Kötet

   1 1|          könyvem.~Móra Ferenc~ ~Otthon, az én hazámban, túl a gömbölyű
   2 1|                 a bórás éjszaka, otthon az én hazámban Búzaszentelő
   3 1|       Búzaszentelő napja van, mikor ezt az éneket dúdolni kezdem, innen
   4 1|          tengerfölön, amelybe beleesett az ég, virágzó kaméliafák alatt,
   5 1|                 a borkőszínű sziklákon. Az örök tavasznak ezen a szivárványszigetén
   6 1|              spumantival hosszabbak már az esték, és hány csókkal rövidebbek
   7 1|                 hány csókkal rövidebbek az éjszakák.~Otthon, az én
   8 1|         rövidebbek az éjszakák.~Otthon, az én hazámban szikkadt és
   9 1|             félénken kékülő ég. Otthon, az én hazámban nem virágzanak
  10 1|               akik kacagva csókolódznak az élettel - csak lehajtott
  11 1|                 emberek vannak. Otthon, az én hazámban, lassan tavaszodik,
  12 1|            hazámban, lassan tavaszodik, az akácok még egészen alszanak,
  13 1|              csak kipattant a szeme, és az új nádhajtások a füzek halvány
  14 1|               pusztai tavakban. Otthon, az én hazámban csak a búzamezők
  15 1|                 földeken és Isten ekéje az embereken.~Otthon, az én
  16 1|             ekéje az embereken.~Otthon, az én hazámban, az alvó akácok,
  17 1|                 Otthon, az én hazámban, az alvó akácok, a kipattant
  18 1|         kipattant szemű jegenyék alatt, az asszonyszőke vadvizek mentén
  19 1|                 a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rózák, kézen fogják
  20 1|             szomorúan és fáradtan várja az élő embereket a halott Isten.
  21 1|       tömjénfüst nem fölfelé felhődzik, az égi magasokba, hanem leszáll
  22 1|           feszület lábához. Nem áll itt az Isten és ember közé semmi,
  23 1|              Isten és ember közé semmi, az Isten mezítelen tenyerén
  24 1|              mezítelen tenyerén fekszik az emberek mezítelen szíve,
  25 1|                 a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rózák, a Péterkék
  26 1|           városi asszonyok fülbevalója. Az ecetfák kopasz ágait friss
  27 1|          kocogtatja a feszület vasához, az Úr Krisztus bádogteste halkan
  28 1|         kenyeret ígérek nektek.~Otthon, az én hazámban nyugtalanul
  29 1|              mindenütt új kenyeret ígér az Isten azoknak, akik tiszta
  30 1|                magot vetettek.~…Otthon, az én hazámban, nem terem meg
  31 1|                a magános énekesnek, aki az útszélen a maga dalát dúdolja
  32 1|             maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsoká
  33 1|            felől csörtögés hallatszott. Az este fekete kosarából előgurult
  34 1|         előgurult egy fekete gombolyag. Az eperfánál megállt. Sűrű
  35 1|           szertartásokhoz hozzátartozik az, hogy Bojszi csak akkor
  36 1|             magasra emeli a kanalat.~Ez az a pillanat, amikor Bojszi
  37 1|            orrán. - Hát nem látod, hogy az a tied, ami a küszöbön van!~
  38 1|               tökéletlen? A puli-e vagy az asszonyi nemzet? Alighanem
  39 1|                nem akarja a jót követni az istenverte.~- Phü! Phü! -
  40 1|              sátoros fehér szemöldökét.~Az utolsó próbatét következik.
  41 1|              Akkor pedig elő kell venni az ünneplő pipaszárat, s ahhoz
  42 1|              nincs kedve Mátyásnak. Egy az, hogy az fönt van a gerendán,
  43 1|                 Mátyásnak. Egy az, hogy az fönt van a gerendán, másik
  44 1|               van a gerendán, másik meg az, hogy az esztergályozott
  45 1|            gerendán, másik meg az, hogy az esztergályozott pipaszár
  46 1|            szolgálatban, ha látják vele az embert. De hála Istennek,
  47 1|              mert mindig nagy férfiöröm az, ha valamivel szót fogadtathat
  48 1|              valamivel szót fogadtathat az ember. Ha asszonnyal, ha
  49 1|                 visszhangozza szüle, de az ő hangja nem olyan elégedett,
  50 1|               nem olyan elégedett, mint az öregemberé. ‑ Mögbomlott
  51 1|                 szeme, s addig babrálta az ujjaival a bográcsot, míg
  52 1|              fejét. - Éppen máma mondja az Etel, hogy a kolompár cigányt
  53 1|        visszaszólt.~- A szömit kilopnák az embörnek a betyárok.~Ez
  54 1|                 felekezetéhez tartoztak az emberi nemnek.~Csakugyan
  55 1|               Csakugyan nagyon rákaptak az asszonyok a háború alatt
  56 1|               csak úgy kívántatja magát az emberrel, nem győz belüle
  57 1|              eleget inni. Nagy ritkaság az ilyen a határban. Nem a
  58 1|              határban. Nem a kút, hanem az ember kedvére való ivóvíz.
  59 1|                érte mélyre menni. Éppen az a baj, hogy a krumplisveremből
  60 1|                fölfakad a víz. Csakhogy az a víz nem lelkes állatnak
  61 1|                 alatt. Mióta oda vannak az emberek a háborúban, azóta
  62 1|              nincs, aki tisztítsa őket. Az asszonyok elvégzik ugyan
  63 1|                asszonyok elvégzik ugyan az emberek dolgát, szántanak,
  64 1|               disznót megszúrja, de ezt az egyet, a kúttisztítást nem
  65 1|                hogy mástul is tartanak, az Isten tudja, mitül. Egyszer
  66 1|             próbálta meg egy menyecske, az is törvénybe került miatta.
  67 1|            benne.~Hát ezért szoktak oda az asszonyok a Mátyás kútjára,
  68 1|             hideg, hogy beleüt a fogába az embernek. Egész nap nyikorgatták
  69 1|       hálálkodni minden kanta vízért.~- Az Isten fizesse mög, és adjon
  70 1|              adjon ezörannyit helyötte!~Az Isten meg is hallgatta az
  71 1|               Az Isten meg is hallgatta az áldást és adott is ezerannyit
  72 1|                  Ezért támadt Mátyásnak az a gondolata, hogy a fizetést
  73 1|                 mennyei közigazgatásra. Az fizessen, aki merít, de
  74 1|                 fizessen, aki merít, de az rögtön, minden kanta vízért
  75 1|              kanta vízért húsz koronát. Az nem pénz annak, aki adja,
  76 1|               akinek pedig nem tetszik, az menjen viritykelni a tóra,
  77 1|              rendesen sárosan húzta föl az első vödröt.~Ilyenformán
  78 1|             Ilyenformán Mátyást nemcsak az elmaradt haszon bántotta,
  79 1|           szenvedett kár is, mikor erre az éjszakára beállott kútpásztornak.
  80 1|                   No, Bojszi, mögtépjük az éjszaka a kontyosokat, csak
  81 1|            Mátyás tudniillik ma adta el az új búzát a zsidónak, és
  82 1|               búzát a zsidónak, és most az jutott neki eszébe, hogy
  83 1|                 nem csalta a fizetésnél az új bankókkal, az Isten tüze
  84 1|             fizetésnél az új bankókkal, az Isten tüze pusztítsa el,
  85 1|               van ezüstpénzben? Ajajaj, az jár csak rosszul, mert attul
  86 1|    elrekvirálták a fémeket? No igen, de az ezüstöt is? De bizony leginkább
  87 1|                 is? De bizony leginkább az ezüstöt, az kell most muníciónak,
  88 1|            bizony leginkább az ezüstöt, az kell most muníciónak, mert
  89 1|              kell most muníciónak, mert az olaszoknak olyan találmányuk
  90 1|             olyan találmányuk van, hogy az acélgolyó nem fogja őket,
  91 1|          acélgolyó nem fogja őket, csak az ezüstgolyó. Nem, ezt még
  92 1|            hallotta, siket itt a tanyán az ember. Ejnye, ejnye. No,
  93 1|               barátságot, hogy beváltom az egészet, én sokat megfordulok
  94 1|                szerencsétlenkedjen vele az úr, inkább beadom a kapitányságra.
  95 1|                 ott már egy másik pulié az impérium. Sok minden megtörténhet
  96 1|             másik Mátyás földjéből, sőt az is megesik, hogy egyik ország
  97 1|               is átlépik a mezsgyét, de az más lapra tartozik. Az az
  98 1|               de az más lapra tartozik. Az az úgynevezett szerelem
  99 1|               az más lapra tartozik. Az az úgynevezett szerelem az
 100 1|                 az úgynevezett szerelem az élők világában; tisztára
 101 1|                   én elkövettem mindent az erkölcsi világrend érdekében,
 102 1|                és magára húzta a subát. Az éjszaka ugyan meleg volt,
 103 1|            meleg volt, de vigyázni kell az öreg csontokra, mert azokban
 104 1|          azokban a velő is öreg már, és az könnyen magába veszi a harmatot.
 105 1|          feleselő kakaskukorékolások és az éjszaka mindenféle neszei
 106 1|          elégedetten gondolt arra, hogy az ezüstkoronások közt tizenkét
 107 1|             mire Mátyás így megcsinálta az üzleti mérleget. Bizonyosan
 108 1|               szegény embernek való már az se, maholnap drágább lesz,
 109 1|           akinek a földje barázdás volt az övével.~- Gyere, muszka,
 110 1|               gyújtott gyufát Mátyás, s az arca elé tartotta, hogy
 111 1|                csak tovább merészkedett az ajtóban. De a jobb kezét
 112 1|                muszka, igyál víz. Mövan az engedél - mondta barátságosan
 113 1|                vállas, markos. Formázza az ő katonafiát, Rókust, de
 114 1|                ő katonafiát, Rókust, de az emberformább, mert barna.
 115 1|               Rókus villogóbb is. Ámbár az Isten tudja, vagy az se,
 116 1|              Ámbár az Isten tudja, vagy az se, milyen bőrben lehet
 117 1|                 fekete ökör. Úgy lehet, az meg valami muszka kútnál
 118 1|             mind a két kezével megkapta az ostorfát, de nagyot szisszentve
 119 1|            kicsit, no. Ne lefetyöld azt az állott vizet, a lovak is
 120 1|                  Jó darabig hallgattak. Az eperfa felől könnyű huppanás
 121 1|                 minálunk. De száz hold! Az övé száraz esztendőben nyolc,
 122 1|               esztendőben hat.~- Mi ott az ára a búzának?~Ezt nem tudta
 123 1|               szántson-vessen? Elvitték az embereket, elvitték a lovakat.
 124 1|                  otthon pusztul minden, az apja már öregember, tán
 125 1|         Megkérdezi, hogy hány esztendős az öreg Szpiritutó. A muszka
 126 1|         Szpiritutó. A muszka kiszámítja az ujján, hogy hatvanhárom.~-
 127 1|          kamrába, előkeresi a lopót meg az itcét, és leülteti Szpiritutót
 128 1|                 és leülteti Szpiritutót az ászokfára.~- No, majd ez
 129 1|                éppen annyira, amennyire az illendőség megkívánja! -
 130 1|             irgalmatlan rossz bora van, az a fajta egres, amit háromemberes
 131 1|             maga szájáért se tartogatná az italt ebben a szűkös világban,
 132 1|              Nem hiszöm - rázza a fejét az öregember -, énbelülem már
 133 1|              burukkoltak a galambok, és az istállóban a Csillag vagy
 134 1|              vagy a Szikra fölnyerített az emberneszezésre.~- Hány
 135 1|           Hetven, nem ötven. Megmutatta az ujjaival.~Mátyás arcán látszott
 136 1|         ujjaival.~Mátyás arcán látszott az őszinte elcsodálkozás.~-
 137 1|      Mek-mek-mek.~- Á, tudom, kecske.~- Az, kecske - mondja örömmel
 138 1|              urának, Ferenc szomszédnak az anyja onokatestvére volt
 139 1|                anyja onokatestvére volt az ő felesége, a Róza öregebb
 140 1|     tollászkodtak a fecskék a szarufán. Az öregek asszentálták a fiatalokat,
 141 1|          gyöngéllettek a menetszázadba. Az anyafecske jajveszékelve
 142 1|           Csivitt-csüvütt! - kavarogtak az ellentétes vélemények.~-
 143 1|                 aki a kislányát fésülte az eresz alatt.~Egy percig
 144 1|                 a vasvillával, lecsípik az orrát a harapófogóval, kicifrázzák
 145 1|       tapasztalatokra támaszkodva állja az egy helyet, ha nem olyan
 146 1|            nehéz lesz előkeríteni, mert az tegnap beleejtődött a tóba,
 147 1|               egyet a fején.~Erre aztán az asszonyt csakugyan elfutja
 148 1|                Vagy tíz háznál rátörték az asszonyokra az ajtót, sok
 149 1|                 rátörték az asszonyokra az ajtót, sok helyen kifolyatták
 150 1|          tisztelendő úr kikiabált rájuk az ablakból, hogy rosszabbak,
 151 1|            Azóta aztán a tisztelendő se az, aki azelőtt volt. Régebben
 152 1|                elbeszélgetett mise után az asszonyokkal, nyugtatta
 153 1|                majd csak hazajönnek már az emberek, intette őket a
 154 1|                 a homokba, hogy hol van az a Szibéria meg a Szerbia
 155 1|                 hallotta hírüket. Ugyan az is lehet, hogy ezek csak
 156 1|            firhang a világon, amelyikön az Úristen szöme keresztül
 157 1|            szóló prédikáció volt akkor, az öregasszonyok rá is gyökkentettek
 158 1|             össze, hogy nene, nézd csak az öreget, milyen tűzbe tud
 159 1|                 most neki eszébe ezeket az elmúlt dolgokat? Szinte
 160 1|                Félszemével hátrapillant az ablakára, és fölkapja a
 161 1|                fejét, mint a kevély ló. Az ő ablakán akármikor benézhet
 162 1|              ablakán akármikor benézhet az Úristen. Több négy esztendejénél,
 163 1|               azóta nem volt leeresztve az ablakon a firhang, akkor
 164 1|             csak a legyek végett. Ugyan az ablakot se nagyon nyitogatta,
 165 1|               hacsak meszelés nem volt, az idén is csak egyszer, virágvasárnap,
 166 1|        legkisebbet, magáért a középsőt, az emberért a leghosszabbat.~
 167 1|               leghosszabbat.~Akkor volt az, hogy a hadiasszonyok karajából
 168 1|          lopjanak. Nem igaz, asszonyok?~Az asszonyok vihorászva csapkodták
 169 1|             nemből származott volna, és az angol-kisasszonyok tanították
 170 1|            marokverő lány eleget hálált az asztagok tövében. Nem, Etel
 171 1|      tízesztendős korukig közös vackon, az ajtó mögött, attól kezdve
 172 1|            Mögtartsuk-e háromkirályokra az esküvőd? Mit szólsz hozzá?~-
 173 1|                menyinek neveli a lányt. Az árva örök földecskéje, három
 174 1|            fiatalt egymásnak teremtette az Isten. De meg amúgy is egymáshoz
 175 1|                 egymáshoz valók voltak, az egyik szőke, mint a búza,
 176 1|                 egymást, mert mire való az ilyen csintalan beszéd azok
 177 1|                  Akivel úgy elfigurázik az ember, az más, úgy a házban
 178 1|               úgy elfigurázik az ember, az más, úgy a házban meg a
 179 1|               körtefa alatt, ott szokás az ilyesmi, vele jár a fiatalsággal,
 180 1|                 pap teszi föl a kérdést az oltárnál.~No meg Messzi
 181 1|              lett volna belüle. Mondott az a szerelemről olyanokat,
 182 1|            szerelemről olyanokat, mikor az Etel fejét fölkontyolták,
 183 1|               fejét fölkontyolták, hogy az ördög is nevette volna.
 184 1|             asszonyi fajzat. Csak tudja az Isten, mitől van az, némelyik
 185 1|               tudja az Isten, mitől van az, némelyik macska a legnagyobb
 186 1|           sárban is úgy tipeg keresztül az udvaron, hogy még csak a
 187 1|             háború mennyire megveszejti az embereket, de arra sose
 188 1|                sose gondolt, hogy hátha az ő ura is megbomlik. Addig,
 189 1|                őket, rendesen levelezte az apját, anyját, és az se
 190 1|          levelezte az apját, anyját, és az se maradt ki soha a tábori
 191 1|             csókoltatom és tisztöltetöm az Etelt, és maradok hű hozzá,
 192 1|                is meg a Modolnak is meg az egész környéknek, mert az
 193 1|               az egész környéknek, mert az emberek hadifogságba estek.
 194 1|                úgy fölokosítva, hogy mi az a hadifogoly. Volt, aki
 195 1|             azok meg igába fogják, mint az ökröt, és ősszel szántanak
 196 1|              trancsér-házba, ahol tudja az Isten, mi lett volna vele,
 197 1|                volt a rémület, de aztán az okosabbak kitanították a
 198 1|              neki, mert aki hadifogoly, az jó helyen van, s mentül
 199 1|             háborúnak.~Etel hálát adott az Istennek, hogy Rókus jó
 200 1|                hogy nem tudatja a sorát az itthonvalókkal, holott lassankint
 201 1|      beletanultak, mert ahogy telt-múlt az idő, elszaporodtak a tanyákon
 202 1|             beleszoktak a hadiasszonyok az idegen idiómába.~- Köll
 203 1|                 Rókus név is van benne, az csak az Etel ura lehet.~
 204 1|               név is van benne, az csak az Etel ura lehet.~Mátyás előkereste
 205 1|                 tudta a fejére húzni.~- Az ez valóságosan - sütött
 206 1|                 valóságosan - sütött ki az arca. - Azt írja, hogy „
 207 1|          feleség szemével nézte, de meg az is bizonyos, hogy Ferenc
 208 1|           iskolásgyerek.~- Éli világát, az van itten. Rókus szomszéd
 209 1|          rebesgetni a tanyák közt, hogy az Etel ura összeállt valami
 210 1|       tyúkkal-kaláccsal tartják. Hiába, az asszonyok mindenütt jobbszívűek.~
 211 1|              mesélte a Rókus esetét, de az már visszament a frontra.
 212 1|      hallomásból beszélt. Meg mire való az ilyet firtatni? Háborúban
 213 1|           kukoricát a tömőtálban.~- Hát az Isten tudja, fiam. Úgy löhet,
 214 1|              Mit tud szülém? Mondja ki!~Az öregasszony csodálkozva
 215 1|            utolsót se ért rá szisszenni az istenadta. Etel tán el is
 216 1|                is sírta volna magát, ha az apósa olyat nem tesz, amit
 217 1|              hinné, hogy ő salátalevél.~Az öregasszony utolsó szavára
 218 1|                 Etel elsikította magát, az öregasszony pedig leesett
 219 1|                 A szeme ragyogott, mint az ugrásra készülő kutyáé,
 220 1|           kivallottad, vénasszony, hogy az Ádám fia! No, Róza, ezt
 221 1|                 nagy nevetés lett, mert az asszonyok mindjárt látták,
 222 1|         asszonyok mindjárt látták, hogy az öreg Mátyás csak megjátszotta
 223 1|                 Mán azt gondoltam, hogy az ördög szállta mög kendöt -
 224 1|            sóhajtani, úgy rám adta kend az ijesztőt!~Mátyás ment az
 225 1|                az ijesztőt!~Mátyás ment az udvarra, kiszedni a dohányból
 226 1|             elcsöndesedett hangon:~- Ha az embör sóhajtani nem tudna,
 227 1|         csöndesen a fejét. Nem érthette az öregembert, Amúgy se volt
 228 1|                szakadt meg akkor, mikor az eszét járta a nagy késsel,
 229 1|            járta a nagy késsel, és csak az Isten őrizte, hogy igazán
 230 1|              vért nem ontott vele. Mert az történt, hogy Mátyás a szövetkezeti
 231 1|             katonával találkozott, akit az orosz rabságot kipihenni
 232 1|              kend családja is belegyütt az új módiba.~- Hogyhogy? -
 233 1|                temetésbe.~- Nem új módi az. Nem is szoktuk mink a papot
 234 1|             őrök, kettejüket bezavarták az erdőkbe, ott is vesztek
 235 1|             olyan furcsán a nagy késsel az apai fájdalom első dühében.
 236 1|              magán, s mikor idők múltán az asszonyoknak is fülébe jutott
 237 1|            lecáfolta őket.~- Részög vót az a csavargó. Szót értöttem
 238 1|            tisztölendő úrral. Nem löhet az igaz, azt mondja, ha a búrokról
 239 1|           mondja, ha a búrokról beszélt az illető. Hiszön a búrok Afrikában
 240 1|           foganatja ennek se lett, csak az, hogy egyszer a műúton megbokrosodtak
 241 1|                belefordították a kocsit az árokba, Mátyásnak eltört
 242 1|                 a baj sose jár egyedül, az egyik lónak is kitört a
 243 1|      végrehajtóra, amért gorombáskodott az apjával, és úgy vágta bele,
 244 1|                 itt Rókus! - szaladt ki az asszony száján, mikor az
 245 1|                az asszony száján, mikor az egyik rekviráló, valami
 246 1|               leguggoltatta Mátyást, és az öregember hátáról ugrott
 247 1|              adott el valamit, és annak az örömére egy kicsit italosan
 248 1|               tó mentén, és magyarázott az asszonyoknak:~- Lássátok,
 249 1|                egy gazdaság vót valaha, az én földem meg az Etelé mög
 250 1|                valaha, az én földem meg az Etelé mög még a Ferencé
 251 1|            gyerökkoromban, hogy ez mind az én szépapámnak az öregapjáé
 252 1|               ez mind az én szépapámnak az öregapjáé vót, de szétörökölték.
 253 1|                Ferencöt nem segíti haza az Isten, azt hiszöm, Piros
 254 1|              magát, hogy mit hasogatják az ő szívét.~Telt-múlt az idő,
 255 1|       hasogatják az ő szívét.~Telt-múlt az idő, és már csak nagyon
 256 1|              nincs ünneplőkalapom. Mert az állam elvöszi az embörtül
 257 1|   ünneplőkalapom. Mert az állam elvöszi az embörtül a fiát, de nem
 258 1|              volna ugyan megmondani, mi az az állam, de azt tudták,
 259 1|                 ugyan megmondani, mi az az állam, de azt tudták, hogy
 260 1|                 állam is, ami elkívánja az asszonyoktól az urukat,
 261 1|               elkívánja az asszonyoktól az urukat, a gyerekektől az
 262 1|                az urukat, a gyerekektől az apjukat, és elviszi őket,
 263 1|                miért.~- Igön, mindönnek az állam az oka - sötétedett
 264 1|                Igön, mindönnek az állam az oka - sötétedett el az Etel
 265 1|            állam az oka - sötétedett el az Etel tiszta homloka, és
 266 1|              ribizlibokrok mögött, hogy az nem lehetett más, csak az
 267 1|               az nem lehetett más, csak az állam. Nagyokat puffant
 268 1|               Nagyokat puffant a kolonc az agyagtapasztáson, ahogy
 269 1|              Ebből ismert rá Etel, hogy az állam melyik formájában
 270 1|    szerencsélteti a tanyát.~- A röndér! Az Ábel. Szaladj csak, kislányom,
 271 1|                hozott, Ábel? - kérdezte az asszony, s tán még a piros
 272 1|             papirosú irományt. - Mögvan az embör. A Rókus.~- Mög? -
 273 1|                 fecske villant volna el az Etel szeme előtt. Oda meg
 274 1|             fekete pont.~Ábel megcsípte az asszony arcát. Borzasztó
 275 1|             fehér képe van. Nincs ilyen az egész járásban. Most meg
 276 1|                 Azzal ráejtette a kezét az Etel vállára, és célirányosan
 277 1|                 rendőr keze fején, mint az ostor.~- Vigasztaljuk hát
 278 1|                 s azt se értette. Hogy? Az állam elparancsol a családjától
 279 1|             Tegnap is kiszívta a görény az ottfelejtett tojásokat.~
 280 1|              macska rögtön szaladt vele az eperfára.~Mátyás nádat vágni
 281 1|              vágni ment a tóra, azonban az ördögnek tartozott ezzel
 282 1|                ördögnek tartozott ezzel az úttal. A víz éppen csak
 283 1|              jégnek, ami megbírta volna az embert.~Pedig nagy tél lösz -
 284 1|           vakdűlő helyett kikanyarodott az országútra, s egyszerre
 285 1|             boltablakon.~A boltablakban az volt, ami máskor. Azaz hogy
 286 1|                 lett, úgy mondták, hogy az is a katonaságnak kell.
 287 1|             Csak nem permetezik be vele az ellenséget? Inkább abba
 288 1|               nemzetiszín plakát, amire az volt nyomtatva, hogy A nemzeti
 289 1|                 a városi tanácsét, mert az adja árendába erre a bérföldeket,
 290 1|                 annak kell fizetni, meg az utakat is az csináltatná,
 291 1|               fizetni, meg az utakat is az csináltatná, ha csináltatná,
 292 1|                a nemzetet védeni, mikor az mindig az állam dolga volt?~-
 293 1|                 védeni, mikor az mindig az állam dolga volt?~- A nyavalya
 294 1|                boltosné kidugta a fejét az ajtón. Fekete kendővel volt
 295 1|                mert ennek is ott maradt az ura a háborúban, azóta maga
 296 1|             háborúban, azóta maga viszi az üzletet, igen nagy ipar-asszony.~-
 297 1|              némelyiknek négy-öt is van az ablakában, hát hozott egyet
 298 1|             közt van a kovácsműhely, de az most már két esztendeje
 299 1|              akinek le s fel szaladozik az ádámcsutkája, mint a lúdgége,
 300 1|               lúdgége, beljebb könyököl az asztalon.~- Hát pedig most
 301 1|                 halljon. Mert nem tud ő az égvilágon semmit, csak úgy
 302 1|                a városban. Polyog a nép az utcákon, mint a hangya,
 303 1|              leköszöntött, de még talán az úti cédulát is kiváltotta.
 304 1|             rabok, a mieink is kikapják az obsitot. Szól a muzsika
 305 1|             március tizenötödikén. Volt az a háború előtt a körben
 306 1|                 hát nem egészen úgy van az. Mert ő tegnap be akarta
 307 1|                tegnap be akarta fizetni az akcist, be is ment az adóhivatalba,
 308 1|           fizetni az akcist, be is ment az adóhivatalba, de egy alacsony
 309 1|                barátságos adótiszt volt az, azt mondta neki, hogy „
 310 1|                 a Károlyi grófért, mert az törölte el az akcist”.~-
 311 1|             grófért, mert az törölte el az akcist”.~- Az Isten ne segijjön
 312 1|                törölte el az akcist”.~- Az Isten ne segijjön haza,
 313 1|              szőrmók.~Mátyásban megállt az ütő. Hát ez már valami,
 314 1|                   Annak már lemúlt. Nem az már a beszéd, hogy éljön
 315 1|                A homályvörös ember ráüt az asztalra:~- Az, hogy éljön
 316 1|               ember ráüt az asztalra:~- Az, hogy éljön a komenizmus!~
 317 1|                 Csak most látszik, hogy az egyik lába térdtől lefelé
 318 1|               társasághoz.~- Mögengedik az elvtárs urak?~Hogyne, kész
 319 1|              elvtárs urak?~Hogyne, kész az engedelem. Finom embernek
 320 1|             szív.~- Tudják kögyetök, mi az a komenizmus? - nehezedik
 321 1|         nehezedik mind a két könyökével az asztalra a homályvörös. -
 322 1|               homályvörös. - Mögmondom. Az, hogy nincs többet úr mög
 323 1|             csak elvtárs van. Aki aztat az elvet vallja, hogy mindön
 324 1|             hogy mindön embör egyforma, az elvtárs.~- Isten előtt mindnyájan
 325 1|               falábú fölkapja a szót.~- Az Isten, az a papok találmánya.
 326 1|            fölkapja a szót.~- Az Isten, az a papok találmánya. Majd
 327 1|                 Majd elbánunk ővele is.~Az emberek zúgnak. A falábú
 328 1|                akarok sönkit mögsérteni az érzületében. De aztat mondja
 329 1|        érzületében. De aztat mondja mög az elvtárs, hogy hol volt az
 330 1|               az elvtárs, hogy hol volt az Isten, mikor a kend fiát
 331 1|            potykaszemű rázta a fejét.~- Az én fiamat nem vitték. De
 332 1|                  Hja, fölmentött!~- Nem az, csakhogy neköm nincsen
 333 1|        hálóvetést próbál.~- Hát igazság az, hogy az egyik embör tejbe-vajba
 334 1|                    Hát igazság az, hogy az egyik embör tejbe-vajba
 335 1|               mint a kutya? Hát igazság az, hogy az egyik embörnek
 336 1|             kutya? Hát igazság az, hogy az egyik embörnek száz hold
 337 1|               látni, hogy nyomon beszél az úrforma.~Az pedig most már
 338 1|               nyomon beszél az úrforma.~Az pedig most már egészen nekitüzesedett.~-
 339 1|               egészen nekitüzesedett.~- Az az igazság, hogy el köll
 340 1|            egészen nekitüzesedett.~- Az az igazság, hogy el köll vönni
 341 1|           semmije sincsen.~- Csakis, ez az igazság! - villogott körül
 342 1|             adja, hát hogy gondolja ezt az esernyőcsináló? De, gondolta,
 343 1|            mikor úgyis csak szó, szellő az egész.~Ugyan nem is szólhatott,
 344 1|                a tromfot.~- Hát igazság az, hogy én szivarozok, még
 345 1|            termött dohányt szopogatnak? Az az igazság, hogy ha neköm
 346 1|                 dohányt szopogatnak? Az az igazság, hogy ha neköm sok
 347 1|                sincsen.~Azzal odadobott az asztalra egy nagy bőrtáskát.
 348 1|                szivarokat beljebb tolta az asztalon.~- Tessék parancsolni,
 349 1|           mindenkinek jutott. Mátyás is az agyarára szorított egyet,
 350 1|                 mindjárt gangosabb lesz az embernek a fejtartása. A
 351 1|                 fejet.~- Mondja, mondja az úr!~Az úr mondta. Fönthangon,
 352 1|                   Mondja, mondja az úr!~Az úr mondta. Fönthangon, keményen,
 353 1|                magát.~- A komenizmusnak az az egy törvénye van, hogy
 354 1|             magát.~- A komenizmusnak az az egy törvénye van, hogy nem
 355 1|                 köll! - kiáltott valaki az ajtó felül.~- Zsidó se köll!~-
 356 1|            karját. - A pap mög a zsidó, az nem állom! Csak az az állom,
 357 1|               zsidó, az nem állom! Csak az az állom, amit az úr mondott.
 358 1|            zsidó, az nem állom! Csak az az állom, amit az úr mondott.
 359 1|                  Csak az az állom, amit az úr mondott. Hát ha állom
 360 1|                akkor én is vállalom azt az izét, a kominizmust.~- A
 361 1|              komenizmust - javította ki az esernyőcsináló. - Hát állam
 362 1|           komenizmus is állam, csakhogy az köztársaságállam.~Mátyás
 363 1|                 töszik rá a pénzre? No?~Az esernyőcsináló is fölállt.
 364 1|              magyarázta. De nem ért már az semmit. Az emberek eloldalogtak
 365 1|               De nem ért már az semmit. Az emberek eloldalogtak mellőle.
 366 1|             barátságosan nyújtott kezet az eszmei harcban leterített
 367 1|                mérésnél sose szűkölt el az italból semmit. A kört is
 368 1|             borzasztó szeretett fogadni az emberekkel. Azért történt
 369 1|                 no, azt haza is küldték az asszonynak. Jól járt vele,
 370 1|               mert mindjárt hordót vett az egészen, és ő még akkor
 371 1|             odaszólt neki:~- Mikor lösz az ölés, szomszédasszony? Gyönnék
 372 1|               bácsi, majd ha keményszik az idő - mondta a szomszédasszony,
 373 1|          akkorára már betette maga után az ajtót. Az üvegen keresztül
 374 1|             betette maga után az ajtót. Az üvegen keresztül meglátta
 375 1|                 mert nagyon kecsegtette az asztalos, ahhoz kellett
 376 1|             Pirost? Hallom, hogy kitelt az esztendőtök, möhettök a
 377 1|               Ferenc hazakerül.~- Igen, az volt a baj - törölgette
 378 1|                 Piros, ha kivárta volna az idejét. De Ferenctől levél
 379 1|            rajta, kenőasszonyt hívatott az este, a többiről aztán a
 380 1|    kapitányságon. Ezt ugyan nem mondták az asszonyok, de ő katona,
 381 1|              Azonban Mátyás tudja, hogy az ilyesmi nagyon huncut portéka,
 382 1|               járt.~És amíg megy Mátyás az elszáradt tarlókon, meg-megriasztva
 383 1|              gondját viselte a földnek, az őszi el van vetve, a száz
 384 1|            sokra tartotta ugyan ezelőtt az ilyen piszmogó munkát, de
 385 1|                 mégiscsak összekerülnek az összevaló földek. Mátyás
 386 1|          Pirostól a földeket, de hát ha az Isten emígy rendelte, ebbe
 387 1|             ebbe is bele kell nyugodni. Az ő földje meg az Etel három
 388 1|               nyugodni. Az ő földje meg az Etel három holdja meg a
 389 1|           együtt. Igaz ni, hiszen ennek az istenadta Pirosnak is maradt
 390 1|               hold örökföldje Ferencre, az ugyan a tó másik oldalán
 391 1|             tagja. De ha nem lehet, hát az se baj, így se lesz több
 392 1|                birtok a környéken, mint az övék. És az öreg Mátyás
 393 1|             környéken, mint az övék. És az öreg Mátyás egész megfiatalodva
 394 1|             Mátyásnak. Lám, hogy kiment az esziből, hogy ez is a világon
 395 1|              persze a Piros-féle földre az árvaszék teszi rá a kezét,
 396 1|              minden történhet, veszendő az ilyen gyerekféle, meg tán
 397 1|                 önérzetével tiltakozott az ellen, hogy Etel megsértse
 398 1|              híre se volt a szemében.~- Az orrát akarom megtörleni
 399 1|             halottat.~Márika, aki eddig az anyja szoknyáját fogta,
 400 1|           nagykendőjéről egy rojtot, és az irgalmasság testi‑lelki
 401 1|              cicka fajka - csiklandozta az orrát a bojttal.~Péterke
 402 1|                engedték, bele is ütötte az ajtófélfába. Valami Talí
 403 1|                se férne. Csupa asszony, az öregje sopánkodva, de szemmel
 404 1|               Szögény Piros mán letötte az exámentot, neki mán könnyű.~
 405 1|              kétszer is megrázta ujjait az ágy felé. Igaz, hogy a víz
 406 1|                Igaz, hogy a víz nem ért az ágyig, csak a sublótra hullott,
 407 1|               havak le nem esnek, pedig az ég nagyon arra mutatott,
 408 1|              kopasz feje búbját, de hát az ember a halottnak is megadja,
 409 1|            télvíz idejin itt nem hagyja az árvát. Én ugyan mondtam,
 410 1|                ű mán csak mögvárja, még az apja kezibe adhatja.~Szüle
 411 1|                igazán hazasegíti valaha az Isten, aranyba foglaltathatja
 412 1|      kitapasztotta, be is meszelte, még az alját is elhúzta kékkel
 413 1|            elhúzta kékkel meg sárgával, az ő hazájában nyilván ez a
 414 1|                 tetőt megszegte náddal, az a csuda, hogy a téli zimankó
 415 1|             világosabb nádszálakból még az évszámot is kirakta rajta,
 416 1|                 olyant csinált rá, hogy az csudaság. Závárja sincs
 417 1|               neki, mégis bezárja, csak az alján igazít valamit a lába
 418 1|                mertek volna kereskedni. Az egyik pusztázó lelőtt valamelyik
 419 1|                megugatta, márpedig neki az a hivatala - másnap lelőtték
 420 1|            fűzfához támaszkodva. Máskor az ilyesmiért a fél határt
 421 1|            magának, dehogy, tartott még az avas szalonnában, mert azt
 422 1|              úgy rakta a szájába.~Igen, az már valóságos maskara volt
 423 1|                 neki. Mátyásék elnézték az ablakból, amint a szomszédék
 424 1|           szájat koromból festett neki, az orrát nagy cső piros paprikából
 425 1|              szerkesztette - olyan volt az, mint a valóságos panoráma,
 426 1|             akkor látni való volt, hogy az a valóságos muszka császár.~-
 427 1|               olyan jóízűt nézett, hogy az orrocskája majd odafagyott
 428 1|              orrocskája majd odafagyott az ablaküveghez, a szíve akart
 429 1|                már nem állhatott ellent az ördög kísértésének, letottyant
 430 1|              letottyant a kanapéról, és az anyja észre se vette, hogy
 431 1|          varasgyík! Nem is hiszöm, hogy az a muszka mög nincs háborodva.
 432 1|                 odavetve azt válaszolta az öregasszonynak:~- Mért volna
 433 1|                 csutkát, és odább rúgta az ágy lábánál szundikáló macskát,
 434 1|                szundikáló macskát, noha az nem volt neki útjában.~Nem,
 435 1|                és töpörödött, elborítva az esztendők pókhernyóitól,
 436 1|                 világon, azt is elvitte az ördög, de még el nem vitte,
 437 1|                el nem vitte, bizonyosan az se szerette a menye tükrében
 438 1|                 járt különösen kedvében az öreg asszonynak, nem, Etel
 439 1|               asszonynak, nem, Etel nem az a természet volt, hogy hozzátörleszkedett
 440 1|              egyszer azt is látta szüle az almárium mögül, hogy pajzánkodva
 441 1|           megérni azt a csúfságot, hogy az ő menye is a Piros sorsára
 442 1|                ha Etel tovább is viseli az özvegység szűz-koronáját,
 443 1|               tenni a veteményest, mert az idei helyén sok kárt tettek
 444 1|        Pétörkémnek, ha nem Pétörkémnek. Az én jércém tojta.~- De nem
 445 1|                 zöld lett a szeme, mint az egérre ugró macskának.~-
 446 1|            létömre mindég embörön járna az eszöm.~Kegyetlen jólesett
 447 1|            próbált volna csak nyelvelni az anyósával, mármint a Mátyás
 448 1|                a Mátyás anyjával, pedig az nagytermészetű asszony volt,
 449 1|              egyszerre lehervadt a szó. Az ablakhoz húzta a kis-széket,
 450 1|               mindjárt el merte követni az első bűnt, mihelyt asszonyt
 451 1|              hidegöllöd még egymagadban az ágyat?~A muszka nagyon komolyan
 452 1|                 a kazáni Mária, otthon, az ő hazájában, egy-egy lecsukott
 453 1|           muszka megtörölgette a szemét az öklével, és megkérdezte
 454 1|             nyakát. - Van neköd pénzöd?~Az óvatosság mindig jó. A muszka
 455 1|               ágyán, a szuszék ott volt az ágy lábánál, nagyon takaros,
 456 1|               Mátyás eldicsekedett vele az asszonyoknak, milyen jó
 457 1|                menyét, hogy elfogadná-e az ő piros virágos fekete selyemkendőjét.
 458 1|               nem viseli, mert fiatalos az már az ő korához.~Lám, szülének
 459 1|            viseli, mert fiatalos az már az ő korához.~Lám, szülének
 460 1|              diót a szomszédoknál, mert az ő padlásán van még egy szakajtóra
 461 1|        világnézetben, hogy sose volt jó az a nagy sietség, mert ha
 462 1|           sietség, mert ha annak idején az asztalosnak adta volna el
 463 1|                 moj - próbálgatta össze az eltörött pengét, mikor valaki
 464 1|           pengét, mikor valaki elsuhant az ablak előtt.~Nem látott
 465 1|           belőle semmit, háttal térdelt az ablaknak, csak a keresztre
 466 1|                 módon adjon kifejezést.~Az ember akkorára bent is volt
 467 1|             csöndesen betette maga után az ajtót, és egy pillanatra
 468 1|            azért Szpiritutó tudta, hogy az a két fekete szem, amely
 469 1|               Adjon Isten - szólalt meg az ember, inkább olyan bánom
 470 1|               Lám, hogy ez is most lett az ördögé. A muszka nem volt
 471 1|                ember, s ha leromlott is az özvegyi konyhán, nagyon
 472 1|            magyarszkiról, aki belevágta az asszonyba a bicskát, és
 473 1|             Isten - köszönt még egyszer az ember, és előbbre lépve
 474 1|                 futott szét a szobában. Az ember odatájékozódott a
 475 1|           muszkának, miért. - Egyönösen az internálótáborból gyövök.
 476 1|                sok mindönt összeszödhet az embör.~Péterke elvei fönntartásával
 477 1|          koppanó hópelyhekkel hajigálta az ablakot. A muszka nagyot
 478 1|              lélegzett, és lépett egyet az ember felé.~- Hát megjött? -
 479 1|                 átszalad a Mátyásékhoz, az Etelhez.~Ferencnek elgondolkodva
 480 1|               szívni kell, hanem fújni. Az ihlet perce fölvidítja még
 481 1|              ihlet perce fölvidítja még az olyan komor kedélyt is,
 482 1|       magyarázatot a tudatlanok számára az előrebocsátott tényhez.~
 483 1|        Szpiritutó úgy találta, hogy itt az alkalmas pillanat a vérségi
 484 1|                a muszkának.~- Hallottam az esetjét a kapitányságon.
 485 1|             teremtés. Körtefa?~- Dió.~- Az, az, én is azt akartam mondani.~
 486 1|         teremtés. Körtefa?~- Dió.~- Az, az, én is azt akartam mondani.~
 487 1|            aztán elment. Ahogy elhaladt az ablak alatt, a muszka is
 488 1|                 gyerekhez, eldúdolgatta az ölében, megvetette az ágyat,
 489 1|      eldúdolgatta az ölében, megvetette az ágyat, és odafektette faltól
 490 1|              magát. Aztán bejött, leült az asztalhoz, szemben a muszkával,
 491 1|             kenyeret a sóba, paprikába. Az utolsó szeletkét azonban
 492 1|                  bugyellárist, írásokat az asztalra hajigálva a zsebiből,
 493 1|               meglátott két cigarettát, az egyiket elvette, ráismert
 494 1|                szemét. Észrevette, hogy az amerikai bankó a bugyellárisból
 495 1|           jutott, hogy kívülről belátni az ablakon, és nem mozdult.
 496 1|                 Ferenc le s fel járkált az éjszakában - Szpiritutó
 497 1|             aközben észrevette a földön az amerikai pénzt. Fölvette,
 498 1|               amerikai pénzt. Fölvette, az asztalra dobta, a gyertyával
 499 1|              lehet. Mi bánthatja? Abban az ágyban nem tud elaludni?~
 500 1|           muszka felugrott, és meglökte az asztalt.~- Mi baj? - szólt