Rész, Fejezet
1 1, 1 | mészárosinas.~- Miről olvastunk most, fiam?~- A királrul.~- Mit
2 1, 1 | az csak egy katona.~Már most azt mondjam neki, hogy „
3 1, 1 | mindig végigaludta az órát. Most is elásította a felelet
4 1, 1 | feküdt bennem az ördög, de most már talpra ugrott. Hát te
5 1, 1 | vérszemet kaptam.~- No, most már írjuk föl a spiritusz
6 1, 3 | asszony volt a szűcsné. De most fölszegte a fejét, csattant
7 1, 3 | borotvája élét.~- Hát én most már azért is Kossuth-szakállt
8 1, 3 | a sokadalomban. A szűcs most már úgy fogta föl a dolgot,
9 1, 3 | Csakhogy a kacsintásokban most nem volt semmi pajkosság,
10 1, 3 | nyári csillagokban.~„Nem, most nem érünk rá, engedjetek
11 1, 3 | ennek, ugyan a kerületje még most is megvan, csak a közepe
12 1, 3 | kellett neki menni. Az még most is a boltajtót támogatta,
13 1, 3 | boltajtót támogatta, de most már jobb kedvvel. Annak
14 1, 3 | anyjának. Helybenhagyta, hát most viszem neki az örömet. Szaladok
15 1, 3 | ördög incselkedéseit, és most már csakugyan szaladt hazafelé.
16 1, 3 | gömbölyű fejét.~A szűcs most már a fiú vállát kezdte
17 1, 3 | Hallod, lelkem, hallod?~Most már fölneszeit a gyerek.
18 1, 3 | halálos fájdalmat, amely most már szégyenlős szomorúsággá
19 1, 3 | tette volna az úri kalapot.~~Most már harmincnyolc esztendeje
20 1, 3 | öreg szűcsék előrementek.~Most pedig az juttatta eszembe
21 1, 3 | megjelent a verandán.~- Én most Móra Ferenc vagyok - mondta
22 1, 5 | szerencsém. Neki, szegénynek, most se volt se öröme, se szerencséje,
23 1, 5 | szomszédasszony figyelmét. Még most is hallom, ahogy mondja
24 1, 5 | egy fél mázsa kéregpapírt (most nem futná az árát egyhavi
25 1, 7 | hivatalos kötelességem. Most már nem a nagy úrnak írtam,
26 1, 8 | meghitelesítettük a mértékkel.~- Most már mondja meg, hogy jutottak
27 1, 9 | nincsen annak egy se.~- Nono! Most. De otthon? Mikor a parádés
28 1, 9 | bogrács a magas uraságokat.~- Most mán ügön - kóstol bele Börcsök
29 1, 10| nevetgélve, egymást ugratva, de most kettes-hármas csoportokra
30 1, 10| ez volt a hadüzenet, és most már kíváncsian lesem, mikor
31 1, 10| Markoláb. Ehun van-e, ödd mög.~Most aztán rajtam van a nevetés
32 1, 11| nem engedett eszközét, és most már ő folytatja a csontok
33 1, 11| foglaltatik, az igazgató úr most már teljesen tökéletes embernek
34 1, 11| meg az igazgató úr, aki most őszintén értetlen, de hamar
35 1, 11| ültette.~Az igazgató úr most már tisztában van a dologgal.
36 1, 11| szegényemberes tudományokra. Most meg se moccantam, pedig
37 1, 12| odébb a fibulát, s a hangban most már leplezetlen megvetés
38 1, 12| disznó, és a hang tónusában most már volt valami a szívből
39 1, 12| tömérdek népek közt, mint most, mert mi volt a gót királyok
40 1, 12| tarisznyáján.~Mityóknak most egyáltalán nem vált az esze,
41 1, 12| nyakába vette a várost, most már kisbetűvel, és mindenkinek
42 1, 12| igazgató úr az aranyművesnek. - Most már a fibula párját is meg
43 1, 12| kezét az igazgató úr. - Hát most már, ugye, rendben vagyunk?~-
44 1, 12| múzeummal üzletet kötni.~- Most már igazán rendben vagyunk -
45 1, 12| kalapját az ékszerész. De most meg az igazgató úrnak támadt
46 1, 13| helyen tovább is tenger, de most már ne vízből, hanem homokból.
47 1, 13| inkább arról beszéljünk most már, kezdhetjük-e holnap
48 1, 13| kocsiját is, lovát is. Mert ha most felássuk az udvart, lehordaná
49 1, 13| Kettő nyolcvan, ugyan most van, aki hármat is megad.~-
50 1, 13| nekem jót szokott tenni. Most már tudtam, hogy azért van
51 1, 13| beültem a sofőr mellé - s most hadd jöjjön a vihar.~Elővettem
52 1, 13| Mihály csöndesen.~- No, most hallom, majd lesz. Hány
53 1, 13| ilyen kapzsinak lenni. Maga most azt gondolta, hogy nini,
54 1, 13| nyúzni. Látja, Mihály, maga most rosszabb volt az uraknál.
55 1, 13| nemigen tudnak elsápadni. Most még a szája széle is elfehéredett
56 1, 13| magával? - bámultam rá.~Most aztán kitört Átokháza fiából
57 1, 13| ha az volna, mert éppen most fiadzott ötöt.~Most már
58 1, 13| éppen most fiadzott ötöt.~Most már lehetett vele okosan
59 1, 13| is megértenék a törvényt.~Most már rágyújtott Mihály, s
60 2, 1 | dzsiridhajigálás közben, amit most gerelydobásnak neveznek,
61 2, 1 | kafánát. Az igazhitűeknek most már nem maradt egyéb köpködőjük,
62 2, 1 | de meg nem öregedhet”. Most virágjában élvezni akarta
63 2, 1 | élvezni akarta ő azt. - Most már megmondom neked, hogy
64 2, 2 | való mindenkori jó kedve most nem ollyan gyakorta való,
65 2, 2 | dehogyis ilyen volt az! Most úgy bukdosik a hold képe
66 2, 2 | gyere kakukkszót hallgatni. Most az egyszer aztán te csúfoljad
67 2, 2 | a hajnali harang.~- No, most meglesem!~Széthajtotta a
68 2, 3 | aki szép szót adott neki. Most is úgy volt. Kardot fogott
69 2, 4 | Borsodba az öreget, azt most már nem lehet tudni, az
70 2, 4 | a vásárt?~- Így divat ez most, édesapánk - nevettek a
71 2, 4 | dőlt a nevetéstől.~- Ez most a magyar divat Bécsben,
72 2, 5 | szolnoki csata után. Titokban most is azzal szokta kibeszélgetni
73 2, 5 | Igenis, nemzetes uram!~- Én most lefekszem és meghalok.~-
74 2, 5 | tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak,
75 2, 5 | hogy a fák élettana még most nem érdekli.~- Majd annak
76 2, 5 | mert sose lett meg többet.~Most, hogy ott állt a fia ágya
77 2, 5 | hogy rá ne száradjanak. Most nem kellett őket kánikulától
78 2, 5 | nyüzsgölődés nem volt, mint most. Lovat, marhát, disznót,
79 2, 5 | akkor bárka úszott a vízen, most meg nem úszik semmi.~„Mert
80 2, 5 | gondolattal bóbiskolt el -, most meg az Antikrisztus uralkodik.”~
81 2, 6 | vize elöntötte Monoszlót. Most csendes kis patak ez a Szillér,
82 2, 6 | aki munkára kergette. - Én most hurcolkodóban vagyok.~-
83 2, 7 | minden pénteken egy.~- No, most már azt mondd meg, legénykém,
84 2, 7 | a bagószagú csemegét, és most következett a harmadik kérdés,
85 2, 7 | egy gyújtat dohányt, nézd, most veszem észre, hogy üres
86 2, 7 | két szemem, ha tudtam. No, most már mindegy, majd letapasztom.~
87 2, 7 | képében incselkedett vele.~Most is észrevette a szerencsét
88 2, 7 | míg le bírtuk fülelni. Most aztán ölbe fogva cipekedtünk
89 2, 7 | volt az utolsó hördülése.~Most már nem haragudott Messzi
90 2, 7 | nagyobbakat terem az őszön.~Most már egészen hűvösen nézte
91 2, 7 | a feszület karjára. Csak most vettem észre, hogy mikor
92 2, 8 | markát. Amúgy a lelkiismerete most tiszta volt, egy vételt
93 2, 8 | húzott egyet az üvegből, és most adta vissza az elismerést:~-
94 2, 8 | Lösz-e még?~- Tán ölég is most mán ebből ennyi.~- Hát egyelőre
95 2, 8 | három combocskát ki eszi már most meg.~- Papírba tösszük,
96 2, 9 | úr, akinek a kezébe csak most jutott el a régi tárca,
97 2, 9 | madarásztói csárdában! De most már, hogy tudom, megírom
98 2, 9 | láttuk erre mifelénk!~- No, most se a magam jószántából lát -
99 2, 9 | elemózsiás tarisznyát, Matyi!~Most nőtt csak meg a taraja Paplógó
100 2, 9 | kifizetni a városnak. De most mögadom, nézze, ami visszajár,
101 2, 10| azt indítványozta, hogy most már a hintót is taszítsák
102 2, 10| ide hallgass, fiam, János! Most elmégy a városkapitány úrhoz,
103 2, 10| hajtottad a szürkéket, hát most azt is hadd lássa mindenki,
104 2, 10| A városkapitányhoz meg most már íródeák küldetett azzal
105 2, 10| sebesen tilalom ellenére!~- De most már csakugyan nem értem
106 2, 10| rajta a frisset. Legalább most az egyszer leteszik a félvékás
107 2, 10| amivel máskor majd él is, most azonban katonai kézre adja
108 2, 10| akkor visszafeküdt. De most már végérvényesen függőleges
109 2, 10| kaptam értesítést, hogy most már a kancelláriánál van
110 3, 1 | hírhedt Caracosa, akinek csak most ütötték le a fejét Nápolyban,
111 3, 1 | ilyenben ment. Széchenyinek most még csak az ingfodra vörös,
112 3, 1 | szerint eminenciád se ülne most az ország tanácsában mint
113 3, 1 | szenvedélyes numizmatikus volt. Most is egy ezüstérmet kotort
114 3, 1 | bólintott a palatínus. - Most már csak azt szeretném tudni,
115 3, 1 | szempillanatig tartott az egész.~- Most jön a válasz. Kegyeskedjék
116 4 | szöget ütött a fejembe. Most se nagyon sokadozik a szegedi
117 4 | körülbelül ott kötött ki, ahol most építik az egyetemi klinikákat,
118 4 | ki a cigány famíliástul. Most havibúcsúkor azonban beállított
119 4 | idézte az öreg Simeont:~- Most már elbocsáthatod, Uram,
120 4 | magát Széchenyi. - Nekem most nincs hivatalom, tisztségem,
121 4, 1 | erre is tudott kádenciát. Most már könyvet gombolt ki a
122 4, 1 | egy cipőre valót kapott.~Most azonban a Rajzolatok szerkesztője
123 4, 1 | várja a tíz forintját. Nos, most majd megkapja kamatostul.
124 4, 1 | üdvét célzó rajzolatjait. Most műhelyt vagy boltot fog
125 4, 2 | a lelkére kötötték, hogy most az egyszer igazán szedje
126 4, 2 | hogy Szombati uram még most is ott ül a söntésben, s
127 4, 2 | ott ül a söntésben, s még most is szorongatja a réziccét.~-
128 4, 2 | réziccét.~- Hát kend még most se ment el? - förmedtek
129 4, 3 | készséggel megadott engedélyt. Most már aztán mit csináljanak
130 4, 3 | egyszerre körülfogta, s most már harminchat torokból
131 4, 3 | meg. Álltak rentulatlanul.~Most fordított egyet a dolgon
132 4, 3 | Lehet, hogy az unokája most mindenkit ki akar kergetni
133 4, 4 | megérdemelték a kiadást, most csak egy-két, Bemre vonatkozó
134 4, 5 | harminc kilométernyire, s most ő telefonált az odavalósi
135 4, 5 | bosszúsan -, mit csinálunk most ezzel a tarhonyával?~Egyszerre
136 4, 6 | teszi a föld népeit, és most már háború se lesz többé
137 4, 7 | félelmesebb volt a világ, mint most. Mindenféle furcsa szerzet
138 4, 7 | nyitni.~Hát hol vannak ezek most? Ott, ahol akkor! Sehol!
139 4, 7 | ártatlanabb, apróbb babonákkal még most is találkozunk műveltebb
140 4, 7 | eső lesz.” Ilyeneket még most is elég gyakran hallani,
|