Rész, Fejezet

 1       2,  4|      kezével veregette meg az öreg Buzogány András szőrmók ábrázatát,
 2       2,  4|     villant föl a büszkeség lángja Buzogány András bokros szemöldöke
 3       2,  4|           az lett abból, hogy mire Buzogány András befogta hízóba az
 4       2,  4|       vitézei közé állt a két ifjú Buzogány. Hamar megszokták a jó helyet,
 5       2,  4|   királyasszony udvarában, s mikor Buzogány András fölkocogott hozzájuk
 6       2,  4|            szittyák hordanak.~Öreg Buzogány András megcsóválta a kócos
 7       2,  4|            megint fölnézett Bécsbe Buzogány András. Meg nem ismerte
 8       2,  4|     meredeznek az orra alatt.~Öreg Buzogány András megsodorta az orra
 9       2,  4|         útba: a fiaimat keresem, a Buzogány gyerekeket.~- Poszogány,
10       2,  4|       bokáját:~- Királyasszony, én Buzogány András vagyok, a Buzogány
11       2,  4|          Buzogány András vagyok, a Buzogány fiúk atyja.~- Ismerünk,
12       2,  4|       ecettel.~Nem haraggal felelt Buzogány Andrásnak a haragos szóra,
13       2,  4|       magyarnak a macskáimat!~Öreg Buzogány András palkonyai nemesúr
14       2,  4|           Látni látok - mordult el Buzogány -, de mi az istennyilát
15       2,  4| hadivállalat azonban nem sikerült. Buzogány András úgy szaladt ki a
16       2,  4|         udvari tányérnyalók.~- No, Buzogány uram - pillantott oda Mária
17       2,  4|          az udvari cselédség.~Öreg Buzogány András pedig, két marékra