Rész, Fejezet
1 1, 1 | újságíró koromban keresek, de azért el lehetett költeni
2 1, 1 | sétapálcával is lehet boldogulni, de akik legfőbb jóakarattal
3 1, 1 | az oroszlánok vermében, de az valami olyasféle lehetett,
4 1, 1 | esztétikát, politikát, de a kalcinált szódának a nevével
5 1, 1 | hogy „szamár vagy, fiam”? De akkor én hazudok, azt pedig
6 1, 1 | csöppet ártalmatlan volt. (De csak éppen annyira, amennyire
7 1, 1 | nem lett volna semmi baj. De így bizony nemcsak a gyerekek
8 1, 1 | hogy nem éntőlem tanulta, de hát ahhoz a nagy hasú őmagasságának
9 1, 1 | feküdt bennem az ördög, de most már talpra ugrott.
10 1, 1 | erősen. A gyerek rám bámult, de ahogy a szemem sarkával
11 1, 1 | járok inasiskolai vizsgákra, de szavamra mondom, ilyen művelkedést
12 1, 1 | vonjam vissza a lemondásomat. De mivel hajthatatlan voltam,
13 1, 2 | etettek a szomszédjai.~- Jaj de kár beléjük tömni azt a
14 1, 2 | mellette talált elszaladni. De olyan szerencsétlenül, hogy
15 1, 2 | sajnáltuk is szegénykét, de bizony egyikünknek se volt
16 1, 2 | is ingyen adta a tojást. De még másodikat is kínált,
17 1, 2 | szednél ki darabjából, ugye? De hiszen megeszem én azt a
18 1, 2 | húszast keresett a jámbor. De egyben sem talált.~Hanem
19 1, 3 | megemelte a Bánatos Szent előtt. De ezt se a jó Isten nem vette
20 1, 3 | kibuggyan belőle az öröm, de a vásáros nem szólt többet,
21 1, 3 | elrendezgetett magában.~De azért Mártonnak tovább is
22 1, 3 | kukucskálta meg a rongypiacot. De aztán elmúlt a céh, a bőrruhát
23 1, 3 | szűcsné szeme. - Én nem bánom, de akkor én is eladom a nagy
24 1, 3 | asszony volt a szűcsné. De most fölszegte a fejét,
25 1, 3 | atyafisága. A szűcsné maga nem, de ha megharagították, akkor
26 1, 3 | simára borotválta az állat. De aztán jött a hatvanhét,
27 1, 3 | vize is keresztülfolyna, de azért így is nagyon illett
28 1, 3 | tette műgyűjtővé a szűcsöt, de az is lehet, hogy ez csak
29 1, 3 | volna is már erre vevő, de ezt nem adom akárkinek.~-
30 1, 3 | tizenöt krajcár volna, Márton, de magának megszámítom tízért.
31 1, 3 | csinálni a kiskunok között. De a kiskunok nem hagyták Holló
32 1, 3 | fizetett, és vitte a kalapot. De hogy vitte, Istenem! Hímes
33 1, 3 | törölgette bele a port.~De nemcsak a szűcs vitte a
34 1, 3 | is a boltajtót támogatta, de most már jobb kedvvel. Annak
35 1, 3 | magamformájúnak.~- Persze, persze, de hát akkor kinek vette?~-
36 1, 3 | kinyitja a lelkem.~Szaladt is, de azért a nagypatika tükörablaka
37 1, 3 | szőlészeti rendtartás.~- De furcsa kalapja van, édesapám -
38 1, 3 | törvények szögesdrót kerítéseit, de ezt az egy bűnöm tudom,
39 1, 4 | tetszett volna legjobban, de az édesapám nagyon megmérgesedett.~-
40 1, 4 | olyan copfdivat minálunk is!~De nemcsak édesanyámnak volt
41 1, 4 | ez a lesújtó ítélet volt. De azért Kunz tanár úr tárgyilagos
42 1, 4 | bársony kalapját, és kiment, de még akkor is rázta a nevetés.
43 1, 4 | fel bennem némi fantáziát, de az egész más irányba szolgált,
44 1, 4 | éjszaka ereszkedik az agyamra. De azt is éreztem, hogy hirtelen
45 1, 4 | a hangtól rezzent össze. De már mindegy volt, mert a
46 1, 5 | sokoldalúbb foglalkozás, de úgy látom, a városatyák
47 1, 5 | elkészültem egy-egy testtel. De azért megcsináltam őket,
48 1, 5 | ott lett volna a helyük, de szegény anyám így könnyebben
49 1, 5 | nevezett. (Persze e nélkül, de g-vel.) Én ugyan zs-vel
50 1, 5 | se tudtam volna, mi az, de így is nagyon tetszett a
51 1, 7 | tudomást, amit nekik írtam! De hát a honfoglalókat se hagyhatom,
52 1, 7 | a szőregi Szív utcában. De hogy adóemelés ne legyen
53 1, 7 | kirakva az udvara, kertje. De hát azzal ne is próbálkozzak,
54 1, 7 | dolgos ember a Máder úr, de nagyon magának való, s az
55 1, 7 | ásatni még a dédunokámnak is.~De a szőregiek sehogy se akartak
56 1, 7 | Mindenki tudott a régiségekről, de mindenki a szomszédja földjében.
57 1, 7 | benne egy-két krampuszt, de kicsi volt a földecske,
58 1, 7 | tenni, akire megharagszik.~De János vásárhelyi ember,
59 1, 7 | méhecskéket ne zavargassuk. De ez nem is tartozik a mi
60 1, 7 | is haragudott, meg én is, de nem egymásra haragudtunk.
61 1, 7 | elkezdte azt nekem magyarázni, de olyan világosan, mint egy
62 1, 7 | halottak kikubikolása terén, de még ilyent nem értem. Hogy
63 1, 7 | kiszáradt szőlővesszőt.~De mondani nem mondtam, mert
64 1, 8 | szegény ember Klárafalván. De olyan szegény, hogy még
65 1, 8 | először kezet fogtam vele. - De legalább nem lehet összetévesztem
66 1, 8 | körül valami hiba lehet.~- De hát sok ilyen kitalálásuk
67 1, 8 | megbántani az apja emlékét, de restellte volna, ha azt
68 1, 8 | Sztarizombortól a Doberdóig, de nekem sohase jelent meg
69 1, 8 | én vonatom rég elfütyült. De megérte a késnyél, mert
70 1, 8 | mintha színaranyból volna, de sima. Látja, ezt a griffes
71 1, 8 | asztalfiókban, ládafiában, de nem ért az semmit, míg a
72 1, 8 | őket a sokablakos házba, de ahogy megláttak, igen bizodalmasan
73 1, 8 | ostyavékony dénárja ezüstből, de egészben. A harmadikban
74 1, 8 | körömmel kapargattuk őket, de nagyon kemény volt a föld,
75 1, 8 | Az osztán szuperált is, de tudja isten, azóta nem tudok
76 1, 8 | holt se más, mint az élő, de azért mindig úgy megképzenek
77 1, 8 | igen szépen megköszönjük. De ezt nem fizetségért tettük.
78 1, 8 | lehetett megszólalni:~- De a bicska? Az már csak nem
79 1, 8 | jószántambul adom ajándékba.~- De emléket csak adhatok érte?
80 1, 9 | basát ugyan nem találtam, de rátaláltam magamra. Már
81 1, 9 | mondja az egyik szolgámnak, de úgy, hogy én is halljam.~-
82 1, 9 | annak egy se.~- Nono! Most. De otthon? Mikor a parádés
83 1, 9 | jobban meg volna hatva. De a városi szem előtt minden
84 1, 9 | felé ütődnek a kanalak, de Börcsök még egyre kedveskedik
85 1, 10| bevallani, ilyenek vagyunk, de hát mit csináljunk neki?
86 1, 10| lopva kiásott smukkjait.~De hát én semmit se akarok
87 1, 10| világossága, ha maga van, de ha a többiek fölkarolják,
88 1, 10| kiskunom. Ugyan csak tizenegy, de a tizenkettedik nem számít.
89 1, 10| maga fajtája se szereti, de határozottan van tekintélye.
90 1, 10| és kevéslik a napszámot. De hát akkor mért nem mondják?
91 1, 10| az orrát.~A nap kisütött, de a kedélyek nem. Máskor együtt
92 1, 10| nevetgélve, egymást ugratva, de most kettes-hármas csoportokra
93 1, 10| csoportokra szakadoznak. Halkan, de izgatottan vitatkoznak itt
94 1, 10| a szava, mint az ostor. De azért jobb lábát mégiscsak
95 1, 10| belerúgni édes atyámfiába, de rögtön a helyzet magaslatára
96 1, 10| Ugyan a János is hallotta, de az nem számít, mert az a
97 1, 10| nem arany, hanem pirit. De még annak is kalkopirit.
98 1, 10| Szemre szebb, mint az arany, de nem haszonra való. Se vasat,
99 1, 10| a kén törékennyé teszi. De szikrát lehet belőle csiholni,
100 1, 10| az acélkovája a taplóhoz. De az is lehet, hogy ő is úgy
101 1, 10| mint a tanári vizsgán, de sokkal kevesebb eredménnyel.~-
102 1, 10| beszéljenek. Addig maga őrizze, de vigyázzon rá, mint a két
103 1, 10| Nem vallattam ki efelül, de láttam reggel a bicskával
104 1, 10| mázsás darabok is vannak.~- De ember - dühödtem rá -, hát
105 1, 10| csavargatta.~- Ebbe beleegyesülök, de Szögedébe nem mögyök. Mert
106 1, 10| az autót, még látszott; de az emberek akkor is elgondolkozva
107 1, 10| autónk borzasztó sebesen. De a Jakab bácsi pusztán élesedett
108 1, 11| kitudódik, mit tud a vajz, de előbb tán annak kellene
109 1, 11| isszák, csak ássák, ásóval. De csak akkor, ha van olyan
110 1, 11| igazgató úrnak kell szólítani.~De ha az igazgató úr nincs
111 1, 11| úrfélének a kezébe került, de azzal se igen járt jobban
112 1, 11| piramisokat az akkori lojalitás. De azért mindig visszajöttek
113 1, 11| szereti-e a medvecukrot. De még azt is megteszi, hogy
114 1, 11| holt ember maradványait, de világért se állna meg mellettük,
115 1, 11| most őszintén értetlen, de hamar föltalálja magát. ‑
116 1, 11| kicsit vadaskodtak tőlem, de az csak azért volt, mert
117 1, 11| aranyat kerestetek velük, de nem akarom nekik megmondani,
118 1, 11| se hallotta a szaláminak. De éppen az önzetlen szeretet
119 1, 11| derekam a leltározásukba.~De egyszerre úgy pattantam
120 1, 11| Akkorát, mint egy kölesszem. De hát az is ezer esztendő
121 1, 11| persze csak úgy magamban. De nyilván meglátszott rajtam,
122 1, 12| földben az aranyfibula, de mikor előbújt belőle, nem
123 1, 12| mint a világ hatalmasainak, de senki se hallott még tőle
124 1, 12| a disznó ismer szégyent, de az is lehet, hogy a disznó
125 1, 12| egy piros kukoricaszemhez, de keménynek és mozdíthatatlannak
126 1, 12| kakas képes. Nem ért semmit, de azért utoljára mégiscsak
127 1, 12| a nagy fényesség.~- Hű, de szép metália - vette a tenyerére
128 1, 12| följebbvaló esztendőkben, de az se az volt.~- Valami
129 1, 12| milyen sárga. Réz mög üveg.~De azért kipróbálta a szélit
130 1, 12| óranehezéknek - mondta az ember, de olyan rettentő könyörgősen
131 1, 12| a bolondságot. - Ne no, de hát mit tudsz vele csinálni?~
132 1, 12| ugyan jogos tulajdonosának, de már a rozsdás ollót nem
133 1, 12| gyenge a kútfenék homályában, de azért mindjárt eldugta az
134 1, 12| tarisznyáján tündöklik feléjük, de ebben csak az emberek a
135 1, 12| fölenged a dermedtsége, de eszébe jut az is, hogy az
136 1, 12| írások bajt szoktak csinálni. De hát nem tett ő semmi rosszat -
137 1, 12| ereszti legelni a tehenet, de csak olyankor, mikor az
138 1, 12| körül lehet valami hiba. De abban nem ő a hibás. Ő be
139 1, 12| nem szólt róla senkinek. De meghitel rá az asszonnyal
140 1, 12| dugta vissza a szájába, de ettől észre is tért. Megmondta,
141 1, 12| kilencszáz pengő körül van. De a paraszt, akitől elvettem,
142 1, 12| kaphatta volna: „hoci, nesze”. De hát honnan teremtsen ő elő
143 1, 12| barátom, itt kultúrfölény van, de pénz nincs. Azt nekem előbb
144 1, 12| előbb össze kell szedni. De összeszedem, ha térdig kopik
145 1, 12| Adjon háromnapi haladékot, de addig is hagyja itt a fibulát.~
146 1, 12| pengőt ugyan adott a Város, de hát az nem elég. Itt muszáj
147 1, 12| dolgod, hogy szabadítasz ki.~De nem telt bele félóra sem,
148 1, 12| rátenyerelt a fibulára. - De azt előre megmondom, hogy
149 1, 12| ember igazolhatta, hogy de bizony érdemes a múzeummal
150 1, 12| a kalapját az ékszerész. De most meg az igazgató úrnak
151 1, 12| haragudjon meg a kérdésért, de csakugyan kifizette ön a
152 1, 12| tarisznyacsatjáért.~- Írást? De hát mit akart azzal?~- Istenem,
153 1, 13| helyen tovább is tenger, de most már ne vízből, hanem
154 1, 13| azóta jöttek-mentek a népek, de ezt a helyet mind Átokházának
155 1, 13| szokta mondani, hogy ej, de borzasztó nagy homok van
156 1, 13| bolond, akkor nagy bolond, de hát ilyennek is csak lenni
157 1, 13| lova van Mihálynak.~- Igen, de erre az alkalomra szerzett
158 1, 13| No majd én is ott leszek. De hát a többi napszámos? Azok
159 1, 13| egyensúlyt. Én is fölháborodtam, de az nekem jót szokott tenni.
160 1, 13| Kerestem a szülét a szememmel, de már akkor nem volt ott.
161 1, 13| bekeszegelt hozzám. Szent isten, de megöregedett ez a menyecske,
162 1, 13| ezeket? - ezt gondoltam, de csak azt kérdeztem, mi jót
163 1, 13| nyugtattam meg az asszonyt.~- De van abban más is, az Isten
164 1, 13| legyen irgalmas nekünk!~De ezt már olyan szívbeli kétségbeeséssel
165 1, 13| királyokat.~- Ejnye, ejnye, de tökéletlen emberek maguk.
166 1, 13| kicsit húzni is kellett. De csak a küszöbömig. Ott kihúzta
167 1, 13| misztikus hatalom nevét.~De hát én nem vagyok a magyar
168 1, 13| nekimögyök velük a Tiszának, de azt nem engedöm senki istenfiának,
169 1, 13| Tisza.~- Az - mondom -, de az se bizonyos. Látja, a
170 1, 13| így meg löhet érteni, de hát akkor miért nem így
171 1, 13| ott, ahol a legmélyebb.~De ezt már csak súgva mondta,
172 2, 1 | mint amennyit elvesztett, de olyan állandó és olyan eredményes
173 2, 1 | mégolyan tehetséges is.~De ahol tehette, ott saját
174 2, 1 | eregeti a füstkarikákat, de valahányszor kiereszt egy
175 2, 1 | lehetett elégedve a szultán, de ő az éjszakák rendjéről
176 2, 1 | be-belesve a karavánszerájokba. De sehol se füstölt a csibuk,
177 2, 1 | az ember, ahol viszket, de ne szálljon szembe a sorssal,
178 2, 1 | a legyet, hogy csípjen.~De hát a naplemente olyan szép
179 2, 1 | beletántorodott a dühbe. De a szpáhi ormótlan nagy legény
180 2, 1 | szívderítő program volt, de a részleteket színezni olyan
181 2, 1 | hogy „a bosszú megőszülhet, de meg nem öregedhet”. Most
182 2, 1 | Mézet köpsz, testvér, de epe bugyborékol benne. A
183 2, 1 | pipaszárral is ellátnám a baját, de a nagyúrnak több jár, s
184 2, 1 | nem találtatott az bűnnek. De véleményt nem mondott senki,
185 2, 2 | restellte ezt a gyerekséget, de hát kibe mit oltott az Isten,
186 2, 2 | citrusfák sima bőribe - de a zágoni szag nélkül csak
187 2, 2 | gondolatok felhőfutásával. De mikor elfogy a füves zacskó,
188 2, 2 | Mert ha igen titkollya is, de észre lehet venni, hogy
189 2, 2 | száját megöblögette vele ‑, de csak nagyon akadozott az
190 2, 2 | császárhűségre hódolt, de az van legmélyebbre temetve.
191 2, 2 | fundamentumát lerakta!~- De még azt is ám, aki a kenyerét
192 2, 2 | osztotta bibliai csodának.~- De hiszen van itt más csoda
193 2, 2 | semmi bántásuk nem lesz, de még ha az ő gyukjok a mi
194 2, 2 | hallották sóhajtani Rákóczit. De nemcsak sóhajtott, meg is
195 2, 2 | mérgeskedett Jávorka -, de ha a fejedelem azt kívánja?~
196 2, 2 | mondja, hogy „kukkuru”.~De akárhogy ette az irigység
197 2, 2 | máskor majd frissebb lesz. De bizony mindig elaludta a
198 2, 2 | majd ki a vén Sibriket.~De hogy a deák meg se moccant,
199 2, 3 | négy porosznak a csákóját, de a sokaság végre is erőt
200 2, 3 | volt a poroszok vezére, de a magyarok csak Tótlábú
201 2, 3 | Foglyul esett Tótlábú gróf is, de hamarosan kiváltotta a rabságból
202 2, 4 | Mosolygósnak ugyan ez is mosolygós, de az ilyen mosolygásban nem
203 2, 4 | soha nem szemérmeskedtek, de az urak csak a vállukat
204 2, 4 | amikor az volt a divat. De hát mi lett volna ebből
205 2, 4 | köszörülte a torkát az öreg. - De hát az a szép dróthajatok
206 2, 4 | szegődtetek be majommutogatónak?~- De édesapánk, hát csak nem
207 2, 4 | mint otthon a hajdúk?~- De a kirelájzumát a gazdátoknak,
208 2, 4 | míg ez a csúf világ tart.~De azért a harmadik őszön is
209 2, 4 | Nem tiltja azt senki, de nem illik. Nem szereti a
210 2, 4 | szelíden elmosolyodott.~- De hátha nem mennek?~- Kik?
211 2, 4 | keserves Ponciusát neki, de ríva fakadhatott ennek az
212 2, 4 | mordult el Buzogány -, de mi az istennyilát csináljak
213 2, 4 | kutyát uszíthatott rá - de a királyasszony kedvéért
214 2, 4 | hogy maga is szégyellte. De hát olyan fújva, prüszkölve
215 2, 4 | fejemnek, elég rusnya jószágok, de alighanem tigristejet szoptak
216 2, 4 | szalonnázott a boglyák árnyékában, de gyertyagyújtás idejére pontosan
217 2, 4 | szorongatott a két első mancsában. De úgy álltak ott, mintha csak
218 2, 5 | vesztegetett rá a nemzetes úr, de amit mondott, az szentírás
219 2, 5 | régi időkben mondott is, de hol vannak már azok! Egyéb
220 2, 5 | A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol
221 2, 5 | ajánlta a borjút az aranyért, de vele kívánta a dolmányt
222 2, 5 | Búvármadarakat formáztak, de olyan fülük volt, mint a
223 2, 5 | már olyan éktelen kövérre, de felelni csak a Virgonc szokott
224 2, 5 | kezdték nyitogatni a szemüket, de nyulat nem lehetett látni.
225 2, 5 | víz fölvette az udvart, de nem bírt a megriadt jószággal,
226 2, 5 | csikónak. A farkát el is kapta, de mindjárt le is merült vele
227 2, 5 | még ilyen is eszébe jut, de azon még jobban ámulatba
228 2, 5 | ember elkezdett tapogatni, de nem találta a zacskót.~-
229 2, 5 | ilyesmit fel szokás kapni. De nem bírta fölvenni.~- Hát
230 2, 5 | halott. - Markold mög jobban!~De markolhatta azt, csak nem
231 2, 5 | jégtábla úszott még rajta, de a komp már megindult. Átment
232 2, 5 | A víz se igen zajongott, de nagyon habzott a széle,
233 2, 5 | Nem a végrehajtót várta, de az jött meg. Sok zenebonás
234 2, 5 | András, annak kellett lenni, de igen messze vidékről való
235 2, 5 | abbahagyták a szántást, de azért soha ekkora nyüzsgölődés
236 2, 5 | fogja!~A ló nekiiramodott, de az udvar széliből visszafordult.
237 2, 5 | fűzfák koronája közé ért. De az is lehet, hogy az már
238 2, 5 | végzöd? - kereste a kutyát. De a kutya még csak nem is
239 2, 5 | csak a víz locsogását, de látni sok mindent látott,
240 2, 5 | hogy a kutya morog valahol, de már nem is morog, hanem
241 2, 5 | kéményen jól kiszolgált a hang. De mit ugathat. Ez nem az ijedség
242 2, 5 | hangja, hanem a haragé. No de ez már szűkölés! Már csak
243 2, 5 | a víz, föl-föl is kapta, de azért csak beviaskodta magát
244 2, 5 | meg tudott kapaszkodni, de utoljára csak fölért. Megszalonnáztatta
245 2, 5 | elnevették magukat.~- Ejnye, de kutyahitű ember kend! Akkor
246 2, 5 | esztendeig csöndben van, de akkor föllázad, és a legmagasabb
247 2, 6 | kisgyerek gügyög a bölcsőjében. De akkor haragos volt a Szillér,
248 2, 6 | forgatták a faluházán a levelet, de alig tudtak eligazodni rajta.
249 2, 6 | úgy, hogy majd éhen halt, de aztán szolgált neki a szerencse.
250 2, 7 | hívták, ami nagyon szép név, de tán még ő maga se tudta
251 2, 7 | nem kívánom senki kárát, de jusson eszébe, ha megéri,
252 2, 7 | valamelyik elhalt testvérkémé, de azért ha a gyerek meghalt
253 2, 7 | következett a harmadik kérdés, de arra még apámnak kellett
254 2, 7 | az alkalmatlankodásért. De mindig tudtuk, hogy az utca
255 2, 7 | csinálta, arra sose jöttünk rá, de az bizonyos, hogyha Messzi
256 2, 7 | volt bedugva az ereszbe - de soha úgy nem járt nálunk
257 2, 7 | mosolygott az édesapám -, de hát azt se tudod, mire való.~-
258 2, 7 | keresztapám lopós ember. De ezt nem rossz végrül mondták,
259 2, 7 | szarkatermészet szorult a komába, de máskülönben nagyon tökéletes
260 2, 7 | istállóajtóról a kallantyú, de hát azért édesapám csak
261 2, 7 | Volt ugyan neki több is, de ez volt a legkedvesebb,
262 2, 7 | is megeszik a vén lator.~De hiába vártuk, nem jött,
263 2, 7 | ki is gömbölyödött azóta. De bizony nem törődött Messzi
264 2, 7 | út, mint az országúton, de alkalmasabb a célszerű szegény
265 2, 7 | egyszerre lefogta a szemét. De legalább nem csúfolkodott
266 2, 7 | kínálta porcfűvel, papsajttal, de a malacka csak nem nyitotta
267 2, 8 | akkor megroskadt egy kicsit, de a rabvallató tekintete még
268 2, 8 | biztos.~Jóska megrettent, de csak azért, mert nehezlette
269 2, 8 | hátra sincs kötve a keze.~De bizony érte Jóskát egyéb
270 2, 8 | hogy marhapásztor voltam, de mint ésszel élő embör, hamarosan
271 2, 8 | míg a szömem ki nem nyílt, de aztán csak jóra fordult
272 2, 8 | számolgattam én azokat. De nem sok híja löhet a kétszáznak.~-
273 2, 8 | fel a perzekutor szeme. De csak az almáriumra villant.
274 2, 8 | volt az a legutóbbi eset? De azért ne hagyd ám itt ezt
275 2, 8 | nevetett a perzekutor is, de azért utoljára mégiscsak
276 2, 8 | bólintott Jóska. - Szép pénz. De nem böcsület.~- Ha pedig
277 2, 8 | dacosan fejét a betyár. - De maga felel érte az Isten
278 2, 8 | tekintetes urat. - Ne haragudj, de ez egyszer nem igazi csirkét
279 2, 8 | tekintetös urat, ne haragudjon, de ez eccör nem igazi nevöket
280 2, 8 | egy igazi is, a majsai, de azt mög mán öt esztendeje
281 2, 9 | ez nem volt szép tőlem, de nem egészen én vagyok benne
282 2, 9 | a madarásztói csárdában! De most már, hogy tudom, megírom
283 2, 9 | egy kis szalonna?~- Van, de avas.~- Palástul vetem én
284 2, 9 | borocska volna-e?~- Van, de hernyós.~- Annak is megfelelek
285 2, 9 | meggondolatlan vállalkozás volt, de azért már csak állta az
286 2, 9 | bántsa a mérges csárdást, de a messzöly bort egy hajtásra
287 2, 9 | nem ért az úr magyarul?~De az inspektor nagyon is értett
288 2, 9 | csárda felé ebben az életben.~De hát az inspektornak szándékát
289 2, 9 | Isten a tekintetes urat, de régön láttuk erre mifelénk!~-
290 2, 9 | verhettek fel érte a zsiványok. De micsoda árt kell majd ezért
291 2, 9 | inspektor fogatni akart, de a csárdás nevetve támaszkodott
292 2, 9 | bántják a másik jó embört. De mög ha fél a tekintetes
293 2, 9 | húsz pengő volt a sarc.~De hát azért csak megvirradt
294 2, 9 | árendát kifizetni a városnak. De most mögadom, nézze, ami
295 2, 9 | olvasókönyvben találkoztam volna. De hát az mindegy. Nagyobb
296 2, 10| konzervatív politikus volt ugyan, de emberséges gondolkodású
297 2, 10| a piactéri kalandról.~- De méltóságos uram, nem nagyon
298 2, 10| Mondta az, könyörgöm, de akinek ostor van a kezében,
299 2, 10| vállalni a huszonöt pálcákat, de csak házi kezelésben. Az
300 2, 10| hozzá, kezet is csókol érte, de már azt a csúfságot mégse
301 2, 10| sebesen tilalom ellenére!~- De most már csakugyan nem értem
302 2, 10| városkapitány a főbíróval. De azért a második érv mégiscsak
303 2, 10| hajdúk meg is jelentek, de a dezentor helyett megint
304 2, 10| nyilvános botozásnak is, de egy kis módosítással. Ne
305 2, 10| fájdalom azzal se nagyobb, de a szégyen mégiscsak kisebb.
306 2, 10| történt, hanem délelőtt.~- De bocsánatot kérek, szemtanúk
307 2, 10| az éjszakának számít.~- De én, mint a szent korona
308 2, 10| akarok.~- Méltóságod igen, de a katonaság nem. Az ellen
309 2, 10| érvelt, akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függőleges
310 2, 10| a lovakat, mint azelőtt, de hogy az esztendők még sebesebben
311 2, 10| ellenzem, édes gyerekem.~- De a méltóságos gróf urat kérném
312 2, 10| Vállalom, kedves fiam.~- De szeretném előbb az adósságomat
313 2, 10| várni, mint mond a törvény. De attól házasodhatsz, fiam,
314 2, 10| részeges csizmadia megkerült, de a pereceskofa meghalt, s
315 2, 10| jövendölnek az újságok.~- De méltóságos gróf urat kérném
316 3, 1 | akkora hős, mint Napóleon, de mindenesetre okosabb ember
317 3, 1 | csak az ingfodra vörös, de ha a fenséges úr kurtábbra
318 3, 1 | palatínus, aki magyarul érzett, de németül káromkodott, amikor
319 3, 1 | össze a palatinus a kezét. - De hát tudja, domine professzor,
320 3, 1 | Ofener Zeitungban is.~- De hát... de hát - hüledezett
321 3, 1 | Zeitungban is.~- De hát... de hát - hüledezett a palatinus -
322 3, 1 | Anton el akart illanni, de a lovaglás ellenfél belekapaszkodott
323 3, 1 | felkiabált az ablakba:~- De papa, Anton azért haragszik,
324 3, 1 | asztalfiából három ezüsthatost. De aztán meggondolta a dolgot,
325 3, 1 | Telegrafáló masinéria. De a hazai hírlelők távirgánynak
326 3, 1 | rábízva az ország kasszája ‑, de szenvedélyes numizmatikus
327 3, 1 | forradalom is megbukott, de a Chappe-telegráf néhány
328 3, 1 | palatínust a Gellért tövében, de csak lépve bírt menni a
329 4 | akar feljönni Szegedre. De hát nem jött, akárhogy várták,
330 4 | Olyan, mintha hajó volna, de hajó nem löhet, mert nem
331 4 | úr se látott még ilyent, de mint olvasott férfiú, mindjárt
332 4 | megvivátozták ugyan a grófot, de úgy maguk közt csekélylették
333 4 | elnevezvén azt szipának, de ezen nagyon fölbosszankodott
334 4 | igen, azt szipákolják, de ezt szívják - felelte Vörösmarty -,
335 4 | nevetett ugyan az embernek, de a szíve könnybe lábadt tőlük.~
336 4 | megtanulni az ország nyelvét.~- De melyiket? - kérdi az angol. -
337 4 | biccentett Széchenyi -, de annyival nehezebb is lenne,
338 4 | gróf úr, a bot az enyém, de nagyon boldog volnék, ha
339 4 | vonakodott egy darabig, de végre elfogadta a pálcát,
340 4, 1 | Táncsics Mihály néven ismeri, de százegynéhány évvel ezelőtt
341 4, 1 | fantasztával volt már dolga, de ilyen megkeveredett emberrel
342 4, 1 | csizmapucolója és szótár készítő. De ő a tizenegyedik foglalkozást
343 4, 1 | bólogatott a városbíró -, de hát tud kend magyarul írni?~
344 4, 1 | felnyitotta a nyelvkönyvet. De mindjárt be is csukta, és
345 4, 1 | lehet még magyar nyelven is, de veszedelmesnek még németül
346 4, 1 | különös passzióik vannak, de azoknak nem árt meg semmi.
347 4, 1 | ha magyarul beszélnek. De aki olyanokat képes kigondolni,
348 4, 1 | Kunoss Endre is, a két költő. De a prózaírók már akkor is
349 4, 1 | is utánamegy Bécsnek.~- De hát ki akar Bécsben megmagyarosodni?~-
350 4, 1 | népíró meglépte az utat. De életének ez volt a legszebb
351 4, 1 | vagyis nyolcezer váltóforint. De el lehet ennyi rettenetes
352 4, 1 | válasszon, amelyiket akarja. De mi lesz aztán a többi pénzzel?
353 4, 1 | nem is volt az Alföldön. De még akkor is tömérdek pénze
354 4, 1 | már, ötödikes gimnazista, de szakállas, bajuszos. Egyszer
355 4, 1 | Nem, öcsém, az nincs meg, de már olvastam. Greguska tisztelendő
356 4, 1 | már két napja nem ebédelt; de ezt nem mondta, csak megrántotta
357 4, 1 | hirdetést meg kell fizetni. De fizetés ellenében is csak
358 4, 1 | hogy ő megadni megadja, de először bizonyítsa be a
359 4, 1 | adta a testimoniumot34, de a mariahilfi rendőrség húzta-halasztotta
360 4, 1 | Igaz, hogy a hó elolvadt, de Kleener gombkötő üzent érte,
361 4, 2 | újság, ahol rátaláltam, de éppen ez mutatja, milyen
362 4, 2 | mindenszentek litániájába, de még szent Krispinig se jutott
363 4, 2 | engem ki nem szolgál kend.~- De hát elmentem - szuszogta
364 4, 2 | tehetné az egész társaságot.~De hát ki lehetne hírvivő?
365 4, 2 | árkon-bokron keresztül, de sőt a horvát táboron keresztül
366 4, 2 | ám a tenyerébe a lábát.~- De már ezt a messzelyt itt
367 4, 2 | hazafias keserűséggel.~- De bizony már meg is jöttem -
368 4, 2 | horzsolt egy horvát golyó, de már csak visszafelé futtában.
369 4, 2 | rajta volt a korona is, de már csak olyan fityegősen.)
370 4, 2 | érte egy Ferdinánd-aranyat, de a mester nagyon felmérgesedett.~-
371 4, 3 | Morva ember volt ugyan, de a gyerekeit már magyar szóra
372 4, 3 | ördög, mikor rózsaszínű. De ki kíváncsi arra, hogy milyen
373 4, 3 | senkit még a zsandár sem?~- De hát mit csinálunk mink a
374 4, 3 | itt azzal a paksamétával, de a basszista se látott, se
375 4, 3 | veszedelmes ember mellől, de a trupp egyszerre körülfogta,
376 4, 3 | hivatalos konkurrenciának, de hát a nagy emberek delejével
377 4, 3 | fogadott, mert megállt, de csak addig, míg úgy ütötte
378 4, 3 | hallatszott az ulánusok dobogása. De mire odaértek, akkorra véget
379 4, 3 | bajuszú haramiát kereste, de azt nyom nélkül elkapta
380 4, 3 | Gyönyörű tenor hangja volt, de a színészeket nem hatotta
381 4, 3 | megkerül az a petjár basszista.~De hát nem került meg. A basszista
382 4, 3 | itt a kísértetek háziban. De V. Kovács József még itt
383 4, 4 | háborúkat hónapszámra mérték, de a szabadságharcot öt perc
384 4, 4 | tudunk nemzeti hőseinkről. De hogy miért lett belőle Murad
385 4, 4 | ágyúdörgést hallhatott. De a sors kegye nagyon ironikus
386 4, 4 | forradalmár fölkapta a fejét, de fölegyenesedni már nem bírt,
387 4, 4 | Bertalan haldokló Petőfijére. De nincs benne semmi. Ha volt
388 4, 4 | megteszem a kötelességem, de tegye meg az országgyűlés
389 4, 4 | Párizsban akarták eladni, de a franciák nem nagyon törték
390 4, 5 | gépem egy kis homoknak.~- De nem kis homok van ám ott,
391 4, 5 | birkákat láttuk a legelőn, de akármerre tekingettünk,
392 4, 5 | utunk, elhoztuk a tarhonyát. De hát micsoda juhász maga,
393 4, 5 | kérem, tudok is vele bánni, de a danoló gépet jobban szeretem,
394 4, 5 | gramofon az, ugye?~- Az, kérem, de szebb az úgy magyarul, hogy
395 4, 6 | se lesz többé a világon.~De csakhamar kitört a világháború,
396 4, 6 | szélrohamoknak is áldozatul eshetnek. De valószínű, hogy néhány évtized
397 4, 6 | gépmadár a feje felett berreg, de nem szívesen ül bele. Mint
398 4, 7 | népművelődés fejlődése, de ártatlanabb, apróbb babonákkal
399 4, 7 | is elég gyakran hallani, de inkább csak szólásmondásból,
|