Kötet

 1 1|      öregemberé. ‑ Mögbomlott ez csakugyan.~Szüle nem tudott belenyugodni
 2 1|      tartoztak az emberi nemnek.~Csakugyan nagyon rákaptak az asszonyok
 3 1|      összeolvasásában. Így aztán csakugyan tökéletességre is vergődött.
 4 1|          hallottad, mit mondtam?~Csakugyan Etel már harmadszor ígérte
 5 1|           Erre aztán az asszonyt csakugyan elfutja a pulykaméreg. Marokra
 6 1|    köleskásás hurkát - és télire csakugyan bevitték a trancsér-házba,
 7 1|        mondta Mátyás, Szpiritutó csakugyan nagyon rendes ember volt,
 8 1|         rossz szándék nélkül, de csakugyan fölbosszantotta, hogy a
 9 1|    szülének igaza volt, a muszka csakugyan mög van háborodva - gondolta
10 1|     egymást a sötétben, és aztán csakugyan nem volt tovább. Szpiritutó
11 1|     pedig rájöttek, hogy a szüle csakugyan jól emlékezett, mert ő maga
12 1|       hallott volna ajtónyitást.~Csakugyan onnan jött ki Etel. Kukoricáért
13 1|     akarta tartani a társalgást.~Csakugyan Etel egy kicsit a lámpa
14 1|       avatkozz az enyimbe.~Szüle csakugyan messze látott. Márikától
15 1|  Ösmerőst ugat a Bojszi.~A kutya csakugyan valami rendes embert köszönthetett.
16 1|       Etelé mint a holté.~Az eső csakugyan elállt, csillagok nézegették
17 1|         az apró pocsolyákat. Hát csakugyan ővele akarják összeboronálni
18 1| bennünket a német. A népek aztán csakugyan el is rejtették őket, úgyhogy
19 1|       itt egymagára? Erre osztán csakugyan föl is bátorkodott, a kezibe
20 1|           Odaérünk a kerítéshez, csakugyan oda van húzva a sutú. Ejnye,
21 2|          nincs fejtörése emiatt. Csakugyan ez neki a természete, és
22 2|       tudja előre.~A fehér kakas csakugyan utánaszökken a jércének.
23 2|          az ott a rabságba? Hogy csakugyan nem asszony nélkül vót?~-
24 2|  hallottad, akkor úgyis tudod.~- Csakugyan vót neki asszonya?~- Csakugyan.~-
25 2|   Csakugyan vót neki asszonya?~- Csakugyan.~- Kocsmárosné?~- Az. Nagyon
26 2|   átszolgáltatta neki a levelet. Csakugyan kemény volt és nehéz. Nem
27 2|         hold földje van.~- Az ám csakugyan, a Szpiritutó - mosolyodott
28 2|         Hernyózni kell!~Azám, ez csakugyan előbb is eszünkbe juthatott
29 2|        pedig úgyis fáj a szömöd.~Csakugyan, a gyerek bal szeme egészen
30 2|          van - mondta Mátyás, és csakugyan megijedt, mert mire a lámpát
31 2|       cihegtek föl a legények.~- Csakugyan? Mert én is úgy néztem.
32 2|         adott neki a gazdája.~És csakugyan a fordított föld rögei közül
33 2|  gondolta magában, hogy igen, ez csakugyan úrrá fajzott paraszt, csak
34 2|        vendégből, de meg neki is csakugyan menni kell az ármentesítő
35 2|      reménnyel, de az ő kedvéért csakugyan kinyújtotta messze érő kezét
36 2|     kapni a mai világban.~Ferenc csakugyan téglát hordat, de otthagyja
37 2|       arc víz fölé hajlik, abban csakugyan meg kell látni a Máriát!~-
38 2|   Végigsimogatja a kezeivel, hát csakugyan, amit ő piros babnak tartott
39 2|        meglátszik magán, Ferenc.~Csakugyan Ferenc nagyon megtelt tavasz
40 2|   némelyek még ma is, amint hogy csakugyan az is volt, ezt Ferenc mindenkinél
41 2|       mög az atrecca is.~- Azám, csakugyan, a Szpiritutó. Még ma írok
42 2|          ígéretet, és mikor Etel csakugyan eljött a harmadik éjszaka
43 2|           mi lösz még pünkösdig.~Csakugyan nem is tudta, hogy hogy
44 2|    felelni, ha megemberkedik, és csakugyan nagyon alkalmas ebállat
45 2|    eperfák alatt. Azám, az ostor csakugyan kicsúszott a hóna alól,
46 2|         már megfelel, hogy aztán csakugyan kutyafejűek-e azok a tatárok?~-