Kötet

 1 1|         földjén, de azért holnap mégis megmondja neki, hogy jobban
 2 1|          tudományoknak, de azért mégis ő boldogult a levéllel.
 3 1|    Kossuth atyánk képe alatt ül, mégis így lecsökkenti a negyvennyolcat.~
 4 1|       orrával túrja is a földet, mégis szolga marad egész életire?~
 5 1|            De azért a Szpiritutó mégis nagyon röndös embör. Száz
 6 1|    csudaság. Závárja sincs neki, mégis bezárja, csak az alján igazít
 7 1|        hogy volna valami köztük, mégis azt mondta, nem szeretné
 8 1|  szülének hátravan, de valakinek mégis ki kell önteni a szívét,
 9 1|         a közjót.~Lám, hát Etelt mégis ártatlanul vettük gyanúba -
10 1|   vetődött árnyékot vette észre, mégis fölugrott, és sápadtan támaszkodott
11 1|     köves koronát. De azért most mégis forgott vele a világ, és
12 1|       integetett Mátyás. - Akkor mégis nyomon beszélt az az illető,
13 1|       volna, hanem ül egyenesen, mégis komótosan. Aztán a haja
14 1|          rajta, hogy délben Etel mégis olyan forrón ette a levest,
15 1|        Árgyélus királyfi végett, mégis csak epeszti magát a szamár
16 1|          csak itthon látja, hogy mégis fordítani kellene rajta,
17 1|   hasonlítani. Nem éneklős volt, mégis a templomot juttatta eszébe.
18 1|          szemüket, és azért Etel mégis mindjárt visszajött, egy
19 1|         vízivel ihatja is, de ez mégis úri tempó, nem mifajta embernek
20 1|    vannak írva, hanem azért kend mégis be van csapva.~Mátyásnak
21 1|     mikor először berészögödtem, mégis emlékszök rá. Tödd le, Ferenc,
22 1|           meg Kossuth apánkat is mégis illik megköszönteni, ha
23 1|         vagy te ahhoz öcsém”, de mégis meggondolja, mert ő is hallott
24 1|   hallottak semmi hírt se, szüle mégis próbálgatta magában, hogy
25 2|      pihegett, olyan ijedt volt, mégis azon kezdte, hogy nem akarja
26 2|       türelmetlenség, az asszony mégis úgy ugrott, mint a szikra.~
27 2| Mátyásnak melyik a színe, de hát mégis öröm az embernek arra gondolni,
28 2|         szamarat, akiben azonban mégis van annyi okosság, hogy
29 2|        akart, ű volt a gyöngébb, mégis üvé lett utoljára a kenyér.
30 2|      volt az édösgyeröke, osztán mégis Ferenc embörölte mög előbb
31 2|          suhogója a cseppjeinek, mégis beleóvakodik tollba, bőrbe,
32 2|         hagyott színű is már, de mégis az övé az egészen fehér.
33 2|      mellé. Gondolt rá, hogy tán mégis meg kellene mutatni Etelnek,
34 2|          elfelejtette már, azért mégis olyan vesznitértnek érezte
35 2|     fiókban, ni, meg is van már, mégis érdemes az ilyent eltenni,
36 2|       malomhoz.~- Hát lesz malom mégis?~- Úgy mondja Ferenc, csak
37 2|         a fiának.~Az igazgató úr mégis megértette vele, hogy sose
38 2|        pap, se koporsó nem volt, mégis minden porcika reszketett
39 2| reszketett az emberben. De azért mégis szerette volna a végtisztességet
40 2|      vegye igénybe a gyerekeket, mégis neki fizessenek a szülők.~-
41 2|      oroszországi ismerőse, mert mégis az volna a legbiztosabb,
42 2|         akkor nem kellett tükör, mégis sokkal rendesebben volt
43 2|     avégrül, hogy milyen, de azt mégis leghamarább észreveszi az
44 2|         önmagával, hitetlenül és mégis kapkodva egy-egy talánhoz,
45 2|          a bank, de annyi haszon mégis lett a báró közbenjárásából,
46 2|          tán még ígyebben, azért mégis vállalta Márikát, hát Rókus
47 2|      magát agyon.~De azért nekem mégis ebben az öregemberben telik
48 2|     Csakhogy azért a fiatalokért mégis kár volt. Még élhettek volna.