Kötet

1001 1|                  s öregembernek szalajt az esze.~Szüle, hála Istennek,
1002 1|              tehet róla, hiszen neki is az a szándéka volt, ki is üzent
1003 1|              szándéka volt, ki is üzent az ispánjának, hogy vágassa
1004 1|               hogy akármikor lőhet őzet az erdeiben, de Ferenc azt
1005 1|                magukhoz vették. Péterke az Etel ölében hempergett s
1006 1|               ölében hempergett s ahogy az apját meglátta, gurult elébe,
1007 1|             egész héten hallotta, mikor az anyja azzal békítgette Péterkét,
1008 1|               békítgette Péterkét, hogy az édesapja majd hoz ám neki
1009 1|        Kezdetben talán rövidebb volt ez az előadás és tisztán ténykörülményekre
1010 1|         ténykörülményekre szorítkozott, az is lehet, hogy vékony folyású
1011 1|              más történetíróké, viszont az események talán kevésbé
1012 1|           vannak eltorzítva benne, mint az ideális alapon álló történetírásban.
1013 1|                órával se éltesse tovább az Úristen, ha nem a tiszta
1014 1|                vagy harmincan löhettek, az iskolába voltak bekvártélyozva,
1015 1|         iskolába voltak bekvártélyozva, az lött vóna a dóguk, hogy
1016 1|                de nappal leginkább csak az epörfák alatt heverésztek,
1017 1|                 suszter vót köztük, hát az oly szépen danolt, hogy
1018 1|                csak úgy röszketött bele az embörnek a szíve. Mög a
1019 1|              misét is el tudta fütyülni az egészet, hallják. Mondtam
1020 1|            akárminek, de sérvést kaptam az olasz fronton, a Doberdőbe,
1021 1|              tudott szaladni se, de ezt az egyet nagyon tisztöltem,
1022 1|             amit odavittünk hozzá.~Ölég az hozzá, hogy mink csak kidűlőztünk
1023 1|                csak motoszkált énbennem az, hogy nem jól van ez így,
1024 1|               se tudtam elaludni, mikor az eset történt, éppen Pétör-Pálra
1025 1|            virradóra.~Ahogy hánykolódok az ágyba, löhetett úgy tizenegy
1026 1|          beszolgált a Félkenyér-csillag az ablakon, eccör csak hallom,
1027 1|                 csak hallom, hogy verik az ajtót, a pitvarajtót. Mert
1028 1|       mögkeverödött világ van, rátoljuk az ajtóra a závárt. No, mondom,
1029 1|               ez nem löhet idegön, csak az Etel löhet, mert így nyárára
1030 1|                Hiszön tudják, milyen ez az asszonyféle.~- Mi lelt no,
1031 1|               valamit? - szólok ki neki az ágybul. Möghallhatta, mert
1032 1|             sarokra. De nem felel neköm az Etel, csak tovább veri az
1033 1|               az Etel, csak tovább veri az ajtót, mög nene, mintha
1034 1|                a mönyecskével.~Kinyitom az ajtót, hát nincs ott se
1035 1|          gondolkozóba estem, mi lelheti az ebet. Ahogy a nevit mondom,
1036 1|                ez, mert összeragad tőle az ujjam, szagolom, hát vér.
1037 1|           verögetöm a nyakát. Mögnyalja az istenadta a kezemöt, de
1038 1|            hallom ám, hogy mögint verik az ajtót. Verik ám, de nem
1039 1|                 de nem a mienköt, hanem az Etelét, de még tán nem is
1040 1|           Nyitod-e mán, mönyecske? Mert az őrmester úr már alig áll
1041 1|                faág. Hát nem fölmásztam az ecötfára möglepetésömben?
1042 1|               mögint nevetgéröznek mán. Az egyik akasztófáravaló danol,
1043 1|              azzal zirr-zurr, csörömpöl az ablaküveg.~- Bemönjünk-e
1044 1|                öszöm a szádot?~Most mán az Etel szavát is hallani.~-
1045 1|               segítségöt, addig kibírja az ajtó, az ablakon mög körösztvas
1046 1|                  addig kibírja az ajtó, az ablakon mög körösztvas van.
1047 1|                 a szobába, lelköt verök az öregasszonyba, eredj hamar,
1048 1|             mért nem hagyja kend aludni az embört. Mögrázom oszt erősen,
1049 1|               azonnal, de tüstént, mert az Etelre mingyárt rátörik
1050 1|                 Etelre mingyárt rátörik az ajtót a katonák! Hát osztán,
1051 1|               katonák! Hát osztán, erős az, mint a kőfeszület, nem
1052 1|                nem köll azt félteni. De az onokád is ott van, a Márika,
1053 1|               is itt vannak, a tehén is az istállóban, meg ű is itt
1054 1|             bátorkodott, a kezibe kapta az alsószoknyáját, és a nyakába
1055 1|                világot. Én mög kiálltam az ereszet alá, ott ténförögtem
1056 1|              hallottam, hogy röcsög mán az ajtó, eccörre elöntött a
1057 1|               kiáltok, hagyják abba ezt az istentelenségöt, máshun
1058 1|                ésszel, hogy nem jó lösz az, mert majd akkor engöm is
1059 1|                 le ránk, nézegettem föl az égre, kezdött pirkadni,
1060 1|          magamra körösztöt -, te vagy-e az, Márika lelköm?~- Én vagyok,
1061 1|            anyám fölkapott, oszt kitött az ablakon, hogy szóljak öregapámnak.~-
1062 1|              Melyik ablakon, te? Hiszön az ablakon vas van?~- De a
1063 1|               mi lött, lelköm? - kérdöm az onokámat.~- Hát ű, azt mondja,
1064 1|                öregszüléd, ű is kiférne az ablakon.~- Jaj, édös öregapám,
1065 1|               észre, hogy egy ingbe van az istenadta. Ugyan magam is
1066 1|                is csak úgy vótam, ahogy az ágybúl kiugrottam, oszt
1067 1|               möhetünk mán.~De oly okos az a kislány, hallják, mint
1068 1|         tévelyögtem vóna, mint vak légy az ablak közt, úgy mög vótam
1069 1|                ruházkodva ész dolgában, az én édösszülém vót ilyen,
1070 1|           másikba ne öltsem. Mert annak az vót a szavajárása, hogy
1071 1|               nem szent, azután se lösz az.~Hát hun is hagytam el?
1072 1|                mit csinálsz? Int vissza az összetett kezivel mög a
1073 1|                a segítség. Nem volt biz az sehun se, mert hun a kutyátul
1074 1|              majd nem hordja olyan fönt az orrát. Mert tudják, úgy
1075 1|              azt mondja Róza.~- Igaz is az, amit az a fene muszka olyanra
1076 1|                Róza.~- Igaz is az, amit az a fene muszka olyanra csinált,
1077 1|            löhet kinyitni.~- De nemcsak az - mondja tovább Róza -,
1078 1|                akadály is oda van húzva az ajtó elé, hogy be ne löhessön
1079 1|               Mondom oszt szülének, hát az ablakot nem verte mög? Nem
1080 1|              ablakot nem verte mög? Nem az udvarit, hanem amölyik mifelénk
1081 1|                ijedve még most is, hogy az eszibe se jutott neki. No,
1082 1|               szava is mingyárt möggyön az embörnek, mihelyest a napocska
1083 1|            történhetött itt is? Mögyünk az ablakhoz, hát le van eresztve
1084 1|                a nyulat. Mögkocogtattam az ablakot csak úgy az ujjam
1085 1|      Mögkocogtattam az ablakot csak úgy az ujjam bütykivel. Nem ügyít
1086 1|        Mögcsapom két ujjal. Sönki. Ütöm az öklömmel az ablakfát, háromszor.
1087 1|                 Sönki. Ütöm az öklömmel az ablakfát, háromszor. Möglebben
1088 1|             föntszóval.~Ferenc mögrázza az ujját, hogy ne kiabáljak,
1089 1|                 fejivel, hogy kerüljünk az ajtóra, osztán gyün kifelé,
1090 1|         fölakadva, odaszorítom a szömöm az üvegre, elnevetöm magam.~-
1091 1|             csudálkozik rám Róza -, tán az angyalát látja?~No, majd
1092 1|               Tudom - azt mondja.~- Itt az Etel?~- Itt - azt mondja.~-
1093 1|            fazekat, hirtelen kinyitotta az ajtót, szömön öntötte lúggal
1094 1|                   mondom -, hála legyön az Istennek. Hát nem gyön még
1095 1|                 hadd pihenje ki szögény az ijedtségöt.~- Nono - mondok.~
1096 1|              ögyéb kár nincs, mint hogy az ajtó meghasadozott, mög
1097 1|              földön.~- Vigyétök mán azt az ebet - mondok -, mög ne
1098 1|           nyalja.~Mert amönnyi esze van az ilyen oktalan állatnak,
1099 1|                 hogy így ránk tekintött az a nagyon jó Isten.~Hát ez
1100 1|         ilyenkor megcsippenti két ujjal az alsó szája szélét, és egy
1101 1|             savanyúsággal úgy mondja ki az ítéletet, hogy „ez így igaz,
1102 1|                 igaz, kiki beleharapott az almába”. Ez egy kicsit homályos
1103 1|               ember, ennélfogva megvédi az almába harapottakat azzal,
1104 1|              mondja, hogy „holtig embör az embör”.~~
1105 2|            előtt nincs esküvő. Márpedig az olyan folyó, hogy hol előrefolyik,
1106 2|                magát, meg is áll. Ebben az időben meg különösen úgy
1107 2|         komenisták kiverték a kerekeket az ország órájából, azóta jöttek
1108 2|           ország órájából, azóta jöttek az okosok, hozták a mindenféle
1109 2|             mindenféle új kerekeket, de az egyik hátraforgott, a másik
1110 2|                 máskor megálltak, amire az egyik azt mondta, hogy emígy,
1111 2|               hogy amúgy, sose tudhatta az ember, hogy áll az idő.~-
1112 2|             tudhatta az ember, hogy áll az idő.~- Csak abban egyek
1113 2|             posta is jár, de meg Ferenc az élő tanú rá, hogy Rókust
1114 2|           Rókust már magához szólította az Úristen, hát minek arrul
1115 2|                Úristen, hát minek arrul az írás. Mátyás szentül meg
1116 2|             volt róla győződve, hogy ez az egész kitalálás csak a bélyegek
1117 2|             neki Ferenc, hogy mire kell az a holttá-nyilvánítás, Mátyás
1118 2|         kádenciát Mátyás.~- Esendő lött az embör; mint a potyókaszilva,
1119 2|                 potyókaszilváért, hanem az embörért. Isten röndölése,
1120 2|               röndölése, hogy ritkuljon az embör, mert úgyse tud egymástól
1121 2|              szavának keze-lába, de hát az okos embert is csak megveri
1122 2|              vele, mert zsidónak nem ád az állam. A boltosné elment
1123 2|                 mert a sóbányákba beült az ellenség, a régi sót meg
1124 2|             világban, és mikor hazaért, az volt az első dolga, hogy
1125 2|               és mikor hazaért, az volt az első dolga, hogy átszaladt
1126 2|           egzecéroztatják a zsidókat.~- Az az ű bajuk - vont vállat
1127 2|        egzecéroztatják a zsidókat.~- Az az ű bajuk - vont vállat a
1128 2|                fejét csóválta. Mért van az, hogy a városi embereknek
1129 2|        embereknek olyan sokszor elveszi az Isten az eszét? Ezt a boltosné
1130 2|                sokszor elveszi az Isten az eszét? Ezt a boltosné se
1131 2|           szépen barátságban, és nézték az ablakból, hogy a tanítókisasszony
1132 2|              kocsira. A jövő héten lesz az esküvője a postással, itthagyja
1133 2|         esküvője a postással, itthagyja az iskolát.~Harmadnapra valami
1134 2|           állított be a kocsmárosnéhoz, az arca olyan ismerősnek látszott,
1135 2|               pedig nem állja a likőrt. Az iparosféle úgy nézett, mint
1136 2|                még a széket is ráfogta. Az asszony ijedtében lebújt
1137 2|            szilvórium árát elfelejtette az asztalon hagyni. Az asszony
1138 2|        elfelejtette az asztalon hagyni. Az asszony utánaszaladt, de
1139 2|                 a parasztnak való, mert az is olyan büdös, mint ő,
1140 2|               iszik, és nagyon iderázta az öklét, a kocsma felé. Hát
1141 2|              amelyik kutya nagyon ugat, az nem harap, de azért semmit
1142 2|          világban, sok mindenfélét hall az ember. Hanem gondolt ő valamit.
1143 2|            plakátot, ki is ragasztották az ablakba, s a zsidóné kocsmája „
1144 2|                vasárnap volt, jöttek ki az emberek a miséről, mikor
1145 2|              valami efféle, ami megesik az ilyen nagy ipar-asszonynál.
1146 2|          kiköpte, ami a nyelvén volt.~- Az is akasztófáravaló, aki
1147 2|                a nevét se hallotta soha az illetőnek. Hát hogy lehet
1148 2|               illetőnek. Hát hogy lehet az? Az illető jeles ember,
1149 2|           illetőnek. Hát hogy lehet az? Az illető jeles ember, nagy
1150 2|               Mátyást, és szembesítette az illetővel. Mátyás egyszerre
1151 2|               Mátyás egyszerre ráismert az illetőre. A falábú iparos-féle
1152 2|                falábú iparos-féle volt, az esernyőcsináló, aki most
1153 2|               mint mikor a körben verte az asztalt, és tanította a
1154 2|             Fölköszönt a komenizmussal?~Az esernyőcsináló nem adott
1155 2|               mondta a bírónak, hogy ez az ember vagy részeg, vagy
1156 2|                felfortyant. Vakítsa meg az Isten, aki hazudik. Ő ötven
1157 2|            tanúsítani, hogy a körben ez az úr éltette a komenizmust,
1158 2|             kell ismerni, ha elmúlt is.~Az esernyőcsinálónak is elfüstölt
1159 2|          barátságot, és szépen vált meg az esernyőcsinálótól is, aki
1160 2|                azt tartotta ugyan, hogy az esernyőcsináló akasztófáravaló,
1161 2|              Nem, igazán nem haragudott az illetőre, hiszen élni mindenkinek
1162 2|               De hát minden pénzt megád az a városi nép, mert ennek
1163 2|           városi nép, mert ennek a hasa az istene, no meg most ki is
1164 2|              félt, megint meglimitálják az árakat úgy, mint a háború
1165 2|               volt, mikor Mátyás inkább az árokba fordította a barackot,
1166 2|               felhúzta a vállát.~- Jaj, az így van, föl kerék, le kerék,
1167 2|           többet is próbált. A gép majd az egész árát bekereste még
1168 2|                egész árát bekereste még az első nyáron, de Ferenc csak
1169 2|               is, a maga földjén is meg az Etelén is.~Mátyást nem lehetett
1170 2|               hadd próbáljon, majd mire az ő feje tetején is összeér
1171 2|                 tanyáját.~- Röndben van az - vélte Mátyás. - Hiszön
1172 2|            Ferenc? Mert a másik bárónak az is van. Ugyan paraszt is
1173 2|                hé, nem nádi farkas? Mög az én tanyámban is embörök
1174 2|               akar vönni, pedig kendnek az apja még csak az árnyékával
1175 2|                kendnek az apja még csak az árnyékával mérte az időt.~
1176 2|                csak az árnyékával mérte az időt.~Ez egy kicsit szíven
1177 2|             volna, hogy nem is ő akarja az órát, hanem szüle, mert
1178 2|               komaasszonyai előtt, hogy az ő urának még most sincs.
1179 2|                 ki, láthatta is Mátyás. Az a kis keszeg ember, biciklin
1180 2|               Hiszön akkor azt mondtad, az a kertész, oltó szömeköt
1181 2|              elmaradt a jövő hétről meg az utána valórul is. Ferenc
1182 2|                 hárman. Ferenc munkálja az Etel földjét is, Mátyásnak
1183 2|                vigasztalni. Kárán tanul az ember, majd megadja az Isten,
1184 2|            tanul az ember, majd megadja az Isten, kis daganatért nem
1185 2|                Etelt, nem veszett-e oda az ő pénze is.~Nem, Etelnek
1186 2|                ő pénze is.~Nem, Etelnek az volt a legnagyobb szomorúsága,
1187 2|              helyett, de elszámolt neki az utolsó krajcárig. Etelnek
1188 2|            idegent játszani a pénzével? Az annak a törvénye, hogy ami
1189 2|              annak a törvénye, hogy ami az emberé, az az emberé, és
1190 2|           törvénye, hogy ami az emberé, az az emberé, és ami az asszonyé,
1191 2|                  hogy ami az emberé, az az emberé, és ami az asszonyé,
1192 2|            emberé, az az emberé, és ami az asszonyé, az is az emberé.
1193 2|             emberé, és ami az asszonyé, az is az emberé. Etelnek kiégne
1194 2|               és ami az asszonyé, az is az emberé. Etelnek kiégne a
1195 2|                hogy őneki úgy számot ád az ura, mintha cselédje volna.~-
1196 2|                 lösz mindön, amit mögád az Isten. De hát tudod, hogy
1197 2|              Ferenc ilyen vasfejű, mint az, hogy még mindig nem hites
1198 2|               is nehezen várta már. Nem az emberek miatt, mert a tanyák
1199 2|               miatt, mert a tanyák közt az ilyenért nem vesznek ítéletbe
1200 2|      megsimogatta a haját, megveregette az arcát, trücsköm‑prücskömnek
1201 2|            többet eljátszott vele, mint az anyjával, és ha be kell
1202 2|                be kell vallani, ez volt az, ami néha elszomorította
1203 2|                 ami néha elszomorította az Etel szívét. Ezen úgy el-eltűnődött,
1204 2|             magánosan nyújtódzott végig az ágyában - mert lakni nem
1205 2|                 elvette a létrát, aztán az ölében kapta le a padlás
1206 2|                 hogy hogy bomlott őérte az első ura. Ferenc nem ilyen,
1207 2|            eljajdította magát. Rókusnak az is kedves szokása volt,
1208 2|               kérdezte tőle, mikor este az új függőkben átment hozzá,
1209 2|              hogy „nagyon jól áll neköd az a piros kű, jó, hogy nem
1210 2|                Ilyen a természete ennek az embernek? Vagy megváltozik,
1211 2|                 fölveszik? Ó, csak adná az Isten azt a halotti bizonylatot!~
1212 2|                 ösztökélnöd köllene azt az embört, hogy járjon utána
1213 2|                 hogy járjon utána annak az írásnak. Ne adja az Isten,
1214 2|               annak az írásnak. Ne adja az Isten, de ha mög találnál
1215 2|               rögtön elkárhoznál.~Ettől az egytől igazán nem fél, felelte
1216 2|           tisztelendő úr is tudja, hogy az ő szívük olyan tiszta, mind
1217 2|                  mind a kettőjüké, mint az oltárterítő. Ferencet pedig
1218 2|               nem kell ösztökélni, mert az a lábát lejárná azért az
1219 2|                az a lábát lejárná azért az írásért, ha avval meg lehetne
1220 2|               bizony egészen kivágódott az eszéből, hogy ez a szokás.
1221 2|            délután, Péterkét vezette ki az anyja sírjához, fáj a feje,
1222 2|                ment el Ferenc, megverik az ablakot. Ki az? A kapitánysági
1223 2|                 megverik az ablakot. Ki az? A kapitánysági kézbesítő.
1224 2|          bizonylat? Édes jó Istenem, ha az lenne! Ferenc nem hiszi,
1225 2|                 kerítés, észre se veszi az ember, mikor nekimegy, csak
1226 2|               meg, aki Ferencet bántja. Az eget betöri érte a homlokával.
1227 2|               kerítésnek ment neki. Biz az jó magas kerítés volt: a
1228 2|         átvágásáért. De nem kell félni, az ügyvéd úr vette kezébe a
1229 2|                 meg Mátyás föllármázták az embereket. Hát csak nem
1230 2|           tanácsán, mindenki leteszi rá az esküt, hogy részeg volt.
1231 2|              gazdaembert elnyomhassanak az urak, csak azért, mert az
1232 2|               az urak, csak azért, mert az csizmában jár. Nem Ferenc
1233 2|              Ferenc volt a bűnös, hanem az a mezítlábas csoze, a napszámos,
1234 2|              Ferenc megígéri neki, hogy az ő embere lesz, és gazdatársainál
1235 2|                ő, itt a keze, elsimítja az egész ügyet. Ferenc azt
1236 2|               őmellé áll, és nyélbe üti az ármentesítő társulatot,
1237 2|                áll.~A báró kezet adott, az arisztokrácia és a gazdatársadalom
1238 2|                 fekete sert parancsolt, az nagyon csúszott, mert olyan
1239 2|                 haza, Mátyásnak ez volt az első autókirándulása, de
1240 2|               serrel. Amikor kiszálltak az ördögszekérből, a tanyadomb
1241 2|           lépett volna ki - rebbent meg az Etel szeme.~Két hét múlva
1242 2|            szeme.~Két hét múlva megvolt az esküvő. Lakodalmat nem tartottak,
1243 2|               mert már böjtös idő volt, az esküvőre is a fölsőbb hatóságtól
1244 2|                állat, sőt megérezné még az aranyszemű homok is a kocsiúton.
1245 2|             akár nem tudjuk. A homokban az aranyszemek olyan vidáman
1246 2|                a homokoknak, mert akkor az nekik a dolguk, hogy csikorogtassák
1247 2|               járnak kocsik, ennélfogva az ökörfarkkóró-virágok sárga
1248 2|               sokkal bátrabban ringatja az égi harmatokat, mint máskor,
1249 2|                 elcsapkodják a fejüket. Az akácok és jegenyék is lefürdötték
1250 2|          azoknak a kényes városi fáknak az olvasott levelű gallyán,
1251 2|           máskor, és mélyebben eresztik az olyan keresztény ember bőrébe,
1252 2|                bőrébe, aki még akkor is az ágyban lustálkodik, mikor
1253 2|               vagy ha a simát szeretik, az este borotvált állára, de
1254 2|                összeér, és ott döfködik az álomban összehúzott ráncokat,
1255 2|              fürjecskének, aki már csak az ereszet alól, a kalickából
1256 2|                 honvágyát talán enyhíti az a tudat, hogy az ő nyakát
1257 2|                enyhíti az a tudat, hogy az ő nyakát már nem fogja elvágni
1258 2|               dűlőkanyarulatig, most ül az ágy szélén, ingvállban,
1259 2|            félhomályban.~- Mit álmodott az én édös uram? - hajol fölé
1260 2|                 egészen szokatlan, mert az ember rendesen ezt feleli
1261 2|               ember rendesen ezt feleli az olyan kérdésre, amelyre
1262 2|            gondolni a választ.~- Nem is az öreg kántor - csap rá Etel
1263 2|               felejti a kezit. - Hát ki az én édös uram?~Ferenc már
1264 2|              hogy nem álmodott ő semmit az égvilágon.~- Pedig nagyon
1265 2|              Ferenc nagyon sötéten néz, az asszonyt nézi, de nem az
1266 2|                az asszonyt nézi, de nem az asszonyt láthatja, mert
1267 2|                 így nagyon messzire néz az ember, száz meg ezer mérföldre -
1268 2|                ezer mérföldre - de mire az asszony helyrecsikorgatja
1269 2|           vöttem ki a nyakravalót, szép az én édös uram anélkül is -
1270 2|                  mondja Etel, s leteszi az ágyra a tiszta ruhát, és
1271 2|                 Mindögy - ül föl Ferenc az ágyban. - Én is kimöhetek.
1272 2|           Akkorára már Etel kint is van az ereszet alatt, és az ajtófélfának
1273 2|                van az ereszet alatt, és az ajtófélfának vetve a vállát,
1274 2|               már behunyják a szemüket. Az esküvő nem változtatta meg
1275 2|          akkorra artézi kutat fúrat, ha az Isten megsegíti. Mátyásnak,
1276 2|                kifizeti magát, pénzt ád az öreg takarék, rátáblázza
1277 2|                öreg takarék, rátáblázza az ő földjére meg az Etelére.
1278 2|            rátáblázza az ő földjére meg az Etelére. Mátyás azt mondja,
1279 2|                meg a szélmolnár malmát, az most eladó, a népek meg
1280 2|           kapnak, és ő megmutatja, hogy az ő malma egy esztendőben
1281 2|             elméje van, és sose volt jó az a nagy sietség, amire Ferenc
1282 2|              azt vágta neki, hogy éppen az a baj, minek egyen az ember
1283 2|             éppen az a baj, minek egyen az ember avas szalonnát, mikor
1284 2|                szedte föl Ferenc ezeket az úri tempókat. Hiszen látja
1285 2|              egyik se olyan telhetetlen az újításokban, mint Ferenc.
1286 2|          akarják pödörni, pedig sose jó az, ha a borjú akarja az ökröt
1287 2|                jó az, ha a borjú akarja az ökröt vezetni.~De azért
1288 2|           vezetett a polgármester úrhoz az iskola iránt, és a követet,
1289 2|     szutyongatta, hogy csináltassák meg az iskolát, és adjanak bele
1290 2|           Mátyás sose volt nagy barátja az iskolának, mert éppen akkor
1291 2|     bojtárgyereket kapni, nem úgy, mint az ő idejében, pedig írni-olvasni
1292 2|                 iskolázott ember, abban az időben egy búcsúelöljáró
1293 2|             rátanított a betűre, kivéve az ipszilont, mert az nem magyar
1294 2|               kivéve az ipszilont, mert az nem magyar betű, úgyhogy
1295 2|           sokkal jobban tette volna, ha az adó leszállítására sarkallta
1296 2|          leszállítására sarkallta volna az urakat, és megmondta volna
1297 2|                nem sokat értette ezeket az ortályoskodásokat, amikbe
1298 2|                mert asszonynak nem való az emberek dolgába avatkozni.
1299 2|              hol pattogva és szaporázva az adtát, Ferenc pedig csöndes
1300 2|                  mindenféleképpen eleje az embereknek, akit ő meg se
1301 2|                 elegendőképpen köszönni az Istennek.~- Etel! - szólt
1302 2|                 Etel! - szólt ki Ferenc az ablakon. Nem volt a hangjában
1303 2|             parancs, se türelmetlenség, az asszony mégis úgy ugrott,
1304 2|               hajtotta le a fejét, mint az engedelmes gyerek.~Etel
1305 2|             vasárnapi öröme, megfésülni az urát. Még otthon volt, az
1306 2|               az urát. Még otthon volt, az öreg tanyán, Mátyás minden
1307 2|               ami okvetlenül megkívánta az ollót, mivel Mátyás olyan
1308 2|        leköszönés, Etel pedig nem örült az új hivatalnak, és mindig
1309 2|                volna a fogása, mert biz az csakolyan volt, amint a
1310 2|           kintvaló emberé, és nyíráskor az alá se terített selyemlepedőt
1311 2|               lesimogatván a tenyerével az akaratosan fölperdülő, vékonyra
1312 2|                aztán csak megadta magát az Etel bolondságának, mulassa
1313 2|             Mikor fésülték így utoljára az én édös uramat? - próbálgatta
1314 2|              Mikor? Hát mikor a borbély az esküvőnkre fésült.~- Nem
1315 2|                 mirül. Hogy hogy is vót az ott a rabságba? Hogy csakugyan
1316 2|              mint itt? Ott se bírták ki az emberek asszony nélkül?
1317 2|             Csakugyan.~- Kocsmárosné?~- Az. Nagyon gazdag vót.~- Szömrevaló?
1318 2|                tatárné. Messziről gyött az oda Ázsiából, Fergana, úgy
1319 2|                  száz tevéje is van ott az apjának, valami kámnak vagy
1320 2|             vagy minek mondta.~- Maga - az Etel marka erősen belekap
1321 2|                 oszt egy odaragadt vóna az orra alá.~Etel is nevet.
1322 2|            csúsztatja a fésűt.~- Osztán az a Rókus, szögény, hogy bojtorjánkodott
1323 2|      bojtorjánkodott úgy bele?~- Nem ő, az asszony esött utána őneki.
1324 2|                tudni. Ott lakott, nála, az asszonynál?~Nem, csak kiszökdösött
1325 2|            kutya is egész nap elhívesöl az ólja mellett, de ha megkötik,
1326 2|                jó - hagyja helyben Etel az ötször elbontott választékot
1327 2|                mán egykettőre föltöszöm az ételt, osztán möhetünk.~
1328 2|         möhetünk.~És Etel, még fölteszi az ételt, és aprózza alá a
1329 2|            Bánja is ő, hogy mit csinált az a szegény Rókus a tatárnéjával,
1330 2|                 Ferenc hogy s mint volt az asszonyokkal. De tudja,
1331 2|                jó, hogy csak éppen érte az ujját, hamar egy kis sót
1332 2|            várakozik a küszöbön, karján az Etel pünkösdi rózsás selyemkendője,
1333 2|                 kék fejkendője, kezében az imádságoskönyve meg az olvasója.~-
1334 2|          kezében az imádságoskönyve meg az olvasója.~- Másodikat harangoznak!~-
1335 2|                 darabig szótlanul halad az ember után az aranyszemű
1336 2|           szótlanul halad az ember után az aranyszemű homokon, megcsodálja
1337 2|                 lábat, a széles vállat, az elgondolkozva lehajtott
1338 2|                De Etel tudja, hogy soha az életben nem fogja tegezni
1339 2|              ugyan nem is kívánja, mert az nem volna rendes dolog.~-
1340 2|           szemmel láthatóan kedve telik az asszonyban, megfogja a bal
1341 2|          asszony, akit jómódban hagyott az ura, mikor bevonult katonának.
1342 2|             hogy aztán vissza nem jött, az özvegy bánatában összeszokott
1343 2|           özvegy bánatában összeszokott az itallal, rossz életre is
1344 2|               is ilyesmivel, s akkorára az öreg bicebóca vagy elvégezte
1345 2|          kézbesítést, vagy nem. Ha nem, az még jobb volt, mert akkor
1346 2|               locsolásától, ami szintén az ő ügykörébe tartozott.~Ferencnek
1347 2|               diadaláról, és behatoljon az okszerű rózsatenyésztés
1348 2|           megkiáltani szülét, aki éppen az utolsó meszelővonásokat
1349 2|             törökül.~- Hát akkor vigyön az ördög innen vele - sértődött
1350 2|            azzal a topa lábaddal.~- Hű, az messze van. Kint is ösznek?~-
1351 2|                gyomrom.~Szüle elértette az összefüggést a levél otthagyhatása
1352 2|                már egészen kifelejtette az uborkalevet. Tiszta bort
1353 2|                 is rázkódott tőle, mint az előbbitől.~- Ez is ecöttel
1354 2|              ecöttel hált must korában, az Isten szentölje mög azt
1355 2|             sárga pléhlap. Ragyog, mint az arany, kápráznak tőle az
1356 2|                az arany, kápráznak tőle az öreg szemek. Először szüle
1357 2|                 is van a koronájában!~- Az a’, látja! - csodálkozik
1358 2|               láthatja, hogy arany. Meg az a piros kő, ahogy hányja
1359 2|               papírlapot.~- Ebbe rejlik az ölégtétel, itt a levél!~-
1360 2|                vizet orvosságnak, ugyan az még neköm is van egy kicsi,
1361 2|                 napra.~- Délfelé járhat az idő. Én is mögönném mán
1362 2|         örülhetne neki, ha ű kereshetné az ágyában a bolhát.~A posta
1363 2|                a létrán. Biztosra vette az ebédet. Szüle azonban megbotránkozva
1364 2|                 csávás!~A posta sietett az erkölcsös módosítvánnyal.~-
1365 2|                 s úgy bevágta maga után az ajtót, hogy a posta egyszerre
1366 2|                 fölfelé szoktatni, mint az anyós fülét a menye dicséretére.~
1367 2|             rosszat mondana róla valaki az ő füle hallatára, annak
1368 2|             tanyáját, vagy fölgyújtotta az asztagját, vagy elvágta
1369 2|                  vagy elvágta a nyakát. Az ilyen csúfságokat egy percig
1370 2|                ugyan, még ha a fia után az lett volna is, az most már
1371 2|              fia után az lett volna is, az most már elenyészett, mint
1372 2|                rendes.~Nem, idegeneknek az Isten világáért se szólná
1373 2|         nyelvére venni a fiatalokat, de az mégse illendő, amit csinálnak,
1374 2|                 akármikor megy hozzájuk az ember, mindig akkor ugranak
1375 2|                   Mög olyan betegség ez az egy, hogy ebbül elébb-utóbb
1376 2|             Ferenc nagyon helyes ember, az Isten is jókedvében teremtette,
1377 2|                 mindig helytelenségeken az esze, de a menyecske nyughatatlankodik
1378 2|                 szokás-mondás, hogy tűz az asszony ideig, huszonnégy
1379 2|             Etel már jól meghaladta ezt az időt. Ő, szüle, meg is mondaná
1380 2|                hogy nem való már őhozzá az a nagy vér, de tudja, hogy
1381 2|               is érhette volna, mint ez az ütődött ember, aki úgy meg
1382 2|                 olajoskorsó a szögön, s az a csodálatos, hogy az a
1383 2|                 s az a csodálatos, hogy az a szeleburdi Etel a lelkit
1384 2|            kötöm föl, mert ez nem színe az édes uramnak! Jaj, dehogy
1385 2|               haza, mert már otthon van az édes uram! Jaj, nem megyek,
1386 2|            szülém, mert nem szeretek én az uram nélkül sehova se mönni!
1387 2|                bolondot Mátyás, mint ez az Etel?~No, ez egyszer nagyon
1388 2|                  te, ki ne szedd belőle az úton a mazsolát, mert ha
1389 2|              volt színe Ferencnek, mert az a szüle sublótjába helyeződött.
1390 2|                színe, de hát mégis öröm az embernek arra gondolni,
1391 2|              Ezt hoztam-e - bontotta ki az öregasszony a képet olyan
1392 2|            büszkén, mintha minden érdem az övé volna. - Mög ez a zsidó
1393 2|                 száz hold földje van.~- Az ám csakugyan, a Szpiritutó -
1394 2|                 Mária méhének gyümölcse az ő szíve alatt csírázó gyümölcsre.~
1395 2|         reménykedett benne, lesz valami az ármentesítő társulatból,
1396 2|                 mezőbíró nagy teremtése az Úristennek, a hernyó kicsi.
1397 2|              azt következtethetné, hogy az Isten két teremtése közül
1398 2|            csupa vasba öltözne is, mint az a híres Hindenburkus generális
1399 2|         trónörökös ő megint, azelőtt is az volt, csakhogy ezt nem szabad
1400 2|                megöleti -, szóval nincs az a vasas német, aki elbírna
1401 2|          elbírna a sok hernyóval, mikor az mind fölmászik a szilvafákra.
1402 2|                városi tanácshoz, ráadja az ijesztést, hogy megeszik
1403 2|                 a mezőbírónak, mezőbíró az öreg Mátyásnak: hernyózni
1404 2|                kell, aki nem hernyózik, az fizet. Járja a bírság kegyetlen.
1405 2|                a nagy könyvre, és tette az ítéletet, de egész barátságosan,
1406 2|                ülni nem ül Mátyás, mert az többe kerül a mai világban,
1407 2|          kérdést, már kiveti a bírságot az asztalra:~- No, ehun a pézük.~
1408 2|                 olyan huncutul nevetnek az apró szemek, hogy azt a
1409 2|             kend.~- Löhet, mert ez volt az utolsó bírság.~- Olyan biztos
1410 2|               biztos kend benne?~- Mint az egy Istenben.~Ez tegnap
1411 2|                 mennek Etellel. Ma lesz az első tóértekezlet a városházán.
1412 2|               jöttek, azok is beleadják az eszüket, ugyan jobb volna,
1413 2|              volna, ha végre pénzt adna az állam, de tán most feslik
1414 2|                 be a piacra, nagy újság az még, egyszerre lekapkodják,
1415 2|                szüle. - Mögmászta a pók az éccaka, ugye?~- Nem tudom
1416 2|      szömcsöppet a patikábul.~- Köll is az - bosszankodott szüle -,
1417 2|               kihúzott egy jókora cipót az ülés alól, és elkérte Ferenctől
1418 2|                 bicskát.~- Friss sütés, az új búzából. Itt hagyom felit,
1419 2|                tegnap is látszott, hogy az egyik fiának egy kis segítséggel
1420 2|             lehet elég korán rátanítani az öregektől való üdvös félelemre,
1421 2|                 nagy hátszaggatása volt az este, biztosan valami időt
1422 2|               azonban kénytelen engedni az erőszaknak, sőt még a kezecskéit
1423 2|                  és Péterke nem barátja az összetett kézzel való magánbeszédnek.
1424 2|                szájmozgással mondja elő az ilyen alkalomra szerkesztett
1425 2|               Szellőt küldte, te vagy-e az a kis Jézus? Fölkapta Szellő
1426 2|                 szétmázolva a könnyeket az arcán.~- Pétörkének fáj
1427 2|             tette csúffá, hogy igen, de az nem a szüle köténye lesz.~-
1428 2|               köténye lesz.~- De igönis az lösz, mert délután, ha szüle
1429 2|                 Péterkét, hogy most már az ő szemét kössék be egy kicsit
1430 2|             rothadt még, de Péterke még az almának is ellenállt, olyan
1431 2|                 s egész jól eltelt vele az idő addig, míg szüle bekiáltotta
1432 2|            szülének eszébe jutott, hogy az ő kenyerükből is van még
1433 2|              enni valakinek. Igaz, hogy az barna és száraz, de a kisgyereknek
1434 2|              kisgyereknek egérfoga van, az elbír vele. Szüle vágott
1435 2|                  Ugyan nem a tóra, mert az messze bentrül, a nádak
1436 2|              nem emlékszik, amit reggel az anyjától hallott, hogy ő
1437 2|             eszik. Ezzel pedig vele jár az az ősi szertartás, hogy
1438 2|                 Ezzel pedig vele jár az az ősi szertartás, hogy ilyenkor
1439 2|               szertartás, hogy ilyenkor az ember a hasára üt, és azt
1440 2|                 fehér kenyeret.~- Ezért az egészért egy icurka-picurkát.~-
1441 2|            Addig meghányja-veti magában az üzletet.~- Jó. De csak egy
1442 2|              hátulról a kislány kezéből az utolsó falatot, és futva
1443 2|                 prédájával. Ámbár, mint az okosok mondják, minden attól
1444 2|                moccan egyet-egyet, mint az abrosz, ami alá cserebogár
1445 2|              esze nélkül a szőlők közé, az öregapjához, hogy jöjjön
1446 2|        békanyálas pocsolya, melyik volt az? A kislány nem tudja biztosan,
1447 2|                négybe is belegázol, míg az ötödikben végre kitapogatja
1448 2|           Ferenc azonban mintha hallaná az elnyújtott hangot, ahogy
1449 2|                 körülnéz, és megvakarja az ostornyéllel az örömében
1450 2|              megvakarja az ostornyéllel az örömében gerincére vágódó
1451 2|                a jó újságot, megalakult az ármentesítő társulat, őt
1452 2|                társulat, őt is bevették az igazgatóságba, most már
1453 2|                a dombról, majd fellökve az öregembert.~- Pétör! - ordítja
1454 2|             keres, valamit, amit látott az elébb - igen, megvan: fölkapja
1455 2|        kettéhasítja a puli fejét, aztán az ölébe veszi a halott gyerek
1456 2|               gyerek fejét, és szedi ki az összecsomósodott szőke haj
1457 2|        kukoricáig megy, mert már jönnek az anyjáék, a kötőjébe fogódzik
1458 2|                 Édös jó uram - fogja át az ura nyakát az asszony, de
1459 2|                  fogja át az ura nyakát az asszony, de Ferenc nem szól,
1460 2|                no, fiam, no, ha ez volt az Isten röndölése”.~Márika,
1461 2|              megnyugvással hallja, hogy az Isten rendelése felelős,
1462 2|               süvölti Etel, és fölkapja az ura mellől a baltát.~Ferenc
1463 2|              villanástól, és megragadja az asszony karját:~- Te, Etel!
1464 2|                  csak odacsuklik a feje az ura ölébe, arccal lefelé,
1465 2|                megbarnult, elsárosodott az iszapban. A szeme kimered,
1466 2|             kimered, a homlokán kidagad az ér, aztán olyant nyög, mint
1467 2|          kiszakad a lélek, és eltakarja az arcát a kezeivel.~Észre
1468 2|                 Míg viszi be a tanyába, az ő arca sápadtabb és ijesztőbb,
1469 2|             hidegen nevet utánuk.~Nincs az az oldal szalonna, amelyik
1470 2|          hidegen nevet utánuk.~Nincs az az oldal szalonna, amelyik
1471 2|                 meg ne szűnne, és nincs az a fájdalom, amelyik el ne
1472 2|           szerencsétlenség után. De hát az már így szokott lenni, hogy
1473 2|        mostohája voltál, Ferencnek volt az édösgyeröke, osztán mégis
1474 2|                 ő embör - húzta el Etel az ujja hegyével a könnyét.~-
1475 2|                 mög bűn is. Egészen más az, ha így vöszi el az Isten,
1476 2|                 más az, ha így vöszi el az Isten, mint a mi Rókusunkat,
1477 2|           embörnyi embörnek. Bár inkább az ilyen vén földterhét vitte
1478 2|              fejkendője sarkába, de hát az egészen más, nagyot siratni
1479 2|              meg is tette volna, de hát az ujjunk se egyforma, ki-ki
1480 2|               ki-ki maga számoljon majd az égi bírónak.~- Mink, asszonyok
1481 2|                hogy a kis halottat csak az ágy lábába temeti az anyja,
1482 2|               csak az ágy lábába temeti az anyja, osztán onnan vöszi
1483 2|                Azelőtt fehér volt, mint az aludttej, de most valóságos
1484 2|            aztán meg széttergyedt, mint az elégen túl kelt kenyér a
1485 2|                 mikor már itt a gyerek, az ágy lábába temetett, az
1486 2|                 az ágy lábába temetett, az új pohár, amelyik állja
1487 2|                 is mindig így hallotta, az valami madárféle lehet,
1488 2|              csak Mátyásnak mondta meg, az se hagyta helyben.~- No,
1489 2|             olyant ne mondj, Róza, mert az nagyon helyös kis kölönc,
1490 2|                szeme, orra, szája, mint az övé; Ferencnek azt mondja,
1491 2|         bambaságnak, mert igazában csak az elhagyott mennyországba
1492 2|        mennyországba való visszamélázás az - akkor nagyon keményen
1493 2|           Szoptasd, no - tette le szüle az anyja mellé -, úgy tátog,
1494 2|            azért kétszer is megcsókolta az öregasszony ráncos kezét,
1495 2|                 ember gyerekét. És amit az anyja elvett tőle szeretetben
1496 2|                azt sokszorosan megkapja az apjától. Valami csudálatos
1497 2|                  mióta Péterke meglátta az Istent. Azt lehet mondani,
1498 2|                 hozzátette azt is, hogy az Isten akarta így, de általában
1499 2|                ellenkezni Etellel. Nem, az olyan volna, mint pörbe
1500 2|               volna, mint pörbe szállás az Istennel, aki tán még rossz