Kötet
1 1| bóbiskolt.~- Feküdjön le, édös szülém. - Levette a fejkendőjét,
2 1| vitte az ágyba.~- Hát maga, édös apám?~Mátyásnak már nekitüzesedett
3 1| elámult.~- Neköm mondja, édös apám?~- Neköd hát, nem is
4 1| neki? Hát minek néz engöm édös apám?~- Nézd, fiam, neköd
5 1| Hiszön nem akar neköd rosszat édös apád, édös gyerököm.~- Akkor
6 1| neköd rosszat édös apád, édös gyerököm.~- Akkor minek
7 1| Mindég olyanokat mond neköm édös apám, mintha én Boca Modol
8 1| megbotránkozott.~- Ugyan, édös szülém, hogy csúfolkodna
9 1| Etel a varrásból. - Mert édös apám beszélte, hogy van
10 1| kiférne az ablakon.~- Jaj, édös öregapám, de fázok - kulcsolja
11 1| kisgyerök?~Azt mondja, gyerünk „édös apámhoz”, mármint hogy Ferenchöz,
12 1| most el is szomorodtam, édös jó Istenöm, löhet ez a lélekváltság
13 2| félhomályban.~- Mit álmodott az én édös uram? - hajol fölé Etel.~-
14 2| a kezit. - Hát ki az én édös uram?~Ferenc már rendben
15 2| nyakravalót, szép az én édös uram anélkül is - mondja
16 2| fésülték így utoljára az én édös uramat? - próbálgatta nagy
17 2| harangoznak!~- Mingyárt, mingyárt, édös uram - lelkendezik Etel,
18 2| nem volna rendes dolog.~- Édös uram!~Ferenc megfordul,
19 2| délre már vissza is érnek.~- Édös apámék addig szömmel tartják
20 2| jajveszékelve a dombról.~- Édös jó uram - fogja át az ura
21 2| vércsefiók.~- Föcskefiók, édös szülém - duzzogott Etel,
22 2| akkor lögyön Ferenc, az én édös uram nevire - fogta meg
23 2| Isten irgalmasságára kérlek, édös gyerökeim, bocsássatok ki
24 2| Mink is itt vagyunk tán, édös apám - simogatta Etel az
25 2| hosszú vóna és csókollak édös kedves feleségöm, és a kis
26 2| háborúba. Ez mög a mostani édös uram, csakhogy mostan sokkal
27 2| fagyökérből őrlöttek, ugye, édös uram? Azóta osztán úgy mögutálta,
28 2| maga elé.~- Fáj valamije, édös uram?~Ferenc mosolyogva
29 2| orvossal! Elmönjek vele, édös uram?~Ferenc nem ellenkezett.
30 2| mán ne mönjön üres kézzel, édös uram. Vigyön egy kis gyümölcsöt
31 2| fiam.~- Ebéddel várjam, édös uram? - kérdezte Etel, mikor
32 2| ládán. Nem győzte kivárni édös anyámat.~- Édös anyádat?
33 2| kivárni édös anyámat.~- Édös anyádat? Kivárni? Honnan?~-
34 2| Dicsértessék!~- Mindörökkön, édös uram!~A Ferenc hangja riadt,
35 2| szokott hát maga álmodni, édös uram. Miért nem löhetött
36 2| hol a hátán.~- Szögény édös uram. - Etel a Ferenc kezére
37 2| elmondtam már én.~- El, édös uram, el - szólt közbe Etel,
38 2| rétön, mög hogy hogy főzi az édös urának a vacsorát.~- Nem
39 2| pedig szólni köllött volna édös apámnak - tekingetett Ferenc
40 2| mán sömmit, hagy örüljön édös apám is a fiának.~Az igazgató
41 2| egészségesen.~- Sok ám a fújnivaló, édös apám, osztán ha magunk nem
42 2| gyerek arcán.~- Első sütésöm, édös apám. Nem segítött a bérösné.~-
43 2| Hát te mit motozol?~- Az édös anyám nagykendőjit nézném,
44 2| anyám nagykendőjit nézném, édös apám, templomba akarnánk
45 2| Hát szeretnék cserét tönni édös apámmal - mondta Ferenc,
46 2| Ferenc.~- Hát csak nézzön, édös apám - hagyta rá Ferenc.~
47 2| konyhán a két ember közt:~- Édös apám, mi szándékkal hozta
48 2| ennek, úgy tudd mög.~- Ha édös apám rögtön el nem takarítja
49 2| mingyárt mögkéröm a kezit édös apám számára. Énneköm csak
50 2| megszólalt:~- Én vagyok, édös uram.~Ferenc kiugrott az
51 2| Kinevetött máma engöm az én édös uram.~- Hogy tudod te azt? -
52 2| Hiszön ott álltam az én édös uram háta mögött.~- Éröztem
53 2| Mindönről számot ád neköm az én édös uram, csak egyrül nem.~-
54 2| szorította a fejét.~- Keresse, édös uram, keresse. Amikor őtet
55 2| mert mink egyek vagyunk, édös uram.~Ezt se akkor nem értette
56 2| mosolyogva int le Ferencnek:~- Én édös uram...~Ferencre most nagyon
57 2| gyüjjön el hozzánk, mert édös apám fölmönt a körtefára.~-
|