Rész, Fejezet

 1       1,  3 |      kísértették.~- Majd máskor - mosolygott barátságosan a kísértekre,
 2       1,  4 |         szelíd kék szeme biztatva mosolygott rám.~- I... igen - vágtam
 3       1,  8 |         Nincs azon mit köszönni - mosolygott Cuci -, inkább még a galárist
 4       1,  12|   kereskedő elment mosolyogva, és mosolygott az igazgató úr is.~„A londoni
 5       1,  13|        vele okosan beszélni, mert mosolygott.~- Látja, Mihály, az ennek
 6       2,  5 |  parancsolta?~A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon,
 7       2,  7 |       nektek semmire se.~- Nono - mosolygott az édesapám -, de hát azt
 8       2,  8 |         kékjét, tekintetös uram - mosolygott a betyár, és kedvtelten
 9       2,  10|      huszonöt arannyal.~- Ecce! - mosolygott az öreg méltóságos fáradt
10       3,  1 |      minutum alatt.~- Nem lehet - mosolygott a palatínus. - Bécsnek közelebb
11       4,  1 | mosolyodott el az öreg deák. Azon mosolygott, hogy ő már két napja nem
12       4,  2 |           ment?~- Hát a lábamon - mosolygott Szombati uram, és mutatja
13       4,  5 |  megbarátkoztak az autóval.~- Ó - mosolygott a tanító -, azért, hogy