Rész, Fejezet

 1       2,  5|         nemigen vesztegetett rá a nemzetes úr, de amit mondott, az
 2       2,  5|      esztendőben tovább éltesse a nemzetes urat, mint a múlt esztendőben!~
 3       2,  5|        mint a múlt esztendőben!~A nemzetes úr máskor ilyenkor mindig
 4       2,  5|       régi pénzek, és elfogyott a nemzetes úr leereszkedő kedve is.~-
 5       2,  5|         öreg szolgának.~- Igenis, nemzetes uram! - csapódott össze
 6       2,  5|            Bolond kend!~- Igenis, nemzetes uram!~- Én meg régi pénz
 7       2,  5|    Kimentem a divatból.~- Igenis, nemzetes uram!~- Én most lefekszem
 8       2,  5|  lefekszem és meghalok.~- Igenis, nemzetes uram! - roggyant meg két
 9       2,  5|        holnap ilyenkor.~- Igenis, nemzetes uram!~- Csönd! Aki engem
10       2,  5|        éltünk, együtt múljunk el, nemzetes uram...~- Micsoda?! - emelte
11       2,  5|          Micsoda?! - emelte föl a nemzetes úr fenyegetve a botját. -
12       2,  5|      Azzal tisztában volt, hogy a nemzetes úr meg fog halni. Úgy lesz,
13       2,  5|         meg öreg szemével, hogy a nemzetes úr ott várja a halált az
14       2,  5| megeredtek a könnyei.~- Lelkem jó nemzetes uram! - zokogta keservesen.~
15       2,  5|        ajtó, és ott állt előtte a nemzetes úr. Kardosan, kucsmásan,
16       2,  5|       Bolond kend! - mordult rá a nemzetes úr. - Olyan paprikást főzött,
17       4    |     purdéja is, azt is átengedi a nemzetes úrnak tizenöt forintért...~
18       4    |         hogy éjfélig tósztoztak a nemzetes urak - szerencsére a tósztok