Kötet

  1 1|               játékos húsvéti bárányé, s a tömjénfüst nem fölfelé
  2 1|           venni az ünneplő pipaszárat, s ahhoz nincs kedve Mátyásnak.
  3 1|            megcsalhatta volna a szeme, s addig babrálta az ujjaival
  4 1|             éjszakánkint a tanyakútra. S ebből látni való, hogy ezek
  5 1|               magasan jár a föld árja, s negyedik-ötödik ásónyomban
  6 1|         fölkapaszkodtak a partokra is, s a Mátyás földecskéi csak
  7 1|               teleihatja magát ingyen, s még víziborjút is nyelhet,
  8 1|             mindenki maga rendelkezik, s bolond volna Mátyás, ha
  9 1|                koronát. Azért odaadta.~S most Mátyás maga elé rakja
 10 1|              mindig elvakkantja magát, s Mátyás marokra kapja a husángot.~-
 11 1|               tisztével járó gondokat, s mint magánegyén olyan ösvényekre
 12 1|           gondolattal aludt el Mátyás, s arra ébredt föl, hogy valaki
 13 1|           kezire.~- Hé! - horkant föl, s vaktában kinyújtotta a kezit.
 14 1|      tanyaablak megint kivilágosodott, s a gazda a fészer ajtajában
 15 1|                gyújtott gyufát Mátyás, s az arca elé tartotta, hogy
 16 1|          engedél - mondta barátságosan s megcsörrentette a vödör
 17 1|                két lépéssel odaugrott, s fél karjával a szájára emelte
 18 1|             jólesik - biztatta Mátyás, s még a pipával bajlódott
 19 1|        hibádzott - enyhült meg Mátyás, s odább tolta a vendéget. -
 20 1|              magát.~- Á, sok jó voda - s elkezdte hörpölni a vizet.~
 21 1|                kószál - mondta Mátyás, s egy görönggyel megcélozta
 22 1|          nagyon szokott kínálgatódzni, s a maga szájáért se tartogatná
 23 1|             asszentálták a fiatalokat, s egy gubbaszkodó fecskefiút
 24 1|            kemény szálú, fekete haját, s fölcsattanva rántja maga
 25 1|            intette őket a szép életre, s lerajzolta nekik a homokba,
 26 1|               kis rosszkor-lettel ni - s azóta nem volt leeresztve
 27 1| neveléstudomány ősi törvényei szerint, s Etelnek éppen olyan korán
 28 1|          acatolni, gyomlálni, kötözni, s mint marokverő lány eleget
 29 1|              be a Mátyás földjei közé, s ez maga beláttatta volna
 30 1|            másik fekete, mint a bogár, s tagos, bírós mind a kettő.
 31 1|                 még haza nem eresztik, s akkor is a császár tesz
 32 1|          hadifogoly, az jó helyen van, s mentül többen esnek rabságba,
 33 1|            aztán csak erőt vett magán, s mikor idők múltán az asszonyoknak
 34 1|                   kérdezte az asszony, s tán még a piros pántlika
 35 1|              kis elásott új búza fölé, s arra gondolt, hogy azt alighanem
 36 1|             jókedvűen a pörge bajuszt. S nem lett volna asszony,
 37 1|             mint a pántlika a kezében, s kemény öt ujja csattant
 38 1|               csak azt, hogy „eltűnt”, s azt se értette. Hogy? Az
 39 1|              nagy hó sok vizet jelent, s a sok víz azt jelenti, hogy
 40 1|                tó bemászik a földekre, s aratás helyett majd szedhetik
 41 1|           kikanyarodott az országútra, s egyszerre csak ott állt
 42 1|          tösszük a törvényt, hogy hogy s mint s eme s ama? Hogy hogy
 43 1|             törvényt, hogy hogy s mint s eme s ama? Hogy hogy lösz
 44 1|                 hogy hogy s mint s eme s ama? Hogy hogy lösz hát
 45 1|                sovány ember, akinek le s fel szaladozik az ádámcsutkája,
 46 1|           disznót is vágott egy télen, s a dohányzacskónak való matériát
 47 1|              nagyon rendes ember volt, s ha Ferencet igazán hazasegíti
 48 1|                Kerítést is barkácsolt, s ajtót olyant csinált rá,
 49 1|                mint fúrásra-faragásra, s például mikor pitét öntött
 50 1|               mert csak addig ért föl, s Péterke természetesen sokkal
 51 1|               lábáról, hasra vágódott, s maga alá temette a soktornyos
 52 1|             szüksége, hanem szuszékre, s ha azt tudna szerezni, csináljon
 53 1|            muszka átvitte a szuszéket, s Mátyás eldicsekedett vele
 54 1|              kell a muszkának a diófa, s ezzel a tereferével igen
 55 1|              gyanúba - gondolta szüle, s megkérdezte a menyét, hogy
 56 1|               ki volt faragva a fejfa, s már a szív alakot kezdte
 57 1|            volt kalapja, válla, melle, s hogy a forróság megcsapta,
 58 1|           muszka nem volt gyáva ember, s ha leromlott is az özvegyi
 59 1|              ház előtt a hó, Ferenc le s fel járkált az éjszakában -
 60 1|             Mikor bejött, levetkőzött, s aközben észrevette a földön
 61 1|                szegődött be a városba, s csak az apja halála után
 62 1|       csattantotta be Ferenc a bicskát s a maradék kenyeret, szalonnát
 63 1|                rázkódott meg a muszka, s fülébe beleszaporázott a
 64 1|   hósivatagokon.~- Az - mondta Ferenc, s visszahúzódott a tető alá.~-
 65 1|               neki már nincs maradása, s holnapra még rosszabb is
 66 1|        pipeskedve lesett ki a világba, s mikor orozva rátámadt a
 67 1|                csak ránézett a pulira, s a puli esze nélkül kotródott
 68 1|             pulikba is, mint a Bojszi, s Ferencnek ilyen szeme volt,
 69 1|               jobbkedvűen kacarászott, s mikor szülét ezen ette a
 70 1|              ezért is nem haladt vele. S ha szüle ezt észrevette
 71 1|             ember, jól is bírja magát, s akire szemet vet, az ott
 72 1|              mind sajtja, mind túrója, s aki meg tudja adni a savát
 73 1|               tartja az anyóstörvényt, s akkor is szúr egyet a menyén,
 74 1|               mindig kakasa válogatja, s ő olyan kakasnak véli Ferencet,
 75 1|               rendjén, és így is lesz, s tán az se baj, ha várakozni
 76 1|           száraz kukoricahaj-derekalj, s mentül jobban magára húzza
 77 1|              Etel lecsúszik az ágyról, s a fehér homályban fehér
 78 1|           dűlve, a sarka félretaposva, s a talpát inkább csak találgatni
 79 1|              nem volt papucsnál egyéb, s hóba, sárba azt is lehúzta
 80 1|                a verpánk alatt talált. S lám ennek a kis piszének
 81 1|             Így romlanak az erkölcsök, s úgy lehet, azt is megérjük
 82 1|           álmodott az itt való élettel s csak itthon látja, hogy
 83 1|                szépasszony-feleségöt”, s amire Ferenc csak azt a
 84 1|                ő más országokban, hogy s mint csinálják, pedig ott
 85 1|              hát errül is lehet tenni, s ő majd talál kádenciát erre
 86 1|                  felelt Ferenc kurtán, s fölé hajolva a tányérnak,
 87 1|                hozzányúlt az étetőhöz, s ezen való örömében abba
 88 1|                tartották a barátságot, s bojtárgyerek korában sok
 89 1|              mondta, hogy úgy igaz az, s miután állta, hogy a csősz
 90 1|              leküldött kilenc darabot, s mikor szüle ijedten a fejéhez
 91 1|                odaugrott a neszezésre, s várta farkcsóválva a farsangi
 92 1|          ürgeöntés lesz a tanyák közt, s az Isten indzsellérje se
 93 1|             röfögő, vijjogó hangokkal, s a hajnal rózsaszínében,
 94 1|                vernyákolását hallotta, s csak egy-egy korán ébredt
 95 1|               lesznek az öreg emberek, s őket is ilyen tisztelettel
 96 1|               a poharat nekitüzesedve. S a nagy indulat megtaláltatta
 97 1|              tágult a Ferenc orrlyuka. S a husángot bevágta a sarokba.
 98 1|             Fáradtan leült egy hantra, s addig nézett bele a lábánál
 99 1|           bizony annak nagy ideje már, s öregembernek szalajt az
100 1|              az Etel ölében hempergett s ahogy az apját meglátta,
101 1|               De Márika sebesebb volt, s megelőzte a köszöntéssel.~-
102 2|               ragasztották az ablakba, s a zsidóné kocsmája „a nemzeti
103 2|    nyilvánságos félreértés forog fönn, s ő nem akarja kárát senki
104 2|       kocsiderékba, beviszi a városba, s annyit kiárul belüle, hogy
105 2|                 csemetekertet csinált, s azt mondta Mátyásnak, hogy
106 2|          mintha ő is károsodott volna, s annyira odavolt, hogy még
107 2|          ünneplőruhába vannak öltözve, s lehet, hogy ünnepi érzések
108 2|              anélkül is - mondja Etel, s leteszi az ágyra a tiszta
109 2|               füstjük, mint a sültjük, s mindennek a bajuszát ők
110 2|          nevetett, hogy nem Péterke ő, s ha hat nap meg tud fésülködni
111 2|             megtudni, hogy Ferenc hogy s mint volt az asszonyokkal.
112 2|                 Etel mindjárt utoléri. S ahogy összekapja magát,
113 2|            foglalkoznak is ilyesmivel, s akkorára az öreg bicebóca
114 2|             akadt neki foglalatossága, s a hivatali ténykedés folytán
115 2|             találta. Bement a tanyába, s úgy bevágta maga után az
116 2|             elfelejtette éhét-szomját, s úgy legurult egy lábon a
117 2|                nyalják-falják egymást, s akármikor megy hozzájuk
118 2|              mindig van igazítanivaló, s idejében kell megregulázni
119 2|         amilyennek kezdetben látszott, s hogy ha Etel nem sietett
120 2|             mint olajoskorsó a szögön, s az a csodálatos, hogy az
121 2|               csak magában évődhetett, s magában is csak úgy, hogy
122 2|                a tiszteletet szülének, s Etel soha nem sütött rétest
123 2|               neki Ferenc a kisszéket, s odaültette a kertbe, a levendula-bokor
124 2|                 mondta Etel csöndesen, s a szívére szorította a Máriát.
125 2|               ármentesítő társulatból, s a nyár végivel már bele
126 2|              de hernyó nagyon sok van, s ha a mezőbíró talpig csupa
127 2|             nekilátott a hernyózásnak, s ki is melegedett, mire a
128 2|          nagyszerű játéknak bizonyult, s egész jól eltelt vele az
129 2|           elérti a szót, talpra ugrik, s fut előre vidám csaholással
130 2|               de a Bojszi elébe ugrik, s átnyalábolja a térdét a
131 2|               aztán szembefordul vele, s néz föl hozzá a szőr közül
132 2|                ujjai közül a kenyeret, s egy kis olvasókeresztet
133 2|         különbséget a két gyerek közt, s tán inkább Márikának kedvezett,
134 2|        kukucskákkal jártak a tó körül, s vasárnapi ráértiben mesélt
135 2|             jobban tollasodott Ferenc. S éppen azért volt nehéz komát
136 2|           kérdi egy pillanatig Ferenc, s már bontja a levelet, haladván
137 2|              mint egy leesett mákszem, s ez az, amit szüle meg nem
138 2|              előkerül, ha nem keresik, s ebben el is múlt az egész.~
139 2|                nem alszik, nem beszél, s ha kérdik tőle, mi leli,
140 2|               szédelegve ment aratni - s neki azóta se fáj a feje,
141 2|                csak turkált mindenben, s pár hét alatt úgy lefogyott,
142 2|            ember létire ezt nem tudja, s ahelyett hogy elboronálná
143 2|                a tetemekkel piszmogni, s telerakja a tisztaszobájukat
144 2|                hallgatta illedelmesen, s csak akkor szólalt meg,
145 2|               már menyecske lánya van, s egy kicsit megröstellte
146 2|              szavát annak nem hallani, s amit mond, az olyan, mint
147 2|                igazgató úr bólogatott, s ráfelejtkezett a tiszta,
148 2|          mondja Etel -, nem egyedül. - S tesz az asztalra akkora
149 2|           szótlan nemet int a fejével, s Etel magyarázza el a dolgot:~-
150 2|               poharat is eltört aznap, s úgy eltette a padláskulcsot,
151 2|              pincekulcsot nem találta, s keresés közben leütötte
152 2|            néha majd a bőriből kibújt, s Etel rajta-rajtakapta, hogy
153 2|         beleszúrt egy spriccelő tűvel, s azt mondta, hogy jöjjenek
154 2|                bátorította egy kicsit, s mikor a kocsmáros másik
155 2|             szívesen eljár a dologban, s talán nem is kerül olyan
156 2|                adott hozzá a jó Isten, s az nem felejtené el megírni,
157 2|             sohase tette még életében, s most állt a szoba közepén,
158 2|                az ágyat. Le is feküdt, s csak akkor jutott eszébe
159 2|                kéttenyérnyi darabokra, s azokat öltögette, varrogatta
160 2|                maga töltötte a hurkát, s úgy eligazgatta szó nélkül
161 2|                igazgató urat meglátja, s jön elébe szíves köszöntéssel.~-
162 2|        ribillió lett, a nép felzúdult, s a vérontás csak azért maradt
163 2|               rettenetes kígyó követe, s jobbnak látta abbahagyni
164 2|              az oltárterítő csipkéjét, s Isten bűnül ne vegye nekik,
165 2|             néznek, de nagyon távolra, s a száj fájdalmas mosolyát
166 2|              ezer éven át mindig volt, s az igazgató úr nagyon örül
167 2|           karjával, néz a ház felé is, s ijedt szemével nem veszi
168 2|                visszafekszik az ágyba, s már horkol is, mire Etel
169 2|             elhagyta a szilvafákat is, s kezd napszínűvé aranyosodni
170 2|                ahogy megillette volna, s ahhoz hozzátartozott volna
171 2|               mint most egy hét alatt, s ehol ez a kis makulumák
172 2|          magyar szellem reprezentánsát s mint a keresztény eszmének
173 2|       Ferencnek meg nem jutott eszébe, s különben is sietett, mert
174 2|               az is nehéz tudomány ám, s ha már azt is tudja, egyszerre
175 2|                próbálta, nem sikerült, s mivel úgy találta, hogy
176 2|          pászta végén, a diófák alatt, s az Etel-forma menyecske
177 2|            toka, mikor jó erőben volt, s legutóbb is, a bankban,
178 2|             holmikat. Helyre is rakta, s ahogy egymásra simogatta
179 2|              még egy esztendeje sincs, s már csak elmosódva látja
180 2|               kalauzolja el Ferenchez, s így is állítottak be hozzá
181 2|                ne - hőkölt meg Mátyás, s úgy megijedt a Ferenc ábrázatától,
182 2|               gyíkfejet a bakancsában, s az Etel Mária-látását is
183 2|      nyomakodott előre az éles szélben s havas dűlőkön, kétközben
184 2|               mert hangot nem hallott, s csak harmadszor tudta kivenni
185 2|       Ferencnek, hogy mit keres ő itt, s elkezd kiabálni torka szakadtából.~-
186 2|               mondott búzaszentelőkor, s éppen a Ferenc földjén áldotta
187 2|              politikai tőkét kovácsolt s azzal buzdította a népeket,
188 2|            mostanában az emberek közé, s ha el nem kerülhette őket,
189 2|               nyers hulladékból rakva, s a virágzó vetések, a kilevelesedett
190 2|                 álló egy óra hosszáig, s azzal fejezte be, hogy mint
191 2|              vad muhar is tiszta búza, s mért arat most muhart az
192 2|               bankót még a ló után is, s mért kell most lovat, tehenet
193 2|                Nem lehet erre felelni, s Mátyás, ha megcsikordul
194 2|              levélben, jól értse meg - s az ügyvéd úr kezd le s fel
195 2|                 s az ügyvéd úr kezd le s fel járkálni a szobában,
196 2|        kocsmárosnéja, azt kereste föl, s éltek együtt békességben
197 2|              meg nem unta az asszonyt, s engedelmet nem kért tőle,
198 2|                mén haza Tatárországba, s ha pénzt nem kap, viszi
199 2|                 erre meg erre a címre, s mihelyt ott lesz, mingyárt
200 2|         amennyire öreg karjától telik, s vissza se fordul utána,
201 2|               a képet a bugyellárisba, s megint visszadobja a levelet,
202 2|                férfi lakott valamikor, s amelyet a hatökrű gazda
203 2|           fekete hajú, Márinak hívják, s már összenevetgél a hatökrű
204 2|                 Hát sokat - bólint rá, s rágyújt az összetett tenyere