Kötet
1 1| gyere, Bojszikám, ödd mög te is a vacsorád.~Bojszika
2 1| belép a bográcsba.~- Csiba te, szömtelen! - koppan a kanál
3 1| mellbe ütötte Mátyást.~- Ne te ne! - bosszankodott meg
4 1| bírta elrángatni onnan.~- Te is csak embör vagy tán,
5 1| Csinálta.~- Kicsoda? Te?~- Én. Sokakat. Tiszt uraknak
6 1| muszka. Miféle mestör vagy te ott a te hazádba?~- Nem
7 1| Miféle mestör vagy te ott a te hazádba?~- Nem mester. Paraszt
8 1| Kis tehén? Tán borjú, te? Mú-ú-ú.~- Nem - csóválja
9 1| maga felé a kislányt.~- Te béka, te! Kibül szorult
10 1| felé a kislányt.~- Te béka, te! Kibül szorult beléd ez
11 1| a hírit neköd is, hogy a te urad is hidallja mán a muszka
12 1| Hiszen azt belülre fektetnéd, te málé!~Úgy nevettek a csajhosok,
13 1| Úgy nézöm, nagy lány, te is elbírnád mán a Boldogasszony
14 1| mögmuszkázlak én tégöd, te kis varasgyík! Nem is hiszöm,
15 1| Emböri dolog volt. Nem te vagy a hibás. Mindnyájunkkal
16 1| a muszka hangja.~- Az a te dolgod, testvér. De mostan
17 1| öregös forma embör, akit te láttál, Etel.~Etel elcsodálkozott.
18 1| Szpiritutó Mátyást.~- Hát osztán te láttad? Saját szömöddel?~-
19 1| muszkával is kezelt.~- Hát te? Táskálódsz-e mán hazafelé?~
20 1| délelőtt tizenegy órakor.~- Hát te mit tükrösködsz? - lépett
21 1| vette Etelt.~- Hallod-e te, hát te mióta hiszöd, hogy
22 1| Etelt.~- Hallod-e te, hát te mióta hiszöd, hogy te hajtod
23 1| hát te mióta hiszöd, hogy te hajtod a Göncöl szekerit?~
24 1| nemes asszony!~- Mit akarsz te, lányom? - fogta meg a karját.~-
25 1| Haza? Hát nem itt vagy te itthon? Volna lelköd ezt
26 1| gondolna. Nem, lányom, csakhogy te özvegyasszony vagy, annak
27 1| sapka alá.~- Add mán bele te is az eszödet, anyjuk, te
28 1| te is az eszödet, anyjuk, te is puhítsd ezt a fahitüt.~
29 1| sok ostobaságot kitanulsz te azokbul az újságlaplevelekbül.
30 1| kanapé sarkából.~- No mondjad te is, Pétör!~Péter mondta
31 1| Nagyon kákabelű embör löttél te, Ferenc - elégedetlenkedett
32 1| Teveled mög szavam van, te szent életű vasfazék.~-
33 1| mögmutatom... mit csinálj... te... te...~Ferenc elébe toppant.~-
34 1| mit csinálj... te... te...~Ferenc elébe toppant.~-
35 1| megrettenten kérdezve tőle: ki vagy te?~Régi térképek azt mutatják,
36 1| Ferencnek, „hatökör vagy te ahhoz öcsém”, de mégis meggondolja,
37 1| A szentségös Istenödet! Te mondtad?~Azzal keresztülvetette
38 1| ablaküveg.~- Bemönjünk-e vagy te gyüssz ki, öszöm a szádot?~
39 1| vetök magamra körösztöt -, te vagy-e az, Márika lelköm?~-
40 1| öregapám.~- Hát honnan kerülsz te ide? Hát te nem voltál anyáddal
41 1| honnan kerülsz te ide? Hát te nem voltál anyáddal a kis-tanyában?~-
42 1| öregapámnak.~- Melyik ablakon, te? Hiszön az ablakon vas van?~-
43 1| alsószoknyába. Rákiáltok, hát te mit csinálsz? Int vissza
44 1| látja?~No, majd nevetsz te is mingyárt, gyerünk hamar,
45 2| hallottam a borbélynál, hogy te is kosztoltatod, abbul pézölsz.~
46 2| kiáltson boldogan és ujjongva: „Te, te!” De Etel tudja, hogy
47 2| boldogan és ujjongva: „Te, te!” De Etel tudja, hogy soha
48 2| gyön ez?~- A postárul.~- Te is eminens vagy ám, mint
49 2| Szűz Anya füle hallatára, te csávás!~A posta sietett
50 2| milyen kevésbe vöszöl te engöm. Mikor kérdözted te
51 2| te engöm. Mikor kérdözted te azt mög éntőlem, hogy a
52 2| főtt krumplit? Vénségödre te is jóba foglalhatnád magad,
53 2| szalajtotta volna Márikát - te, ki ne szedd belőle az úton
54 2| szitakötőt.~- Gyere mán, te kis vaksi, no - igazgatta
55 2| Szél anya Szellőt küldte, te vagy-e az a kis Jézus? Fölkapta
56 2| Márika elnevette magát.~- Ó, te buta, hiszön te régi kenyeret
57 2| magát.~- Ó, te buta, hiszön te régi kenyeret öszöl, annak
58 2| szüle. Ereggy, kérjél tőle te is, ád neköd is.~Péterke
59 2| prédikál kéccör.~- De ha te adnál neköm fehér kenyeret,
60 2| kötést, oszt bekötném vele a te szömödet.~Márikának nagyon
61 2| csöndesebben mondja. - Kis Pétör, te.~Le akar hozzá hajolni,
62 2| piros nyelvvel, hogy ugyan, te ember, legyen már benned
63 2| a kenyerem.~- Hallgatsz, te veszött! - süvölti Etel,
64 2| megragadja az asszony karját:~- Te, Etel! Mit akarsz?~Etel
65 2| feddette Etelt. - Látod, te mégiscsak mostohája voltál,
66 2| hegyével a könnyét.~- De te mög asszony vagy, azért
67 2| szöget a fejedbe, hogy ez a te emböröd mönnyit jár a városba?~-
68 2| faggatta.~- Jó embör vagy te, Ferenc.~- Hát amilyen a
69 2| fekhetnél a fiad helyött, de te tán még annyit se nyikkannál.~-
70 2| csa-csa-csa-lat-ko-zik.~- Mit vakoskodsz mán, te kis szemők? - szólt oda
71 2| azt mondanák: eredj haza, te asszony, ott a helyed az
72 2| alatta a kanapé.~- Hiszöd te, hogy a halott föltámad? -
73 2| Etel összecsapta a kezét:~- Te!~Sírás volt? Sikoltás volt?
74 2| vacsorát.~- Nem jól hallottad te azt, gyerököm.~- De jól
75 2| melegöt, de úgy nézöm, te még ezökön is túltöszöl
76 2| túltöszöl az ügyesködésben, mert te még langyosat is fújsz.~
77 2| eddig.~- Nagyon sokba kapsz te, Ferenc, majd végit se éröd.~-
78 2| sublótban kutakodni.~- Hát te mit motozol?~- Az édös anyám
79 2| Valami bajod van neköd, te Ferenc? Úgy lesoványodtál,
80 2| Így van az röndjén a te korodban, hogy ne tudjon
81 2| úgy van az, hé, tudom én a te bajod, más annak az orvossága.
82 2| annak az orvossága. Az a te bajod, hogy magad vetöd
83 2| meg ne hallja valaki -, te lönnél a madárijesztő a
84 2| édös uram.~- Hogy tudod te azt? - csodálkozott el Ferenc.~-
85 2| Kinek az igazi felesége vagy te mármost kettőnk közül?~-
86 2| szörnyen ért rá. Csiba te, mind leszödöd mán örömödben
87 2| világ megváltása.~- Gyí, te - mondja az öreg hóhér,
88 2| kívánhatja tőle.~- Hó, hóha, te! - Mátyás megállítja a lovacskát
|