Sok pajunk volt fele. De most már temlecben
4405 26 | nagy vendégnek.~- Az utolsó pajuszos lászadót az este fokattam
4406 26 | Hod mersz te olyan lászadó pajuszt nekem hoszni?~- No, ne féljen,
4407 6 | koronát hozzatok. Vállára palástot, selymet, tulipántost, a
4408 22 | S megrázta szegény Holló Pált, mint kutya az ürgét. S
4409 13 | császár, el akar fogatni. Az a panasz ellenem, hogy olyant hirdettem,
4410 6 | záporozott, öregbéresének ahogy panaszkodott:~- Se éjem, se napom, tenger
4411 17 | ezüst.~- Nem alamizsnáért panaszkodtam, hadnagy uram. Azért fáj
4412 10 | öreg vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon
4413 8 | magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.~Hittem is én azt,
4414 7 | gyötri otthon!” - nézett föl panaszosan a csillagtalan égre, amint
4415 1 | fölharagította a dolog, és bement panaszt tenni a faluházára. Éppen
4416 28 | csikorogtak a száraz nádbugák, panaszukat nem hallgatta már senki.
4417 11 | türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet, s egyszerre elpityeredett,
4418 11 | szemû angyalkának csíkos pántlikafûvel bekötötték a szemét, s odaállították
4419 16 | Cipóhalom tövében elhaladtunk a pántlikás malajdoki legényekkel, meg
4420 23 | sas, hogy a hóhér kössön pántlikát mind a két nyakára!~- Nem
4421 15 | karddal. Akkora nemzetiszín pántlikával volt a derekára kötve, hogy
4422 15 | ezüsthúszast, lapáttal szeleli a papírbankót. De a leghíresebb mégiscsak
4423 8 | hogy lúdtollal szántogassak papírbarázdákat. A nádas zöld bokrétája
4424 10 | olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér kis gyerekkéz
4425 20 | farkából egy nagy fehér árkus papirost, aminek a homlokán a kétfejû
4426 22 | kvártélyunkra, kidugta a fejét a paplan alól, és azt mondta:~- Ó,
4427 5 | magamban, s belemarkoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb
4428 5 | szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton.~Szép,
4429 5 | Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát,
4430 5 | teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz énnekem jó vacsorácskám.~
4431 5 | árokparton.~Szép, kövér levelû papsajtok bodorodtak ott, a levelüket
4432 25 | ölébe vette a fejét. Kínálta papsajttal, kínálta porcfûvel, de a
4433 27 | millió békája mind varrta a papucsot, csak akkor hagytak föl
4434 7 | jó helye ennek a szegény pára állatnak?~- Hát amilyen
4435 7 | amit a jobbágy az uraság parancsára végzett. Azt ugyan végezni
4436 13 | is hallottuk jönni-menni, parancsokat osztogatni. Õ is hallhatott
4437 14 | vehette észre. Ki volt adva a parancsolat, hogy Matykót most már mindenki
4438 19 | Nemzetes nagy uram, minden parancsolatja szerint történt - jelentette
4439 10 | egész életében bármikor parancsolt.~- Hát majd megválik, hány
4440 7 | végezni kellett, amikor parancsolták, ha esett, ha fújt, de olyan
4441 10 | hogy soha életedben nem parancsoltál annyit, mint most.~A jáger
4442 12 | nagy tanulás, csak az olyan parasztnak, mint Dióbél.~E miatt a
4443 13 | a tenger nép, kaszával a parasztok, karddal az úrfajta, mindenféle
4444 7 | Már szinte látta, hogy párázik az asztalon a forró kalácscipó,
4445 13 | ugrott le egy szép fekete paripáról. Szakadt a tajték a lóról,
4446 19 | Bécsbõl jött a hír, máskor Párizsból, s az mind azzal végzõdött,
4447 19 | aranyak. Lesöpörgette a párkányról a havat, kirakta az aranyait
4448 22 | Tudtuk, hogy hatalmas úr a pártfogója. Ahelyett azt tettük, hogy
4449 16 | éjszakában az ezred nótája:~Tisza partján van egy szomorúfûzfa,~az
4450 9 | éppen akkor akarta neki pártját fogni egy sárgarigó. Már
4451 28 | aludt, dehogy. Ott ült a parton, térdére támasztva a karja,
4452 24 | cserébe adták a malajdoki pástorok darutollért! Sereted-e a
4453 20 | farkú fekete kabátja sárga paszománttal, köcsögkalap a fejében.
4454 29 | csacsog és köddel takaródzik a patakocska, mely az újmalajdoki malmot
4455 9 | kengyelfutónak sose kell patkoltatni a lovát. De mi szeretnél
4456 1 | ahogy más ember a mákos patkót szokta. Haragjából pedig
4457 26 | fan keszin-lábán, ekész pátran megnészhetjük.~A tábornok
4458 9 | vállalta, az Petykó volt. Aki a pávák farkát kiszaggatta, Matykó
4459 12 | rózsalevélre szivárványszínû pávatollal.~- A te szívedet, fiacskám,
4460 17 | szeleiek. A Templom tér zöld pázsitján terítettek. Ott telepedtem
4461 5 | Azám, csakhogy ahhoz a pecsenyéhez nem kellett bicska. Kertészpecsenyének
4462 3 | kell neki fogni, az az õ pecsenyéje.~- Attól ugyan meg nem növekszik -
4463 20 | homlokán a kétfejû sasos pecsét feketéllett.~- Tessék!~Abban
4464 13 | ütötte a sok levélre a piros pecsétet. Kisbírók, dobosok napalkonyatra
4465 12 | nemsokára láttuk is már a négy pej lovas hintót.~- Nini, hiszen
4466 21 | kenyérkeresetben. De én se pékgyerekek nevelõje, se jámbor szabók
4467 22 | az, kiváló hazafi, akirõl példát vehetnének az ilyen éretlen
4468 23 | esztendeig ültem a börtönben. Penészes kenyér volt az ételem, állott
4469 15 | biccentett vissza, mintha az is pénzbe kerülne. Annál mérgesebb
4470 19 | van most az ezüstnek. A pénzbõl veszel fakoporsót, azt kihozod
4471 7 | Málé Tót lábához.~- Itt a pénze, vén embertelen! Aki a Hékámra
4472 2 | és tartotta a markát a pénzecskéért.~- Ohó - azt mondja neki
4473 28 | nincs, csak pénzecskénk.~Pénzecskének hívják erre mifelénk a réti
4474 28 | Nekünk pedig nincs, csak pénzecskénk.~Pénzecskének hívják erre
4475 28 | mesében.~- Ráismers-e a pénzsedre, úrfi? Jut-e még esedbe
4476 19 | beviszed a városba, ott pénzzé teszed. Az nem lesz nehéz
4477 17 | a szívem fölé. S egy-két perc múlva már Bicske felé robogtam
4478 12 | mindig, azért nem tudsz egy percig se nyugodtan maradni.~Pedig
4479 17 | ma se valami nagy faluja Pest megyének, a szabadságharc
4480 22 | Haynau volt akkor az úr Pesten, az az osztrák generális,
4481 22 | szellõzködéstõl. Le is feküdtek a pestiek abban az idõben a tyúkokkal.
4482 14 | vidéken, ahol ez a Malajdoki Péter termett.~Akaratlanul is
4483 15 | tudjuk, kit emlegessünk.~- Petõfi Sándornak hívnak - szólt
4484 12 | mindig odatörleszkedett Petykóhoz, s még mosolyogni is próbált
4485 13 | volt neki. No, édes kicsi Petykóm, ne sírj hát! Légy tovább
4486 12 | tûz. Ha akart volna, még Petykónál is jobb deák lehetett volna.
4487 12 | rázott egy csomó havat. Petykóra egy szemet se hullajtott
4488 26 | lázadót temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának ekész napik.~Hiába
4489 26 | elé.~- Hod merted te nekem pfütyölni? - szegezte rá haragosan
4490 15 | lóhalálában gurult tovább a piacról. A diákember pedig arra
4491 1 | tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét fenyegetõen
4492 29 | gyümölcsüket ideadták a fák: hadd pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!~
4493 29 | malmot hajtja. Sebaj, hadd pihenjen el szegény, elvégezte dolgát!
4494 25 | kínjában.~„Nini - állt meg pihenni egy kicsit -, hát miért
4495 17 | fölkeltem, és körüljártam pihenõ hadam. Ahogy kerülök-fordulok
4496 16 | kapta mindjárt, s a másik pillanatban már zokogott, jajgatott,
4497 10 | gyerekkéz volt, könnyû, mint egy pillangó.~Úgy történt az, hogy egy
4498 11 | tölcséreibõl mézet szörpöltek, a pillangókkal cicamacáztak. A fûszál nem
4499 11 | szelíden, ezer meg ezer fehér pille gyanánt.~Ahogy így nézelõdök
4500 11 | s az álmukból fölriadt pillék vidáman csapongták körül
4501 21 | kettõ, csak kvartél egy. Pincében volt biz az, de legalább
4502 4 | faddsu meg a hegedihúr a pinkesdi báránban.~- No, ez egyszer
4503 3 | lehetett, mint egy növendék pióca.~Az öreg kimosta a sótartó
4504 10 | Dióbél!~Vörös lettem, mint a pipacs, és ez egyszer szerettem
4505 25 | s elégedetten gyújtott a pipára. Hanem a harmadik dûlõben
4506 12 | Kukkurú, Petykó, kukkurú!~Pipiskék kergetõztek az útszélen,
4507 16 | hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én õnála - felelte egy
|