15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
5508 16 | hajnali zenebonában golyó tévedt hõs Tilinkónak a mellébe.~-
5509 6 | királyfit szívére ölelte.~- Tiéd a jutalom, mert te fegyver
5510 12 | félre a szája szögletét.~- A tiedet, lurkó? - suhogtatta meg
5511 10 | Hát majd te adsz neki a tieidbõl - parancsolta neki Gáspár
5512 13 | az enyém volt, ezután a tietek. Olyan tulajdonotok, mint
5513 16 | elõször megszegte az ezredes tilalmát. Halkan elõszedte a hegedût,
5514 16 | káplárnak léptetett elõ. De Tilinkóból is egész derék vitéz lett.
5515 25 | Olyan csókaszem, mint a Tilinkóé. Az elõl ugyan el nem bújik
5516 23 | köhögést.~- Kedves öreg Tilinkóm, de örülök, hogy ilyen jó
5517 26 | lábamat Nádországba, én Tilinkón kívül egyéb emberi ábrázatot
5518 19 | is, Bögre Márton!”~Azzal tisztában volt, hogy Tamás úr meg
5519 7 | darabig még ott tanakodtak, tisztán lehetett hallani, mikor
5520 14 | kriptához!~A nagy kert füves tisztásán volt a Malajdoki-kripta,
5521 10 | öreg már Pongrác apó, s tisztelet-becsület neki, de nem való már a
5522 15 | az ötven aranyat is, és tiszteljen meg érte a köszöntésével.~
5523 15 | atyámfia - most már csak így tisztelte Málé Tót uramat -, nekem
5524 25 | Látod, tudom én, mi a tisztesség, ezzel fizetem a házbért.~
5525 1 | nevezetes volt arról, hogy ott a tisztességes nevén kívül minden embernek
5526 12 | holtomig büszke leszek erre a tisztességre, aminél nagyobbal magyar
5527 2 | urasan. - Elõször engem tisztítson föl az úr, mert a társam
5528 10 | vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon öreg már Pongrác
5529 26 | förmedt rá a cigányra. Az meg titkolódzva súgta oda neki a szája sarkából:~-
5530 11 | magam is táncra illegtem a titkos muzsika dallama szerint.~
5531 26 | csak ennyit mondott nagy titokzatosan.~Az õröknek is csak annyit
5532 13 | haza Malajdoki Gáspárt. Tizenkét katona vitte el, állig fegyverben,
5533 8 | hatot, hogy elég lett volna tizenkettõnek is - akkor az édesapám a
5534 2 | hiszen volt ott rõzsés kocsi tízével, de Bavinával senki se akart
5535 22 | hogy õ is ott lesz este tízkor a Múzeum-kertben. Ott is
5536 18 | apámat, anyámat sose lássam többé? Szép hazám édes szabadságának,
5537 22 | kegyetlen.~- No, vagytok-e még többen? - mordult rá a katona bosszúsan. -
5538 11 | észrevette, hogy itt hagyták a többiek.~Mi lesz most már õvele?
5539 2 | mindenféle tudományos népnél többre becsülte Okos Törõcsiket.~
5540 3 | hanem a tûrömfûvel annál többször megbékített.~Egyszer, ahogy
5541 11 | Rózsák kelyhe, liliomok tölcsére, jázminok csillaga összeborult,
5542 11 | sudarán hintáztak, a liliomok tölcséreibõl mézet szörpöltek, a pillangókkal
5543 1 | fejszét, és belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag, öreg fa
5544 8 | hogy a vasárnapot velük tölthessem.~Míg a télben tartott, addig
5545 25 | kis kását, hodzs hurkát is tölthessünk.~„No - gondoltam magamban -,
5546 26 | leballagott a tömlöcbe. Az ajtóban töltött puskás õr állt, annak azt
5547 11 | olyan nagy, a csillag olyan töméntelen sok: melyik mellett visz
5548 7 | forró kalácscipó, és hogy tömi magába Dióbél királyfi az
5549 13 | halottas gyertyáknak, a tömjénfüstnek mindenbe beleivódott nehéz
5550 13 | vigyáz énrám az Isten szeme a tömlöc fenekén is. Majd ha a haza
5551 13 | ereszkedett a szemére a tömlöcben - hajtotta tenyerébe a fejét
5552 26 | harsány hangra kiugrott a tömlöcbõl egy vadmacskafiók, fúva,
5553 13 | országházban.~- Vagy a császár tömlöcében - szorította vissza a kezét
5554 13 | katonáknak. Matykó a szájába tömte az öklét, és nekidõlt a
5555 11 | mutassátok meg az utat az égbe! - tördelte lecsüggedt szárnnyal kezecskéjét.~
5556 17 | asszonyok jajveszékelve tördelték a kezüket, s bizonyára már
5557 9 | apjára. Petykó mindig úgy törleszkedett hozzá, mint egy csengettyûs
5558 1 | bele mert volna kötni Erõs Törõcsikbe. Aki idegen pedig belebotlott,
5559 7 | tengeri herebere is. Volt is Törõcsikéknél aznap olyan früstök, hogy
5560 22 | nap. Nem is értem rá õvele törõdni, mert sietnem kellett az
5561 14 | fáradt aggastyán lett. Sokkal törõdöttebbnek látszott Tamás úrnál, és
5562 6 | Nevenincs király a szemét törölgette, Dióbél királyfit szívére
5563 8 | hogy énbelõlem mindjárt törött dióbél lett volna, ha éppen
5564 10 | diót terem?~- Az termi a törpe diót - taszított oldalba
5565 21 | semmit. Mérgesen kétfelé törte a botját, s bevágta az ágy
5566 26 | édes mézsem - fejezte be a történet elmondását -, most már ostán
5567 1 | Hanem azért mégse ebbõl a történetbõl tetszik meg legjobban, hogy
5568 2 | nagy eszérõl meséltek olyan történeteket, mint öregapámnak a nagy
5569 17 | oroszlánja: így emlegeti a történetírás. Én se káplár voltam már,
5570 19 | belülrõl.~„Csakugyan öltözik - törülte le a könnyeit -, láss hozzá
5571 15 | tartotta is magát ehhez a törvényhez. Eszéért, érdeméért senkit
5572 29 | szemem megnyugoszik derék törzseteken, hatalmas koronátokon, mely
5573 1 | belevágta a szélsõ tölgyfa tövébe.~Vastag, öreg fa volt, szinte
5574 1 | nekiveselkedik, fél kézzel tövébõl kiszakítja. Vak dühében
5575 3 | mérgesen vakarta meg a füle tövét.~- Attól félek, Dióbél,
5576 19 | elõtte két szál gyertya, majd tövig leégve az asztalon.~- Nemzetes
5577 8 | hogy a szarkafészekben hány tojás van.~- No, akkor többet
5578 8 | gangosan lépkedett, mintha tojáson járna. A szót meg úgy eresztette
5579 11 | Megmondtam neki, hogy ne sajnálja tőled a virgácsot, ha te se sajnálsz
5580 13 | benneteket, hogy elbúcsúzzam tõletek. Haragszik rám a császár,
5581 16 | Kossuth Lajos katonája, még a toll is fölágaskodik a kezemben,
5582 1 | haragos tûz égett, minden tollacskája égnek állt, és pici csõröcskéjét
5583 9 | volt; aki a szivárványos tollakat szétosztogatta a szegény
5584 13 | kastélyudvaron egy pörge bajszú, tollas süvegû úrfi ugrott le egy
5585 23 | nyílik az ajtó. Tilinkó tolódott be rajta szép rongyosan,
5586 7 | estét azs egés házsnépnek! - topogta le a bocskoráról a havat. -
5587 19 | kész is volt a Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak
5588 19 | egy kövér borjút Tamás úr torára. Mert ami parancs, parancs.~
5589 19 | varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat.~- Hess, csúnya nép! - csapott
5590 13 | morva betegápoló.~Ahogy a tornácajtón beléptek, egyszerre megérezte
5591 13 | az öklét, és nekidõlt a tornácnak. Mikor visszatértünk, akkor
5592 13 | megérkeztek, és végigheveredtek a tornácon. Gáspár urat is hallottuk
5593 13 | Tamás úr nekitántorodott a tornácpárkánynak, Gáspár úr nyugodtan lépett
5594 28 | fehér falú, hajnalicskás tornácú kis házban. Együtt járnak
5595 10 | bújt elõ belõle.~Öt falusi tornyot lehetett a nádason túl megolvasni
5596 28 | nádas? Hol van az már! Piros tornyú temploma, csupa cserép tetejû
5597 19 | varjúpaprikással meggyászolni. A torra borjút vágj. Aki jó embered
5598 21 | Matykó, ennek a fele se tréfa - mondottam én. - Libór
5599 24 | mikor szellõztetni. Nem tréfadolog ez: Nádországban élesebb
5600 16 | ellenség elõtt ‑ mondta tréfálódva.~- Nem is állni akarunk
5601 4 | pispeknek siletnem!~Hanem ezt a tréfát mégis nagyon zokon vehette
5602 2 | megbánta a nagy õszinteséget. Tréfával akarta elütni emberei bosszúságát.~-
5603 17 | egyszer csak megharsant a trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! -
5604 12 | tudod a verset, ugye?~- Tu-tu-tudom - hebegte Petykó elfehéredve,
5605 25 | sivalkodott torkaszakadtából, tudakolva kifelé az utat.~Tilinkó
5606 2 | hogy olyan nagyra tartja a tudatlan jobbágyot. Nemcsak maguk
5607 13 | Gáspár úr a hopmestert -, tudd ki, mit akarnak az emberek
5608 22 | idõk voltak azok, sohase tudhatta az ember, miért viszi be
5609 22 | rózsás a deákéletem. Sose tudhattam, mikor kérik tõlem számon,
5610 24 | szarvasa az elfutó esztendõket? Tudja-e a fa, hogy hányszor szórja
5611 13 | legnagyobb öröme. S hogy addig is tudjak rólad, míg oda vagyok, mindennap
5612 13 | legalább ti legyetek szabadok. Tudjátok meg, hogy mától fogva ti
5613 9 | boldogan -, hogy meg nem tudlak különböztetni benneteket
5614 23 | másolgatni szoktam. Megkérdeztem, tudna-e most munkát adni.~Hímezett-hámozott
5615 19 | mi ez, Márton?~- Hogyne tudnám, nagy uram. Az ezüstkoporsó.~
5616 8 | pohár vizet.~Hát hogyne tudnék! Megyek az almáriumhoz,
5617 7 | kotródott, s csak másnap tudódott ki, hogy emlékül elvitte
5618 21 | az első héten, mielőtt a tudományba belekóstolnánk - sóhajtott
5619 2 | kipróbálni az urak, mekkora a tudományod.~- Nem félek én, nagy jó
5620 8 | gazdapályától. Visszakeseredtem a tudományokhoz.~
5621 8 | ki is voltam én békülve a tudományokkal, hanem tavasz fele már nem
5622 9 | egyszerre elfelejtettem a tudományomat.~- Veressük le a csõsszel! -
5623 2 | földesúrnak, hogy mindenféle tudományos népnél többre becsülte Okos
5624 2 | egyet-mást még az ilyen nagy tudományú emberek is.~Felzúdult erre
5625 8 | milyen jól fog az eszem.~- Tudós ember lesz a fiából, Törõcsik -
5626 23 | utánad; hogy azstán nem tudtak hazavárni, elmentek elõre.~
5627 16 | az öreg cigány, csak azt tudták róla, hogy jó katona és
5628 7 | ti. Hiszen ti hárman se tudtatok volna ekkora egeret fogni!~
5629 2 | Törõcsiket, hadd látom, ki tudtok-e rajta fogni!~Szívük szerint
5630 23 | a pléhnyakú úr elé, aki tudtomra adta, hogy most már mehetek,
5631 22 | nemigen mertünk vele kikötni. Tudtuk, hogy hatalmas úr a pártfogója.
5632 16 | elkezdett muzsikálni. A tücskök is elaludtak, a fülemülék
5633 16 | Tisza mentén táboroztunk, tücsökszót hozott a szél a rónák felõl,
5634 6 | magamét látom, mintha csak a tükörbe néznék - gyönyörködött Nevenincs
5635 2 | ablakpárkányon álló légyköpte tükörben, kiszólt az utcára:~- Jöhetsz
5636 8 | szõnyegben botlottam hasra, hol a tükrös padlón vágódtam hanyatt.
5637 24 | mögött, még ha lett volna is tükrünk. Olvassa-e az erdõk szarvasa
5638 11 | kezdett mosolyogni a hajnal, tülkölt az utcán a csordás, ébredezett
5639 12 | fasorban. Csak a Petykó alakja tündöklik elõ a múltak ködébõl, mint
5640 8 | gondoltam magamban. Vártam is türelemmel vagy három nap. De a negyediken
5641 11 | Egyszer aztán elfogyott a türelme, lekapta a szemérõl a pántlikafüvet,
5642 21 | Nincs nekem ahhoz való türelmem. Hanem vívóiskolát nyitok
5643 11 | elbújtak a pajtásai, s várta türelmesen, mikor kiáltják már: „Szabad!”~
5644 9 | ökörszem is elnevette magát a tüskebokrok közt.~- Csivi-csuvi-csivi-csitt! -
5645 2 | olyan sima lett az apám tüskés álla, mint a pólyás babáé.
5646 24 | feketéllettek a napszállat piros tüzében. De Tilinkó megrángatott: -
5647 17 | kergették õket a tábori tüzek világánál egy darabon.~Én
5648 2 | ilyen istenadta, maga szedte tüzelõt árulgatott édesapám, mikor
5649 1 | Akkor aztán nem tudom, mivel tüzeltetek volna a télen.~Az emberek
5650 19 | Mert ami parancs, parancs.~Tüzet rakott már a téli nap az
5651 29 | a nyugalomra, megérlelte tüzével aranyszemű gabonánkat.~Igaz,
5652 18 | hegedím is elvették, az isten tüzse pustítsa el üket. Vótam
5653 7 | beszéd üti meg a fülét a tujabokrok mögül.~- Ez jó hely lesz! -
5654 11 | Utoljára bújócskát játszottak a tuják közt, csakúgy, mint a földi
5655 10 | tornyot lehetett a nádason túl megolvasni a Cipóhalomról,
5656 5 | Nézd e, madárlátta kenyér!~Tulajdon az a karaj kenyér volt,
5657 13 | ezután a tietek. Olyan tulajdonotok, mint nekem ez a kastély.
5658 6 | Vállára palástot, selymet, tulipántost, a markába pedig libazsíros
5659 10 | nádrengetegekbe, amik a halom túlsó tövében kezdõdtek, és húzódtak
5660 19 | mint Malajdoki Tamás” - tûnõdött el magában elkeseredve is
5661 22 | beszélgetésünket is kilesi? ‑ tûnõdtünk a pajtásaimmal.~Egyszer
5662 25 | malacska engem hív - állt meg tûnõdve Tilinkó. - Azst hisem, engem
5663 24 | nincs semmi más. Az meg nem tûr maga közt még csak egy szál
5664 12 | Bóbitás galambok mindig utána turbékoltak a háztetõrõl, a fürgébbek
5665 7 | leszoktatjuk róla.~- De nem tûri ám ez, hogy mérgesen kiabáljanak
5666 24 | Van itt sajt is, van itt túró is, cserébe adták a malajdoki
5667 7 | kiabáljanak rá.~- De én se tûröm ám, hogy engem e miatt a
5668 7 | anyámnak is elszakadt a tûrömfonala. Elõkotorta a húszast, és
5669 3 | találta meg a halász, hanem a tûrömfûvel annál többször megbékített.~
5670 18 | ágyúgolyónak, s derékig rám túrta a földet. Eszembe se jutott
5671 13 | még mindig hiába vártuk. Tûvé tettük érte az egész kertet,
5672 17 | Az öreg Csiha fakó orcája tûzbe borult. Szétnyitotta a tenyerét,
5673 2 | szépen, hanem csupa finom tûzrevaló. Nem is egy marékkal van,
5674 24 | ha jókedvünk kerekedik. Tûzsrevalót ád a nádas, akár egy égés
5675 16 | S a maga érdemkeresztjét tûzte az öreg vályogvetõ mellére.~
5676 4 | csak mikor már oda volt tûzve a putri-viskója hegyibe.~-
5677 17 | hanem lett nagy dínomdánom. Tyúkkal, kaláccsal állták utunkat
5678 25 | szerencse, akár bárányka, akár tyúkocska, akár ludacska képében incselkedik
5679 7 | uraság dézsmába, az utolsó tyúkocskánkat elvitte valami jó ember
5680 22 | pestiek abban az idõben a tyúkokkal. Csak mi, deákok mulattunk
5681 28 | kikel, Malajdokon még azs uccsát is diós rétessel kövezsik.~
5682 17 | trombita a faluvégen.~- Uccu, mákos! - rikkantotta el
5683 13 | terelték össze a kastély udvarára. Jött is a tenger nép, kaszával
5684 13 | úgy kellett kituszkolni az udvarból.~- Jáj, jáj - óbégatta -,
5685 22 | olyan is, akit éppen csak az udvarra vittek ki: ott volt a vesztõhely.~
5686 23 | lelkedet, hát ne hadzsd údzs el magadat - rimánkodott
5687 13 | ezs a malacska vót. Vadnak udzsan elég vad, mert ehul, a kezsemet
5688 25 | csak nem tudtam, hodzs ü vót - vakarta a fejét elkeseredetten
5689 12 | emlékszem:~Érdemes férfiú, légy üdvöz általunk,~magyar nemzetünkért
5690 28 | Tilinkó vetett rá. Ó, de csak üdzses kezse volt. Áldja meg azs
5691 4 | elvitt emlékbe, ami a keze ügyébe esett. Egyszer még a szenteltvíztartó
5692 6 | öregbéres, mindig a keze ügyében tartotta az eszét.~- Eljárt
5693 16 | a hegedûjével. De olyan ügyesen csinálta, hogy sohase gyanakodott
5694 21 | Találkozott egy emberséges ügyvéd, aki fölfogadott másolónak.
5695 23 | beéri.~Elmentem a jóravaló ügyvédhez, akinek másolgatni szoktam.
5696 18 | isten tüzse pustítsa el üket. Vótam a Kosúr katonája,
5697 26 | fele. De most már temlecben ül. Lánc fan keszin-lábán,
5698 19 | Ezt is õ parancsolta!~Alig ülnek le, veri valaki a kaput
5699 3 | megbékített.~Egyszer, ahogy ülök a kapuban, és tanítgatom
5700 8 | dinnyemagot.~- Minden lépésnél ültess el egyet. Hat dinnyebokor
5701 16 | kiadta a parancsot, hogy ültessék lóra a cigányt.~- Jaj, én
5702 10 | el, annak a hegyibe kell ültetni a diófaerdõt.~Hancúrozva
5703 10 | gyermekkorotokban erdõt ültettetek magatoknak.~Hát nagyon nekiörültünk
5704 10 | MIKOR A DIÓFÁKAT ÜLTETTÜK~El is felejtettem még eddig
5705 10 | sátor, öreg fák, öregember - ülünk mink össze nagyon.~Hanem
5706 12 | mához egy hétre nagy ünnepe lesz a városnak. Egy nagy
5707 24 | is, de majd csak sátoros ünnepen. Hát még a mézsesdzsökér,
5708 12 | Dióbél!~A piacon nyüzsgött az ünneplő ruhás nép, zászlókat lengettek
5709 14 | szerdán volt a vasárnap. Ünneplõ ruhában volt az egész város,
5710 23 | Azsért ne saggasd sét azs ünneplõgúnyám. Azs hírlett rólad, hogy
5711 5 | hajában fõtt krumplinak az ünneplõs neve; nem rossz étel az,
5712 5 | nagy úr ám a szalonna, csak ünnepnap jár az ilyen szegény helyre,
5713 21 | mind a ketten gúnyát. Néha ünnepnapokon azt is megtettem, hogy kimentem
5714 16 | dádé, soruls most, mint ürge a lukba - kapott a fejéhez
5715 16 | vadzsok mán én arra. Hát azs ürgefogásra nem vadzsok öreg? - mondok. -
5716 17 | rájuk nem parancsol:~- Nem ürgeöntés lészen itt most, asszonyok,
5717 26 | szája sarkából:~- Pst, ne üssön lármát, naccságos Rossjancsi
5718 3 | hogy az embernek fogába üt tõle a hideg. Egész délután
5719 11 | szökõkút vize is szinte ütemre szökött a magasba, s én
5720 7 | Egyszerre csak halk beszéd üti meg a fülét a tujabokrok
5721 8 | nekem már a bajuszom kezdett ütközni, mikor mindezeket a dolgokat
5722 1 | Haragjából pedig akkorát tudott ütni az asztalra, hogy egyszerre
5723 10 | szólt bele Gáspár úr -, az üzeneted is nagyon hetvenkedett,
5724 23 | hogy Matykó méltóságos úr üzent-e valamit.~
5725 10 | hetvenkedett, amit küldtél. Azt üzented, húszesztendõs korodban
5726 21 | szabómester, aki rám bízta az üzleti könyvei vezetését. Azért
5727 12 | cinegét rekesztett bele, az ugrabugrál ott mindig, azért nem tudsz
5728 17 | örült neki. Víg csaholással ugrándozta körül a gazdáját.~Én pedig
5729 15 | ez volt a szavajárása, s ugyancsak tartotta is magát ehhez
5730 4 | fejét bedugta az ajtónkon újesztendõ táján:~- Addson isten, ami
5731 19 | szolgálta a Malajdokiakat, újesztendõre mindig egy aranytallért
5732 1 | a Törõcsik feléjük nyúló ujjához.~- Csip-csip, csip-csip! -
5733 17 | Szétnyitotta a tenyerét, s ujjai közül az ezüstpénz csengve
5734 2 | tele a feje búbjától a lába ujjáig. Tanulhatnának attól egyet-mást
5735 14 | lelke az arcára, ha reszketõ ujjaival végigcirógatta a Matykó
5736 16 | cigánynak a szeme, reszkettek az ujjal, s a húrok csodálatos zengése
5737 28 | messze-messze földön. A bírója Újmalajdoknak: Malajdoki Mátyás. Itt senki
5738 28 | mind átköltözött a népe Újmalajdokra. Bíró, tanító együtt mennek
5739 8 | kiszolgál. Próbáljuk csak újra.~„No, fura szokásuk van
5740 5 | Kertészpecsenye lesz a vacsoránk - újságolta édesanyám.~Azám, csakhogy
5741 14 | hallgat is ránk, nem is. Újságoltuk neki, hogy Kossuth Lajos
5742 14 | kellett:~- Nos, kis Matykó, unod-e már magad odalent a nagy
5743 9 | látom többet az én bécsi kis unokáimat, vagy se.~Meglátta pedig,
5744 9 | az öregúr öröme, ahogy az unokáit az ölébe kapta. Hol az egyiket,
5745 19 | nagy uramnak az a rossz unokája, aki miatt öregkorunkban
5746 9 | vállamra -, te leszel már az én unokám ezután, öreg ember vagyok
5747 8 | igen egyidõs vagy a két kis unokámmal, a Petykóval meg a Matykóval.
5748 19 | lázadó Mártonra:~- Az én unokámnak van a világon a legjobb
5749 19 | ne kerülj, mert aki az én unokámról azt merte mondani, amit
5750 21 | lendít rajtunk valamit. Unom már a sok sült tököt.~Nem
5751 10 | a Malajdokiakat vallotta ura-gazdájának, öt faluban harangoztak
5752 19 | koporsóba fogja tenni holt ura-gazdáját. Ez az utolsó hopmesteri
5753 7 | is majd csak akad hely az uradalomban. Ne félj, ebben az életben
5754 7 | olyan nagy esze a híres uradnak? No, itt egy húszas, ide
5755 19 | vagyonkájának, úgy fájt a szíve jó uráért.~Bögre úr világéletében
5756 10 | Szent igaz, kegyes jó uraim. Mert míg fiatalabb voltam,
5757 2 | édesapám esze akkor is, ha nagy urakkal volt dolga. Maga az uraság
5758 21 | Mit csinálnak, fiatal urakok, hajnalhasadásba? Felveritek
5759 28 | évszázados gazdájától, a víztõl s uralma alá hajtani az ekevasnak!
5760 9 | Azám, de ki hívja ide nagy uramék közül? - mosolygott Tamás
5761 13 | az ivadékát se! Nemzetes uramért is elindultak a pribékek -
5762 11 | csak álltam szerényen a kis uraságaim mellett, mint a vadalmahajtás
5763 9 | hárman. Akkor egyikteknek az uraságán se esik csorba.~El is mentünk
5764 9 | Ugyan mi nehéz volna az uraságban?~No, nekünk nem volt nevethetnékünk.
5765 1 | rajtavalóval együtt mind az uraságé. De Erõs Törõcsik felszabadított
5766 15 | cselédjei se maradtak az öreg urasággal. Mind ott nyüzsgött az másnap
5767 8 | kastélyba. Úgy volt, hogy urasági inast nevelnek belõlem.~
5768 10 | No, akkor legalább a kis uraságoknak szíveskedek valamivel -
5769 13 | jobbágyaim, én nem vagyok uraságotok. A porta, amin laktok, a
5770 26 | úrral, ost azs õ kedvéért urasodtam ídzs el.~Az történt szegény
5771 7 | fogni. - Nem lehetett az úrdolga, te Tilinkó!~- De pedig
5772 7 | ütötte fel apám a fejét. Úrdolgának azt a munkát hívták, amit
5773 13 | Adót nekem nem fizettek, úrdolgával többet nem tartoztok, dolgozik
5774 19 | Hát legyen most is a Tamás úré. Ebbõl fogja õ neki visszaváltani
5775 13 | a parasztok, karddal az úrfajta, mindenféle kezebeli szerszámmal
5776 19 | szegényt. Ezt meg Petykó úrfitól küldte neki Tamás úr. Még
5777 14 | nap én is bementem Tamás úrhoz.~- Nagy jó uram, búcsúzni
5778 2 | félek én, nagy jó uram, az Úristenen kívül senkitõl a kerek világon -
5779 19 | teremtése kevés volt az Úristennek. Negyven esztendeig szolgálta
5780 22 | sehonnai ember, aki még az Úristennel való beszélgetésünket is
5781 1 | Ádámnak hívták, a felsõt meg Úrleszek Takács Mátyásnak.~Az öregapámnak
5782 14 | törõdöttebbnek látszott Tamás úrnál, és közömbössé vált a világ
5783 20 | mondom -, Rosszjancsi úrról majd beszélgethetünk még
5784 24 | megfog. Ahol a békatutaj úszik, ott van a békák országa,
5785 24 | vetik a békalencsét. Hínár úszkál az alatt, nem való ott járni,
5786 24 | Csináltam is nagy felfedezõ utakat a nádban. Egyszer kóborlás
5787 19 | falvakban lappangtunk, úttalan utakon mendegéltünk. Ha osztrák
5788 23 | mesterhez vezetett az első utam. Összecsapta a kezét, amikor
5789 2 | megpuhult cipóhajat, és utánaküldte a levesnek.~- Minden becsületes
5790 13 | viszontlátlak!~Petykóval a kapuig utánaszaladtunk a katonáknak. Matykó a szájába
5791 25 | azonban már hajnalhasadtán útban volt a falu felé, hátán
5792 1 | némán húzódtak félre az útból, Törõcsik pedig visszaszólt,
5793 28 | régi Malajdok elhagyott utcáin, ahol térdig fölbokrosodott
5794 7 | nélkül bolyongott a néptelen utcákon, a hamar aluvóra térõ falusi
5795 5 | láttuk.~Éhesen õdöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor
5796 2 | légyköpte tükörben, kiszólt az utcára:~- Jöhetsz már, cimborám!~
5797 1 | jöttek többet. De még az utcát is elkerülték, amelyikben
5798 11 | el a sok közül a mennyek útja?~Nem tudta senki, senki.
5799 7 | kivilágított ablakai, arra vette az útját, maga se tudta, miért.~Nagy
5800 13 | uraságnak. Tilinkó maradt utolsónak, akkor is úgy kellett kituszkolni
5801 16 | nímetet fogni, mint ürgét. Utóvégre nekem is hazsám a hazsa,
5802 19 | így szoktatta magát a nagy útra, amelyiken elõbb-utóbb el
5803 15 | Jó lesz ez a kis költség útravalónak.~Azzal hátat fordított,
5804 20 | sátorfánkat, a szülém sütött útravalóul mind a kettõnknek kukoricamálét,
5805 12 | Pipiskék kergetõztek az útszélen, azok is mind utána kiabáltak:~-
5806 19 | a falvakban lappangtunk, úttalan utakon mendegéltünk. Ha
5807 2 | mester, mert sürgõs az utunk. Sietünk az erdõre fáért.
5808 17 | Tyúkkal, kaláccsal állták utunkat a szeleiek. A Templom tér
5809 22 | Majd adok én nektek csúfot ûzni a felsõbbségbõl!~S megrázta
5810 7 | betegen gubbaszkodott a vackán; nádat vágni jártak az uraságnak,
5811 16 | szürkülésén visszalopódzott a vackára.~Attól fogva, akármerre
5812 7 | forgolódott apám a csikorgó vackon.~- Ast, hods rossba sántikál
5813 7 | Korgott a gyomrom az éhségtõl, vacogott a fogam a hidegtõl. Az anyám
5814 25 | atyafiságához.”~Ki is lopództam a vacokról, ahogy Tilinkó elaludt,
5815 5 | papsajtocskával, abból lesz énnekem jó vacsorácskám.~Gazdag Hamar Heverné nagyon
5816 5 | Kertészpecsenye lesz a vacsoránk - újságolta édesanyám.~Azám,
5817 1 | hernyó lesz, marad belõle vacsorára is.~Erõs Törõcsik pedig
5818 5 | azon erõsködött, hogy õ is vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot.
5819 10 | iszalag; égi madarakon, mezei vadakon kívül járni se tudott itt
5820 1 | nádat.~Egyszer aztán egy vadalmafácskára került a sor. Nem is fa
5821 11 | uraságaim mellett, mint a vadalmahajtás a rózsabokrok közt.~- Nekem
5822 10 | kegyes jó uram - felelte a vadász alázatosan.~- Nono - szólt
5823 10 | Pongrác apóhoz, az öreg vadászmesterhez.~Persze mind a hárman talpon
5824 10 | beszélgetésükbõl, hogy baj van az öreg vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó,
5825 13 | a cigány. - Ast hittem, vaddisnó, ahods a nadzs csörtögést
5826 25 | a malacska, ost vissamén vaddisnónak. Teleraktam a tarisnyám
5827 25 | volna ellensége a vadember a vaddisznónak? Csuri se bántotta a malackát,
5828 25 | elég sûrûn találkoztunk vaddisznóval. Persze nem bántottuk egymást,
5829 25 | miért is volna ellensége a vadember a vaddisznónak? Csuri se
5830 25 | félrefordult egy kicsit vadlibát lesni.~Lehetett már a malacka
5831 24 | Gémnek, darunak, szárcsának, vadlúdnak, mindnyájának megvan a maga
5832 26 | kiugrott a tömlöcbõl egy vadmacskafiók, fúva, prüszkölve, s akkorát
5833 26 | egyik vége a másiktól.~A vadmacskát a nádasban fogta Tilinkó,
5834 23 | nádak, a sép sagú fivek, a vadmadarak.~- Igazad van, öreg Tilinkó -
5835 25 | csocsa, csocsám, csocsikám!~A vadmalac egy cseppet se vádaskodott,
5836 25 | semmi közöm a malachoz.~- Vadmalacs les ezs - tekingetett körül
5837 28 | vadrózsa, leghangosabban dong a vadméh. Fejfájára csak ennyi van
5838 13 | csak ezs a malacska vót. Vadnak udzsan elég vad, mert ehul,
5839 22 | összeesküvõt.~- De hát ki vádol engem ilyen szörnyûségekkel?~-
5840 19 | Keserves sírása, magát vádoló hangos beszéde kihallatszott
5841 27 | a hatalom, mint téged a vadon.~Tudtam már, ki beszél hozzám,
5842 26 | a szegény cigányt, s egy vadonatúj aranyat is csúsztatott a
5843 26 | láttam magam körül. A mi vadonunkba nem jött senki, én pedig
5844 16 | a hazsa, ha nekem csupa vadsedret terem is.~Én egykettõre
5845 24 | volna, hogy ezek csak olyan vadsubák.~- Nos, most már lehet menni
5846 6 | Beszélj, szolgám; ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat
5847 17 | kaszát, s kegyetlen haraggal vagdosta vele az orgonabokrokat,
5848 19 | meggyászolni. A torra borjút vágj. Aki jó embered van, azt
5849 13 | mink élünk, öt falu népe vágja õket miszlikbe, ha ide be
5850 8 | hasra, hol a tükrös padlón vágódtam hanyatt. Az uraság szobáiba
5851 2 | az, tisztelendõ atyám - vágott közbe alázatosan az édesapám.~
5852 10 | itt más. Kis gyalogösvényt vágtak a bozóton keresztül a falusi
5853 17 | percben már kirántott karddal vágtattam elõre.~Egy óra múlva vége
5854 29 | Csupa bizakodás, csupa vágyakozás az ember lelke.~Szép, szép
5855 23 | Tilinkó, mert már nagyon vágyom innen a farkasok közé. Hanem
5856 28 | most megvolna a Malajdoki vagyon!~- Az ám, de nem maradt
5857 19 | elégedetten is. Mert ahogy örült a vagyonkájának, úgy fájt a szíve jó uráért.~
5858 17 | Nem telt bele fél óra, vagyont ért az a rossz köpönyeg.
5859 22 | földhöz kegyetlen.~- No, vagytok-e még többen? - mordult rá
5860 22 | lágy a nézése, mint az írós vaj. Akár kenyérre lehetett
5861 10 | Tudod, egyik öreg holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét.~
5862 12 | kialkudott a számunkra egyheti vakációt, és azzal kihajtottunk a
5863 25 | gondolta magában, és lekerült a vakdûlõre. Itt ugyan rosszabb az út,
5864 16 | fogva, akármerre jártunk, valahányszor csak szerét ejthette Tilinkó,
5865 18 | majd csak utoljára hadzsuk. Valahodzs majd csak less, mert úgy
5866 11 | hármunknak. A két testvér valahogy mégiscsak álomba forgolódta
5867 16 | sorozószobáját, hallom ám valahonnan ezt az irgalmatlan hegedûszót.~-
5868 7 | lehetett hallani, mikor valamelyikük azt mondta, hogy ekkora
5869 10 | uraságoknak szíveskedek valamivel - nyúlt a zsebébe a jáger. -
5870 7 | Ki leste meg? - várta a választ visszafojtott lélegzettel
5871 15 | fordított a legény, s csak úgy a válla fölül szólt vissza:~- Meg
5872 21 | olyan szegényemberes munkát vállaljon, mint én, de arra már nem
5873 2 | gyíklesõt, barátom - legyintette vállon az uraság -, inkább a kést-villát
5874 10 | az mind a Malajdokiakat vallotta ura-gazdájának, öt faluban
5875 10 | megettem útközben a diómat - vallottam be pityeregve.~Nagyot kacagott
5876 6 | királyfi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben, kérdés
5877 17 | a furulyámat fogadja el. Valódi kõrisfa. Csontnyaka van
5878 24 | Tilinkó. - Van ám itt miben válogatni, nem úgy, mint segény helyen.
5879 11 | bátran. - Édesapám, én nem válok el a testvéremtõl.~Már akkor
5880 15 | mifelénk, valami szegény vándorló diák lehetett, látszott
5881 1 | adott a madárnak, árnyékot a vándornak, rõzsét a szegény embernek.
5882 11 | falhoz, fejemre húztam a vánkos sarkát: mind nem ért az
5883 23 | Egyetemre nem járhatok, de vannak nekem jó embereim, akik
5884 13 | megjött az elsõ levél. Olmütz várába vitték rabnak, mindjárt
5885 27 | VÁRATLAN VENDÉG~Hevertünk Tilinkóval
5886 9 | délután minden híradás nélkül váratlanul hazaérkezett Gáspár úr.
5887 8 | a lábamra meg Csömödér Varga szabott szép sárga csizmát,
5888 8 | csizmát, akit csak Nyárveszti Vargának hívtak, mert nyáron sose
5889 21 | ti fehér kalácstokon.~- Várj csak. Szeretnék segíteni
5890 10 | de most nem kérünk a varjúpaprikásból. Még megtanulnánk tõle károgni.~-
5891 19 | Malajdokit nem lehet ám varjúpaprikással meggyászolni. A torra borjút
5892 10 | Fõz õ, azt mondja, olyan varjúpaprikást, hogy olyant még a püspök
5893 24 | ád a nádas, akár egy égés vármegye melegedhetik mellette.~Mire
5894 18 | Csipóhalmot. Mert akkor a varnyú mondsa a semünknek, hodzs
5895 19 | semmi dolgod. Felöltözve várom a halált, ahogy a Malajdokiak
5896 22 | szót.~Szép holdas estéken a Városmajor-erdõre jártunk ki, ha a magyar
5897 12 | hétre nagy ünnepe lesz a városnak. Egy nagy magyar hazafi
5898 19 | átbujdostuk az utat hazáig. A városokat kerültük, mert azokban már
5899 8 | belõlem.~Szép zsinóros ruhát varrattak a számomra a Dudaorrú Bojtok
5900 27 | Nádország millió békája mind varrta a papucsot, csak akkor hagytak
5901 26 | Valami osztrák tábornokot várt, annak a fogadására készítgette
5902 22 | volt, akit onnan osztrák vártömlöcbe vittek, de volt olyan is,
5903 28 | akart kigyulladni, hiába vártunk. Nyilván elaludt az öreg
5904 8 | értem a majorból, hogy a vasárnapot velük tölthessem.~Míg a
5905 25 | hajtanám. Hova hajtom? Hát a vásárra. Mért adom el? Kinek mi
5906 14 | köszörültek, aratókaszák görbe vasát halálkaszává egyenesítették
5907 4 | hiszen a villámhárítót vasból szokták csinálni.~- Igen
5908 3 | a nagyapám. Erõs, mint a vasék. Azt is elmondtam, milyen
5909 10 | kis gödröt lyukasztott a vashegyû botjával a dombtetõn.~-
5910 19 | nem került helyére a nagy vasládába. Hiszen a jobbágyok már
5911 7 | úr pedig nézte. Mögötte vasládika feketéllett a hóban.~- Elég
5912 8 | aranydrágaságok voltak az elásott vasládikában, hanem Kossuth Lajos levelei,
5913 17 | hanem harc, háború. Ki-ki vaslapátot, sulykot fogjon a kezébe,
5914 1 | kilincset, hogy a nehéz, vassal szegett ajtóból is vele
5915 4 | Addson isten, ami nincs, vedse el, ami van - ez volt a
5916 12 | az éljen messze az utca végén, s nemsokára láttuk is már
5917 8 | VÉGES-VÉGIG CSUPA PRÓBA~Nagy eszirõl
5918 22 | szépen, hogy vessünk neki véget.~A mi kvártélyunkon fõztük
5919 21 | elsõ egyetemi esztendõnk. A végét gázoltuk már a másodiknak
5920 13 | hoztál. Egyet-mást el kell végeznem, mielõtt a császár vendégségébe
5921 7 | parancsára végzett. Azt ugyan végezni kellett, amikor parancsolták,
5922 18 | innen, még rossabbul is végezshessük. Mert ha a nímet ránk tesi
5923 14 | arcára, ha reszketõ ujjaival végigcirógatta a Matykó arcát, és kereste
5924 7 | kicsit erre a sóhajtásra. Végigdõlt a lócán, befordult a fal
5925 18 | hadnaggyal beszélsz?~A cigány végighemperedett a véres földön, úgy kacagott.~-
5926 13 | katonák megérkeztek, és végigheveredtek a tornácon. Gáspár urat
5927 19 | kellett mosolyodnom, ahogy végignéztem magamon. Olyan rongyos volt
5928 16 | szúnyogok a nádasokból. Olyankor végigrántotta Tilinkó a lószõrt a juhbélen.~-
5929 17 | szép bot. Farkasfej van a végire faragva.~Azzal idenyújtotta
5930 19 | akkor is! Malajdoki-arany ez végtülen-végig. Hát legyen most is a Tamás
5931 2 | azt mondja neki Bavina -, vegye csak le a nyerget is, mert
5932 6 | õket elõ. Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat
5933 4 | köszöntése.~- Mit adjon, mit vegyen el, te Tilinkó? - kérdezi
5934 28 | hagytunk egy kis segítséget.~- Vegyetek kenyeret, itt a rávaló.
5935 8 | rajta a nagy úr.~- Na, mire végzi, Márton? - kérdezte nyájasan.~-
5936 19 | Párizsból, s az mind azzal végzõdött, hogy: „Nagyapám, küldj
5937 15 | fiam. Ahol a haza hasznom veheti. Ha katona kell, leszek
5938 22 | kiváló hazafi, akirõl példát vehetnének az ilyen éretlen fiatalemberek.~
5939 15 | Az a hír járta róla, hogy vékával méri az ezüsthúszast, lapáttal
5940 22 | magyar nevet. Sunyi ábrázatú, vékonydongájú legény volt, édes beszédje,
5941 16 | ezredes azonban, mikor egyszer véletlenül a szeme elé került, megismerte
5942 27 | elnyikkantotta magát.~- Vesedelem - vélte Tilinkó.~- Vendég - mondtam
5943 13 | Kossuth Lajos a kastély vendége, a negyedik reggel elvitte
5944 19 | volt a Tamás úr tora. A vendégek is bekocogtak akkorára:
5945 19 | Bögre úr aztán kivezette a vendégeket a konyhára, letessékelte
5946 26 | köszönni ne kelljen a nagy vendégnek.~- Az utolsó pajuszos lászadót
5947 13 | végeznem, mielõtt a császár vendégségébe mennék. Kerülj beljebb,
5948 18 | A halántékomban zúgott a vér, tüzes karikák táncoltak
5949 23 | becsületesen megfizetik. A veréb télen se hal éhen, mert
5950 4 | Veszekedett hideg volt, a verebek százával csipogtak a sövény
5951 2 | mester.~- Hát a szamárkámat - veregette meg apám szeretettel a szamárka
5952 19 | ezüstkoporsót.~- Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört
5953 13 | se dongott.~- Édes magyar véreim - csendült föl a Gáspár
5954 13 | hogy te beteg vagy.~Nehéz verejték gyöngyözött a Matykó homlokán,
5955 7 | öreg uraságot. Gáspár úr verejtékezve ásta a gödröt, Tamás úr
5956 9 | elfelejtettem a tudományomat.~- Veressük le a csõsszel! - ragyogott
5957 13 | bécsi császár az éjszaka, veretlen ne hagyja a magyarok istene
5958 19 | parancsolta!~Alig ülnek le, veri valaki a kaput erõsen. Kicsoszog
5959 23 | Megmondta gonosz zsandár, verjen meg õtet az Isten!~- Sose
5960 22 | magyarok vagytok! A maga vermében fogjuk meg a rókát!~Készakarva
5961 21 | mikor az embernek láncot vernek a lábára.~- Matykó, ennek
5962 16 | igyekezett, annál sebesebben verõdött össze a két térde.~- Hol
5963 11 | rózsák gallyai gyorsabban verõdtek össze, s az álmukból fölriadt
5964 14 | malajdokiak. Rebesgették már, hogy vérrel kell megvédeni a magyar
5965 12 | megtanulnod.~Szép hosszú vers volt, a kezdetére még most
5966 12 | férfiú... - fogott bele a versbe, aztán kimeresztett szemmel
5967 7 | Törõcsik lesz a neve ezentúl.~Vért kergetett az anyám arcába
5968 22 | generális, aki az aradi vértanúkat kivégeztette. Az pedig úgy
5969 22 | odarobogott Vas Elek is.~Verte a talpát a földhöz kegyetlen.~-
5970 8 | majorba, mint akit orron vertek.~- Mi baj, gazduram? - nevetett
5971 16 | az erdõk mélyén álmukból verték föl!~- Lóra, husárok, hátunkon
5972 28 | Nádországot. Mi a diófák alatt vertünk tábort, a vízimadarak elmentek
5973 27 | elnyikkantotta magát.~- Vesedelem - vélte Tilinkó.~- Vendég -
5974 16 | meg nem becsíltelek, vagy veslek én téged többet a kezsembe,
5975 27 | Nádországnak: három ágyat vess, Tilinkó!~
5976 24 | hogy aki jó sorba jutott, vesse meg a szegény atyafiait?~
5977 26 | vezet, azt nyomban tömlöcbe vessék. De akárki lesz is, de akármilyen
5978 22 | is eszeltük szépen, hogy vessünk neki véget.~A mi kvártélyunkon
5979 7 | a piacra.~- Emberek, ki vesz eladó macskát?~Persze kinevette
5980 16 | a kõszent, mert észre se veszed, mire leharapja a fejedet.~
5981 7 | kérésem volna, nagy jó uram. Veszedelemben van az elásott kincs.~-
5982 23 | onnan kitiltottak. Az ilyen veszedelmes embernek nem való a tudomány.
5983 8 | voltak, csakhogy nagyon veszedelmesek. Bécsben már akkor nagyon
5984 4 | mégiscsak besompolygott hozzánk. Veszekedett hideg volt, a verebek százával
5985 19 | most az ezüstnek. A pénzbõl veszel fakoporsót, azt kihozod
5986 24 | megsajnáltam. Ha el nem veszelõdne, kitelelhetne velünk. Tavaszra
5987 3 | nem szokott lenni.) Elõ se veszlek, csak odalent a vízen, ott
5988 24 | Nádország nem hagyja éhen veszni a maga lakóit.~Aludni is
5989 14 | utolsó Malajdoki vagyok, nem vesztegethetem el az életemet. Nem is maradok
5990 22 | udvarra vittek ki: ott volt a vesztõhely.~Ebben a nagy épületben
5991 21 | már mi lesz velünk?~- Éhen veszünk itt az első héten, mielőtt
5992 23 | oda küldje a csizmáját, vetek rá olyan foltot, hogy a
5993 8 | mint a szentírást. Elégetni véteknek tartotta volna õket, ha
5994 18 | Magyarországon, s a lábon maradt vetésben bûbájosan pitypalattyoltak
5995 28 | faluba. Együtt járnak ringó vetések, gazdagon megáldott szõlõk
5996 19 | õ utolsó ágyát deszkából vetették?”~Odakapott a mellén a bõrzacskóhoz.
5997 7 | ahol meghúzhatja magát? Vetettek-e neki valahol egy jó falatot?~
5998 27 | ellened meg a hazám ellen vétettem. A haza már szabad.~Erre
5999 7 | amikor az öreg macskába vetettük utolsó reményünk horgonyát.
6000 8 | girbegörbe betûket meg a Matykó veti. Petykó szelíd galamb, Matykó
6001 24 | nekik konyhakertjük is: õk vetik a békalencsét. Hínár úszkál
6002 28 | lehetett szántani, be lehetett vetni a malajdoki nádast.~~Malajdoki
6003 22 | mindjárt szuronyos bakák vettek körül, és elvittek abba
6004 2 | tanult ember. Rossz néven is vették az uraságnak, hogy olyan
6005 27 | szabad-e nekem magamnak is vezekelni érte?~Csodaszépen ragyogtak
6006 27 | nyomorúságtok társául? Ti vezekeltetek az én bûnömért: szabad-e
6007 27 | Malajdoki Mátyást.~- Nem vezeklés ez, testvér: megváltás.
|