Kötet

 501 1|               muszka odatapogatta magát az ágyhoz.~- Hallja-e... én...
 502 1|         csukladozott a muszka hangja.~- Az a te dolgod, testvér. De
 503 1|               azonban nem sokat részelt az éjszakai nyugodalomban,
 504 1|          gyereket takargatta. Mikor meg az békén hagyta, a muszka kezdett
 505 1|          azonban egész másképp csikorog az ember csizmája a maga földjén,
 506 1|             maga földjén, mint a másén. Az idegen földön inkább csak
 507 1|                éppen ez tűnt fel, ahogy az ablakon kinézett.~- Ejnye,
 508 1|                Ferenc összeszólalkozott az apjával, aki házsártos ember
 509 1|          szegődött be a városba, s csak az apja halála után folytatta
 510 1|        folytatta megint a parasztságot. Az Etel lakodalmán már itthon
 511 1|                 már itthon volt, ő volt az egyik vőfély, de Etel nem
 512 1|            Piros se úgy lett a felesége az Etel lakodalma után való
 513 1|                 hanem a nyakába varrták az időses lányt a keresztanyjáék.~
 514 1|                 se, aki szintén odament az ablakhoz.~- Valami szenzál
 515 1|              nagyon szenzálnak való idő az ilyen, mert a havat nem
 516 1|        restellte előkeresni a papucsát. Az egyiket meg is találta az
 517 1|               Az egyiket meg is találta az ágy alatt, de a másik nem
 518 1|              söprögetés után nehezéknek az óraláncra, akkorra eltisztult
 519 1|       eltisztult a muszka a szenzállal, az idő meg úgy elförtelmesedett,
 520 1|                kutyát se verte volna ki az ember a házból. Aminthogy
 521 1|                 feledkeztek a dologról, az ablak is befagyott úgy,
 522 1|                    Itthon? - néztek föl az asszonyok a tollfosztásból,
 523 1|      fejkapkodást.~- Hát - verte Mátyás az olvadt havat a sapkáról
 524 1|                 olvadt havat a sapkáról az ajtófélfához. - Alighanem
 525 1|               ajtófélfához. - Alighanem az volt az az öregös forma
 526 1|       ajtófélfához. - Alighanem az volt az az öregös forma embör, akit
 527 1|                    Alighanem az volt az az öregös forma embör, akit
 528 1|              Etel.~Etel elcsodálkozott. Az lett volna? Nohát csúnya
 529 1|            Nohát csúnya mesterség lehet az a háború, ha így megmocskolja
 530 1|             háború, ha így megmocskolja az embert.~- Azt beszélik,
 531 1|             szappant vött egyszörre. Mi az Isten-egerinek löhet az
 532 1|                 az Isten-egerinek löhet az neki?~Szüle óvatosan leborította
 533 1|         izgalmas kérdést tett föl, hogy az indokolt minden elővigyázatot.~-
 534 1|               muszka készül a hazájába, az ű írásai után szaladoznak.
 535 1|                kérdezősködött Ferenctül az errül való katonák felül...
 536 1|                fölrebbent, és kavargott az egész szobában. Mintha bent
 537 1|                 kislány tovább lepkedte az el nem olvadó havat, föllökve
 538 1|               ahol érte, és megkérdezte az öreg asszonyt:~- Szülémék
 539 1|                fölkelt, és megsimogatta az öregasszony vállát, aki
 540 1|                 jóformán a karján vitte az ágyba.~- Hát maga, édös
 541 1|                  Ezzel lepilledt a feje az asztalra, ott is maradt
 542 1|              ivott bor zákányossá teszi az embert, és aki volt már
 543 1|                volt már ebben a napban, az tudhatja magáról, hogy ilyenkor
 544 1|                 nagyon kívántatja magát az ital.~Reggel is kotyogott
 545 1|         kapcával. Szépen meggyártották, az bizonyos, errefelé nem is
 546 1|              koszorúba. Alul meg, ahová az idevaló faragó-mester a
 547 1|                 bólintott Ferenc.~- Hát az egészség hogy szolgál?~-
 548 1|               legyintett.~- Addig köhög az embör, még él. Hogy mondtad,
 549 1|              burkok Afrikában laknak.~- Az mögint más - rázta a fejét
 550 1|              Akkor mégis nyomon beszélt az az illető, aki azt jelöntötte
 551 1|                 mégis nyomon beszélt az az illető, aki azt jelöntötte
 552 1|          Rókusunk is ott veszelődött el az erdőkben.~- Hát nem egészen
 553 1|            vannak, mög füzes sömlyékök. Az erdők olyan háromezer versztányira
 554 1|                 csak ketten jutottak el az erdőkig.~Szpiritutó megint
 555 1|        Fagyökeret őrölnek a kenyerükbe, az ő szájukból ki is fordult
 556 1|                falevelet, hogy legalább az oktalan állatok meg ne csúfolják.
 557 1|         megnézte a zsebeit is, de semmi az égvilágon nem volt nála
 558 1|                  itt kell valahol lenni az írások közt, mindjárt elő
 559 1|             nézegette rajta a léniákat, az írás nemigen látszott már,
 560 1|              támad.~Mátyás zsebre dugta az írást, és fölállt.~- Hát
 561 1|              Ferencnek is eszébe jutott az illendőség.~- Tisztöltetöm
 562 1|                  De hát ami tisztesség, az tisztesség.~- Mög ám, mögvan.
 563 1|                is tisztöltet tégöd. Mög az Etel is.~- Azám, az Etel.
 564 1|                 Mög az Etel is.~- Azám, az Etel. Azt se láttam még.
 565 1|           szöröncsés utat. Tisztöltetöm az öreg Szpiritutót is.~A muszka
 566 1|       elsötétedett. Isten tudja, mi van az öreg Szpiritutóval.~Mátyás
 567 1|              Attól fogva, hogy a gyerek az apja mellett ébredt fel,
 568 1|                 elszívelhetőnek találta az új lakótársat. És mivel
 569 1|                teljesen kegyébe fogadta az apját. Szpiritutó tett ugyan
 570 1|           barátság visszaállítására, de az tökéletes kudarccal végződött.
 571 1|      visszahódítására tulajdonította el az idegen ingóságot. A szándék
 572 1|               miközben a hűtlen frigyes az ujját is megharapta néhai
 573 1|              csak tödd el, majd jó lösz az úton, nem tudhadd, mikor
 574 1|                 a doni hósivatagokon.~- Az - mondta Ferenc, s visszahúzódott
 575 1|                  Tán ne is mönnénk bele az ítéletidőbe.~De a muszka
 576 1|          holnapra még rosszabb is lehet az idő, egészen betemetheti
 577 1|                idő, egészen betemetheti az utakat a hó. Aztán meg,
 578 1|               csúnyább időt is ennél.~- Az igaz - biccentett rá Ferenc. -
 579 1|               Ferenc. - No, akkor hozom az ásót. De merre is lakik
 580 1|               merre is lakik itten most az ásó?~A muszka úgy emlékezett,
 581 1|             emlékezett, hogy ő utoljára az ólajtóhoz támasztotta.~Még
 582 1|             fölkapta a kis pajtást, aki az ablakdeszkáig pipeskedve
 583 1|       csúsztatta, és becsapta maga után az ajtót.~Ferenc megtalálta
 584 1|                ajtót.~Ferenc megtalálta az ásót, rákocogtatta vele
 585 1|       egyensúlyát visszanyert Péterkére az ablakot, és aláigazította
 586 1|             biztosan vezette.~- Itt van az árok mellett. Annál a villa
 587 1|                Megvan. Ez a vége.~Mivel az ásó Ferencnél volt, ő fogott
 588 1|                volt, vissza‑visszarúgta az ásót.~- Lefelé már puhább
 589 1|                  Most a muszka vette át az ásót. Itt már csak úgy szaladt
 590 1|                 Aztán a muszka átugrott az árkon, Ferenc megindult
 591 1|                 a két tenyerét. Elkapta az emléket. A lámpamasinát,
 592 1|                 Ferencnek eszébe jutott az öngyújtó. Akkor is csak
 593 1|               Akkor is csak azért, mert az asztal sarkához koppant
 594 1|                államhatalmat sejthetett az idegenben, mert mérgesen
 595 1|          visszaugrott, mint a lapda, de az acsargásából kiérzett, hogy
 596 1|             nézésétől reszketés áll még az olyan gáncs és félelem nélküli
 597 1|            Ferenc egy kicsit tétovázott az udvaron. Nem tudta, hogy
 598 1|          idegenül nézte Etelt, de azért az ő hangja is barátságos volt.~-
 599 1|                  A szemibe is mer nézni az asszonyfélének. De ez nem
 600 1|                nem haragudott meg ezért az őszinteségért se. Tessékelte
 601 1|               hozott, ez a kis semmiség az egész, a muszka küldi emlékbe.~-
 602 1|                tán nem is törődött soha az árvával. De hogy is felejtkezhetett
 603 1|              majd itt elpötyögtek volna az én Márikámmal.~Bemennek
 604 1|                a szobába, Ferenc köszön az ajtóban, leveszi a kalapját,
 605 1|          leveszi a kalapját, és leteszi az ágy tetejére. Igen, mostanában
 606 1|               széthajigálva, mintha nem az övé volna, hanem ül egyenesen,
 607 1|              olyan öreg, meg jól is áll az a fehéredő haja ahhoz a
 608 1|             csak meg kell szokni.~- Hát az anyósodékkal élsz, Etel? -
 609 1|           kétfelé világítani.~- Jól van az - mondja Ferenc, és megakad
 610 1|                Úgy áll ott, mint otthon az övé, csak ráma nélkül, egy
 611 1|           péntek, mint a szombat, kilóg az alsószoknyája a fölső alul.
 612 1|                 Etel -, osztán nem lösz az a tészta pipaszagú?~Nem,
 613 1|                 De nem haragudna ám meg az a sok krumpli egy kis füstölt
 614 1|                embert még nem teremtett az Isten, akiért ő egyet lépne,
 615 1|                Ferencet, és utánanézett az ablakon, csak akkor tűnt
 616 1|               egy nagy jégcsapot letört az ereszetről és úgy pergette
 617 1|               volna ugyan, ha lesültebb az arca, és inkább gesztenyésbe
 618 1|               neki eszébe, soha ezelőtt az életben.~- Me-e, muszka
 619 1|               cselekedett még Etel soha az életben. Mert a nyelvüket
 620 1|               nyelvüket öltögetik ugyan az asszonyok a jegenyék alatt
 621 1|                tyúkjai jobbfajták, mint az övéi, vagy egy kis felejtett
 622 1|              valami öltögetnivalót, még az apósa szakadt ingeit is
 623 1|             ingeit is előszedegette, de az volt a különös, hogy mindig
 624 1|             volt a különös, hogy mindig az északi ablakhoz húzódott
 625 1|                 a fejében, valahányszor az ablaknál vizslogott, akkor
 626 1|             hogy hozzájuk tart? Ezelőtt az öreg asszony leste a fiatal
 627 1|               apám?~- Neköd hát, nem is az öreg papnak. Mi bajod neköd
 628 1|               fiam, neköd is csak kettő az orrod luka, mint a szögény
 629 1|               Kemény asszonyszív legyen az, amelyik még az ilyen szép
 630 1|      asszonyszív legyen az, amelyik még az ilyen szép példabeszédre
 631 1|                  se rosszat, de fölállt az asztaltól vacsoravégezetlen.
 632 1|  vacsoravégezetlen. Fölvette a vacokrul az alvó Márikát, és kezdte
 633 1|          káposztástól. Mit kéreti magát az ebadta, mint a kompóti nemes
 634 1|                itthon? Volna lelköd ezt az ártatlant megbetegíteni
 635 1|               mit mond, nagy tisztesség az, ha az anyós megköveti a
 636 1|                  nagy tisztesség az, ha az anyós megköveti a menyét.
 637 1|               olyan félig háttal-formán az asztalnak meg a világosságnak.~
 638 1|             Mátyásnak egyszerre megjött az étvágya. Az asszony úgy
 639 1|           egyszerre megjött az étvágya. Az asszony úgy jó, ha hallgat,
 640 1|           nagyon hallgat, akkor beütött az ördög a határba. Ha megszólalt
 641 1|            elmúlt a mérge. Okos asszony az, lehet vele beszélni.~-
 642 1|                Gyere mán no, nézd, ehün az álla csontja, törd mög,
 643 1|            mindég csókolódzhatnékja van az asszonynak.~Mátyás sose
 644 1|              Mátyás sose hallott ilyent az öreganyjától, mert nem is
 645 1|       öreganyjától, mert nem is ismerte az öreganyját, csak azért fogta
 646 1|                 Ferenc mög özvegyembör, az elejiből, hát összevalók
 647 1|               alá.~- Add mán bele te is az eszödet, anyjuk, te is puhítsd
 648 1|                 fahitüt.~Szüle beleadta az eszét. Két ujja közé vette
 649 1|              eszét. Két ujja közé vette az alsó ajkát, mint mindig,
 650 1|                beszélt, mint haragosan. Az öregek szép szóval békítették.
 651 1|               ember is a családban, aki az öregekről is levenné a gond
 652 1|              magát, s akire szemet vet, az ott is hálát adhat az Istennek,
 653 1|              vet, az ott is hálát adhat az Istennek, ahol senki se
 654 1|              sütik neki a lepényt. Mert az ilyen cukorra, mint ehol
 655 1|              löhet, ha jobban körülnéz, az ű szeme is jobban kap a
 656 1|              annak is tökéletes, tartja az anyóstörvényt, s akkor is
 657 1|         kiadhatja a fogát árendába erre az életre.~- Nem mönnél hozzá?~-
 658 1|              öreg szeme nekifényesedett az örömtől. Ha szüle azt látta
 659 1|                asszony nagyon esenkedik az emberért, és éppen Ferencet
 660 1|             szülében azonnal fölserkedt az ösztön. Nem nagyon értette
 661 1|                annyi tapasztalata, hogy az ilyenekre nincs egyéb magyarázat,
 662 1|            nincs egyéb magyarázat, csak az, hogy „a nyavalya nem egyforma”,
 663 1|             Ferenchez kell menni.~Igen, az Isten úgy teremtette az
 664 1|                 az Isten úgy teremtette az asszonyi nemet, hogy legyenek
 665 1|        különösségei. Alighanem úgy volt az, hogy kevésnek találta azt
 666 1|               hogy kevésnek találta azt az egy emberbordát ősanyánkhoz,
 667 1|               nyugodtan, meg se sejdíti az embert a háta megett, az
 668 1|                az embert a háta megett, az ember kinyújtja a kezét,
 669 1|       kitanulhatatlan és megfoghatatlan az asszonyi fajta is - ugyanazért
 670 1|                Mátyás gondolt ilyeneket az ágyban, mikor a lámpát elfújták,
 671 1|                húsú tüköralmák. Lám, ez az Etel is. Mit játssza meg
 672 1|               Ilona, aki majd megbomlik az Árgyélus királyfi végett,
 673 1|                 nap lóthat-futhat, mint az őrlősök kutyája, egyik szenvedelembül
 674 1|       szenvedelembül a másikba, hát jó, az erre született. Csakhogy
 675 1|             megokosodtak, nem bujdosnak az ifjú Árgyélusok elül, inkább
 676 1|              ina hajlását. Hát akkor ez az Etel mit mórikálja magát
 677 1|                mint hadiözvegyet, lehet az is, hogy hideg szájú, aludt
 678 1|               ha Mátyás Etelnek adhatná az eszét, akkor a menyecske
 679 1|           szomszédnak, mert ami biztos, az biztos, és azzal jól járnának
 680 1|               járna maga Mátyás is. Egy az, hogy jó mostohaapja lenne
 681 1|               hogy jó mostohaapja lenne az onokájának, másik az, hogy
 682 1|              lenne az onokájának, másik az, hogy nagyra menendő mostoha
 683 1|          rendjén, és így is lesz, s tán az se baj, ha várakozni kell
 684 1|                majd beteljesedik rajtuk az élet törvénye. Most azonban
 685 1|         törvénye. Most azonban még csak az a törvény, hogy Etel hányja-veti
 686 1|              annál nagyobb a forrósága.~Az éjszaka nem holdas éppen,
 687 1|              világít be.~Etel lecsúszik az ágyról, s a fehér homályban
 688 1|                 nem izgatja-mozgatja is az ágyat, mert ő csak az elméjét
 689 1|                is az ágyat, mert ő csak az elméjét hányja-veti, mindent
 690 1|                 Etel a sublóton, arccal az északi ablak felé. - Kiszáradt
 691 1|        csorgásban levet eresztett a hó, az eperfa kopasz koronájában
 692 1|      koronájában sármánymadarak árulták az aranyat, és a sövényben
 693 1|               lehet, hogy melyik volt - az Isten se tudná, hogy ezek
 694 1|                szüle volt annak idején. Az ő lábán menyasszony koráig
 695 1|             papucsában is! Így romlanak az erkölcsök, s úgy lehet,
 696 1|                Pörnyés-gödörbe való mán az.~- Jó ez még ajándéknak,
 697 1|              dolgodra, oszt ne avatkozz az enyimbe.~Szüle csakugyan
 698 1|             látott. Márikától küldte át az ajándékot délután, Márika
 699 1|                 a subája alatt.~Ez volt az, amit szüle előre látott
 700 1|           fiatal még azt a kis tüzet is az öregtül?~Mit volt mit tenni.
 701 1|               hevítő foglalkozás, mikor az ember át van fázva.~A herőce
 702 1|            beszélt, hogy Amerikában már az istállókban is villannyal
 703 1|               mind egy helyre hajigálta az ajtó mögé.~- No, én nem
 704 1|              nem tudnék mögszokni abban az Amerikában - harapta el
 705 1|               de mind szétmegy jóformán az állásba.~- Hadivászon -
 706 1|                 morzsolgatta meg Ferenc az ingvállat, és mondott egy
 707 1|               nagyon beleszeretött abba az Amerikába - neheztelt meg
 708 1|                szíve.~- Ahun a családja az embörnek, ott a hazája -
 709 1|                oda volt, sokat álmodott az itt való élettel s csak
 710 1|                 juttatta eszébe. Mintha az orgona szavában lett volna
 711 1|               volna, hanem kiment volna az álom a szeméből, ha benne
 712 1|              Egy kicsikét hallgatódzott az ajtón, az udvarra is kikerült,
 713 1|                 hallgatódzott az ajtón, az udvarra is kikerült, bekukucskált
 714 1|               is kikerült, bekukucskált az ablakon, örült is neki,
 715 1|                 keze fejét, billegtette az ujjait, és olyan árnyékok
 716 1|        elmosolyodott a bolondságon. De, az ördög vigye a dolgát ezeknek
 717 1|              ezeknek a mai fiataloknak, az ő korában mégiscsak másban
 718 1|                másnapra, mert elosztják az éjszakát.~- Késérd ki, fiam,
 719 1|              mert ezt így hozza magával az illendőség.~Itt derült ki,
 720 1|            Hiszen kint le volt eresztve az éjszaka fekete firhangja,
 721 1|           éjszaka fekete firhangja, még az ég aranyablakai is behunyták
 722 1|       összedörzsölte:~- Jé, de foga van az időnek, a lelke majd kifagy
 723 1|             időnek, a lelke majd kifagy az embörnek!~És telt-múlt az
 724 1|               az embörnek!~És telt-múlt az idő, a hó már kezdett veszegetni
 725 1|               megindulni a kocsi. Pedig az öregek ugyancsak serénykedtek,
 726 1|               össze vannak szokva, mint az édöstestvérök.~- Nem löhet -
 727 1|           Ferenc -, ki vigyáz akkor rám az éjszaka?~- Hát én mög nem
 728 1|          mutatott a női nem iránt, mint az apja. Ennek azonban nem
 729 1|           közönséges földi jók is, mint az aszalt meggy és bagolytüdő,
 730 1|              hallgat, mikor a nyár heve az öltetőn déligyümölccsé szárítja.
 731 1|     kereskedelmi forgalomba.~Máskor azt az észrevételt tette szüle,
 732 1|               hogy úgy látja, Ferencnek az ingei el vannak klórmeszezve.~-
 733 1|                 Azt köll mögnézni, amit az Etel mos. Szömibe mögmondva,
 734 1|                Szömibe mögmondva, olyan az, mint a patyolat.~Ferenc
 735 1|         patyolat.~Ferenc megnézte, mert az Etel réklijén nyitva volt
 736 1|                egy gomb, és kifehérlett az inge széle. Etel szégyellte
 737 1|              Etel szégyellte magát. Nem az inge miatt, mert azon igazán
 738 1|                 nem látta a bizonyságát az Etel ügyességének. Furcsa
 739 1|              tartott Mátyással. Etellel az ördög van, Ferenc pedig
 740 1|                fenét eszik is. Ismeri ő az asszonyi fajzatot, a vadmadár
 741 1|            kiéhezik. Majd rájön Etel is az ízére, hacsak egyszer megropogtatja
 742 1|              nem tudni, mi lakik benne. Az bizonyos, hogy őt is abban
 743 1|          valakije, sokat jár a városba. Az is lehet, hogy keveselli
 744 1|               meg a szüle, hogy látta-e az ő hátát vagy mellét ebben
 745 1|                 hátát vagy mellét ebben az életben? Nem azt senki,
 746 1|           életben? Nem azt senki, mióta az édesanyja megtanította rá,
 747 1|         megtanította rá, hogy hogy kell az inget fölvenni meg levetni,
 748 1|                micsoda? Mert ilyent még az úri népek közül se tesz
 749 1|        öregségére a doktornak is megjön az esze. De aztán csak nem
 750 1|              csak nem szólt, mert hátha az orrába venné. Hiszen lehet,
 751 1|          lubickold a fogad, ebadta! Hát az nem is lehet, hogy ebben
 752 1|               kétszer is látta Ferencet az iskolába bemenni, de mindig
 753 1|            tanítókisasszony zörgette rá az ablakot. Hát nyilván itt
 754 1|                kolomp, itt kell keresni az ökröt. Majd kitudja Mátyás,
 755 1|            idejében ilyesmi még megesik az emberrel, különösen mikor
 756 1|           kontyot a fejire. Nincs annak az égvilágon egyebe, mint az
 757 1|               az égvilágon egyebe, mint az a két nagy ijedt szeme,
 758 1|            látni már, hisz olyan vékony az istenadta, hogy árnyékot
 759 1|              forgatja magát, és hallgat az okosabbra.~Mátyás kitalálta
 760 1|                 legalább ne vesszen oda az egész. Mátyás tehát összeszedte
 761 1|                no, hát mégiscsak valaki az ember.~Ferenc azonban nagyon
 762 1|        ostobaságot kitanulsz te azokbul az újságlaplevelekbül. De azért
 763 1|         beszélgetni szülével róla, hogy az ilyen helyes ember, mint
 764 1|              Ferenc. - Elszoktam én már az asszonytól, Mátyás bácsi,
 765 1|        olyanformán vagyok vele, hogy jó az asszonnyal, de jobb nála
 766 1|                 volt a kamrában, de meg az egész háznál, szoba fölsöpörve,
 767 1|             karácsonyi búza is zöldellt az ablakban egy bögrében. Mátyásnak
 768 1|               azt ki is mondta.~- Hideg az a dunna, amelyiköt asszony
 769 1|             éjjel-nappal nyitva tartaná az ablakot.~Mátyás arra gondolt,
 770 1|                 így tartották. Nézd mög az én nagy sárgabarackfámat,
 771 1|               én nagy sárgabarackfámat, az idén is húsz mázsa barackot
 772 1|               használni. Csakhogy éppen az a baj, hogy nincs kihasználva,
 773 1|          próbálta, mert a kutyában csak az ér valamit, aki nagy. De
 774 1|             ilyen szemes. Szerencsés is az, aki úgy körülnézhetett
 775 1|     körülnézhetett a háborúban, bárcsak az a szegény Rókus is olyan
 776 1|                  most nem kellene ennek az Etelnek magának vergődni
 777 1|                 Mög jó is. Majd csak ér az annyit, mind a tied, mert
 778 1|         paprikával kellene behasználni, az most kifizetőbb lesz, mint
 779 1|               van, mindönünk ő jussolja az onokánk révén. Vóna is neki
 780 1|                 mint a rojt, de válogat az Etel, mint tót a körtében.
 781 1|             kivárja, akit neki tartogat az Isten.~- Zsák mögleli foltját -
 782 1|             Mátyás megnyugtatta, elmúlt az már régen, nincs már olyan
 783 1|           elvárják, a gyerekkel együtt, az is hadd vesse ki a drágát
 784 1|            haskójábul, aztán majd eheti az olajos káposztát húsvétig.~
 785 1|                még világossal, de azért az apja se maradjon sötétre.~
 786 1|           nyekergettek, rekedten szólt, az is az esőt jelzette.~Ferenc
 787 1|     nyekergettek, rekedten szólt, az is az esőt jelzette.~Ferenc a
 788 1|                Ferenc a konyhán találta az asszonyokat, sürögtek-forogtak
 789 1|          gyerököket - nyitotta ki szüle az ajtót a vendég előtt.~Mátyás
 790 1|                 hogy korán kell kezdeni az edzést, és semmi se edzi
 791 1|                és semmi se edzi meg úgy az embert, mint a bor.~A két
 792 1|           foglalkoztatta volna a fenét, az nem derült ki. Ahogy az
 793 1|                 az nem derült ki. Ahogy az apját meglátta, hozzá akart
 794 1|          Szögény kis bogár - emelte föl az apja, és lefektette a vacokra.
 795 1|             töhetött már ilyent ezekkel az ártatlanokkal!~Mátyás, mint
 796 1|            csausz, kipirultan nevetett. Az ő fején is igen félre volt
 797 1|                 nagyon kenyeres.~- Nem, az nem - nyeldesett Ferenc.~-
 798 1|           Ferenc.~- No, szögény Rókusom az volt - sóhajtott szüle -,
 799 1|         kenyeret utána, biztatta szüle, az majd leviszi. Ne vesse már
 800 1|                hiába próbált szerencsét az étetővel. A cipóba ugyanis
 801 1|              étetővel. A cipóba ugyanis az Etel szoknyakorcábul volt
 802 1|                Róza még Rozálka korában az édesanyjától, Mátyást is
 803 1|                  hogy Ferenc hozzányúlt az étetőhöz, s ezen való örömében
 804 1|             Mátyás.~- Hát nem köll több az ölégnél - mentegetődzött
 805 1|               Ferenc még nem jött össze az öreggel, mióta hazatért.
 806 1|                oldalvást táskálódott be az ajtón, kalapjáról, szűréről
 807 1|                 zuhog a tavasz postája, az eső. Hosszú, keszeg ember
 808 1|               aki ilyen hivatalban van, az nem éhezik és sokat alszik,
 809 1|              ritkaság.~Aki nyakban van, az még nem részeg, csak kapatos.
 810 1|            lehetne mondani, hogy elitta az eszét, csak nem a csizmaszárába
 811 1|               szédeleg. Egyszóval abban az állapotban volt, mikor a
 812 1|                 azt hiszi magáról, hogy az Isten is örült, mikor őt
 813 1|                 hogy Etel nagyot húzott az öt körmire a villanyéllel.~-
 814 1|            darázs, ha mán mög nem öheti az érött körtét, legalább mögdongja.
 815 1|               azt mondta, hogy úgy igaz az, s miután állta, hogy a
 816 1|               hát bizony nagyon megtelt az oldalköz.~Mátyás is bizonyította,
 817 1|               Königgrätznél akkora volt az ínség, hogy puskaporral
 818 1|             bácsi vállalta azt is, mert az az igazi húshagyó étel.~-
 819 1|                vállalta azt is, mert az az igazi húshagyó étel.~- Csakhogy
 820 1|              ebben a lágy időben - tett az asztalra restelkedve szüle
 821 1|                 mivel is veszejtötte el az ördög a fiát?~Mátyás nem
 822 1|             menjen, akkor maga lesz ott az az úr, és nyugodtabban megbeszélhetik
 823 1|                  akkor maga lesz ott az az úr, és nyugodtabban megbeszélhetik
 824 1|         csinálni, mert ő nagyon együgyű az ilyenekben. Ferenc azt gondolja,
 825 1|      cséplőgépet vesz részletfizetésre.~Az öregeket a csősz tartotta
 826 1|      keresztdűlői pálinkafőzőnek a fia, az a kőműveslegény, emlékezhetnek
 827 1|            olyan szépen csendíteni, hát az most majdnem főispán a városban,
 828 1|              ruha, penzió, minden, csak az a baj, hogy nem lehet kutyát
 829 1|               Ferenc vesztére beleszólt az öntusakodásba.~- Hát akkor
 830 1|                 Állok elébe - könyökölt az asztalra Ferenc.~A csősz
 831 1|          csizmája orrán, mint a tetőrül az esőcsöpp. A leendő főcsősz
 832 1|              főcsősz gondba esett, hogy az abrosz alá tartsa-e a száját,
 833 1|                 tartsa-e a száját, vagy az abroszról hörpölje fel a
 834 1|   beletenyerelve a kiömlött borba, hogy az se vesszen egészen kárba,
 835 1|             kárba, újra kezdte:~- Mikor az Úristen a paradicsomkertbe
 836 1|     tisztösségös ögy... öz... ögyveznek az urát...~Etel haragosan rákiáltott:~-
 837 1|                tenyér visszakívánkozott az asztalra.~- Nem... nem löhet...
 838 1|        huzakodott.~- Úgy hallom, elállt az eső, löhet mönni.~Etel kétségbeesetten
 839 1|             nézett rá.~- Ne mönjön még, az Isten is mögáldja. Mit csinálok
 840 1|               csősz értett a nevére, és az önérzet erőt adott neki.
 841 1|                ragozással szólítják föl az embert a menésre, az már
 842 1|                föl az embert a menésre, az már több, mint ultimátum.
 843 1|               már több, mint ultimátum. Az már az első ágyúdördülés
 844 1|                  mint ultimátum. Az már az első ágyúdördülés a háborúban.
 845 1|                ki se nézte volna belőle az ember, olyan könnyen vitte
 846 1|              feje koppan-e, vagy a lába az ajtófélfákban.~- No, nyugodalmas
 847 1|                 jó éjszakát! - dobta ki az ereszet alól a locspocsba.~
 848 1|            barátságot, engedelmet kérök az alkalmatlankodásért.~- Kész
 849 1|             alkalmatlankodásért.~- Kész az engedelöm, nem volt sömmi
 850 1|                 Ferenc keze meleg volt, az Etelé mint a holté.~Az eső
 851 1|                  az Etelé mint a holté.~Az eső csakugyan elállt, csillagok
 852 1|                elgondolkozva kerülgette az apró pocsolyákat. Hát csakugyan
 853 1|              már, hogy ezért kerülgetik az öregek. Tudja Isten. Pedig
 854 1|                kedve hozzá. Nem kívánja az asszonyt, se Etelt, se senki
 855 1|             egyszer később, ha kiheveri az ötödfél esztendőt, és úgy
 856 1|                 mint azelőtt. Akkor tán az asszonyra is rákíván. Ha
 857 1|              azt hiszi, igen egyre megy az ember az asszonyokkal.~A
 858 1|                igen egyre megy az ember az asszonyokkal.~A körben március
 859 1|              elmennek a honvédemlékhez, az ügyvéd úr kijön a városból
 860 1|                 pántlikás koszorút tesz az emlékre, és elmondja, hogy
 861 1|               ilyenek voltak.~De persze az emléknél nem ezt beszélik,
 862 1|                lehet érteni, és nemcsak az asszonyok fakadnak sírva,
 863 1|               fakadnak sírva, hanem még az emberek is a szemüket törölgetik.
 864 1|                szemüket törölgetik. Már az öregebbjei, akik még hallottak
 865 1|          öregebbjei, akik még hallottak az apjuktól, öregapjuktól azokról
 866 1|          apjuktól, öregapjuktól azokról az időkről, mikor még nem volt
 867 1|          Egy-két öregasszony, öregember az idén is összeverődött az
 868 1|                az idén is összeverődött az emlék körül, de hiába vártak,
 869 1|                 hogy ő betegen fekszik, az ügyvéd úr pedig nem is üzent
 870 1|            kiáradt, még szerencse, hogy az idén nem a földek felé,
 871 1|                kocsi visszafordult, még az indzsellér ki nem jön, nem
 872 1|                 már a múltkoriban, hogy az ügyvéd urat befogják, mert
 873 1|            enged a negyvennyolcból. Hát az meg már hogy lehet? Hiszen
 874 1|            lehet? Hiszen most a magyaré az uraság, a németről lemúlt
 875 1|              császár, se király. De hát az a különös, hogy az ügyvéd
 876 1|               De hát az a különös, hogy az ügyvéd úr éppen azért került
 877 1|                De hát soruk, csinálják, az a kenyerük, mink meg gyerünk
 878 1|                mindjárt itt lesz megint az eső.~A szóvivők azonban
 879 1|                körben. Ha már rákészült az a szegény zsidóné, ne fagyjon
 880 1|             illik megköszönteni, ha már az urak felköszöntek is neki
 881 1|                 volt, most ugyan elállt az eső, de nagyon haptákban
 882 1|           felhők, pedig ha megint befog az idő, akkor egy-két nap múlva
 883 1|         ürgeöntés lesz a tanyák közt, s az Isten indzsellérje se bír
 884 1|            szeleknek, hogy söpörjék föl az ég udvarát, és a napnak,
 885 1|                 és rakjon szárító tüzet az elszabadult vizek fölött.~
 886 1|            vizek fölött.~De hát kicsoda az, aki Gergely-nap táján elszabadítja
 887 1|                 és rászabadítja a tavat az emberek házaira, vetéseire,
 888 1|                hozd vissza a halottakat az élők közé, omlaszd össze
 889 1|          házakat, és csinálj halottakat az élőkből, és ne keresd, hol
 890 1|           amiket a fenékről kotrott fel az ár. A paraszt azt mondja
 891 1|               évvel ezelőtt verte agyon az ősember az őzet. Tízezer
 892 1|          ezelőtt verte agyon az ősember az őzet. Tízezer év óta itt
 893 1|              mutatják, hogy a tó mindig az volt, aki most: játékos
 894 1|              rajzolja.~Néha szőke, mint az érettbúza-színű asszonyhaj,
 895 1|               ide, ki rendelte fel őket az iszapból? Néha csak a bíbic
 896 1|            mindenféle idegen neszekkel, az éjszaka tele van csörgő,
 897 1|              Isten ijesztgeti tán velük az embereket, mint egy rémvilág
 898 1|         büntetésüket, akik e földön nem az ő útjain járnak? Vagy messze
 899 1|          obsitos-eszével, milyen furcsa az, hogy ennek a tónak, amely
 900 1|         világosan felfogni, hogy mennyi az az ezer esztendő, amennyivel
 901 1|                felfogni, hogy mennyi az az ezer esztendő, amennyivel
 902 1|                tartottak kancatejen. De az bizonyos, hogy amióta Ferenc
 903 1|            bizonyos, hogy amióta Ferenc az eszét tudta, sőt a Ferenc
 904 1|            tudta, sőt a Ferenc öregapja az eszét tudta, azóta itt mindig
 905 1|                 rá. Fizették a városnak az adót, az államnak a katonát,
 906 1|            Fizették a városnak az adót, az államnak a katonát, a tenyerükből
 907 1|                  macskástól, csak éppen az adókönyvecskéteket kímélve
 908 1|    adókönyvecskéteket kímélve meg, mert az oly könnyű és vidám könyvecske,
 909 1|            nemcsak a bárókra, mert lám, az új báró uradalmát itt is
 910 1|           bonyolódottabb probléma, mint az egész teozófia és geológia
 911 1|       legokosabb, amit Ferenc tehetett, az volt, hogy az árvatölgyrül
 912 1|                 tehetett, az volt, hogy az árvatölgyrül lemetszett
 913 1|              husángot a bicskájával, és az esőszagú alkonyatban a lábnyomszéles
 914 1|           vakdűlőkön, és hogy rövidítse az utat, a friss szántásokon
 915 1|              okosabbak, mint a gazdáik. Az bizonyos, hogy ők nemcsak
 916 1|               előbb, mint amikor odalép az ágy végihez, hanem az elemi
 917 1|            odalép az ágy végihez, hanem az elemi veszedelmekről, árvízről,
 918 1|                 kapnak értesítést, mint az ember, már azt ők tudnák
 919 1|              például a kocsi alatt vagy az ól tetején. Ferenc csak
 920 1|          világítótornyokul szolgáljanak az igazságra, de meg egyébként
 921 1|             teljes sötétségben tűzte ki az óvatos zsidóné. Sötétben
 922 1|     esernyőcsináló vagy nemzetiszínűnek az igaz hazafi. Ő ugyan mind
 923 1|         padláson nem volt több, mint ez az ötvenéves korteszászló,
 924 1|          sergett-pergett, hordta a bort az öregeknek, a fiatalok sört
 925 1|              tartson, szomszéd - intett az új vendégnek -, ide Mátyás
 926 1|                 Ferenc őmellette üljön, az öregek közt. Amúgy nem nagyon
 927 1|              Ferenc jó negyvenest mutat az őszbe csavarodott harminc-sincs
 928 1|              Ferenc is kézügyben tartja az eszét. Azt feleli a dévánkozóknak:~-
 929 1|                hogy megőszüljön a feje, az vágja el a nyakát.~Akik
 930 1|            ember azzal dicsekszik, hogy az ő fia egy vaskályhát hozott
 931 1|                 Montenegróból. Nem nagy az egész, egy tarisznyába beleférne,
 932 1|                 se, mert gondolta, hogy az anyja majd örül neki. Örült
 933 1|             csöndes nevetés döcög végig az asztalok mentén. Köz-öröm,
 934 1|                úgy feljön beszédközben, az öregek közül többen szolgálták
 935 1|               de kutya nagy háború volt az is, vödörrel itták a feketekávét
 936 1|                emlékük, mire ők lesznek az öreg emberek, s őket is
 937 1|                 tisztelettel hallgatják az akkori nyálas fiatalok;
 938 1|            fiatalok; csak ki kell várni az idejét.~Valaki szóba hozza
 939 1|               kőműveslegényt, hogy most az parancsol a városházán.
 940 1|                 a városházán. Nem lehet az igaz, vannak most ilyen
 941 1|                  hogy ezután ők lesznek az urak.~- Kik, a kőművesök?~-
 942 1|               aki nincs ugyan kibékülve az állammal, de abba mégse
 943 1|             fűbérdíjat meg a helypénzt. Az öregebbek egy hiten vannak
 944 1|                a fiatalok közt van, aki az új rendhez húz. A szó kezd
 945 1|                A szó kezd elhangosodni, az egyik asztaltól átkiabálnak
 946 1|                katonasapkás fiatal veri az asztalt, így meg úgy az
 947 1|                 az asztalt, így meg úgy az urak, most kell elbánni
 948 1|                 ott lesz a lapáttal, ha az útbiztost agyon kell verni,
 949 1|             útbiztost agyon kell verni, az a legkutyább valamennyi
 950 1|              fizettetett, mert a malaca az árokparton túrt. Egy öreg
 951 1|                elkurjantja magát:~- Nem az a beszéd, embörök; hát nem
 952 1|            kendtök, mi nap van ma?~Nem, az emberek nem akarják tudni,
 953 1|              mondja Ferenc, és megfogja az öregember karját -, hagyja
 954 1|                el, Mátyás bácsi, elmúlt az mán.~Mátyás értetlenkedve
 955 1|                 mért jár ő mindég ennek az embernek a sarkában. Segítségül
 956 1|                 a szemét, kimegy belőle az álom.~- Soha, öcsém, soha.
 957 1|                vagy a kormánypártira?~- Az más - mondja gőgösen a hatökrös,
 958 1|              ránéz Ferencre kevélyen. - Az más. A báró úr elszüveskedett
 959 1|             miről folyik a diéta.~Igen, az más, ők a báró úrra szavaztak,
 960 1|            ingyen barátságból, de azért az elve mindnyájának a negyvennyolc,
 961 1|       mindnyájának a negyvennyolc, mert az soha el nem múlhat. Egy
 962 1|             mert ez rongyéletű, tán még az inge se az övé, azonban
 963 1|          rongyéletű, tán még az inge se az övé, azonban Ferenc megint
 964 1|                mikor mindenki lármázik, az hallatszik legjobban.~-
 965 1|                 hallatszik legjobban.~- Az se bizonyos. Töszöm, ha
 966 1|                   koppantotta le Mátyás az asztalra a poharat nekitüzesedve.
 967 1|               és állva énekeltek, ahogy az uraktól tanulták. Nem mindenki.
 968 1|               már őbenne is talpra állt az ördög. Elkiáltotta magát:~-
 969 1|             tölgydorong úgy csattant rá az asztalra, hogy meghasadt
 970 1|            Azzal keresztülvetette magát az asztalon a szoba közepére,
 971 1|           földre szervírozta a feketét.~Az emberek rápisszegtek. Azt
 972 1|               rápisszegtek. Azt hitték, az asszony ijedtében sikoltott,
 973 1|            vetni. Azt pedig nem szabad. Az ilyesmit csak nézni szabad,
 974 1|             tésasszony - tessékelték ki az asszonyt. Utóvégre is ő
 975 1|                No, majd nemsoká mondod, az anyád ne szült volna! -
 976 1|                meg akar fojtani valakit az ember, van annyi tisztesség
 977 1|              nadrágzsebben.~- Ne bántsd az anyám! Azt a tarka fejű
 978 1|               Azt a tarka fejű szentjét az apádnak! - emelte föl a
 979 1|               emelte föl a jobb karját.~Az ajtó nagyot reccsent, mintha
 980 1|            valaki. Hát csak nem nyughat az a sózott farkú tyúk, a zsidóné!~-
 981 1|            kiáltott valaki, és mindenki az ajtót nézte, a két dühös
 982 1|            nézte, a két dühös ember is.~Az ajtó azonban kivágódott,
 983 1|             ember, sáros, lucskos, mint az ázott ürge. A tüskebajuszú
 984 1|                No, kend is fölszentölte az ünnepöt!~- Föl - tántorgott
 985 1|             ünnepöt!~- Föl - tántorgott az ember -, de nem én, hanem
 986 1|                 bandzsal kislány fogta.~Az emberek megszelesedve ugráltak
 987 1|            egymást. Kossuth apánkkal és az elvi harccal senki se törődött
 988 1|          csákányos embör tartson velem.~Az emberek azonban már duródtak
 989 1|             azonban már duródtak kifelé az ajtón. Bolond lukból bolond
 990 1|                azt hallgatni. Mert csak az idő telik vele. Mátyás ijedten
 991 1|           hallgass!~Ferenc félreértette az öreget, és elhárította a
 992 1|               magát Ferenc, és leszállt az asztalról. A tüskebajuszúnak
 993 1|             hanem azt, hogy nem úgy van az. Ő már nem törődik semmivel,
 994 1|          károsodott, károsodjon más is, az az igazság.~Még a rücskös
 995 1|       károsodott, károsodjon más is, az az igazság.~Még a rücskös ember
 996 1|                    Én abbul élök. Neköm az parancsol, aki fizet, azért
 997 1|               nyárfa van. Én mög viszöm az ásót, mingyárt kérök a zsidónétul.~
 998 1|          haragudott is, otthon fölverte az asszonyokat, és elejétől
 999 1|                 föl, hogy pörköli a nap az arcát, megdörzsölte a szemét,
1000 1|                össze tudná-e még szedni az akasztott emberért való