Kötet
1 1| lábdobogás szaladt a fészer felé.~- Mögállj, hé, mögállj,
2 1| fölcsattanva rántja maga felé a kislányt.~- Te béka, te!
3 1| úgyse látja, háttal van felé.~- Apád vére vagy - mosolyog
4 1| maga pedig elkerül Ferencék felé. Mátyás ugyan nem kíváncsi
5 1| is megrázta ujjait az ágy felé. Igaz, hogy a víz nem ért
6 1| és lépett egyet az ember felé.~- Hát megjött? - kérdezte
7 1| útnak indítják a hazája felé.~- Nézzük no, bírjuk-e? -
8 1| a hóba. Úgy kaparta maga felé, mint üregásó kutya a földet.~-
9 1| megindult a temető kapuja felé. Egy-két lépést tett, mikor
10 1| Etel egy kicsit a lámpa felé fordította a képét.~- Mindég
11 1| arccal az északi ablak felé. - Kiszáradt a szám, borzasztó
12 1| tárogatta a karját Etel felé.~Ferenc aztán nem is vesztegetett
13 1| hogy az idén nem a földek felé, legalább eddig, hanem a
14 1| a tóparton haladt a kör felé, és nyugtalankodva nézegette
15 1| szántásokon megindult a kör felé.~A husáng a kutyák ellen
16 1| tanyából, elbódorgott a tó felé, nézgelődött jobbra-balra
17 1| löhetett úgy tizenegy óra felé, mert éppen beszolgált a
18 1| kamraablakon, amelyik öregapámék felé néz, nincsen.~Látják, ilyen
19 2| iderázta az öklét, a kocsma felé. Hát ő, a boltosné azt tartja
20 2| háromszor föl nem emelöd a nap felé, és azt nem mondod: Napkirály
21 2| háromszor fölemelte a fiát a nap felé, a csillagvirágok és zümmögő
22 2| fizethettem.~Szüle a derékalj felé nyújtogatta a kezét, de
23 2| Emelgette a fejét a kép felé. Etel odaértette a szájához.~-
24 2| forgolódását. Rendesen csak hajnal felé aludt el, akkor meg Ferenc
25 2| szemétdomb mellett halad a szőlő felé, szájában a pipával, vállán
26 2| egyszer, már úgy a vége felé, hóolvadásos, napos napon.
27 2| Ferenc a Mátyás tanyája felé.~- Márhogy a Rókus édes
28 2| erős fa meg, azokkal az ég felé nyúló karokkal, ahol most
29 2| erre kell menni, jobb kéz felé. Bebotorkál a szobába, itt
30 2| két karjával, néz a ház felé is, s ijedt szemével nem
31 2| neki a magáét. Ez már éjfél felé volt, helyibe ment az újságírnok,
32 2| is. Mert mikor nyár vége felé rányitott Ferenc egy kosár
33 2| napáldozatnak tartotta, a világosság felé.~- Az én hajam - jelentkezett
34 2| asszony képe, és alkonyat felé, mikor tudta, hogy a szedőasszonyok
35 2| látott szemöldökeit Ferenc felé, hogy szóljon már ő is,
36 2| elkanyarodik a harangláb felé, mert eszébe jutott, hogy
|