15-bille | bimbo-egyez | egyfo-fazot | fecsk-hajlo | hajna-jaras | jarha-kival | kivan-magat | magav-nagyo | nagyt-pirit | piron-szamr | szams-tettu | teved-vezek | vezer-zuhan
Rész, Fejezet
6008 14 | a haza nem szólítana.~- Vezéreljen az Isten, fiam - borult
6009 16 | Nagyobb részük foglyul esett vezérestül.~Szép piros kendõjével jó
6010 17 | mezőről:~- Jön az ellenség! A vezérük maga a valóságos Hüvelyk
6011 14 | Petykó fiam! Dióbél! Gyertek, vezessetek le a kriptához!~A nagy kert
6012 26 | hogy akit ez a jó ember ide vezet, azt nyomban tömlöcbe vessék.
6013 21 | bízta az üzleti könyvei vezetését. Azért kaptunk mind a ketten
6014 12 | megindultunk Biczók mester vezetésével a nagyvendéglő elé, akkorra
6015 11 | neki az utat az égbe? Ki vezeti vissza a Jóisten térdire?~-
6016 11 | álmukból fölriadt pillék vidáman csapongták körül a liliomok
6017 29 | érlelt.~Igaz, nem olyan vidámkék most az ég, mint tavaszon,
6018 23 | kalapodba ezt a csomó aranyat, vidd vissza Malajdoki Matykónak.
6019 7 | putrijában. Astán a házsra is vidsázsna, míg kenyér után járok.~
6020 17 | visszautasításra, inkább örült neki. Víg csaholással ugrándozta körül
6021 9 | Ne sírj, kis Dióbél - vigasztalt olyankor, mikor Matykó valami
6022 6 | sírba hajló.~- Nem baj az - vigasztalta koronás gazdáját a bölcs
6023 13 | magyarok. Engem ne féltsetek, vigyáz énrám az Isten szeme a tömlöc
6024 7 | régen dugtak föld alá. Aztán vigyázatosan ellépegettek, még a hó is
6025 22 | kivégeztette. Az pedig úgy vigyáztatott ránk, mint a tûzre.~Szörnyû
6026 1 | nagyon félti kend az erdejét, vigye haza az udvarába!~Erõs Törõcsik
6027 26 | õrt álló cseh katonának:~- Vigyetek gonosz lázadót temlecbe
6028 1 | ezt értette ki a katona vigyorgásából, s ezért lobbant egyszerre
6029 25 | Nádorságban is disnótor - vigyorodott el helybenhagyólag az öreg.~
6030 3 | Harmadnap végre jó hírt vihettem Bedeginek. De nemcsak hírt
6031 2 | de õ bele nem ült isten világáért, csak úgy utána ballagott.
6032 17 | kergették õket a tábori tüzek világánál egy darabon.~Én magam fáradtan
6033 19 | Lipcsébe, Londonba, hadd élje világát az utolsó Malajdoki. Ilyenkor
6034 19 | szíve jó uráért.~Bögre úr világéletében mindig engedelmességhez
6035 13 | hiszen úgyse látja az írást. Világért sem szabad neki megtudni,
6036 15 | marad Tamás úrnak, ha õ is világgá megy.~- Nem szabad azt a
6037 26 | minekünk semmi közünk ahhoz a világhoz, amelyik Nádországon kívül
6038 7 | mert nem volt, csak a hó világított be a hasadt ablakon.~Már
6039 7 | ablakok, csak az egyiken világlott át gyönge gyertyafény, azt
6040 18 | VILÁGOS UTÁN~Szaladt már az osztrák
6041 18 | nincs mán abbul semmi se. Világosnál körülvett bennünket a tenger
6042 23 | állott víz az italom. Egyéb világosságom nem volt a vak sötétben,
6043 24 | elutazgatnak, mert nagyon szeretnek világot látni. Van nekik konyhakertjük
6044 21 | és kelletlenül. Az egész világra haragudott, de csak énvelem
6045 4 | Nene, gazsduram, hát villámfogdosó, hadd ledsen a segény csigánnak
6046 4 | nevetett az apám -, hiszen a villámhárítót vasból szokták csinálni.~-
6047 16 | Guyon volt az igazi neve. Villámnak csak a katonái nevezték
6048 28 | helyen tartja azs esit. Minek vinném én est vissa azs úrfinak? -
6049 14 | már régen rozmaringgá meg violává változott volna. Reggeltõl
6050 24 | levele, mint a nádnak, de a virága olyan, mint a sekfûnek.
6051 11 | bele. Csak a jázminbokrok virágai libegtek szelíden, ezer
6052 29 | karácsony.~Igaz, leperegnek virágaink, s úgy ingatják ágaikat
6053 29 | menyasszonyruhás fáival, bimbózó virágaival, dalos madaraival nagyon
6054 24 | Bezzeg nem olyan kevély a virágos káka. Az szépen összeszövetkezik
6055 19 | mire ért haza.~Térden állva virrasztotta át az egész éjszakát a halott
6056 26 | fickándozott benne valami.~- Örömet visek a Rossjancsi barátomnak -
6057 3 | nagy cethal lesz, csak jól viseld neki gondját.~Ebbe aztán
6058 3 | az állat. Pedig gondját viselem ám. Már enni is adtam neki.~-
6059 1 | ragadványneve, de azt büszkén is viselhette. Erõs Törõcsiknek hívták.
6060 23 | Hanem gyermekeim gondját viselni kötelességem. Ha én magát
6061 25 | bennünket a malacska, ost vissamén vaddisnónak. Teleraktam
6062 2 | hosszában a borbélyt. - Inkább visszaadom a tíz pénzt, csak menjen
6063 27 | ez, testvér: megváltás. Visszaadtad az emberekben való hitemet,
6064 22 | mormogott a morva, s megint visszabújt a helyére. De akkorra már
6065 28 | Már akkor szaladt Tilinkó visszafelé. Ugyan mi van a kezében?
6066 7 | leste meg? - várta a választ visszafojtott lélegzettel az uraság.~-
6067 25 | fohászkodta el magát Tilinkó, visszafordulva mérgében. S most ez egyszer
6068 19 | addig istenkedett neki, míg visszakapta negyven aranyért. A maradék
6069 8 | elszakadtam a gazdapályától. Visszakeseredtem a tudományokhoz.~
6070 5 | Inkább sírva fakadt, s visszakínálta az ajándékot.~- Én már megettem
6071 5 | felmondtam neki a barátságot. Visszakívántam a mindennapi kenyeret.~-
6072 15 | meg.~- Ha én mindenkinek visszaköszönnék, mindig járna a karom, mint
6073 16 | mikor õ hajnal szürkülésén visszalopódzott a vackára.~Attól fogva,
6074 12 | az életem történetét, és visszanézek a kisdeákkoromra, összefolyik
6075 19 | katonának, de aztán csak visszasompolygott a gazdájához, nem tudott
6076 1 | az útból, Törõcsik pedig visszaszólt, ahogy elhagyta õket:~-
6077 19 | Kicsoszog Bögre úr egymagában, visszatér másodmagával: a tékozló
6078 13 | nekidõlt a tornácnak. Mikor visszatértünk, akkor már az ajtó mögül
6079 23 | volt, aki a másik oldalról visszaüssön. Soha rabcella nem volt
6080 17 | kutya nem sértõdött meg a visszautasításra, inkább örült neki. Víg
6081 19 | úré. Ebbõl fogja õ neki visszaváltani az ezüstkoporsót.~- Kár,
6082 19 | vagy sétált le s fel a visszhangos termekben, s döfködte a
6083 22 | tudhatta az ember, miért viszi be a porkoláb. Elég volt
6084 13 | Nagyra nõj, kis Dióbél, mire viszontlátlak!~Petykóval a kapuig utánaszaladtunk
6085 1 | a faluban. Gyepenhegyes Viszotának hívták a kisbírót, mert
6086 26 | fogdmegeit mindjárt utána, vitette is a jámbort maga elé.~-
6087 6 | szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok: legkisebb
6088 13 | elsõ levél. Olmütz várába vitték rabnak, mindjárt megkerestük
6089 21 | ahhoz való türelmem. Hanem vívóiskolát nyitok a módosabb pajtásaimnak.
6090 21 | Matykó -, fel akarok csapni vívómesternek.~- Vívó? Aha, tudok aztat.
6091 11 | kelyhét. Még a szökõkút vize is szinte ütemre szökött
6092 28 | alatt vertünk tábort, a vízimadarak elmentek a víz után, s hasztalan
6093 10 | rókának, kígyónak, békának, vízimadaraknak sivatag tanyája. Ember lakója
6094 25 | kicsit visított, de egy marék vízimogyoró mindjárt megbékítette.~-
6095 10 | Kivirágozva a nevenincs vízivirágok tarka bokrétáival, telehímezve
6096 3 | halászember volt, aki a vízparton lakott egy nádkunyhóban.
6097 3 | nekem, menjek ki vele a vízpartra szedrezni.~Az ilyenre én
6098 24 | ahová nyáron nem erest a vízs, most már van gerendája,
6099 14 | neki a tanulmányainkról, a vizsgáinkról, amiket a városban tettünk
6100 24 | Esünk mink még rántott vízsityúkot is, de majd csak sátoros
6101 24 | a nád közt járni, mert a vízsnek nincs gerendája.~Nádkévékbõl
6102 28 | évszázados gazdájától, a víztõl s uralma alá hajtani az
6103 3 | sótartó kupáját, telemerítette vízzel, beleeresztette a keszeget,
6104 2 | az Úristen, hé?~- Hegyet völgy nélkül õ sem teremthet -
6105 8 | szamár vagy te, öcsém - vörösödött el mérgében fülig az öregúr,
6106 23 | tõled valamit. Mit gondolsz, volna-e még nekem egy kis hely az
6107 3 | mintha máris a horog hegyén volnék. Abba se hagytam addig,
6108 13 | sose felejtsd el, hogy te voltál mindig az életem legnagyobb
6109 14 | kereste bennük a Petykó vonásait.~- Szép deli férfi lesz
6110 24 | tudom, de olyan keservesen vonított, hogy megszántam. Fölvettem,
6111 16 | kincset, s már elõhúzta a vonót is, mikor hirtelen elsötétedett
6112 19 | annál büszkébben simogatta a zacskót, mennél jobban szegényedett
6113 13 | kilépett a tornácra, és a zajongó nép meglátta, egyszerre
6114 4 | a falu végére. Lemosta a zápor az istálló tapasztását,
6115 6 | Szíve facsarodott, könnye záporozott, öregbéresének ahogy panaszkodott:~-
6116 16 | valahol.~Abba a ládikába volt zárva, ahol a hegedûjét tartotta,
6117 14 | fejét a vak ember. - Lengõ zászlókkal, rohanó hadakkal álmodtam.
6118 26 | fogta két marékra a nagy zászlós bajuszát, hogy a fõnök urat
6119 16 | kiderült, hogy a hajnali zenebonában golyó tévedt hõs Tilinkónak
6120 25 | tüsszentett bele, mintha az ég zengene.~„Valami szerencse ér ma” -
6121 16 | ujjal, s a húrok csodálatos zengése egyszerre talpra riasztotta
6122 10 | szellõlebbenésre, susog, zizeg minden fuvallatra. Kivirágozva
6123 1 | homokos gödrök közt mégis úgy zöldellett, mint valami óriás bokréta.
6124 11 | hogy az alvó levelek meg se zördültek bele. Csak a jázminbokrok
6125 11 | felelte ezüstlevelei zörgésével, karcsú orma ingásával a
6126 13 | megállni hallgatódzni: melyik zokog olyan keservesen, a jó fia-e
6127 16 | a másik pillanatban már zokogott, jajgatott, harsogott az
6128 4 | ezt a tréfát mégis nagyon zokon vehette Tilinkó, mert sokáig
6129 19 | drágaköves süvegforgókra, a zománcos mentecsatokra, az ezüsttálakra,
6130 26 | Tilinkó, az fickándozott a zsákjában, azt rekesztette be a tömlöcbe.
6131 10 | Hát majd megválik, hány zsákkal telik - mosolygott Tamás
6132 23 | Járkeltél malomban, másztál zsákok közt, csupa liszt lett nekednek
6133 2 | hordott, téglát hordott, zsákot hordott, s ha egyéb dolga
6134 3 | volt rajta, amin semmiféle zseb nem szokott lenni.) Elõ
6135 15 | sárga csikó fickándozik a zsebemben. Éppen most eresztették
6136 5 | én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával,
6137 15 | ménesbõl.~Azzal ráütött a zsebére, úgyhogy megcsendültek benne
6138 2 | Az már beszéd - dugta zsebre apám a krajcárkáit -, mert
6139 1 | tárva-nyitva volt az öregapám zsellérkunyhójának a kapuja, most azonban az
6140 8 | inast nevelnek belõlem.~Szép zsinóros ruhát varrattak a számomra
6141 11 | csöndes muzsikaszó kezdett zsongani a levegõben. Olyan halk,
6142 16 | már hetedhét fûzfa ellen zümmögtek a szúnyogok. Amikor aztán
6143 2 | édesapám.~Lett erre nagy zúgás, maga Malajdoki Tamás is
6144 18 | láttam. A halántékomban zúgott a vér, tüzes karikák táncoltak
6145 23 | a cigány, hogy végig ne zuhanjak a földön.~- Esem a lelkedet,
6146 1 | harmadikra szörnyû ropogással zuhant rá a szomszédaira.~- Teremtõ
|