15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
4508 4 | Ejnye, ejnye, Tilinkó - pirongatta meg -, hát mi a macskának
4509 28 | milyen szépen ölelkeznek a pirosló lángok, s hogy szórja föl
4510 23 | nincs is van esõ.~Ami kis pirosság volt még az arcomban, az
4511 17 | megtalálnom Damjanich tábornok pirossapkásait. Jó fél napig marsoltunk
4512 17 | harapott vagy elinalt. A pirossapkások kergették õket a tábori
4513 12 | és kiintette a padból a piruló Petykót. - Ide hallgass,
4514 4 | de csak jobb lett volna pispeknek siletnem!~Hanem ezt a tréfát
4515 6 | szemem, szélfogó a fülem, a pisze orrom is enyémnek ismerem.~-
4516 15 | csõszpuska a vállán. Kormos vas piszkafa szúrva a csizmaszárába.~-
4517 6 | rontsa magát, uram királyom - pittyesztette el a száját az öregbéres -,
4518 3 | csak ágaskodva értem fel a pitvarajtónk fakilincsét. Abban az idõben
4519 10 | a diómat - vallottam be pityeregve.~Nagyot kacagott erre Matykó:~-
4520 18 | maradt vetésben bûbájosan pitypalattyoltak a fürjek. Legalább kedves
4521 7 | mikor egyszerre csak elejbe pöndörödik Málé Tót János, a legdölyfösebb
4522 13 | mikor a kastélyudvaron egy pörge bajszú, tollas süvegû úrfi
4523 19 | azt elkezdte maga elõtt pörgetni.~- Ne mondhassák Nádországban,
4524 8 | látom, tudsz-e hozni egy pohár vizet.~Hát hogyne tudnék!
4525 8 | tányért, beleöntöm a vizet a pohárból, nyújtom a mesternek:~-
4526 2 | apám tüskés álla, mint a pólyás babáé. Mikor aztán jól kigyönyörködte
4527 29 | kigyönyörködtük magunkat a virágok pompájában, s méhecskéink telehordták
4528 21 | akarod, Matykó!~- Valamikor pompás vívó voltam. Próbáljuk ki,
4529 29 | történetét, mielõtt a Jóisten pontot tenne utána. Lehet, hogy
4530 25 | Kínálta papsajttal, kínálta porcfûvel, de a malacka azt mondta,
4531 22 | ember, miért viszi be a porkoláb. Elég volt ahhoz egy lélegzet
4532 13 | sem, amivel biztatták a porkolábok. Bátran hazaereszthették
4533 13 | fehér arca, fekete atillája porlepte volt az úrfinak.~- Sólyom
4534 16 | hegedût, lecsókolta róla a port, aztán a szívére szorítva
4535 13 | nem vagyok uraságotok. A porta, amin laktok, a föld, amit
4536 23 | egy kis hely az édesapám portáján?~- Bizs ott már nemigen
4537 17 | már azon a lyuk, mint a posztó.~Nem telt bele fél óra,
4538 19 | nagy diófa kanapén, fekete posztóval letakarva.~- Tudod-e te,
4539 3 | lehetett volna vele fogni, ha a potyka belement volna.~De nem ment
4540 3 | cethalnak való háló volt, de potykát lehetett volna vele fogni,
4541 6 | Irósvaj, itt a baj - potyogott a könnye az öreg királynak. -
4542 8 | tartózkodott Malajdokon. Leginkább Pozsonyban járt az ország dolgában
4543 13 | uramért is elindultak a pribékek - fusson, amerre lát, itthon
4544 8 | VÉGES-VÉGIG CSUPA PRÓBA~Nagy eszirõl volt nevezetes
4545 12 | fejecskéjébõl.~- Érdemes férfiú... - próbálkozott még egyszer, de most már
4546 16 | még egyszer ijesztgetni próbálsz a hegedûddel, akkor lehúzatom
4547 12 | Petykóhoz, s még mosolyogni is próbált a haragos kávésfindzsaszemeivel.~
4548 15 | kerülni mindenáron.~Meg is próbálta nagyon alázatosra fogni
4549 26 | egy vadmacskafiók, fúva, prüszkölve, s akkorát karmolt a tábornok
4550 26 | neki a szája sarkából:~- Pst, ne üssön lármát, naccságos
4551 4 | Egyszer például megfogadta pünkösdi muzsikásnak, és ígért neki
4552 4 | s úgy megnyekeregtette pünkösdkor a hegedûjét, hogy csupa
4553 10 | varjúpaprikást, hogy olyant még a püspök se eszik.~- Köszönjük szépen
4554 2 | tetszett legjobban, ahogy a Pukkancs Bavina borbélyt kifigurázta.~
4555 3 | megint egy mélyföld, de a pukkantója külön számít. Az is lehet
4556 25 | a szerencsére, ha hízott pulyka képében kínálta is magát
4557 26 | már végképp elöntötte a pulykaméreg.~- Hod mersz te olyan lászadó
4558 10 | odalátszott a Cipóhalom. Úgy púposodott ki a síkságból, mint valami
4559 18 | s nincs nála se kard, se puska.~- Az ám, én vadzsok, az
4560 25 | belõle a malacka, mintha puskából lõtték volna ki.~- Röf-röf-röf -
4561 22 | markolta meg a katona a puskáját -, csak azt mondja meg az
4562 16 | lóval is megbarátkozott, a puskaporszagot is megszokta, de a régi
4563 26 | tömlöcbe. Az ajtóban töltött puskás õr állt, annak azt mondta
4564 18 | elvették, az isten tüzse pustítsa el üket. Vótam a Kosúr katonája,
4565 1 | kenderike megállította indulata pusztító útjában.~
4566 18 | ágyúgolyó. Én már csak itt pusztulok el. De most már azt se bánom,
4567 4 | mikor már oda volt tûzve a putri-viskója hegyibe.~- Hát ez meg már
4568 7 | edzsmagában segény Tilinkó a putrijában. Astán a házsra is vidsázsna,
4569 13 | kezemre, lakatot a számra. Én rab leszek, legalább ti legyetek
4570 23 | oldalról visszaüssön. Soha rabcella nem volt lakó nélkül.~Másfél
4571 16 | legénnyel együtt mindjárt rábízott egy nagy bajuszú strázsamesterre,
4572 14 | szíve dobogása. A rabság rabja a szabadság hajnalhasadásán
4573 13 | kusza betûk, és az olmützi rabkórházban sorra csókolta õket egy
4574 13 | levél. Olmütz várába vitték rabnak, mindjárt megkerestük Petykóval
4575 14 | megviselte a hazáért való raboskodás, és a hatalmas daliából
4576 14 | megállt a szíve dobogása. A rabság rabja a szabadság hajnalhasadásán
4577 13 | kapuja, és Matykó csak a rácskerítésen át sóhajthatott Olmütz felé.
4578 29 | lánglisztté őrölte, lesz kalács a rácson, ha jön a karácsony.~Igaz,
4579 1 | járt. A keresztapám neve Rádillik Rigó Pál volt, mert mindenre
4580 19 | erek az indulattól, ahogy rádörgött a lázadó Mártonra:~- Az
4581 1 | madárral?~Erõs Törõcsik megint ráemelte a fejszét a fára, s abban
4582 15 | másik ötven aranyat is, és ráförmedt az öregre:~- Hát már mért
4583 22 | jöjjön el a te országod”. Ráfogták, hogy azt is Kossuth Lajosra
4584 1 | ragadványnév, mert ez csak úgy ragad az emberre, mint a bogáncs,
4585 4 | szenteltvíztartó is a kezéhez ragadt. Az édesapám húzta ki az
4586 1 | ragadványneve is. Azért ragadványnév, mert ez csak úgy ragad
4587 17 | Vak Csiha boldogságtól ragyogó arccal integetett utánam:~-
4588 28 | arany, akár a mesében.~- Ráismers-e a pénzsedre, úrfi? Jut-e
4589 2 | foghegyrõl Bavina, ahogy ráismert apámra.~- Megborotvál annyiért?~-
4590 28 | húzsta meg érte a fülem: „No, rajkó - azst mondzsa -, oda azs
4591 22 | pajtásaimmal.~Egyszer aztán arra is rájöttünk. Közülünk való volt a hírhordó,
4592 16 | ha nyári esténként nagy rajokban gomolyogtak föl a szúnyogok
4593 12 | Petykót:~- No, fiam, most már rajtad a sor. Csak bátran, bátran,
4594 24 | NÁDORSZÁGBAN~Nagyon rajtafeledkeztem a Cipóhalom tövében a diófáinkra,
4595 22 | rendes ember, s minket akar rajtakapni, gonosz lázadókat.~- Jó,
4596 1 | legelõ, erdõ, mezõ, minden rajtavalóval együtt mind az uraságé.
4597 28 | evvel nem sokat segítettünk rajtuk, öt-hat falu népe, örege,
4598 21 | forint. Hátha majd lendít rajtunk valamit. Unom már a sok
4599 24 | Attól tartok, ha azs ízsire rákaps, meg se esed majd az édestormát.
4600 17 | drágasága volt, mind oda hányta rakásra.~- A hazának adjuk, fegyverre,
4601 16 | elé került, megismerte és rákiáltott:~- No, öreg Tilinkó, megvan-e
4602 7 | eds húsast, ha vóna. Magam raknám a sájába azs egeret, ha
4603 26 | de most nem darutollal rakodott meg. Egy zsák volt a hátán,
4604 11 | fűzfavesszővel szelídíti a rakoncátlan gyereket. Megmondtam neki,
4605 20 | anya nélkül nõtt gyerek rakoncátlansága. Gõgös is voltam, hirtelen
4606 19 | odatipeg elébe. Milyen módosan rakta az már a lábát akkor is!
4607 17 | sarkát egy lompos kutya ráncigálta elõre, belekapaszkodva a
4608 3 | Bedegi karjának, és úgy rángattam, mintha szivattyús kút lett
4609 13 | katonákat, és az õrmesterre ráöltötte a nyelvét.~Indulni kellett.
4610 3 | szegénykére. Az egész bográccsal ráöntöttem, amit szülém a mosáshoz
4611 2 | se, mert az úr mindenkit rászed. Menjen az erdõre, van ott
4612 29 | hunyorgat a napocska. Sebaj, rászolgált a nyugalomra, megérlelte
4613 3 | csak odalent a vízen, ott rászúrlak egy horogra, hátha bekap
4614 15 | körmöci ménesbõl.~Azzal ráütött a zsebére, úgyhogy megcsendültek
4615 17 | támaszkodnom, míg élek: jó kardom.~Ráütöttem kardomra, s a kardcsörrenésre
4616 28 | Vegyetek kenyeret, itt a rávaló. De nem adjuk ingyen, meg
4617 3 | se hagytam addig, míg a ravasz Bedegi össze nem csattantotta
4618 13 | sírva fakadtak az õszirózsás ravatal mellett, amelyen kiterítve
4619 15 | övénél. Arra aztán õ is rávicsorította a fogát nagy leereszkedõen,
4620 7 | rongyos szélû felhõk közül, rávilágított az uraságra meg a jobbágyra.
4621 25 | hirtelen hátrafordult, mert rávisított valaki:~- Gyuri-i-i, Gyuri-i-i!~
4622 12 | mindnyájunknak a nyakába rázott egy csomó havat. Petykóra
4623 23 | temettük õket.~Kétségbeesetten ráztam meg az öreg cigány vállán
4624 14 | egyenesítették a malajdokiak. Rebesgették már, hogy vérrel kell megvédeni
4625 1 | másodikra azonban nagyot reccsent, s a harmadikra szörnyû
4626 18 | vadzs ám, de a sehul sincs regementben. Madzsar szabadság? Madzsar
4627 25 | Tilinkó.~És aztán aludtam is reggelig, mint a bunda.~Tilinkó azonban
4628 19 | kihallatszott a konyhára. Reggelre megfehéredett a haj a halántékain.~-
4629 16 | Szép piros kendõjével jó reggelt integetett a hajnal az ég
4630 14 | violává változott volna. Reggeltõl estig rendesen a nagy karosszékben
4631 8 | hát nekem mindegy. Ha ez a regula, csináljuk így.”~Azzal fogom
4632 7 | e miatt a vén dög miatt regulázzanak! - fortyant föl dühösen
4633 16 | öltözve a ládája fenekére rejtette a hegedût, még tán a könny
4634 7 | jó uram. El akarja vinni. Rejtsék hamar máshova, nagy jó uram.
4635 12 | szívedbe egy nyugtalan cinegét rekesztett bele, az ugrabugrál ott
4636 26 | fickándozott a zsákjában, azt rekesztette be a tömlöcbe. De õ maga
4637 29 | ígért: adott is, nemcsak reménységet bimbóztatott: gyümölcsöt
4638 13 | lába közé akadt:~- Azzal rémítgették a népet, hogy nemzetes uramat
4639 20 | írásban pedig az volt, hogy a rend és békesség okából a lázadó
4640 20 | Elõször is a birtokot hozzuk rendbe - szõtte a terveket Matykó. -
4641 22 | aztán láttuk, hogy minden rendben van, megindultunk ki a kertbõl,
4642 4 | A konyhán meg kiadta a rendeletet, hogy adjanak neki egy kancsó
4643 13 | azt írta, amit Gáspár úr rendelt. Sólyom Miklós pozsonyi
4644 1 | Persze nem volt az valami rengeteg, csak afféle gyalogerdõ
4645 16 | az ezredes, hogy csak úgy rengettem bele. - Hát aztán van‑e
4646 3 | homokparton, és kitárt karral repdesek a csónak felé: benne lesz-e
4647 19 | s döfködte a botjával a repedezett padlót.~Csak olyankor elevenedett
4648 11 | utat a mennybe!~S azzal repült az imádság nyomában, hasadó
4649 23 | Csak megnézstem, nem repült-e mán el a katonák csákójárul
4650 4 | is bizsonosan a báránban resket még. Jaj, de csak jobb lett
4651 9 | melyikteké lesz a körte! Ki nem restell érte fahegybe mászni?~Matykó
4652 16 | öreg cigánynak a szeme, reszkettek az ujjal, s a húrok csodálatos
4653 16 | aki menekülhetett. Nagyobb részük foglyul esett vezérestül.~
4654 28 | Malajdokon még azs uccsát is diós rétessel kövezsik.~Összenéztünk Matykóval.~-
4655 5 | hogy a koldus is mákos rétest evett nálunk, de járt ránk
4656 10 | is csordult bele.~- No - rezgette Tamás úr szakállát a kacagás -,
4657 16 | térde.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem,
4658 28 | Egyser elvestette valahol a rézsbográcsot, s nekem húzsta meg érte
4659 19 | kastélyban, mint a segény csigány rezsedencsiájában.~Egy gazdátlan kocsikerék
4660 28 | Malajdoki Tamásnak!~Egy nagy rézüstöt szorongatott Tilinkó, kaparta
4661 17 | kardcsörrenésre a vak ember ijedten rezzent össze.~- Pedig oly szép
4662 7 | kérdezte belülrõl a Gáspár úr riadt hangja.~- Én vagyok, Törõcsik
4663 21 | pedig én is úgy meg voltam riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~
4664 16 | zengése egyszerre talpra riasztotta az egész tábort. Fél óra
4665 16 | alól a hegedût, és elkezdte ríkatni. De alig fogott bele, az
4666 17 | faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta el magát a bíró. - Hiszen
4667 29 | amelyik Dióbél fájáról rikoltozik rám: - Kell-e dió, fiú?~
4668 23 | hadzsd údzs el magadat - rimánkodott Tilinkó. - Hát azs öreg
4669 11 | föl. A szellõ oly halkan ringatta az ágakat, hogy az alvó
4670 11 | virágok. Az öreg birsek lassan ringatták koronájukat, a rózsák gallyai
4671 18 | aminek bölcsõjét én is ringattam, többet ne örülhessek?~Fölemelkedtem
4672 28 | a faluba. Együtt járnak ringó vetések, gazdagon megáldott
4673 16 | s a rügyezõ ágak búcsút ringottak a tavaszi szélben:~- Hej,
4674 8 | kis barátja.~Gáspár urat ritkán láttam, mert nemigen tartózkodott
4675 5 | Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság is - ragyogott a szeme édesapámnak,
4676 17 | katonára!~Az öregemberek ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat,
4677 8 | odavan az egész kerted.~Ríva fakadtam, és elszakadtam
4678 17 | perc múlva már Bicske felé robogtam szakaszom élén. Vak Csiha
4679 25 | puskából lõtték volna ki.~- Röf-röf-röf - kiabálta boldogan, s nekiiramodott
4680 11 | az semmit.~„Hátha odakint röpködnek az álomtündérek” - gondoltam
4681 16 | varjak nem szoktak éjszaka röpködni. Különösen seregestül! Ezeket
4682 28 | Álmából fölvert cinegék röpködtek a fejünk fölött, hol csúfolódva,
4683 5 | Hosszú volt az asztal, rövid a vacsora. De még ha azt
4684 13 | A két gyerektõl sokkal rövidebben búcsúzott Gáspár úr. Csak
4685 25 | tudta volna mondani, hány rõföt kellett utána szaladni.
4686 19 | Igenis, nemzetes nagy uram! - roggyant meg két öreg térd.~- Vigyázz! -
4687 14 | ember. - Lengõ zászlókkal, rohanó hadakkal álmodtam. Láttam
4688 24 | közben ráhágtam egy kis rókafiókra. Kirekedt-e, kiszökött-e
4689 24 | hoztál? - kérdezte Tilinkó.~- Rókakölyköt. Ráhágtam, megsajnáltam.
4690 19 | kucsmásan, fekete mentében, rókamálas köpönyegben, elõtte két
4691 10 | vette. Réti farkasnak, nádi rókának, kígyónak, békának, vízimadaraknak
4692 19 | ötvösöknek, s a pénz ment Rómába, Lipcsébe, Londonba, hadd
4693 16 | tücsökszót hozott a szél a rónák felõl, a fülemülék csattogtak
4694 18 | elöntötték a muszkák a magyar rónát.~A mi csapatunknak is jutott
4695 28 | ökörkolomp biz az, aminek ronggyal van betömve a szája.~- Mit
4696 23 | öreg cigány vállán a csupa rongy köpönyeget.~- Mit beszélsz,
4697 16 | kõkút káváján, kócosabban és rongyosabban, mint valaha.~- Hát te mit
4698 23 | Tilinkó tolódott be rajta szép rongyosan, ahogy õ szokott.~- Nini,
4699 6 | Ezért ugyan egy cseppet se rontsa magát, uram királyom - pittyesztette
4700 1 | s a harmadikra szörnyû ropogással zuhant rá a szomszédaira.~-
4701 18 | nem eblábolunk innen, még rossabbul is végezshessük. Mert ha
4702 7 | csikorgó vackon.~- Ast, hods rossba sántikál a strimflis. Tömlöcsbe
4703 25 | lekerült a vakdûlõre. Itt ugyan rosszabb az út, mint az országúton,
4704 20 | gyermekkoromat. Hidd meg, nem rosszaság volt az, hanem az anya nélkül
4705 11 | szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~Matykó elsápadt, de nem
4706 17 | igaz-e az, hogy a köpenyegem rostává lyuggatták már a golyók.~-
4707 23 | sötétben, csak ha a tenyérnyi rostélyablakon becsillant az őrt álló cseh
4708 14 | hallatára, mintha már régen rozmaringgá meg violává változott volna.
4709 11 | mint a vadalmahajtás a rózsabokrok közt.~- Nekem mindegy -
4710 11 | nyomában, hasadó hajnal rózsafelhõin keresztül, halványuló csillagok
4711 13 | kicsi fehér kezével õ is rózsákat hintett arra a rossz Matykó
4712 12 | kellene írnom, hanem piros rózsalevélre szivárványszínû pávatollal.~-
4713 25 | Bodor kis malac emelte föl rózsaszín orrocskáját.~- Nini, ezs
4714 1 | akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ gyerekek
4715 2 | piacon. Hát hiszen volt ott rõzsés kocsi tízével, de Bavinával
4716 1 | madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek. Az egész
4717 16 | Megemberedtek már akkor, s a rügyezõ ágak búcsút ringottak a
4718 16 | amelyik elül harap, hátul rúg.~Villám ezredes egyre jobban
4719 25 | fölmérni.~- Hej, te csudar! - rugaszkodott utána Tilinkó, elhajítva
4720 1 | akácos szélén, s kevélyen rúgta vissza az elsõ fejszecsapást.
4721 14 | volt a vasárnap. Ünneplõ ruhában volt az egész város, úr
4722 27 | mégis idegen: gyûrött, poros ruhája régi jómód és hosszú bolyongás
4723 15 | lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~- Hát
4724 23 | fiókasztalodban. Hozta inas, ezüstös ruhájú. Küldte tied barát, a Malajdoki
4725 19 | Olyan rongyos volt már az én ruhám is, hogy bátran a Tilinkó
4726 12 | piacon nyüzsgött az ünneplő ruhás nép, zászlókat lengettek
4727 8 | nevelnek belõlem.~Szép zsinóros ruhát varrattak a számomra a Dudaorrú
4728 23 | mondom madzsarán. Azsért ne saggasd sét azs ünneplõgúnyám. Azs
4729 23 | mindenki. A nádak, a sép sagú fivek, a vadmadarak.~- Igazad
4730 4 | egy kis salmafistet nem sagulhatok - mondta fogvacogva Tilinkó.~-
4731 7 | ha vóna. Magam raknám a sájába azs egeret, ha nekem adnák.
4732 11 | Megmondtam neki, hogy ne sajnálja tőled a virgácsot, ha te
4733 10 | elültetnétek õket. Pongrác apó se sajnálná akkor az öreg fáját. Egész
4734 3 | a cethal. Ne mondd, hogy sajnálom tõled, legyen a tied.~-
4735 11 | tőled a virgácsot, ha te se sajnálsz engem, és szégyent hozol
4736 18 | olyan fiatal voltam - mégis sajnáltam magam egy kicsit. Szülõfalumat,
4737 7 | macskát mindnyájan jobban sajnáltuk, mint a meg nem vett cipót.
4738 24 | süssek-e halcsíkot? Van itt sajt is, van itt túró is, cserébe
4739 5 | krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén.
4740 5 | fiacskám.~Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám
4741 16 | termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem, naccságos óbester
4742 25 | lépkedte a mezei egereket a salátabokrok közt.~- Megvagy! - ugrott
4743 4 | hisen a báránka benne volt a salmában, mint a faddsu meg a hegedihúr
4744 4 | Elpusztulok, ha egy kis salmafistet nem sagulhatok - mondta
4745 16 | megvan-e még a hegedûd?~- Régen salonnát pirítottam már én õnála -
4746 26 | fedzsver nála, se seri, se sáma.~- Hat katonáfal fokatom
4747 15 | kit emlegessünk.~- Petõfi Sándornak hívnak - szólt vissza a
4748 28 | megkerült ezs, mert nekem sánta azs Isten. Ahol ni, még
4749 7 | vackon.~- Ast, hods rossba sántikál a strimflis. Tömlöcsbe akarja
4750 11 | a kastélyba.~Matykó még sápadtabb lett, Petykó azonban elvörösödött
4751 15 | már csak megbillentheti a sapkáját az ilyen szegény diák!~A
4752 4 | leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába nem lehetett
4753 28 | még belehajigáltad volna a sárba. No, ugye, hogy csak jó
4754 9 | csengettyûkörtébõl, csak a szép sárga-piros haja. Tamás úr éppen akkor
4755 5 | annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy
4756 9 | akarta neki pártját fogni egy sárgarigó. Már éppen le akarta csekkenteni
4757 11 | vígan fütyörészett, mintha sárgarigók iskolájába készülne.~Hanem
4758 29 | barátom annak az elkésett sárgarigónak, amelyik Dióbél fájáról
4759 26 | titkolódzva súgta oda neki a szája sarkából:~- Pst, ne üssön lármát,
4760 10 | is a fészket a földbe a sarkammal három diócskának, amikor
4761 13 | deák vagyok - ütötte össze sarkantyúját -, nemzetes Malajdoki Gáspár
4762 22 | az embert még az öregapja sarkantyús csizmájáról is, hogy elment
4763 22 | állítottak a város minden sarkára. Annak az volt a dolga,
4764 28 | nádnak. Hanem a harmadik sarok csak nem akart kigyulladni,
4765 5 | az almafák - hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos
4766 11 | felvirradj! - felelte rá a másik sarokból a fürjecskénk.~Egyszerre
4767 19 | AZ EZÜSTKOPORSÓ~Sáron, vízen keresztül két hétig
4768 16 | ezredes.~Akkoriban valahol a Sárréten jártunk, ott is ért bennünket
4769 19 | szabadságon volt otthon, hogy sárréti sebesülését kiheverje, s
4770 6 | melyik legderekabb? Három sasmadár közt melyik legsebesebb?~-
4771 20 | aminek a homlokán a kétfejû sasos pecsét feketéllett.~- Tessék!~
4772 10 | fölöttem, mint valami hatalmas sátor, öreg fák, öregember - ülünk
4773 20 | Még aznap fölszedtük a sátorfánkat, a szülém sütött útravalóul
4774 24 | vízsityúkot is, de majd csak sátoros ünnepen. Hát még a mézsesdzsökér,
4775 26 | szegezte rá haragosan a savószín szemeit.~- Magamnak fücsültem
4776 16 | Nézzsük, no, melyikünké a sebb muzsika.~Mire harmadszor
4777 16 | jobban igyekezett, annál sebesebben verõdött össze a két térde.~-
4778 19 | volt otthon, hogy sárréti sebesülését kiheverje, s ott sütkérezzék
4779 16 | az orvos bekötözgette a sebét.~Otthagytuk az elsõ katonakórházban,
4780 18 | neked útközben. Most csak sedd a tenyeredbe a lábad, ost
4781 24 | ám csak a finom csemege. Sedret is tud egy helyen azs öreg
4782 23 | mesterhez mézeskalácsos-inasnak. Segéd is lehet még belõlem valaha,
4783 22 | Mátyás úr, mától fogva az én segédem. Nagyon jóravaló fiatalember
4784 22 | Matykó olyan nagy úrnak a segédje lett, mint a pléhnyakú,
4785 19 | is nadzson össetöpörödött segényke. Asondzsa, csak azst seretné
4786 13 | tudta már, hogy õrajta nem segít a szabadság sem, amivel
4787 8 | dinnyemagnak nem kellett segítenem: elõbújt szépen magától
4788 21 | Várj csak. Szeretnék segíteni a kenyérkeresetben. De én
4789 1 | nagyapám, s akárhányszor maga segítette föl a rõzsenyalábot a gallyszedegetõ
4790 28 | volt, de evvel nem sokat segítettünk rajtuk, öt-hat falu népe,
4791 10 | kincsét. Keresni Matykó is segíthet, de ha meglesz, csak Petykónak
4792 2 | végzett, amiben a szamárkája segíthetett neki. Vizet hordott, téglát
4793 28 | asztalon hagytunk egy kis segítséget.~- Vegyetek kenyeret, itt
4794 18 | Kossuth Lajos katonáival, segítségül hívta a medvét, az oroszt.
4795 18 | úgy még sose vót, hodzs sehodzs se lett vóna.~Aztán nekivágtunk
4796 28 | elõkerülni. Nyoma se volt sehol. Csendült-pendült néha az
4797 22 | értette.~- Ki lehet az a sehonnai ember, aki még az Úristennel
4798 18 | kergetnek.~- Nem szaladok én már sehova. Nincs már nekem arra való
4799 18 | Hadnadzs vadzs ám, de a sehul sincs regementben. Madzsar
4800 7 | az ajtón.~Anyám rosszat sejtett, és dideregve nézett utána
4801 24 | de a virága olyan, mint a sekfûnek. Attól tartok, ha azs ízsire
4802 24 | legjobban furulyázsik a sél a nádon. Még táncsolunk
4803 9 | nevetõ kék szemük, a szõke selyemhajuk is. De még a hangjuk közt
4804 6 | hozzatok. Vállára palástot, selymet, tulipántost, a markába
4805 25 | gólyák is összebújtak a semlyékben.~Az elsõ, akivel találkozott,
4806 7 | beleszédül az ember a fekete semmibe.~Mire az ínséges esztendő
4807 3 | olyanfajta gúnya volt rajta, amin semmiféle zseb nem szokott lenni.)
4808 1 | jobbágyembernek a testi munkáján kívül semmije se volt abban az idõben.
4809 23 | fejemet. - Ezt jól kieszelted. Semmire se vagyok már való a világon,
4810 9 | el a háztól hörcsögnek.~Semmivel a világon Matykót meg nem
4811 18 | akkor a varnyú mondsa a semünknek, hodzs csecse bodsó.~Beszélt,
4812 15 | törvényhez. Eszéért, érdeméért senkit meg nem süvegelt. Hanem
4813 2 | uram, az Úristenen kívül senkitõl a kerek világon - emelte
4814 2 | húzta föl édesapám a seprõforma szemöldökét. - Én csak azt
4815 7 | de gyenyeri állat, esem a sépségét! Adnék érte eds húsast,
4816 16 | éjszaka röpködni. Különösen seregestül! Ezeket valahol az erdõk
4817 17 | Felső-Magyarországon hadakozott a seregével, én pedig Bicske felé igyekeztem
4818 25 | Segény embernek segény a serencséje! - fohászkodta el magát
4819 13 | akart menni a gyenyerím, de serencsére eltévedt a nádasban - magyarázta
4820 7 | ajtót, hanem Tilinkó.~- Serencsés jó estét azs egés házsnépnek! -
4821 25 | nekiiramodott a falunak.~„Ha már serencsét adott azs isten, ne serencsétlenkedjünk
4822 25 | serencsét adott azs isten, ne serencsétlenkedjünk vele! - gondolta magában. -
4823 23 | bánt ott senki; meglázsd, seret ott mindenki. A nádak, a
4824 24 | malajdoki pástorok darutollért! Sereted-e a sulymot? Különb ízse van
4825 24 | is jó étel ám annak, aki sereti.~Ilyen bõséges koszton éltünk
4826 19 | segényke. Asondzsa, csak azst seretné még megérni, hogy téged
4827 16 | Jaj, én csak gyaloghusár seretnék lenni - jajveszékelt Tilinkó. -
4828 26 | Annyi fedzsver nála, se seri, se sáma.~- Hat katonáfal
4829 7 | csak, jó ember, ha meg nem sértem, lesz-e maguknál jó helye
4830 17 | közül. A Guruj kutya nem sértõdött meg a visszautasításra,
4831 23 | madzsarán. Azsért ne saggasd sét azs ünneplõgúnyám. Azs hírlett
4832 9 | szót is fogadott a reggeli sétáinkon.~Mind a hárman nagyon szerettük
4833 9 | nagyon szerettük ezeket a sétákat, mert ilyenkor Tamás úr
4834 24 | ott. Ezután együtt jártunk sétálgatni, s úgy lehet, Csuri találkozott
4835 24 | Nos, most már lehet menni sétálni. Oda is bekukkanthatunk,
4836 15 | járna a karom, mint az óra sétálója - szokta mondogatni kevélyen.~
4837 19 | az elvadult kertben, vagy sétált le s fel a visszhangos termekben,
4838 3 | hogy a keresztanyám, Hadara Setét Kalára nevetve csapta össze
4839 16 | hanem én, nekisaladtam a setítbe - mondta bosszúsan, amikor
4840 24 | tanyánkra, mert ránk estellik. Setítben pedig nem jó a nád közt
4841 18 | azs, ami másfelé. Nadzs a setítcség, mikor a nap nem sit. De
4842 22 | vettük, hogy Holló Pál ott settenkedik körülöttünk. Akkor aztán
4843 20 | beszélgethetünk még máskor is. Most sietek föl a kastélyba Matykóhoz.~
4844 22 | értem rá õvele törõdni, mert sietnem kellett az egyetemre. Ott
4845 17 | Fölpattantam a lovamra. A furulyát siettemben a dolmányom alá dugtam,
4846 14 | a magyar kalendáriumban.~Siettünk a hírrel a Gáspár úr szobájába.
4847 2 | mester, mert sürgõs az utunk. Sietünk az erdõre fáért. De szépen
4848 26 | örömében, hogy a csínje így sikerült. Annyi esze persze volt,
4849 1 | Bujj-bujj, bujj-bujj - sikoltozta torkaszakadtából.~- Kinek
4850 17 | A szájában furulya, azt sikoltoztatta a másik kezével. Rongyos
4851 10 | Cipóhalom. Úgy púposodott ki a síkságból, mint valami temérdek nagy
4852 4 | jobb lett volna pispeknek siletnem!~Hanem ezt a tréfát mégis
4853 2 | Meglett az gyorsan, olyan sima lett az apám tüskés álla,
4854 26 | elhinni, hogy õ az. Olyan simára volt borotválva az õsz bajusza,
4855 13 | futni ember fia, öcsém - simította végig Gáspár úr a fekete
4856 9 | hozzám nem ért, hogy meg ne simogatott volna, vagy a kezem meg
4857 7 | strimflikötője meg csupa sínarany, ehun e! Beleakadt a lábamba,
4858 16 | kívánsz, mert az nekünk sincsen. Azt elõbb el kell venni
4859 3 | akkora leszek, mint a hét sing szakállú óriás. Álmomban
4860 16 | cigány a falumból. Odakint sír-rí az udvaron.~- Hozzátok be.~
4861 28 | KINCSKERESÉS~Egy siralom volt abban az esztendőben
4862 26 | hogy a magyar szabadságot siratja; aki nevetett, az meg bizonyosan
4863 6 | kis sótartó, öreg vagyok, sírba hajló.~- Nem baj az - vigasztalta
4864 14 | koporsóban vagyok.~Erõt vettem a sírhatnékomon, odafordultam a fiatal Malajdokihoz:~-
4865 16 | bajtársai karddal ásták a sírját,~három angyal vitte a koporsóját.~
4866 28 | s elbeszélgetnek annál a sírnál, amelyik fölött legdúsabban
4867 26 | Magyarországon abban az idõben se sírni, se nevetni nem volt szabad.
4868 26 | Tehát börtönbe dugták a sírót is meg a nevetõt is. Hát
4869 26 | nevetni nem volt szabad. Aki sírt, arra azt mondták, hogy
4870 20 | szülém egy óra hosszáig sírt-rítt az örömtõl, mikor beállítottam
4871 13 | megint találkozunk.~Úgy sírtak akkor az öregemberek is,
4872 19 | mendegéltünk. Ha osztrák sisakot vagy muszka lándzsát láttunk
4873 18 | setítcség, mikor a nap nem sit. De majd elmondom én azst
4874 25 | rajta:~- Ki-i-i, ki-i-i! - sivalkodott torkaszakadtából, tudakolva
4875 10 | békának, vízimadaraknak sivatag tanyája. Ember lakója nem
4876 4 | jobban erilek, ha a báránybér siveget megkapom.~- Hja, az még
4877 28 | hazsámat. Nincs nekem ahhoz sivem...~Hetekig égett a nádas,
4878 7 | szolgálta meg az uraság a sívességemet.~- Micsoda szívességedet,
4879 9 | csak hozzáfogni nehéz - sodorgatta Tamás úr a bajuszát.~De
4880 12 | valami igen kihozhatta a sodrából.~- Gyerekeim - állt meg
4881 24 | Ismerd meg Nádorságnak minden sögit-zsugát.~Nem egy napra való munka
4882 26 | helen van, ahonnan el nem sökhet. Hanem katonákat ne küldzsön
4883 23 | elõbb rád bízok valamit. Söpörd a kalapodba ezt a csomó
4884 7 | senki.”~Fölnézett a házra. Sötétek voltak már az ablakok, csak
4885 4 | verebek százával csipogtak a sövény közt, a szellõzködésre kieresztett
4886 7 | elkomorodott egy kicsit erre a sóhajtásra. Végigdõlt a lócán, befordult
4887 13 | csak a rácskerítésen át sóhajthatott Olmütz felé. Amúgy nem emlegette
4888 15 | lerepültek a süvegek a nagy sokadalomban, amerre eldöcögött a sokpénzû
4889 13 | gyerekem!~Ó, a Jóisten, ha sokára is, meghallgatta a rossz
4890 19 | Nagyapám, küldj pénzt, sokba kerül az úri élet, márpedig
4891 15 | sokadalomban, amerre eldöcögött a sokpénzû ember, de õ még a fejével
4892 7 | Valamelyik kutya ellopott egy sonkát a konyhából, azt hajkurászták
4893 13 | az az öregember, akinek e sorok írása közben is könnye hulldogál
4894 16 | egykettõre elintéztem a soromat Villám ezredes úrral, akinek
4895 15 | hazáért, most már én vagyok a soros.~- Jaj, lelkem - szaladt
4896 16 | nagykocsmában a honvédek sorozószobáját, hallom ám valahonnan ezt
4897 13 | az olmützi rabkórházban sorra csókolta õket egy szegény
4898 13 | mindennap írj nekem egykét sort, hogy vagytok.~A gyerek
4899 16 | hársnyoszolyán.~- No, dádé, soruls most, mint ürge a lukba -
4900 4 | ágában se volt a tagadás, sõt még neki állt feljebb.~-
4901 16 | be.~Kiment a nagy bajuszú strázsamester a cigányért.~- No, more,
4902 16 | rábízott egy nagy bajuszú strázsamesterre, hogy tanítson meg bennünket
4903 7 | mint a kisdzsereknek. A strimflikötője meg csupa sínarany, ehun
4904 7 | hods rossba sántikál a strimflis. Tömlöcsbe akarja vinni
4905 24 | Fölvettem, betakargattam a subámba, és hazavittem.~- Mit hoztál? -
4906 11 | játszadoztak. A jegenyék hajlós sudarán hintáztak, a liliomok tölcséreibõl
4907 23 | álló cseh baka fegyvere. A süket némaságnak egyéb hangja
4908 28 | Majd eljön õ érte, ha süksége les rá. Minek mondtam volna
4909 16 | rezgõ nyárfa?~- Saladjváron sülettem, naccságos óbester uram -
4910 9 | Aki a hopmester úr ágyába sündisznót dugott, az Matykó volt;
4911 24 | mit ennél, édes mézsem? - sürgött-forgott körülöttem Tilinkó. - Van
4912 2 | hozzá hamar, mester, mert sürgõs az utunk. Sietünk az erdõre
4913 24 | Fõzzsek-e harmatkásalevest, süssek-e halcsíkot? Van itt sajt
4914 21 | lett volna? Éjszaka úgyse süt be rajta a nap, nappal meg
4915 19 | sebesülését kiheverje, s ott sütkérezzék nálunk.~„Cigány, cigány -
4916 15 | Tán verebet tartogat a süvege alatt, hogy nem meri megemelni?~-
4917 15 | mindenfelé lerepültek a süvegek a nagy sokadalomban, amerre
4918 15 | szólt vissza:~- Meg nem süvegelem senki száz aranyát.~Nevettek
4919 15 | érdeméért senkit meg nem süvegelt. Hanem azt megkívánta, hogy
4920 19 | került a sor. A drágaköves süvegforgókra, a zománcos mentecsatokra,
4921 13 | egy pörge bajszú, tollas süvegû úrfi ugrott le egy szép
4922 11 | kelyhébõl nõttek-e, csillagok sugarán szálltak-e, én nem tudom,
4923 1 | szomszédaira.~- Teremtõ Isten! - súgtak össze az emberek ijedten.
4924 22 | kellett az egyetemre. Ott súgtunk-búgtunk a két pajtásommal, míg észre
4925 22 | megkérdezte tõlem egy reggel, mit súgunk-búgunk annyit.~A hazugság sohase
4926 19 | még akkor! Õ meg még csak suhanc volt. Milyen nagy öröm volt
4927 1 | azonban, hogy egyszer pajkos suhancok gallyszedegetés közben lehámozták
4928 22 | dobogott, inkább el akart suhanni. Hiszen észrevétlen akart
4929 2 | szolgám - merítette a drága jó suhantott levesbe az ezüstkanalát -,
4930 16 | Furcsa felhõ volt, mert a suhogását is hallotta. Aztán második,
4931 12 | szögletét.~- A tiedet, lurkó? - suhogtatta meg a mester a kezében a
4932 17 | háború. Ki-ki vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe, avval köszöntse
4933 24 | darutollért! Sereted-e a sulymot? Különb ízse van annak,
4934 25 | Teleraktam a tarisnyám sulyommal, azson cserélek a faluban
4935 10 | le csikászni, nádvágni, sulyomszedni azokba a nagy nádrengetegekbe,
4936 22 | ezt a szép magyar nevet. Sunyi ábrázatú, vékonydongájú
4937 16 | lett. Nem kereste ugyan a sûrejét az ellenségnek, de mindig
4938 28 | Mire odaértünk, már le is súrolgatta a fenekét, és nagyon elsavanyodott
4939 19 | valamerre, akárhányszor bokrok sűrűjében vagy árkok oldalában éjszakáztunk.
4940 25 | fogott a nádasban, ahol elég sûrûn találkoztunk vaddisznóval.
4941 10 | minden szellõlebbenésre, susog, zizeg minden fuvallatra.
4942 27 | De a hátam mögött való suttogásokat nem bírtam el. Ki kellett
4943 14 | óraszámra elüldögélni és suttogni maga elé, és azt Matykónak
4944 22 | mi a neve!~- Holló Pál - suttogta ijedten a derék fiú.~No,
4945 21 | Csiti-csati, csihi-puhi - sutty, nyakáját lenyiszálni! Olyan
4946 21 | kimentem muzsikálni a budakeszi sváblegényeknek. Nem sokat konyítottam a
4947 27 | vezekeltetek az én bûnömért: szabad-e nekem magamnak is vezekelni
4948 13 | leszek, legalább ti legyetek szabadok. Tudjátok meg, hogy mától
4949 18 | lássam többé? Szép hazám édes szabadságának, aminek bölcsõjét én is
4950 18 | ha neked már elég volt a szabadságból - mondtam haragosan. - De
4951 14 | az apám meghalt a magyar szabadságért. Én az utolsó Malajdoki
4952 22 | számon, hogy honvéd voltam a szabadságharcban. Haynau volt akkor az úr
4953 8 | magyarnak is jussa van a szabadsághoz. Gáspár úrra is azért néztek
4954 13 | dolgozik ki-ki magának. A szabadságlevelet mindnyájan megkapjátok,
4955 19 | meghívta, aki akkor éppen szabadságon volt otthon, hogy sárréti
4956 22 | jártunk ki, ha a magyar szabadságról akartunk álmodozni. No,
4957 23 | szerencsét próbálni a becsületes szabóhoz, aki helyett én tudtam az
4958 21 | pékgyerekek nevelõje, se jámbor szabók íródeákja nem leszek. Nincs
4959 21 | Találkozott egy becsületes szabómester, aki rám bízta az üzleti
4960 8 | lábamra meg Csömödér Varga szabott szép sárga csizmát, akit
4961 8 | számomra a Dudaorrú Bojtok szabóval, a lábamra meg Csömödér
4962 13 | mindenbe beleivódott nehéz szagát. S hallotta a szívszaggató
4963 5 | ablakukból:~- Te, fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet
4964 3 | csodálkozva.~- Szét akarom kendet szaggatni, amiért kicsúfolt! - lihegtem
4965 6 | csak a lepény megmaradjon, száj majd csak akad hozzá. Három
4966 17 | avval tapogatta az utat. A szájában furulya, azt sikoltoztatta
4967 1 | tátogatták a fülig érõ szájacskájukat. Bizonyosan azt gondolták
4968 2 | az urak nevetésre görbült szájáról látta. Erre aztán õ is elnevette
4969 1 | nagy faderekat, ahogy a szájtátók közé ért. - Másképp egy
4970 19 | borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra kész is
4971 7 | átsegíti a nyomorúság minden szakadéka fölött. Hanem azután, mikor
4972 25 | tarisznyát, mint a kukoricás szakajtót:~- Csocsa, csocsa, csocsám,
4973 8 | volt, nagy, galambfehér szakálla, bérces homloka és melegkék
4974 17 | már Bicske felé robogtam szakaszom élén. Vak Csiha boldogságtól
4975 2 | Akkor aztán szépen kétfelé szakította a levestõl megpuhult cipóhajat,
4976 13 | beleakadt a lába valahol.)~- Szaladj csak le, Márton - küldte
4977 16 | nem állhattam, hogy föl ne szaladjak a három diófához. Megemberedtek
4978 6 | Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok: legkisebb fiamnak koronát
4979 9 | Menjen Petykó!~- Eredj te!~- Szaladjon érte Dióbél!~- Nem úgy lesz
4980 17 | amikor egy reggel azzal szaladtak haza a kanászgyerekek a
4981 20 | kerületi fõnök. Valami Morvából szalajtott cseh a nyavalyás, Hrosziancsiknak
4982 23 | amikor hajamban a deres szálakat meglátta.~- Ná, mit csináltál
4983 1 | Utoljára úgy tördöste a nagy szálfákat, mint a gyerek a száraz
4984 1 | közé ért. - Másképp egy szálig kivágtam volna az erdõm.
4985 11 | egyenesen az Úristenhez száll. Tudom már az utat a mennybe!~
4986 13 | percben bizonyosan angyalok szálldostak a Malajdoki-kastély fölött,
4987 14 | szegény jó kis testvére lelke szállta volna meg.~Mégis volt abban
4988 11 | nõttek-e, csillagok sugarán szálltak-e, én nem tudom, de annyian
4989 4 | dideregve fúrták be magukat a szalmaboglyákba.~- Elpusztulok, ha egy kis
4990 4 | bárányt, amikor én csak a szalmára adtam engedelmet? - förmedt
4991 4 | Levetette a szûrét, megtömte szalmával, fölvette a vállára, s szó
4992 5 | hajamat -, nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap jár az ilyen
4993 5 | ettem volna a kenyérrel szalonnácskát, mint haját meg a bélét.~-
4994 4 | édesapám. S olyan oldal szalonnát akasztott a vén kópé vállára,
4995 2 | úrnak, ha híre megy, hogy szamarat borotvált.~- Tudja mit,
4996 2 | marékkal van, hanem egy szamárháttal. Az ára pedig egy ezüsthúszas.~
4997 2 | mindent végzett, amiben a szamárkája segíthetett neki. Vizet
4998 2 | hebegte a mester.~- Hát a szamárkámat - veregette meg apám szeretettel
4999 2 | Nincs nekem jobb cimborám a szamárkánál. Hozzám tartozik, mint a
5000 2 | dolga nem volt, kiment a szamárkával az erdõre, föltette rá a
5001 2 | Ami bizonyosan annyit tett szamárnyelven, hogy szégyelld magad, Bavina
5002 2 | húszasomért. Márpedig a szamárnyereg fából van, igaz‑e?~- Igaznak
5003 3 | mélyföld, de a pukkantója külön számít. Az is lehet vagy egy araszt.
5004 3 | Törõcsiknek hívjanak. Inkább arra számíthattam, hogy az én nevem Dióbél
5005 19 | aranyait sorba, forgatta, számolgatta õket. Ni, ez volt az elsõ,
5006 8 | zsinóros ruhát varrattak a számomra a Dudaorrú Bojtok szabóval,
5007 13 | tesznek a kezemre, lakatot a számra. Én rab leszek, legalább
|