Rész, Fejezet
1 1, 1 | körülüli a mesemondót.~Az ám, csakhogy a jurtában nincs
2 1, 1 | akarta adni, hogy ő is tudja ám ezt.~Erre aztán egészen
3 1, 2 | kakastejes kenyeret nem eszik ám otthon még karácsony estéjén
4 1, 7 | csakhogy ez a varjú nem várja ám be az embert. Amúgy jó ember,
5 1, 9 | a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület.~A városi
6 1, 10| az a talált arany?~- Itt ám - ütött a kislajbizsebre.~-
7 2, 1 | helyette, ha levágják.~- Nem ám, ebben igazad van, testvér -
8 2, 1 | megmondom neked, hogy vagyunk ám többen is, akiknek nem parancsol
9 2, 1 | padisah. Gyere velem, tudok ám egy titkos helyet, ahol
10 2, 2 | lerakta!~- De még azt is ám, aki a kenyerét kitanálta! -
11 2, 2 | tüzességen.~- Meg is kellene ám a kakukkot fogni, nagyuram.
12 2, 2 | kendnek is rossz hírét viszi ám a kakukk a zágoni lányokhoz.
13 2, 2 | lányokhoz. Nem szeretik ám azok az olyan legényt, aki
14 2, 3 | egyszer csak elébe áll ám Barázda Márton.~- Megkövetem,
15 2, 4 | nagyon régi urak voltak ám ezek!)~A királyasszony azonban
16 2, 4 | Higgye el kegyelmed, van ám ez a Bécs olyan szép, mint
17 2, 4 | Csakhogy itt nem lehet ám olyan ludakat tenyészteni,
18 2, 5 | kend! Egy Thurzót nem lehet ám varjúpaprikással meggyászolni.
19 2, 5 | rongyos katonamundéron.~- Az ám, ni - ötlött az eszébe neki -,
20 2, 5 | már nem jár a komp!~- Nem ám! - kiáltott vissza András. -
21 2, 8 | eset? De azért ne hagyd ám itt ezt a kis körömfaladékot
22 4 | szellőzködni a vízpartra. Látja ám, hogy a sörházkaszárnya
23 4 | erősebb lenne ennél.~- Az ám - biccentett Széchenyi -,
24 4, 2 | az egyszer igazán szedje ám a tenyerébe a lábát.~- De
25 4, 5 | De nem kis homok van ám ott, hanem nagy.~- Nem nagy
26 4, 5 | a várostól, nem vagyunk ám mi elmaradt emberek!~S azzal
27 4, 5 | telefonra.~- Látod, van ám nekünk ilyen is!~Abban a
|