Kötet

1501 2|            homoki népek közt, mert erre az asszonyok vannak rendeltetve.~-
1502 2|                Hát akkor lögyön Ferenc, az én édös uram nevire - fogta
1503 2|               majd ha másik gyerököt ád az Isten. Ez mög lögyön Mátyás.
1504 2|           lögyön Mátyás. Tögyük mög ezt az örömet édösapánknak.~Erre
1505 2|                 Igaz, hogy jeles név is az nagyon, a kalendáriumban
1506 2|                ugyan neki is így hívták az apját.~A koma-kérdést már
1507 2|                 enni hozott a fekő-nek, az mind megkérdezte:~- Kivel
1508 2|              Persze nem jöttek el, csak az anyakönyvbe íratták be magukat
1509 2|                 küldött Etelnek, holott az csak a menyasszonynak dukál,
1510 2|           menyasszonynak dukál, de ezek az úrfélék mindig csokroznak.
1511 2|                vagy keresztlánya, ugyan az mindegy, attól lehetett
1512 2|               nyakravalót is kötött, és az ezüstórát is feltette, és
1513 2|             ellent a kis drusza nevében az ördögnek és minden incselkedésének,
1514 2|             valóban nem incselkedik már az ördög.~Ámbár az ilyesmit
1515 2|         incselkedik már az ördög.~Ámbár az ilyesmit sose lehet tudni.
1516 2|                gangosan lépkedett végig az öreg Mátyás a kis Mátyással
1517 2|                 kár, hogy szösszé válik az abrosz, mire mögöregszik.~
1518 2|           átnyújtotta a pólyás gyereket az apjának.~- Addig ne lépd
1519 2|             oltvány tele volt virággal. Az idén hozta ki az első virágját,
1520 2|              virággal. Az idén hozta ki az első virágját, egészen különös
1521 2|                úgy mondta a postatiszt, az a neve ennek az új fajnak.
1522 2|             postatiszt, az a neve ennek az új fajnak. Valami belga
1523 2|        Mátyással bement a házba.~Ferenc az istállóba nézett be, vetni
1524 2|                 lovaknak. Mikor kijött, az egylábú postás kiabált kintrül
1525 2|             ember girbegurba betűi, még az övéinél is szétmászóbbak,
1526 2|             csókoltatom és tisztöltetöm az Etelt, és maradok hű hozzá,
1527 2|     hazabocsátaná. És azután következik az Etel és a kis család tiszteltetése,
1528 2|               tiszteltetése, csak éppen az nincs benne a levélben,
1529 2|                a levélben, hogy hol van az a szomorú rabság. Ezt kifelejtette
1530 2|              nem lehet igaz. Ő fogta le az éhenhalt ember szemét, és
1531 2|       mostanában, olvasni ilyent eleget az újságokban.~Ferenc összehajtogatja
1532 2|                 fölé hajló apához.~Esik az eső, mégpedig őszi eső,
1533 2|              eső is, aminek még örül is az ember, úgy szüretes időben,
1534 2|               úgy szüretes időben, mert az nemcsak hasznos, hanem kellemes
1535 2|           kellemes is. A napocska halad az égen szépen rendesen, nem
1536 2|               mustot is szaporítja, meg az ember lelke is megvidámodik
1537 2|           Ilyenkor a nyár kacsint össze az ősszel, ugyan úgy is mondják,
1538 2|               úgy is mondják, hogy veri az ördög a feleségét.~Az igazi
1539 2|              veri az ördög a feleségét.~Az igazi őszi eső, az más.
1540 2|           feleségét.~Az igazi őszi eső, az más. Lopva jön, mint a tolvaj,
1541 2|                bőrbe, emberbe, állatba. Az ázott veréb behúzódik a
1542 2|     szántásokban, de mikor látják, hogy az egér se bolond előjönni
1543 2|           húznak elnyújtott jajgatással az egyre jobban elfeketedő
1544 2|            éjszakákban a tanyák felett. Az ember pedig azt mondja ilyenkor,
1545 2|               azt mondja ilyenkor, hogy az idén korán befogott az eső,
1546 2|             hogy az idén korán befogott az eső, a fene álljon a gyökeribe,
1547 2|                 szemétdombig, a színtől az ólig, és igyekszik magával
1548 2|               és farigcsál vagy morzsol az ereszet alatt, egyik nap,
1549 2|               hol ásítva ki-kilesekszik az égre, hogy hasad-e már valahol.~
1550 2|              nem jut, hogy álló-t farag az unokának. De hát ki minek
1551 2|               minek nem mestere, hóhéra az annak, és Mátyás hol a lyukat
1552 2|                a lyukat fúrja-vési bőre az álló talpdeszkáján, ami
1553 2|             Közben sok mindenen járatja az eszét, és eltűnődik azon
1554 2|              eltűnődik azon is, hogy ez az onoka neki nem is onokája,
1555 2|             veje, csak a fia özvegyének az ura, és a gyerek neki nem
1556 2|            onokájának se. Ilyen különös az emberi természet. De hát
1557 2|                pipa után kapkod, ha meg az öregapja bajuszába belefogódzhat,
1558 2|          bajuszával is megtehetné, mert az is elég durzos, meg hagyott
1559 2|          hagyott színű is már, de mégis az övé az egészen fehér. Mért
1560 2|                 is már, de mégis az övé az egészen fehér. Mért van
1561 2|                 egészen fehér. Mért van az, hogy a kisgyereknek mindig
1562 2|              bajusz a legkedvesebb? Hát az meg mért van, hogy még az
1563 2|               az meg mért van, hogy még az embernek a maga színiben
1564 2|               van a bajusza, addig csak az asszonyszáj elül törülgeti
1565 2|              gyerekkacsóba, és mért van az, hogy ez sokkal jobban esik
1566 2|        Ferenccel is beszédje van úgyis, az éjszaka az jutott eszébe,
1567 2|          beszédje van úgyis, az éjszaka az jutott eszébe, hogy minek
1568 2|            volna még, hogy elüldögéljen az üstházban, a pálinkafőzésben
1569 2|             subát, és betegye maga után az ajtót. Hallja, hogy Róza
1570 2|              dömhögve a kamrából, hozza az egérfogót, biztos, hogy
1571 2|               elég része a télen, mikor az asszonynépnek nem is lehet
1572 2|             lehet egyéb mulatsága, mint az emberszólás.~És így szüle
1573 2|              megint azokhoz megy. Mióta az a poronty kikelt, azóta
1574 2|                kell számítani, hogy már az esküvő előtt is együtt éltek,
1575 2|                szép békességnél, de hát az is törvénye ám az életnek,
1576 2|                de hát az is törvénye ám az életnek, hogy kés, kanál
1577 2|               egy leesett mákszem, s ez az, amit szüle meg nem foghat.
1578 2|                  hogy ahogy telik-múlik az idő, majd csak savanyodik
1579 2|              majd csak savanyodik a tej az állásban, és akkor Mátyásnak
1580 2|               Etel egyre jobban bomlott az uráért, még talán a helyit
1581 2|            Ferenc csak állta mosolyogva az eszefelejtett szeretetet,
1582 2|                szeretetet, mint kőszent az imádságot. Szülének semmi
1583 2|                annyira nem is ment soha az öregasszonyos kajánkodásban,
1584 2|               ilyesmit kívánt volna, de az mégiscsak jólesett volna
1585 2|               menyinek -, nem ütött még az neköd szöget a fejedbe,
1586 2|                hagynám olyan szabadjára az uramat. Kertöletlen kertnek
1587 2|         Ferencet is elővette, mikor már az epe nagyon faggatta.~- Jó
1588 2|          legtöbb, szülém.~- Nem úgy van az, fiam. Neköd csak a fogad
1589 2|                most is gombatlan rajtad az ing.~- Éppen az előbb ötte
1590 2|        gombatlan rajtad az ing.~- Éppen az előbb ötte le róla az a
1591 2|             Éppen az előbb ötte le róla az a vas a gombot, hogy a szalmát
1592 2|                fiatal asszonynak! Engöm az ilyenért kizavart volna
1593 2|                 ilyenért kizavart volna az uram a házbul, mikor én
1594 2|             vette szüle, hogy most beüt az ördög a határba. Reggel
1595 2|              kezihöz ragadt? Tán nem is az a hibás, aki elvitte, hanem
1596 2|             keresik, s ebben el is múlt az egész.~Szűlét nagyon elkedvetlenítette
1597 2|          elkedvetlenítette a dolog. Nem az, hogy a kép nem lett meg,
1598 2|             Ferenc olyan könnyen hagyta az elveszését akkora nagy értéknek.
1599 2|                 ez is, a fejfájás. Való az, hogy Ferenc annyit nem
1600 2|                 nem pap, se nem úr? Ezt az egyet Mátyás is helybenhagyta
1601 2|             való, akiket arra teremtett az Isten, vagy uraknak, akik
1602 2|                 egy fokkal sem különbek az asszonyoknál. Több negyven
1603 2|          paraszt csak annyira mén, mint az út mellett vetett búza,
1604 2|               járomszöget, de hiábavaló az ember iparkodása, ha nem
1605 2|          iparkodása, ha nem járul hozzá az Isten áldása. Sőt addig
1606 2|                 főfájást, hogy utoljára az ő fejébe állt bele a hasogatás,
1607 2|               vett azzal a nagy eszivel az őszi vásárban, amelyik kiengedi
1608 2|              szalonnát, de nem fogja be az egeret, az Isten bomlassza
1609 2|                 nem fogja be az egeret, az Isten bomlassza meg, hanem
1610 2|                  hogy forgott körülötte az egész szoba, mint a forgó
1611 2|                meg már egész hideg volt az öregasszony, és a szeme
1612 2|                 szeme is fölakadt. Csak az térítette magához, hogy
1613 2|                mint a pulyka. Akkor meg az étvágya kezdett megromlani,
1614 2|              szülét nehéz lenne elvinni az orvoshoz, nem szólt neki
1615 2|           kihozta neki a kapitányságból az új orvost, nagyon szemfüles
1616 2|                 istenverést próbált már az életben, de az orvostól
1617 2|              próbált már az életben, de az orvostól mindig megkímélte
1618 2|               sok itt a baj - húzogatta az orvos a füle cimpáját -,
1619 2|           lélöttyöt meg porokat, amiket az orvos írt szülének. Szüle
1620 2|              írt szülének. Szüle szedte az édest is meg a keserűt is,
1621 2|        foganatja, mert nagyon fiatal ez az orvos, gyereket gyógyítani
1622 2|                és azzal be tudnak látni az ember belső világosságába.
1623 2|             lehetett volna vele hányni.~Az az egy öröme mindenesetre
1624 2|          lehetett volna vele hányni.~Az az egy öröme mindenesetre megvolt
1625 2|     mindenesetre megvolt szülének, hogy az öreg doktor leszamarazta
1626 2|                 szinte újul a szíve, de az is csak egypár napig tartott,
1627 2|          tartott, aztán elviaszkosodott az arca, és bár nemigen panaszkodott,
1628 2|                    Úgy szokták mondani, az öregöt mán venyigével is
1629 2|         pityeregve csókolt kezet, ahogy az anyja előretolta. Nem minthogyha
1630 2|                Etel szelíden letörölte. Az öregasszony ráemelte a szemit.~-
1631 2|             Ferenc is gyöjjön ide. Úgy. Az Isten irgalmasságára kérlek,
1632 2|              hangja. Ferenc is megfogta az öregasszony kezét. Nem bántotta
1633 2|                  Úgy. Nem. Arrébb. Ott. Az az.~- Ó! - csudálkozott
1634 2|               Úgy. Nem. Arrébb. Ott. Az az.~- Ó! - csudálkozott el
1635 2|                 se. Ekkora értékért. Se az aranyért, se a kőért. Ritka.
1636 2|      tisztelendő urat, széket tett neki az ágyhoz, aztán mindnyájan
1637 2|          lehajtott fejjel minisztrálnak az Úr teste körül, és nyitott
1638 2|             várják a bűnös lelket, hogy az örökkévaló Jeruzsálem vizeiben
1639 2|          vizeiben tisztára mosva vigyék az Isten színe elé.~Kisvártatva
1640 2|            Kisvártatva kinyitotta a pap az ajtót.~- Be lehet jönni.~
1641 2|                keze összetéve a dunnán, az arca megbékült, a szeme
1642 2|               szüle - a pap megint leül az ágy mellé.~És szüle mondja.
1643 2|           Szülének nagyon alázatos lesz az arca.~- Az Isten fizesse
1644 2|                alázatos lesz az arca.~- Az Isten fizesse mög. Ugyan
1645 2|               Mög aztán majd Ferenc. De az énekben legyen benne, hogy „
1646 2|           bosnyák háború régen volt, de az szülének mindegy. Ő lánykorában
1647 2|               gyászmisét mondatott érte az anyja, ő is ott sírt rajta.
1648 2|                 Rókusért is, tegyék meg az ő kedvéért.~Megígérték neki,
1649 2|                 elégedetten és boldogan az Úrban és az anyai szeretetben.~
1650 2|                 és boldogan az Úrban és az anyai szeretetben.~Másnap
1651 2|                 sokan elkísérték szülét az örök nyugodalom helyére,
1652 2|                olyan se lesz eztán, aki az ágyát megvesse.~- Mink is
1653 2|              édös apám - simogatta Etel az öreg fejét, és Ferenc is
1654 2|               családomat is innen, ahun az madár sem jár, és maradok
1655 2|              Rókus, hadifogoly”.~Ferenc az ámítónak ezt a levelét is
1656 2|              révén megint szóba kerülne az igazi Rókus, a halott, és
1657 2|            szeretett Rókusról beszélni.~Az Etel örök-földjének egyik
1658 2|              nagyon győzik a munkát, ha az embör a hátuk mögött áll.
1659 2|                 más, mint emberkoponya. Az is, nem is egy, hanem három,
1660 2|               kezébe vesz egy koponyát.~Az ez, rendes halálfej, Ferenc
1661 2|               olyan erősen álltak, hogy az ásóval se bírták kiverni,
1662 2|               kiverni, inkább szétesett az egész kutyafej.~- Szamár
1663 2|               mondja tanulmányos hangon az egyik legényke, élő bizonyságául
1664 2|              hazavittem galambitatónak, az sincs beleolvasva.~Ferenc
1665 2|              nem vette figyelembe, csak az ivóbögréjét vagy mijét vette
1666 2|              dolognak a tanyák közt, és az eset határozottan ártott
1667 2|         huszárokat is találni lovastul, az nem ritkaság ezen a tájon,
1668 2|              recseg a csont és a cserép az eke meg az ásó alatt. Az
1669 2|            csont és a cserép az eke meg az ásó alatt. Az Isten tudja,
1670 2|                az eke meg az ásó alatt. Az Isten tudja, kifélék lehettek,
1671 2|              idején tették le ide őket, az ő öreganyja is köztük van,
1672 2|             azért nem volt boszorkány - az is lehet azonban, hogy nem
1673 2|             gyerekféle ugyan összeszedi az egyet-másukat, amit fölhajít
1674 2|            egyet-másukat, amit fölhajít az eke, meg van olyan is, aki
1675 2|                galambitatónak hazaviszi az agykoponyát, mert azt tartják,
1676 2|               mén el a háztól, de tudja az Isten, jobb a holtaktól
1677 2|                 mert hátha rontást visz az ember a holmijukkal a házhoz.
1678 2|                velük, hanem közéjük vág az ásóval, és halad tovább,
1679 2|           tartományosaknak lenni, hanem az élőktül is. Híre mén a dolognak,
1680 2|                 ugyan, akinek esze van, az meg se hallgatja az ilyent.
1681 2|                van, az meg se hallgatja az ilyent. De van úgy, hogy
1682 2|                a múzeumban is neszt fog az igazgató, akkor aztán mindjárt
1683 2|              vertek. A város költségén, az igaz, és megígéri hitre-lélekre,
1684 2|                 csak nem csúfíthatja el az ember a földjét, meg nem
1685 2|                a földjét, meg nem is jó az ilyen városi emberrel közlekedni,
1686 2|       közlekedni, no. Mert akiről tudja az ember, hogy mit akar, egy
1687 2|                választásos időben - hát az mind rendben van. De hogy
1688 2|                huncutságnak kell lenni, az ilyenbe nem jó belekeveredni.~
1689 2|            telerakja a tisztaszobájukat az edényekkel. Mátyás mondta
1690 2|                vállát.~- Mind kitalálás az, édes barátom, abból meg
1691 2|             megkérdezte, hogy lehetne-e az igazgató úrral beszélni,
1692 2|                ezt meg ezt hozta. Ahogy az edényt megmutatta, rögtön
1693 2|           megmutatta, rögtön bevezették az igazgató úrhoz, aki olyan
1694 2|                de parasztképe van ennek az úrnak - ez volt Ferencnek
1695 2|               úrnak - ez volt Ferencnek az első gondolata.~Az igazgató
1696 2|            Ferencnek az első gondolata.~Az igazgató úr pedig azt gondolta
1697 2|         kettőjüknek jó szeme volt, mert az igazgató úr úgy hímelt-hámolt,
1698 2|            paraszt. Nem mondja, értékes az edény, a népvándorlás korából
1699 2|               igazgató úr, mert letette az asztalra az edényt, nem
1700 2|                mert letette az asztalra az edényt, nem kíván ő azért
1701 2|            derék ember - nyújtott kezet az igazgató úr -, azokat is
1702 2|               Ferenc megtartja emlékbe. Az igazgató úr elsavanyodott,
1703 2|              Ferenc azt mondta, hogy ha az igazgató úr nem restellne
1704 2|              ott még több is a földben, az igazgató úr megásathatja,
1705 2|          megásathatja, ha kedve tartja.~Az igazgató úr egyszerre tele
1706 2|                 fegyvereket, a képeket, az üvegszekrényekben megbecsült
1707 2|               akkor szólalt meg, amikor az igazgató úr egy embernyi
1708 2|          lábcsontot mutatott neki, hogy az egy vízözönbeli állatnak
1709 2|       legnagyobbat tán a pittsburgiben. Az igazgató úr nagyon elcsodálkozott,
1710 2|             elcsodálkozott, hogy Ferenc az ilyesmit is megvigyázta
1711 2|                 háborúban vagy mögvakul az embör, vagy kinyílik a szöme -
1712 2|            csodálkoztatta Ferenc tovább az igazgató urat.~Nagyon jó
1713 2|               jó barátságban váltak el. Az igazgató úr megígérte, hogy
1714 2|                  Ugyan most még melegek az éjszakák, meglesz ő a szénában
1715 2|           készségeskedett Ferenc. - Ott az Etel tanyája, az lesz a
1716 2|                    Ott az Etel tanyája, az lesz a kvártélya az igazgató
1717 2|            tanyája, az lesz a kvártélya az igazgató úrnak.~- Ki az
1718 2|                 az igazgató úrnak.~- Ki az az Etel?~- Az asszony, a
1719 2|                 igazgató úrnak.~- Ki az az Etel?~- Az asszony, a feleségöm.
1720 2|               úrnak.~- Ki az az Etel?~- Az asszony, a feleségöm. Mink
1721 2|              asszony, a feleségöm. Mink az új tanyában lakunk, piros
1722 2|               van, messziről mögösmeri, az övé üres; almával van tele,
1723 2|              bennem, se én őbenne, mert az almában leginkább csak a
1724 2|              mög renét.~Ejha, bámult el az igazgató úr, és Ferenc nagyon
1725 2|               Ferenc nagyon örült, hogy az igazgató úr elcsodálkozott.~-
1726 2|                gyerök is.~- Mekkorák?~- Az egyik harmadikban van, a
1727 2|              föl iskolába.~No, ez szép. Az igazgató úr nem is gondolta
1728 2|                Ferenc neki fia lehetne.~Az igazgató úr azonban nemcsak
1729 2|               még arra is rávette, hogy az ölébe üljön a kis vadóc
1730 2|             lelket aztán ráadásba kapta az igazgató úr. Etel mindjárt
1731 2|               Isten őrizz - tiltakozott az igazgató úr, nagyon szíviből.
1732 2|           rakott a menyecske gyümölcsöt az asztalra, míg Ferenc kiment
1733 2|           érözze magát otthon minálunk.~Az igazgató úr azt mondta,
1734 2|             Hátha majd jobban megismeri az urát az igazgató úr! Nemhogy
1735 2|                jobban megismeri az urát az igazgató úr! Nemhogy olyan,
1736 2|            hanem mint a húsvéti kalács. Az Isten is megverné, de verje
1737 2|              tán, hogy asszony dicsérje az urát, de az ő ura maga a
1738 2|            asszony dicsérje az urát, de az ő ura maga a tökéletesség.
1739 2|               nem hallani, s amit mond, az olyan, mint a szentírás.~
1740 2|                olyan, mint a szentírás.~Az igazgató úr bólogatott,
1741 2|                nekipirultan dicsekedett az urával. Aztán észrevette
1742 2|                nevette el magát Etel. - Az az első uram volt, szögény,
1743 2|             nevette el magát Etel. - Az az első uram volt, szögény,
1744 2|        kötőjével. Nem a halottét, hanem az édes uráét, aki most az
1745 2|                 az édes uráét, aki most az őszbe csavarodott fejével,
1746 2|            vagytok - mosolygott magában az igazgató úr, és nem lepte
1747 2|              rántott rossz közül, akkor az igazgató úr inkább a kisebbet
1748 2|                   nem egyedül. - S tesz az asztalra akkora tál öntött
1749 2|               Etelt, hogy ők is üljenek az asztalhoz, és segítsenek
1750 2|              túlesni a nagy ijedtségen.~Az igazgató úr szétfoszlat
1751 2|                 úgy mögutálta, hogy még az itthonvaló kenyeret se öszi,
1752 2|             hallotta is mán hírét?~Nem, az igazgató úr nem hallotta,
1753 2|             hagyja el Etel, nem érdekli az az igazgató urat. Etel ránéz
1754 2|                 el Etel, nem érdekli az az igazgató urat. Etel ránéz
1755 2|               igazgató urat. Etel ránéz az igazgató úrra, látja, hogy
1756 2|              hogy esett Péterke a tóba. Az igazgató úr előtt szinte
1757 2|              Etel, és hívja a kanapéhoz az igazgató urat, ahol a Matyika
1758 2|             Etel fölhúzza a kisgyereken az inget, szép fehér ing, ki
1759 2|             oldalt, ezt a jegyöt?~Igen, az igazgató úr látja. Barna
1760 2|                  Tán epret vágott hozzá az ura, mikor állapotos volt? -
1761 2|                 állapotos volt? - kérdi az igazgató úr.~- Én is ezt
1762 2|               Én is ezt mondtam először az uramnak, de azt mondta,
1763 2|              takarjuk be hamar - mondja az igazgató úr, aki senkinek
1764 2|            milyen kövér a tengerihagyma az ablakban. Az igazgató úr
1765 2|              tengerihagyma az ablakban. Az igazgató úr azt mondja,
1766 2|                 érdemes tartani, de meg az ilyen szép úri tanya meg
1767 2|            érdemli, hogy virágos legyen az ablaka. Nem régi építés,
1768 2|                ment a gazdaság. Azt meg az Isten tudná, hogy azóta
1769 2|       bizodalmasan beszél, de úgy nézi, az igazgató úr álmos is már,
1770 2|                 neki a lámpát, odateszi az ágya fejéhez egy székre
1771 2|          Mátyással csak másnap történik az összeismerkedés, ásatás
1772 2|              nem boldogul olyan könnyen az igazgató. Nem mintha Mátyás
1773 2|               is őket, fene beléjük, de az igazgató urat gyanakodva
1774 2|                mint amennyi előre ment.~Az igazgató úr lent guggol
1775 2|            szalonnát.~- Mondom én, hogy az óriások nemzetségiből valók
1776 2|              éppen Ferencnek mondja, de az úr értsen belőle. Ért is.
1777 2|           gödörből, és azt mondja, mese az csak, olyan emberek voltak
1778 2|             olyan hangon mondja, amiből az úr megértheti, hogy itt
1779 2|                enged a negyvennyolcból. Az úr azonban gyors végét veti
1780 2|               Mátyás mindjárt otthagyja az egész társaságot. Századik
1781 2|              lecsökkentik a tudományát.~Az igazgató urat hívják a másik
1782 2|                   Gyerök-játék - mondja az egyik napszámos.~- Pörsöly -
1783 2|               Mátyás most úgy van, mint az igazgató úr volt az előbb.
1784 2|                mint az igazgató úr volt az előbb. Nem bírja hallgatni
1785 2|          köszörülni. Magyaráz.~- Ez vót az ánti-világban a pipahelöttes.~-
1786 2|       pipahelöttes.~- Gondolja? - kérdi az igazgató úr.~- Kéröm szépön,
1787 2|             volt?~Ezt szívesen beismeri az igazgató úr is. Neki is
1788 2|                mindig a szájában füstöl az ördög szénája.~- No lássa,
1789 2|                 hogy segítöttek magukon az őseink? Úgy, hogy az ilyen
1790 2|            magukon az őseink? Úgy, hogy az ilyen edénybe vizet öntöttek,
1791 2|        bugyborékoltak, így mulasztották az üdőt.~- Hát ez is lehetséges -
1792 2|               ez is lehetséges - mondja az igazgató úr -, erre még
1793 2|                föl is jegyzem, kiteszem az újságba, hadd okosodjanak
1794 2|              valamikor így is lehetett, az ó‑testamentumban, de már
1795 2|     testamentumban, de már mikor ezeket az ősöket a földbe rakták,
1796 2|           rakták, akkor másra kellettek az edények. Étel-italt raktak
1797 2|              azok, mint mink, mert mink az élőtül is sajnáljuk a kenyeret.
1798 2|          hitványa. Maga, Ferenc, tudom, az utolsó falat kenyerét is
1799 2|          elsápadt és megtántorodott. Ha az igazgató úr meg nem fogja,
1800 2|              belezuhan a sírba.~- No mi az, Ferenc? Megszédült? Hozzanak
1801 2|            lenni. Rossz a gyomra? Tudja az Isten, mitől van, csak ennél
1802 2|                és barátságosabban nézte az igazgató urat, aki följegyzésre
1803 2|              följegyzésre érdemesítette az ítéletét. Úgy látszik, olyan
1804 2|                  Erre üljön, doktor úr.~Az igazgató úr nevet. Nem doktor
1805 2|          csúfolódásból. A városi népnek az okosát mind doktor úrnak
1806 2|              kér, már csak így szólítja az urat, mert sokra becsüli
1807 2|                urat, mert sokra becsüli az eszit. Az igazgató úr vállalja
1808 2|                 sokra becsüli az eszit. Az igazgató úr vállalja a doktorságot.
1809 2|                   Tögye mán tisztöletit az én házamnál is.~Az igazgató
1810 2|          tisztöletit az én házamnál is.~Az igazgató úr átment a Mátyás
1811 2|             tiszta tanya - nézett körül az igazgató úr.~- Ellátja Etel
1812 2|       itthagyott. No, kerüljön beljebb.~Az igazgató úr köszönte szépen,
1813 2|                   Elálmosítja, ugye, ez az erős tanyai levegő?~Nem
1814 2|                levegő?~Nem azért, hanem az igazgató úr siet vacsorázni,
1815 2|               dolgozik.~- Azám, láttam, az éjszaka is sokáig égött
1816 2|              azért égeti.~Este kopognak az igazgató úr ajtaján. Tessék.
1817 2|                 akarok, Mátyás - mondja az igazgató úr. Nagy csomó
1818 2|              rágyújt a szivarra, amivel az igazgató úr megemberelte.
1819 2|          elszívta, mégse fogott dologba az úr, csak írt, írt, rettentő
1820 2|                  kérdi szívesen Mátyás.~Az igazgató úr mosolyog, de
1821 2|               dérverte szőlő. Nem lehet az ő munkáját soha bevégezni.~-
1822 2|               azt, úgy pihent ésszel.~- Az a baj, hogy nem pihent az
1823 2|               Az a baj, hogy nem pihent az ész, Mátyás. Fáradt ember
1824 2|                vagyok én már.~- No, hát az nem látszik a doktor úron,
1825 2|           cinöge. Ugyan hány esztendős?~Az igazgató úr megmondja. Mátyás
1826 2|             akácfalevél esett a fejére, az ekét szétrázta, úgy megvadult.
1827 2|               úgy megvadult. Mostanában az emberekről is sokat hallani,
1828 2|               nem látszik, hát akkor mi az az idegesség? Valami olyan
1829 2|                látszik, hát akkor mi az az idegesség? Valami olyan
1830 2|               olyan belső tökéletlenség az, ugye?~- Hát olyasféle -
1831 2|               Hát olyasféle - hagyta rá az igazgató úr, és megnézte
1832 2|                igazgató úr, és megnézte az óráját. Éjfél elmúlt.~-
1833 2|                elmúlt.~- Hogy elszaladt az üdő - csodálkozott Mátyás -,
1834 2|                éjfél előtt el nem ment. Az igazgató úr a világi dolgokra
1835 2|             tudományban tökéletesítette az igazgató urat, és mind a
1836 2|                ketten voltak a méhesben az igazgató úrral, és az igazgató
1837 2|          méhesben az igazgató úrral, és az igazgató úr elmagyarázta,
1838 2|                Ferenc. Amiért becsukják az embert, ha nem ismeri. Mért
1839 2|          fogságtól szabadult meg, hanem az asszonytul is. De hát mért
1840 2|               kérdez magánál okosabbat.~Az igazgató úr elgondolkozott.
1841 2|               tudja, hogy ilyen esetben az első házasság az érvényes,
1842 2|                esetben az első házasság az érvényes, a másodikat megsemmisítik.
1843 2|                 megsemmisítik. De aztán az asszony elválhat az első
1844 2|               aztán az asszony elválhat az első urától, és megint férjhez
1845 2|              nagy lélekveszödelöm volna az.~- Persze, a gyerekek miatt.~-
1846 2|                hallottam, hogy ilyenkor az a győztes, akihöz az asszony
1847 2|           ilyenkor az a győztes, akihöz az asszony húz, hogy talán
1848 2|            talán így röndöli a törvény.~Az igazgató úr azt tartotta,
1849 2|              Etel lelkem, hogy élt maga az első urával?~- Jól - mondta
1850 2|             elcsudálkozva -, mért kérdi az igazgató úr?~- Mit szólna
1851 2|                 Etel zöldebb lett, mint az ölében a zöld dió. Soha
1852 2|                 Ne is gondoljon, mondta az igazgató úr, hiszen ő csak
1853 2|                volt valami helyes tréfa az igazgató úrtól, Etel két
1854 2|                 baltával kell felnyitni az ajtót. De ezt már nevetve
1855 2|       katonaképét a sublótról, széttört az üvegje.~- Nem szabad idegeskedni,
1856 2|               emberek - fenyegette őket az ujjával az igazgató úr,
1857 2|              fenyegette őket az ujjával az igazgató úr, és elmosolyodott.
1858 2|          búcsúvacsora volt. Reggel jött az autó az igazgató úrért.
1859 2|               volt. Reggel jött az autó az igazgató úrért. Telerakták
1860 2|             Mária-képpel küldött. Hátha az igazgató úr el tudná olvasni.
1861 2|              elbeszélgetett Ferencékkel az igazgató úrról. Hogy lám,
1862 2|         mindenkinek megvan a maga baja, az úri élet se fenékig tejföl,
1863 2|      ellenkezett. Nincs ugyan miért, de az Etel kedvéért megteszi.
1864 2|               vele ugye? - tréfálkozott az orvos.~- Nem, az nem volt -
1865 2|           tréfálkozott az orvos.~- Nem, az nem volt - nevettek mind
1866 2|               Mindjárt gondoltam. Éppen az a baj. Vesse le a kabátot,
1867 2|                le a kabátot, gyűrje föl az inge ujját.~Valami gumiszíjat
1868 2|          megmondani, hogy mi baja nincs az uramnak, hanem azt, hogy
1869 2|              engöm, fiam - tette Ferenc az ablak közé az orvosságot. -
1870 2|              tette Ferenc az ablak közé az orvosságot. - Ha nem használ,
1871 2|            használ, nem is árt, még itt az ablakban lösz. Nem félök
1872 2|               tőle ásóig, kapáig, abban az órában elvágja a nyakát.
1873 2|               nyitott szemmel hallgatta az ura horkolását vagy nyugtalan
1874 2|              hallgatta a szú percegését az ajtó szemöldökfájában. Őbenne
1875 2|              minek zavarja meg vele ezt az ártatlan asszonyt? Az Isten
1876 2|               ezt az ártatlan asszonyt? Az Isten tudja, hogy fogadná,
1877 2|              vergődésében eszébe jutott az igazgató úr. Ő maga se tudta,
1878 2|            legalább megtudja, mire ment az igazgató úr a Szpiritutó
1879 2|               Vigyön egy kis gyümölcsöt az igazgató úrnak.~- Hát eredj
1880 2|                nem termett annyit, mint az első két esztendőben, de
1881 2|                volt, kérni nem kért, de az anyja belelátott a nagy
1882 2|               kicsit úgyis ütődött volt az oldala.~- Harapj bele hamar,
1883 2|               Ferenc is akkor lépett be az ajtón, lehajolt a gyerekhez -
1884 2|                is, mind ehetetlen volt. Az első esztendei termés aprós
1885 2|           termése milyen lösz. Hát csak az almát tödd be a kocsiba,
1886 2|              mikor Ferenc megsuhogtatta az ostort.~- Nemigön hiszöm,
1887 2|               is köll, még beeresztenek az igazgató úrhoz, mert nagyon
1888 2|            zsinóros atillában szolgálta az emberi művelődést, nem volt
1889 2|       ennélfogva mindjárt megjelentette az igazgató úrnak, hogy itt
1890 2|            igazgató úrnak, hogy itt van az az időses paraszt, aki a
1891 2|         igazgató úrnak, hogy itt van az az időses paraszt, aki a nyáron
1892 2|                  hanem tényleges almát.~Az igazgató úr maga nyitott
1893 2|               is van már, mégis érdemes az ilyent eltenni, a cím miatt
1894 2|                is Péterkének hívják, de az még kicsike.~- Hát odakint
1895 2|                 hogy vannak? - kérdezte az igazgató úr, még Ferenc
1896 2|              mégse, hátha el is hallgat az a szomorú rab, mit kotyogjon
1897 2|            szomorú rab, mit kotyogjon ő az esetről? Azért csak azt
1898 2|             Azért csak azt kérdezte meg az igazgató úrtól, kimenne-e
1899 2|               inkább beküldené kocsival az apósát. Nem, az igazgató
1900 2|                kocsival az apósát. Nem, az igazgató úr meghalni se
1901 2|                 is csakugyan menni kell az ármentesítő gyűlésre, hanem
1902 2|                 majd disznótorra jön be az igazgató úrért. Nem úgy
1903 2|            igazgató úrért. Nem úgy lesz az, mondja az igazgató úr,
1904 2|                 Nem úgy lesz az, mondja az igazgató úr, hanem Ferenc
1905 2|               esztendőben hazaszabadult az orosz hadifogságból, megházasodott,
1906 2|                 könnyebben beletörődnek az asszonyok, ugyan nekik könnyebb
1907 2|                 Hogyhogy? - ütődött meg az igazgató úr.~- Így e’ -
1908 2|                két levelet, és elmondta az esetet ígrül-igre az igazgató
1909 2|           elmondta az esetet ígrül-igre az igazgató úrnak.~Az igazgató
1910 2|           ígrül-igre az igazgató úrnak.~Az igazgató úr nem csudálkozott
1911 2|              nyelvkönyvben előbbre való az alany meg az állítmány,
1912 2|               előbbre való az alany meg az állítmány, ami helyes is,
1913 2|             hogy tudná a trágyát hányni az a béres, akinek fogalma
1914 2|             micsoda kenyeret dagasztana az a menyecske, aki hírét se
1915 2|        menyecske, aki hírét se hallotta az állítmánykiegészítő alanyesetnek?
1916 2|               hanem azon, hogy „kívánom az Istentől”, mert a szomorú
1917 2|             levél ami nem így kezdődik.~Az igazgató úr ezt mind meg
1918 2|           tartózkodó magyar elveszettet az orosz birodalomban, de azért
1919 2|                 ki akarja vetni Ferenc, az igazgató úr szívesen eljár
1920 2|             holtak fel nem ébrednek, és az illető levélíró csak valami
1921 2|                 Lehet, lehet - forgatta az igazgató úr eltűnődve a
1922 2|               adott hozzá a jó Isten, s az nem felejtené el megírni,
1923 2|                 hogy ezeket nem írhatta az Etel első ura?~- Mint az
1924 2|                az Etel első ura?~- Mint az egy Istenben! - mondta Ferenc
1925 2|            Mohón felkapta a poharat, de az igazgató úr a karjára tette
1926 2|              ereszti be többet gyűlésre az asszony, ha borszagot érez
1927 2|                  Azt soha, igazgató úr. Az Etel soha. Helyös asszony
1928 2|               Etel soha. Helyös asszony az. Talpon állva mén a mönyországba.
1929 2|               állva mén a mönyországba. Az úgy.~Az igazgató úr közelebb
1930 2|                 a mönyországba. Az úgy.~Az igazgató úr közelebb húzza
1931 2|             kell előtte titkot tartani. Az olyan asszonynak, mint Etel,
1932 2|               akadoztak a lovak fülébe, az ostor hegyére, egy‑egy pipiske
1933 2|                elszáradt mezőket. Igen, az lesz a legjobb, amit az
1934 2|                 az lesz a legjobb, amit az igazgató úr javallt, mindent
1935 2|                 Rókus elmúlt, mert neki az volt rendelve, a leveleket
1936 2|                szánt még nekik gyereket az Isten, hát csak hadd jöjjön
1937 2|             Isten, hát csak hadd jöjjön az is, lesz mit a tejbe aprítani,
1938 2|              aprítani, akárhányan kérik az őrlöttet. Ma is megbiztatta
1939 2|                 mert ő volt a mozgatója az egésznek. Jó, kövér föld
1940 2|           egésznek. Jó, kövér föld lesz az, csupa televény, egy darabig
1941 2|             megcsapkodta a lovak fölött az ostort, mert megéhezett.~
1942 2|                 és hangosan silabizálta az olvasókönyvét:~- Ki is-is-ten-ben -
1943 2|          postásasszony, mikor kigyöttem az iskolábul. Azzal bemönt
1944 2|              asszony, ezelőtt ugyan nem az volt, csak históriaáruló,
1945 2|            megéri, mert mindent megmond az égvilágon, még amit nem
1946 2|                 amit nem kérdez is tőle az ember. Sőt néha csakis olyant
1947 2|                  hogy kiszabadult-e már az ura a purgatóriumból, mert
1948 2|                misét? Mert bizony annak az árát is fölemelték a papok,
1949 2|               azt tartotta - azonban ha az Isten ezt végezte felüle,
1950 2|         megharagudott, azt mondta, hogy az Isten nyilát kerülgesse
1951 2|               nagy tisztesség éri, hogy az újságba is kiteszik. Aztán
1952 2|               arra kérte, hogy foglalja az imádságába, ami azért volt
1953 2|                Etel csak azt értette ki az egészből, hogy Ferenc meggyógyul,
1954 2|                  hogy elvesztette volna az eszméletét. Nem, csak más
1955 2|              csak más irányban szolgált az esze, mint addig. Bizonyosan
1956 2|          ezerszer meg ezerszer megesett az vele, hogy hangya mászott
1957 2|              előre-hátra. Mit kereshet? Az utat hazafelé? Apjához,
1958 2|       Fölágaskodik mérgesen, és átfogja az oktalan. Mintha az ember
1959 2|              átfogja az oktalan. Mintha az ember egy nyárfát akarna
1960 2|                szaladni ez a kis állat! Az öklén megáll, forog jobbra-balra,
1961 2|           ötször, tízszer, hússzor, még az ablakra rábarnul az alkonyat,
1962 2|                 még az ablakra rábarnul az alkonyat, akkor közelebb
1963 2|                 végre nekikoccan a feje az üvegnek, de ha a fejét elütnék,
1964 2|                  nem adja. Nem. Magának az Úristennek se adja!~A kislány
1965 2|               se adja!~A kislány benyit az ajtón. Etel haragosan kitiltja.
1966 2|                Etel haragosan kitiltja. Az ő lánya! A halotté, aki
1967 2|             lányát, a házát, a földjét, az egész világot, csak őt ne
1968 2|               ne szakítsa el Ferenctől. Az édes urától, az élőtől,
1969 2|              Ferenctől. Az édes urától, az élőtől, az igazitól, akit
1970 2|                 édes urától, az élőtől, az igazitól, akit az Isten
1971 2|               élőtől, az igazitól, akit az Isten neki teremtett, és
1972 2|                 magának, akinek a kezét az övéhez stólával kötötte
1973 2|             jutott! Jaj, csak jönne már az édes ura, hogy eltakarhatná
1974 2|              csak el ne hányódott volna az az írás. De nem, nem kerülhetett
1975 2|                el ne hányódott volna az az írás. De nem, nem kerülhetett
1976 2|                a katonaládájában tartja az ő édes ura. De meg nini,
1977 2|            fordul ez meg, hogy megvan-e az írás, vagy nincs. Etel már
1978 2|               tettek a törvénynek. Maga az apósa is megmondhatja, Rókusnak
1979 2|                  No, annak majd meglesz az öröme szegénynek. Etel nem
1980 2|                miért ne, ha Rókus beéri az apjával, meglehetnek egymással
1981 2|                meg is házasodhat, adjon az Isten neki szerencsét. De
1982 2|             mérgű. Ó, azért nem félti ő az ő édes urát. Azt szeretné
1983 2|               mindenen. De nem is lehet az. Se az Isten nem lehet olyan
1984 2|                  De nem is lehet az. Se az Isten nem lehet olyan rossz,
1985 2|                te asszony, ott a helyed az első uradnál, az ő igazsága
1986 2|                 helyed az első uradnál, az ő igazsága az erősebb, mert
1987 2|             első uradnál, az ő igazsága az erősebb, mert az a régibb,
1988 2|               igazsága az erősebb, mert az a régibb, a másodikat csak
1989 2|              azzal is számot vet! Akkor az utolsó éjszaka megigazítaná
1990 2|                megigazítaná még egyszer az ő édes, élő, igazi ura feje
1991 2|               akármit csinálnak a tóval az inzsellérek, annyi víz mindég
1992 2|              mély pokol a számára, ha ő az ő édes ura életét is elkívánná.
1993 2|                onnan fölülről vigyázhat az édes urára, még a fiukat
1994 2|           mennyország kapujában, ott is az ő igazi édes urát.~A’, zörög
1995 2|                urát.~A’, zörög a kocsi, az ő kocsijuk, itthon az ő
1996 2|            kocsi, az ő kocsijuk, itthon az ő édes ura. Lámpát akar
1997 2|              Lámpát akar gyújtani, nyúl az asztalra, persze, persze,
1998 2|                 lámpát, benyitja Ferenc az ajtót.~- Dicsértessék!~-
1999 2|                  A Ferenc hangja riadt, az Etelé nyugodt.~- Levelet
2000 2|            Dehogy van mög. Valami ámító az.~- Nem, valóságosan Rókus.