Rész, Fejezet
1 1, 1 | megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindig átverejtékesedik
2 1, 1 | újságíró voltam akkoriban, s elég emberségesen megfizettek:
3 1, 1 | kegyeltje voltam a sorsnak, s mint szolid és jó erkölcsű
4 1, 1 | kedden este hattól hétig, s azért kaptam a város pénztárából
5 1, 1 | megbírná a kútostorfát, s tán három háza is a Belvárosban,
6 1, 1 | ügye is volt akkoriban, s azt az újságírók piszkálták
7 1, 2 | a szép, akácfás piacon.~S a legtöbbet az ért abban
8 1, 2 | hány? - azt kérdezte tőle. S aki ezt a nehéz kérdést
9 1, 2 | ugrott oda, mint a vércse, s úgy kapta le a fiúcska fejéről
10 1, 2 | lekanyarodott Palkó a tojásosokhoz, s megállt az első kosárnál.~-
11 1, 2 | hozzáütötte a csizmája sarkához, s megcsóválta a fejét nagy
12 1, 2 | meg a markába szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája
13 1, 2 | kellett. Felkapta a kalapot, s elballagott haragos fejcsóválások
14 1, 2 | Megkerültük az iskolát, s mire a másik utcán visszatértünk,
15 1, 2 | tömérdek rántottánakvaló. S a mi városunkban még ma
16 1, 3 | szűcs tisztességtudóan, s tele volt a szeme fényléssel.
17 1, 3 | sarokról kukucskáltak oda, s azért nevezték kiskunul
18 1, 3 | is igencsak elmuladoztak, s Márton a szegények szűcsévé
19 1, 3 | volt a kiskunok földjére, s ezt néha éreztette is vele
20 1, 3 | tisztbéli ember volt a céhben, s egy héten kétszer is simára
21 1, 3 | magát egy héten egyszer, s a kicsorbított borotva rozsdamartan
22 1, 3 | az ember, aki megvette, s két hatossal fizetett az
23 1, 3 | felsége nagy adósságának -, s hálából Istennek tetsző
24 1, 3 | az a megvakult tükör alá, s minden komaasszonyok által
25 1, 3 | drágább tíz krajcárnál, s ne legyen olyan nagy, hogy
26 1, 3 | kedvezett a műgyűjtésnek, s a kincseket mindig lopva
27 1, 3 | lopva kellett hazahordani, s az udvaron tiblábolva meglesni
28 1, 3 | velük osonni a padlásra, s beduggatni őket a titokőrző
29 1, 3 | őket a titokőrző nádtetőbe. S ez volt a magyarázata annak,
30 1, 3 | szétcsapott a rongyok közt, s kihúzott alóluk egy összevissza
31 1, 3 | Lajost meg a negyvennyolcat, s még a határból is kizavarták
32 1, 3 | szűcs is segített kergetni, s nem talált rajta semmi hihetetlent,
33 1, 3 | hármat is lépett egy nyomba, s befordult a keresztutcába,
34 1, 3 | ripakodott a szűcsre az úri fia, s úgy ütötte ki az apja kezéből
35 1, 3 | szalmavackon kócos kis deáknak, s látta az apja szemében frissnek
36 1, 3 | a vallomással. Tedd el, s majd mikor olyan öreg leszel,
37 1, 3 | mikor már nem vagyunk, s nem az örömökért, amiket
38 1, 4 | hanem az életnek tanulunk, s az életben hangosan kell
39 1, 4 | Közigazgatási riporter voltam, s a közgyűlés az iskolák államosítását
40 1, 5 | helyzetben a sarkára tud állni. S ez a tömérdek képességű
41 1, 5 | mert szűcsmester volt, s abban az időben mifelénk
42 1, 5 | mint a hazajáró lélek, s azt hiszem, fekete hajamban
43 1, 5 | ahol ilyent tanítanak! S fölugrott verpánk mellől,
44 1, 5 | szabókést, fogta a kéregpapírt, s egy kis félóra múlva olyan
45 1, 5 | szétbontottam a húgom kedvéért. S akkor derült ki, hogy nem
46 1, 7 | hozzáférhetők mind a két helyen, s nekem is meg kellett öregednem,
47 1, 7 | de nagyon magának való, s az istennek se engedi meg,
48 1, 7 | vertük be egymás fejét, s nem a szabónál rendeltük
49 1, 7 | aki nem adta részletre. S azóta minden történeti korszak
50 1, 7 | mintaszerű régészeti kézikönyv, s ha én gazdag ember volnék,
51 1, 7 | volnék, megvenném az egészet, s akkor lenne mit ásatni még
52 1, 7 | először vetődött Pestre, s a Rákóczi úton azt kérdezte
53 1, 7 | minket.~Megkezdtük az ásást, s az első napon be is fejeztük
54 1, 7 | pernyésgödröt kotortunk ki fenékig, s azt határoztuk, hogy másnap
55 1, 7 | hogy ő az ifjabb Máder, s ez idő szerint az övé már
56 1, 7 | felett. Afféle társuralkodó, s ha a Máderek pénzt veretnének,
57 1, 7 | kihagyom a másnapi munkát, s nézegetjük a kétméteres
58 1, 7 | ásókanállal döfködte a földet, s bogárszemével elhárította
59 1, 8 | az utat az embereimmel, s akkor szólt közbe Cuci:~-
60 1, 8 | volt varjúfészket szedni, s mire előkerült, az én vonatom
61 1, 8 | nincs miből ásatni többet, s István szent király népének
62 1, 9 | mint hogy elhallgatott, s tartotta a haragot estig.
63 1, 9 | napszámosok hazaszéledtek, s csak maga maradt ott halompásztornak,
64 1, 10| kimondani, mint a paraszt, s ez is valami. A kultúraérzék
65 1, 10| hogy éltek, mint dolgoztak, s hogy ebből tanuljanak a
66 1, 10| árkokat, én meg hosszában, s mivel a nyílt összeütközésekre
67 1, 10| szolgálatra a harmadik vármegyébe, s a fehértói frontra kihirdettem
68 1, 10| hajába krumpli mehetett bele, s Döncő a fogpiszkálással
69 1, 10| csirke tartózkodik benne, s azt én mind az ellenséggel
70 1, 10| a Jakab bácsi halántéka. S biztatja a kincset hol szépen,
71 1, 10| szikrát lehet belőle csiholni, s alighanem ilyen hivatala
72 1, 10| utódok. Aranynak nézte, s úgy tetette a feje alá a
73 1, 10| emberek - mondom a népemnek, s elmagyarázom nekik, miféle
74 1, 10| letéteményesére. Magam is úgy tettem, s meglepetve láttam, hogy
75 1, 10| a szemét a gyülekezeten, s ledobta az aranykőzetet
76 1, 11| vadonatúj halmot hánytak, s még azt is jól rátaposták,
77 1, 11| megkérdezi, hány család van, s hogy hát az a kis Rossz-András
78 1, 11| köpött vóna ki az apád”. S mivel ebben a bókban az
79 1, 11| Ilyennek is csak lenni kell, s jó is, hogy van, mert ehol,
80 1, 11| papsajtvirágos árokparton, s ahogy becsattantom a bicskám,
81 1, 11| elvigyorodott, kisgyermeknevetéssel, s addig ugrált a térdemre,
82 1, 11| szalámit fogok ebédelni, s talán azzal se sértem meg
83 1, 11| fölkeresem kis pajtásomat, s megkérdem tőle, szimpatikusnak
84 1, 11| tőlem gránátszirmaik esőjét, s talán tovább is elandalogtam
85 1, 11| ezalatt új árkot kezdtek, s annyi cserepet kihánytak,
86 1, 11| kísérni a keresztdűlőig, s aközben tanítjuk egymást
87 1, 11| seregben mind a nyolc emberem, s nagyon tanakszanak valamin.~
88 1, 12| megkergette a sovány birkát, s egy kíváncsi disznó szaglászta
89 1, 12| lökte odébb a fibulát, s a hangban most már leplezetlen
90 1, 12| megmaradt őszinte lénynek, s nem szimulál érdeklődést
91 1, 12| rúdvégéről a köcsögtartóra, s onnan bíztatta háza népét,
92 1, 12| vagy lámpafénynek tartotta, s elnézegette, ahogy szórta
93 1, 12| kapta a kalapról a medáliát, s bele nem hajította a kútba.
94 1, 12| akad valami rendeltetése. S ha nem, az se baj, legalább
95 1, 12| amiről nem tudják, mire való.~S az aranyfibula csakugyan
96 1, 12| amivel rá lehet erősíteni, s Mityók magatelten mosolyog,
97 1, 12| készül, körülnéz a boltban, s észreveszi, hogy olyan bolt
98 1, 12| járt ő soha ilyen helyen, s nem is jön ide többet, az
99 1, 12| Úristennél egyéb nem látja, s azt is minden esztendőben
100 1, 12| rossz lelkek kergetnek, s egy álló hétig minden éjszaka
101 1, 12| törülgette a homlokát Mityók, s ki nem mondta volna annak
102 1, 12| tanácsot kért a kollégáitól, s utoljára mégiscsak magára
103 1, 12| bejöjjön - ígérte a boltos.~S Mityók, ha némi kétségek
104 1, 12| Itt van beírva, kérem. S tessék elhinni, hogy nagyon
105 1, 13| formázza, amelyből vétetett, s e tantétel igazolásául Mihályt
106 1, 13| szégyenlős ember ez a Mihály. S mivel a nagy urakban, ha
107 1, 13| beültem a sofőr mellé - s most hadd jöjjön a vihar.~
108 1, 13| lökte odább az embert, s aszott kis kezével elkezdett
109 1, 13| embernek gondoltam magát, s nem sajnálnék úgy száz pengőt,
110 1, 13| ijedten is, dacosan is, s köszönés nélkül átnyújtotta
111 1, 13| Most már rágyújtott Mihály, s mire elment, egészen összetestvérkedtünk.
112 2, 1 | azóta se pipálta le senki. S nem kellett neki hozzá alkotmány,
113 2, 1 | népképviselet, országgyűlés s más efféle csiricsáré találmány,
114 2, 1 | szénásszekér állította meg, s a szultán nem dühöngött,
115 2, 1 | nagyon vallásos férfiú volt, s kivégzések alatt mindig
116 2, 1 | futotta a kincseikből.) S egy óra leteltével harminc
117 2, 1 | esik jól a beszélgetés, s aki nem beszélget, arról
118 2, 1 | feje tétetik a réztányérba, s a boltajtó fölé állíttatik
119 2, 1 | követjelentésekben maradt az utókorra. S ez a szultán nem volt se
120 2, 1 | kalifák hivatalos címében, s Murád nagyon komolyan vette
121 2, 1 | adófizető polgár a díványon, s a legártatlanabb képpel
122 2, 1 | maguk alá szedett lábakkal, s legföljebb azzal szórakoztak,
123 2, 1 | ballagott le a tengerpartra, s ott intett egy csónakosnak,
124 2, 1 | bajtársazta le a szultánt, s arra kérte, vigye magával,
125 2, 1 | igen derék fiúnak látszott, s hosszú történetet tudott
126 2, 1 | hal meg az ember, testvér, s talán Izrafil angyal az
127 2, 1 | tesz, hogy „szamár fia”, s ez eddig nem tartozott a
128 2, 1 | értek a Top-háne mellett, s a szpáhi övébe akarta rejteni
129 2, 1 | de a nagyúrnak több jár, s mivel én nem vagyok biztos,
130 2, 1 | támadt az oszlopok előtt, s ez egyszer nem találtatott
131 2, 2 | mosolyogta el magát a deák, s nemcsak betette, hanem be
132 2, 2 | fejedelemnek a napszállat hűsében, s a deák félt, hogy nagy nevetség
133 2, 2 | fenyőlevelet herbaté gyanánt, s ha annak a füstjébe takaródzhat,
134 2, 2 | a szemét kell lehunyni, s egyszerre otthon van a Mikes-portán,
135 2, 2 | szalad a penna a papíron, s alig győzi a versenyt vidám
136 2, 2 | látni a kék füstben semmit, s nagy hézagok maradnak a
137 2, 2 | sírhatnéksággal a deák, s ahogy megállt a tornác törött
138 2, 2 | talpon volt az egész udvar, s a fejedelem csak úgy reggeli
139 2, 2 | csosszant papucsba az öregúr, s megindult a nagy kertben
140 2, 2 | fejedelem. - Meg úgyse fogod, s ha elvadítod innen, akkor
141 2, 2 | a keze fejével a szemét, s akkorákat ásított, hogy
142 2, 2 | megesett rajta a szíve. S másnap hajnalban, mikor
143 2, 2 | tisztaéletű ember volt, s mivel ő is hallott a szép
144 2, 3 | földön minden épkézláb ember, s abbahagyva a maga kenyérkereső
145 2, 3 | Mária Teréziát megtámadni, s örültek, hogy őket nem bántották.~
146 2, 3 | magát a sziléziai várakba, s úgy kellett kikergetni egyikből
147 2, 3 | sűrűn ki‑kicsaptak a várból, s egy ilyen csetepaté alkalmával
148 2, 3 | születésű volt a legény, s nem hozott szégyent a szülővárosára.
149 2, 4 | becsületből tették, amit tettek, s azért nem jár fizetség.~(
150 2, 4 | háládatos ő a hű magyarokhoz. S hogy azokkal nem boldogult,
151 2, 4 | előbb odaszokott Bécsbe -, s még a helyét is megfújták
152 2, 4 | dámákat, a cifra bálákat, s nemsokára otthonabban érezték
153 2, 4 | királyasszony udvarában, s mikor Buzogány András fölkocogott
154 2, 4 | rajta a néhai kurucból -, s egy kicsit elszomorodva
155 2, 4 | alatt a sündisznótüskéket, s nagyon szeretett volna velük
156 2, 4 | beállított a bécsi udvarba, s megkapta a kabátja szárnyát
157 2, 4 | az orrát a csorba fogú, s úgy elszaladt onnan, hogy
158 2, 4 | megrázott egy aranyos csengőt, s kiadta a parancsot egy térdig
159 2, 4 | mire céloz ez a beszéd, s úgy elsurrant az udvarból,
160 2, 4 | udvarnál.~Ott már akkor várták, s vitték egyenest a királyasszony
161 2, 4 | a fényes uraságok közt, s ügyet se vetettek a palkonyai
162 2, 4 | odatoppant az asztalhoz, s kirázta a ködmöne ujjából
163 2, 4 | ha korona is van a fején, s megírta azt már Born Ignác
164 2, 4 | amint az egeret meglátták, s úgy elkezdték kergetni az
165 2, 5 | öregedett meg a gazdájával, s értett már a szeme járásából
166 2, 5 | ki öreg szíve keserűsége, s csak akkor ugrott föl, mikor
167 2, 5 | ki egy felhőszakadékon, s Tamás hajdú visszamosolygott
168 2, 5 | elszokott már a szótól, s nem tudta elmondani a szívén
169 2, 5 | dolmányt az első szóra, s ingujjban hajtotta haza
170 2, 5 | gyertya égett kétfelől, s az asztal végén könyökére
171 2, 5 | különben se szolgál ki, s újság tíz esztendeje járt
172 2, 5 | vett a tavaszi vásárban, s azt az illető jóember abba
173 2, 5 | Az is réti ember volt, s hetvenkilencben halt meg,
174 2, 5 | akkor suhancár gyerek volt, s neki kellett volna a csikót
175 2, 5 | le is merült vele együtt, s valami nagy sodorba kerülhetett,
176 2, 5 | leeshetött - mondta a fiú, s kiugrott az ágyból -, majd
177 2, 5 | bántotta. Nagy világosság lett, s a réti ember észrevette,
178 2, 5 | egyszerre elöntötte a szobát, s már a szájáig ért a réti
179 2, 5 | Elfogyott a kenyere? - s már tördöste is egy kis
180 2, 5 | hogy rá ne dohosodjanak, s hetenként szétlocsolt rájuk
181 2, 5 | lebontották a tanyájukat, s mentették a tetőt, a deszkát,
182 2, 5 | összeszokott a réti ember a lóval, s nem azért nem siratta meg,
183 2, 5 | ágyból. Csak bokáig ért, s délig nem sokat emelkedett.
184 2, 5 | vízből a kemencenyakra, s azon dühödött föl, hogy
185 2, 5 | nyakravalóját, abba belepólyálta, s úgy kötötte a vállára.~-
186 2, 5 | suba alá bújtatta az ölébe, s ő maga akkor kenyerezett
187 2, 5 | kenyerezett meg. Jól is esett, s az se volt baj, hogy megszomjazott
188 2, 6 | vannak a monoszlói harangok, s egyik szebben szól, mint
189 2, 6 | muzsikáltak, hanem jajgattak, s szavukat bizonyosan sírva
190 2, 6 | fölszántották a gondok, s arcáról soha el nem oszlott
191 2, 6 | Miklós egész házanépestül, s jött hazafelé látogatóba.~-
192 2, 6 | az amerikai barátainak.~S egy hét múlva, amikor kedvére
193 2, 7 | vadribizli-szedéshez is kisszék kellett, s keresztapám nevét meg csak
194 2, 7 | hiszem, velük is aludt, s ez éppúgy nem zavarta az
195 2, 7 | fertályórányira volt a várostól, s édesapámnak jól bele kellett
196 2, 7 | markolni a dohányos szakajtóba. S míg ezzel bíbelődött, addig
197 2, 7 | kamrába Messzi keresztapám, s ez volt az a kritikus pillanat,
198 2, 7 | favágó balta a ház elől, s ha más nem, elveszett valami
199 2, 7 | egymást érik az emberek, s az ilyen helyen nem lehet
200 2, 7 | keresztapám a cirmosra.~S ahogy betessékelte a tarisznyába,
201 2, 7 | körül Messzi keresztapám, s kieresztette a cirmost a
202 2, 7 | szépen fölnevelkednének, s télire igen lehúznák a mázsát.~
203 2, 7 | Röf-röf-röf! - kiabálta harsányan, s nekifogott a szántásokat
204 2, 7 | akkorra megtalálta valaki, s úgy cserélte el, hogy nem
205 2, 7 | csikorította össze a fogát, s úgy vágta fültövön a metszőkés
206 2, 8 | háromszor szánt meg Piros, s akkor is megszidta a perzekutor,
207 2, 8 | meghitt viszony volt köztük, s ámbár Jóska sok bosszúságot
208 2, 8 | veséjébe akarnak látni, s így támadt egyszerre a perzekutornak
209 2, 8 | meggyújtotta a gyertyát, s asztalhoz tessékelte Jóskát.~-
210 2, 9 | híres csárda történetét, s tárcát írtam belőle. Az
211 2, 9 | mogorván fogadta a vendéget, s arra a kérdésre, hogy van-e
212 2, 9 | Akkor aztán megrázkódott, s hogy dolga végzetlen ne
213 2, 9 | betyárokkal. Csak egyet füttyent, s a varjú se károg többet
214 2, 9 | előgombolta a húsz forintot, s fogatott abban a percben.
215 2, 9 | kanyarodott be a kocsiállásba, s mire az inspektor kifelé
216 2, 9 | Kifogatott a Matyival, s megadta magát a sorsnak,
217 2, 10| mosolyodott el a grófné, s ami ezüsthúszast talált
218 2, 10| belföld nyomorára alapítja, s az egész népességet két
219 2, 10| félvékás csákót is a fejükről, s kiderül, hogy fej van-e
220 2, 10| képviselték a kassai demokráciát, s mikor a város három hajdúja
221 2, 10| végigvetette magát a deresen, s átölelvén a fából való paripa
222 2, 10| megcsapatást addig felfüggesztem, s ha kell, karhatalommal is
223 2, 10| függőleges helyzetet vett föl, s csak aziránt voltak a kétségei,
224 2, 10| hoztak, régieket eltöröltek - s ez csak a polgári közigazgatás
225 2, 10| katonaság se hagyja a jussát, s az mindig Bécsben kereste
226 2, 10| de a pereceskofa meghalt, s János újra meginstálta a
227 2, 10| kezelte a mogyorófa vonót, s ami kis sajgást érzett volna
228 3, 1 | Strauss-valcerokat adott ki, s a füzet címlapján egy struccmadár
229 3, 1 | a csiklandozott gyerek, s csak akkor hagyta abba,
230 3, 1 | belekapaszkodott a kitlijébe, s felkiabált az ablakba:~-
231 3, 1 | fehér kerek köpönyeggel, s leballagott a két úr a Várból.
232 3, 1 | lámpák helyettesítették -, s így a kezelése sok bajjal
233 3, 1 | másiknak adná tovább a jeleket, s négy minutum alatt megtenné
234 4 | beletartozik a magyar történelembe, s a legnagyobb magyar életírók
235 4 | csakugyan sokadoztak a magyarok, s Gruber főtisztelendő úr
236 4 | Aztán mög kéménye is van, s az úgy pipál, hogy az már
237 4 | mindjárt tudta, miről van szó, s el is magyarázta a népnek,
238 4 | befutott az első gőzmozdony, s a hivatalból jelenlevő rendőrfőnök
239 4 | köszöntötte az első istenhozottal, s mindjárt meghívta ebédre
240 4 | hajóskapitánya nevében, s ahogy a nagy sokaságot látta,
241 4 | piaristákat a városban, s meghívta ebédre a helyi
242 4 | főbíró az ember, vagy nem, s ebből nyaralt ki a cigány
243 4 | pálcát, levitte a kabinjába, s felhozott onnan egy karneolköves
244 4 | kaszinó vendége volt a gróf, s bár forrásom nem mondja,
245 4 | ország előmenetelének tollal s értékkel buzgó előmozdítójának
246 4 | tósztok mind elvesztek, s így nem írhatom ide őket
247 4 | Aztán bement a kabinjába, s beírta a naplójába úti impresszióit,
248 4, 1 | harminc és negyven közt, s legalább tíz életpályára
249 4, 1 | beiratkozott a gimnáziumba, s azóta nemcsak azt végezte
250 4, 1 | máskülönben ártalmatlan ember. S mivel Borárosban sok volt
251 4, 1 | akarnak tanulni magyarul, s egy ezüstforintot fizetnének
252 4, 1 | forintot kért tőle kölcsön, s megesküdött, hogy mindjárt
253 4, 1 | Veszprém monográfiáját, s Heckenast úr ad érte ötven
254 4, 1 | belemenni ilyen nagy üzletbe, s Julcsa öt év óta hiába várja
255 4, 1 | tizennyolc éves korában, s egy könyvet talált a kántor
256 4, 1 | Afrika nevű világrész is, s azt olyan emberek lakják,
257 4, 1 | imádságos-könyvet vagy a kalendáriumot, s abból tanulnak meg olvasni
258 4, 1 | alól kiszökött Angliába, s húsz esztendeig ott inaskodott
259 4, 1 | söprűkötői pályára lépett, s mivel a söprűkötés és a
260 4, 1 | mint nyelvmester számított. S ezt számítgatta azokon a
261 4, 1 | akit Bíró Miklósnak hívtak, s valahonnan Erdélyből peregrinált
262 4, 1 | hogy pipája volt neki, s azt a bécsi kirakatok előtt
263 4, 1 | házat, se Jancsi műhelyt, s Táncsics Mihály sohse bírta
264 4, 2 | MTK-nak, se a KAOE-nak, s alighanem a fejéhez vágta
265 4, 2 | Grófnak kellett annak lenni, s annak is lóháton járni,
266 4, 2 | kasznár jó káromkodó volt, s az egyik csakúgy győzte
267 4, 2 | uram nagy tehetségéről, s ez már egy kicsit történelem
268 4, 2 | belemelegedtek, rájuk is reggellett, s csak akkor vették észre,
269 4, 2 | most is ott ül a söntésben, s még most is szorongatja
270 4, 2 | tisztaszobába, a tükör fölé, s akkor húzta először a lábára,
271 4, 2 | páratlan távgyaloglónak, s mikor egy tyúkszemes kundschaftja
272 4, 3 | trupp egyszerre körülfogta, s most már harminchat torokból
273 4, 3 | értek, már tömeggé dagadtak, s az ijedt purgerek ajtót-ablakot
274 4, 3 | policáj direkció udvarán, s a dagadt fejű káplár dühösen
275 4, 3 | velük énekel az utca is, s azt meghallják még Bécsben
276 4, 3 | alkotott az emberi fantázia, s amik ma a pozsonyi múzeumban
277 4, 3 | amikben embermákot törtek, s a pengés kerekek. Némelyiken
278 4, 3 | társaságot elbocsátani, s mást nem lehetett tenni,
279 4, 4 | minden dicsőségével együtt. S akkor is majdnem azt a fohászt
280 4, 4 | úrhoz is járt iskolába, s így mégiscsak tud egyet-mást
281 4, 4 | Sumlán elvált Kossuthéktól, s több magyar emigránssal
282 4, 4 | egy nagy keleti utat tett, s tízévi bujdosás után amnesztiával
283 4, 4 | visszavonult a közélettől, s tisztes öregséget ért meg
284 4, 4 | meg faja ellenségeivel, s esküjét megtartotta, mint
285 4, 4 | ismert török hiszekegyet, s akkor sorra járta őket egy
286 4, 4 | jó - mondta az ezredes, s levevén a honvédsapkát az
287 4, 4 | odaadta azt az őrnagynak, s belebujtatták a magyar fejet
288 4, 4 | mindig odaugrott az ablakhoz, s onnan nézte a csata lefolyását.
289 4, 4 | küldött nekik Sztambulból, s megkérdeztette, hogy van-e
290 4, 4 | mondta a basa röviden, s feljegyezte mindenkinek
291 4, 4 | az aleppói csifotokkal, s egyébként csönd és béke
292 4, 4 | rodostói hangulatokkal, s Osztrolenka véres csillaga
293 4, 4 | salétromkutatásokkal foglalkozik, s villát építtet magának saját
294 4, 4 | ahhoz! - legyint Bem apó, s elkezd beszélni a bagdadi
295 4, 4 | látta álmában a sírkövét, s mindig 1850 volt rajta.~
296 4, 4 | a török imperializmusé, s egy szabad nép harcát fojtották
297 4, 4 | klímában kiújultak régi sebei, s ez a hír nem látszott alaptalannak.
298 4, 4 | lehetett rajta segíteni, s miután megmondták neki a
299 4, 4 | gyolcslepedőbe varrták, s úgy tették a koporsóba.
300 4, 4 | pasák, a főrangúak, a papok, s úgy adogatták kézről kézre.
301 4, 4 | készülni a német beszédre, s akkor oly szépen mondta
302 4, 5 | Szemügyre vettem a kis öreget, s úgy néztem, valami csőszféle
303 4, 5 | utat a zöldfás iskolához, s tán meg is mutatná.~- Meg
304 4, 5 | ám mi elmaradt emberek!~S azzal odamutatott a falon
305 4, 5 | ugrik oda a gazdája, s a füléhez emeli a hallgatót. -
306 4, 5 | harminc kilométernyire, s most ő telefonált az odavalósi
307 4, 6 | nem lehetett kormányozni, s így a szelek játékává lett
308 4, 6 | menetrend szerint járnak, s utasokon kívül postát, leveleket
309 4, 6 | nem tudnak szembeszállni, s váratlan szélrohamoknak
310 4, 6 | megszokott eszköze lesz, s talán a gyerekek is repülőgépen
311 4, 7 | deákkal lehetett találkozni, s a temetőárokban lidércek
312 4, 7 | hogy „rossz szeme” van, s akire ránéz, azt betegség
313 4, 7 | úgy hűlt ki, mint a többi, s ennek az elkésett lehűlése
314 4, 7 | Éjjel jár az ennivaló után, s ilyenkor megesik, hogy egy-egy
315 4, 7 | odacsalogatja a lámpafény, s ott elhuhogja magát. Neki
316 4, 7 | virágról a sárga virágport, s akkor a földön úgy látszik,
317 4, 7 | szeretik a nedvességet, s ezért az eső után néha annyi
|