Kötet

2001 2|                  Rókus?~- Dehogy Rókus. Az ámító. Nézd e.~Ferenc előadja
2002 2|            leveleket, Etel rájuk néz.~- Az ez. Rókus. Ösmeröm a keze
2003 2|            kérdezi rekedten.~Etel ránéz az édes urára. Milyen sápadt!
2004 2|         rátérdelve a székre, bekönyököl az asztalra mind a két könyökével.
2005 2|            könyökével. Így jobban látja az édes urát.~- Isten tudja.
2006 2|           szemét.~- Ide hallgass, fiam. Az igazgató úrnak mán elmondtam.
2007 2|            szája. Szeme fénnyel önti el az édes urát. A Ferenc beszéde
2008 2|             csak ketten maradtunk. Bent az erdőkben. Olyan sűrűségök,
2009 2|               löhet a világon, azt csak az tudja, aki mögpróbálta.
2010 2|                 tudja, aki mögpróbálta. Az éccaka mög azért rossz,
2011 2|            hangokat hallani a sötétben. Az embör azt hitte volna, hogy
2012 2|          hóbagoly csapott le a mókusra, az nyivákolt. Aztán mög zizörgésöket
2013 2|                  de nem a fákrul, hanem az égrül. Mintha diót ráztak
2014 2|            piros mög zöld mög kék tüzek az égön, olyanok, mint a szálfák,
2015 2|           pántlikák. Úgy kivilágosodott az éccaka néha egy óra hosszára
2016 2|                 a fejét. - Jól szolgált az az égi világosság minekünk,
2017 2|                fejét. - Jól szolgált az az égi világosság minekünk,
2018 2|             csak úgy csöpögött a húsbul az olaj a fenyőmakktul, amivel
2019 2|          erősebb volt, föl-fölvött, hol az ölében vitt, hol a hátán.~-
2020 2|              füstölt medvehúst. Mög azt az őrölt fagyökérrel kevert
2021 2|           beletöttek két kenyeret, hogy az ölég négy napra, akkorra
2022 2|                 napbul mán hat lött, de az erdő csak nem akart kivilágosodni.
2023 2|     kivilágosodni. A kenyérrel mög csak az ammönre jutottunk, akárhogy
2024 2|                 ő volt a legyöngültebb. Az utolsó nap mög mán csak
2025 2|             hátha akkor végit szakajtja az Isten a vadonnak. Azt mondja
2026 2|            észre, mikor elhúzta a kezét az uráéról. De ott maradt bekönyökölve
2027 2|                 ott maradt bekönyökölve az asztalra. Csak akkor magasodott
2028 2|             akkor magasodott föl, mikor az utolsó szónál lehorgadt
2029 2|              emelte föl Ferenc a fejét. Az arca most már nem volt sápadt.
2030 2|           megnyugodott. Úgy lett, ahogy az igazgató úr mondta. Megkönnyebbedett
2031 2|             először és utoljára tegezte az urát, és kifutott a szobából.~
2032 2|                   Etel! - kiáltott bele az éjszakába.~Hogy senki se
2033 2|                a tisztaszoba kilincsét. Az ajtó zárva volt. Zörgetett,
2034 2|             Zörgetett, nem szólt senki. Az ablakra került, a kelő hold
2035 2|               látni. Etel ott fehérlett az asztalon, két előrevetett
2036 2|                Ferenc egy darabig verte az ablakot, fiamozta, hívta
2037 2|              lakószobába, és elbontotta az ágyat. Le is feküdt, s csak
2038 2|             nézte Ferenc, ahogy letette az ágyra, és rásimogatta a
2039 2|           takarót.~Erősen télbe fordult az idő, Luca-napja körül járt,
2040 2|           Ferenc megint látogatást tett az igazgató úrnál. De alighanem
2041 2|                 csősz hirtelen elmondta az őrangyalok imádságát, erre
2042 2|               még volt mit kötni.~Hanem az bizonyos, hogy a Luca-nap
2043 2|                 borokat kellett eladni, az őszit is elvetni, mert elég
2044 2|               mert elég engedelmes volt az idő, takarni, nádat vágni,
2045 2|               nádat vágni, hiszen tudja az igazgató úr, hogy van az
2046 2|                az igazgató úr, hogy van az a gazdaembernél.~- Hát egy
2047 2|            tarisznyában? - tréfálkozott az igazgató úr.~- Volna, ha
2048 2|           mondta Ferenc kedvetlenül, és az igazgató úrnak csak most
2049 2|              történt maguknál Ferenc?~- Az történt, hogy az Etel mögzavarodott.
2050 2|              Ferenc?~- Az történt, hogy az Etel mögzavarodott. Vagy
2051 2|                Etel mögzavarodott. Vagy az Isten tudja, mi érte.~El
2052 2|                panaszkodásképpen, hanem az igazság kedvéért, úgy, ahogy
2053 2|              kedvéért, úgy, ahogy volt. Az igazgató úr mondja meg,
2054 2|                  nem találja a kamrában az ajtó mögött, pedig menni
2055 2|              azóta, mindig magára zárja az ajtót, ugyan nappal is zárva
2056 2|              nem tette a lábát. Csak ha az ablakon beleskelődnek, akkor
2057 2|                a leveleket. Mátyás volt az, aki először gyanút fogott.
2058 2|                hogy Etel nem jár át, de az első vasárnap aztán ő ment
2059 2|                 baj végett - nem akarta az öregembert is megzavarni.~-
2060 2|               is megzavarni.~- Olyan ez az asszony, mintha ütődött
2061 2|              hogy zavarodottnak látszik az asszony. Egyszer szétvagdosta
2062 2|          gondolni, mit akar velük. Csak az ablakon keresztül látták
2063 2|                 nélkül a béresnét, hogy az csuda. Ezen a nagy csöndességen
2064 2|        istenverése ez.~- Mögvert minköt az Isten, mög a botot is rajtunk
2065 2|               majd csak megtér - mondta az igazgató úr, és eltűnődve,
2066 2|              szívta a lelógó szivarját. Az igazgató úr ismerte az Etelek
2067 2|                  Az igazgató úr ismerte az Etelek fajtáját, tudott
2068 2|                 a kisfiú ingecskéje is. Az igazgató úr még most is
2069 2|                itt a múzeumban, tetején az égés nagy fekete foltjával,
2070 2|               Etel rakta valamikor. Ezt az Etelt Annusnak hívták, és
2071 2|               Etelt Annusnak hívták, és az édesanyja volt az igazgató
2072 2|            hívták, és az édesanyja volt az igazgató úrnak.~Az igazgató
2073 2|                 volt az igazgató úrnak.~Az igazgató úr ezt el is mondta
2074 2|                Ferencnek vigasztalásul. Az asszonyok így vannak teremtve,
2075 2|                 de kiforrja azt magából az asszonyi lélek, csak nem
2076 2|                    Ugyan tudom is, hogy az zavarta mög, az az akasztófáravaló,
2077 2|                is, hogy az zavarta mög, az az akasztófáravaló, aki
2078 2|                 hogy az zavarta mög, az az akasztófáravaló, aki az
2079 2|                 az akasztófáravaló, aki az első urának adja ki magát.
2080 2|                 dolgot úgy, ahogy volt.~Az igazgató úr azt kérdi Ferenctől:
2081 2|               kérdést, mert szürke lesz az arca, mint a háborús katonaposztó.~-
2082 2|                a fejemből. Nem is löhet az. Őneki, Etelnek mi köze
2083 2|               volna ahhoz? A mi dolgunk az csak, az enyim mög a Rókusé
2084 2|            ahhoz? A mi dolgunk az csak, az enyim mög a Rókusé mög a
2085 2|                gyilkos vagyok?~Jó, hogy az Igazgató úr szobájában nincs
2086 2|                benne, elijedne magától. Az Igazgató úr szelíden a térdére
2087 2|        felelhetne maga őérte? Feleljen; az, aki elparancsolta a gyereke
2088 2|                már észen se volt, mikor az utolsó falatért regnált
2089 2|              maga mindig tisztán állhat az Úristen elé.~Ferenc csuklásforma
2090 2|           csuklásforma lélegzetet vett. Az Isten nevében senki ember
2091 2|              senki ember nem beszélhet, az igazgató úr se. Amit most
2092 2|           kiújul a lelkén a harapás. Ha az Isten el akarta volna venni
2093 2|              nem hallotta, amit ő, azon az éjszakán a nagy fák alatt.
2094 2|               meg zöld tüzek zizeregtek az égen; mint a rakéták, minden
2095 2|                 a lövészárkokban, kinek az agyveleje kiloccsanva a
2096 2|            egyszer se? Mért csak mindig az jelenik meg álmában, a rabcimbora,
2097 2|              meg álmában, a rabcimbora, az erdők bujdosója, amint kitátott
2098 2|            amint kitátott szájával kéri az utolsó falatot? Miért jut
2099 2|                  mért nem tudja ő nézni az ártatlan kisfia testén az
2100 2|               az ártatlan kisfia testén az anyajegyet, amely mindenkinek
2101 2|                kenyérfalat? És Péterke, az ő kisfia, kezében az utolsó
2102 2|           Péterke, az ő kisfia, kezében az utolsó falattal, amit a
2103 2|             erőszakkal? Hát nem különös az, hogy az ő ártatlan fiának
2104 2|                Hát nem különös az, hogy az ő ártatlan fiának ezért
2105 2|                 ló agyonrúghatta volna, az mind lehetett volna véletlen,
2106 2|            kenyere miatt, hát ha ez nem az Isten büntetése, akkor micsoda?~
2107 2|                 Pattogott a szava, mint az ostor, aztán magába halt.~-
2108 2|               gyilkos! Pedig nem vagyok az, az Istennek se vállalom!~
2109 2|           gyilkos! Pedig nem vagyok az, az Istennek se vállalom!~Fölszegte
2110 2|             Ferenc - rázta meg a vállát az igazgató úr. - Még akkor
2111 2|          dermedve, mikor keltögettem.~- Az a hidegtől is lehetett,
2112 2|          hidegtől is lehetett, maga meg az ijedtségtől is láthatott
2113 2|                mejjin, olyan hideg volt az, mint a jég, az nem írhatta
2114 2|              hideg volt az, mint a jég, az nem írhatta ezt a levelet.~
2115 2|                 ezt a levelet.~Odadobta az asztalra azt a levelet,
2116 2|                 megpróbálom - nézegette az igazgató úr a borítékot. -
2117 2|                  Tomszk? Tobolszk? Nem, az hosszú volna. Kurszk? Tverszk?
2118 2|                 a keze, ahogy elköszönt az igazgató úrtól. Úgy lehet,
2119 2|              otthagyni a tanyát, hacsak az Úristen valami változást
2120 2|                 nem ád, de azt se tudja az ember, merjen-e változásért
2121 2|         változásért imádkozni, vagy se.~Az igazgató úr pedig bejárta
2122 2|                de aki jóakarattal volt, az is csak a vállát rángatta.
2123 2|           fogoly honfitársaink közt sok az együgyű, mint ez a szomorú
2124 2|            olyan szegény menyecske, aki az egész vagyonkáját rákölti
2125 2|                 mégse bírja visszakapni az urát, holott semmi törvényes
2126 2|               de hát mit tehetünk róla? Az ember nem oktalan vadmadár,
2127 2|         szuszogására szabály van.~Igen, az igazgató úr tudta, hogy
2128 2|            biztatta ugyan reménnyel, de az ő kedvéért csakugyan kinyújtotta
2129 2|                úgy történik, hogy mikor az ember az első mennydörgést
2130 2|           történik, hogy mikor az ember az első mennydörgést hallja
2131 2|                első mennydörgést hallja az esztendőben, akkor lehajol,
2132 2|              ezt a gazdasági műveletet, az elvetett földből mindenütt
2133 2|             szobában hiába hajigálódzna az ember, ámbár ott is akad
2134 2|            ámbár ott is akad homok, még az ágy tetején is, különösen
2135 2|               ágy tetején is, különösen az özvegyemberén, aki maga
2136 2|             maga söpröget. De hát abban az időben már, mikor az első
2137 2|              abban az időben már, mikor az első mennydörgés figyelmezteti
2138 2|              nyitó-kapával, mikor ebben az évben először megharsan
2139 2|                 évben először megharsan az ég. Ennélfogva Mátyás mint
2140 2|                 abbul kapor lesz, de ha az nem lenne, az nem egyébért
2141 2|               lesz, de ha az nem lenne, az nem egyébért lenne, minthogy
2142 2|                 valakinek a szemibe. De az is az ő baja, nem a Mátyásé,
2143 2|           valakinek a szemibe. De az is az ő baja, nem a Mátyásé, mert
2144 2|           kaprot vetnek?~Jelenleg éppen az igazgató úr az, akinek a
2145 2|           Jelenleg éppen az igazgató úr az, akinek a szemibe Mátyás
2146 2|                  Mátyás - törölközik ki az igazgató úr -, csak az a
2147 2|               ki az igazgató úr -, csak az a kár, hogy a pénzt nem
2148 2|             bizonyítja, hogy nem akarta az igazgató úr szemét kiverni,
2149 2|             igazgató úr szemét kiverni, az övét igazán nem, noha nem
2150 2|              nem ártana, ha megvakítana az Isten.~Az igazgató úr már
2151 2|                ha megvakítana az Isten.~Az igazgató úr már ismeri Mátyás
2152 2|                csak azt nem tudja, hogy az államhatalom melyik képviselőjével
2153 2|        finánccal-e vagy a csendőrrel.~- Az állatorvossal, doktor úr -
2154 2|               föl, mit tanált ki mögint az állam a tanyaiak sarcolására!
2155 2|                 a városba, minek, kinek az ide? Mögdöglik a disznó
2156 2|            mikor föl akar fújódni!~Csak az állategészségügyi politika
2157 2|                 után kérdezi meg Mátyás az igazgató urat, hogy mi járatban
2158 2|              megnézni a Máriát - mondja az igazgató úr -, olvastam
2159 2|                 igazgató úr -, olvastam az újságban, hogy a maga menyének
2160 2|                múltkorában ki volt téve az Etel tán még a pesti újságokban
2161 2|        kezdődött ez a história? - kérdi az igazgató úr. Mátyás azt
2162 2|                jobban megmondani, ugyan az se igen szeret beszélni
2163 2|         beszélni felüle még neki se, de az igazgató urat tán majd fölvilágosítja.~-
2164 2|              télen azért csak át-átjött az Etel, szólni ugyan egy szót
2165 2|                 a Máriával társalkodik.~Az igazgató úr azt kérdezi
2166 2|                Mátyás csodálkozik, hogy az igazgató úr okos ember létire
2167 2|                 Asszonyok dolga ez, nem az embereké, ugyan mondták,
2168 2|                már, akikkel megláttatta az Etel, de azok bizonyosan
2169 2|             arra, hogy jelenése legyen.~Az igazgató úr nem tud eligazodni
2170 2|                  Hát nézze, mért mondja az embör, hogy hisz, mikor
2171 2|            milyen lösz, mög hogy fér el az a teméntelen sok nép a Józsephát
2172 2|                  aztat nem tudom. Hanem az mögint bizonyos, hogy a
2173 2|                hogy látja, azt látja is az, hallja. Aztán én nem voltam
2174 2|               mégiscsak nagy tisztösség az, hogy éppen a mi Etelünket
2175 2|               fölveti a vállára, amiből az igazgató úr megérti, hogy
2176 2|              hogy itt más dolguk is van az embereknek, mint eszmecserét
2177 2|              mint eszmecserét folytatni az ismeretlenről és a lelki
2178 2|               otthagyja a munkát, ahogy az igazgató urat meglátja,
2179 2|                közben.~- Tudom - mondja az igazgató úr -, már amit
2180 2|                 igazgató úr -, már amit az újságokban olvastam. Éppen
2181 2|                 nevetéssel. - Nem állna az szóba azzal se talán, aki
2182 2|              fáradt, tétova nézésű szem az igazgató urat.~- No, csak
2183 2|           mindig elfacsarodott a szíve. Az igazgató úr azonban úgy
2184 2|              csak megindul, és útközben az igazgató úr kifaggatja belőle,
2185 2|                  Márika bontogatja este az ágyat az apjának - mert
2186 2|                bontogatja este az ágyat az apjának - mert Etel akkoriban,
2187 2|              amiatt ki is kellett fogni az iskolából -, hát azt mondja
2188 2|                   hát azt mondja Márika az apjának újságképpen:~- Jaj,
2189 2|     Boldogságosról, hogy hogy legelteti az angyalbárányokat a rétön,
2190 2|               rétön, mög hogy hogy főzi az édös urának a vacsorát.~-
2191 2|                 nap múlva ő is hallotta az éneket, de az már másik
2192 2|               is hallotta az éneket, de az már másik ének volt, a mennyei
2193 2|                és két sor meg is maradt az emlékezetében, mert ezt
2194 2|              Ferenc, két asszonyhangot, az Etelét meg egy vastagabb
2195 2|           kivenni, mit beszélnek. Ebben az volt a csudálatos, hogy
2196 2|              egész lefekvésig vigyázták az ajtót - Ferenc azt hiszi,
2197 2|                 azt kérdezték Ferenctől az asszonyok a templom előtt,
2198 2|             kellett neki megtudni, hogy az ő feleségének értekezletei
2199 2|             először a Szent Szűz, és ez az asszony hordta szét a hírt
2200 2|               csak énekel. Így adta elő az asszony a kapitányságon,
2201 2|              elmeháborodottéra, mármint az Etelére. De bizony fel kellett
2202 2|              különben agyonverték volna az asszonyok, oly dühösen mentek
2203 2|              nem tudtak semmit se venni az asszonyon, nem tanúskodott
2204 2|                állított a kút mellé, és az, úgy mondják, bele is lőtt
2205 2|       homokpuszták kútfőinél - gondolta az igazgató úr, és füléhez
2206 2|           el-elkapott egy-egy foszlányt az igéből.~- Jaj néktök, gonosz
2207 2|                istenfélő izrámöliták... az ő haragjától röszkessönek
2208 2|             haragjától röszkessönek még az arkangyalok is...~A saroglya
2209 2|          asszony ült, lehajtott fejjel, az igazgató úr a válltartásról
2210 2|               itt.~- Hát ez? - kérdezte az igazgató úr.~- Boca Modol
2211 2|                jobbnak látta abbahagyni az arkangyalok reszkettetését.
2212 2|            sárga kendőt, magasra emelte az abrosz-lobogót, és rákezdte
2213 2|            bizonyosan így is megtalálta az útját ahhoz, aki nem tesz
2214 2|           szokták a templomban csókolni az oltárterítő csipkéjét, s
2215 2|                    Azzal - lépett előre az igazgató úr. - Ez az ember
2216 2|              előre az igazgató úr. - Ez az ember az ura a szent asszonynak.~-
2217 2|              igazgató úr. - Ez az ember az ura a szent asszonynak.~-
2218 2|            asszonynak.~- Tudom - nézett az arcába Ferencnek a látóasszony. -
2219 2|               mán ez neköm akkor, mikor az őszön mögszentöltem a feleségit.
2220 2|        mögmondtam neki, hogy möggyógyul az ura, és nagy tisztösség
2221 2|                akkor ő azt nem értette.~Az igazgató úr megfogta a karját
2222 2|            villogtak meg a szemében. De az igazgató urat nem lehetett
2223 2|                gúny a látó szemeiben. - Az csak az én szavamnak engödelmes.~-
2224 2|               látó szemeiben. - Az csak az én szavamnak engödelmes.~-
2225 2|              lesz most.~- Etel! - szólt az igazgató úr.~Nemcsak a hangjával,
2226 2|                karjával is megsimogatta az Etel elkeskenyedett vállát
2227 2|                asszony nem fordult meg.~Az igazgató úr odaállt elébe,
2228 2|                 odaállt elébe, és ahogy az arcába nézett, egy pillanatra
2229 2|                 kék szemekben. Ó, ha ez az arc víz fölé hajlik, abban
2230 2|                mosolyát nem zavarja meg az ajkak szétnyílása.~- Ne
2231 2|          fordítja el Ferenc a fejét.~De az igazgató úr nem ezért jött.
2232 2|                  Egyik kezével fölemeli az Etel állát, másikkal megfogja
2233 2|                 a Boldogságos legelteti az angyalbárányokat. Az igazgató
2234 2|          legelteti az angyalbárányokat. Az igazgató úr szomorúan hátralép.
2235 2|               Mehetünk, Ferenc - mondja az igazgató úr.~Ferenc is megfogja
2236 2|         igazgató úr.~Ferenc is megfogja az Etel kezét. Az óta az éjszaka
2237 2|                 megfogja az Etel kezét. Az óta az éjszaka óta nem ért
2238 2|          megfogja az Etel kezét. Az óta az éjszaka óta nem ért hozzá.
2239 2|      engedelmesen jön utána. Csak mikor az az oldalához ér, akkor viccsan
2240 2|                jön utána. Csak mikor az az oldalához ér, akkor viccsan
2241 2|             vesznek a fák mögött. Aztán az igazgató úr belenéz a kútba.
2242 2|                   Hát igen - szólal meg az igazgató úr -, ez nem sikerült.
2243 2|                 Dehogy - nyúl a zsebébe az igazgató úr -, itt az írás.
2244 2|           zsebébe az igazgató úr -, itt az írás. Minszkben él, béres
2245 2|                  béres valami majorban.~Az igazgató úr sokféle formáját
2246 2|               két kezével a búzát.~Mire az igazgató úr odaért, akkorra
2247 2|                 Nézze, igazgató úr... - az igazgató úr még sohase hallotta
2248 2|                möggyógyulok.~- De ha ez az idő utolér bennünket, én
2249 2|                 állandó lobogásban volt az ég. Mire az eresz alá beértek,
2250 2|             lobogásban volt az ég. Mire az eresz alá beértek, pattogott
2251 2|                rántotta vissza szavával az igazgató úr. - Mert ha megvan
2252 2|                a Mátyás fia feleségének az ura.~- Nem bánok én mán
2253 2|          örüljön édös apám is a fiának.~Az igazgató úr mégis megértette
2254 2|                 vele, hogy sose volt jó az a nagy sietség. Rókust ki
2255 2|                csinálni, hogy a magáé-e az a vánkos, vagy az Etelé?
2256 2|               magáé-e az a vánkos, vagy az Etelé? Aztán kié lesz most
2257 2|                 szegény asszony? Kell-e az első urának? Hazajön-e,
2258 2|               jó volna tudni, miben áll az a szomorú rabság. Addig,
2259 2|              hogy nem szabad megzavarni az öreget.~Abban egyeztek meg,
2260 2|                Abban egyeztek meg, hogy az igazgató úr tudatja a szomorú
2261 2|               tudatja a szomorú foglyot az itthon való világról, és
2262 2|        olcsóbban a megvidámulást. Aztán az igazgató úr felül a kocsijára,
2263 2|                  Egy kosár almát tegyen az ülés alá, vagy egy zacskó
2264 2|                 nem fogható hozzá. Nem, az igazgató úr nem fogad el
2265 2|                 úr nem fogad el semmit, az őszi alma is rárohadt. Hát
2266 2|               messze, Ferenc - mosolyog az igazgató úr. - Nézze, látom,
2267 2|                Nézze, látom, nyílik már az őszibarack, vágjon le nekem
2268 2|                Nagyon szívesen - ragyog az arca Ferencnek, külön mosolyog
2269 2|                 forgatja, hasonlítgatja az ágakat, óvatosan, hogy le
2270 2|                  hát evvel tiszteli meg az igazgató urat.~Az igazgató
2271 2|          tiszteli meg az igazgató urat.~Az igazgató úr megköszöni szépen,
2272 2|                 is dobja a kis halottat az igazgató úr, megállítja
2273 2|              míg szedi a csokorba valót az igazgató úr, addig örül
2274 2|                 szemű parasztja, akinek az esze élesedett, az értelme
2275 2|               akinek az esze élesedett, az értelme szélesedett, a művelődéshez
2276 2|                 szíve emberibb lett, és az idegélete megkezdődött,
2277 2|          halatta egy embertársát. Ennek az embernek ma olyan öröme
2278 2|               tanyáját kérte volna tőle az, akinek ő hite szerint köszöni
2279 2|                hite szerint köszöni ezt az örömet, odaadta volna neki,
2280 2|               bánta volna meg, legalább az átírásig. De a gyümölcsfavirágból
2281 2|             vágta volna le cifraságnak. Az a fajta ez, amelyik ezer
2282 2|             ezer éven át mindig volt, s az igazgató úr nagyon örül
2283 2|                 a Boldogasszony ott áll az ágyánál, és rázza a vállát.~-
2284 2|             tiszta-szobában. Látod, itt az ágyacskád mög a sublótod
2285 2|               egészen kiment a szeméből az álom. Tudta, hogy még nem
2286 2|             Tudta, hogy még nem múlt el az éjszaka, de azért lámpagyújtás
2287 2|                meg nem egyéb volt, mint az oltóviaszkos kis bogrács.
2288 2|     Gyümölcsoltó Boldogasszony, és hogy az ő napja van ma. Erre aztán
2289 2|          tudatlan. Nyújtotta is a kezét az oltóviaszkos kis bográcsért.~-
2290 2|               öltözzél föl szépen, hogy az én szolgálólányom löhess.~
2291 2|                selyemkötőket, de nem ez az, amit keres, ez se az, ez
2292 2|                ez az, amit keres, ez se az, ez se az.~- Mit turkálsz,
2293 2|             amit keres, ez se az, ez se az.~- Mit turkálsz, fiam? -
2294 2|                azt nekem adtad, most is az van rajtam a palástom alatt,
2295 2|               fehér szoknyáját, hogy ez az, ni. Végigsimogatja a kezeivel,
2296 2|             piros babnak tartott eddig, az csupa rubinkő, olyan, amilyen
2297 2|           lányom?~- Nem tudom, anyám.~- Az Isten kertjibe, lányom.
2298 2|                 magát, és azt feleli:~- Az olvasómat, anyám.~- Ó, lányom,
2299 2|                ő maga tömködi koszorúba az aranyszénát, beletűzi a
2300 2|             hajnalszín köpönyege, utána az ő szolgálólánya a piros
2301 2|        szolgálólánya a piros papucsban, az ajtó magától kinyílik, zár
2302 2|              mint árnyék a vízen, nincs az a kísértő, aki ezt megneszelhesse.
2303 2|                 megneszelhesse. Kiérnek az ereszet alá, a tornácra,
2304 2|        megkérdezni a Boldogasszonyt, de az már jól elhaladt, ott megy
2305 2|           nagyobb lesz, már látni, hogy az őszibarack megkötött, de
2306 2|                  Milyen ismerős minden! Az a szép erős fa meg, azokkal
2307 2|               szép erős fa meg, azokkal az ég felé nyúló karokkal,
2308 2|             most libeg a Boldogasszony, az meg, hogy is hívják csak,
2309 2|               meg, hogy is hívják csak, az meg a háború-körtefa!~Etel
2310 2|                 sötét van itt! Odatapog az ablakhoz, megemeli a takarókendő
2311 2|               akasztotta a firhang fölé az este, hogy a szemébe ne
2312 2|              tudja, min, szalad kifelé, az ajtót is nyitva hagyja,
2313 2|                  hogy már nincs függöny az ablakon, áll ott valaki,
2314 2|                 dörgöli a szemét, ahogy az álmából fölijedt szokta.~
2315 2|                fejű ember visszafekszik az ágyba, s már horkol is,
2316 2|                is, mire Etel megtalálja az utat. Igen, ott a Boldogasszony,
2317 2|          Boldogasszony, hol találja meg az ő szolgálóleánya?~A nádból
2318 2|                  levetette a palástját, az ő égszínkék selyemruhájában
2319 2|              nem veszi észre, csak megy az égszínkék ruha után, mindig
2320 2|               hogy miért ment ő vissza, az oltó-bográcsot felejtette
2321 2|              lányom, gyere”, szétteríti az égszínű ruháját, és beletakarja
2322 2|                 ruháját, és beletakarja az ő szolgálóleányát.~A csordakútnál
2323 2|                reszketős fejű öregeket, az ünneplő réklis asszonyokat,
2324 2|                 azt hitte, álmot látott az éjjel, mikor arra ébredt
2325 2|                föl, mintha nyitva volna az ajtó, és valaki kiment volna
2326 2|              volna rajta. Ő oda is állt az ablakhoz, kinézett rajta,
2327 2|                hitte, hogy csak álmodta az egészet, bár az szöget ütött
2328 2|                 álmodta az egészet, bár az szöget ütött a fejébe, hogy
2329 2|           földön ott feküdtek szanaszét az Etel sublótbeli ruhái.~Egy-két
2330 2|                 papra gyanakodtak, hogy az tetette el láb alól az urakkal
2331 2|             hogy az tetette el láb alól az urakkal egyetértésben, azért
2332 2|                 se fogtak be miatta. De az igazság mégiscsak az, hogy
2333 2|                 De az igazság mégiscsak az, hogy a Szűzanya vitte magával
2334 2|             szent asszony elevenen ment az égbe, két kerubim emelte
2335 2|                emelte szárnyánál fogva, az is vakuljon meg, aki nem
2336 2|                  Ha Ferencet érte volna az a baj, ami Etelt, akkor
2337 2|                 egész nap ott ült volna az ő édes ura lábánál, fogta
2338 2|                 éjszaka odafeküdt volna az ágya elé, takarta volna,
2339 2|                körmével túrta volna föl az iszapot, fölgyújtotta volna
2340 2|           szerette Ferencet, úgy, ahogy az asszonyok szeretnek, ha
2341 2|              szívelte Etelt, mint ahogy az emberek szívelik az olyan
2342 2|               ahogy az emberek szívelik az olyan jóravaló, mindenféleképp
2343 2|               Isten nyugtassa szegényt. Az ilyen asszony megérdemli,
2344 2|        megbecsülje, holtában megsirassa az ember. Ferenc meg is siratta
2345 2|              Mert mégiscsak másképp sír az ember, mikor fekete gyászpántlika
2346 2|           kalapján, a koporsó ott várja az indulást a Szent Mihály
2347 2|              népek lesik, hogy hogy sír az ember, mikor a pap azzal
2348 2|               minden porcika reszketett az emberben. De azért mégis
2349 2|              ahhoz hozzátartozott volna az is, hogy ő el-eleredő könnyel,
2350 2|                 hötyögő gyereket. De ha az Isten nem így rendelte,
2351 2|      kőfaragónál, vegyen újat helyette, az Etel emlékezetére ő fizeti
2352 2|                emlékezetére ő fizeti ki az árát, és ezzel eleget tett
2353 2|            gyerekek se nagyon emlegetik az anyjukat, mert amióta a
2354 2|              dolognak legjobb orvossága az elfelejtés. Meg aztán holtnak
2355 2|           elevennek élő, és mikor eljön az ideje, senki se veheti érte
2356 2|                 ahogy kacsozza a szőlőt az Etel földjén, míg Matyika
2357 2|                 még ezökön is túltöszöl az ügyesködésben, mert te még
2358 2|            gépkocsival szalad ott, ahol az apja fakó-szekérön akadozik.~
2359 2|                jó vége lesz-e ennek, de az bizonyos, olyan változások
2360 2|             hogy szólni se tud hozzájuk az ember. Szántógép, vetőgép,
2361 2|                 eszeli ki, hogy ellopja az öregapja papucsát, kilyukasztja
2362 2|          óvakodni a sok tolvajtul, mert az a sok nincstelen szegény
2363 2|            fizeti be a porcióját, pedig az államnak is csak élni kell
2364 2|                Mátyásnak sokat módosult az államelmélete és szociológiai
2365 2|             minisztert, aztán elvezetik az iskolához, ott pedig Mátyás
2366 2|             hogy vegye állami kezelésbe az iskolát. Ezen nagyon kapott
2367 2|              baj lesz.~- Micsoda baj?~- Az, hogy a miniszter úr nem
2368 2|                 tekintetes úr ám.~- Hát az baj, de csak az ő baja -
2369 2|               ám.~- Hát az baj, de csak az ő baja - sajnálkozott Mátyás
2370 2|            kéröm szépen. Egyszóval mint az Úristen.~- Hogyhogy mint
2371 2|                Úristen.~- Hogyhogy mint az Úristen?~- Azt szoktam én
2372 2|                  álmosítani köllene mán az iskolát, a kögyelmes Istenit
2373 2|             nemzetföltartó elemök, mind az egész.~Úgy megéljenezték
2374 2|                egy félnyakú újságírnok, az fel is köszöntötte Mátyást
2375 2|                 felé volt, helyibe ment az újságírnok, és hozzákoccintotta
2376 2|              hozzákoccintotta a poharát az övéhez.~- Szervusz, bátyám!~-
2377 2|           övéhez.~- Szervusz, bátyám!~- Az úr is kegyelmes úr? - kérdezte
2378 2|              bele mindönbe. Mert homok, az van itten, mög sarjú is,
2379 2|                 testvér, túr ám magának az ángya térde!~Ebből aztán
2380 2|               aztán nagy nevetség lett. Az újságírnok ugyan nem tette
2381 2|           újságírnok ugyan nem tette ki az újságlapba, de az urak elvitték
2382 2|              tette ki az újságlapba, de az urak elvitték a hírét a
2383 2|               hogy milyen eredeti ember az öreg Mátyás, és így hallhatta
2384 2|            Mátyás, és így hallhatta meg az igazgató úr is. Mert mikor
2385 2|                 odakint, túróval élnek, az bizonyos. Nagyon meglátszik
2386 2|              nagyon megtelt tavasz óta, az arca kisimult, megpirosodott,
2387 2|             fél-e még? - mosolyodott el az igazgató úr.~Ferenc kihúzott
2388 2|                    Küldte - kereste elő az igazgató úr a fiókjából
2389 2|              rab azt írta, hogy kívánja az Istentől, ezen pár sor írása
2390 2|            találja friss jó egészségben az igazgató urat, mint levélírót,
2391 2|                 mint levélírót, továbbá az Etelt, mint kedves feleségét
2392 2|              szomorú rabságbul, de hogy az milyen, azt ő meg nem írhatja,
2393 2|               csak otthon mondja el, ha az Isten hazasegíti. Továbbá
2394 2|             hazasegíti. Továbbá tudatja az igazgató urat, hogy itten
2395 2|   negyvenmilliót odahajítani - tette le az igazgató úr a levelet -,
2396 2|                jóság és felel rá.~- No; az jó lesz - vélte Ferenc is,
2397 2|            vélte Ferenc is, és fölemelt az asztalról egy patinás bronzkardot. -
2398 2|                 nyavalyájából, gondolta az igazgató úr. Hála Istennek,
2399 2|        dolgokról, Etelt nem emlegették, az igazgató úr nem akarta vele
2400 2|                 hírt adok - szólt utána az igazgató úr. - Ha pedig
2401 2|       oroszországi ismerőse, mert mégis az volna a legbiztosabb, akkor
2402 2|                igengetett vissza Ferenc az ajtóból.~Csakhogy Ferenccel
2403 2|          történt, mire megint rányitott az igazgató úrra.~Ferenccel
2404 2|                Szerelmes lett. Csakhogy az volt a különös, hogy Ferenc,
2405 2|               hogy Ferenc, aki szívelte az élő Etelt, a halott Etelbe
2406 2|           halott Etelbe lett szerelmes.~Az isten tudja, hogy kezdődött,
2407 2|             kezdődött, mikor kezdődött. Az ilyesmit az se veszi észre
2408 2|            mikor kezdődött. Az ilyesmit az se veszi észre magamagán,
2409 2|                 észre magamagán, akinek az a mestersége, hogy a lelkeket
2410 2|                indult volna a dolog, de az is lehet, hogy már megvolt
2411 2|    találtatódott, amelyet Márika sütött az új búzából. Életében az
2412 2|                 az új búzából. Életében az első kenyeret. A Márikák
2413 2|    kimondhatatlanul többet jelent, mint az első csók a Marie-kéban,
2414 2|             Majdnem annyit jelent, mint az első báli dekoltázs. Ez
2415 2|                 első báli dekoltázs. Ez az első vizsga az asszonyiságból.~
2416 2|            dekoltázs. Ez az első vizsga az asszonyiságból.~Este volt,
2417 2|             Este volt, vacsoránál ültek az ereszet alatt, de még nem
2418 2|           gyújtani, és Ferenc jól látta az izgalom kipirosodását a
2419 2|          tartotta, a világosság felé.~- Az én hajam - jelentkezett
2420 2|               kemencét tapasztani, mert az is nehéz tudomány ám, s
2421 2|                 gyerek módjára csak úgy az ujjával csípett még egyet
2422 2|             Márikának, de most hirtelen az a gondolata támadt, hogy
2423 2|                a földek értékét - ebben az ügyben vezette Ferenc a
2424 2|                 tartásában volna valami az Eteléből, olyan kényes melles-begyes,
2425 2|                 úgy bokából mozog, mint az övé mozgott. Ferenc bizonyosra
2426 2|                fehér lehet a lába, mint az Etelé volt. Egész délelőtt
2427 2|                toppant. Jókor érkezett, az asszonyok nagy viháncolással
2428 2|                végén, a diófák alatt, s az Etel-forma menyecske is
2429 2|                is ott mosogatta a lábát az úton egy dézsában, lehetett
2430 2|            amennyi ki van a szoknyából, az feketére sült, eres, tarló
2431 2|               rizskásafehér, amilyennek az Isten közönségesen teremtette
2432 2|                 közönségesen teremtette az asszonylábat. De az Etelé
2433 2|          teremtette az asszonylábat. De az Etelé olyan testszín-fehér
2434 2|         rózsaszín öntokot tenne rá. Ezt az egyet bizonyosan tudta Ferenc,
2435 2|       bizonyosan tudta Ferenc, mert már az Etel életében is föltűnt
2436 2|            mégis leghamarább észreveszi az ember, azért is, mert lehajtott
2437 2|               utcákon el-elakad a szeme az asszonyokon, de csak az
2438 2|                 az asszonyokon, de csak az Etel-vágásúakon, és így
2439 2|                 volt, mint ezé vagy azé az asszonyé, aki valamiképpen
2440 2|              hogy Etel, Etel, és ez hol az istállóban történt meg,
2441 2|                meg, almozás közben, hol az ágy szélén, vetkőzés közben,
2442 2|        imádkoztak, vagy mikor Mátyással az üst mellett fokozták a pálinkát.
2443 2|              hogy meg-megvillant előtte az asszonynak valami porcikája,
2444 2|           juttatta eszébe, hogy Etelnek az álla alatt verődött egy
2445 2|                látott volna a papiroson az Etel orra tövében. De ez
2446 2|             mikor egyszer, már jól bent az adventben, meglátta Márikát
2447 2|                   Hát te mit motozol?~- Az édös anyám nagykendőjit
2448 2|          templomba akarnánk mönni, oszt az enyimet a Matyika nyakába
2449 2|                ahogy egymásra simogatta az asszony-ingeket, szoknyákat,
2450 2|          blúzokat, akkor támadt először az a gondolata, milyen különös
2451 2|               gondolata, milyen különös az, hogy ő nem tudja Etelt
2452 2|          tenyerében a nedves bociorrát, az Etel halálának még egy esztendeje
2453 2|               ezzel? Mért olyan különös az emberi természet?~Ettől
2454 2|          egy-két órát, csak forgolódott az ágyban, néha mintha parázsra
2455 2|             bele, a szeme majd leragadt az álmosságtól, de elaludni
2456 2|        gyakorlati ember, ennek is tudta az orvosságát.~- Így van az
2457 2|                az orvosságát.~- Így van az röndjén a te korodban, hogy
2458 2|                ne tudjon egyedül aludni az embör. Látod, én mán nagyon
2459 2|          mondjon valamit.~- Nem úgy van az, hé, tudom én a te bajod,
2460 2|                én a te bajod, más annak az orvossága. Az a te bajod,
2461 2|                 más annak az orvossága. Az a te bajod, hogy magad vetöd
2462 2|                 bajod, hogy magad vetöd az ágyadat, osztán nagyon szélösre
2463 2|                ő szaggathatja el, aztán az benne a jó, hogy az asszony
2464 2|               aztán az benne a jó, hogy az asszony magtalan is, és
2465 2|               tőle jussolni. Igaz, hogy az asszony egy kicsit öregellené
2466 2|                ugyan nem kendővel, mert az már túlságosan parasztos,
2467 2|                jobban illik hozzá, mert az most az eleje a gazdáknak,
2468 2|               illik hozzá, mert az most az eleje a gazdáknak, és követ
2469 2|                 Úgy beszélte meg Mátyás az asszonnyal, hogy disznóvétel
2470 2|          nemcsak azt tudhatta meg, hogy az özvegy készen vette a bundáját
2471 2|                 Kohnnak hívják, ott van az üzlete a búzapiac sarkán,
2472 2|              perzsa, hanem a szoknya is az, de az már nem készen vett,
2473 2|               hanem a szoknya is az, de az már nem készen vett, hanem
2474 2|                 kellett Ferencnek, hogy az özvegy járt a látó-asszonynál,
2475 2|              Mátyás itt igen ugráltatta az ollót rég nem látott szemöldökeit
2476 2|               szólt is. Engedelmet kért az özvegytől, hogy magára hagyják,
2477 2|             vödd el, Ferenc.~- Vögye el az Isten.~- Nem olyan utolsó
2478 2|               már láttam úgyis.~- Nincs az Istennek az némböre...~-
2479 2|              úgyis.~- Nincs az Istennek az némböre...~- Uccu, bocskor,
2480 2|           látván látja, hogy bujdosóban az esze, ha nem tudja is, mitül.~
2481 2|                mitül.~Olyan képpel állt az özvegy elé, mint mikor a
2482 2|           sógort, mert igénybe van véve az üst.~- Hát akkor el is möhetünk,
2483 2|                 disznó, érni köll neki.~Az özvegy nem nagyon szomorodott
2484 2|      lecsökkentette a szemében Ferencet az, hogy olyan sárga meg kevés
2485 2|               meg kevés beszédű, és van az úgy a világi életben, hogy
2486 2|             mikor Mátyás mentegetődzött az úton, hogy azért nagyon
2487 2|              gyíkfejet a bakancsában, s az Etel Mária-látását is annak
2488 2|             elérhet, mert szabad velünk az Isten. Ferenc csak próbát
2489 2|             hogy nem lesz belőle semmi, az Isten nem adott ilyen hatalmat
2490 2|                is, amint hogy csakugyan az is volt, ezt Ferenc mindenkinél
2491 2|               azt mondhatná rá, hogy ez az no, ez tökéletesen Etel -
2492 2|           Ferenc, míg nyomakodott előre az éles szélben s havas dűlőkön,
2493 2|               ilyen esetben kizöldellik az emberi lélek hófúvásaiból,
2494 2|                Lehet, hogy ráismert, de az is lehet, nem ismert rá,
2495 2|                  Kend nagy vétkes embör az Úristen előtt.~Ferenc olyasmit
2496 2|                olyasmit motyogott, hogy az Úristen előtt mind vétkesek
2497 2|               Ferenc úgy sompolygott ki az ajtón, mint a tetten ért
2498 2|                 Micsoda vétke van őneki az Úristen előtt, amiben nem
2499 2|       üdvösségét odaadná érte.~Még azon az éjszakán megtudta. Megjelent
2500 2|            álmában Etel, úgy szaladt be az ajtón, mezítláb, egy szál