Rész, Fejezet
1 1, 3| ÚRI KALAP~Márton, a szép szemű foltozószűcs
2 1, 3| Hová olyan gangosan, Márton? - szólította meg pipaszárvégrül.~-
3 1, 3| parancsolatokhoz való viszonya iránt.~Márton szűcsöt soha az életben
4 1, 3| igencsak elmuladoztak, s Márton a szegények szűcsévé vált.~-
5 1, 3| anyám is juhászember lánya.~Márton szűcs lehorgasztotta a fejét.
6 1, 3| negyvennyolc!”. Maga faragta ezt Márton fiatalkorában, mikor még
7 1, 3| ahogy Mártontól látták. Márton a köszörűkövön kalapáccsal
8 1, 3| szögön.~Egy hatosra tartotta Márton a kortörténeti emléket a
9 1, 3| hatos helyett, mire pedig Márton ráeszmélt a tévedésre, akkorra
10 1, 3| Hacsak ezt nem gondolja, Márton. Ez egy ténybeli úri kalap,
11 1, 3| Másnak tizenöt krajcár volna, Márton, de magának megszámítom
12 1, 3| Ilyen kalapja még nem volt, Márton. Ezt hordhatja télen-nyáron,
13 1, 3| hányhat benne a szérűn.~Márton fizetett, és vitte a kalapot.
14 1, 3| lesz az a kalap magának, Márton - állította meg a szűcsöt.~-
15 1, 5| Mit szól ehhöz, Mártony?~Márton, az édesapám, nem szólt
16 2, 3| alkalmával elfogtak egy Barázda Márton nevű magyar huszárt. Nagykőrösi
17 2, 3| meg a választ:~- Barázda Márton a becsületes nevem.~- Nagy-e
18 2, 3| vállára.~- Hallod-e, Barázda Márton, mondanék én egyet, kettő
19 2, 3| huszárnak:~- No, Barázda Márton, eredj vissza békességben.
20 2, 3| emlékül.~El is fogadta Barázda Márton nagy köszönettel az ezüstmarkolatú
21 2, 3| csak elébe áll ám Barázda Márton.~- Megkövetem, gróf úr,
22 2, 7| lator kend!~- Ejnye, ejnye, Márton! - csak ennyit felelt Messzi
23 4, 1| be, ha írást ad neki róla Márton József professzor úr, aki
24 4, 1| volna, ha lett volna kinek.~Márton professzor úr egy kis dörmögés
|