Rész, Fejezet

 1       1,  4 |   copfba a haját.~- No hallja - nevetett szegény szülém -, lehet
 2       1,  4 |       kenyerüket! Csak a szónok nevetett a tréfán a conscia mens
 3       1,  12|    találmányt.~- Eszöd levele - nevetett az ember. - Hiszön látod,
 4       1,  12|        útkaparók a réznumerust. Nevetett is rajta az egész dűlő,
 5       2,  2 |         Kotty belé, szilvalé! - nevetett félfogra az udvarmester,
 6       2,  2 |            Tán keveset ígért? - nevetett Jávorka.~- Mindig egy esztendőt,
 7       2,  6 |  szólnak a monoszlói harangok - nevetett a monoszlói bujdosó.~És
 8       2,  8 |        félj, Jóska, nem harap - nevetett a biztos -, hanem nézd,
 9       2,  8 |         ajtót is ő nyitotta ki.~Nevetett a betyár, nevetett a perzekutor
10       2,  8 | nyitotta ki.~Nevetett a betyár, nevetett a perzekutor is, de azért
11       2,  9 |       uram. Mézes volt a szava, nevetett a képe, mint a bazsarózsa.~-
12       3,  1 |        rázta a kacagás. Szívből nevetett, mint a csiklandozott gyerek,
13       4     |    voltak, hogy azoktól az arca nevetett ugyan az embernek, de a