Mária Terézia királyasszony uralkodott
akkor Magyarországon, mikor ez az eset megesett.
Alig került trónra a fiatal királyasszony, annyi ellensége
támadt, hogy megolvasni is alig győzte őket.
Franciák, poroszok, bajorok, szászok szövetkeztek, hogy
elszedjék tőle az országait. Azt gondolták, könnyű lesz elbánni az
asszonykirállyal.
Négyen voltak egy ellen. Bizony búcsút vehetett volna
Mária Terézia a koronájától, ha a magyarok nem segítik a bajban. Sírva
panaszolta a királyasszony az országgyűlésen, hogy nincs már neki
bizodalma, csak a hű magyarokban.
A magyar nép mindig olyan volt, hogy tűzbe ment
azért, aki szép szót adott neki. Most is úgy volt. Kardot fogott a magyar
földön minden épkézláb ember, s abbahagyva a maga kenyérkereső munkáját,
sietett a királyasszony segítségére.
A bajorokat pozdorjává törték a magyar seregek, a szász
királyt majd elfogták a maga fővárosában. A franciák meg, mikor ezeket a
híreket meghallották, jobbnak látták szép csendesen otthon maradni. Úgy tettek,
mintha eszük ágában se lett volna Mária Teréziát megtámadni, s örültek, hogy
őket nem bántották.
Csak
a porosz tartotta magát erősen. Bevette magát a sziléziai várakba, s úgy
kellett kikergetni egyikből a másik után.
Boroszlót
már a második hónapja ostromolták a magyar csapatok. A poroszok sűrűn
ki‑kicsaptak a várból, s egy ilyen csetepaté alkalmával elfogtak egy
Barázda Márton nevű magyar huszárt. Nagykőrösi születésű volt a
legény, s nem hozott szégyent a szülővárosára. Védte magát vitézül,
leütötte vagy négy porosznak a csákóját, de a sokaság végre
is erőt vett rajta. Nagy diadallal vitték egyenesen Totlaub gróf elé. Ez
volt a poroszok vezére, de a magyarok csak Tótlábú grófnak hívták.
Barázda Marci
bátran a szemébe nézett a cifra ruhás grófnak, aki kedvtelve veregette meg a
nagy bajuszú legény vállát.
- Hogy
hívnak, vitéz?
Marcira a
hosszú táborozás alatt ragadt annyi német szó, hogy megértette a kérdést.
Katonásan összecsapva a bokáját adta meg a választ:
- Barázda
Márton a becsületes nevem.
- Nagy-e a
magyar sereg?
- Éppen elég
arra, hogy megegye a poroszokat minden nyeregszerszámostul.
- Mégis
nagyon lassan halad az ostrom.
- Nagyurak
dolgába nincs beleszólása a szegény embernek. Bizonyosan azt gondolják a magyar
tiszt urak, hogy nem érdemes vért ontani a poroszokért. Maguktól is megadják
magukat, ha megéheznek.
A
porosz vezérnek nagyon megtetszett a bátor huszár. Kivett a zsebéből egy aranyat.
- Nesze, fiam, tedd el, majd hasznát
veszed, ha kiszabadulsz.
Marci megköszönte az aranyat. Jól
szemügyre vette, hogy igazi-e, aztán a markába nyomta egy porosz gránátosnak,
aki ott ácsorgott.
- Tedd zsebre, pajtás! Úgy nézem, nektek nagyobb
szükségtek van erre, mint nekem. Ételről, italról, paripáról,
fegyverről, ruháról gondoskodik az én királyném.
A porosz vezér majd hova nem lett
örömében, mikor látta, milyen ember a talpán a magyar huszár. Rácsapott a
vállára.
- Hallod-e, Barázda Márton, mondanék én egyet, kettő
lesz belőle. Maradj te itt minálunk porosz katonának, mindjárt tisztet
csinálunk belőled.
Marci csendes-mosolyogva simogatta
meg a bajusza két szárnyát.
- Méltóságos gróf úr, mondanék egyet, kettő lesz
belőle. Jöjjön át mihozzánk magyar huszárnak. Tiszt is lehet még
belőle, ha jól viseli magát.
Tótlábú gróf hármat is perdült a
sarkán, olyan jót kacagott a feleleten. Utoljára azt mondta a huszárnak:
- No, Barázda Márton, eredj vissza
békességben. Tisztelem a gazdádat, ha sok olyan embere van neki, mint te, a
tietek már Boroszló. Nézd, legalább a kardomat fogadd el emlékül.
El is fogadta Barázda Márton nagy
köszönettel az ezüstmarkolatú kardot. Az volt a kezében egy hét múlva is, mikor
csakugyan bevették Boroszlót a magyarok. Foglyul esett Tótlábú gróf is, de
hamarosan kiváltotta a rabságból a porosz király. Mikor hazafelé indult,
egyszer csak elébe áll ám Barázda Márton.
- Megkövetem, gróf úr, magas személyét, én is szeretnék valami emléket adni a
gróf úrnak. Szegény ember vagyok, nincs egyéb kincsem a furulyámnál. Ezzel
szoktam magam vidítgatni tábori tűznél. Fogadja el tőlem, gróf úr,
olyan szívesen, mint amilyen szívesen adom; majd elmulatnak vele otthon a kis gróf úrfiak.