15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
5008 6 | támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben, kérdés a szemükben:
5009 12 | Biczók mestertõl kialkudott a számunkra egyheti vakációt, és azzal
5010 27 | Isten hozott, Matykó, ha jó szándék hozott.~Matykó lehajtotta
5011 9 | lenni - böktem ki a szívem szándékát.~Tamás úr elfüttyentette
5012 16 | Tilinkó.~- Hát aztán mi szándékkal jársz itt? - nevetett az
5013 27 | Nincs már énnekem még szándékom se. Nem vagyok már én senki,
5014 20 | poros országútnak. Az volt a szándékunk, hogy Matykó beiratkozik
5015 10 | Csakhogy a Cipóhalmot nem arra szánta a teremtõ, hogy kenyeret
5016 28 | bele, mire föl lehetett szántani, be lehetett vetni a malajdoki
5017 8 | volna, mint hogy lúdtollal szántogassak papírbarázdákat. A nádas
5018 19 | megmaradt, nem volt, aki szántsa-vesse.~Így aztán a családi kincsekre
5019 2 | elfelejtettek neki adni. Mégpedig szántszándékkal felejtették el, ahogy az
5020 28 | feltúrtuk a Cipóhalmot. Szépen szaporodtak a gödrök, csak a kincs nem
5021 8 | belõle a gyökerecskéje meg a száracskája - magyarázta az édesapám,
5022 28 | az idén azoknak is hajába száradt a dió.~Matykó fölugrott,
5023 26 | karmolt a tábornok úr lába szárán, amekkora az ilyen gonosz
5024 9 | le akarta csekkenteni a szárát, már az ollóját is szétnyitotta,
5025 14 | mondhatják, hogy ejnye, de nagy szárazság lehetett azon a vidéken,
5026 24 | gólyának. Gémnek, darunak, szárcsának, vadlúdnak, mindnyájának
5027 11 | égbe! - tördelte lecsüggedt szárnnyal kezecskéjét.~A virág testvérkék
5028 11 | nevetve csattantotta össze a szárnyát:~- A tiszta szívû gyermekek
5029 24 | gyermeke a természetnek, mint a szarvas, mint a fa. Õ se olvassa
5030 24 | tükrünk. Olvassa-e az erdõk szarvasa az elfutó esztendõket? Tudja-e
5031 15 | legyen kényes - ez volt a szavajárása, s ugyancsak tartotta is
5032 7 | álom. Füleltem az édesapám szavára. Nem egyezik õ abba bizonyosan.
5033 19 | leginkább csak arról, mert szavát nemigen lehetett hallani.
5034 4 | Veszekedett hideg volt, a verebek százával csipogtak a sövény közt,
5035 12 | tanulta szépen, el is mondta százszor is nemcsak nekünk meg Biczók
5036 10 | kár volna megenni. Sokkal szebb lenne, ha elültetnétek õket.
5037 9 | volt nevethetnékünk. Szinte szédelegtünk, úgy gyötört bennünket a
5038 2 | erdõre, van ott gally elég, szedjen magának.~Utoljára aztán
5039 24 | melyik gyökeret mikor kell szedni, mikor szárítani, mikor
5040 3 | olyan kicsi vagy, hogy még a szedret is csak létráról éred el -
5041 3 | menjek ki vele a vízpartra szedrezni.~Az ilyenre én mindig kantáros
5042 15 | szétosztotta a száz aranyat a szegényebbje legények közt. Nekem is
5043 19 | a zacskót, mennél jobban szegényedett az uraság.~„Maholnap Bögre
5044 21 | büszke volt, hogy olyan szegényemberes munkát vállaljon, mint én,
5045 15 | diák lehetett, látszott a szegényes ruháján, a poros csizmáján.~-
5046 3 | meleg friss vizet öntöttem szegénykére. Az egész bográccsal ráöntöttem,
5047 17 | hadnagy uram. Azért fáj a szegénységem, hogy én semmit se adhatok
5048 20 | Fekete bugyogója sárga szegéssel, kettõs farkú fekete kabátja
5049 1 | kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból is vele szakadt
5050 26 | merted te nekem pfütyölni? - szegezte rá haragosan a savószín
5051 7 | mint amilyen én vagyok? Nem szégyellitek magatokat? Vagyok én olyan
5052 19 | Malajdokinak kelljen majd magát szégyellni a másvilágon, hogy az õ
5053 18 | se jutott örülni, inkább szégyelltem magam, de Tilinkó a vállamra
5054 12 | megszólították, és a nagy szégyenlõsségtõl néha a beszéde is elakadt.~
5055 11 | te se sajnálsz engem, és szégyent hozol a nevemre a rosszaságoddal.~
5056 2 | tíz pénzt, és elvetette a széken magát urasan. - Elõször
5057 19 | Az édesapámhoz ment el szekérért, de nem mondta meg neki,
5058 19 | Nahát, Márton, fogadsz egy szekeret, s ezt a koporsót holnap
5059 19 | társaságba.”~Azzal felült a szekérre, nekivágott a nagy hófúvásoknak,
5060 8 | almáriumhoz, fölállok a kis székre, fogok egy poharat, teleöntöm
5061 16 | búcsút ringottak a tavaszi szélben:~- Hej, Dióbél, látjuk-e
5062 18 | nekem kutya bajom se. Csak a szele csapott le az ágyúgolyónak,
5063 25 | a napocska volt. A nádas szélében úgy a szemébe talált nevetni
5064 17 | kaláccsal állták utunkat a szeleiek. A Templom tér zöld pázsitján
5065 17 | lábánál. Ott fogadtam a szeleieket, akik mindenféle ügyes-bajos
5066 23 | szegényt, mikor ilyen hûvös szelek járnak.~- Ne fájjon amiatt
5067 15 | az ezüsthúszast, lapáttal szeleli a papírbankót. De a leghíresebb
5068 10 | szaladtunk hazafelé az erdõbõl, a szélére már odalátszott a Cipóhalom.
5069 7 | a kocsiba.~Meglengette a széles aranypántlikát a szürkületben,
5070 6 | képmásában. - Karika a szemem, szélfogó a fülem, a pisze orrom is
5071 11 | alá, aki fűzfavesszővel szelídíti a rakoncátlan gyereket.
5072 4 | látom, amikor napégette, szélkicserzette arcát, borzas fejét bedugta
5073 11 | még nem ébredtek föl. A szellõ oly halkan ringatta az ágakat,
5074 29 | Mosolygó egével, langyos szellőivel, csörgő ereivel, menyasszonyruhás
5075 10 | ing-leng, libeg-lobog minden szellõlebbenésre, susog, zizeg minden fuvallatra.
5076 4 | csipogtak a sövény közt, a szellõzködésre kieresztett bárányok pedig
5077 22 | hogy elment a kedve az esti szellõzködéstõl. Le is feküdtek a pestiek
5078 24 | mikor csomóba kötni, mikor szellõztetni. Nem tréfadolog ez: Nádországban
5079 1 | fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag,
5080 7 | Kibújt a hold a rongyos szélû felhõk közül, rávilágított
5081 1 | madár az ághegyre. Csöpp szemében haragos tûz égett, minden
5082 10 | korodban se láttál annyit a szemeddel, mint most.~- Az is igaz -
5083 26 | rá haragosan a savószín szemeit.~- Magamnak fücsültem én,
5084 14 | maga elé meredt világtalan szemeivel, de néha odaszólított bennünket
5085 15 | kerülne. Annál mérgesebb szemeket vetett, mikor a sok födetlen
5086 27 | mint a bélpoklost. Ha a szemembe mondták, hogy „hazaáruló”,
5087 11 | elfogyott a türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet, s egyszerre
5088 12 | csomó havat. Petykóra egy szemet se hullajtott soha. Csak
5089 3 | tegnap volt.~Csúnya hideg esõ szemetelt, de azért csak kifutottam
5090 10 | beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével húszesztendõs korában se
5091 10 | erek ezüstpántlikáival. Szemnek tetszõ szépség, aminek ember
5092 20 | beleütöttem a fejem a házajtónk szemöldökfájába. Az édesapám meg csak azt
5093 11 | elhallgatott a muzsika, s egy szempillantásra úgy elrepültek az angyalkák,
5094 12 | jobbján meg a vendég, tüzes szemű szép deli férfi, Kossuth
5095 9 | fehér orcájuk, a nevetõ kék szemük, a szõke selyemhajuk is.
5096 6 | számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni?~- Cél
5097 12 | tiszteletére.~Összevillant a szemünk, és egyszerre kiáltottuk
5098 24 | csuknivalója volna a nádi embernek? Széna a nyoszolyája, gyephant
5099 27 | szétterigette a gunyhó földjén a szénát.) Akkor szólalt meg Matykó:~-
5100 10 | mosollyal magyarázta:~- Szent igaz, kegyes jó uraim. Mert
5101 4 | ügyébe esett. Egyszer még a szenteltvíztartó is a kezéhez ragadt. Az
5102 3 | dióhéjba. Hiszen csak akkora a szentem, mint egy dióbél.~Rajtam
5103 8 | õrizgette a leveleit, mint a szentírást. Elégetni véteknek tartotta
5104 11 | derengeni a kert közepén.~„Szentjánosbogarak” - gondoltam magamban.~De
5105 11 | világosság, hogy millió szentjánosbogártól se telne olyan, és csöndes
5106 19 | úgy kell ránézni, mint a szentképre. Érted-e? És most már innen
5107 12 | mondta rá, hogy még ilyen szépet nem hallott életében.~Szép
5108 28 | iskolába, gyerekeket tanítani szépre, jóra, együtt járnak békességet,
5109 10 | ezüstpántlikáival. Szemnek tetszõ szépség, aminek ember még soha hasznát
5110 14 | magyar szabadságot.~Ez a szerda volt: 1848. március 15.
5111 14 | jött haza Pestrõl, hogy ott szerdán volt a vasárnap. Ünneplõ
5112 20 | hajlongott.~- Örvendek a szerencsének. Hrosziancsik vagyok. Téns
5113 7 | Mindjárt itt leszek. Hozom a szerencsénket.~- Isten járjon vele! -
5114 25 | egyszer ügyet se vetett a szerencsére, ha hízott pulyka képében
5115 3 | össze a kezét:~- No, csak szerencsés ember ez a Törõcsik. Bölcsõrõl
5116 1 | egymásra dõlt fák közt.~- Szerencsétek, hogy már nem bírom a fejszét -
5117 11 | hozzájuk, de én csak álltam szerényen a kis uraságaim mellett,
5118 11 | én úgy szeretlek téged, szeress te is engem, és engedd,
5119 11 | az édesapám engem is úgy szeressen, mint Petykó testvérkémet
5120 16 | jártunk, valahányszor csak szerét ejthette Tilinkó, mindig
5121 28 | együtt járnak békességet, szeretetet hirdetni a faluba. Együtt
5122 11 | Édes jó Istenkém, én úgy szeretlek téged, szeress te is engem,
5123 12 | is úgy nézett rá, mintha szeretne megindulni a hosszú lábaival
5124 9 | patkoltatni a lovát. De mi szeretnél lenni, te Dióbél, ha még
5125 5 | kenyeret adott napszámba.~- Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez,
5126 13 | énhelyettem is nagyapátokat kell szeretnetek. Az iskolába többet nem
5127 15 | ülni.~- Gyalog is lehet szeretni a hazát, édesanyám - mosolyogtam
5128 9 | sétáinkon.~Mind a hárman nagyon szerettük ezeket a sétákat, mert ilyenkor
5129 12 | legédesebb kalács, amit maga szerez az ember!~Bent az iskolában
5130 13 | úrfajta, mindenféle kezebeli szerszámmal a mesteremberség. Még Bibolygós
5131 28 | Egyszer már le is tettük a szerszámot, hiszen hasztalan - hiába
5132 20 | kerületi fõnök.~- Hát az miféle szerzet?~- Majd meg tetszik tudni
5133 23 | Lám, Libór mester is házat szerzett vele.~No, éppen jó helyre
5134 7 | megpendült a havas földben. Széthajtotta a bokrokat, és elállt a
5135 1 | magát a fanyüvõ ember, azzal széthajtva az ágakat, bekukucskált
5136 12 | a kiflijét minden reggel szétosztogatja a szegény gyerekek közt.~-
5137 9 | a szivárványos tollakat szétosztogatta a szegény jobbágygyerekeknek,
5138 15 | diákember pedig arra nyomban szétosztotta a száz aranyat a szegényebbje
5139 8 | biz az semmit se. Inkább szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.~-
5140 13 | híre, se hamva. Tamás úr szétszalajtotta a cselédeket a faluba, azok
5141 27 | így nevezte õ azt, mikor szétterigette a gunyhó földjén a szénát.)
5142 17 | s poros kerek köpönyegem szétterítettem a földön. Csakugyan több
5143 17 | furulyája volt. Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó.
5144 27 | nádban.~Csuri felugrott: szétvált elõttünk a nád, s ott állt
5145 21 | tanultunk is annyit, hogy majd szétvetette már a fejünket a tudomány.~
5146 24 | Szégyelld magad, Csuri - szidtam össze a rókát -, hol tanultad
5147 13 | Bedegi is lóbált egy rozsdás szigonyt, még Tilinkó cigány is húzott
5148 10 | borókabokrokat összeszõtte-fonta a szíjas iszalag; égi madarakon,
5149 16 | nádasok közt, erdõk mélyén, sziklák közé bújva, füstös hegyomladékokon
5150 18 | lábán, fél se a másikon, színehagyott vörös sapka a fején, vörös
5151 5 | hogy egyszer három napig színét se láttuk.~Éhesen õdöngtem
5152 25 | kicserélte egész szelíd színûvel, csak a füle maradt meg
5153 3 | otthon nem azon tartották - szipákolt az öreg. - Szúnyogot kell
5154 13 | megint csak olyan csöndesen szipogott mellettük, mint az az öregember,
5155 13 | gyerekzokogás! Én csak úgy csöndesen szipogtam, ahogy egy ostoba kis Dióbélhez
5156 25 | Dzsurinak hívtak.~Egy nagy fejû szitakötõn kívül egy lelket se lehetett
5157 7 | Hamarosan elnyelte a köd meg a szitáló hó.~Szinte ész nélkül bolyongott
5158 2 | ezüsthúszas.~A cseh nagyot szítt a fogán, és azt kérdezte:~-
5159 7 | de míg mesélt is, mindig szivárgott a könny a szemébõl.~Az édesapám
5160 26 | másiktól.~Rosszjancsi most már szivart dugott a vén gézengúz szájába.~-
5161 9 | kiszaggatta, Matykó volt; aki a szivárványos tollakat szétosztogatta
5162 12 | hanem piros rózsalevélre szivárványszínû pávatollal.~- A te szívedet,
5163 3 | és úgy rángattam, mintha szivattyús kút lett volna.~- Mi lelt,
5164 16 | állt, mint a cövek, de öreg szívébe hirtelen beleütött a fájás.
5165 13 | mesterség volt ez neki. Vagy a szívében érzett valami nehezet, mikor
5166 7 | mint a te becsületes magyar szíved, Törõcsik. Gyere be hozzám
5167 12 | virgácsot. - Azt hiszem, a te szívedbe egy nyugtalan cinegét rekesztett
5168 12 | szivárványszínû pávatollal.~- A te szívedet, fiacskám, aranyból kalapálta
5169 13 | itt? - kapott a küszöbön a szívéhez az apa.~- Fiam, én szegény
5170 6 | mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk és vitézek!
5171 18 | Legalább kedves a fülemnek, szívemnek az a földi hang, amit utoljára
5172 27 | harmata hullott volna a szívemre. Megöleltem Malajdoki Mátyást.~-
5173 2 | aki mindjárt kínálta is szíves szóval.~- Fogj hozzá, szolgám -
5174 22 | meg is tettük volna ezt szívesen, de nemigen mertünk vele
5175 10 | legalább a kis uraságoknak szíveskedek valamivel - nyúlt a zsebébe
5176 7 | sívességemet.~- Micsoda szívességedet, te?~- Hát hodzs elvezsettem
5177 19 | dobbantotta meg hûséges szívét a keserûség. - Hát éppen
5178 8 | elõbújt szépen magától is. Két szívformájú levelecskéje éppen akkor
5179 2 | nem is nézegetett rá, mert szívtelen, kapzsi, magának való ember
5180 11 | össze a szárnyát:~- A tiszta szívû gyermekek imádsága egyenesen
5181 2 | ki tudtok-e rajta fogni!~Szívük szerint volt az uraknak
5182 28 | fáradunk itt, hanem akkor a szívünkbe nyilallott a falu felõl
5183 7 | Holnap lesz kenyér, meleg szoba, orvosság, minden.~- Én
5184 4 | leizzasztja a fejedrõl a sapkát.~A szobába nem lehetett beereszteni
5185 11 | látná.~Ahogy kifelé indult a szobából, Matykó rántott egyet magán,
5186 8 | vágódtam hanyatt. Az uraság szobáiba azután nem is igen eresztgettek
5187 19 | a szeme elõtt tartotta a szobájában, így szoktatta magát a nagy
5188 6 | már akkor a falra volt szögezve a vörös krajcár. A másik
5189 12 | csúfolódóan húzva félre a szája szögletét.~- A tiedet, lurkó? - suhogtatta
5190 17 | öregbíró is leakasztotta a szögről a kaszát, s kegyetlen haraggal
5191 13 | kézen fogva hozta a kis szökevényt.~- Olmicsbe akart menni
5192 27 | nem bírtam el. Ki kellett szöknöm a világból.~Sokáig hallgattunk
5193 11 | szökõkút vize is szinte ütemre szökött a magasba, s én magam is
5194 11 | liliomok bókoló kelyhét. Még a szökõkút vize is szinte ütemre szökött
5195 1 | már a fél falu, s leste szörnyûködve, mit csinál majd az erõs
5196 22 | hát ki vádol engem ilyen szörnyûségekkel?~- Azt is megmondom - szólt
5197 11 | liliomok tölcséreibõl mézet szörpöltek, a pillangókkal cicamacáztak.
5198 22 | azt félted tõlem.~Azzal szokása szerint bevágta mérgesen
5199 8 | Próbáljuk csak újra.~„No, fura szokásuk van az uraknak - gondoltam
5200 13 | levél. Talán azért, mert szokatlan mesterség volt ez neki.
5201 18 | mehetek haza az édesanyám szoknyáján ülni. Nekem meg kell keresnem
5202 19 | tartotta a szobájában, így szoktatta magát a nagy útra, amelyiken
5203 17 | a kezével, nagyon szépen szól.~Abban a percben megdördült
5204 6 | egy vörös krajcárt. - Hív szolgálatommal, sok fáradságommal ezt mind
5205 14 | és szelíd, szorgalmas és szolgálatra kész, mintha csak a szegény
5206 14 | kastélyt?~- Halálos holtomig szolgálnék benne, ha a haza nem szólítana.~-
5207 6 | tartott el kaláccsal, azt szolgálom most meg az okos tanáccsal.
5208 9 | lelkeim, aki nem szorul szolgára.~Ekkor hallottam én elõször
5209 14 | szolgálnék benne, ha a haza nem szólítana.~- Vezéreljen az Isten,
5210 28 | esik, mintha fölséges úrnak szólítanák. Az újmalajdoki iskolamestert
5211 8 | hallom csak, engem hogy szólítasz.~- Hát úgy, hogy: Bögre!~-
5212 29 | boldog öregség után magához szólította az Úr az égi mezõkre...~
5213 14 | most már mindenki Petykónak szólítsa, s nemcsak a neve változott
5214 6 | Három királyfi fiad van, szólítsd õket elõ. Aranyos nyilakkal
5215 9 | szemembõl a könnyet -, majd szólok én édesapának, hogy ezt
5216 28 | vetések, gazdagon megáldott szõlõk közt, s boldogan mondogatják
5217 28 | Malajdoki Tamás! Hej, ha szõlõskertet, gyümölcsfaligetet lehetne
5218 16 | S a fülemülék már megint szóltak, mikor õ hajnal szürkülésén
5219 8 | biztatta az apámat, aki minden szombat este bejött értem a majorból,
5220 9 | úgy gyötört bennünket a szomjúság. Alig vártuk, hogy a nagy
5221 9 | érjünk. Nincs több olyan szomjúságoltó a világon, mint annak a
5222 14 | ha a haláloddal meg nem szomorítottál volna, a te kis Petykó testvéred
5223 28 | Pénz kellene ahhoz, sok - szomorítottuk egymást. - Nekünk pedig
5224 19 | hogy az apai szívet meg ne szomorítsa. Az ilyen ember lehet könnyelmû,
5225 14 | Malajdoki-kripta, föléje szomorúfûz borult, márványköveit befutotta
5226 16 | nótája:~Tisza partján van egy szomorúfûzfa,~az alatt van magyar huszár
5227 14 | ilyen szomorú. De az én szomorúságom elragadt õrá is, és most
5228 1 | szörnyû ropogással zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ Isten! - súgtak
5229 1 | hogy „rád illik”. Az alsó szomszédunkat Tányérhátú Csala Ádámnak
5230 18 | Malajdokot.~- Azám - kaptam a szón -, mi az újság Malajdokon?~-
5231 12 | nyájasan lehajolt a kis szónokhoz:~- Tessék, kis barátom,
5232 8 | nemigen fûlt a fogamhoz. Hol a szõnyegben botlottam hasra, hol a tükrös
5233 14 | Engedelmes lett és szelíd, szorgalmas és szolgálatra kész, mintha
5234 28 | Hajnalhasadástól napleáldoztáig folyt a szorgos munka, néha megrövidítettük
5235 23 | búsuljon azért, Libór mester - szorítottam meg a becsületes ember kezét. -
5236 12 | bátran, Petykó, bátran! Szorítsd meg azt a kalamust, hogy
5237 6 | mesét, hogy még most is szóról szóra tudom. Föl is jegyzem,
5238 28 | Tamásnak!~Egy nagy rézüstöt szorongatott Tilinkó, kaparta ki belõle
5239 12 | lengettek a legények, bokrétákat szorongattak a lányok. Delet harangoztak,
5240 12 | a zászlókat, és a lányok szórták Kossuthra a virágot, hogy
5241 9 | legnagyobb úr, lelkeim, aki nem szorul szolgára.~Ekkor hallottam
5242 20 | birtokot hozzuk rendbe - szõtte a terveket Matykó. - Szegény
5243 26 | már cifrázta ám, mint a szûcs a subát. Hurcolták is a
5244 27 | világ lesz, ott nincs rám szükség. Az emberek az utcán elkerültek,
5245 13 | beljebb, harapj valamit, nagy szükségem lesz rád.~Három íródeák
5246 15 | Ahogy hazaértem a majorba, szülémet az asztalra borulva találtam.
5247 19 | van. Emezt meg a Gáspár úr születésekor kapta, isten nyugtassa szegényt.
5248 10 | mondta szomorúan. - A születésem örömére ültette az édesapám,
5249 6 | amelyik velem egyszerre született a házunk előtt, én meg még
5250 1 | ÖREGAPÁM~Az én szülõfalum, Malajdok, mindig nevezetes
5251 18 | sajnáltam magam egy kicsit. Szülõfalumat, apámat, anyámat sose lássam
5252 16 | szóltak, mikor õ hajnal szürkülésén visszalopódzott a vackára.~
5253 7 | széles aranypántlikát a szürkületben, de aztán mindjárt belegyűrte
5254 5 | a fonnyadt alma. Olyan szûkös volt nálunk a kenyér, hogy
5255 24 | óta se.~Melegük volt már a szúnyogoknak, mikor másnap fölrázott
5256 3 | tartották - szipákolt az öreg. - Szúnyogot kell neki fogni, az az õ
5257 14 | úr szobájába. Csöndesen szunyókált a nagy székben.~- Édesapám -
5258 7 | mindjárt belegyűrte a rongyos szűre száz hasadéka közül az egyikbe,
5259 3 | Dióbél - rántott egyet a szûrén egy kicsit bosszúsan a mester -,
5260 4 | hálálkodni. Levetette a szûrét, megtömte szalmával, fölvette
5261 8 | eresztette a foga közül, mintha szûrné.~- Hogy hívnak, te gyerkõc?~-
5262 22 | Mehetsz - eresztette le a szuronyát a katona, és behúzódott
5263 22 | fölértem az egyetemre, mindjárt szuronyos bakák vettek körül, és elvittek
5264 10 | kenyeret teremjen. Telenõtte szúrós bokrával a boróka, a borókabokrokat
5265 15 | annyian, Dióbél öcsém - szûrte a foga közt a szót -, hogy
5266 6 | az öregbéres, s kivett a szűrujjából egy vörös krajcárt. - Hív
5267 15 | vállán. Kormos vas piszkafa szúrva a csizmaszárába.~- Hova,
5268 12 | parázs, s a nagy fekete tábla is úgy nézett rá, mintha
5269 16 | szorítva kilopódzott vele a táborból.~- Drágám, gyenyerím! -
5270 17 | pirossapkások kergették õket a tábori tüzek világánál egy darabon.~
5271 26 | illegett-billegett. Valami osztrák tábornokot várt, annak a fogadására
5272 16 | valahol a Tisza mentén táboroztunk, tücsökszót hozott a szél
5273 4 | Tilinkónak esze ágában se volt a tagadás, sõt még neki állt feljebb.~-
5274 13 | Magához vette az Isten.~Az apa tágra nyitotta világtalan szemét,
5275 2 | annyiszor elejbünk teszi azt a tahó parasztot? Hiszen még deákul
5276 4 | bedugta az ajtónkon újesztendõ táján:~- Addson isten, ami nincs,
5277 1 | franciák, de a házunknak a tájára se jöttek többet. De még
5278 4 | sokáig kerülte a házunk táját. Csak akkor jött el, mikor
5279 16 | nemsokára. Híre se volt azon a tájon az ellenségnek, nem volt
5280 13 | fekete paripáról. Szakadt a tajték a lóról, fehér arca, fekete
5281 9 | füstmacskákat a nagy hasú tajtékpipából, hanem harmadmagával. Az
5282 1 | hívták, a felsõt meg Úrleszek Takács Mátyásnak.~Az öregapámnak
5283 10 | Elültettük a három diót. Tamás úr takargatta rájuk a földet.~- A középsõ
5284 6 | fáradságommal ezt mind én takarítottam meg. Kinek a képét látod
5285 29 | lustán csacsog és köddel takaródzik a patakocska, mely az újmalajdoki
5286 25 | Fölemeltem a malackát, nagyon takaros kis jószág volt, fekete-fehér
5287 12 | Petykó, írd föl rám valami takarosan az egyszeregyet!~De akárhogy
5288 5 | csóválta meg a tarisznyáját:~- Találd ki, cselédem, mit hoztam
5289 26 | Hrosziancsik urat. - Hol található az a konosz lászadó?~- Hol
5290 6 | ami szívem nyomja, ki nem tálalhatom.~Okos ember volt az öregbéres,
5291 21 | szalad a kenyér után.~Meg is találja, ha szalad utána. Találkozott
5292 25 | ilyen helyen nemigen lehet találkozni a szerencsével. A szerencse
5293 19 | többet ez életben már nem találkozom.~Úgy volt az, mesélte a
5294 25 | megszökött az éjszaka. Nem találkoztál vele valahol jártodban-keltedben?~-
5295 25 | jártodban-keltedben?~- Jáj, dehodzsisnem találkoztam, csak nem tudtam, hodzs
5296 25 | nádasban, ahol elég sûrûn találkoztunk vaddisznóval. Persze nem
5297 7 | megtalálhatná. Miért ne én találnám meg?”~Se keze, se lába nem
5298 7 | eszébe jutott a Hékám. Ugyan talált-e szegényke olyan helyet,
5299 6 | fegyver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar
5300 10 | öreg jágert nagy munkában találtuk. A gunyhócskája elõtt volt
5301 8 | csóválta a fejét a mester. - Tálcán vagy tányéron nyújtja át
5302 10 | öreg, legény vagy te a talpadon még most is. Ne félj, nem
5303 22 | odarobogott Vas Elek is.~Verte a talpát a földhöz kegyetlen.~- No,
5304 28 | az ősz nem hozott semmit. Támadt olyan éhség a föld népe
5305 28 | mégiscsak igaza volt Malajdoki Tamásnak!~Egy nagy rézüstöt szorongatott
5306 17 | fogadhatom el, jó öreg. Mire támaszkodna azután, szegény világtalan?
5307 17 | világtalan? Nekem lesz mire támaszkodnom, míg élek: jó kardom.~Ráütöttem
5308 9 | Úgy nézem, kis szolgám - támaszkodott a vállamra -, te leszel
5309 28 | Ott ült a parton, térdére támasztva a karja, karjára a feje,
5310 6 | másik falat a három királyfi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj
5311 6 | szolgálom most meg az okos tanáccsal. De nem ezüstjéért, de nem
5312 1 | majd az erõs Törõcsik. A tanácsbeliek pedig körülfogták, békítették,
5313 7 | éjszaka.~Egy darabig még ott tanakodtak, tisztán lehetett hallani,
5314 25 | macskát, ha malacsot is tanálhatok?~Azzal leguggolt, és megrázogatta
5315 25 | a tarisznyából. - Minek tanáljak én macskát, ha malacsot
5316 20 | beiratkozik jogásznak, én meg tanárságot tanulok.~
5317 11 | olyan csodálatos erejû, hogy táncolni kezdtek raja a füvek és
5318 12 | napsugár az õ padja szélén táncolt a legszebben, a kályhából
5319 18 | zúgott a vér, tüzes karikák táncoltak a szemem elõtt. Erõvel vissza
5320 18 | egymást. Ki bírta tovább a táncot, nem tudom én azt megmondani.
5321 11 | a magasba, s én magam is táncra illegtem a titkos muzsika
5322 24 | furulyázsik a sél a nádon. Még táncsolunk is, ha jókedvünk kerekedik.
5323 8 | csak a cselédfertályban tanítgatott a hopmester úr az inasi
5324 1 | gyerekeket. Ha ti meg nem tanítjátok õket, majd megtanítom én!~
5325 11 | büszkeségem. Teneked meg Dióbélnek tanítót hozatok a kastélyba.~Matykó
5326 8 | tudtam õket. Tamás úr maga tanított meg az ábécére, s nem gyõzött
5327 8 | integetett a hopmester -, ahogy tanítottalak. Hogy hívnak téged?~- Dióbélnek.~
5328 16 | bajuszú strázsamesterre, hogy tanítson meg bennünket katonásan
5329 2 | az, hogy a jó pap holtig tanul.~Most aztán az íródeák állt
5330 12 | Nem úrnak való az a nagy tanulás, csak az olyan parasztnak,
5331 8 | hát.~- No, ha érted, akkor tanuld meg azt is, hogy téged se
5332 2 | búbjától a lába ujjáig. Tanulhatnának attól egyet-mást még az
5333 14 | iránt. Beszéltünk neki a tanulmányainkról, a vizsgáinkról, amiket
5334 29 | de egyet meg lehet belõle tanulni: hogy nincs boldogság ezen
5335 20 | jogásznak, én meg tanárságot tanulok.~
5336 2 | is, hopmester is, csupa tanult ember. Rossz néven is vették
5337 24 | szidtam össze a rókát -, hol tanultad te azt, hogy aki jó sorba
5338 5 | mindennapi kenyere.~Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi
5339 21 | pattogatott kukoricán. Közben tanultunk is annyit, hogy majd szétvetette
5340 25 | árnyékában, a becsukott szemû tanyaházak körül.~Persze, szem kell
5341 21 | meg voltam riadva, mint a tanyai kutya a nagyvárosban.~Hát
5342 24 | Nádkévékbõl volt összerakva a tanyánk, nem volt bezárva az ajtaja,
5343 24 | olyan soká, hanem dzserünk a tanyánkra, mert ránk estellik. Setítben
5344 19 | guríthatták ki valamelyik tanyáról, azt elkezdte maga elõtt
5345 19 | megszaggatta, árkokon való tanyázás elkente. A csákóm elveszett
5346 8 | hogy issza ki most már a tányérból a vizet. De nem azt csinálta,
5347 1 | Az alsó szomszédunkat Tányérhátú Csala Ádámnak hívták, a
5348 8 | a mester. - Tálcán vagy tányéron nyújtja át az ember az italt
5349 8 | fogom a poharat, viszem a tányéroshoz, leemelek róla egy rózsás
5350 8 | leemelek róla egy rózsás tányért, beleöntöm a vizet a pohárból,
5351 4 | Lemosta a zápor az istálló tapasztását, azt kellett volna helyrehozni
5352 17 | Egyik kezében bot, avval tapogatta az utat. A szájában furulya,
5353 6 | középsõ fiamnak, hármat tapsikolok legkisebb fiamnak.~Egyet
5354 12 | kiment a kapun, olyankor tapsikolt utána az ághegyeivel.~-
5355 2 | fanyerget, s megrakta hulladék targallyal.~Most is ilyen istenadta,
5356 1 | ott szedte a tûzre való targallyat.~- Jut is, marad is - mondogatta
5357 25 | vaddisnónak. Teleraktam a tarisnyám sulyommal, azson cserélek
5358 25 | malacsért nem adtam volna azst a tarisnyát!~A malacka pedig nyilván
5359 25 | kieresztette a cirmost a tarisznyából. - Minek tanáljak én macskát,
5360 25 | fáradtságtól. Pedig most már a tarisznyáért is vissza kellett menni,
5361 5 | szõlõbõl. Vígan csóválta meg a tarisznyáját:~- Találd ki, cselédem,
5362 25 | tartott neki egyenesen a tarisznyának.~- Röf-röf, röf-röf - mondta
5363 25 | falu felé, hátán a sulymos tarisznyával. Aludt még az egész nádas,
5364 10 | a nevenincs vízivirágok tarka bokrétáival, telehímezve
5365 25 | csak a füle maradt meg tarkának. Kézhez is szokott úgy,
5366 2 | apám szeretettel a szamárka tarkóját. - Tudja, már ki is fizettem
5367 2 | tisztítson föl az úr, mert a társam késik egy kicsikét.~Meglett
5368 19 | mellén. Be lehet venni a társaságba.”~Azzal felült a szekérre,
5369 27 | magatok közé nyomorúságtok társául? Ti vezekeltetek az én bûnömért:
5370 1 | korú ember volt, de kemény tartású még akkor is, mint egy öreg
5371 17 | öregemberek ritkaságképpen tartogatott ezüsthúszasokat, a gyerekek
5372 28 | van betömve a szája.~- Mit tartogatsz ebben, öreg Tilinkó, csak
5373 24 | mint a sekfûnek. Attól tartok, ha azs ízsire rákaps, meg
5374 13 | volna szabad. Testvérnek tartottam a jobbágyot is, embernek
5375 24 | nádországi élet?~Bizony mink nem tartottunk volna kalendáriumot a tükör
5376 8 | ritkán láttam, mert nemigen tartózkodott Malajdokon. Leginkább Pozsonyban
5377 10 | Cipóhalomról, a hozzájuk tartozó öt faluval, az mind a Malajdokiakat
5378 13 | fizettek, úrdolgával többet nem tartoztok, dolgozik ki-ki magának.
5379 1 | bevágtatott a kapun.~Mindig tárva-nyitva volt az öregapám zsellérkunyhójának
5380 10 | Az termi a törpe diót - taszított oldalba csúfolkodva Matykó.~
5381 3 | Mert harcsa bizonyosan nem tátja ki rád a száját. Azt mondja,
5382 1 | Csip-csip, csip-csip! - tátogatták a fülig érõ szájacskájukat.
5383 28 | aranyfejû virágot, amitõl tavasszal szinte káprázik az embernek
5384 16 | ágak búcsút ringottak a tavaszi szélben:~- Hej, Dióbél,
5385 29 | pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!~Ti is, öreg diófáim, aludjatok
5386 29 | vidámkék most az ég, mint tavaszon, hanem fátyolos a mosolygása,
5387 23 | kieresztették.~Falhoz lapulva távoztam onnan, hogy meg ne lássanak,
5388 6 | ismerem.~- No, ha tükör, tedd a falra. Három királyfi
5389 6 | három királyfi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben,
5390 18 | Tilinkótól, aki kölyökkorom óta tegezett, hanem azért így mégse lehet
5391 2 | segíthetett neki. Vizet hordott, téglát hordott, zsákot hordott,
5392 8 | bánom - nevetett apám. - Tégy vele próbát. Hány esztendõs
5393 23 | Csak éppen az egyetemre ne tegyem a lábam, mert onnan kitiltottak.
5394 23 | ne lássanak, hogy kárt ne tegyenek öreg barátomnak. Elmentem
5395 2 | elütni emberei bosszúságát.~- Tegyünk egy próbát, urak! - emelte
5396 7 | mint a fogyó holdat. A tehénkénket elvitte a végrehajtó adóba,
5397 26 | nem döföm meg vele. Mit tehetek én róla, ha nekem bajust
5398 19 | Ezt az egyet már meg nem tehetem, nagy uram! Kimondom én,
5399 15 | Nem szabad azt a szegény, tehetetlen öregembert magára hagyni
5400 22 | düh volt. Hát magyar ember tehette ezt magyar emberrel? A második
5401 7 | vihogott Málé Tót.~- Mert tejfölön nevelkedett ám ez kiskorában.~-
5402 25 | malachoz.~- Vadmalacs les ezs - tekingetett körül Tilinkó, s kieresztette
5403 16 | a holdvilág.~Meglepetve tekintett föl a tiszta, csillagos
5404 7 | vett cipót. Oda-odatévedt a tekintetünk az üres katlanra. Ugyan
5405 19 | visszatér másodmagával: a tékozló fiú érkezett haza, az elveszett
5406 28 | határ. Rossz idő járt, esős tél, fagyos tavasz, száraz nyár:
5407 8 | velük tölthessem.~Míg a télben tartott, addig ki is voltam
5408 10 | vízivirágok tarka bokrétáival, telehímezve bujkáló erek ezüstpántlikáival.
5409 29 | pompájában, s méhecskéink telehordták mézzel a kaptárt.~Piros
5410 13 | íródeák nagy nyaláb papírt teleírt aznap a malajdoki kastélyban,
5411 24 | kérdeztem Tilinkót:~- Hogy telelünk itt ki, édes gazdám?~- Ne
5412 3 | kimosta a sótartó kupáját, telemerítette vízzel, beleeresztette a
5413 10 | hogy kenyeret teremjen. Telenõtte szúrós bokrával a boróka,
5414 8 | székre, fogok egy poharat, teleöntöm a korsóból:~- Tessék, nemzetes
5415 17 | pázsitján terítettek. Ott telepedtem le magam is egy fölfordított
5416 6 | szegényke, reszketett a keze, teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme.~-
5417 17 | ért az a rossz köpönyeg. Teleszórták a szelei asszonyok nyakba
5418 4 | nyarat küldse el ide, a telet hívja vissa - didereg a
5419 6 | õfelsége, elõ is állott rá Telezsák királyfi. Borotva a szeme,
5420 26 | az ilyen gonosz lázadótól telhet. Hrosziancsik pedig láthatta,
5421 4 | beséd. Hát még?~- Ejnye, de telhetetlen vagy, Tilinkó! - mutatta
5422 2 | volt.~Egyszer ez a Bavina télidõben fát akart venni a piacon.
5423 12 | Akármelyikünk ment el alatta télidõn, mindnyájunknak a nyakába
5424 10 | akármit: mindenki szaladt teljesíteni. De bizony most már hússzor
5425 11 | millió szentjánosbogártól se telne olyan, és csöndes muzsikaszó
5426 24 | Nádországban élesebb a foga a télnek, mint odakint.~Féltem is
5427 9 | HÁROM NAGY ÚR~Telt-múlt az idő a malajdoki kastélyban,
5428 24 | való munka volt az. Hetek teltek abba, míg kitanultam, hol
5429 10 | a síkságból, mint valami temérdek nagy cipó, amit óriások
5430 28 | együtt mennek mindennap a temetõbe is, s elbeszélgetnek annál
5431 26 | Vigyetek gonosz lázadót temlecbe bele. Hadd pfütyölje makának
5432 26 | pajunk volt fele. De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán,
5433 28 | van az már! Piros tornyú temploma, csupa cserép tetejû háza
5434 7 | libacomb, marcifánk, még tán tengeri herebere is. Volt is Törõcsikéknél
5435 29 | mielõtt a Jóisten pontot tenne utána. Lehet, hogy nem olyan
5436 19 | mondta, én is okosabban tenném, ha inkább a nádasban keresnék
5437 20 | szerencsének. Hrosziancsik vagyok. Téns úr! Nagyságos úr! Méltóságos
5438 18 | útközben. Most csak sedd a tenyeredbe a lábad, ost saladjunk Malajdokra.~-
5439 23 | vak sötétben, csak ha a tenyérnyi rostélyablakon becsillant
5440 7 | Isten... járjon... velem? - tépelõdött magában. - Isten... járjon...
5441 25 | mert holnap ilyenkor már tepsibe fektet Tilinkó.~És aztán
5442 8 | koppantott :~- De hát minek tépted ki, te bolondos? Most már
5443 17 | utunkat a szeleiek. A Templom tér zöld pázsitján terítettek.
5444 19 | roggyant meg két öreg térd.~- Vigyázz! - villogott
5445 16 | sebesebben verõdött össze a két térde.~- Hol termettél, te rezgõ
5446 13 | kiesett a könny, s leperdült a térdelõ gyerek aranyos fejére:~-
5447 14 | nagy székben.~- Édesapám - térdelt elébe Matykó -, nagy örömet
5448 19 | lábához imádkozni le is térdepeltek.~Bögre úr aztán kivezette
5449 11 | fölcsendült a Matykó hangja, aki térdepelve imádkozott az ágyban:~-
5450 28 | dehogy. Ott ült a parton, térdére támasztva a karja, karjára
5451 11 | vezeti vissza a Jóisten térdire?~- Virág testvérkéim, mutassátok
5452 10 | gunyhócskája elõtt volt egy terebélyes diófa, azt kicsavarta a
5453 8 | inkább a Csákót meg a Bimbót terelgettem volna, mint hogy lúdtollal
5454 13 | napalkonyatra öt falu népét terelték össze a kastély udvarára.
5455 8 | Hat dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.~Ástam hat gödröcskét,
5456 10 | a teremtõ, hogy kenyeret teremjen. Telenõtte szúrós bokrával
5457 8 | édesapám.~- Még most se teremnek a dinnyéim - tört el a mécsesem.~-
5458 19 | való, hogy nála fukarabb teremtése kevés volt az Úristennek.
5459 12 | Hát az enyémet mibõl teremtette? - furakodott oda Matykó,
5460 2 | Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet - volt az alázatos felelet.~-
5461 2 | is hozzátartozik a szamár terhéhez!~- Ne figurázzon az úr a
5462 19 | konyhára, letessékelte õket a terített asztalhoz:~- Ezt is õ parancsolta!~
5463 2 | egyszer nyíltan is a szemére térítették borozgatás közt.~- Hogy
5464 7 | fölhúzta a csizmáját.~- Terítsd a nyakamba azt a rossz subát,
5465 28 | hogy soha többet vissza ne térjen. Esztendõ múlva fölszabadult
5466 13 | megkerestük Petykóval a nagy térképen. Aztán nekiültünk levelet
5467 19 | sétált le s fel a visszhangos termekben, s döfködte a botjával a
5468 9 | a világon, mint annak a termése.~Azám, csakhogy a nagy körtefa
5469 28 | odaszaladtunk mind a hárman: terméskõ volt ott, semmi egyéb. Egyszer
5470 5 | mostohán hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy,
5471 28 | éhség. Nekünk tán bõvebb termésünk volt, mint más esztendõben.
5472 24 | nádi ember olyan gyermeke a természetnek, mint a szarvas, mint a
5473 5 | Az idén aszalt almát termettek az almafák - hajította a
5474 16 | össze a két térde.~- Hol termettél, te rezgõ nyárfa?~- Saladjváron
5475 27 | Szép szál ember, de hajlott termetû, látszott rajta, hogy átvetette
5476 7 | utcákon, a hamar aluvóra térõ falusi házak közt. A falu
5477 26 | vártam. Csak harmadnapra tért meg, de akkor meg nem akartam
5478 20 | hozzuk rendbe - szõtte a terveket Matykó. - Szegény embereknek
5479 22 | kvártélyunkon fõztük ki a tervet két pajtásommal, Sas Gyurival
5480 22 | lehet annak, amit mink most tervezünk. Nem akarom, hogy esetleg
5481 26 | már ostán csakugyan én se tesem ki többet Nádorságból azs
5482 26 | a bárány. Saját kezével tessékelte bele Tilinkót a nagy bársonyszékbe.~-
5483 2 | Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük a parasztot - súgta oda
5484 14 | elfelejtette Gáspár úr. Testét-lelkét megviselte a hazáért való
5485 1 | persze a jobbágyembernek a testi munkáján kívül semmije se
5486 14 | mintha csak a szegény jó kis testvére lelke szállta volna meg.~
5487 14 | szomorítottál volna, a te kis Petykó testvéred se lett volna ilyen szomorú.
5488 24 | Tavaszra majd hazamehet a testvéreihez.~Csuri azonban - így neveztük
5489 11 | Édesapám, én nem válok el a testvéremtõl.~Már akkor ott is állt mellette,
5490 11 | Jóisten térdire?~- Virág testvérkéim, mutassátok meg az utat
5491 13 | szerette õt az apja, mint a jó testvérkéjét. S oly forrón, oly szorosan
5492 11 | szárnnyal kezecskéjét.~A virág testvérkék azonban már megint elszunnyadtak.
5493 11 | úgy szeressen, mint Petykó testvérkémet szereti.~Az imádság szállt,
5494 13 | amit nem lett volna szabad. Testvérnek tartottam a jobbágyot is,
5495 23 | alamizsnáját?~Nem tudom, mit teszek az aranyakkal elsõ haragomban,
5496 2 | hogy annyiszor elejbünk teszi azt a tahó parasztot? Hiszen
5497 13 | már azt az egyet meg nem teszik, még mink élünk, öt falu
5498 3 | Csakhogy én a zsebembe teszlek ám - mondta komoly képpel -,
5499 13 | nem híresztelek. Bilincset tesznek a kezemre, lakatot a számra.
5500 1 | egyszerre kétfelé hasadt a teteje.~Az ilyen embert persze
5501 18 | rajta, de ócska szûr annak a tetejében, s nincs nála se kard, se
5502 10 | mire fölcihelõdtünk a halom tetejére, ahonnan nagy határ földre
5503 28 | napsütésre a reggeli köd. A domb tetejérõl, a diófák ágáról lehallatszott
5504 28 | tornyú temploma, csupa cserép tetejû háza van annak a tiszta
5505 10 | ezüstpántlikáival. Szemnek tetszõ szépség, aminek ember még
5506 16 | cigány.~- Azt ugyan okosan tetted - ment tovább az ezredes.~
5507 14 | vizsgáinkról, amiket a városban tettünk le, de azt vettük észre,
|