Kötet

   1 1|                        szeretettel ajánlom ezt a könyvem.~Móra Ferenc~ ~Otthon,
   2 1|                    Otthon, az én hazámban, túl a gömbölyű hegyeken, amelyekre
   3 1|                   hósapkát rakott ma virradóra a bórás éjszaka, otthon az
   4 1|                   éneket dúdolni kezdem, innen a hósapkás hegyeken, a tengerfölön,
   5 1|                     innen a hósapkás hegyeken, a tengerfölön, amelybe beleesett
   6 1|                  geniszták aranyesőjében. Ezen a földön nem szentelnek búzát,
   7 1|                       lobogós bárkák hasítanak a habvirágos vizeken, és a
   8 1|                       a habvirágos vizeken, és a babér szenteletlen is megterem
   9 1|                       szenteletlen is megterem a borkőszínű sziklákon. Az
  10 1|                         Az örök tavasznak ezen a szivárványszigetén nem ülnek
  11 1|                      soha sincsen hétköznapjuk a jó szagú vizekbe mosdott,
  12 1|                     pajkos térzenére ringatják a derekukat, szemben a nappal,
  13 1|                 ringatják a derekukat, szemben a nappal, a Parco delta Redenzione
  14 1|                   derekukat, szemben a nappal, a Parco delta Redenzione teraszán,
  15 1|               gyöngyöző kacagással találgatják a ciprusok alatt, a glicíniás
  16 1|                  találgatják a ciprusok alatt, a glicíniás filagóriákban,
  17 1|                    hazámban szikkadt és száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról,
  18 1|                     száraz a föld, nem álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen
  19 1|                 magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég. Otthon,
  20 1|                     kaméliafák, nem nevezik el a tereket a megváltásról,
  21 1|                       nem nevezik el a tereket a megváltásról, és nincsenek
  22 1|                   akácok még egészen alszanak, a jegenyéknek éppen csak kipattant
  23 1|               jegenyéknek éppen csak kipattant a szeme, és az új nádhajtások
  24 1|                    szeme, és az új nádhajtások a füzek halvány barkái alatt
  25 1|                   alatt bátortalanul szőkülnek a sárga fodrú pusztai tavakban.
  26 1|                    Otthon, az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón
  27 1|                  mernek még harsogón zöldülni, a szélesen kiterített bársonyabroszok
  28 1|                     kiterített bársonyabroszok a teremtő Isten asztalán,
  29 1|                       betakarói és elsimogatói a sebeknek, amiket ember ekéje
  30 1|                      amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje
  31 1|                      hazámban, az alvó akácok, a kipattant szemű jegenyék
  32 1|                     mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű, szomorú
  33 1|                  szomorú és fáradt embereknek. A pusztai harang szavára előbogárzanak
  34 1|                   harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból
  35 1|                        és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az
  36 1|                  Etelek és Rózák, kézen fogják a Péterkéket és Márikákat,
  37 1|                      keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga
  38 1|        szentjózsefsárga lobogók után oda, ahol a búzamezők koszorújában lehajtott
  39 1|                fáradtan várja az élő embereket a halott Isten. Kirojtolódott
  40 1|              Kirojtolódott szélű stólát himbál a nyers szagú szél a pap vörösre
  41 1|                      himbál a nyers szagú szél a pap vörösre égett nyakában,
  42 1|                      égett nyakában, el-elakad a mezítlábas minisztráns kezében
  43 1|                 mezítlábas minisztráns kezében a kis csengettyű szava, mint
  44 1|                     játékos húsvéti bárányé, s a tömjénfüst nem fölfelé felhődzik,
  45 1|               magasokba, hanem leszáll legelni a pemetefüvekre, a feszület
  46 1|                       legelni a pemetefüvekre, a feszület lábához. Nem áll
  47 1|               mezítelen szíve, mikor feljajdul a vontatott melódia a Ferencek
  48 1|                  feljajdul a vontatott melódia a Ferencek és Mátyások, az
  49 1|                  Mátyások, az Etelek és Rózák, a Péterkék és Márikák énektudatlan
  50 1|               hara-gudjáál mi-i-reánk ö-rökké!~A pap kezében suhog a keményen
  51 1|                   ö-rökké!~A pap kezében suhog a keményen fogott rézszentelő,
  52 1|                keményen fogott rézszentelő, és a háromkirályok-napján szentelt
  53 1|                     finom csöppekben szitál rá a királyok nem járta föld
  54 1|                    egy-egy szem harmat megakad a gyomlevelek hónaljában is,
  55 1|                 zöldes-pirosat szikrázik, mint a városi asszonyok fülbevalója.
  56 1|                        friss szellő kocogtatja a feszület vasához, az Úr
  57 1|                     karja mintha ölelni akarná a lábánál térdelőket:~- Megáldom
  58 1|                        nyugtalanul kóvályog ma a varjak gondfekete serege
  59 1|                       varjak gondfekete serege a búzamezők felett, mert egyik
  60 1|                    egyik harangszó felébreszti a másikat, egyik zsolozsma
  61 1|                    zsolozsma utána kapaszkodik a másiknak. Mindenütt vetést
  62 1|                        hazámban, nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle
  63 1|                   fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az
  64 1|                     énekesnek, aki az útszélen a maga dalát dúdolja maga
  65 1|                       Búzaszentelő napján, nem a babérért, hanem mert jó
  66 1|                        mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek
  67 1|                        április 25.~ ~~  ~Szüle a bográcsot kaparta ki a pulinak
  68 1|                   Szüle a bográcsot kaparta ki a pulinak a küszöbre, és amikor
  69 1|                 bográcsot kaparta ki a pulinak a küszöbre, és amikor készen
  70 1|                      volt vele, ütőre markolta a cinkanál nyelét.~- Bojszi!
  71 1|                  Bojszi! Bojszi! - kiáltott ki a sötétbe.~A fűzfasövény felől
  72 1|                         kiáltott ki a sötétbe.~A fűzfasövény felől csörtögés
  73 1|                        leffegése jelezte, hogy a Bojszi névre guruló gombolyag
  74 1|                       Bojszikám, ödd mög te is a vacsorád.~Bojszika előresuttyant.
  75 1|                        Bojszika előresuttyant. A küszöbnél megállt, és fölkapta
  76 1|                 küszöbnél megállt, és fölkapta a fejét. A kócos bozontból
  77 1|                  megállt, és fölkapta a fejét. A kócos bozontból elővillant
  78 1|                     sárga tűzbogár.~- No, fene a hasadba, ne kéresd magad! -
  79 1|                   kéresd magad! - emelte szüle a kanalat.~Bojszinak esze
  80 1|                 fennhéjázás, de viszont ismeri a törvényt, és tiszteli a
  81 1|                        a törvényt, és tiszteli a szertartásokat. A szertartásokhoz
  82 1|                     tiszteli a szertartásokat. A szertartásokhoz hozzátartozik
  83 1|                  Bojszi csak akkor tesz eleget a meghívásnak, mikor szüle
  84 1|                    mint előételt szolgálja fel a fenét, és aszott kezével
  85 1|                   aszott kezével magasra emeli a kanalat.~Ez az a pillanat,
  86 1|                 magasra emeli a kanalat.~Ez az a pillanat, amikor Bojszi
  87 1|                     amikor Bojszi csóvál egyet a farkán, és belép a bográcsba.~-
  88 1|                       egyet a farkán, és belép a bográcsba.~- Csiba te, szömtelen! -
  89 1|                        te, szömtelen! - koppan a kanál a puli orrán. - Hát
  90 1|                    szömtelen! - koppan a kanál a puli orrán. - Hát nem látod,
  91 1|                         Hát nem látod, hogy az a tied, ami a küszöbön van!~
  92 1|                     látod, hogy az a tied, ami a küszöbön van!~Dehogynem,
  93 1|                       küszöbön van!~Dehogynem, a Bojszi tudja, hogy neki
  94 1|                 habzsolja is szétvetett lábbal a krumplis tarhonyát. Csakhogy
  95 1|                      igen megszilárdította azt a föltevést, hogy neki csak
  96 1|                      neki csak akkor van jussa a koszthoz, ha előbb beteszi
  97 1|                     koszthoz, ha előbb beteszi a lábát a bográcsba. Mert
  98 1|                       ha előbb beteszi a lábát a bográcsba. Mert ha nem ez
  99 1|                bográcsba. Mert ha nem ez volna a törvény, akkor szüle bizonyosan
 100 1|                  bizonyosan nem tartaná elejbe a bográcsot, amely nyilvánvalóan
 101 1|                        nem evégre rendeltetett a világra.~Hogy ki most már
 102 1|                  világra.~Hogy ki most már itt a tökéletlen? A puli-e vagy
 103 1|                     most már itt a tökéletlen? A puli-e vagy az asszonyi
 104 1|                     asszonyi nemzet? Alighanem a bogrács. Mert ahogy szüle
 105 1|                      Mert ahogy szüle fölemeli a földről, és viszi be a helyére,
 106 1|                fölemeli a földről, és viszi be a helyére, a vaslábra, úgy
 107 1|                         és viszi be a helyére, a vaslábra, úgy rémlik neki,
 108 1|                        úgy rémlik neki, mintha a bogrács oldalán keresztültetszett
 109 1|                        keresztültetszett volna a gyertya lángja, amely sercegve
 110 1|                      lángja, amely sercegve ég a kis széken. Két kézre fogja
 111 1|                        széken. Két kézre fogja a vasból való edényt, és ürgeti-forgatja
 112 1|                     edényt, és ürgeti-forgatja a világosság fölött. Nem talál
 113 1|                       is mögbomlott - teszi le a padkára a bográcsot. - De
 114 1|                mögbomlott - teszi le a padkára a bográcsot. - De régön szolgál
 115 1|                        van, hogy nem gondolhat a többi világgal. Pipaszárat
 116 1|                    dróttal, de csak nem akarja a jót követni az istenverte.~-
 117 1|                     Leszakít egy kemény szálat a cirokseprőből, és óvatosan
 118 1|                        és óvatosan döföli vele a markában levőt. Ez nagyon
 119 1|                        kényes művelkedés, mert a cirokszálnak megvan a rossz
 120 1|                     mert a cirokszálnak megvan a rossz természete, hogy szeret
 121 1|                         hogy szeret beszorulni a pipaszárba, aztán se ki,
 122 1|                       Egy az, hogy az fönt van a gerendán, másik meg az,
 123 1|                      embert. De hála Istennek, a cirok átkecmereg a száron.~-
 124 1|                   Istennek, a cirok átkecmereg a száron.~- Mögvan - szólal
 125 1|                        hogy megcsalhatta volna a szeme, s addig babrálta
 126 1|                     addig babrálta az ujjaival a bográcsot, míg megtalálta
 127 1|                bográcsot, míg megtalálta rajta a lyukat.~- Mit csinálunk
 128 1|                        már vele! - csóválgatta a fejét. - Éppen máma mondja
 129 1|                      máma mondja az Etel, hogy a kolompár cigányt is bekívánták
 130 1|                 katonának, de möglépött előle. A csöndérek hajkurásszák.~-
 131 1|                        Mátyás, és leakasztotta a szögrül a subát.~- Mén kend?~-
 132 1|                      és leakasztotta a szögrül a subát.~- Mén kend?~- Mék.~-
 133 1|                       kend?~- Mék.~- Ki?~- Ki.~A küszöbről visszaszólt.~-
 134 1|                       küszöbről visszaszólt.~- A szömit kilopnák az embörnek
 135 1|                    szömit kilopnák az embörnek a betyárok.~Ez csak olyan
 136 1|                     nehéz lett volna Mátyásnak a szemét kilopni, ha próbát
 137 1|                        aki rákívánkozott volna a fehér szőrpamacsok közé
 138 1|                    bújt kis sündisznószemekre. A szóban levő betyárok más
 139 1|                      lopni jártak éjszakánkint a tanyakútra. S ebből látni
 140 1|                    ebből látni való, hogy ezek a betyárok leginkább a szoknyát
 141 1|                      ezek a betyárok leginkább a szoknyát viselő felekezetéhez
 142 1|                   nagyon rákaptak az asszonyok a háború alatt a Mátyás kútjára.
 143 1|                       asszonyok a háború alatt a Mátyás kútjára. A kút azelőtt
 144 1|                        alatt a Mátyás kútjára. A kút azelőtt is híres volt
 145 1|                         Nagy ritkaság az ilyen a határban. Nem a kút, hanem
 146 1|                       az ilyen a határban. Nem a kút, hanem az ember kedvére
 147 1|                    érte mélyre menni. Éppen az a baj, hogy a krumplisveremből
 148 1|                    menni. Éppen az a baj, hogy a krumplisveremből is mindjárt
 149 1|                     kút lesz, mert magasan jár a föld árja, s negyedik-ötödik
 150 1|                  ásónyomban mindenütt fölfakad a víz. Csakhogy az a víz nem
 151 1|                    fölfakad a víz. Csakhogy az a víz nem lelkes állatnak
 152 1|                       hol sós, hol keserű, még a ló se issza meg, amelyik
 153 1|                       eliszaposodott, hogy még a rántott leves is ropog tőle
 154 1|                    rántott leves is ropog tőle a fog alatt. Mióta oda vannak
 155 1|                    Mióta oda vannak az emberek a háborúban, azóta mind elkásásodott
 156 1|                        azóta mind elkásásodott a víz a kutakban, mert nincs,
 157 1|                        mind elkásásodott a víz a kutakban, mert nincs, aki
 158 1|                 kapálnak; kaszálnak helyettük, a káposztát is eltapossák,
 159 1|              eltapossák, sőt olyan is van, aki a disznót megszúrja, de ezt
 160 1|                    megszúrja, de ezt az egyet, a kúttisztítást nem vállalja
 161 1|                     kúttisztítást nem vállalja a fehérnép. Lehet, hogy a
 162 1|                        a fehérnép. Lehet, hogy a békától félnek, de lehet,
 163 1|                  törvénybe került miatta. Mert a kutat kitisztította ugyan,
 164 1|                     kutat kitisztította ugyan, a törött fazekakat, rozsdás
 165 1|                       szoktak oda az asszonyok a Mátyás kútjára, amelyben
 166 1|                 amelyben mindig kristálytiszta a víz, és kánikulában is olyan
 167 1|                       olyan hideg, hogy beleüt a fogába az embernek. Egész
 168 1|                         Egész nap nyikorgatták a gémet, és nem győztek hálálkodni
 169 1|                        annyira megszaporította a semlyékben a vadvizeket,
 170 1|                   megszaporította a semlyékben a vadvizeket, hogy fölkapaszkodtak
 171 1|               vadvizeket, hogy fölkapaszkodtak a partokra is, s a Mátyás
 172 1|               fölkapaszkodtak a partokra is, s a Mátyás földecskéi csak itt-ott
 173 1|                      Ezért támadt Mátyásnak az a gondolata, hogy a fizetést
 174 1|                 Mátyásnak az a gondolata, hogy a fizetést nem bízza többé
 175 1|                       fizetést nem bízza többé a mennyei közigazgatásra.
 176 1|                 tetszik, az menjen viritykelni a tóra, ott teleihatja magát
 177 1|                  szerencséje van.~Nem is szőtt a Mátyás törvénye ellen senki,
 178 1|                     törvénye ellen senki, mert a népekben van belátás. A
 179 1|                        a népekben van belátás. A kútjából mindenki maga rendelkezik,
 180 1|                    ingyen is megkaphat.~Mátyás a nagy forgalom, kis haszon
 181 1|                    alapján úgy számított, hogy a kút a kánikulában bekeresi
 182 1|                      úgy számított, hogy a kút a kánikulában bekeresi a porcióravalót,
 183 1|                     kút a kánikulában bekeresi a porcióravalót, de hát Mátyásnál
 184 1|                 politikusok is buktak már bele a számításukba. A népek nappal
 185 1|                       már bele a számításukba. A népek nappal kerülték a
 186 1|                        A népek nappal kerülték a házat, mint ördög a tömjént,
 187 1|                   kerülték a házat, mint ördög a tömjént, de éjszakánként
 188 1|                        mindig úgy kimerigették a kutat, hogy reggelre alig
 189 1|                elmaradt haszon bántotta, hanem a szenvedett kár is, mikor
 190 1|                     kútpásztornak. Leterítette a subát a vadmuharra, a fejét
 191 1|             kútpásztornak. Leterítette a subát a vadmuharra, a fejét nekitámasztotta
 192 1|              Leterítette a subát a vadmuharra, a fejét nekitámasztotta a
 193 1|                        a fejét nekitámasztotta a kút kávájának, egy körtefahusángot
 194 1|                       csöndes pipaszóval várta a vízlopókat.~- No, Bojszi,
 195 1|                   Bojszi, mögtépjük az éjszaka a kontyosokat, csak nyitva
 196 1|                kontyosokat, csak nyitva tartsd a füled - biztatta a pulit,
 197 1|                      tartsd a füled - biztatta a pulit, aki bizodalmasan
 198 1|                        pulit, aki bizodalmasan a lábához hemperedett.~A puliban
 199 1|            bizodalmasan a lábához hemperedett.~A puliban nem is volt semmi
 200 1|              tudniillik ma adta el az új búzát a zsidónak, és most az jutott
 201 1|                       jutott neki eszébe, hogy a zsidó aligha meg nem csalta
 202 1|                    zsidó aligha meg nem csalta a fizetésnél az új bankókkal,
 203 1|                     tüze pusztítsa el, aki ezt a sokféle pénzt kitalálta.
 204 1|                      kitalálta. Ő ugyan mondta a zsidónak, hogy neki csak
 205 1|                      csak régi pénzt adjon, de a zsidó kinevette. Hiszen
 206 1|                        zsidó kinevette. Hiszen a régi pénz már nem gilt,
 207 1|                        régi pénz már nem gilt, a jövő héten már meg is büntetik,
 208 1|                    rosszul, mert attul nemcsak a pénzt veszik el, hanem be
 209 1|                         Hát nem hallotta, hogy a városban már mind elrekvirálták
 210 1|                városban már mind elrekvirálták a fémeket? No igen, de az
 211 1|                        nem hallotta, siket itt a tanyán az ember. Ejnye,
 212 1|                     tudja mit, azt mondja erre a zsidó, én megteszem magának
 213 1|                       én megteszem magának azt a barátságot, hogy beváltom
 214 1|                      Osztán mennyit adna érte? A teljes értékit, háromszáz
 215 1|                      vele az úr, inkább beadom a kapitányságra. Arra ígért
 216 1|                      kapitányságra. Arra ígért a zsidó négyszázat, aztán
 217 1|                     maga elé rakja gondolatban a sok-sok bankót, amit a zsidótól
 218 1|             gondolatban a sok-sok bankót, amit a zsidótól kapott, külön‑külön
 219 1|                      van egy rakással, akkorra a puli mindig elvakkantja
 220 1|                         s Mátyás marokra kapja a husángot.~- Uccu; Bojszi!~
 221 1|                      husángot.~- Uccu; Bojszi!~A puliban megint nincs hiba.
 222 1|                      egy mérgeset, belecsördül a sövénybe, és szalad addig,
 223 1|                   addig, míg hatásköre terjed. A hatáskör a szomszéd földjéig
 224 1|                   hatásköre terjed. A hatáskör a szomszéd földjéig ér, ott
 225 1|                  világon, egyik Mátyás elszánt a másik Mátyás földjéből,
 226 1|                    hogy egyik ország elszántja a másik ország határát, de
 227 1|                       másik ország határát, de a kutyai társadalomban soha
 228 1|                    belső hevüléseknek engedve, a Bojszik is átlépik a mezsgyét,
 229 1|                  engedve, a Bojszik is átlépik a mezsgyét, de az más lapra
 230 1|                    hatalommal való visszaélés.~A puli tehát jön visszafelé,
 231 1|                  sokkal lassabban, mint amikor a tettek mezejére lépett,
 232 1|                     tettek mezejére lépett, de a lihegést érthető okokból
 233 1|                  erkölcsi világrend érdekében, a hiba valahol máshol lesz.~
 234 1|                       rúdjával lefelé fordulni a Göncöl, mire Mátyás rájött,
 235 1|                        Mátyás rájött, hogy hol a hiba. Dobbal nem lehet verebet
 236 1|                       No, eridj, puli, fenébe!~A koloncot is leoldta a nyakából,
 237 1|                  fenébe!~A koloncot is leoldta a nyakából, amiből a puli
 238 1|                     leoldta a nyakából, amiből a puli megértette, hogy a
 239 1|                        a puli megértette, hogy a hivatalos szolgálat mára
 240 1|             Nyújtódzott egyet, lerázta magáról a tisztével járó gondokat,
 241 1|                       fordult, és magára húzta a subát. Az éjszaka ugyan
 242 1|                        csontokra, mert azokban a velő is öreg már, és az
 243 1|                        az könnyen magába veszi a harmatot. De még a subagallért
 244 1|                       veszi a harmatot. De még a subagallért is a fejére
 245 1|                        De még a subagallért is a fejére igazgatta Mátyás,
 246 1|                       Mátyás, hogy ne zavarják a feleselő kakaskukorékolások
 247 1|                      éjszaka mindenféle neszei a bankók összeolvasásában.
 248 1|                      darab százassal csapta be a zsidó. Egy kicsit bosszús
 249 1|                     kicsit bosszús volt Mátyás a zsidóra is, meg a bankócsinálóra
 250 1|                       Mátyás a zsidóra is, meg a bankócsinálóra is, meg mindenkire,
 251 1|                       mindenkire, aki sarcolja a szegény embert. Szerencsére
 252 1|                    szegény embert. Szerencsére a szegény embernek is van
 253 1|                    krajcáros is volt, meg hogy a huszonkilenc mázsa új búzához
 254 1|                         amit tavaly vermelt el a rekvirálók elül.~A kis tanya
 255 1|                  vermelt el a rekvirálók elül.~A kis tanya ablaka háromszor
 256 1|                    üzleti mérleget. Bizonyosan a menye, Etel bajoskodik a
 257 1|                       a menye, Etel bajoskodik a torokgyíkos kisgyerekkel.
 258 1|                kisgyerekkel. Hiszen azt csinál a menyecske, amit akar, külön
 259 1|                     külön kasszára gazdálkodik a maga földjén, de azért holnap
 260 1|                  öntene ő is, mit urizál azzal a petróleummal, nem szegény
 261 1|                    maholnap drágább lesz, mint a pálinka.~Ezzel a gondolattal
 262 1|                    lesz, mint a pálinka.~Ezzel a gondolattal aludt el Mátyás,
 263 1|                      föl, hogy valaki ráhágott a kezire.~- Hé! - horkant
 264 1|                         s vaktában kinyújtotta a kezit. Meg is kapott vele
 265 1|            akasztófáravaló! - tápászkodott föl a tolvajba csimpeszkedve.~
 266 1|                        tolvajba csimpeszkedve.~A tolvaj azonban akkorát rántott
 267 1|                       Nehéz lábdobogás szaladt a fészer felé.~- Mögállj,
 268 1|                          kiabált utána Mátyás.~A tanyaablak megint kivilágosodott,
 269 1|                       megint kivilágosodott, s a gazda a fészer ajtajában
 270 1|                      kivilágosodott, s a gazda a fészer ajtajában ráismert
 271 1|                      fészer ajtajában ráismert a vászonruhás emberre. A muszka
 272 1|                ráismert a vászonruhás emberre. A muszka volt a szomszédból,
 273 1|             vászonruhás emberre. A muszka volt a szomszédból, a Piros hadifoglya,
 274 1|                     muszka volt a szomszédból, a Piros hadifoglya, a Ferenc
 275 1|               szomszédból, a Piros hadifoglya, a Ferenc feleségeé, akinek
 276 1|                       Ferenc feleségeé, akinek a földje barázdás volt az
 277 1|                        arca elé tartotta, hogy a muszka láthassa rajta a
 278 1|                        a muszka láthassa rajta a jó szándékot.~A vászonruhás
 279 1|                 láthassa rajta a jó szándékot.~A vászonruhás csak tovább
 280 1|                    merészkedett az ajtóban. De a jobb kezét a micisapkájához
 281 1|                       ajtóban. De a jobb kezét a micisapkájához emelte.~Mátyásnak
 282 1|                  Mátyásnak eszébe jutott, hogy a külországi ember tán nem
 283 1|                 barátságosan s megcsörrentette a vödör láncát.~A muszka két
 284 1|                megcsörrentette a vödör láncát.~A muszka két lépéssel odaugrott,
 285 1|                      odaugrott, s fél karjával a szájára emelte a vödröt.~-
 286 1|                      karjával a szájára emelte a vödröt.~- Amennyi jólesik -
 287 1|                         biztatta Mátyás, s még a pipával bajlódott a föltámadt
 288 1|                        még a pipával bajlódott a föltámadt szélben, szemügyre
 289 1|                       szélben, szemügyre vette a muszkát. Látni eleget látta
 290 1|                       milyen bőrben lehet most a gyerek. Négy esztendő óta
 291 1|                       óta azt is meggázolhatta a fekete ökör. Úgy lehet,
 292 1|                    muszka kútnál emelgeti most a vödröt. Hej, adná a fölséges
 293 1|                       most a vödröt. Hej, adná a fölséges Isten!~- Nincsen
 294 1|                      van voda ezben - húzta ki a muszka a fejét a vödörből.~-
 295 1|                      ezben - húzta ki a muszka a fejét a vödörből.~- Van
 296 1|                      húzta ki a muszka a fejét a vödörből.~- Van a kútba -
 297 1|                        fejét a vödörből.~- Van a kútba - mutogatta Mátyás
 298 1|                       kútba - mutogatta Mátyás a pipaszárral.~A muszka mind
 299 1|                mutogatta Mátyás a pipaszárral.~A muszka mind a két kezével
 300 1|                     pipaszárral.~A muszka mind a két kezével megkapta az
 301 1|                        is eresztette mingyárt. A meglódult vödör mellbe ütötte
 302 1|                        kar - mondta alázatosan a muszka -, rosszul forralta
 303 1|                          rosszul forralta neki a koszta. Koszta, magyarok
 304 1|                  mondják, csontája.~- Hát csak a szó hibádzott - enyhült
 305 1|                      meg Mátyás, s odább tolta a vendéget. - Mögállj, majd
 306 1|                  Szokás szerint kiloccsantotta a vödröt a vályúba. Ahogy
 307 1|                        kiloccsantotta a vödröt a vályúba. Ahogy a muszka
 308 1|                        vödröt a vályúba. Ahogy a muszka a csobbanásról észrevette,
 309 1|                        vályúba. Ahogy a muszka a csobbanásról észrevette,
 310 1|                     voda - s elkezdte hörpölni a vizet.~Mátyás alig bírta
 311 1|                 lefetyöld azt az állott vizet, a lovak is beleittak.~Megivott
 312 1|                   lovak is beleittak.~Megivott a muszka másfél vödör vizet,
 313 1|                  Szuszogd ki magad egy kicsit.~A muszka nekidőlt a kútnak.~-
 314 1|                      kicsit.~A muszka nekidőlt a kútnak.~- Keszenek, gazda
 315 1|                  Mátyás egy kis rátartisággal.~A muszkának valami papír zörgött
 316 1|                        valami papír zörgött ki a zsebéből. Szuszogott, szöszmötélt
 317 1|                  Szíjjad, muszka, ha szeretöd.~A muszka rágyújtott. Nagy
 318 1|                 rágyújtott. Nagy lánggal égett a kezében a töltényből készített
 319 1|                        lánggal égett a kezében a töltényből készített öngyújtó.
 320 1|                         Mátyásnak rajtaveszett a szeme.~- Ez mán ügön. Hun
 321 1|                      Miféle mestör vagy te ott a te hazádba?~- Nem mester.
 322 1|                     Hogy hívnak tégöd, muszka?~A muszka megmondta. Pavel
 323 1|             Szpiridinov.~Mátyás odább csúszott a subán, és helyet mutatott
 324 1|                      subán, és helyet mutatott a muszkának.~- No, ülj le,
 325 1|                        huppanás hallatszott.~- A fene abba a veres macskába,
 326 1|                     hallatszott.~- A fene abba a veres macskába, mindig itt
 327 1|                      egy görönggyel megcélozta a láthatatlan csavargót. -
 328 1|                           Á, fekete föld. Mint a zsír.~- Búzaföld?~- Fele
 329 1|               esztendőben hat.~- Mi ott az ára a búzának?~Ezt nem tudta megmondani
 330 1|                        azt hallotta, hogy nagy a drágaság. Mit ér a sok föld,
 331 1|                        nagy a drágaság. Mit ér a sok föld, ha nincs, aki
 332 1|                Elvitték az embereket, elvitték a lovakat. Neki is két testvére
 333 1|                        is két testvére elesett a háborúban, otthon pusztul
 334 1|                      most nagyon meglepi, hogy a világ ilyen egyforma. Megkérdezi,
 335 1|                  esztendős az öreg Szpiritutó. A muszka kiszámítja az ujján,
 336 1|                        neki fehér bajusz, mint a gazda bácsinak.~- Löhet -
 337 1|                      sóhajt Szpiritutó, fölnéz a hajnalodó égre, és megint
 338 1|                      égre, és megint nekimenne a vödörnek.~Mátyás azonban
 339 1|                        Mátyás azonban megfogja a karját.~- Gyere csak, fiam,
 340 1|                    csak, fiam, gyújtsd meg azt a lámpásmasinát.~És Mátyás
 341 1|             lámpásmasinát.~És Mátyás elkattyog a muszkával a kamrába, előkeresi
 342 1|                   Mátyás elkattyog a muszkával a kamrába, előkeresi a lopót
 343 1|                 muszkával a kamrába, előkeresi a lopót meg az itcét, és leülteti
 344 1|                       nagyobb melegöt ád, mint a víz - kóstol bele a borba,
 345 1|                       mint a víz - kóstol bele a borba, de csak éppen annyira,
 346 1|                 irgalmatlan rossz bora van, az a fajta egres, amit háromemberes
 347 1|                       szokott kínálgatódzni, s a maga szájáért se tartogatná
 348 1|                      tartogatná az italt ebben a szűkös világban, ha arra
 349 1|                      Rókus.~- B-r-r-r - mondja a Szpiritutó, már akár azért,
 350 1|                  magyarul is, akár azért, mert a Mátyás bora olyan bor, hogy
 351 1|                     bora olyan bor, hogy annak a nevét csak magyarul lehet
 352 1|                kimondani. És megígéri, hogy ha a gazda bácsi egyszer őfeléjük
 353 1|                  egyszer őfeléjük jár, otthon, a Russziában, olyan borral
 354 1|                      olyan borral tartja, mint a Krisztus vére.~- Nem hiszöm -
 355 1|                     vére.~- Nem hiszöm - rázza a fejét az öregember -, énbelülem
 356 1|                       már nem lösz hadifogoly.~A muszka egy kicsit vidorabban
 357 1|                        kicsit vidorabban nevet a bortól. Nem úgy érti ő,
 358 1|                    vendégeskedni megy hozzájuk a gazda bácsi. Úgy mondták
 359 1|                       gazda bácsi. Úgy mondták a fogolyirodában, hogy most
 360 1|                        már nemsokára vége lesz a háborúnak, mert otthon revolúció
 361 1|                        revolúció van, megölték a cárt.~- Mi a szösz? - csodálkozik
 362 1|                     van, megölték a cárt.~- Mi a szösz? - csodálkozik el
 363 1|                  kivilágosodott, mire kiléptek a ház elé. A tetőn burukkoltak
 364 1|                       mire kiléptek a ház elé. A tetőn burukkoltak a galambok,
 365 1|                       elé. A tetőn burukkoltak a galambok, és az istállóban
 366 1|                     galambok, és az istállóban a Csillag vagy a Szikra fölnyerített
 367 1|                      istállóban a Csillag vagy a Szikra fölnyerített az emberneszezésre.~-
 368 1|                       Mú-ú-ú.~- Nem - csóválja a fejét a muszka. - Mek-mek-mek.~-
 369 1|                         Nem - csóválja a fejét a muszka. - Mek-mek-mek.~-
 370 1|                        kecske - mondja örömmel a muszka. - Száz, kettőszáz,
 371 1|                   Mégse tökéletes emberek ezek a muszkák. Ha neki száz hold
 372 1|                     nem csúfítaná el kecskével a birtokát.~De azért elkíséri
 373 1|                    birtokát.~De azért elkíséri a Szpiritutót a mezsgyéig,
 374 1|                   azért elkíséri a Szpiritutót a mezsgyéig, és barátságosan
 375 1|                 utánakiált:~- Hé, tisztöltetöm a Pirost.~Nem csúfolódásból
 376 1|                   atyafias tisztességtudással. A Piros urának, Ferenc szomszédnak
 377 1|              onokatestvére volt az ő felesége, a Róza öregebb ángyának.~A
 378 1|                       a Róza öregebb ángyának.~A kisasszony-nap reggeli ragyogásában
 379 1|                   ficserkéléssel tollászkodtak a fecskék a szarufán. Az öregek
 380 1|                        tollászkodtak a fecskék a szarufán. Az öregek asszentálták
 381 1|                         Az öregek asszentálták a fiatalokat, s egy gubbaszkodó
 382 1|                        alighanem gyöngéllettek a menetszázadba. Az anyafecske
 383 1|                    jajveszékelve ugrálta körül a kis maródit, végig-végig
 384 1|                  fésülte felborzolódott tollát a szárnyával, aztán szembeágaskodott
 385 1|                  Főtörzsorvosi rangja lehetett a fecske-nemzetben, mert igen
 386 1|                       tipegett, és kopasz volt a fejebúbja.)~- Hát látott
 387 1|                       pillantott fel Etel, aki a kislányát fésülte az eresz
 388 1|                      Egy percig rábámészkodott a zenebonás madarakra, aztán
 389 1|                  madarakra, aztán ráripakodott a gyerekre, aki köténykéje
 390 1|                 köténykéje madzagját huzigálta a lábánál doromboló macska
 391 1|                        ha nem tartja egyenesen a fejét, rögtön kihozza a
 392 1|                        a fejét, rögtön kihozza a nagy birkanyíró ollót, és
 393 1|                        ollót, és tövig levágja a haját, mint a cigánylányokét
 394 1|                    tövig levágja a haját, mint a cigánylányokét szokás, de
 395 1|                  cigánylányokét szokás, de még a fejéből is hozzácsíp egy
 396 1|                   világgá szalad ijedtében. Ha a szegény ember gyereke mindig
 397 1|                   szegény ember gyereke mindig a szívire venné, amikor kilátásba
 398 1|                 helyezik neki, hogy belevágják a kést, keresztülszúrják a
 399 1|                       a kést, keresztülszúrják a vasvillával, lecsípik az
 400 1|                 vasvillával, lecsípik az orrát a harapófogóval, kicifrázzák
 401 1|                     harapófogóval, kicifrázzák a fülét a csörgemetélővel,
 402 1|             harapófogóval, kicifrázzák a fülét a csörgemetélővel, szétverik
 403 1|                     csörgemetélővel, szétverik a fejét a furkóval, kettéhasítják
 404 1|             csörgemetélővel, szétverik a fejét a furkóval, kettéhasítják
 405 1|                        furkóval, kettéhasítják a szekercével, és végezetül
 406 1|                      szekercével, és végezetül a kenyérsütő lapáton betolják
 407 1|                    kenyérsütő lapáton betolják a tüzes kemencébe, akkor a
 408 1|                       a tüzes kemencébe, akkor a szegény ember gyereke hajnaltól
 409 1|                   egyebet, csak csérogna, mint a kergetett jérce. Márika
 410 1|                    háta mögött azonban nemcsak a haragos édesanya van, hanem
 411 1|                       olyan szilárdan is, mint a helyzet megkívánja. Mindezeken
 412 1|                      Márika azt is tudja, hogy a birkanyíró ollót nehéz lesz
 413 1|                    mert az tegnap beleejtődött a tóba, amikor lapulevélből
 414 1|                     azért is rántson még egyet a fején.~Erre aztán az asszonyt
 415 1|                     asszonyt csakugyan elfutja a pulykaméreg. Marokra fogja
 416 1|                     pulykaméreg. Marokra fogja a gyerek kemény szálú, fekete
 417 1|                  fölcsattanva rántja maga felé a kislányt.~- Te béka, te!
 418 1|                         Kibül szorult beléd ez a nyughatatlan vér?~Mire kimondja,
 419 1|                     kimondja, már meg is lazul a szorítása. Összecsücsörített
 420 1|            Összecsücsörített szájjal fuvogatja a hajválasztékon kifehéredő
 421 1|                        piros nyomokat hasított a vastag fogú tülökfésű.~A
 422 1|                       a vastag fogú tülökfésű.~A nagy, fehér asszony mélykék
 423 1|                   mélykék szeme simogatva nézi a kis fekete gyereket. Most
 424 1|                      most ünnepnap is van, meg a gyerek úgyse látja, háttal
 425 1|                        vagy - mosolyog választ a szája sarkával a saját kérdésére.~
 426 1|                       választ a szája sarkával a saját kérdésére.~Pedig a
 427 1|                       a saját kérdésére.~Pedig a kérdés azok közé tartozott,
 428 1|                    azok közé tartozott, amikre a kérdező nem szokott feleletet
 429 1|                    Olyanforma volt, mint mikor a tisztelendő úr nagy méreggel
 430 1|                       úr nagy méreggel kérdezi a prédikációban, hogy „hol
 431 1|                        neki szerencséje, hanem a tisztelendő úrnak. Mert
 432 1|                        Mert ha egyszer lelépne a Kajafás a padlásról - ott
 433 1|                      egyszer lelépne a Kajafás a padlásról - ott kell neki
 434 1|                        mert mindig oda néz föl a pap, mikor hozzá intézi
 435 1|                        pap, mikor hozzá intézi a kérdést -, bizony még csak
 436 1|                       csak le se tudná ültetni a tisztelendő úr. Mikor a
 437 1|                        a tisztelendő úr. Mikor a német katonák itt mentek
 438 1|                   katonák itt mentek keresztül a télen, mind fölégették még
 439 1|                     télen, mind fölégették még a templompadokat is. Mindössze
 440 1|                     egy éjszakát töltöttek itt a pokolravalók, de azalatt
 441 1|                         sok helyen kifolyatták a hordókból a bort, és a plébánia
 442 1|                        kifolyatták a hordókból a bort, és a plébánia előtt
 443 1|             kifolyatták a hordókból a bort, és a plébánia előtt leütötték
 444 1|                       plébánia előtt leütötték a bánatos Mária-szobor fejét.
 445 1|                        Pedig úgy mondták, hogy a németek is keresztények,
 446 1|                 németek is keresztények, ugyan a tisztelendő úr kikiabált
 447 1|                ablakból, hogy rosszabbak, mint a krími tatárok. Ebbül ugyan
 448 1|                       értették, vagy se, hanem a tisztelendő úr a puskáját
 449 1|                         hanem a tisztelendő úr a puskáját is rájuk fogta,
 450 1|                puskáját is rájuk fogta, akibül a seregélyeket szokta ijesztgetni.
 451 1|                  ijesztgetni. Ebbül lett aztán a nagy kavarodás, a németeknek
 452 1|                        aztán a nagy kavarodás, a németeknek a főkapitánya
 453 1|                        kavarodás, a németeknek a főkapitánya agyon akarta
 454 1|               főkapitánya agyon akarta lövetni a papot, de aztán megkegyelmezett
 455 1|                        inkább fölégetteti mind a tanyákat. Úgy kellett a
 456 1|                        a tanyákat. Úgy kellett a tisztelendő úrnak térden
 457 1|                       prófuntot is hagyott itt a szegényeknek. Tán még most
 458 1|                        Tán még most is ott van a templom padlásán, nem kellett
 459 1|                      tudnak vele mit csinálni, a jószággal mégse etethetik
 460 1|                      mégse etethetik meg, mert a kenyér mégiscsak a Krisztus
 461 1|                        mert a kenyér mégiscsak a Krisztus teste, ha őrölt
 462 1|                      is belesütve.~Azóta aztán a tisztelendő se az, aki azelőtt
 463 1|                       az emberek, intette őket a szép életre, s lerajzolta
 464 1|                     életre, s lerajzolta nekik a homokba, hogy hol van az
 465 1|                       homokba, hogy hol van az a Szibéria meg a Szerbia meg
 466 1|                      hol van az a Szibéria meg a Szerbia meg a többi, Isten
 467 1|                     Szibéria meg a Szerbia meg a többi, Isten tudja, miféle
 468 1|                  nagyon meg van komorodva, még a köszönést is alig fogadja.
 469 1|                     köszönést is alig fogadja. A prédikációban se a Kajafást
 470 1|                    fogadja. A prédikációban se a Kajafást kárpálja már, hanem
 471 1|                    német királyokat, akik ezen a környéken nem nagyon járatosak,
 472 1|                      olyan példabeszédek, mint a Jezsabel leányai, akikkel
 473 1|                      Jezsabel leányai, akikkel a templombúcsún hozakodott
 474 1|                   templombúcsún hozakodott elő a tisztelendő úr, kegyetlen
 475 1|                   énnéköm, van-e olyan firhang a világon, amelyikön az Úristen
 476 1|                  bizony, bizony” és odaszúrtak a szemükkel a hadiözvegyeknek,
 477 1|                      és odaszúrtak a szemükkel a hadiözvegyeknek, de a Delíláknak,
 478 1|                szemükkel a hadiözvegyeknek, de a Delíláknak, Putifárnéknak
 479 1|           Putifárnéknak és Jezsabel leányainak a pillája se rebbent, csak
 480 1|                       pillája se rebbent, csak a piros papucsok hegye villant
 481 1|                      elcsudálkozott magán, még a gyerek akaratos haját bontogatta.
 482 1|                        dolgokat? Szinte hallja a piros papucsok csosszanását,
 483 1|                        csosszanását, és recseg a fülében a pap hangja. Igen,
 484 1|              csosszanását, és recseg a fülében a pap hangja. Igen, tudja
 485 1|                        attól van ez most, hogy a nyughatatlan vért emlegette.~
 486 1|                       az ablakára, és fölkapja a fejét, mint a kevély ló.
 487 1|                      és fölkapja a fejét, mint a kevély ló. Az ő ablakán
 488 1|                         hogy Rókusnak kihozták a piros palétát, rögtön menni
 489 1|                        menni kellett neki, még a herét is csak félig vághatta
 490 1|                    ötödnapos fekvő volt, ezzel a kis rosszkor-lettel ni -
 491 1|                     volt leeresztve az ablakon a firhang, akkor is csak a
 492 1|                       a firhang, akkor is csak a legyek végett. Ugyan az
 493 1|                 virágvasárnap, mikor közétette a kék-szalagos szentelt barkákat.
 494 1|                   szentelt barkákat. Márikáért a legkisebbet, magáért a középsőt,
 495 1|               Márikáért a legkisebbet, magáért a középsőt, az emberért a
 496 1|                        a középsőt, az emberért a leghosszabbat.~Akkor volt
 497 1|             leghosszabbat.~Akkor volt az, hogy a hadiasszonyok karajából
 498 1|                      szemtől szembe rávihogott a szabad szájú Boca Modol.~-
 499 1|                           ámult rá Etel.~- Hát a Rókusodat; no! Mintha nem
 500 1|                        nem möghozták volna már a hírit neköd is, hogy a te