Kötet

 501 1|                 volna világosan felfogni, hogy mennyi az az ezer esztendő,
 502 1|               kancatejen. De az bizonyos, hogy amióta Ferenc az eszét tudta,
 503 1|                    se követ, se vármegye, hogy no, emberek, tik is érjetek
 504 1|              minden tavaszon rettegnetek, hogy megesz benneteket házastól,
 505 1|               könnyű és vidám könyvecske, hogy mindig fölül marad, mint
 506 1|                van ez így, de azt érezte, hogy ennek nem szabad volna így
 507 1|                 Ferenc tehetett, az volt, hogy az árvatölgyrül lemetszett
 508 1|              mezsgyéken, a vakdűlőkön, és hogy rövidítse az utat, a friss
 509 1|             kutyák úgy vannak teremtődve, hogy olykor okosabbak, mint a
 510 1|                   a gazdáik. Az bizonyos, hogy ők nemcsak a halált érzik
 511 1|                   bádogellenzős lámpával, hogy világítótornyokul szolgáljanak
 512 1|                 Mátyásnak volt rá gondja, hogy Ferenc őmellette üljön,
 513 1|             fejével. Dévánkoznak is vele, hogy nagyon huncut malomban szállhatott
 514 1|                     Aki pedig nem akarja, hogy megőszüljön a feje, az vágja
 515 1|            háborúról nemigen. Legföljebb, hogy kinek veszett oda vagy kinek
 516 1|                   karját vagy a lábát, és hogy ki hány lövést hozott a
 517 1|                   ember azzal dicsekszik, hogy az ő fia egy vaskályhát
 518 1|            megsebesült se, mert gondolta, hogy az anyja majd örül neki.
 519 1|                   fiát, a kőműveslegényt, hogy most az parancsol a városházán.
 520 1|                kitalálások. De elhiggyék, hogy igaz, ő saját szemivel látta,
 521 1|            népeknek, és kihirdette nekik, hogy ezután ők lesznek az urak.~-
 522 1|                 mégse akar beleegyesülni, hogy ezután a kőművesek szedjék
 523 1|                   látta ő Oroszországban, hogy hogy kell. A harmadik szomszédja,
 524 1|              látta ő Oroszországban, hogy hogy kell. A harmadik szomszédja,
 525 1|                  öreg gazda azt kiabálja, hogy akkor inkább a rekvirálókat,
 526 1|                 még sose próbálta Mátyás, hogy ő adja meg a hangot, hát
 527 1|          Haragjában még azt is elfelejti, hogy mért jár ő mindég ennek
 528 1|             pillanatra. Már a száján van, hogy azt mondja Ferencnek, „hatökör
 529 1|               mert ő is hallott már róla, hogy Ferenc gépet vett, és lehet,
 530 1|              Ferenc gépet vett, és lehet, hogy kivakaródzik még a szegénysorbul.
 531 1|                amikor a többiek odaértek, hogy „ha még egyszer azt üzeni”,
 532 1|                  azt üzenné ám kentöknek, hogy osszunk földet!~Nem mondta
 533 1|                  csattant rá az asztalra, hogy meghasadt a vége. A Ferenc
 534 1|                   annyi tisztesség benne, hogy meztelen kezű embernek nem
 535 1|                olyan bolondot nem csinál, hogy nekimenjen a töltésnek,
 536 1|         tüskebajuszú most nem azt mondta, hogy „csakis”, hanem azt, hogy
 537 1|                 hogy „csakis”, hanem azt, hogy nem úgy van az. Ő már nem
 538 1|                  azért aztán ő a felelős, hogy mit parancsol.~- Röggel
 539 1|                öreg lába bírta. De aztán, hogy elveszett szeme elől, hazakanyarodott
 540 1|                 végig elkáromkodta nekik, hogy a Ferenc fejében nyilván
 541 1|                  kicsit. Arra ébredt föl, hogy pörköli a nap az arcát,
 542 1|                   azt hallotta Mátyástól, hogy Ferenc nem kap többet két-három
 543 1|                   fogja több szomszéddal, hogy Ferenc részeg volt, azt
 544 1|                  se tudta, mit csinál.~De hogy másnap nem hallottak semmi
 545 1|                mégis próbálgatta magában, hogy össze tudná-e még szedni
 546 1|                   is üzent az ispánjának, hogy vágassa át a töltést, ne
 547 1|        szivarozhatnékja. Megengedte neki, hogy akármikor lőhet őzet az
 548 1|           erdeiben, de Ferenc azt mondta, hogy nem él őzhússal. Nem akarna-e
 549 1|               kapott még a múlt hetekben, hogy vegye át a vitézségi érmeit.~
 550 1|               volt bennük annyi emberség, hogy Péterkét magukhoz vették.
 551 1|                azzal békítgette Péterkét, hogy az édesapja majd hoz ám
 552 1|                Márika ellenben kieszelte, hogy azt nyakba lehet akasztani
 553 1|                 úgy örült a szabadságnak, hogy figyelembe se vette a csacsogást,
 554 1|                    És Mátyás is hallotta, hogy angyal szólt ki a gyerekből,
 555 1|                kenyérre se kellett várni, hogy Márikának jussa legyen Ferencet
 556 1|           Ferencet édesapjának szólítani.~Hogy miképpen került össze Ferenc
 557 1|                szorítkozott, az is lehet, hogy vékony folyású és akadozó
 558 1|                  azt nem löhetne mondani, hogy itten mifelénk valami különösebb
 559 1|     bekvártélyozva, az lött vóna a dóguk, hogy a szervöket vigyázzák a
 560 1|                 hát az oly szépen danolt, hogy olyat még a vásárban is
 561 1|             Különösen mikor azt énekölte, hogy „Körösztényök, sírjatok”,
 562 1|                 hallják. Mondtam is neki, hogy ha mán a suszterségbül nem
 563 1|                 felelgetött -, möghiggye, hogy elmöntem vóna én akárminek,
 564 1|               aztán, mi lött vele, löhet, hogy ez is lajtorján mönt a sírba,
 565 1|          odavittünk hozzá.~Ölég az hozzá, hogy mink csak kidűlőztünk a
 566 1|                   motoszkált énbennem az, hogy nem jól van ez így, miránk
 567 1|                  mindönki azzal fizetött, hogy másforma nincs neki. Magam
 568 1|               ablakon, eccör csak hallom, hogy verik az ajtót, a pitvarajtót.
 569 1|              mondok, kezdök tapogatódzni, hogy neki ne ütődjek valaminek,
 570 1|                 hát eccör csak hallom ám, hogy mögint verik az ajtót. Verik
 571 1|                    csak azt vöszöm észre, hogy nagyon töri a derekam valami.
 572 1|    möglepetésömben? Onnan hallgatom oszt, hogy mögint nevetgéröznek mán.
 573 1|                   a többi. Aztat danolja, hogy „kis ablakát mögveröm”,
 574 1|                   erősen, hát nem hallod, hogy piff-paff, dirr-durr? Nyargalj,
 575 1|                 borzasztó fél, hallom is, hogy vacog a foga, hull a puskagolyó
 576 1|           Mögharagudtam osztán kögyetlen, hogy hogy hagyhatnám én itt ilyenkor
 577 1|      Mögharagudtam osztán kögyetlen, hogy hogy hagyhatnám én itt ilyenkor
 578 1|              darabig, de mikor hallottam, hogy röcsög mán az ajtó, eccörre
 579 1|                 lösz veled? Gondoltam én, hogy rájuk kiáltok, hagyják abba
 580 1|               aztán csak fölértem ésszel, hogy nem jó lösz az, mert majd
 581 1|                 rozs, össze is rözzentem, hogy úgy magamba vótam szállva,
 582 1|                   oszt kitött az ablakon, hogy szóljak öregapámnak.~- Melyik
 583 1|               beszólhattam volna Etelnek, hogy ne féljön, mert ébren vagyunk.~-
 584 1|                 No, mondok, ez eccör kár, hogy olyan nagy derék asszony.
 585 1|                  csak akkor vöszöm észre, hogy egy ingbe van az istenadta.
 586 1|                 kiugrottam, oszt éröztem, hogy neköm is ugyancsak szűrik
 587 1|                  verni bennünköt. Még jó, hogy a vázat mögláttam, a madárijesztőt
 588 1|                    édös apámhoz”, mármint hogy Ferenchöz, mert akkoriban
 589 1|                 mondta. Ebbül is kitűnik, hogy ki van ruházkodva ész dolgában,
 590 1|                  én édösszülém vót ilyen, hogy egyik szavam a másikba ne
 591 1|               annak az vót a szavajárása, hogy aki tízig nem ártatlan,
 592 1|                  hun is hagytam el? Igön, hogy mönjünk Ferencékhöz. Hogyne
 593 1|                  ugyan úgy köll mondanom, hogy mind a hárman, mert a Bojszi
 594 1|            köllött neki alkalmazni magát, hogy möhessön vele, hát ű mán
 595 1|          összetett kezivel mög a fejivel, hogy imádkozik, hiszön hallhatom,
 596 1|                  se, inkább fölkérdöztem, hogy hát mit végzött, mire mönt,
 597 1|                   a felesége nem engedte, hogy ne ártsa bele magát a más
 598 1|               mint a régi öregök tartják, hogy csepűn csomót, tojásba szőrt,
 599 1|               irányba szaladt, aztán oszt hogy mindenütt kikopott, Ferencnél
 600 1|                   muszka olyanra csinált, hogy nem löhet kinyitni.~- De
 601 1|                oda van húzva az ajtó elé, hogy be ne löhessön taszítani,
 602 1|                 van ő ijedve még most is, hogy az eszibe se jutott neki.
 603 1|                 Ferenc mögrázza az ujját, hogy ne kiabáljak, aztán int
 604 1|           kiabáljak, aztán int a fejivel, hogy kerüljünk az ajtóra, osztán
 605 1|                   rég - azt mondja.~- Hát hogy szabadult mög?~- Hát úgy,
 606 1|                 szabadult mög?~- Hát úgy, hogy elővette a lúgos fazekat,
 607 1|                  de ögyéb kár nincs, mint hogy az ajtó meghasadozott, mög
 608 1|                   ajtó meghasadozott, mög hogy a lúgos fazék cserepekben
 609 1|             biztatás, olyan örömbe vótam, hogy így ránk tekintött az a
 610 1|                úgy mondja ki az ítéletet, hogy „ez így igaz, kiki beleharapott
 611 1|                almába harapottakat azzal, hogy „ha tej nem volna, nem önnénk
 612 1|                valamit, akkor azt mondja, hogy „holtig embör az embör”.~~
 613 2|          kapitánysági anyakönyvvezető is, hogy a holttá nyilvánítási eljárás
 614 2|                  Márpedig az olyan folyó, hogy hol előrefolyik, hol vissza,
 615 2|               különösen úgy állt a dolog, hogy aki életben ki tudott várni
 616 2|                 ki lehetett nyilvánítani, hogy ritka szerencsés ember.
 617 2|                amire az egyik azt mondta, hogy emígy, arra a másik azt
 618 2|                  arra a másik azt mondta, hogy amúgy, sose tudhatta az
 619 2|                   sose tudhatta az ember, hogy áll az idő.~- Csak abban
 620 2|                    akárminek hívják űket, hogy a pénzre mind azt mondják,
 621 2|            bélyegköltségeket. Tudni való, hogy Rókus meghalt, mert ha élne,
 622 2|                meg Ferenc az élő tanú rá, hogy Rókust már magához szólította
 623 2|                   meg volt róla győződve, hogy ez az egész kitalálás csak
 624 2|                   magyarázta neki Ferenc, hogy mire kell az a holttá-nyilvánítás,
 625 2|                   is, azt se lehet tudni, hogy hol?~A sok bélyegtelen hamar
 626 2|                embörért. Isten röndölése, hogy ritkuljon az embör, mert
 627 2|                    Úgy kezdődött a dolog, hogy a szövetkezeti boltosné
 628 2|               boltokban azt mondták neki, hogy menjen a sópajtába, eztán
 629 2|            utasították el a sótiszt urak, hogy üres a pajta, új sót nem
 630 2|                  is, addig lótott-futott, hogy kapott sót mind a két helyrül.
 631 2|                    az volt az első dolga, hogy átszaladt a kocsmárosnéhoz.~-
 632 2|              fejét csóválta. Mért van az, hogy a városi embereknek olyan
 633 2|                    és nézték az ablakból, hogy a tanítókisasszony ágyát
 634 2|                  a tanítókisasszony ágyát hogy rakták a kocsira. A jövő
 635 2|               ráordított a kocsmárosnéra, hogy ne becsmérelje a magyarokat,
 636 2|                   nem tehetett mást, mint hogy három pohárra való gabonapálinkát
 637 2|                 szegény özvegyasszonytól, hogy ő károsodjon.~Délután átszaladt
 638 2|                  volt, mégis azon kezdte, hogy nem akarja megijeszteni
 639 2|                  de nem vett, azt mondta, hogy a rövid szivar csak a parasztnak
 640 2|                mint ő, meg azt is mondta, hogy még a héten zsidóvért iszik,
 641 2|                boltosné azt tartja ugyan, hogy amelyik kutya nagyon ugat,
 642 2|                   felokosítja a zsidónét, hogy ez a divat már elmúlt, ne
 643 2|                  nagy ipar-asszonynál. De hogy ez komenista lett volna?
 644 2|          kitisztázta magát. Már annyibul, hogy ő nem a csendőröket mondta
 645 2|                 hanem azt, aki kitanálta, hogy a zsidóné komenista, és
 646 2|           hallotta soha az illetőnek. Hát hogy lehet az? Az illető jeles
 647 2|                  se hallottam mostanában, hogy métöly esett volna a jószágjába.~
 648 2|                  és azt mondta a bírónak, hogy ez az ember vagy részeg,
 649 2|             emberrel is tudja tanúsítani, hogy a körben ez az úr éltette
 650 2|                   dölyfössége. Úgy látja, hogy ez a jó ember összetéveszti
 651 2|                   hiszen a bíró úr tudja, hogy ő kicsoda-micsoda, ő mindent
 652 2|               most is azt tartotta ugyan, hogy az esernyőcsináló akasztófáravaló,
 653 2|             kezébe adták volna a kötelet, hogy „itt van, húzzad!”, akkor
 654 2|                  Mátyás azt mondta volna, hogy „húzza a görcs”. Nem, igazán
 655 2|               sopánkodott is, milyen kár, hogy régebben disznónak prédálták
 656 2|                   s annyit kiárul belüle, hogy régi világban tehenet lehetett
 657 2|               fordította a barackot, mint hogy ne annyit kérjen érte, amennyit
 658 2|                kalapos nagysága rátámadt, hogy hogy van lelke annyit kérni
 659 2|                   nagysága rátámadt, hogy hogy van lelke annyit kérni egy
 660 2|               fárul.~El is mondta otthon, hogy hogy járt a városi nagyságával,
 661 2|                 El is mondta otthon, hogy hogy járt a városi nagyságával,
 662 2|                  is, mert látszott rajta, hogy hiába van kalapja, ritkán
 663 2|                  is.~Csak azt nem tudták, hogy mit csináljanak a pénzzel.
 664 2|                  pénzzel. Mátyás belátta, hogy Ferencnek igaza van, a takarékban
 665 2|                   s azt mondta Mátyásnak, hogy megpróbálja a nemesített
 666 2|                holddal, akkor ő is rájön, hogy járt utat a járatlanért
 667 2|                megelégedve Mátyás.~- Kár, hogy a fődet nem löhet nyújtani,
 668 2|                   komolyan válaszolta rá, hogy éppen ő is azt akarja, csak
 669 2|               ámbár én is Rózával tartok, hogy ha mán ű is uradzik, a lopótök
 670 2|             Mátyás gúnyosan kérdezte meg, hogy zongorát nem szándékozik
 671 2|                Mátyás bácsi. Mondta Etel, hogy kend is zsebórát akar vönni,
 672 2|            Legföljebb azt lehetett volna, hogy nem is ő akarja az órát,
 673 2|                   szüle, mert azt mondja, hogy már mindenkinek van zsebórája
 674 2|              magát a komaasszonyai előtt, hogy az ő urának még most sincs.
 675 2|                  azt szólta volna Ferenc, hogy lám, neki van igaza, mindenki
 676 2|             Ferencet. Hallotta-e már azt, hogy most valami új módit találtak
 677 2|                   hallottam a borbélynál, hogy te is kosztoltatod, abbul
 678 2|               neköm szólni?~- Nem tudtam, hogy kend is haladni akar. No,
 679 2|             Mátyásnak kiszaladt a száján, hogy mégse jó a nagy haladás,
 680 2|                 volna, s annyira odavolt, hogy még Ferencnek kellett vigasztalni.
 681 2|                 azonban nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze Etelt, nem
 682 2|                   legnagyobb szomorúsága, hogy Ferenc nem vegyítette össze
 683 2|            pénzével? Az annak a törvénye, hogy ami az emberé, az az emberé,
 684 2|               szeme, ha a világ megtudná, hogy őneki úgy számot ád az ura,
 685 2|                   az Isten. De hát tudod, hogy ahhoz a halotti bizonylat
 686 2|                köll.~Etelnek jobban fájt, hogy Ferenc ilyen vasfejű, mint
 687 2|                   ilyen vasfejű, mint az, hogy még mindig nem hites felesége,
 688 2|           erkölcsű. Hanem Etel azt várta, hogy ha meghitelnek, akkor talán
 689 2|                 is ütött, néha akkorákat, hogy elkáromkodta magát, és más
 690 2|            Ferencet szereti, azóta tudja, hogy Rókust nem szerette, és
 691 2|                jut neki eszibe annyiszor, hogy hogy bomlott őérte az első
 692 2|               neki eszibe annyiszor, hogy hogy bomlott őérte az első ura.
 693 2|                akkorákat szorított rajta, hogy néha eljajdította magát.
 694 2|                   is kedves szokása volt, hogy megszorította a nyakát,
 695 2|                   és úgy mondogatta neki, hogy „jaj, de szép vagy, öszöm
 696 2|                   öszöm a szádat” - igaz, hogy olyankor mindig volt benne
 697 2|                  és még sose mondta neki, hogy szép. Egyszer ő kérdezte
 698 2|                akkor is csak rábólintott, hogy „nagyon jól áll neköd az
 699 2|                  neköd az a piros kű, jó, hogy nem a kéket vöttem mög,
 700 2|        ösztökélnöd köllene azt az embört, hogy járjon utána annak az írásnak.
 701 2|                  tisztelendő úr is tudja, hogy az ő szívük olyan tiszta,
 702 2|                 Etelhez. Messziről látta, hogy a barkás ablakban gyertya
 703 2|            egészen kivágódott az eszéből, hogy ez a szokás. Akinek a sírjához
 704 2|                  sürgős idézés jött neki, hogy még álmából is fel kell
 705 2|                ijedt meg, mikor kiderült, hogy milyen szöges kerítésnek
 706 2|             mindenki leteszi rá az esküt, hogy részeg volt. Még a hatökrű
 707 2|                 Nem olyan világ van most, hogy egy tisztességes gazdaembert
 708 2|                beszélni. Ő már beismerte, hogy igenis ő vágta át a gátat,
 709 2|                  Ha Ferenc megígéri neki, hogy az ő embere lesz, és gazdatársainál
 710 2|                 ügyet. Ferenc azt mondta, hogy ha a báró őmellé áll, és
 711 2|                   ki is vette a zsebéből, hogy valami baj ne érje azt is,
 712 2|                megint behívnák katonának, hogy mint ágyú hirdesse a jó
 713 2|                  ez így van, akár tudjuk, hogy miért van így, akár nem
 714 2|         csillognak, mintha eszükbe jutna, hogy ők magas hegyek voltak valamikor,
 715 2|                  akkor az nekik a dolguk, hogy csikorogtassák a kocsikerekeket.
 716 2|                    mert nem félnek attól, hogy fütyörésző ostoros fiúk
 717 2|                szarkáknak és gébicseknek, hogy tessék, most nézzetek meg
 718 2|                 és mondjátok meg lélekre, hogy nem jobb ringatódzás esik-e
 719 2|                  vannak öltözve, s lehet, hogy ünnepi érzések töltik el
 720 2|                 legyek úgy vasárnapoznak, hogy hegyesebbre köszörülik a
 721 2|               mintha azt szeretnék tudni, hogy mi van azok mögött.~Ezt
 722 2|                 talán enyhíti az a tudat, hogy az ő nyakát már nem fogja
 723 2|                  mosolyog, és azt feleli, hogy nem álmodott ő semmit az
 724 2|                   és lesi a fél szemével, hogy a fehér kakas utánaszáll-e.
 725 2|                 ezt megkérdezi Ferenctől, hogy utánamenne-e neki a kútba?
 726 2|             pulykafiók. Mondta is Ferenc, hogy jövő ilyenkorra majd nem
 727 2|               különbet. El is magyarázza, hogy milyennek gondolja, azt
 728 2|          kigazdult a malomból, és rájött, hogy őneki tüdőlötyögése van,
 729 2|                 Ferenc azt vetette ellen, hogy a népek oda szoknak, ahol
 730 2|                  kapnak, és ő megmutatja, hogy az ő malma egy esztendőben
 731 2|              Mátyás csavargatta a nyakát, hogy Ferencnek nagyon nyughatatlan
 732 2|                 amire Ferenc azt felelte, hogy nagyon kell annak sietni,
 733 2|             maradva. Mátyás azt kérdezte, hogy mitől vagyunk elmaradva.
 734 2|                    Ferenc azt vágta neki, hogy éppen az a baj, minek egyen
 735 2|                  Mátyás ezen fölfortyant, hogy mit hányja-veti magát Ferenc,
 736 2|                   fel, nem pástétomon, és hogy meg nem foghatja; hol szedte
 737 2|                 tempókat. Hiszen látja ő, hogy mások is megfordultak a
 738 2|                 üsttel bánik, lehetetlen, hogy be ne kormozódjék, de azért
 739 2|                   voltak, ő is azon volt, hogy a körben Ferencet tegyék
 740 2|                   azt nem hagyta helyben, hogy Ferenc, mint köri elnök,
 741 2|                 egyre azért szutyongatta, hogy csináltassák meg az iskolát,
 742 2|               magát, ha rákénytelenedett, hogy a markába vegye a tollat.
 743 2|              tollat. Mátyás ki is mondta, hogy Ferenc sokkal jobban tette
 744 2|                 és megmondta volna nekik, hogy istentelenül húzza a fakó
 745 2|                   azzal torkolta le őket, hogy a fakónak muszáj húzni,
 746 2|                  Etel csak annyit tudott, hogy a világon senkinek sincs
 747 2|                nagy szemöldököket viselt, hogy a mostani fúróval ültetett
 748 2|                  és azt se lehet mondani, hogy a bársonnyal vetekedett
 749 2|           üdvösségét adta volna oda, mint hogy ne ő dörgölje be vasárnaponként
 750 2|             Ferenc először csak nevetett, hogy nem Péterke ő, s ha hat
 751 2|                  Nem így értöm, no. Hanem hogy asszonykéz mikor bujkált
 752 2|               szemmel vizsgálódik. Lehet, hogy a választékon töpreng, amely
 753 2|                akar jól sikerülni, lehet, hogy nem azon. Megint elölről
 754 2|            elgondolkozik. Igen, volt úgy, hogy asszony fésülte Rókust.~
 755 2|               énnéköm sose beszélt. Igaz, hogy én se kérdöztem. Most úgy
 756 2|                    magam se tudom, mirül. Hogy hogy is vót az ott a rabságba?
 757 2|               magam se tudom, mirül. Hogy hogy is vót az ott a rabságba?
 758 2|                 is vót az ott a rabságba? Hogy csakugyan nem asszony nélkül
 759 2|                Ferenc nevet. Érzik rajta, hogy szívéből.~- A nehézségnek.
 760 2|               Osztán az a Rókus, szögény, hogy bojtorjánkodott úgy bele?~-
 761 2|              nyavalya se egyforma. Löhet, hogy Rókus is szívelte.~- Ölelgette? -
 762 2|            nézelődni, embert látni, kinek hogy kívánta a gusztusa. Ha egyébért
 763 2|                   alá a fát, arra gondol, hogy így szeretné apróra vágni
 764 2|                  forró kását. Bánja is ő, hogy mit csinált az a szegény
 765 2|                  szerette volna megtudni, hogy Ferenc hogy s mint volt
 766 2|               volna megtudni, hogy Ferenc hogy s mint volt az asszonyokkal.
 767 2|                   asszonyokkal. De tudja, hogy soha-soha nem meri megkérdezni
 768 2|               megkérdezni tőle, mert fél, hogy Ferenc megmondaná. Hiszen
 769 2|                   abban is olyan különös, hogy sohase hazudik, és ha Ferenc
 770 2|                   és ha Ferenc kivallaná, hogy ő is csakolyan, mint a többi
 771 2|             vágott a kisbaltával, még jó, hogy csak éppen érte az ujját,
 772 2|                 köll, hát észre se vette, hogy én még ingvállban vagyok!~
 773 2|        bogárfeketét, és alig bír magával, hogy rá ne kiáltson boldogan
 774 2|                   Te, te!” De Etel tudja, hogy soha az életben nem fogja
 775 2|              napragyogásban. Etel boldog, hogy Ferenc fogja a kezét, és
 776 2|              levágatná a fél karját, mint hogy azt mondaná neki, hogy ne
 777 2|               mint hogy azt mondaná neki, hogy ne morzsolgassa a megvágott
 778 2|              mikor bevonult katonának. De hogy aztán vissza nem jött, az
 779 2|                   alkalmasak voltak arra, hogy Péterke Márika kalauzolásával
 780 2|               küldeménnyel volt terhelve, hogy elhaladtában a Mátyásék
 781 2|       törekvéseiben, nyilván úgy találta, hogy jót tesz neki a mész, bár
 782 2|                  kisasszony a postán. Mög hogy vigyázzak rá, mint a két
 783 2|                Szüle olyan izgatott lett, hogy most már egészen kifelejtette
 784 2|               Jézust, és ő is azt mondja, hogy még ilyen szépet sose látott.~
 785 2|                 De hát a vak is láthatja, hogy arany. Meg az a piros kő,
 786 2|              szüle, ameddig karral győzi, hogy jobban láthassa.~A posta
 787 2|             szürke fejével.~- Ó, Istenöm, hogy ezt is mögérhettem, ilyent
 788 2|                 is beszélték a csöndérek, hogy a városba is ritkaság ilyet
 789 2|                 Róza néném! Tudom én azt, hogy Etelre úgy löhet nézni,
 790 2|               bevágta maga után az ajtót, hogy a posta egyszerre elfelejtette
 791 2|             legurult egy lábon a dombrul, hogy kettőn se lehetett volna
 792 2|             elméjű, akkor tudhatta volna, hogy könnyebb a ló farkát fölfelé
 793 2|                valami elvetemedett lélek, hogy Etel lopós, vagy hogy kiásta
 794 2|              lélek, hogy Etel lopós, vagy hogy kiásta valakinek a tanyáját,
 795 2|                  kimondja a lelkin valót. Hogy ő nem akarja nyelvére venni
 796 2|                 olyan betegség ez az egy, hogy ebbül elébb-utóbb mindönki
 797 2|                    és megfogadta magában, hogy inkább a nyelvit elharapja,
 798 2|                   nyelvit elharapja, mint hogy ennek a vénembernek még
 799 2|           bazsalikomot, de ő fogadni mer, hogy megéri, mikor kiöntik egymást
 800 2|              pohárból.~Mikor aztán látta, hogy hiába vár, megint csak újra
 801 2|                 Vette-e már észre Mátyás, hogy mindig Etel tapodja a Ferenc
 802 2|          bugyborék. Hiszen szokás-mondás, hogy tűz az asszony ideig, huszonnégy
 803 2|                   meg is mondaná Etelnek, hogy nem való már őhozzá az a
 804 2|                  az a nagy vér, de tudja, hogy akkor olyan lesz, mint a
 805 2|                    mert Etel is olyan ám, hogy angyal ül a szemöldökén,
 806 2|                  Ferencnek mint embernek, hogy malmon meg új asszonyon
 807 2|    negyven-egynehány esztendővel ezelőtt, hogy mög nem reguláztam a nyelvödet.~
 808 2|              Később arra is rájött szüle, hogy Ferenc se olyan színbársony
 809 2|          amilyennek kezdetben látszott, s hogy ha Etel nem sietett volna
 810 2|                 aki úgy meg van öregedve, hogy apja is lehetne neki. Nem
 811 2|                 neki. Nem is lehet tudni, hogy mire tartja magát olyan
 812 2|                szögön, s az a csodálatos, hogy az a szeleburdi Etel a lelkit
 813 2|             hólyagba rekesztené a szelet, hogy meg ne fújja a köhögős urát.
 814 2|             kérdözted te azt mög éntőlem, hogy a rántott csirkét szeretöm-e
 815 2|                  Így aztán szegény szüle, hogy Mátyásban se talált megértő
 816 2|                    s magában is csak úgy, hogy a fiatalok észre ne vegyenek
 817 2|                 mert azt el kell ismerni, hogy Ferenc mindig megadta a
 818 2|                nem sütött rétest anélkül, hogy egy tányérravalóval szüléhez
 819 2|             próbálgatta volna öreg fején, hogy Mátyásnak melyik a színe,
 820 2|                   embernek arra gondolni, hogy mi mindent találnak halála
 821 2|                 majd pénzt adni.~Most is, hogy napszálltakor átszaladt
 822 2|        levendula-bokor mellé, mert tudta, hogy annak a levelét nagyon szereti
 823 2|               Etel meg azt kérdezte tőle, hogy tarhót eszik-e, vagy tojást
 824 2|                  Mátyásnak jutott eszébe, hogy ki küldhette.~- Hát a Szpiritutó,
 825 2|                    Mögüzenték a postárul, hogy úgy vigyázzatok rá, mint
 826 2|             taplót a szavasabb gazdákkal, hogy most már reménykedett benne,
 827 2|               ember azt következtethetné, hogy az Isten két teremtése közül
 828 2|           tanácshoz, ráadja az ijesztést, hogy megeszik a hernyók a szilvafákat,
 829 2|                  könyvet, azt úgy hívják, hogy mezőrendőri kihágási törvény,
 830 2|                csak azért teszi maga elé, hogy arra verje a pipájából a
 831 2|              mikor már fölakasztották, de hogy ilyen se ura, se gazdája
 832 2|                   Mátyás erről tudta meg, hogy rend lesz már megint, a
 833 2|                    azt nem lehet mondani, hogy haragudott volna.~- Barátom,
 834 2|                  nevetnek az apró szemek, hogy azt a mezőbíró se állhatja
 835 2|              nincs hernyó.~- Éppen azért, hogy ne is lögyön. Azért hernyózok.~-
 836 2|        csemegeszilvát.~Mátyás észrevette, hogy Etel is a kocsin van, meg
 837 2|             szólította a nevén, csak úgy, hogy „kisgyerök”.~Etel kihúzott
 838 2|                  házba -, és ígérte neki, hogy agyonvágja, ha szülének
 839 2|                   már tegnap is látszott, hogy az egyik fiának egy kis
 840 2|                  arra is lehet számítani, hogy egyszer öregapó is csak
 841 2|                  köze, de arra elég lesz, hogy a Péterke szemének semmi
 842 2|                  mégis van annyi okosság, hogy természeti ellenkezést érezzen
 843 2|                nézte, aztán kijelentette, hogy ha akarja, ő is bekötheti
 844 2|          reménykedést azzal tette csúffá, hogy igen, de az nem a szüle
 845 2|           alázkodni és megkérni Péterkét, hogy most már az ő szemét kössék
 846 2|                   szülének eszébe jutott, hogy az ő kenyerükből is van
 847 2|                kell enni valakinek. Igaz, hogy az barna és száraz, de a
 848 2|          parancsolta volna a gyerekeknek, hogy menjenek a tóra, mert ott
 849 2|                   akkor egészen bizonyos, hogy fölmásztak volna a tetőre.
 850 2|               reggel az anyjától hallott, hogy ő most új búzából új kenyeret
 851 2|                 jár az az ősi szertartás, hogy ilyenkor az ember a hasára
 852 2|                  a szája, mikor meglátta, hogy Márika mit játszik. Ő is
 853 2|                    Márika!~- Mondtam mán, hogy nem adok. A pap se prédikál
 854 2|            Elfogad minden feltételt, csak hogy ő is játszhasson hideglelést.
 855 2|                   tócsában. Akkorka csak, hogy egy felnőtt ember átugraná.
 856 2|              szőlők közé, az öregapjához, hogy jöjjön hamar, Péterke beleesett
 857 2|               hang irányába, visszanézve, hogy hisz-e neki Ferenc és követi-e.
 858 2|                 lépked utána, alig várja, hogy elmondhassa Mátyásnak a
 859 2|           igazgatóságba, most már biztos, hogy leszámolnak a tóval.~A kukorica
 860 2|                 széliből meglátja Ferenc, hogy Mátyás térden állva hajladozik
 861 2|                Ferenc, rúg rajta akkorát, hogy a puli hármat hemperedik,
 862 2|                    lihegő piros nyelvvel, hogy ugyan, te ember, legyen
 863 2|              szüle is simogatja a vállát, hogy „no, fiam, no, ha ez volt
 864 2|                némi megnyugvással hallja, hogy az Isten rendelése felelős,
 865 2|                   kaparászó keze mutatja, hogy él.~Mátyás megtörli a szemét,
 866 2|                 belüle! Mánis mögmutatta, hogy ő a hatalmasabb.~- Hol hatalmasabb? -
 867 2|                  utoljára a kenyér. Nézd; hogy markolja még most is!~Ferenc
 868 2|                 kezeivel.~Észre se vette, hogy szüle elment, szüle visszajött,
 869 2|                 az már így szokott lenni, hogy régi pénzre, öregasszonyra
 870 2|                 azért köll jobban tudnod, hogy a gyerököt nem köll siratni,
 871 2|                  bűnül ne vegye szülének, hogy ilyent gondol - holta napjáig
 872 2|              szüle már el is mosolyodik - hogy a kisgyerök, mint a pohár.
 873 2|             helyötte. Mög úgy is mondják, hogy a kis halottat csak az ágy
 874 2|                   szüle mondta is eleget, hogy Isten ellen való vétek ilyen
 875 2|            sületlen maradt kenyér - igaz, hogy aztán meg széttergyedt,
 876 2|            pólyázza a kis vörös herkányt. Hogy mi Isten teremtése a vörös
 877 2|               arra nem lehet azt mondani, hogy „szép a baba, szép, szép
 878 2|                világért se mondaná szüle, hogy neki ez a meggyőződése,
 879 2|                ilyen. Etelnek azt mondja, hogy nagyon szívibül hasadhatott
 880 2|                övé; Ferencnek azt mondja, hogy mintha csak a száján köpte
 881 2|                  főgazda a környékben; és hogy szülének is mondjon valami
 882 2|               találta ki a kereplő szájú, hogy a kicsinek egészen olyan
 883 2|                   Valami csudálatos volt, hogy Ferenc, aki azelőtt se tett
 884 2|                    akiket nem úgy hívnak, hogy Pista meg Jóska, hanem úgy,
 885 2|               Pista meg Jóska, hanem úgy, hogy Cseng meg Csing, azazhogy
 886 2|                   Etel nagyon örült neki, hogy Ferenc így kibocsátott a
 887 2|           kislánynak, áldotta szemibe is, hogy nincs ember a világon, aki
 888 2|                tenni. Ferenc azt felelte, hogy gyerekre nem lehet haragudni,
 889 2|                   Néha hozzátette azt is, hogy az Isten akarta így, de
 890 2|                    Abba se egyezett bele, hogy a kicsit Péternek kereszteljék,
 891 2|                  még szüle is azt mondta, hogy jól van találva, Mátyás
 892 2|               vette a tisztességet. Igaz, hogy jeles név is az nagyon,
 893 2|           kívánkozott sehova. Mondták is, hogy nagyon felugrott a két polcra,
 894 2|                  bizony nem is tudom még, hogy Ferenc hogy akarja.~- Mert
 895 2|                 is tudom még, hogy Ferenc hogy akarja.~- Mert azért, hogy
 896 2|                hogy akarja.~- Mert azért, hogy ha mög nem vetnétök, hát
 897 2|            vetnétök, hát mink is vagyunk. Hogy nem gondoltatok erre már
 898 2|                koma, mint gyerek, de hát, hogy náluk ez a szomorú eset
 899 2|                  a népek aztán megtudták, hogy ez is mind csak nagyralátásból
 900 2|                nem tudta neki megmondani, hogy keresztfia van-e, vagy keresztlánya,
 901 2|                   De Mátyás nagyon örült, hogy így fordultak a dolgok,
 902 2|            legényesen nézte végig szülét, hogy a tisztelendő úr se állhatta
 903 2|                 tisztelendő úr, és jó is, hogy nem hallotta, mikor Mátyás
 904 2|                   Hej! Róza, Róza de kár, hogy szösszé válik az abrosz,
 905 2|                 befelé, és kezdi betűzni, hogy bátrabban tudja majd olvasni
 906 2|                  a levelet. Úgy kezdődik, hogy „kedves szülejim, kívánom
 907 2|               szülejim, kívánom istentül, hogy ezön pár sor írásom fris
 908 2|                  magukat továbbá tudatom, hogy iten vagyok a szomorú rabsákban”,
 909 2|            rabsákban”, és aztán elmondja, hogy milyen szomorú a rabság,
 910 2|                   nincs benne a levélben, hogy hol van az a szomorú rabság.
 911 2|                  nélkül gondolja magában, hogy nem lehet igaz. Ő fogta
 912 2|               mielőtt útnak indult volna, hogy a maga utolsó karaj kenyerével
 913 2|             ősszel, ugyan úgy is mondják, hogy veri az ördög a feleségét.~
 914 2|            szántásokban, de mikor látják, hogy az egér se bolond előjönni
 915 2|                pedig azt mondja ilyenkor, hogy az idén korán befogott az
 916 2|              igyekszik magával elhitetni, hogy ő most dolgozik. Utoljára
 917 2|                   ki-kilesekszik az égre, hogy hasad-e már valahol.~Mátyás
 918 2|       gereblye-foggal, ha eszébe nem jut, hogy álló-t farag az unokának.
 919 2|              eszét, és eltűnődik azon is, hogy ez az onoka neki nem is
 920 2|                  úgy sivalkodik örömében, hogy majd kibújik a bőribül.
 921 2|               egészen fehér. Mért van az, hogy a kisgyereknek mindig a
 922 2|        legkedvesebb? Hát az meg mért van, hogy még az embernek a maga színiben
 923 2|            gyerekkacsóba, és mért van az, hogy ez sokkal jobban esik neki,
 924 2|                 éjszaka az jutott eszébe, hogy minek hordják ők a cefrét,
 925 2|            elöregszik, arra jó volna még, hogy elüldögéljen az üstházban,
 926 2|                   más is sürgeti Mátyást, hogy a nyakába akassza a subát,
 927 2|               maga után az ajtót. Hallja, hogy Róza jön ki dömhögve a kamrából,
 928 2|               hozza az egérfogót, biztos, hogy abba is belekeveri valahogy
 929 2|                hallhatta szülétől eleget, hogy maguknak való emberek azok,
 930 2|                  mert úgy kell számítani, hogy már az esküvő előtt is együtt
 931 2|                szülét, nem azt kívánta ő, hogy minden este egymás haján
 932 2|                   törvénye ám az életnek, hogy kés, kanál ne legyen csördülés
 933 2|                   foghat. Arra számított, hogy ahogy telik-múlik az idő,
 934 2|             Mátyásnak is be kell ismerni, hogy mégiscsak okos asszony ő,
 935 2|              semmi kilátása se volt arra, hogy valaha szentségtörést érjen
 936 2|              öregasszonyos kajánkodásban, hogy ilyesmit kívánt volna, de
 937 2|                  fogát Mátyással, anélkül hogy egy keresztül-szalmát tett
 938 2|                 de azért bizony volt úgy, hogy rárottyant Mátyás, mint
 939 2|                   se mondta soha Etelnek, hogy „eredj arrébb”!~Aki tüzet
 940 2|                   neköd szöget a fejedbe, hogy ez a te emböröd mönnyit
 941 2|                 ezt, szülém?~- Csak arra, hogy most is gombatlan rajtad
 942 2|                   róla az a vas a gombot, hogy a szalmát hánytam, ehol-e,
 943 2|               akkor biztosra vette szüle, hogy most beüt az ördög a határba.
 944 2|                   Mondtam öleget Etelnek, hogy ez lösz a vége, minek tartja
 945 2|                 baja. A gyerek sírt‑rítt, hogy ő nem is látta, már tegnap
 946 2|                volt meg. Etel erősködött, hogy vizes kötéllel is kiveri
 947 2|                  De Ferenc pártját fogta, hogy nem kell azért a harangot
 948 2|        elkedvetlenítette a dolog. Nem az, hogy a kép nem lett meg, hanem
 949 2|                   kép nem lett meg, hanem hogy Ferenc olyan könnyen hagyta
 950 2|            értéknek. Mondta is Mátyásnak, hogy ez is csak olyan úri tempó
 951 2|                  is, a fejfájás. Való az, hogy Ferenc annyit nem eszik,
 952 2|              negyven esztendejénél annak, hogy Mátyást bicskával fejbe
 953 2|                  dugott bálon, de úgy ám, hogy még másnap délután is szédelegve
 954 2|                 szüle mindent elkövetett, hogy a fiatalok közül valamelyik
 955 2|               szüle Ferenctől a főfájást, hogy utoljára az ő fejébe állt
 956 2|                   mutatta volna meg neki, hogy Etel olyan egérfogót vett
 957 2|                   arra is megkérte volna, hogy hozzon neki Ferencéktől
 958 2|        elhatalmasodott szülén a fejfájás, hogy forgott körülötte az egész
 959 2|                Csak az térítette magához, hogy Mátyás pálinkás ruhával
 960 2|                  hét alatt úgy lefogyott, hogy alig tudott bőrt húzni a
 961 2|                   Mátyás, és mivel tudta, hogy szülét nehéz lenne elvinni
 962 2|                 nem unt, bár tudta előre, hogy nem lesz annak foganatja,
 963 2|         betegágyát látogatóktól hallotta, hogy vannak most a városba olyan
 964 2|            mindenesetre megvolt szülének, hogy az öreg doktor leszamarazta
 965 2|                   jót tett, szüle érezte, hogy szinte újul a szíve, de
 966 2|                nem is évelődik. Tudjátok, hogy a macskát soha be nem vöhette,
 967 2|               Neköm mán nincs mögengedve, hogy Máriás-lánynak mögláthassalak.~
 968 2|               Etel, és mutatta Ferencnek, hogy mi volt a derékalj alatt.
 969 2|                   el. Nem lopásbul. Hanem hogy Ferenc mögpirongasson érte
 970 2|                Egy pillanatra úgy érezte, hogy akkor ő be van csapva. De
 971 2|                 csapva. De azt is érezte, hogy most már mindegy. Minden
 972 2|          tenyérrel várják a bűnös lelket, hogy az örökkévaló Jeruzsálem
 973 2|                 szinte mosolyogva mondja, hogy ne menjen még a tisztelendő
 974 2|              egyiköt se.~Szüle azt hiszi, hogy a fejét csóválja, pedig
 975 2|               éppen azért kell hozzá pap, hogy megtartsák, még akkor is,
 976 2|                  az énekben legyen benne, hogy „Biács-Boszniában nyugszik
 977 2|                   fiam.~Magyarázzák neki, hogy Rókusnak a hideg sírja nem
 978 2|                    Ott énekelte a kántor, hogy „Biács‑Boszniában nyugszik
 979 2|                  Ferenc is odaállt mellé, hogy egy test, egy lélek lesznek
 980 2|                 Etelnek, mert „a szülejim hogy nem válaszolnak, tán azért,
 981 2|                  másik mellé. Gondolt rá, hogy tán mégis meg kellene mutatni
 982 2|     kutyacsontokat, és közelebbről látja, hogy embercsontok biz azok. Karcsontok,
 983 2|          némelyikben olyan erősen álltak, hogy az ásóval se bírták kiverni,
 984 2|                  feddi őket Ferenc -, hát hogy volnának ezök kutyafejek?
 985 2|             kutyafejek? Hát nem látjátok, hogy emböri agykoponyák?~- Hát
 986 2|                   élő bizonyságául annak, hogy nemhiába találták ki a népoktatási
 987 2|                  meghagyta a legényeknek, hogy ha megint embert találnak,
 988 2|          parancsot adta a napszámosoknak, hogy szedjék össze, rakják rakásra
 989 2|         boszorkány - az is lehet azonban, hogy nem is keresztény népek
 990 2|          hallgatja az ilyent. De van úgy, hogy a múzeumban is neszt fog
 991 2|           tetthelyre, faggatja a népeket, hogy hogy volt, mi volt, haragszik,
 992 2|                  faggatja a népeket, hogy hogy volt, mi volt, haragszik,
 993 2|                 volt, mi volt, haragszik, hogy mért nem szóltak neki idejében,
 994 2|                   megígéri hitre-lélekre, hogy ami kárt tesz, azt meg is
 995 2|               Mert akiről tudja az ember, hogy mit akar, egy pohár bort
 996 2|                   az mind rendben van. De hogy ésszel élő ember pénzt adjon,
 997 2|                napszámost fogadjon azért, hogy kiszedhesse a földből a
 998 2|             Csudálkoztak is rajta nagyon, hogy Ferenc okos ember létire
 999 2|                 ezt nem tudja, s ahelyett hogy elboronálná a dolgot, maga
1000 2|                    Mátyás mondta is neki, hogy hagyjon föl ezzel a tökéletlenséggel,