Kötet

2501 2|       szoknyában, ingvállban, mint azon az éjszakán, mikor a kommunista
2502 2|               Ferenc úgy akart kiugrani az ágyból, mint akkor, csak
2503 2| örömkurjantással, de Etel megfenyegette az ujjával, és mondott egy
2504 2|                harmadszor tudta kivenni az Etel szája mozgásából, hogy
2505 2|                mindjárt fogott, és ment az igazgató úrhoz:~- Van-e
2506 2|               megszidta a svéd konzult, az meg a német konzult, német
2507 2|       külügyminisztert, külügyminiszter az én hosszú kezű barátomat,
2508 2|               én hosszú kezű barátomat, az meg meghúzta az én fülemet,
2509 2|              barátomat, az meg meghúzta az én fülemet, hogy a nemzetközi
2510 2|         hogyanja és mikéntje nem engedi az idegen állampolgárok legszentebb
2511 2|      Oroszországban honos muszka embör, az én tanyámon is volt hadifogoly.
2512 2|               van a röndös neve is, mög az atrecca is.~- Azám, csakugyan,
2513 2|                  juttatta eszébe Ferenc az igazgató úrnak a saját tanácsát,
2514 2|           elmondta, hogy mit álmodott ő az éjszaka Etellel.~- Nono,
2515 2|              Nono, ember - incselkedett az igazgató úr - vigyázzon,
2516 2|               meglátja a Máriát!~Persze az igazgató úr ezt csak tréfából
2517 2|           Ferenc, hanem Etelt. Még azon az éjszakán, egészen a maga
2518 2|               maga valóságában. Ott ült az ágya szélén, mosolygott
2519 2|              édös uram.~Ferenc kiugrott az ágyból - persze hogy álom
2520 2|          lefeküdt, alig tudott elaludni az izgalomtól, hogy lesz-e
2521 2|            megint olyan szép álma. Ezen az éjszakán még szépült is
2522 2|                 éjszakán még szépült is az álom, mert Etel nemcsak
2523 2|                mert Etel nemcsak odaült az ágy szélére, hanem az egyik
2524 2|            odaült az ágy szélére, hanem az egyik karját a vánkos alá
2525 2|            másik kezivel meg törölgette az ő édes ura homlokát, és
2526 2|             ébren is komolyan vette ezt az ígéretet, és mikor Etel
2527 2|                ha nappal tudja is, hogy az éjszakai felesége csak álom.~
2528 2|             nappal nem keveredett össze az éjszakával, ámbár hiszen
2529 2|               bolondabb álmot hoz, mint az éjszaka. Például mikor Ferencet
2530 2|                 nem olyan szép is, mint az a másik. De hogy tovább
2531 2|             hogy tovább is szorongatták az emberek, és Mátyás is odavetődött ‑
2532 2|           homokon megállja a helyét, de az ország dolgában hatökör,
2533 2|             engedett.~Azonban Mátyás se az az ember volt, aki a szájából
2534 2|          engedett.~Azonban Mátyás se az az ember volt, aki a szájából
2535 2|              meghozta a jelentést, hogy az öregebb nagygazdák ugyan
2536 2|                 vedelik ám a báró borát az ispán kályhája mellett.
2537 2|            saját fülével hallotta, amit az itt jelen lévő tisztes társaságról
2538 2|             csősz sietett a jelentéssel az idősebb nemzedékhez, és
2539 2|               nem, de a főintézők igen, az ispán úrnak nyolc hektó
2540 2|       cinegefogó tökért, és kiakasztott az üstházban, mint a báró úr
2541 2|              mosolygott Ferenc -, minek az már énneköm?~De nem a komájára
2542 2|                 hogy ínyére van a dolog az ő kedves komájának, csak
2543 2|             tudhatta, hogy Etel áll ott az ő édes ura mögött, és az
2544 2|                az ő édes ura mögött, és az ő édes ura csak azt mondja,
2545 2|                mondja, amit tőle tanult az éjszaka.~Mert az éjszakai
2546 2|                 tanult az éjszaka.~Mert az éjszakai látogatások még
2547 2|             mindig tartottak, és Ferenc az egész házasságuk alatt nem
2548 2|                 mondta Etel, hogy minek az már az ő édes urának, mikor
2549 2|                 Etel, hogy minek az már az ő édes urának, mikor a Mária
2550 2|               milyen tarkákat elálmodik az ember, és azért fordult
2551 2|            titkolódzó arccal mint ahogy az éjszaka látta, de persze
2552 2|                 volt a dolog! Etel ezen az éjszakán duzzogva bújt az
2553 2|               az éjszakán duzzogva bújt az ura mellére.~- Kinevetött
2554 2|                   Kinevetött máma engöm az én édös uram.~- Hogy tudod
2555 2|             Ferenc.~- Hiszön ott álltam az én édös uram háta mögött.~-
2556 2|           engödelmet nem ad rá, mert én az ő cselédje vagyok.~Ettől
2557 2|             Gondolkozóba is esett, mert az álom csak álom ugyan, de
2558 2|               Mindönről számot ád neköm az én édös uram, csak egyrül
2559 2|             tudod, mondd mög hát. Kinek az igazi felesége vagy te mármost
2560 2|                Szűz Máriát? Elköltözött az már ebbül a tartományból.~
2561 2|                liliomszagot. Alig várta az estét. De hiába várta. Mindjárt
2562 2|               Mindjárt elaludt, de ezen az éjszakán nem jelent meg
2563 2|        Bárányokat legeltetek.~Már akkor az ingek csupa fehér bárányok
2564 2|             hanem akkora búzamező, mint az ég, az aranykalászok mind
2565 2|            akkora búzamező, mint az ég, az aranykalászok mind érettek,
2566 2|              jön ez a hideg? Nyitva van az ajtó, most szaladt ki a
2567 2|                rántotta meg a kilincset az este.~Fölkelt, beteszi az
2568 2|               az este.~Fölkelt, beteszi az ajtót, odaáll ásítva az
2569 2|                 az ajtót, odaáll ásítva az ablakhoz. Már dereng, a
2570 2|               szőlő gyönyörűen fakadt - az egyik ember jobban kérkedett,
2571 2|         buzdította a népeket, hogy akit az Isten is kegybe vett, azt
2572 2|               Isten is kegybe vett, azt az embernek se szabad elhagyni -
2573 2|                akkor külön önteti neköd az üveglikkert a gyárban, de
2574 2|                aki alig járt mostanában az emberek közé, s ha el nem
2575 2|                 csöndesen mosolygott:~- Az Isten tudja, mi lösz még
2576 2|                 nem lehet tudni, miért. Az ügyvéd úr szoktatta rá a
2577 2|        uralkodott ebben a tartományban.~Az Úristennel nem lehet, de
2578 2|         kellemesek is lennének, hogy se az ember nem izzadna úgy, se
2579 2|               tökéletlenségeiről, ugyan az övé se tökéletesebb, pedig
2580 2|             Egyet várnak mind a ketten, az ősgyűlést, noha más-más
2581 2|                 más-más szempontból, de az ős-gyűlés nem akar jelentkezni,
2582 2|            szűkebb körű értekezleteken, az üst mellett, mindeddig csak
2583 2|            mivel Mátyás nem tudja, hogy az igazi szónokok ezt sose
2584 2|               abból a szempontból várja az ősgyűlést, hogy friss csapolással
2585 2|              akkor, ha önérdekből issza az ember, már aki szereti -
2586 2|                de igével csak úgy élhet az ember, ha a kenyérből is
2587 2|        rántogassa elő minden öt percben az ezüstórát. Mert ez nem is
2588 2|         ezüstórát. Mert ez nem is illik az olyan megállapodott emberhez,
2589 2|               emberhez, mint Mátyás, és az óra különben is megállt
2590 2|                zsidóné azt feleli, hogy az is a legokosabb, mert úgyis
2591 2|                követ lösz - pedig azért az lösz, én mondom magának -,
2592 2|              lösz, én mondom magának -, az majd pártját fogja, hát
2593 2|         tegnapelőtt azt végezték el itt az ő helyiségében, mindent
2594 2|             hallott, ahogy hordta nekik az italt, mert ő üzletasszony,
2595 2|        parasztok mondták, a köri tagok, az errevaló gazdák. Nem, nemcsak
2596 2|              beviszik őket a csendőrök, az ispán úr már megavizálta
2597 2|                és nem gyülekeznek össze az ősök, mert szó, ami szó,
2598 2|              izraelita nő, de azért ezt az egyet ő is tanúsíthatja.~
2599 2|               regement-páter -, hogy mi az a nemzetföltartó elem.~Elkezelt
2600 2|            Matyika kivörösödve begurult az ajtón.~- Öregapám, Mári
2601 2|                 maga igazát.~- Nem gyün az le, mert oda is kötötte
2602 2|                  igaz, hogy hosszú volt az út a meg‑megroggyanó térdű,
2603 2|                madárijesztőváz - mondta az egyik.~- Nem a’ - mondta
2604 2|                katonát fölhúztak nálunk az epörfára, az úgy elfeketödött,
2605 2|           fölhúztak nálunk az epörfára, az úgy elfeketödött, mint a
2606 2|             mindig olyan mosolygós volt az istenterömtötte - magyarázta
2607 2|         Márikára nézett, de Márika csak az orrát törülgette, és alig
2608 2|                semmit, nem panaszkodott az apja semmirül, az este olyan
2609 2|          panaszkodott az apja semmirül, az este olyan volt, mint máskor,
2610 2|               nem haragudott sose. Csak az éjszaka kétszer is fölébredt
2611 2|              nem is kereste, fölvetette az ágyat, kitakarított, megrakta
2612 2|            valami emberforma lóg a fán. Az is csak akkor tűnt föl neki,
2613 2|       varjú-károgás volt a többi fákon.~Az egyik asszony azt mondta,
2614 2|            asszony azt mondta, hogy tán az Isten elvette az eszét szegény
2615 2|               hogy tán az Isten elvette az eszét szegény Ferencnek,
2616 2|             özvegynek adtak igazat, aki az ifjú szolgalegényt szaggatta
2617 2|              soká tartott a találgatás, az idő fölverődött egy kicsit,
2618 2|              körtefa tisztára lefagyott az éjszaka, meg a többi fákat
2619 2|         elkerülte, amazét csúffá tette, az egyik helyen a barack lett
2620 2|              egyik helyen a barack lett az ördögé, a másikon a gyümölcsöt
2621 2|            mestersége, mert ő követ, és az is lesz megint, ha egyébért
2622 2|              selypes is egy kicsit, kár az ilyen nagy emberért, de
2623 2|           lehetett venni a beszédjébül, az nagyon szép volt.~Mély részvéttel
2624 2|         részvéttel áll meg, azt mondja, az ő igen tisztelt barátja
2625 2|               és fel tud emelkedni arra az ideális piedesztálra, amelyre
2626 2|           ideális piedesztálra, amelyre az van felírva lángbetűkkel:
2627 2|      lángbetűkkel: a haza minden előtt.~Az utolsó sorban kis mozgolódás
2628 2|       krumplinak ott nem ártott?~- Nem, az minálunk nem fagyott el.~-
2629 2|             való vért, a jövő reményét, az ő szeretett keresztfiát
2630 2|             fonalát ketté nem metszette az isteni gondviselés párkaollója.~
2631 2|                eszibe jutott, hogy ő se az ásóját nem kapta vissza,
2632 2|                tőle a gátat átvágni, se az árát. Mátyás bizony nem
2633 2|             kért gyámolítást, aki aztán az ispánnal vetette kézbe a
2634 2|           Ferenc földjeit, a jószágait, az artézi kutas tanyára meg
2635 2|                artézi kutas tanyára meg az épülő malomra rátette a
2636 2|              millió maradt a közgyámnál az árvák javára.~Így aztán
2637 2|                meg nyilván egyre is mén az, hogy ki mivel takaródzik
2638 2|             emelte volna panaszát, hogy az ő sírján nincsen borostyán.~
2639 2|              már úri barátság, nem kell az ecetes, nyúlós bor, az üstöt
2640 2|             kell az ecetes, nyúlós bor, az üstöt is elvették - no,
2641 2|                 inkább hozzá is tettek, az Isten könnyebbítse ágyuk
2642 2|                 s mért arat most muhart az is, aki búzát vetett? Mért
2643 2|            vetett? Mért söprött ezelőtt az ember bankót még a ló után
2644 2|             lovat, tehenet eladni, hogy az ember az adóját meg tudja
2645 2|           tehenet eladni, hogy az ember az adóját meg tudja fizetni?
2646 2|               meg tudja fizetni? Holott az ember most is csak az az
2647 2|            Holott az ember most is csak az az ember, aki eddig volt,
2648 2|                az ember most is csak az az ember, aki eddig volt, csak
2649 2|               még jobban túrja a földet az orrával, mint ezelőtt. Hát
2650 2|                 senkivel se közli, hogy az államjogi elméletek terén
2651 2|               azt tartja, hogy kár volt az Istennek államot teremteni,
2652 2|              teremtette, de a Bibliában az nincs benne, mert ott csak
2653 2|              nincs benne, mert ott csak az van, hogy az Isten embert
2654 2|              mert ott csak az van, hogy az Isten embert teremtett,
2655 2|                Sőt most még tovább ment az állam kárhoztatásában Mátyás,
2656 2|                él, de most rájött, hogy az állam kutyahúst is eszik.~
2657 2|                volt, ki elcsavargós, ki az ételben válogatós, ki pákosztos,
2658 2|              kevesebb a tökéletes, mint az emberben. De ebből kinézte
2659 2|                el.~Mátyás szerint ugyan az volna az igazság, hogy az
2660 2|           Mátyás szerint ugyan az volna az igazság, hogy az fizessen,
2661 2|               az volna az igazság, hogy az fizessen, aki kihág, de
2662 2|                 hát nem érdemes ezekkel az értetlen emberekkel osztozni,
2663 2|                 gondol, milyen jó, hogy az Úristen a világ teremtéséről
2664 2|                a kapitány úr lediktálja az úgynevezett tényálladékot
2665 2|               úgynevezett tényálladékot az írnokának. De nagyon folyvást
2666 2|            Tisza vagy ilyesféle?~- Nem, az nincsen - mondja Mátyás,
2667 2|            kutya - fordul a kapitány úr az írnokához, és folytatja
2668 2|              bírság is a bugyellárisból az asztalra helyezve lett,
2669 2|                 a kapitány úrral is meg az írnok úrral is, és indulást
2670 2|              vette a levelet, de bizony az idegen helyen még úgy se
2671 2|                   Nézze mán, no - kérte az írnok urat -, maga tán ennek
2672 2|               maga tán ennek is emböre.~Az írnok úr fölbontotta a borítékot,
2673 2|             zsebre tette a levelet. Ami az írnok úron is kifog, vergődhetne
2674 2|        bizonyosan nincsen benne, inkább az lehet, hogy Ferencen pénzt
2675 2|                 ott hányódott két hétig az ablakban, akkor meggondolta
2676 2|                 beviszi ő ezt a levelet az igazgató úrhoz, az bizonyosan
2677 2|              levelet az igazgató úrhoz, az bizonyosan tud zsidóul is,
2678 2|              nem volt szerencséje, hogy az igazgató urat nem találta
2679 2|               Hej - azt mondja -, mikor az igazgató urat utoljára láttuk,
2680 2|                  sajnálkozott Mátyás -, az idejitől pedig még élhetett
2681 2|                 a farkas a földön járt, az csak annyit jelent, hogy
2682 2|           talpán jár a farkas - és hogy az igazgató úr nem Földvárra
2683 2|           levelet, János ráismert, hogy az orosz írás, és akkor a kutya
2684 2|               se sánta. Ebben meg ebben az utcában van egy ügyvéd úr,
2685 2|               egy ügyvéd úr, jó barátja az igazgató úrnak, tud oroszul,
2686 2|            igazgató úrnak, tud oroszul, az majd elolvassa a levelet,
2687 2|              telefonál neki.~- Mögtöszi az a mi kedvünkért ezt a barátságot
2688 2|               ezt a barátságot magának.~Az ügyvéd úr visszatelefonált,
2689 2|                 kedvükért, csak siessen az az öreg magyar, mert neki
2690 2|              kedvükért, csak siessen az az öreg magyar, mert neki tárgyalásra
2691 2|                 tárgyalásra kell menni.~Az öreg magyar siet, kettőt
2692 2|                  és zúg, zúg ész nélkül az ereszet alatt a gyertyaláng
2693 2|                De azért erőt vesz magán az öreg magyar, és miután megmondja
2694 2|             magyar, és miután megmondja az ügyvédnek, hogy ő az a bizonyos,
2695 2|          megmondja az ügyvédnek, hogy ő az a bizonyos, a szokott tréfával
2696 2|                  Nézze no, mond-e esőt?~Az ügyvéd nem veszi észre,
2697 2|             Ahogy kihúzza és szétteríti az asztalra a levelet, kiesik
2698 2|          szaladozik valami nyugtalanság az ádámcsutkájában, arra gondol,
2699 2|             milyen szép, kövér ember ez az ügyvéd, ki lehetne belőle
2700 2|               ez.~- Hát öregem - mondja az ügyvéd, ahogy a végére ér
2701 2|                levélnek -, ismer-e maga az oroszországi Kazán városban
2702 2|                nyíltan, hogy nem ismeri az illetőt, és ami kazánt ismer,
2703 2|           illetőt, és ami kazánt ismer, az nem város, volt neki is,
2704 2|                  mögmagyarosította, már az ő törvényük szörint.~- Ki
2705 2|                 helyen vagyunk - mondja az ügyvéd, és fölveszi a képet,
2706 2|           asszony, fogják egymás kezét. Az ember egy nagy szakállú
2707 2|            muszka, de haja nemigen van, az is lehet, hogy lenyírták,
2708 2|                ing, de nagyon lomposan, az alja ki van a derékszíj
2709 2|                ki van a derékszíj alul. Az asszony hasonlít a perzsaszoknyás
2710 2|               mit fogni, de mégse lehet az, mert az nem jár ilyen táritoppos
2711 2|                 de mégse lehet az, mert az nem jár ilyen táritoppos
2712 2|                teszi le Mátyás a képet.~Az ügyvéd biztatja:~- Nézze
2713 2|            azóta? Nem, kéröm szépen, ez az se löhet.~- Nem hát. Kár,
2714 2|             felesége itt nincs kendnek, az bizonyosan ráismerne.~Mátyás
2715 2|                   Hol a képet nézi, hol az ügyvédet. Az ügyvéd mosolyog
2716 2|            képet nézi, hol az ügyvédet. Az ügyvéd mosolyog és biccent:~-
2717 2|           ügyvéd mosolyog és biccent:~- Az, az, - mondja ki bátran.~
2718 2|              mosolyog és biccent:~- Az, az, - mondja ki bátran.~Mátyás
2719 2|                a ló. Öszöm a lelkit, ez az. Ej, hogy szögény Róza ezt
2720 2|           mönyecske? Úgy nézöm, ezt mög az orrán rúgta mög a ló. Csak
2721 2|            felesége, kéröm szépen?~- Mi az, hogy volt? - nevet az ügyvéd. -
2722 2|               Mi az, hogy volt? - nevet az ügyvéd. - Hiszen megvan
2723 2|                 ügyvéd. - Hiszen megvan az asszony is, meg Rókus is.~
2724 2|               is.~Mátyás megtámaszkodik az asztal szélibe. Nyitja,
2725 2|              Életben? Szentségös Isten!~Az ügyvéd úr leülteti Mátyást,
2726 2|              tartotta a gyufát, nem rá. Az ügyvéd úr észreveszi, a
2727 2|                    Igen, ebben - mondja az ügyvéd, és kezdi olvasni
2728 2|              nagyon hallgatja, és mikor az ügyvéd a végére ér és megkérdezi,
2729 2|              mögvan a Rókus. Visszaadta az Úristen.~Az ügyvéd megvakarja
2730 2|                  Visszaadta az Úristen.~Az ügyvéd megvakarja a füle
2731 2|              fáradsága, kéröm szépen? - Az ügyvéd bosszúsan nevet.~-
2732 2|            jobban ki kell azt gombolni. Az ötvenmillióval mi lesz?~
2733 2|             levélben, jól értse meg - s az ügyvéd úr kezd le s fel
2734 2|               városban, ebben meg ebben az utcában, megvan a cím a
2735 2|             Rókust favágók találták meg az erdőben, a falevelek alatt,
2736 2|             egyedül nem merte folytatni az utat, visszafordult Oroszországba.
2737 2|                  még Rókus meg nem unta az asszonyt, s engedelmet nem
2738 2|              elindulni, mert hosszallja az utat. A váltságdíj, az asszony
2739 2|       hosszallja az utat. A váltságdíj, az asszony számítása szerint,
2740 2|              ebbe már bele van számítva az a négy hónap is, még onnan
2741 2|               azonban egy percet se vár az asszony, hanem mén haza
2742 2|                 urának, akár béresinek, az már Rókuson áll - de az
2743 2|                 az már Rókuson áll - de az bizonyos, hogy onnan aztán
2744 2|             tevepásztorság nem kell, se az asszonyt nem kívánja se
2745 2|                 mingyárt megszerzi neki az útlevelet a lengyel konzul.
2746 2|             lesz, akkor őt többet ebben az életben nem látják.~- Hát
2747 2|           öregem - ütött Mátyás vállára az ügyvéd úr. - Megértette
2748 2|             nézzük csak, hogy is állunk az idővel. Négy hét, nyolc
2749 2|                  ott is csak addig, míg az ostort kivette az ülésből.
2750 2|            addig, míg az ostort kivette az ülésből. Megpattogtatta,
2751 2|      kocsisaroglyához kötött egy lovat. Az ostor pattant egy mérgeset
2752 2|               Bácsika, elvesztette kend az ostorát!~Mátyás körülnézett.
2753 2|          butyros menyecske kiáltott rá, az Isten áldja meg az emberségeért,
2754 2|         kiáltott rá, az Isten áldja meg az emberségeért, kint az országúton,
2755 2|               meg az emberségeért, kint az országúton, a megkopasztott
2756 2|      megkopasztott eperfák alatt. Azám, az ostor csakugyan kicsúszott
2757 2|                  és majd felit megtette az útnak, anélkül hogy észrevette
2758 2|           Mátyás, ezért leül egy kicsit az árokpartra, a hűvösbe, és
2759 2|            látottat. Ettől aztán előjön az a másik vágott dohány is,
2760 2|            másik vágott dohány is, amit az Úristen az ember kobakjába
2761 2|              dohány is, amit az Úristen az ember kobakjába helyezett,
2762 2|               Hát aztán hol vegye ő azt az ötvenmilliót? Hogy is csak,
2763 2|               Hogy is csak, mennyi pénz az? Régi pénzben nézzük csak.
2764 2|                 lement a földek ára, de az megint fölvitte, hogy a
2765 2|          fejében! Mátyás megpattogtatja az ostort, megcsapkodja vele
2766 2|               ostort, megcsapkodja vele az akácfa poros ágait, és indul
2767 2|          kalauzolja, ámbár hiszen tudja az utat magától is, mert nem
2768 2|                pislog bele a porba, míg az öreg szemek mindenféle szép
2769 2|                 előtt. Hát mégiscsak jó az Isten, lám, megőrizte az
2770 2|                az Isten, lám, megőrizte az ő egyetlen fiát, és addig
2771 2|           napszállatban, és legyen, aki az ő keziből átveszi a kapát,
2772 2|         gyereket se, hiszen azt is csak az ő felesége szülte, ha nem
2773 2|             venné Mátyás, hogy a kórság az egész világba beleesne,
2774 2|              kézzel a gyeplőt, és vágja az ostorral a lovacska hasát,
2775 2|               szét fogja csörömpöltetni az egész kocsit, azzal a vérszomjas
2776 2|               nem érheti föl ésszel, mi az, mikor egy öreg nyak két
2777 2|             között érzi magát. Ezt csak az a nagyon jó Isten tudhatja,
2778 2|          megváltása.~- Gyí, te - mondja az öreg hóhér, de már korántsem
2779 2|              bele, hogy annak a vizéhez az artézi nem is fogható, ezt
2780 2|               egy kicsit megemeli magát az ülésen. Így végiglát a kék
2781 2|               hullámokat vető rozsokon, az egész földön, ami kenyeret
2782 2|            földön, ami kenyeret termett az apjának, az öregapjának,
2783 2|            kenyeret termett az apjának, az öregapjának, a szépapjának,
2784 2|             öregapjának, a szépapjának, az ősapjának, aminek nincs
2785 2|                egy porcikája, hogy arra az ő verejtéke ne hullott volna;
2786 2|        keze-lábának? Hogy őtet ne ebből az öreg tanyából temessék?
2787 2|           tanyából temessék? Amelyíkbül az apját, anyját, feleségét
2788 2|               kikísérte a pap? Nem, ezt az Isten se kívánhatja tőle.~-
2789 2|             elnyelte Etelt, megelégelte az áldozatszedést, és nem akarja
2790 2|   áldozatszedést, és nem akarja elvenni az öregembertől a fiát.~Az
2791 2|                 az öregembertől a fiát.~Az öregember kihorgássza az
2792 2|                Az öregember kihorgássza az ostornyéllel a levelet,
2793 2|                  tízezer éves hagyatéka az egykori Mátyásoknak, azt
2794 2|             pénzel is Mátyás egy kicsit az új búzából, elmegy a tisztelendő
2795 2|                 sípokat is csináltattak az orgonára -, hanem lehet
2796 2|               mondatni és fölajánltatni az élőnek valamely, Istennek
2797 2|            nyakas vénember visszafordul az ajtóból.~- Ejnye, tisztelendő
2798 2|         Mátyásnak.~- Hát csak forgattam az eszömet az éccaka, oszt
2799 2|               csak forgattam az eszömet az éccaka, oszt erre is sor
2800 2|        lexikonkönyvben, de már nem akar az ember szégyenben maradni,
2801 2|           rámutat egy térképre, hogy ez az ni.~- Hát nem éppen nagy
2802 2|              ahogy ki van rajzolva. Hát az a tartománya mölyik... mögálljon
2803 2|                se tudja biztosan Mátyás az illető tartománynak. Hanem
2804 2|             Mátyás, hogy ez valóságosan az, mert éppen olyan lórúgta
2805 2|        üdvösségirül is gondoskodni köll az embörnek.~- Nono - aggóskodik
2806 2|                 csősznek való hitvallás az.~- Éppen az benne a szép,
2807 2|              való hitvallás az.~- Éppen az benne a szép, hogy olyan
2808 2|                mög a tolvajságot.~- Hát az italt? A boritalt?~A csősz
2809 2|              egyebet nemigen, mint hogy az már nagyon magasan van,
2810 2|              föld, ott nem kell félteni az emberi nemzetet.~ ~~  ~Itthon,
2811 2|                 nemzetet.~ ~~  ~Itthon, az én hazámban, az aranyszemű
2812 2|                 Itthon, az én hazámban, az aranyszemű homokon, ahol
2813 2|                 végét dúdoltam el ennek az éneknek, amely nem lehet
2814 2|                nem lehet másforma, mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú -
2815 2|        vadgalamb-melódiájú - mi van itt az én hazámban, amiről érdemes
2816 2|                 érdemes éneket mondani?~Az aranyszemű homok, amely
2817 2|      beleömleszti aranyát a búzaszembe, az őszön a szőlőszembe? De
2818 2|                 őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is megtermi
2819 2|            pásztortüzek hunyorodnak föl az örök csillagokra, de amely
2820 2|           madarak surrogó dala köszönti az új vasutat, az új malmot,
2821 2|                 köszönti az új vasutat, az új malmot, az új kutat,
2822 2|               új vasutat, az új malmot, az új kutat, a sokasodó cseréptetőket
2823 2|              nem teszik le a kaszát, és az acatoló lányok virágarca
2824 2|        biztosabbra lehet hozzáigazítani az órát, mint a vasúthoz.~Vagy
2825 2|              Vagy a háború-körtefa, ott az előtt a szép piros palatetejű
2826 2|                a Mária-látó asszony meg az asszony-látó férfi lakott
2827 2|              hoz, mint valaha, csakhogy az ízük olyan, mint a hamu.
2828 2|                a régi jegyiben van még? Az eresz alatt nevelik a fiaikat
2829 2|         megmorogja a koldust, megugatja az államot, és éjszakai álmában
2830 2|           villogni bele a világba.~Vagy az a két sarjadék-ember, akit
2831 2|                 azért nekem mégis ebben az öregemberben telik legtöbb
2832 2|                partján, nekivetve hátát az öreg árva‑tölgynek, aki
2833 2|            sokat - bólint rá, s rágyújt az összetett tenyere enyhiben.~
2834 2|                 vállát.~- Ez is elmúlt. Az eke mindönt lefordít.~-
2835 2|                 eke mindönt lefordít.~- Az le - bólintok rá. - Csakhogy
2836 2|             volna. Arra teremtette őket az Isten.~Az öregember fölrúg
2837 2|               teremtette őket az Isten.~Az öregember fölrúg a bocskora
2838 2|            belőle? Mögötte a föld, mert az a leghatalmasabb. Az apámat
2839 2|               mert az a leghatalmasabb. Az apámat is mögötte, mög annak
2840 2|            apámat is mögötte, mög annak az apját is. Engöm is nemsoká
2841 2|                és őróla dúdoltam én ezt az éneket.~ ~Sziromszék, Cs.