Rész, Fejezet

 1       1,  10|         hívják, hogy a „kutyahitű Döncő”. Csúnya, mord kiskun, kötözködő,
 2       1,  10|        tudnának szólni. Kutyahitű Döncő az akácfának vetett háttal
 3       1,  10|          krumpli mehetett bele, s Döncő a fogpiszkálással húsevés
 4       1,  10|    ellenséggel etetném meg.~- No, Döncő - kezdem nyájasan -, hogy
 5       1,  10|           mért piszkálni a fogát.~Döncő keresztbe veti a lábát a
 6       1,  10| kiporciózok harminchat Hunniát. - Döncő! ‑ szólítom, aki legközelebb
 7       1,  10|          tanáltam, kéröm - mondja Döncő a fegyverszünet követelte
 8       1,  10|       aranydarab akkora, amekkora Döncő ökle ezelőtt negyven esztendővel
 9       1,  10|           igaz belüle - vette fel Döncő a harcot. - Hanem az az
10       1,  10|    embörök?~- Csakis! Jól mondja! Döncő érti magát! - voksoltak
11       1,  10|      frontáttörésre.~- Hát nézze, Döncő, mondok én maguknak valamit.
12       1,  10|             hangzott a nép szava.~Döncő a nyakát csavargatta.~-
13       1,  10| bizodalmasan odasúgta hozzám, míg Döncő és Péter fölszöszmötölődtek
14       1,  10|     nagyszájú Döncőnek való.~Mire Döncő kivackolódott az ördögszekérből,