Rész, Fejezet

 1       1,  4 |            apámnak is.~- No hát én mégiscsak azt mondom - felelte -,
 2       1,  4 |          kedve.~A jövendőmet azért mégiscsak Kunz tanár úr találta el
 3       1,  10|         ostor. De azért jobb lábát mégiscsak visszahúzza lassan, gondolkozva,
 4       1,  11|      reménye horgonyát, hogy hátha mégiscsak akad egy kis giliszta vagy
 5       1,  12|          semmit, de azért utoljára mégiscsak diadalt kukorított. A tyúkokban
 6       1,  12|           nézett rá a gyerek, hogy mégiscsak odadobta neki a bolondságot. -
 7       1,  12|            kollégáitól, s utoljára mégiscsak magára hallgatott, bevitte
 8       1,  12|           némi kétségek között is, mégiscsak megjelent időre. Bátorítónak
 9       2,  1 |        mert hiszen ebben az időben mégiscsak ő viselte a legfontosabb
10       2,  5 |          arc! In-dulj!~Hanem aztán mégiscsak visszaszólította a vén cselédet:~-
11       2,  8 |   perzekutor is, de azért utoljára mégiscsak rávetette Jóskára a rab
12       2,  10|             De azért a második érv mégiscsak meggyőzte őket. Vasárnap
13       2,  10|           se nagyobb, de a szégyen mégiscsak kisebb. Imre gróf is igen
14       2,  10|    kancelláriából. Mert a megye az mégiscsak más, mint a katonaság, az
15       4     |            is bebizonyította, hogy mégiscsak magyar ember. Kétszer szedett
16       4,  1 | Stancsicsnak felragyogott a szeme. Mégiscsak sikerülni fog Bécset megmagyarosítani!~-
17       4,  4 |            is járt iskolába, s így mégiscsak tud egyet-mást Bem apóról.