Kötet

1001 2|              vállát vonogatta. Nem hiszi, hogy régiség. Tejesköcsögnek
1002 2|                meg újságokban is olvasta, hogy többfelé is találtak mostanában
1003 2|                 magát, és mentegetődzött, hogy ő is csak akkor szokott
1004 2|              sohase járt, és megkérdezte, hogy lehetne-e az igazgató úrral
1005 2|                  és azt gondolta magában, hogy igen, ez csakugyan úrrá
1006 2|                   mert Ferenc azt mondta, hogy ha az igazgató úr nem restellne
1007 2|                 lábcsontot mutatott neki, hogy az egy vízözönbeli állatnak
1008 2|                 úr nagyon elcsodálkozott, hogy Ferenc az ilyesmit is megvigyázta
1009 2|         jártában-keltében, és örült neki, hogy ilyen értelmes emberre talált.~-
1010 2|                 Az igazgató úr megígérte, hogy a jövő héten kimegy, megásatja
1011 2|                   és Ferenc nagyon örült, hogy az igazgató úr elcsodálkozott.~-
1012 2|                 úr nem is gondolta volna, hogy még ilyen aprócska a család.
1013 2|       megröstellte magát, mikor kiderült, hogy Ferenc neki fia lehetne.~
1014 2|                   de még arra is rávette, hogy az ölébe üljön a kis vadóc
1015 2|             mondana rá. Nem is illik tán, hogy asszony dicsérje az urát,
1016 2|                   Ó, ti asszonyok, de jó, hogy ilyen egyformák vagytok -
1017 2|            igazgató úr, és nem lepte meg, hogy vacsorára nem galambot vágott
1018 2|                   kettőt, mert úgy tudja, hogy idekint mind tanyahasúvá
1019 2|                akkora tál öntött salátát, hogy vasvillával döfködhetné,
1020 2|                  venni Ferencet és Etelt, hogy ők is üljenek az asztalhoz,
1021 2|                 befelé, és föltűnik neki, hogy a gazda hozzá se nyúl a
1022 2|             dolgot:~- Tudja, igazgató úr, hogy azt a sok rissz-rossz kenyeret
1023 2|               Azóta osztán úgy mögutálta, hogy még az itthonvaló kenyeret
1024 2|                   járása. Ferenc legyint, hogy hagyja el Etel, nem érdekli
1025 2|                  az igazgató úrra, látja, hogy meghallgatja szívesen, el
1026 2|                   szívesen, el is mondja, hogy esett Péterke a tóba. Az
1027 2|                mondta, más ez, attól van, hogy mögcsudáltam a Pétörke kezében
1028 2|                    most is azért mönt ki, hogy látni ne kölljön neki.~-
1029 2|               bejön, már arról beszélnek, hogy milyen kövér a tengerihagyma
1030 2|                   ő is megnyugszik abban, hogy a tengerihagymát nem a virágjáért
1031 2|                 úri tanya meg is érdemli, hogy virágos legyen az ablaka.
1032 2|             kerülhetett?~Ferenc elmondja, hogy ennyi pénze van neki benne,
1033 2|                   Azt meg az Isten tudná, hogy azóta mennyit öltek bele,
1034 2|               lakik benne. Azt már látja, hogy olyan kéneső-természetű
1035 2|              szárát, és felszól Mátyásra, hogy üljön egy kicsit odább,
1036 2|                   lássa a Ferenc barátja, hogy ő se olyan ember ám, aki
1037 2|                   szalonnát.~- Mondom én, hogy az óriások nemzetségiből
1038 2|                  amiből az úr megértheti, hogy itt olyan ember pipál, aki
1039 2|               másik.~Van, aki azt mondja, hogy régifajta pálinkásbutykos,
1040 2|              szénája.~- No lássa, mármost hogy segítöttek magukon az őseink?
1041 2|                   magukon az őseink? Úgy, hogy az ilyen edénybe vizet öntöttek,
1042 2|                 még nem is gondolt senki, hogy hogy pipáltak a népek akkor,
1043 2|                nem is gondolt senki, hogy hogy pipáltak a népek akkor,
1044 2|                noteszába, addig elmondja, hogy valamikor így is lehetett,
1045 2|                 kérdezi Ferenc.~- Persze, hogy ne éhezzen, még a másvilágra
1046 2|                 kenyeret. Már nem mondom, hogy minden ember, csak a hitványa.
1047 2|                  földbe, előre megmondja, hogy, a váznak ez lesz a jobb
1048 2|               lámpája. Még azt gondoltam, hogy tán fél, azért égeti.~Este
1049 2|           megemberelte. Várja türelmesen, hogy mikor dolgozik már, és mit
1050 2|             Mátyás úgy veszi ki a szóból, hogy a doktor úr olvasókönyvet
1051 2|                pihent ésszel.~- Az a baj, hogy nem pihent az ész, Mátyás.
1052 2|                úron, mert éppen elnéztem, hogy üdejéhöz képest úgy ugrál,
1053 2|              Mátyás -, én mög azt hittem, hogy maga velem egyívású. Ejnye,
1054 2|                   ejnye. Valami baja van, hogy így mögvénült?~- Nincs nekem
1055 2|              emberekről is sokat hallani, hogy idegesek, itt a tanyákon
1056 2|                   óráját. Éjfél elmúlt.~- Hogy elszaladt az üdő - csodálkozott
1057 2|               annyira ment a barátságban, hogy egyszer, mikor ketten voltak
1058 2|                 igazgató úr elmagyarázta, hogy milyen virágokból kellene
1059 2|                 úgy kérdözöm. Tögyük föl, hogy egy hadifoglyot holttá nyilvánítanak.
1060 2|              akkor azzal?~- Örüljön neki, hogy nemcsak a fogságtól szabadult
1061 2|                elgondolkozott. Úgy tudja, hogy ilyen esetben az első házasság
1062 2|                mindön úgy összekeverödik, hogy nehéz ebben igazságot tönni.
1063 2|                   ugyan azt is hallottam, hogy ilyenkor az a győztes, akihöz
1064 2|                    akihöz az asszony húz, hogy talán így röndöli a törvény.~
1065 2|               Hanem azt meg nem állhatta, hogy Etelt ki ne kerítse egyszer,
1066 2|                  Mondja már, Etel lelkem, hogy élt maga az első urával?~-
1067 2|                  eltette a padláskulcsot, hogy alighanem baltával kell
1068 2|            Ferencékkel az igazgató úrról. Hogy lám, mindenkinek megvan
1069 2|              különösen azt bámulta benne, hogy akármekkora szél fújt, mindig
1070 2|              mindig úgy alkalmazta magát, hogy rá tudott gyújtani.~Ferenc
1071 2|                 Szemre is látszott rajta, hogy bujkál benne valami. Lesoványodott,
1072 2|                  s Etel rajta-rajtakapta, hogy kimeredt szemmel néz maga
1073 2|               felelt, de Etel észrevette, hogy összerezzent, mint akinek
1074 2|            spriccelő tűvel, s azt mondta, hogy jöjjenek be három nap múlva
1075 2|                baja a vérének.~Hát persze hogy nincs. Ezt ugyan Ferenc
1076 2|                 Ne azt tessék megmondani, hogy mi baja nincs az uramnak,
1077 2|              nincs az uramnak, hanem azt, hogy mi van.~- Lám, hogy fölvágták
1078 2|                  azt, hogy mi van.~- Lám, hogy fölvágták a parasztok nyelvét
1079 2|            rosszkedvűen mondta Ferencnek, hogy nyújtsa ki a nyelvét. Aztán
1080 2|                   Mátyás jött rá odakint, hogy egészen olyan ennek a színe,
1081 2|                megmondta a Szűz Máriának, hogy ha Ferencnek meg kell halni,
1082 2|                 asszonyt? Az Isten tudja, hogy fogadná, tanácsot meg úgyis
1083 2|             Reggel meg is mondta Etelnek, hogy bemén hozzá. Úgyis valami
1084 2|             nevetett Etel -, ugyan löhet, hogy valami bogár volt rajta.~
1085 2|                 ostort.~- Nemigön hiszöm, hogy esténél előbb kiérjek. Löhet,
1086 2|             esténél előbb kiérjek. Löhet, hogy várakoznom is köll, még
1087 2|          megjelentette az igazgató úrnak, hogy itt van az az időses paraszt,
1088 2|              akarnak neki. Ugyan kéri is, hogy írjanak, tudassák vele,
1089 2|                még kicsike.~- Hát odakint hogy vannak? - kérdezte az igazgató
1090 2|                Ferenccel. Ferenc megérti, hogy elég volt a vendégből, de
1091 2|              kicsit.~Egyikük se gondolta, hogy késő délután veti végét
1092 2|                   hozzájuk, elpanaszolta, hogy nagy bajban vannak, a fia
1093 2|                 úr nem csudálkozott azon, hogy a szomorú rab nem írta meg,
1094 2|                 szomorú rab nem írta meg, hogy hol raboskodik. Több ilyen
1095 2|            állítmány, ami helyes is, mert hogy tudná a trágyát hányni az
1096 2|                  alatt többször volt úgy, hogy a katona nem írhatta meg
1097 2|                   paraszt megtudta volna, hogy őtőle száz mérföldre van
1098 2|                  falu, és azt úgy hívják, hogy Zrsztrmprszt. Némelyik lelkiismeretes
1099 2|                   ment ez a nagy tilalom, hogy szomorú rab korában is tartotta
1100 2|                  azzal kezdte a híradást, hogy „kelt levelem”, hanem azon,
1101 2|                kelt levelem”, hanem azon, hogy „kívánom az Istentől”, mert
1102 2|                korában megtanulta otthon, hogy nem is levél ami nem így
1103 2|                  azt már maga se értette, hogy mért szomorú rab a levél
1104 2|                 van. Arra azonban rájött, hogy a Pulcki konz úr nem egyéb,
1105 2|                 is lehetne indulni. Igaz, hogy a postai bélyegző egészen
1106 2|                   Ferenc erre azt mondja, hogy a költség nem tenne semmit.
1107 2|                  De magában azt gondolta, hogy akinek csaló szándéka van,
1108 2|                 nem felejtené el megírni, hogy hova küldjék neki a milliókat. -
1109 2|              bizonyos maga abban, Ferenc, hogy ezeket nem írhatta az Etel
1110 2|                 meg ezt a históriát, mint hogy más úton jusson a fülébe,
1111 2|              sárga levél, mint aki tudja, hogy nem érdemes sietni, mert
1112 2|          elmondani Etelnek, megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, nem is
1113 2|               polgármester úr a gyűlésen, hogy ami földet fölszabadítanak
1114 2|                 Eccör mán benyitottam rá, hogy éhös vagyok, de rám ripakodott,
1115 2|                vagyok, de rám ripakodott, hogy mönjek ki, oszt többet nem
1116 2|        szövetkezeti boltosnétól hallotta, hogy a harmadik dűlőben van egy
1117 2|              boltosné, azt kérdezte tőle, hogy kiszabadult-e már az ura
1118 2|              olyan káromkodós ember volt, hogy szolgáltassa-e még érte
1119 2|                 most csak annyit mondott, hogy egy kis szőke ember jár
1120 2|                   meszelteti is a boltot, hogy minden tisztába legyen téve,
1121 2|                   szüksége, most azonban, hogy Ferenc se volt otthon, ő
1122 2|                  a szemét, és azt mondta, hogy nagy lánccsörgést hall teméntelen
1123 2|     tisztítótűzből. Etel aztán beleszólt, hogy ő nem a halottakra kíváncsi,
1124 2|                megharagudott, azt mondta, hogy az Isten nyilát kerülgesse
1125 2|                tudakolja meg a lelkektől, hogy azzal mi lesz, meggyógyul-e
1126 2|                  lelkek kinyilvánították, hogy Ferenc nemcsak hogy meggyógyul,
1127 2|     kinyilvánították, hogy Ferenc nemcsak hogy meggyógyul, hanem olyan
1128 2|                olyan nagy tisztesség éri, hogy az újságba is kiteszik.
1129 2|            szenteltvízzel, és arra kérte, hogy foglalja az imádságába,
1130 2|                   értette ki az egészből, hogy Ferenc meggyógyul, és ezért
1131 2|              azért nem lehet azt mondani, hogy elvesztette volna az eszméletét.
1132 2|                ezerszer megesett az vele, hogy hangya mászott rajta végig.
1133 2|                   mint egy kis ember. Ni, hogy csavarog előre-hátra. Mit
1134 2|                   végén, nem veszi észre, hogy a levélből is lehasadt egy
1135 2|             semmit. Etel csak annyit tud, hogy Rókus nem halt meg, és hogy
1136 2|               hogy Rókus nem halt meg, és hogy ő nem adja Ferencet. Nem
1137 2|                    írása van róla, de jó, hogy ez eszébe jutott! Jaj, csak
1138 2|               csak jönne már az édes ura, hogy eltakarhatná vele. Nem kellesz,
1139 2|                   nem azon fordul ez meg, hogy megvan-e az írás, vagy nincs.
1140 2|                  van elég, aki tanúsítja, hogy itt eleget tettek a törvénynek.
1141 2|               urát. Azt szeretné ő látni, hogy azt bántsa valaki! Száz
1142 2|                 se a törvény olyan kutya, hogy amit ők rendeltek, helybenhagytak,
1143 2|               lesz. Nem, arra nem gondol, hogy kettőjüknek. Nem lenne elég
1144 2|             alatta a kanapé.~- Hiszöd te, hogy a halott föltámad? - kérdezi
1145 2|           elmondom. Nem töttem én olyant, hogy el ne mondhatnám.~Etelnek
1146 2|                erdőkben. Olyan sűrűségök, hogy néhol nappal se láttunk,
1147 2|      tapogatództunk. Osztán csönd, olyan, hogy alig mertünk mozdulni, féltünk
1148 2|                féltünk a magunk szavától. Hogy olyan csönd is löhet a világon,
1149 2|                 Az embör azt hitte volna, hogy a rossz lelkök kísértik,
1150 2|                 néha egy óra hosszára is, hogy mög löhetött látni a nagy,
1151 2|                  beletöttek két kenyeret, hogy az ölég négy napra, akkorra
1152 2|                  mögváltó Jézusra mondom, hogy mindég Rókusnak törtem a
1153 2|                   kéccör is, mert láttam, hogy nagyon odavan, én nem öttem,
1154 2|                 möghal éhön. Mondom neki, hogy én is majd mögveszek, mert
1155 2|                  a ketten. De erősködött, hogy csak adjam oda, ő mán úgyse
1156 2|                   különbözött a többitül, hogy a szomorú rab most már tizenötmilliót
1157 2|               szeretett kedves feleségét, hogy ha hazajön, összetöri a
1158 2|               kiáltott bele az éjszakába.~Hogy senki se felelt, találomra
1159 2|              negyven esztendővel ezelőtt, hogy fölkapta a dombját csőszgunyhóstól,
1160 2|                 aztán úgy meglódult vele, hogy nem tette volna le Polyákországig,
1161 2|                 megnézheti akárki.~Lehet, hogy nem egészen így volt. Nem
1162 2|                  de Mátyásnak úgy rémlik, hogy negyven esztendeje éppen
1163 2|                 kötni.~Hanem az bizonyos, hogy a Luca-nap nem utazásra
1164 2|              hiszen tudja az igazgató úr, hogy van az a gazdaembernél.~-
1165 2|                 úrnak csak most tűnt fel, hogy Ferenc nemcsak rossz bőrben
1166 2|            maguknál Ferenc?~- Az történt, hogy az Etel mögzavarodott. Vagy
1167 2|                érte.~El is mondta Ferenc, hogy ezt mért teszi hozzá, mégpedig
1168 2|                   igazgató úr mondja meg, hogy hibás-e ő valamiben.~Attul
1169 2|                  valamiben.~Attul kezdve, hogy Etel magára csukta a tisztaszoba
1170 2|                 Ferenc azt kérdezte tőle, hogy hova tették a rossz csizmáját,
1171 2|                  tovább. Odalépett hozzá, hogy tán haragszik, át is akarta
1172 2|                    de Etel úgy nézett rá, hogy ő azt se el nem felejti,
1173 2|              beleskelődnek, akkor látják, hogy órákig eltérdel a Fekete
1174 2|                   magát, és belegyőződik, hogy nem Rókus irkálja a leveleket.
1175 2|                   föld, föl se tűnt neki, hogy Etel nem jár át, de az első
1176 2|                 csak annyit mondott neki, hogy úgy van már ez egy darab
1177 2|                   és azóta is azt tartja, hogy meg van zavarodva.~Ferenc
1178 2|                    Ferenc maga nem tudja, hogy mit gondoljon. Van úgy néha,
1179 2|                  gondoljon. Van úgy néha, hogy zavarodottnak látszik az
1180 2|                 látták aztán meg egyszer, hogy a Fekete Máriára varrt belőlük
1181 2|                 palástot is tett rá, úgy, hogy csak a koronás feje látszik
1182 2|                  Máskor meg azt csinálta, hogy mikor fésülte a Matyikát,
1183 2|        eligazgatta szó nélkül a béresnét, hogy az csuda. Ezen a nagy csöndességen
1184 2|                nem is mondaná arra senki, hogy háborodott, de azért mégiscsak
1185 2|                   Hiszön csak azt tudnám, hogy mi hullott neki a lelkibe -
1186 2|                 Ferenc. - Ugyan tudom is, hogy az zavarta mög, az az akasztófáravaló,
1187 2|               keze írására is azt mondta, hogy ráismer, hiába mondtam el
1188 2|                Ferenctől: nem gondolja-e, hogy azt vette úgy a szívére
1189 2|                  a szívére Etel? Nem azt, hogy Rókus él, hanem hogy Rókus
1190 2|                 azt, hogy Rókus él, hanem hogy Rókus úgy halt meg? Nem
1191 2|                  kérdezi, mert azt hiszi, hogy belelát Ferenc lelkébe,
1192 2|                  Vagy maga is azt tartja, hogy én gyilkos vagyok?~Jó, hogy
1193 2|               hogy én gyilkos vagyok?~Jó, hogy az Igazgató úr szobájában
1194 2|                 volna, úgy, mint a többi. Hogy felelhetne maga őérte? Feleljen;
1195 2|           erőszakkal? Hát nem különös az, hogy az ő ártatlan fiának ezért
1196 2|                   rám gyön, hiába mondom, hogy nem igaz, nem igaz, nem
1197 2|                 mindig azt mondja valami, hogy gyilkos, gyilkos! Pedig
1198 2|                 de ráér, ki azt kérdezte, hogy mit fizetnek ezért neki,
1199 2|               ember nem oktalan vadmadár, hogy szabadon röpüljön, ahová
1200 2|               Igen, az igazgató úr tudta, hogy olyan munka ez, mint kanállal
1201 2|                  kaporvetés úgy történik, hogy mikor az ember az első mennydörgést
1202 2|               Ugyan annyiban nem mindegy, hogy a szobában hiába hajigálódzna
1203 2|               figyelmezteti rá a népeket, hogy odafönt is laknak, akkortájban
1204 2|                  merne fogadni akárkivel, hogy abbul kapor lesz, de ha
1205 2|             igazgató úr -, csak az a kár, hogy a pénzt nem lehet így vetni.~-
1206 2|               Mátyás, és újra bizonyítja, hogy nem akarta az igazgató úr
1207 2|         világnézetét, csak azt nem tudja, hogy az államhatalom melyik képviselőjével
1208 2|                  Mátyás az igazgató urat, hogy mi járatban van most idekint.~-
1209 2|                     olvastam az újságban, hogy a maga menyének meg szokott
1210 2|              zsidóné is mondta Mátyásnak, hogy a múltkorában ki volt téve
1211 2|                újságokban is.~- Hát aztán hogy van, mikor kezdődött ez
1212 2|           igazgató úr. Mátyás azt feleli, hogy azt majd Ferenc tudja jobban
1213 2|                 úr azt kérdezi Mátyástól, hogy hát ő is látta-e már a Máriát.~
1214 2|               Máriát.~Mátyás csodálkozik, hogy az igazgató úr okos ember
1215 2|                 létire ilyent kérdez. Hát hogy láthatta volna ő? Asszonyok
1216 2|                  embereké, ugyan mondták, hogy emberek is vannak már, akikkel
1217 2|              halandó; nem érdemes ő arra, hogy jelenése legyen.~Az igazgató
1218 2|                 nem tud eligazodni rajta, hogy mennyi a Mátyás beszédjében
1219 2|              nézze, mért mondja az embör, hogy hisz, mikor nem hisz, vagy
1220 2|                   hisz, vagy mért mondja, hogy nem hisz, mikor hisz? Tudja,
1221 2|                   is este, röggel, de mán hogy a föltámadás milyen lösz,
1222 2|               föltámadás milyen lösz, mög hogy fér el az a teméntelen sok
1223 2|                 Hanem az mögint bizonyos, hogy a mi Etelünket sose értem
1224 2|                  oszt amire ő azt mondja, hogy látja, azt látja is az,
1225 2|             mégiscsak nagy tisztösség az, hogy éppen a mi Etelünket választotta
1226 2|                   az igazgató úr megérti, hogy itt más dolguk is van az
1227 2|               erőszakoskodni szép szóval, hogy aztán Ferenc is csak megindul,
1228 2|            igazgató úr kifaggatja belőle, hogy került összeköttetésbe Etel
1229 2|                szólt?~- A Boldogságosról, hogy hogy legelteti az angyalbárányokat
1230 2|                    A Boldogságosról, hogy hogy legelteti az angyalbárányokat
1231 2|             angyalbárányokat a rétön, mög hogy hogy főzi az édös urának
1232 2|        angyalbárányokat a rétön, mög hogy hogy főzi az édös urának a vacsorát.~-
1233 2|                 hallottam én, még azt is, hogy nevetgérőzött édösanyám,
1234 2|                  bizonyosan tudja Ferenc, hogy ez Zsuzsánna napján volt,
1235 2|                  mert arra gondolt akkor, hogy ni, Etel is Zsuzsánnakor
1236 2|                  a Mária azt mondja neki, hogy „hess, hess”. A dallamát
1237 2|               Ebben az volt a csudálatos, hogy csak Etel volt a szobában,
1238 2|                asszonyok a templom előtt, hogy lesz-e ezen a délután -
1239 2|        idegenektől kellett neki megtudni, hogy az ő feleségének értekezletei
1240 2|                   Azelőtt sose hallották, hogy Etel érintkezésben lett
1241 2|                 zsoldjába hajtotta Etelt, hogy többet van nála, mint otthon,
1242 2|             léleklátó asszony azt mondja, hogy Etel közvetíti ővele a Mária
1243 2|                   szavait és rendeléseit, hogy ő mondja tovább a népeknek,
1244 2|             öregasszony, azokat lehordta, hogy mit hallgatnak egy égetni
1245 2|                meg a Mária, mégpedig úgy, hogy mutatja a vérző szívét,
1246 2|                   a városi felsőségüktől, hogy ne tilalmazzák a népet,
1247 2|                   Máriaszíve-kép mutatta, hogy ő is valami vezérféle itt.~-
1248 2|                   látóasszony észrevette, hogy úrféle közeledik, talán
1249 2|               reszkettetését. Kihirdette, hogy mához egy hétre, Gyümölcsoltó
1250 2|                   Azt is mögmondtam neki, hogy möggyógyul az ura, és nagy
1251 2|         látóasszony, és onnan vizslogott, hogy mi lesz most.~- Etel! -
1252 2|               értek. Hátra se néz. Tudja, hogy a szent asszony engedelmesen
1253 2|            örülhet neki. Ugyan nem tudom, hogy örülnivaló-e.~- Micsoda? -
1254 2|                  vetéstépő varjúfalkát.~- Hogy Rókus él.~- Hát... hát nemcsak
1255 2|            látó-asszony ezt is mögmondta, hogy möggyógyulok.~- De ha ez
1256 2|                 úr mégis megértette vele, hogy sose volt jó az a nagy sietség.
1257 2|                 számvetést kell csinálni, hogy a magáé-e az a vánkos, vagy
1258 2|            Mátyásnak. Most már én mondom, hogy nem szabad megzavarni az
1259 2|               öreget.~Abban egyeztek meg, hogy az igazgató úr tudatja a
1260 2|               Ferencnek akkor jut eszébe, hogy még nem is szíveskedett
1261 2|        hasonlítgatja az ágakat, óvatosan, hogy le ne üssön egy virágcsillagot,
1262 2|                   pedig bizonyosan tudja, hogy átvizesedik a cipője, és
1263 2|                   már fáj a torka. De hát hogy is mondja Mátyás? - Akinek
1264 2|              beleőrült abba a gondolatba, hogy ő gyilkos, mert a maga élete
1265 2|                 örül annak a gondolatnak, hogy Ferenc azóta talán visszapróbálgatja
1266 2|            álmodik, hanem arra ébred fel, hogy a Boldogasszony ott áll
1267 2|              állva kéri a Boldogasszonyt, hogy bocsásson meg neki, de elfelejtette.
1268 2|                elfelejt, és azt se tudja, hogy ő kicsoda és hol van most.~-
1269 2|                  csak azt nem tudom most, hogy ki volt a vőlegényöm.~-
1270 2|                   már jól nézz mög engöm, hogy mögtudjad, mi nap van ma.~
1271 2|                  szeméből az álom. Tudta, hogy még nem múlt el az éjszaka,
1272 2|            bogrács. Erről tudta meg Etel, hogy ez a Boldogasszony a Gyümölcsoltó
1273 2|            Gyümölcsoltó Boldogasszony, és hogy az ő napja van ma. Erre
1274 2|               aztán jobban fölbátorodott, hogy már nem olyan tudatlan.
1275 2|                 Ejnye, ejnye, lányom, hát hogy gondolod azt, hogy egy ingbe
1276 2|                    hát hogy gondolod azt, hogy egy ingbe énvelem jöhetsz,
1277 2|                Akkor öltözzél föl szépen, hogy az én szolgálólányom löhess.~
1278 2|                  a szemivel, nem tudja ő, hogy neki rubinköves szoknyája
1279 2|               babos kis fehér szoknyáját, hogy ez az, ni. Végigsimogatja
1280 2|                  csak arra nem emlékszik, hogy kivel.~A violával versengő
1281 2|              kezivel. Etel föléri ésszel, hogy ez nagy tisztesség, kezet
1282 2|            örömében, és meg nem állhatja, hogy bele ne pillantson a kerek
1283 2|                    Jaj, most veszi észre, hogy még meg sem fésülködött,
1284 2|            körülnéz, és megütközik rajta, hogy milyen rendetlenség van
1285 2|                   egészen bizonyos benne, hogy ő már járt itt, csak nem
1286 2|            világít a hajnalszín palástja, hogy árnyékot is vet tőle minden,
1287 2|                  nagyobb lesz, már látni, hogy az őszibarack megkötött,
1288 2|                    ez meg a véralmafa ni, hogy tele van bimbóval! Milyen
1289 2|                  a Boldogasszony, az meg, hogy is hívják csak, az meg a
1290 2|                    Etel nagyon örül neki, hogy eszébe jutott a fának a
1291 2|                   palást, de azért tudja, hogy erre kell menni, jobb kéz
1292 2|              milyen nagy haja van már, de hogy össze van csomósodva, meg
1293 2|                   a firhang fölé az este, hogy a szemébe ne süssön a nap
1294 2|                 szemével nem veszi észre, hogy már nincs függöny az ablakon,
1295 2|               először csak bokáig ér, jó, hogy ilyen hűvös, kimelegedett
1296 2|                 Istenem, most jut eszébe, hogy miért ment ő vissza, az
1297 2|              feküdt, és reggel azt hitte, hogy csak álmodta az egészet,
1298 2|                 az szöget ütött a fejébe, hogy a tisztaszoba ajtaja is
1299 2|                 keresték, a csendőrök is, hogy tán eltévelygett valamerre.
1300 2|                   hitetlenek azt mondták, hogy beleveszett a mély vízbe,
1301 2|                 akik a papra gyanakodtak, hogy az tetette el láb alól az
1302 2|                   olyan könnyen a dolgot, hogy senkit se fogtak be miatta.
1303 2|                  az igazság mégiscsak az, hogy a Szűzanya vitte magával
1304 2|                  telik bele egy esztendő, hogy tanú is lesz. Messzi Gyurka
1305 2|                 Gyurka hittel bizonyítja, hogy úgy látta, mint most látja,
1306 2|                  azt nem lehetne mondani, hogy Ferenc ne sajnálta volna
1307 2|              fölgyújtotta volna a tanyát, hogy jobban lásson, és ha megtalálta
1308 2|                 ilyen asszony megérdemli, hogy életében megbecsülje, holtában
1309 2|                   és körül a népek lesik, hogy hogy sír az ember, mikor
1310 2|                 körül a népek lesik, hogy hogy sír az ember, mikor a pap
1311 2|                 azzal szaggatja a szívét, hogy „dolores inferni”. Ferenc
1312 2|               hozzátartozott volna az is, hogy ő el-eleredő könnyel, lehajtott
1313 2|         meghatalmazta a tisztelendő urat, hogy csináltassa meg a templom
1314 2|                 aziránt nyújtja panaszát, hogy nincs hol legeltetni, szaporítani
1315 2|               zsellérek nevében azt kéri, hogy osszák föl a közlegelőt,
1316 2|                  és most azon fundálódik, hogy a buckákat be kellene erdősíteni.~
1317 2|                  el is csudálkozik rajta, hogy Ferenc ennyifelé forgatja
1318 2|                 Azt mán hallottam, tudod, hogy némelyik embör egy szájbul
1319 2|        esztendővel ezelőtt mondott volna, hogy nem éri ő azt hajasan, kopaszon
1320 2|                   bajosan. Azt nem tudja, hogy jó vége lesz-e ennek, de
1321 2|                  olyan változások vannak, hogy szólni se tud hozzájuk az
1322 2|                  már ez is azt eszeli ki, hogy ellopja az öregapja papucsát,
1323 2|              bizonyosan nem gondolt arra, hogy utoljára madár legyen belüle.
1324 2|              Mátyás gondolt volna-e arra, hogy ővele is ilyen nagyot forduljon
1325 2|                 végrehajtó se tehet róla, hogy van, ő is Isten teremtése,
1326 2|                   mindenkitől azt hallja, hogy ő, Mátyás, a nemzetfönntartó
1327 2|         fölbosszankodott, mert azt hitte, hogy valami csúfságot mondanak
1328 2|                 aztán belegyőződött abba, hogy ez nagy tisztesség, és azóta
1329 2|                  kérdezte tőle a báró úr, hogy ha elhozná ide a minisztert,
1330 2|                 is.~Úgy volt megbeszélve, hogy a körben Ferenc fogadja
1331 2|               Mátyás kéri meg alázatosan, hogy vegye állami kezelésbe az
1332 2|               most se tartotta helyesnek, hogy a tanító vegye igénybe a
1333 2|                lesz.~- Micsoda baj?~- Az, hogy a miniszter úr nem tekintetes
1334 2|                Nem felejti el kend?~- Már hogy felejteném kéröm szépen.
1335 2|               kicsit megzavarodott attól, hogy mindenki ránéz, de azért
1336 2|               elvitték a hírét a városba, hogy milyen eredeti ember az
1337 2|                   A szomorú rab azt írta, hogy kívánja az Istentől, ezen
1338 2|            családját. Továbbá megértette, hogy a szegény Etel megbolondult,
1339 2|                  és tisztelteti Ferencet, hogy küldjön negyven milliót
1340 2|              milliót a Pulcki konz úrnak, hogy váltsa mán ki ebbül a szomorú
1341 2|                   a szomorú rabságbul, de hogy az milyen, azt ő meg nem
1342 2|                 tudatja az igazgató urat, hogy itten nagyon melegek járnak,
1343 2|                  pénz, hanem úgy mondják, hogy cservonyec, de aztat nem
1344 2|           cservonyec, de aztat nem tudja, hogy hány rubli és továbbá ezennel
1345 2|               Csakhogy az volt a különös, hogy Ferenc, aki szívelte az
1346 2|                szerelmes.~Az isten tudja, hogy kezdődött, mikor kezdődött.
1347 2|                   akinek az a mestersége, hogy a lelkeket babrálja. Ferenc
1348 2|                  a dolog, de az is lehet, hogy már megvolt a dolog, csak
1349 2|                    csak a hajszálra várt, hogy elindítsa.~A hajszál hosszú,
1350 2|                   ez most a fontos, hanem hogy milyen ízű a kenyér.~Ferenc
1351 2|            találta, azt mondta Márikának, hogy most már csak meg kell tanulni
1352 2|                   a kenyérből.~- Látod-e, hogy öteti magát? - intett oda
1353 2|           hirtelen az a gondolata támadt, hogy Etel jobban megadta volna
1354 2|                 gondolt arra, amire most. Hogy mikor Etel volt, akkor nem
1355 2|            sikerült, s mivel úgy találta, hogy nagyon maskarán esik, ahogy
1356 2|                  Ferenc bizonyosra vette, hogy ennek a menyecskének olyan
1357 2|                valami szösszel körülötte, hogy hátha fölhúzódik a szoknyája,
1358 2|                 tőkék közt turkál. Lehet, hogy a menyecskének nem sok biztatás
1359 2|       szégyenlősebb természetű volt, mint hogy valami huncutkodással belekötött
1360 2|               alkonyat felé, mikor tudta, hogy a szedőasszonyok hazafelé
1361 2|               lábát se nézegette avégrül, hogy milyen, de azt mégis leghamarább
1362 2|                 kapja magát rajta Ferenc, hogy piacon, templomban, dűlőutakon,
1363 2|                   ki a többi asszonyokon, hogy milyen nem volt Etel. Mert
1364 2|                   volt Etel. Mert biztos, hogy se szeme, se orra, se nyaka,
1365 2|         valamiképpen emlékeztetett rá. De hogy milyen volt hát, azt nem
1366 2|                 valaki mondta volna neki, hogy Etel, Etel, és ez hol az
1367 2|                  a pálinkát. Volt úgy is, hogy meg-megvillant előtte az
1368 2|           pillanatra azt juttatta eszébe, hogy Etelnek az álla alatt verődött
1369 2|                  azt mondta a kislánynak, hogy csak menjenek, ne fázódjon
1370 2|             gondolata, milyen különös az, hogy ő nem tudja Etelt maga elé
1371 2|                 az röndjén a te korodban, hogy ne tudjon egyedül aludni
1372 2|                  ha azt hoznák törvénybe, hogy estétől reggelig aludni
1373 2|                 mondta Ferenc, éppen csak hogy mondjon valamit.~- Nem úgy
1374 2|                 orvossága. Az a te bajod, hogy magad vetöd az ágyadat,
1375 2|                  el, aztán az benne a jó, hogy az asszony magtalan is,
1376 2|                lehet tőle jussolni. Igaz, hogy az asszony egy kicsit öregellené
1377 2|                  De Mátyás fölokosította, hogy Ferenc mégiscsak jobban
1378 2|                 meg Mátyás az asszonnyal, hogy disznóvétel ürügye alatt
1379 2|                 nemcsak azt tudhatta meg, hogy az özvegy készen vette a
1380 2|                nincs alku - hanem azt is, hogy nemcsak a bunda perzsa,
1381 2|              értesülni kellett Ferencnek, hogy az özvegy járt a látó-asszonynál,
1382 2|                  velük, és kitudta tőlük, hogy azt szeretnék, ha közös
1383 2|                 szemöldökeit Ferenc felé, hogy szóljon már ő is, és Ferenc
1384 2|             Engedelmet kért az özvegytől, hogy magára hagyják, de neki
1385 2|                  tergyedt kemöncét?~- Hát hogy ezt vödd el, Ferenc.~- Vögye
1386 2|            megijedt a Ferenc ábrázatától, hogy fölhagyott minden tovább
1387 2|                akkor, mikor látván látja, hogy bujdosóban az esze, ha nem
1388 2|                   a szemében Ferencet az, hogy olyan sárga meg kevés beszédű,
1389 2|                  az úgy a világi életben, hogy többet ér egy fekete malac,
1390 2|                   mentegetődzött az úton, hogy azért nagyon príma ember
1391 2|                  még rászánta magát arra, hogy ő is elmegy a léleklátóhoz.
1392 2|                 állottak. Egész bizonyos, hogy nem lesz belőle semmi, az
1393 2|                    legalább úgy van írva, hogy azok is megjelentek a haláluk
1394 2|                 némelyek még ma is, amint hogy csakugyan az is volt, ezt
1395 2|                   meg tudná neki mutatni, hogy egyszer is, úgy, hogy ő
1396 2|            mutatni, hogy egyszer is, úgy, hogy ő azt mondhatná rá, hogy
1397 2|                  hogy ő azt mondhatná rá, hogy ez az no, ez tökéletesen
1398 2|          gondolatokba úgy belezavarodott, hogy mikor a jól benyomozott,
1399 2|              lámpabél lángja, és ahelyett hogy szigorú szóval megfélemlítette
1400 2|                  kéregető alázatossággal, hogy meg tudná-e ő neki mutatni
1401 2|                Ferencet, vagy nem. Lehet, hogy ráismert, de az is lehet,
1402 2|                Ferenc olyasmit motyogott, hogy az Úristen előtt mind vétkesek
1403 2|                  házból, és azt se tudta, hogy ért haza. Micsoda vétke
1404 2|                 az Etel szája mozgásából, hogy mit mond. Azt mondta:~-
1405 2|                   meghúzta az én fülemet, hogy a nemzetközi jog minéműségének
1406 2|                   hadifogoly. Úgy hívják, hogy Szpiritutó. Ugyan csak édösapám
1407 2|                  neki. Ejnye, de csak jó, hogy eszibe jutott. De ugye,
1408 2|                 tanácsát, aztán elmondta, hogy mit álmodott ő az éjszaka
1409 2|                  is mosolyogva mondta rá, hogy de már azt mégse hinné.~
1410 2|            életében bármikor. Észrevette, hogy elül két rizskásafoga egy
1411 2|                   van hajolva heggyel, és hogy a jobb füle cimpáját egy
1412 2|                 meg akarta tőle kérdezni, hogy ugye meg van halva, de Etel
1413 2|                  Etel mintha tudta volna, hogy ő mit akar kérdezni, megszólalt:~-
1414 2|               kiugrott az ágyból - persze hogy álom volt, de nagyon szép
1415 2|               akkor. De azért alig várta, hogy este legyen, és mikor lefeküdt,
1416 2|                   elaludni az izgalomtól, hogy lesz-e megint olyan szép
1417 2|              homlokát, és megígérte neki, hogy ezután eljön hozzá minden
1418 2|                Ferenc belegyőződött abba, hogy ez ezután mindig így lesz,
1419 2|                 lesz, ha nappal tudja is, hogy az éjszakai felesége csak
1420 2|            emberek, és megkérdezték tőle, hogy elvállalná-e a követséget,
1421 2|                 Ferenc először azt hitte, hogy ez is csak álom, ha nem
1422 2|                   is, mint az a másik. De hogy tovább is szorongatták az
1423 2|           zsidónénál -, be kellett látni, hogy ez nem álom, ezek itten
1424 2|                  komája is, olyan embere, hogy igazán különbnek tartja
1425 2|                 kém meghozta a jelentést, hogy az öregebb nagygazdák ugyan
1426 2|                  Azt ugyan nem mondta el, hogy ott is fölvette a kémdíjat,
1427 2|             nagyon jó.~- Hát azt mondták, hogy mit akarnak ezök a sühederök,
1428 2|                 nemzedék erre azt mondta, hogy szaváról ismerni meg a vén
1429 2|                amit abból lehetett látni, hogy a báró úr szükségesnek látta
1430 2|                Ebből a báró úr azt látta, hogy ínyére van a dolog az ő
1431 2|                   a báró úr nem tudhatta, hogy Etel áll ott az ő édes ura
1432 2|              dolgát, a Márika ügyességét, hogy már a fánkot is megsüti,
1433 2|             megsüti, a Matyika okosságát, hogy már le tudja hajtani a lovakat
1434 2|                  is, és erre mondta Etel, hogy minek az már az ő édes urának,
1435 2|              mögsúgom - körülnézett Etel, hogy meg ne hallja valaki -,
1436 2|                   a báróval beszélgetett, hogy milyen tarkákat elálmodik
1437 2|                  engöm az én édös uram.~- Hogy tudod te azt? - csodálkozott
1438 2|                közelebb ért, akkor látta, hogy asszonyingek. Egy kopasz
1439 2|            furulyázott. Megkérdezte tőle, hogy mit csinál.~- Nem látod?
1440 2|               Erről jut eszébe Ferencnek, hogy mit keres ő itt, s elkezd
1441 2|                   mögyünk, elfelejtötted, hogy Gyümölcsoltó van?~Fölébredt
1442 2|               azzal buzdította a népeket, hogy akit az Isten is kegybe
1443 2|          mögtanulod jó hangosan kiabálni, hogy abcug a némöt, éljön a negyvennyolc.~
1444 2|                   Csakugyan nem is tudta, hogy hogy rendelkezik vele a
1445 2|              Csakugyan nem is tudta, hogy hogy rendelkezik vele a jelenés,
1446 2|                 két szemével látta. Igaz, hogy csak akkor egyszer, Gyümölcsoltó
1447 2|                   türelemmel, mert tudta, hogy még nem lehet vége mindennek,
1448 2|                   is csinált neki lécből, hogy jószág ne szabaduljon oda,
1449 2|                   ha arra érne rá Ferenc, hogy egy kicsit kelletné magát
1450 2|                    Itt ugyan úgy mondják, hogy ősgyűlés; nem lehet tudni,
1451 2|                 amiatt meg különösen nem, hogy mért teremtette a fagyosszenteket.
1452 2|                   kellemesek is lennének, hogy se az ember nem izzadna
1453 2|                 akkor még ők haragszanak, hogy nem veszik a népek a kalendáriumot.~
1454 2|               most bevallja a zsidónénak, hogy előre elgondolt egy szép
1455 2|                   mivel Mátyás nem tudja, hogy az igazi szónokok ezt sose
1456 2|           szempontból várja az ősgyűlést, hogy friss csapolással szolgálhassa
1457 2|             májusi fagy fogadására. Igaz, hogy vasárnap van, és a parancsolat
1458 2|                   parancsolat azt mondja, hogy meg kell szentelni a vasárnapot,
1459 2|                kifülel a komor éjszakába, hogy megindul-e vagy eláll-e
1460 2|              Isten nem veszi rossz néven, hogy üresen marad ez napon a
1461 2|                  azt mondja a zsidónénak, hogy a további várakozást most
1462 2|               amire a zsidóné azt feleli, hogy az is a legokosabb, mert
1463 2|                keverni, tudja a szomszéd, hogy ő már próbálta ezt, jobb,
1464 2|                 biztatja Mátyás -, tudja, hogy én máskor is fölkaroltam.
1465 2|               bátran is. Éppen attól fél, hogy Ferenc nem lesz követ, de
1466 2|                   Füle hallatára mondták, hogy le kell már törni a szarvát
1467 2|               pártján is, meg is mondták, hogy kikiáltják máma, de azoknak
1468 2|              azoknak a szemükbe nevettek, hogy azt próbálják csak meg,
1469 2|                 úr már megavizálta nekik, hogy itt tiltott gyűlés lesz,
1470 2|                 Ezért gondolja a zsidóné, hogy hiába várakozik a szomszéd,
1471 2|                meg rá a regement-páter -, hogy mi az a nemzetföltartó elem.~
1472 2|                   Öregapám, Mári küldött, hogy öregapám gyüjjön el hozzánk,
1473 2|       hazaérkezett a kisgyerekkel - igaz, hogy hosszú volt az út a meg‑
1474 2|                   erre azt löhet mondani, hogy valóságosan kiszépült.~-
1475 2|                  kétszer is fölébredt rá, hogy beszél álmában, ugyan azt
1476 2|                  csak azután vette észre, hogy valami emberforma lóg a
1477 2|                 csak akkor tűnt föl neki, hogy borzasztó varjú-károgás
1478 2|                 egyik asszony azt mondta, hogy tán az Isten elvette az
1479 2|          Ferencnek, a másik azt gondolta, hogy talán részeg volt, de azért
1480 2|                   a lecsüggedt leveleken, hogy a körtefa tisztára lefagyott
1481 2|                   értek meg a népek soha, hogy egy közönséges paraszti
1482 2|                 szeretnek kétségbe vonni, hogy a magyar földműves társadalom
1483 2|              kivette a szájuk mozgásából, hogy őróla beszélnek, nagy hatást
1484 2|             hosszáig, s azzal fejezte be, hogy mint mindig, ezentúl is
1485 2|                 mégpedig fölemelt hangon, hogy a véréből való vért, a jövő
1486 2|                    de sőt gondja lesz rá, hogy kedves hazánknak olyan oszlopa
1487 2|              beszédrész, és sajnálhatják, hogy nem hallották azok, akik
1488 2|               megrázta a kezét Mátyásnak, hogy ha a hagyaték körül valami
1489 2|              zsidónénak is eszibe jutott, hogy ő se az ásóját nem kapta
1490 2|                   a báró közbenjárásából, hogy egy‑két millió maradt a
1491 2|              javára.~Így aztán nem csoda, hogy a Ferenc sírjának a gondozása
1492 2|                  nyilván egyre is mén az, hogy ki mivel takaródzik a sírjában.
1493 2|              sírjában. Azt már hallottuk, hogy volt olyan halott, aki visszajárt
1494 2|                 visszajárt panaszt tenni, hogy addig nem tud nyugodni,
1495 2|              azért emelte volna panaszát, hogy az ő sírján nincsen borostyán.~
1496 2|                 azért azt mégse gondolta, hogy a parasztot ilyen hamar
1497 2|               most lovat, tehenet eladni, hogy az ember az adóját meg tudja
1498 2|                aki eddig volt, csak éppen hogy még jobban túrja a földet
1499 2|                 Mátyás senkivel se közli, hogy az államjogi elméletek terén
1500 2|                   Megint csak azt tartja, hogy kár volt az Istennek államot