Kötet
1 1| mély töprengésbe merült.~- No gyere, Bojszikám, ödd mög
2 1| két kis sárga tűzbogár.~- No, fene a hasadba, ne kéresd
3 1| pipaszóval várta a vízlopókat.~- No, Bojszi, mögtépjük az éjszaka
4 1| akinél olyant találnak. No de akinek koronája van ezüstpénzben?
5 1| elrekvirálták a fémeket? No igen, de az ezüstöt is?
6 1| az ember. Ejnye, ejnye. No, mi baj? Hát nem egyéb,
7 1| rúgott egyet kútőrtársán.~- No, eridj, puli, fenébe!~A
8 1| Türtőztesd már magad egy kicsit, no. Ne lefetyöld azt az állott
9 1| mutatott a muszkának.~- No, ülj le, Szpiritutó.~Szpiritutó
10 1| Szpiritutót az ászokfára.~- No, majd ez nagyobb melegöt
11 1| Etel.~- Hát a Rókusodat; no! Mintha nem möghozták volna
12 1| föl a kérdést az oltárnál.~No meg Messzi Gyurka is föltette
13 1| éli a világát, aki rab?~- No, mönök is egy kis bort forralni,
14 1| ráfogta a nagy kést szülére.~- No, Róza, most halsz mög!~Etel
15 1| vénasszony, hogy az Ádám fia! No, Róza, ezt se hittem volna
16 1| kipihenni eresztettek haza.~- No - mondta a katona -, a kend
17 1| nem találtatik a háznál.~- No mit hozott, Ábel? - kérdezte
18 1| kihágó katlanra. - Mondja no, mi lakik a bugyellárisban.~-
19 1| különösen fehér volt.~- No mit mondtam, mönyecske?
20 1| Vigasztaljuk hát egymást, no!~- Hű, fene a körmödbe! -
21 1| de kutya meleg van máma. No, Isten mögáldjon.~- Isten
22 1| igen nagy ipar-asszony.~- No, nézi, Mátyás bácsi? - szólt
23 1| Kendnek is adjon Isten!~- No, mire végzik kendtök?~-
24 1| pedig azt mondja, hogy „no fene!”, és kijjebb szabadítja
25 1| Mondják mán kendtök, no.~Aztán mondták, ki mit tud,
26 1| hogy éljön a negyvennyóc.~No, ez nem tökéletes ember.
27 1| képét töszik rá a pénzre? No?~Az esernyőcsináló is fölállt.
28 1| leterített elvtársnak:~- No, adjon Isten hasznos munkát.~
29 1| nyerekedte össze fogadáson - no, azt haza is küldték az
30 1| alighanem a Ferencé lehetett.~- No, Szpiritutó, hány hét a
31 1| is ki volt pirosítva.~- No, mögnézi, Mátyás bácsi? -
32 1| valóságos muszka császár.~- No, ez jól van tanálva - örült
33 1| mert szereti a gyerököt?~- No, csak pártold a muszkádat -
34 1| példabeszédben. Tréfaformában.~- No, Szpiritutó, nem hidegöllöd
35 1| Szembesülj mán velem, no, hagy nézlek. Hát látom,
36 1| Délután útnak indul.~- No, akkor szöröncsés utat.
37 1| nézegette a kis szösze-pöszét.~- No, hát möhetünk is - csattantotta
38 1| szabadkozó muszkának. - No, csak tödd el, majd jó lösz
39 1| a hazája felé.~- Nézzük no, bírjuk-e? - állt Ferenc
40 1| biccentett rá Ferenc. - No, akkor hozom az ásót. De
41 1| keresztfa jobb karjának.~- No, Isten segíts!~- Nehéz lesz -
42 1| esett rosszul Etelnek.~- No, leginkább majd sűrűbben
43 1| neki gyúrni délelőtt.~- No de ilyet! - nevet Etel -,
44 1| neköd olyant? Gyere mán no, nézd, ehün az álla csontja,
45 1| hát összevalók volnátok no. Kimondom, ha mán ki köll
46 1| megbillentve hozzá egy kicsit:~- No, szüle, ha előbb nem öszik
47 1| kezét, összekapja a markát, „no, megvagy”, mert érzi is
48 1| a gyerekeket.~- Nézd mán no, Etel, mit szólsz hozzá,
49 1| hogy csúfolkodna mán vele, no! Pörnyés-gödörbe való mán
50 1| hajigálta az ajtó mögé.~- No, én nem tudnék mögszokni
51 1| kedvét a fiatalság.~- Mönjünk no be, hé - hagyatta abba Mátyással
52 1| Hát én mög nem adom, no - nyakaskodott a szüle. -
53 1| énrám mos, azért jótállok.~- No?~- Magam végzöm én azt.
54 1| hogy a nevetés neki szól. No, szüle, megbukik minden
55 1| nem szégyellheti magát. No jó, ha csak ennyi volna,
56 1| megmondja Ferencnek, hogy no, most lubickold a fogad,
57 1| hogy a teremtésit neki no, hát mégiscsak valaki az
58 1| nekik a kanapé sarkából.~- No mondjad te is, Pétör!~Péter
59 1| evett Muszkaországban.~- No nem - mondta Ferenc, és
60 1| nem - nyeldesett Ferenc.~- No, szögény Rókusom az volt -
61 1| megnyugodva nyúlt a pohárhoz.~- No, nem adnám egy süveg ördögért,
62 1| elébe tolta a tálat.~- No, egy kis maradékot, Gyurka
63 1| odafordult Mátyáshoz:~- No, sógor, mivel is veszejtötte
64 1| lába az ajtófélfákban.~- No, nyugodalmas jó éjszakát! -
65 1| követ, se vármegye, hogy no, emberek, tik is érjetek
66 1| akik eddig alul voltak.~- No, akkor a kőművesök mög a
67 1| Utóvégre is ő nem köri tag.~- No, majd nemsoká mondod, az
68 1| legközelebb állt hozzá, rászólt:~- No, kend is fölszentölte az
69 1| ott markosabb embör is. No, vállalod-e hé?~Ez már a
70 1| tüskebajuszúnak ütött a vállára:~- No, gyöjjön kend, kend már
71 1| rátoljuk az ajtóra a závárt. No, mondom, a kutya nem ugat,
72 1| nekik egymást kerülgetni, no, ha mán mög köll mondani.
73 1| az asszonyféle.~- Mi lelt no, tán itt felejtöttél valamit? -
74 1| de én nem értöm mög, mit. No, hozok neki egy kis vizet,
75 1| mindönkit, akit érsz. Minek no? - mondja mérgesen -, mért
76 1| mondja, aztat mán nem tudja. No, mondok, ez eccör kár, hogy
77 1| belecsavargattam a gyerököt, no, galambom, möhetünk mán.~
78 1| csak elfelejtöttem, gyerünk no. Mög is indultunk osztán
79 1| az eszibe se jutott neki. No, mondok, ne félj, még engöm
80 1| tán az angyalát látja?~No, majd nevetsz te is mingyárt,
81 1| mán Ferenc a kerítésnél.~- No - mondom -, tudod már a
82 2| kocsmárosné nem emlékezett.~- No, én emlékszök - mondta a
83 2| a mételyt a tanyákon.~- No, hát akkor azért nem ösmeröm -
84 2| ennek a hasa az istene, no meg most ki is van éhezve
85 2| disznóba ölték a pénzt, no meg igaz, egy tajtékpipát
86 2| hogy kend is haladni akar. No, majd ha megint itt lösz,
87 2| öregszötök ti mög, fiam.~- No, nem jó vóna pénzön vött
88 2| Ferenc? Éppen most ment el. No, akkor mén is hozzá, úgy
89 2| nagykendőjét, szaladt Ferenchez. No, mit hoztak? Ferenc maga
90 2| fésült.~- Nem így értöm, no. Hanem hogy asszonykéz mikor
91 2| mingyárt mehetnékje van.~- No, így jó - hagyja helyben
92 2| lecihelődött a létráról.~- Mutasd no!~- Nem löhet. Saját kezébe.
93 2| szüretölte. Nézze kend, no!~Szüle nézte volna, de a
94 2| vagy micsoda? Segíts mán, no!~Ketten kétfelé húzták a
95 2| itt a levél!~- Mondjad no!~- Mingyárt, csak idetámasztom
96 2| megbotránkozva szólt rá.~- No, eriggy dolgodra, ne eszetlenködj
97 2| a tiszta életet illeti, no, erről reggelig tudna beszélni
98 2| és fölfohászkodott:~- No, akkor én nagyot hibáztam
99 2| Mátyás, mint ez az Etel?~No, ez egyszer nagyon szája
100 2| bírságot az asztalra:~- No, ehun a pézük.~De olyan
101 2| Ferenc elnevette magát. No, majd ültetünk helyettük
102 2| Gyere mán, te kis vaksi, no - igazgatta ki Etel a gyerek
103 2| nekimenne a csöppjeivel. - No, ne félj, kis szamár, nem
104 2| most kapott el a fecske.~- No, most mán möhettök játszani!~
105 2| simogatja a vállát, hogy „no, fiam, no, ha ez volt az
106 2| vállát, hogy „no, fiam, no, ha ez volt az Isten röndölése”.~
107 2| az se hagyta helyben.~- No, már olyant ne mondj, Róza,
108 2| ko-hát, ko-hát!”~- Szoptasd, no - tette le szüle az anyja
109 2| még nem szakadt meg senki. No meg ha meg kell vallani,
110 2| ahogy mondani szokták.~- No, Róza, tégöd is elért a
111 2| elmúlt e világból.~- Mondja no, szüle - a pap megint leül
112 2| városi emberrel közlekedni, no. Mert akiről tudja az ember,
113 2| odakint vagy tíz darab.~- No, maga ritka derék ember -
114 2| meglesz ő a szénában is.~- No, annál különb hálással is
115 2| mög most mén föl iskolába.~No, ez szép. Az igazgató úr
116 2| mint a nyers paradicsom. No, majd ha máskor kijön, hoz
117 2| odaméri a Mátyáséhoz.~- No, látja kend. Még kisebb,
118 2| füstöl az ördög szénája.~- No lássa, mármost hogy segítöttek
119 2| fogja, belezuhan a sírba.~- No mi az, Ferenc? Megszédült?
120 2| mióta Róza itthagyott. No, kerüljön beljebb.~Az igazgató
121 2| Tessék. Mátyás topog be.~- No, mire végzi, doktor úr?~-
122 2| meg marékkal a szivar.~- No, csak csinálja - mondja
123 2| a becsületes mestersége. No, könnyebb mesterség lehet,
124 2| hátraveti magát a székben.~- No, bevégezte? - kérdi szívesen
125 2| sértöm?~- Könyvet.~- Könyvet? No, Isten éltesse. Szép foglalkozás,
126 2| Fáradt ember vagyok én már.~- No, hát az nem látszik a doktor
127 2| Kölcsönkenyér visszajár.~- No, nézze - mondja ki Mátyás -,
128 2| csodálkozott Mátyás -, no, máskor nem is tartom így
129 2| magával is hordja a nevét. No, nem tudom, a negyedik termése
130 2| megnyugszanak mind a ketten. No, Isten tartsa, Ferenc!~Szép
131 2| Rókusnak a saját apja. No, annak majd meglesz az öröme
132 2| szem az igazgató urat.~- No, csak úgy mondom, hátha
133 2| Boldogságos koronájában van. No, ezt tudom, majd nem hajtja
134 2| fehér, vékony két keze.~- No, most már olyan a fejed,
135 2| neki - így mondják ezt.~- No, akkor erről megjegyzi kend.~
136 2| testvér vagyok, bátyám.~- No, testvér, kéröm szépen -
137 2| vagyunk itt mindnyájan, no, a zsidóné nem, mert ő más
138 2| megszállja a jóság és felel rá.~- No; az jó lesz - vélte Ferenc
139 2| mondhatná rá, hogy ez az no, ez tökéletesen Etel - akkor
140 2| csak egy szegény izraelita nő, de azért ezt az egyet ő
141 2| az üstöt is elvették - no, a porciót, azt nem vették
142 2| tudnak kit megbüntetni.~- No, hát legyen Sátán, úgyis
143 2| neve, azon szólította:~- No, gyerünk, Sátán, ördög bújjon
144 2| mint otthon.~- Nézze mán, no - kérte az írnok urat -,
145 2| kicsit kiköhögni magát.~- No, oda nem möhetök utána -
146 2| kopertás levelet:~- Nézze no, mond-e esőt?~Az ügyvéd
147 2| tanyástul eladná a földet... No persze, csakhogy ő nem olyan
148 2| átveszi a kapát, kaszát. No, viszi a nagy örömet a gyerekeknek
|