Kötet
1 1| Móra Ferenc~ ~Otthon, az én hazámban, túl a gömbölyű
2 1| bórás éjszaka, otthon az én hazámban Búzaszentelő napja
3 1| az éjszakák.~Otthon, az én hazámban szikkadt és száraz
4 1| félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak
5 1| emberek vannak. Otthon, az én hazámban, lassan tavaszodik,
6 1| pusztai tavakban. Otthon, az én hazámban csak a búzamezők
7 1| az embereken.~Otthon, az én hazámban, az alvó akácok,
8 1| ígérek nektek.~Otthon, az én hazámban nyugtalanul kóvályog
9 1| magot vetettek.~…Otthon, az én hazámban, nem terem meg
10 1| azt mondja erre a zsidó, én megteszem magának azt a
11 1| hogy beváltom az egészet, én sokat megfordulok Bécsben,
12 1| Gazdám - ezt mondja vele -, én elkövettem mindent az erkölcsi
13 1| vendéget. - Mögállj, majd húzok én vizet.~Szokás szerint kiloccsantotta
14 1| Csinálta.~- Kicsoda? Te?~- Én. Sokakat. Tiszt uraknak
15 1| Nem mester. Paraszt apám. Én is paraszt.~- Hogy hívnak
16 1| hátán:~- Hát hiába beszélök én neköd? Nem hallottad, mit
17 1| Jezsabel leányai? Azt kérdöm én tőletök, mondjátok mög énnéköm,
18 1| is vagy, élhetöd világod? Én bizony, ha neköd volnék,
19 1| gondom is, mint hogy arra is én vigyázzak, hogy mög ne szökjön.~-
20 1| világát.~- Hiszön tudtam én - dörzsölgette a kezét Mátyás,
21 1| rá.~- Hát mit tudhatnék én, fiam? De látod, Rókus is
22 1| felsőbbségnek.~- Persze én nem konstetálok biztosat -
23 1| csavargó. Szót értöttem én akkoriban a tisztölendő
24 1| gazdaság vót valaha, az én földem meg az Etelé mög
25 1| gyerökkoromban, hogy ez mind az én szépapámnak az öregapjáé
26 1| Oszt addig is tudok ám én vigasztalót.~Azzal ráejtette
27 1| ember rábólint.~- Csakis. Én is ezt álítom.~Egy hosszú,
28 1| Mátyás sógor.~- Csakis, hát én is ezt beszélöm - lelkesedett
29 1| potykaszemű rázta a fejét.~- Az én fiamat nem vitték. De mög
30 1| Hát igazság az, hogy én szivarozok, még a tisztölt
31 1| ha állom nem lösz, akkor én is vállalom azt az izét,
32 1| itt nem hagyja az árvát. Én ugyan mondtam, hogy mink
33 1| egérkét.~- Majd mögmuszkázlak én tégöd, te kis varasgyík!
34 1| fekete jérce tojása.~- Tudom én - mondta Etel. - Elhasználtam.~-
35 1| ha nem Pétörkémnek. Az én jércém tojta.~- De nem a
36 1| azzal a muszkával, szülém. Én szégyöllném magam, ha ilyen
37 1| öreg diófát.~- Nem tudom én - csavargatta Mátyás a nyakát. -
38 1| Körtefa?~- Dió.~- Az, az, én is azt akartam mondani.~
39 1| az ágyhoz.~- Hallja-e... én... én... mondani szeretnék
40 1| ágyhoz.~- Hallja-e... én... én... mondani szeretnék valamit.~
41 1| mögeshetött volna ez mostanában.~- Én... én... elmegyek - csukladozott
42 1| volna ez mostanában.~- Én... én... elmegyek - csukladozott
43 1| engöm láttok. Röndbe hozok én mindönt, okos disznó mély
44 1| hangja is barátságos volt.~- Én mög majd mög nem ösmerlek
45 1| itt elpötyögtek volna az én Márikámmal.~Bemennek a szobába,
46 1| láng a képit.~- Még hogy én kecsögjek neki? Hát minek
47 1| beszélni.~- Hát mit mondtam én neköd olyant? Gyere mán
48 1| neköm édös apám, mintha én Boca Modol volnék. Nem vagyok
49 1| Modol volnék. Nem vagyok én falu szénája.~Mátyás sietett
50 1| nála könnyű helyen.~- Hát én mög azt mondom kendtöknek,
51 1| olyan rossz lányuk vagyok én kendtöknek, hogy mindönáron
52 1| nyakába varrni, mögélök én a magaméból, se el nem puccoskodom,
53 1| öszik Ferenc lepényt, még én nem sütök neki, akkor kiadhatja
54 1| hajigálta az ajtó mögé.~- No, én nem tudnék mögszokni abban
55 1| akkor rám az éjszaka?~- Hát én mög nem adom, no - nyakaskodott
56 1| jótállok.~- No?~- Magam végzöm én azt. Volt ölég időm mögszokni.~
57 1| köllene házasodnod.~- Nem én - nézett Ferenc Mátyásra
58 1| fejét Ferenc. - Elszoktam én már az asszonytól, Mátyás
59 1| szoptatni, más gondját mög én is el bírom látni. Ide nézzön
60 1| bácsi, sütni csak kisütöm én, de dagasztani nemigön szeretöm.
61 1| ezt a kutyanyakú embert.~- Én is mögyök, Mátyás bácsi,
62 1| így tartották. Nézd mög az én nagy sárgabarackfámat, az
63 1| Mátyás bácsi, de nem szeretöm én a nagy dínomdánomot - szabódott
64 1| hát akkor mért gyöttem én ide? - űzte tovább a tréfát
65 1| is ellakták a farsangot! Én se vótam nagyobb, mikor
66 1| magát keményen.~- Majd... én... mö... mö... mögmutatom...
67 1| husángot.~- Ki mondta eztet?~- Én mondtam! - pattant föl a
68 1| nadrágzsebben mind a két kezivel.~- Én mondtam. Mondom is.~A zsidóné
69 1| tántorgott az ember -, de nem én, hanem a víz. Kiöntött a
70 1| ütött a mellére Ferenc. - Én mindönt vállalok, csak egy-két
71 1| Hogyhogy a napszám?~- Én abbul élök. Neköm az parancsol,
72 1| ahol a három nyárfa van. Én mög viszöm az ásót, mingyárt
73 1| möghiggye, hogy elmöntem vóna én akárminek, de sérvést kaptam
74 1| Doberdőbe, oszt nem vagyok mán én azóta jó sömminek, hát beálltam
75 1| csak sokat álmatlankodtam én emiatt, akkor se tudtam
76 1| sömmit, ugyan ű nyöszörög, de én nem értöm mög, mit. No,
77 1| is egy, hanem három. Hát én úgy meglepődtem, hallják,
78 1| puskagolyó a sötétben, mönjek én. Mögharagudtam osztán kögyetlen,
79 1| kögyetlen, hogy hogy hagyhatnám én itt ilyenkor a tanyát, a
80 1| nyakába vötte a világot. Én mög kiálltam az ereszet
81 1| mi lösz veled? Gondoltam én, hogy rájuk kiáltok, hagyják
82 1| vagy-e az, Márika lelköm?~- Én vagyok, öregapám.~- Hát
83 1| kis-tanyában?~- Ott voltam én. Csakhogy gyüttek a katonák,
84 1| eszeveleje. Úgy elfelejtöttem én a kamraablakot, mint epörfa
85 1| mönünk mostan, öregapám?~Én bizony tovább is csak tévelyögtem
86 1| ruházkodva ész dolgában, az én édösszülém vót ilyen, hogy
87 1| mondom a gyeröknek, hiszön én is odaindultam, csak elfelejtöttem,
88 1| hallhatom, hajnalt harangoznak.~Én is mögálltam osztán, körösztöt
89 1| nem mertük mondani, ű se, én se, inkább fölkérdöztem,
90 1| kirelájzumát ennek a világnak, én már akkor kezdem pödzeni
91 2| kocsmárosné nem emlékezett.~- No, én emlékszök - mondta a boltosné. -
92 2| vidult föl Mátyás -, mert én nem termesztök birkát, nem
93 2| hajnalicskát is futtatott rá, ámbár én is Rózával tartok, hogy
94 2| nem nádi farkas? Mög az én tanyámban is embörök laknak
95 2| kivágta a tromfot.~- Azám, de én aztat hallottam a borbélynál,
96 2| E-ereggy innen, á-állok én, mint a... Sion högye -
97 2| félhomályban.~- Mit álmodott az én édös uram? - hajol fölé
98 2| uram? - hajol fölé Etel.~- Én? - kérdi Ferenc, ami elég
99 2| felejti a kezit. - Hát ki az én édös uram?~Ferenc már rendben
100 2| ki a nyakravalót, szép az én édös uram anélkül is - mondja
101 2| föl Ferenc az ágyban. - Én is kimöhetek. Vagy idebe
102 2| fésülték így utoljára az én édös uramat? - próbálgatta
103 2| ha fésült. Nem emlékszök én már arra.~Etel hátralép,
104 2| sose beszélt. Igaz, hogy én se kérdöztem. Most úgy eszömbe
105 2| hát észre se vette, hogy én még ingvállban vagyok!~Ferenc
106 2| a kultúrát.~- Mit viszök én a fiataloknak, ehen-e! -
107 2| gondba esett.~- Nem tom én, kimönjek-e. Nagyon el vagyok
108 2| Utóvégre itt hagyhatom én kendnél is ezt a török levelet.
109 2| tanáccsal szolgált.~- Ha én jelönlételben vagyok, akkor
110 2| Délfelé járhat az idő. Én is mögönném mán a szép asszony
111 2| módosítvánnyal.~- Nem úgy értöttem én, Róza néném! Tudom én azt,
112 2| értöttem én, Róza néném! Tudom én azt, hogy Etelre úgy löhet
113 2| fölfohászkodott:~- No, akkor én nagyot hibáztam negyven-egynehány
114 2| szülém, mert nem szeretek én az uram nélkül sehova se
115 2| éccaka, ugye?~- Nem tudom én - mondta Etel -, majd hozunk
116 2| harapást, Márika!~- Nem adok én. Azért se adok.~A kisfiú
117 2| neköm fehér kenyeret, akkor én levönném a szömemrül a kötést,
118 2| némi daccal jelenti ki:~- Én nem is töhetök róla, ő vötte
119 2| bennünköt, mint Mátyás vagy én.~Itt szüle is beleszipogott
120 2| azt mondja, olyan, akár én vagyok. Gondolom pedig,
121 2| fehérségömre értheti, mert én már másképp nemigen formádzok
122 2| akkor lögyön Ferenc, az én édös uram nevire - fogta
123 2| körösztöltetsz, Etel?~- Én bizony nem is tudom még,
124 2| szülém.~- Nono, lányom, én nem akarok köztetök lélekveszödelmet,
125 2| az uram a házbul, mikor én mönyecskesorban voltam.~
126 2| pillanatra megelevenedett.~- Azt én jobban tudom, gyerökeim.
127 2| mögfizeti a jó Isten, amit én mög nem fizethettem.~Szüle
128 2| szentkép, a Fekete-Mária.~- Én vittem el. Nem lopásbul.
129 2| legények.~- Csakugyan? Mert én is úgy néztem. Aztán mi
130 2| több is, mert egy fejet én is hazavittem galambitatónak,
131 2| amit újságban olvas. Látja, én nem is veszek újságot a
132 2| nem tesz kárt bennem, se én őbenne, mert az almában
133 2| kérdi az igazgató úr.~- Én is ezt mondtam először az
134 2| káposztából a szalonnát.~- Mondom én, hogy az óriások nemzetségiből
135 2| Tögye mán tisztöletit az én házamnál is.~Az igazgató
136 2| Mátyás. Fáradt ember vagyok én már.~- No, hát az nem látszik
137 2| nézze - mondja ki Mátyás -, én mög azt hittem, hogy maga
138 2| nehéz ebben igazságot tönni. Én ugyan azt is hallottam,
139 2| ablakban lösz. Nem félök én a haláltul, legalább még
140 2| mulattatni, megszólalt:~- Én is majd ebbe a napba vagyok,
141 2| Ne is mutasd, fiam, akár én mondjam, úgy ösmeröm mán.
142 2| is elmondom. Nem töttem én olyant, hogy el ne mondhatnám.~
143 2| fenyőmakktul, amivel a mókus él. De én csak eccör-kéccör öttem
144 2| zabkenyeret, azt elmondtam már én.~- El, édös uram, el - szólt
145 2| kedvem volt hozzá, bánom is én, fogjanak mög, de Rókus
146 2| napkeletnek. A tarisznyát én vittem, mert Rókus magával
147 2| láttam, hogy nagyon odavan, én nem öttem, csak vadbogyókat
148 2| éhön. Mondom neki, hogy én is majd mögveszek, mert
149 2| is majd mögveszek, mert én mindég csaltam magamat,
150 2| Ha mán eddig elvergődtem, én se akarok mögdögleni. Erre
151 2| kérdezte csendesen.~- Én - emelte föl Ferenc a fejét.
152 2| Maga is azt gondolja? Mert én is gondoltam már erre, de
153 2| maga is azt tartja, hogy én gyilkos vagyok?~Jó, hogy
154 2| De mégiscsak azt mondom én, Ferenc, hátha meg se halt?
155 2| amit Etel kapott kézhez.~- Én mégiscsak megpróbálom -
156 2| hisz, mikor hisz? Tudja, én hiszek a jó Istenben mög
157 2| látja is az, hallja. Aztán én nem voltam fölfuvalkodott
158 2| pöcsétös írást.~- Hátha én azt hozok? Szeretném megpróbálni,
159 2| tudom, kitül tanulhatta, de én még olyat sose hallottam.~-
160 2| gyerököm.~- De jól hallottam én, még azt is, hogy nevetgérőzött
161 2| magától.~- De hát nem tudom én, elmúlik-e - állt meg Ferenc,
162 2| szemeiben. - Az csak az én szavamnak engödelmes.~-
163 2| az idő utolér bennünket, én megbetegszem.~Fehér tarajú,
164 2| feleségének az ura.~- Nem bánok én mán sömmit, hagy örüljön
165 2| semmit Mátyásnak. Most már én mondom, hogy nem szabad
166 2| Add ide, anyám, majd én viszöm, mind elkeni ez a
167 2| öltözzél föl szépen, hogy az én szolgálólányom löhess.~Etel
168 2| se nem méltóságos, mint én vagyok.~- Hát akkor mi a
169 2| az Úristen?~- Azt szoktam én emlögetni, mikor mögmérgesítenek.
170 2| kérdezte Mátyás.~- Nem, én testvér vagyok, bátyám.~-
171 2| Viszöm a gyerököknek, én már elmártogattam egyet
172 2| Akkor még egyet próbálunk, én íratok a minszki lengyel
173 2| a világosság felé.~- Az én hajam - jelentkezett Márika.
174 2| aludni az embör. Látod, én mán nagyon tisztölöm a hét
175 2| Nem úgy van az, hé, tudom én a te bajod, más annak az
176 2| különösen ha a kabátját letöszi, én már láttam úgyis.~- Nincs
177 2| külügyminisztert, külügyminiszter az én hosszú kezű barátomat, az
178 2| barátomat, az meg meghúzta az én fülemet, hogy a nemzetközi
179 2| már el van verve. De azért én nem adom ám magának tovább
180 2| haragot, Ferenc.~- Ne is, mert én jó hírt hoztam. Van énneköm
181 2| Oroszországban honos muszka embör, az én tanyámon is volt hadifogoly.
182 2| magyarán, amit tud róla. Majd én le is fordíttatom a levelet,
183 2| kérdezni, megszólalt:~- Én vagyok, édös uram.~Ferenc
184 2| Kinevetött máma engöm az én édös uram.~- Hogy tudod
185 2| Hiszön ott álltam az én édös uram háta mögött.~-
186 2| háta mögött.~- Éröztem is én olyanformát, hátra is fordultam,
187 2| engödelmet nem ad rá, mert én az ő cselédje vagyok.~Ettől
188 2| Mindönről számot ád neköm az én édös uram, csak egyrül nem.~-
189 2| vallotta be Ferenc. - Írattam én Rókusnak.~- Tudom én azt.~-
190 2| Írattam én Rókusnak.~- Tudom én azt.~- Csak azért nem szóltam
191 2| elkomorodott.~- Hol találhatom én mög a Szűz Máriát? Elköltözött
192 2| bárányok voltak.~- Akkor én jó helyen járok - fordult
193 2| mosolyogva int le Ferencnek:~- Én édös uram...~Ferencre most
194 2| biztatja Mátyás -, tudja, hogy én máskor is fölkaroltam. Mög
195 2| lösz - pedig azért az lösz, én mondom magának -, az majd
196 2| mondta a másik -, hallja-e, én láttam a múlt esztendőkben,
197 2| öreg? - fordul Mátyáshoz.~- Én csak úgy hívom, hogy „ne!”,
198 2| el Mátyás. - Nem szoktam én levelet kapni.~- Hiszön
199 2| dugta a kopertába.~- Ehhez én nem értek. Vagy zsidóul
200 2| kívánságára.~- Igön, hiszön én is úgy gondoltam - mondja
201 2| nemzetet.~ ~~ ~Itthon, az én hazámban, az aranyszemű
202 2| vadgalamb-melódiájú - mi van itt az én hazámban, amiről érdemes
203 2| koronájú. Ő a pipát tömögeti, én meg kötözgetem össze hánccsal
204 2| megmarad, és őróla dúdoltam én ezt az éneket.~ ~Sziromszék,
|