Rész, Fejezet

 1       1,  1 |           fog tanítani - mondta az igazgató, ahogy bemutatkoztam neki,
 2       1,  1 |            használati utasítást az igazgató, különben érdemes öreg pedagógus,
 3       1,  7 |         nem otan kel keresni üket, igazgató úr. Otan én már felaskaltalak
 4       1,  7 |       múzeumi dénárnak.~- Hát úgy, igazgató úr - mosolyog a szelíd arcú
 5       1,  8 |        elvezetem én egy darabig az igazgató urat, úgyis arra van menésem.~-
 6       1,  8 |           valahol, Cuci?~- Tessék, igazgató úr - nyitott ki Cuci egy
 7       1,  8 |            meg addig megkeresem az igazgató úrnak a késnyelet.~- Micsoda
 8       1,  8 |        ezért magának?~- Semmit se, igazgató úr - teszi hátra Cuci János
 9       1,  8 |            a szemük.~- Megjöttünk, igazgató úr. Ha vélekszik még rám.~-
10       1,  8 |   Megmérték, Cuci?~- Hát. Ahogy az igazgató úrtól láttam. Csak nekem
11       1,  8 |       Magyar Hírlap újságban, hogy igazgató úr fölmagasztalta a szőregieket.
12       1,  8 |     Sztojkov. Majd szembesülünk az igazgató úrral, hogy Klára is van
13       1,  8 |          ezt nekünk adni?~- Tudja, igazgató úr, nekünk nem volt olyan
14       1,  8 |            semmi. Ha majd bontatja igazgató úr a temetőt, és fölvesz
15       1,  10|           rendőrségre vigyem őket, igazgató úr?~- Isten őrizz! Hiszen
16       1,  11|            aki fizet érte, és akit igazgató úrnak kell szólítani.~De
17       1,  11|           kell szólítani.~De ha az igazgató úr nincs jelenlétben, akkor
18       1,  11|          dolgot a múzeumnak, és az igazgató úr képében megszállja a
19       1,  11|       olyan ijesztő a rém, mert az igazgató úr huncut ember, és úgy
20       1,  11|           is benne foglaltatik, az igazgató úr most már teljesen tökéletes
21       1,  11|              Vajz? - toppan meg az igazgató úr, aki most őszintén értetlen,
22       1,  11|            a fene, aki ültette.~Az igazgató úr most már tisztában van
23       1,  11|           felett.~- No?~- Nézze... igazgató úr... nem akartunk mi rosszat
24       1,  12|         aranyfibulát a múzeumba.~- Igazgató úr, tetszik tudni, micsoda
25       1,  12|      tetszik tudni, micsoda ez?~Az igazgató úr egy kicsit megszédült,
26       1,  12|         Meg is veszem annyiért, ha igazgató úr ad nekem érte ötszázat.~
27       1,  12|            nekem érte ötszázat.~Az igazgató úron meglátszott, hogy szeretne
28       1,  12| mosolyodott el a Város, részben az igazgató úrra, részben az Attila
29       1,  12|          kicsit a láda fenekén.~Az igazgató úr ezután nyakába vette
30       1,  12|           az üzlet - telefonált az igazgató úr az aranyművesnek. - Most
31       1,  12|     ugyanakkor átadta a nyugtát az igazgató úrnak az ötszáz pengő ellenében.~-
32       1,  12|             szorongatta a kezét az igazgató úr. - Hát most már, ugye,
33       1,  12|           már igen - derült fel az igazgató úr, és átadta az írást,
34       1,  12|          ékszerész. De most meg az igazgató úrnak támadt kétsége, hogy
35       1,  12|       Tessék. Számítottam rá, hogy igazgató úr ezt meg fogja kérdezni
36       1,  12|       mosolyogva, és mosolygott az igazgató úr is.~„A londoni börze” -
37       1,  13|              Hát egy kis áldomást, igazgató úr - sütött ki Mihály szeméből
38       1,  13|          ki ezen a hangon a sorsát igazgató misztikus hatalom nevét.~
39       4     |            a kutya.~Azalatt Gruber igazgató szétszalajtotta az örömhírrel
40       4     |             készségeskedett Gruber igazgató úr.~- Nem feledtem én semmit -