|
Ötven-hatvan
esztendővel ezelőtt ez még mese volt. Mikor nyolcvan esztendővel
ezelőtt a legnagyobb magyar regényíró, Jókai Mór megírta A jövő század regényét , amelyben
már a háborút is repülőgépen vívják, azt mondták az emberek:
-
Milyen szépeket tudnak álmodni ezek a költők!
Pedig
a repülőgépről már évezredek óta álmodik az emberiség. Talán már az
első ember is azt gondolta magában, mikor madarat látott elsiklani a feje
fölött: „Milyen jó volna úgy repülni, mint a madár tud.”
Már
nagyon régi időkben megpróbálták az emberek, hogy szárnyat készítsenek
maguknak. Csakhogy mi, emberek nehezek vagyunk arra, hogy szárnnyal repüljünk.
Sok súlyos csont van a testünkben, nem úgy, mint a madáréban, amelynek vékony
csontjai levegővel vannak tele.
Később
az emberek úgy okoskodtak, hogyha a levegőnél könnyebb gázzal megtöltenek
egy nagy selyemgömböt, az a gömbre kötött csónakot a benne ülő emberekkel
együtt fölemeli a levegőbe. Ez így is történt. Csakhogy a léggömböt nem
lehetett kormányozni, s így a szelek játékává lett a levegőben. Sok
kísérletező pusztult bele ezekbe a próbálkozásokba, és sok idő
elmúlt, míg egy nagyeszű német ember, Zeppelin gróf, egész élete
munkájával megszerkesztette az első kormányozható léghajót, amit
róla neveztek el zeppelinnek.
A
zeppelin úgy úszik a levegőben, mint a hajó a vízben.
Ennél
azonban sokkal tökéletesebb a repülőgép. A repülőgép feltalálása nem
egy ember érdeme, sok jeles és bátor kísérletező beleadta abba az eszét.
Az egyik tökéletesítette a másik munkáját, és végre egy francia mérnök,
Blériot (ejtsd: Blérió), az emberek eget csapkodó öröme közt átrepült a tenger
fölött, amely elválasztja Angolországot Franciaországtól. Neki már teljesen
hatalmában volt a gép, könnyen kormányozhatta. Nagy esemény volt ez az
emberiség történetében, az egész világon beszéltek róla, és sokan azt hitték,
hogy a repülőgép feltalálása testvérekké teszi a föld népeit, és most már
háború se lesz többé a világon.
De csakhamar
kitört a világháború, és a repülőgép csak tetőzte a
háború borzalmait. Megnagyobbították és meggyorsították a gépeket,
gépfegyvereket és kis ágyúkat szereltek rájuk, és szörnyű csatákat vívtak
a levegőben.
A
háború azonban elmúlt, és a repülőgépekből a békés közlekedés nagyszerű
eszközei lettek, amelyek ma már egész Európában, sőt Európa és Amerika
között is menetrend szerint járnak, s utasokon kívül postát, leveleket és
kisebb csomagokat is visznek. Ma még nem egészen tökéletesek a
repülőgépek, nagy viharokkal nem tudnak szembeszállni,
s váratlan szélrohamoknak is áldozatul eshetnek. De valószínű, hogy néhány
évtized múlva a repülőgépek legyőzik a vonatot, és a közlekedés
fő eszközei lesznek. Gyorsabbak a legsebesebb expresszvasútnál is, és nem
kell nekik folyókat, hegyeket kerülgetni, mert átrepülnek minden akadály
felett. Ezért teszi meg a vasút huszonnégy órás útját a repülőgép hat-hét
óra alatt.
A
legtöbb ember ma még idegenkedik a repülőgéptől. Álmélkodva néz ugyan
fel rá, ha a gépmadár a feje felett berreg, de nem szívesen ül bele. Mint ahogy
a dédapáink, akik a postakocsihoz voltak szokva, nem szívesen ültek vonatra,
amikor az emberi elme a gőzt fogta igába.
Mire
ti öreg emberek lesztek, akkorra a repülőgép a mindennapos közlekedés
megszokott eszköze lesz, s talán a gyerekek is repülőgépen járnak már az
iskolába. Igaz, hogy a friss deák akkor is többre viszi gyalog, mint a lusta
repülőgépen.
|