Kötet

   1 1|            cerciszek violás felhőiben és geniszták aranyesőjében.
   2 1|       hasítanak a habvirágos vizeken, és a babér szenteletlen is
   3 1|            delta Redenzione teraszán, és gyöngyöző kacagással találgatják
   4 1|              hosszabbak már az esték, és hány csókkal rövidebbek
   5 1|               az én hazámban szikkadt és száraz a föld, nem álmodik
   6 1|              álmodik a paradicsomról, és elérhetetlen magasságban
   7 1|               tereket a megváltásról, és nincsenek megváltott emberek,
   8 1|               lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberek vannak. Otthon,
   9 1|               csak kipattant a szeme, és az új nádhajtások a füzek
  10 1|             Isten asztalán, betakarói és elsimogatói a sebeknek,
  11 1|               ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken.~
  12 1|               lehajtott fejű, szomorú és fáradt embereknek. A pusztai
  13 1|               piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek
  14 1|       nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rózák,
  15 1|       Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rózák, kézen fogják a Péterkéket
  16 1|             kézen fogják a Péterkéket és Márikákat, és föláradt homokokon,
  17 1|              Péterkéket és Márikákat, és föláradt homokokon, tocsogós
  18 1|               topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók
  19 1|           lehajtott fejjel, szomorúan és fáradtan várja az élő embereket
  20 1|         lábához. Nem áll itt az Isten és ember közé semmi, az Isten
  21 1|          vontatott melódia a Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rózák,
  22 1|       Ferencek és Mátyások, az Etelek és Rózák, a Péterkék és Márikák
  23 1|           Etelek és Rózák, a Péterkék és Márikák énektudatlan szájából:~-
  24 1|          keményen fogott rézszentelő, és a háromkirályok-napján szentelt
  25 1|            gyomlevelek hónaljában is, és zöldes-pirosat szikrázik,
  26 1|                Megáldom vetéseiteket, és új kenyeret ígérek nektek.~
  27 1|      szentelnek, ahol magot vetettek, és mindenütt új kenyeret ígér
  28 1|                nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút
  29 1|              énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket,
  30 1|         szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott
  31 1|               lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei.~Abbazia,
  32 1|              ki a pulinak a küszöbre, és amikor készen volt vele,
  33 1|   előresuttyant. A küszöbnél megállt, és fölkapta a fejét. A kócos
  34 1|            viszont ismeri a törvényt, és tiszteli a szertartásokat.
  35 1|       előételt szolgálja fel a fenét, és aszott kezével magasra emeli
  36 1|         Bojszi csóvál egyet a farkán, és belép a bográcsba.~- Csiba
  37 1|           hogy neki hova van terítve, és már habzsolja is szétvetett
  38 1|             szüle fölemeli a földről, és viszi be a helyére, a vaslábra,
  39 1|           fogja a vasból való edényt, és ürgeti-forgatja a világosság
  40 1|               szálat a cirokseprőből, és óvatosan döföli vele a markában
  41 1|           mögfogják - ásított Mátyás, és leakasztotta a szögrül a
  42 1|          mindig kristálytiszta a víz, és kánikulában is olyan hideg,
  43 1|             nap nyikorgatták a gémet, és nem győztek hálálkodni minden
  44 1|                 Az Isten fizesse mög, és adjon ezörannyit helyötte!~
  45 1|            meg is hallgatta az áldást és adott is ezerannyit minden
  46 1|       reggelre alig maradt benne víz, és szüle rendesen sárosan húzta
  47 1|          végigfektetett maga mellett, és csöndes pipaszóval várta
  48 1|               az új búzát a zsidónak, és most az jutott neki eszébe,
  49 1|            külön‑külön halomba színük és nagyságuk szerint. De mire
  50 1|               belecsördül a sövénybe, és szalad addig, míg hatásköre
  51 1|                tisztára egyéni akció, és sohase hivatalos hatalommal
  52 1|            fogni, se kutyacsaholással és kurjongatással vízlopó menyecskéket
  53 1|            érni.~Mátyás észbe kapott, és rúgott egyet kútőrtársán.~-
  54 1|               pedig oldalára fordult, és magára húzta a subát. Az
  55 1|           azokban a velő is öreg már, és az könnyen magába veszi
  56 1|           feleselő kakaskukorékolások és az éjszaka mindenféle neszei
  57 1|             is van magához való esze, és Mátyás elégedetten gondolt
  58 1|               odább csúszott a subán, és helyet mutatott a muszkának.~-
  59 1|               sose gondolt ilyenekre, és most nagyon meglepi, hogy
  60 1|                Löhet - mondja Mátyás, és azon tűnődik, hogy ő hatvankét
  61 1|              fölnéz a hajnalodó égre, és megint nekimenne a vödörnek.~
  62 1|              meg azt a lámpásmasinát.~És Mátyás elkattyog a muszkával
  63 1|       előkeresi a lopót meg az itcét, és leülteti Szpiritutót az
  64 1|             magyarul lehet kimondani. És megígéri, hogy ha a gazda
  65 1|               burukkoltak a galambok, és az istállóban a Csillag
  66 1|              Szpiritutót a mezsgyéig, és barátságosan kezel vele.
  67 1|               igen mérgesen tipegett, és kopasz volt a fejebúbja.)~-
  68 1|              a nagy birkanyíró ollót, és tövig levágja a haját, mint
  69 1|          kettéhasítják a szekercével, és végezetül a kenyérsütő lapáton
  70 1|       kifolyatták a hordókból a bort, és a plébánia előtt leütötték
  71 1|       fejükkel, hogy „bizony, bizony” és odaszúrtak a szemükkel a
  72 1|             Delíláknak, Putifárnéknak és Jezsabel leányainak a pillája
  73 1|          piros papucsok csosszanását, és recseg a fülében a pap hangja.
  74 1|             hátrapillant az ablakára, és fölkapja a fejét, mint a
  75 1|              nemből származott volna, és az angol-kisasszonyok tanították
  76 1|        hallotta, amit a többi gyerek, és azt játszotta, amit a többi
  77 1|       tekintettel arra, hogy a legény és a lány egy tűz körül heverésztek,
  78 1|            kiegyenesítette a derekát, és visszanevetett Mátyásra:~-
  79 1|              senki se. Mindenki látta és mindenki helybenhagyta,
  80 1|           levelezte az apját, anyját, és az se maradt ki soha a tábori
  81 1|             hogy „továbbá csókoltatom és tisztöltetöm az Etelt, és
  82 1|             és tisztöltetöm az Etelt, és maradok hű hozzá, és továbbá
  83 1|           Etelt, és maradok hű hozzá, és továbbá csókoltatom a kis
  84 1|          igába fogják, mint az ökröt, és ősszel szántanak rajta,
  85 1|             rajta, télen meg levágják és megeszik. (Messzi Gyurka
  86 1|            mint a köleskásás hurkát - és télire csakugyan bevitték
  87 1|              tanyákon a muszka rabok, és beleszoktak a hadiasszonyok
  88 1|       csináljátok - vont vállat Etel, és aratott, kapált, nádat vágott,
  89 1|              piacozott Rókus helyett, és hordta a pénzt a városba
  90 1|          dörzsölgette a kezét Mátyás, és szüle hálálkodva vetett
  91 1|          valami tatár kocsmárosnéval, és egész elpocakosodott. Lehet,
  92 1|         fölugrott guggoltából Mátyás, és ráfogta a nagy kést szülére.~-
  93 1|               ugrásra készülő kutyáé, és reszketett még a szája széle
  94 1|            eszét járta a nagy késsel, és csak az Isten őrizte, hogy
  95 1|             Ez ebben el is múlt akkor és többet azóta Rókusról se
  96 1|        Mátyásnak eltört a keze szára, és mivel a baj sose jár egyedül,
  97 1|            gorombáskodott az apjával, és úgy vágta bele, szüretes
  98 1|         suhanc leguggoltatta Mátyást, és az öregember hátáról ugrott
  99 1|             jó áron adott el valamit, és annak az örömére egy kicsit
 100 1|           lehetett látni a tó mentén, és magyarázott az asszonyoknak:~-
 101 1|             szívét.~Telt-múlt az idő, és már csak nagyon ritkán hasogatták
 102 1|        Eteléknél motozott a kamrában, és mikor kijött, Rókus kalapja
 103 1|              komótos - mondta Mátyás, és kedvetelten indult benne
 104 1|            meg a végrehajtó is állam, és állam minden, aminek pénzt
 105 1|             pénzt kell adni semmiért, és még ezeken fölül van valami
 106 1|               gyerekektől az apjukat, és elviszi őket, senki se tudja,
 107 1|               az Etel tiszta homloka, és tépő mozdulattal kapta ki
 108 1|              azt alighanem észrevette és besúgta valami becsületen
 109 1|              a kezét az Etel vállára, és célirányosan csúsztatta
 110 1|               szisszent föl a rendőr, és vakargatta egyik kezével
 111 1|         embert, egy nagy erős embert, és mikor vissza kellene adni,
 112 1|         minden csontja ropogott bele, és marékkal szaggatta ki a
 113 1|             Mária! - ugrott fel Etel, és szaladt a színbe. Tegnap
 114 1|           megindult nagy dübörgéssel, és nekivágódott a fészernek.
 115 1|       fészernek. Egy deszka lezuhant, és nagyot csattant a földön.
 116 1|         halcukor meg szentjánoskenyér és légyvesztő papiros, a kellemes
 117 1|                ott nagy ribillió van, és a boltok mind ilyennel vannak
 118 1|            hozzá - ismerte el Mátyás, és ha már itt van, befordult
 119 1|            kocsma van abban a házban, és a kocsmában van a kör. A
 120 1|           szétveri szelével a füstöt, és fölismeri a sapkákhoz tartozó
 121 1|         fölismeri a sapkákhoz tartozó és bőrködmönben tartózkodó
 122 1|           magaformájú gazdák, sógorok és komák. Igen nekiörülnek
 123 1|           Igen nekiörülnek egymásnak, és most már, hogy tudják, ki
 124 1|              mondja, hogy „no fene!”, és kijjebb szabadítja a fülét
 125 1|               utcákon, mint a hangya, és nemzetiszín gomb van varrva
 126 1|            Szól a muzsika mindenfelé, és a városháza előtt is kihirdette
 127 1|            nem repül a bajnétszíjrúl, és azt nem csipogja, hogy „
 128 1|          zúgták, hogy ez nem igazság, és Mátyásnak is be kellett
 129 1|           vönni azét, akinek sok van, és szétosztani azok közt, akiknek
 130 1|             agyarára szorított egyet, és kihúzta a fejét a válla
 131 1|              zsidóféle mindig ráér -, és borzasztó szeretett fogadni
 132 1|               hordót vett az egészen, és ő még akkor is kereskedett
 133 1|             mondta a szomszédasszony, és megtörölte a kezét a pohárrongyba,
 134 1|           amint elhaladt a ház előtt, és szót akart vele érteni.
 135 1|               most is bocskorban járt és vászonnadrágban, de a vállán
 136 1|           fején a simléderével hátra, és hull a szeméből a könny.~-
 137 1|          volna neki, menjen orvosért, és tegyen jelentést a kapitányságon.
 138 1|           katona, tudja, mi a regula, és ő nem tett semmi bűnt. De
 139 1|         városban katonaszabadításért, és a kapitányságon sincs senki,
 140 1|             most kiütött a szabadság, és nem parancsol senki.~- Aztán
 141 1|          szomszéd volt szegény Piros, és nem is volt rossz szomszéd,
 142 1|           ilyen szerencsétlenül járt.~És amíg megy Mátyás az elszáradt
 143 1|              már el kell venni Etelt, és akkor mégiscsak összekerülnek
 144 1|           hogy Ferenc nem kerül haza, és Rókus váltja majd meg Pirostól
 145 1|              környéken, mint az övék. És az öreg Mátyás egész megfiatalodva
 146 1|            árvaszék teszi rá a kezét, és a Ferencéből is ki kell
 147 1|             ült a konyhaajtóküszöbön, és egy hároméves férfi dühös
 148 1|             kérdezte Mátyás a menyét, és odapillantott a kisgyerekre,
 149 1|      kisgyerekre, akinek a nagy sapka és a kis suba közül éppen csak
 150 1|           éppen csak vörös orrocskája és két kökényszeme látszott
 151 1|               anyja szoknyáját fogta, és némi együttérzéssel tekintett
 152 1|            nagykendőjéről egy rojtot, és az irgalmasság testi‑lelki
 153 1|           töjj - kapta félre a fejét, és amennyiben ruházati fölszerelései
 154 1|    savanyúkáposzta-szag, a kemencebűz és a nehéz emberi pára. Mátyás
 155 1|   hadiasszonyok sápadtan, hallgatagon és lesütött fejjel. Csak Boca
 156 1|               nem kellett neki várni, és azért se lehetett sápadt,
 157 1|           ujját a szenteltvíztartóba, és kétszer is megrázta ujjait
 158 1|              szívekkel, teknősbékával és csókolódzó galambokkal.
 159 1|               már ezzel nem törődött, és más se vette észre.~Mátyás
 160 1|              ég nagyon arra mutatott, és a törött karjában is érezte,
 161 1|                Pedig cudar szél fújt, és havas eső is csapkodta a
 162 1|       lelőtték a pusztázót a lováról, és csúfságból még egy kutyafarkat
 163 1|               neki a kemény csemegét, és úgy rakta a szájába.~Igen,
 164 1|           szomszédék hányták a havat, és nem lehetett azt nevetés
 165 1|      császárokat, csak persze lóháton és tiszti subában. - Nagyon
 166 1|             de mindig mellétaszított, és maga nyekkent végig a hóban,
 167 1|              aztán fölállt két lábra, és elkezdett neki táncolni!
 168 1|               letottyant a kanapéról, és az anyja észre se vette,
 169 1|             csutkát hozott a góréból, és mérgesen taszigálta vissza
 170 1|        hajnali kép a hosszú fasorban, és nem látott már vissza odáig,
 171 1|              ráhúzott egyet Márikára, és csak úgy odavetve azt válaszolta
 172 1|      leöntötte a kötőjéből a csutkát, és odább rúgta az ágy lábánál
 173 1|             macska nem vétett semmit, és Etel még annyit se vétett,
 174 1|            szüle öreg volt már, kicsi és töpörödött, elborítva az
 175 1|         azonban látta a vállvonítást, és orrába vette azt is, amit
 176 1|              mindig elhúzódott előle, és valami rejtekhelyről leste,
 177 1|              van a begyében szülének, és Etel nem lett volna fiatal
 178 1|           muszka nagyon értik egymást és noha maga se hitte, hogy
 179 1|              mondta Mátyás szigorúan, és beavatta szülét a titokba,
 180 1|           hogy ellenkezzen Mátyással, és amúgy örült is neki, hogy
 181 1|          azért szerette a békességet, és csak úgy jó szóval szurkálódzott.~
 182 1|           kint állt a kerítésajtóban, és azon tűnődött, hogy tavasszal
 183 1|               fojtogatja a keserűség. És utóvégre Mátyás tudhatja
 184 1|                hogy ő csak jót akart, és azt is csak azért, mert
 185 1|           Krisztus‑atyafiság könyvét, és a pápaszem alól abba potyogtatta
 186 1|            Mátyás elővette a muszkát, és megkérdezte tőle, hogy állja-e
 187 1|             Péterkével alszik együtt, és minden éjszaka Pirossal
 188 1|       mindjárt megkapja a koronát is, és akkor a két Jézuskájának
 189 1|    megtörölgette a szemét az öklével, és megkérdezte Mátyást, hogy
 190 1|             nézi, van még abban élet, és tavaszra alighanem kihajt.~
 191 1|    belekeverje a maga latorkodásaiba. És szólt szülének, hogy karácsonyra
 192 1|              kutyorgott vele baltával és bicskával, és minduntalan
 193 1|           vele baltával és bicskával, és minduntalan oda kellett
 194 1|          ellenkezés volt a kis pajtás és a bodza-tea közt. Csak úgy
 195 1|               repüléshez, csipogáshoz és egyéb művészetekhez.~Egy
 196 1|               észre, mégis fölugrott, és sápadtan támaszkodott a
 197 1|       nyilvánított véleményt Péterke, és már görbítette a száját,
 198 1|           betette maga után az ajtót, és egy pillanatra megállt,
 199 1|               a sublót tetején szívek és csókolódzó galambok baráti
 200 1|            én-hangon, mint haragosan, és vizes keze fejét végigkenve
 201 1|               az asszonyba a bicskát, és tudta, hogy itt neki kell
 202 1|           mégis forgott vele a világ, és mégse a baltát kapta föl,
 203 1|         köszönt még egyszer az ember, és előbbre lépve kivett a zsebiből
 204 1|              cukorfütyülő megszólalt, és vidáman gurgulázó fütyülés
 205 1|              muszka nagyot lélegzett, és lépett egyet az ember felé.~-
 206 1|               Odalépett a kereszthez, és végighúzta rajta a jobb
 207 1|             alatt, a muszka is kiment és utánanézett, még látta.
 208 1|          ölében, megvetette az ágyat, és odafektette faltól a kicsit.
 209 1|            olyan vasderes színű volt, és amikor letette a vizes-kancsót,
 210 1|              letette a vizes-kancsót, és kétfelé törölte a durzós,
 211 1|      visszahúzta a szájából, letette, és elkomolyodva nézett maga
 212 1|              a gyertyánál rágyújtott, és kiment a szobából.~A muszka
 213 1|          kívülről belátni az ablakon, és nem mozdult. Sokáig hallgatta,
 214 1|         elaludni?~A muszka felugrott, és meglökte az asztalt.~- Mi
 215 1|              Ez már mög van beszélve, és nincs tovább. Adjon Isten
 216 1|            éjszakát!~A muszka paraszt és a magyar paraszt keze megtalálta
 217 1|        megtalálta egymást a sötétben, és aztán csakugyan nem volt
 218 1|           csosszan, szusszan, unottan és köpetlenül, „má-sé, má-sé”.
 219 1|               mindjárt frissen koppan és vígan csikordul, mintha
 220 1|               beletanult a törvénybe, és sokkal keményebben taposta
 221 1|             is csepegett a kéményből, és a zsíros stallumokért nemcsak
 222 1|           szakajtót a két tenyerével, és elfordította a fejét. Olyan
 223 1|             fosztott pihe fölrebbent, és kavargott az egész szobában.
 224 1|         fejezte be Mátyás a híradást, és elkezdett köhögni a torkába
 225 1|               a gyalázatos szerzetet, és jó darabig kint maradt.~
 226 1|            Szüle csöndesen hötyögött, és a kislány tovább lepkedte
 227 1| összesöprögette a pelyhet, ahol érte, és megkérdezte az öreg asszonyt:~-
 228 1|           megimádkoztatta a gyereket, és maga is lefeküdt mellé,
 229 1|          senkinek.~De később fölkelt, és megsimogatta az öregasszony
 230 1|         fejkendőjét, felsőszoknyáját, és jóformán a karján vitte
 231 1|            már nekitüzesedett a képe, és szinte vidáman kacsintott
 232 1|           zákányossá teszi az embert, és aki volt már ebben a napban,
 233 1|             állatok meg ne csúfolják. És megnézte a zsebeit is, de
 234 1|               Kihúzta a sublótfiókot, és a kezébe adott Mátyásnak
 235 1|         Mátyás zsebre dugta az írást, és fölállt.~- Hát ezt is köszönöm,
 236 1|            elégedettre a Mátyás arca, és beleigazgatta a fülét a
 237 1|             kifényesítették a fejfát, és megszalonnáztak. Ugyan inkább
 238 1|              apja mellett ébredt fel, és rájött arra, hogy a lompos
 239 1|             találta az új lakótársat. És mivel apró ajándékok erősítik
 240 1|        cukorfütyülőt pedig árpacukrok és halcukrok követték, a fiú
 241 1|         elküldte Ferenc szöget venni, és míg a boltosné szöget keresett
 242 1|     megharapta néhai szövetségesének, és végleg megszakította vele
 243 1|               szívére vette a dolgot, és most is el-elködlő szemmel
 244 1|         Ketten kétfelül belekaroltak, és kivitték a ház elé. Cudar
 245 1|    hajacskáját, a fényes szemecskéjét és a fényes orrocskáját. Aztán
 246 1|            azt a kebelibe csúsztatta, és becsapta maga után az ajtót.~
 247 1|     visszanyert Péterkére az ablakot, és aláigazította a vállát a
 248 1|            Ferencre, utoljára magára, és nyújtotta kivörösödött kezét.
 249 1|      reszketés áll még az olyan gáncs és félelem nélküli pulikba
 250 1|          ajtóban, leveszi a kalapját, és leteszi az ágy tetejére.
 251 1|           olyan fiatal, aki így tesz, és ilyenkor azt szokás mondani,
 252 1|               van az - mondja Ferenc, és megakad a szeme a sublóton
 253 1|             pedig beszalad a kamrába, és összekapja magát, mert most
 254 1|               oldalasra - hiszi Etel, és nekik annyi van még tavalyi
 255 1|          Isten, akiért ő egyet lépne, és mikor erre gondol Etel,
 256 1|          fogott kezet Etel Ferenccel, és hozzátette ő is -, még valamerre
 257 1|           ameddig kikísérte Ferencet, és utánanézett az ablakon,
 258 1|                hogy mért tette ő ezt, és nem is ért rá tünekedni
 259 1|     csirkéknek. Etel sokkal fürgébben és könnyebben szaladt, mint
 260 1|             ezt már ő se vette észre, és arról se tudott, hogy egy
 261 1|        jégcsapot letört az ereszetről és úgy pergette a napsugárban,
 262 1|              valami változás történt, és ez a változás mégiscsak
 263 1|             is szégyellte magát Etel, és ezt szemtől szembe meg is
 264 1|      szemöldökkel, kicsit fitos orral és pittyedő piros szájjal.
 265 1|          ugyan, ha lesültebb az arca, és inkább gesztenyésbe barnul
 266 1|             nem magukra, nem tükörből és nem délelőtt tizenegy órakor.~-
 267 1|            lépett be szüle a szobába, és Etel majd szörnyethalt ijedtében.~-
 268 1|          mondta mindjárt a receptjét, és nagyon elcsodálkozott rajta,
 269 1|           mozgású asszony szeles lett és szeleverdi. Hol tányért
 270 1|             összeszorította a száját, és csöndes volt, mint kaszaharsogáskor
 271 1|           szüle ezt észrevette volna, és meggyanúsította volna Etelt,
 272 1|             vacokrul az alvó Márikát, és kezdte rácsavargatni a nagy
 273 1|     megütődött, mikor Etel fölugrott, és hiába döfögette a tepsibe
 274 1|        megkoppant a sült disznóállán, és Mátyásnak egyszerre megjött
 275 1|              menyén, mikor cirógatja. És Etel azt tette, nem is tehetett
 276 1|          szemét, félrehúzta a száját, és azt mondta csípőre tett
 277 1|         nagyon esenkedik az emberért, és éppen Ferencet nézte ki
 278 1|              emberbordát ősanyánkhoz, és más teremtett állatokból
 279 1|       veszekedhetnékséget a bíbictől, és hogy tovább ne firtassuk
 280 1|         lefelé. Ilyen kitanulhatatlan és megfoghatatlan az asszonyi
 281 1|              mikor a lámpát elfújták, és csak úgy sötétben szopogatta
 282 1|           ember. Mind ilyen különösen és más fajbul valóak ők, a
 283 1|        tanulja a szép szenvedelmeket, és tanulhatja is, mert egyéb
 284 1|            nem szúrhatja ki a szemit, és így tulajdon személyiben
 285 1|         Akármilyen fehér képe van is, és akárhogy szereti is a tisztát,
 286 1|             megér egy kis pittyegést, és ha Mátyás Etelnek adhatná
 287 1|           mert ami biztos, az biztos, és azzal jól járnának mind
 288 1|               járnának mind a ketten, és jól járna maga Mátyás is.
 289 1|           Igen, ez így lenne rendjén, és így is lesz, s tán az se
 290 1|       hányja-veti, mindent észrevesz, és csöndesen szólal meg.~-
 291 1|              tűzön - gondolja Mátyás, és mivel ez nagyon kellemes
 292 1|    sármánymadarak árulták az aranyat, és a sövényben a cinegék hangoztatták
 293 1|            hóba, sárba azt is lehúzta és a hóna alá vette. Etel is
 294 1|  ottfelejtkezett játszani Péterkével, és estefelé Ferenc vezette
 295 1|               amit szüle előre látott és olyan biztosra vett, hogy
 296 1|               tett neki a helyzetről, és Mátyás elvonult bort fejteni,
 297 1|          sokáig sistergett a zsírban, és Mátyás úgy belefelejtkezett
 298 1|               villannyal világítanak, és a béreseknek is autójuk
 299 1|                sok cigarettát sodort, és a pici cigarettavégeket,
 300 1|        harapta el Etel a cérna végét, és új varrnivalót keresett.
 301 1|              meg Ferenc az ingvállat, és mondott egy amerikai várost,
 302 1|           elhallgatta volna reggelig, és nemhogy elálmosodott volna,
 303 1|                billegtette az ujjait, és olyan árnyékok mozogtak
 304 1|              fölköszöntötte Ferencet, és kívánt neki „bort, búzát,
 305 1|           hamarosan fölállt a vendég, és azt javallta, hogy tegyék
 306 1|               nyájasan szüle Etelnek, és Etel szót fogadott, ugyan
 307 1|              is behunyták a szemüket, és azért Etel mégis mindjárt
 308 1|              majd kifagy az embörnek!~És telt-múlt az idő, a hó már
 309 1|           mosolygott szokása szerint, és fölnyalábolta a kis legényt,
 310 1|         amióta beszokott Mátyásékhoz, és határozottan sokkal több
 311 1|              is, mint az aszalt meggy és bagolytüdő, mely utóbbi
 312 1|           hinném - mosolygott Ferenc, és ezt Etel nemcsak azért szerette
 313 1|        réklijén nyitva volt egy gomb, és kifehérlett az inge széle.
 314 1|           káromkodásának, nem köpköd, és vízzel issza a bort. Igaz,
 315 1|           inget fölvenni meg levetni, és nem is látja senki addig,
 316 1|           ökröt. Majd kitudja Mátyás, és a lelkére beszél Ferencnek.
 317 1|            hogy befonassa magát vele, és ő tegyen kontyot a fejire.
 318 1|                ha jól forgatja magát, és hallgat az okosabbra.~Mátyás
 319 1|      összeszedte a bankkönyvecskéket, és átvitte őket Ferenchez.~-
 320 1|              kedve, hogy a nádtetőről és a többi betéti intézményről
 321 1|             hogy ez megint úri tempó, és elfanyalodva készülődött
 322 1|              foltját - mondta Ferenc, és nagyon barátságosan fogott
 323 1|               küldött tőle Ferencnek, és meghagyta neki, vigye át
 324 1|               kell kezdeni az edzést, és semmi se edzi meg úgy az
 325 1|       meglátta, hozzá akart szaladni, és egész három arasztos hosszúságában
 326 1|           bogár - emelte föl az apja, és lefektette a vacokra. Mári
 327 1|              mellé, átfogta a nyakát, és mindjárt álomba szuszogta
 328 1|            hogy Ferenc elkomolyodott, és haragszik-formán áll a szeme.
 329 1|               No nem - mondta Ferenc, és kettétörte a cipót, úgy
 330 1|        köszönte szépen, már lent van, és csípett egy falásnyit a
 331 1|              de aztán megint letette, és legurított egy pohár bort,
 332 1|            káposztából egy szármával, és a sült húsban se sok kárt
 333 1|    koplalásban összeszorult a gyomra, és most néha úgy érzi, mindjárt
 334 1|         hivatalban van, az nem éhezik és sokat alszik, továbbá nyakban
 335 1|               Maga elé húzta a tálat, és elbánt a benne valóval.
 336 1|               maga lesz ott az az úr, és nyugodtabban megbeszélhetik
 337 1|           kezdte elejtegetni a fejét, és a koccintásnál nagy szemöldökrángatással
 338 1|              Ferenc.~A csősz fölállt, és emelte a poharát, de nem
 339 1|              a viaszosvászon terítőn, és hallatszott, ahogy kopog
 340 1|            bolond! - legyintett Etel, és megrázta szülét.~- E...
 341 1|              A csősz értett a nevére, és az önérzet erőt adott neki.
 342 1|        nyakába kerekítette a subáját, és egy kicsit zavarodottan
 343 1|        kiheveri az ötödfél esztendőt, és úgy föltalálja magát a világban,
 344 1|             koszorút tesz az emlékre, és elmondja, hogy mit kíván
 345 1|            mit kíván a magyar nemzet, és kik voltak a honvédek. Persze
 346 1|               még Kossuth apánkat is, és bizonyosan oda is adta volna,
 347 1|             jött a három honvédtiszt, és azt mondták a népeknek,
 348 1|        Kossuth apánk jött volna erre, és őnála is aranypénz lett
 349 1|              azt meg se lehet érteni, és nemcsak az asszonyok fakadnak
 350 1|           tóparton haladt a kör felé, és nyugtalankodva nézegette
 351 1|           söpörjék föl az ég udvarát, és a napnak, hogy süssön ki
 352 1|              a napnak, hogy süssön ki és rakjon szárító tüzet az
 353 1|          táján elszabadítja a vizeket és rászabadítja a tavat az
 354 1|           emberek házaira, vetéseire, és azt mondja neki, hogy eredj
 355 1|              omlaszd össze a házakat, és csinálj halottakat az élőkből,
 356 1|        csinálj halottakat az élőkből, és ne keresd, hol imádkoznak,
 357 1|           imádkoznak, hol átkozódnak, és ne tégy különbséget, ki
 358 1|        magasabb térszínről föld alatt és föld felett. A nép azt mondja,
 359 1|               itt nem laktak püspökök és más világhatalmasai, ennek
 360 1|               helynek nincs története és nincs mondaköltészete. A
 361 1|      nagybugájú füzény piroslik a nád és káka közt, a víz tisztásait
 362 1|     megjelennek soha nem látott vörös és kék virágok, tenyérnyi tölcsérrel
 363 1|          isszák a harmatot a futókák, és fává kövérzik a pulykatakony.
 364 1|            hajdani óceánok búzaföldek és szőlőkertek közé szorult
 365 1|              görbült, öreg, de kemény és erős mocsári-tölgynek, amely
 366 1|               semmit a régi korokról, és ha a fejét leütötték volna,
 367 1|               tájon országgyűléseztek és nagy áldomást tartottak
 368 1|              megadók, királytisztelők és törvénymegtartók, még a
 369 1|               társadalmi osztályokat. És azért soha senki azt nem
 370 1|               meg, mert az oly könnyű és vidám könyvecske, hogy mindig
 371 1|                mint az egész teozófia és geológia együtt, és a legokosabb,
 372 1|          teozófia és geológia együtt, és a legokosabb, amit Ferenc
 373 1|               husángot a bicskájával, és az esőszagú alkonyatban
 374 1|             mezsgyéken, a vakdűlőkön, és hogy rövidítse az utat,
 375 1|            tudnák megmondani, honnan, és ilyenkor mindig olyan helyet
 376 1|        Sötétben minden zászló fekete, és nézheti vörösnek a felvilágosodott
 377 1|            ott a karját vagy a lábát, és hogy ki hány lövést hozott
 378 1|              házban találta a gyerek, és háton hozta hazáig, a világért
 379 1|          szolgálták akkor a császárt, és Fülöpevicsnek hívták a generálist.
 380 1|          beszédet tartott a népeknek, és kihirdette nekik, hogy ezután
 381 1|        éneklős embör - mondja Ferenc, és megfogja az öregember karját -,
 382 1|            mondja gőgösen a hatökrös, és megáll egy pillanatra. Már
 383 1|               hogy Ferenc gépet vett, és lehet, hogy kivakaródzik
 384 1|          hátrataszigálták a székeket, és állva énekeltek, ahogy az
 385 1|         egy-két fiatal ülve maradtak, és félrehúzott szájjal hallgattak.
 386 1|             mert megcsúszott valamin, és a földre szervírozta a feketét.~
 387 1|          asszony ijedtében sikoltott, és a két ember közé akarja
 388 1|             zárni! - kiáltott valaki, és mindenki az ajtót nézte,
 389 1|              ajtó azonban kivágódott, és betámolygott rajta egy ember,
 390 1|             egymást. Kossuth apánkkal és az elvi harccal senki se
 391 1|               félreértette az öreget, és elhárította a lábától.~-
 392 1|              nevette el magát Ferenc, és leszállt az asztalról. A
 393 1|              fölverte az asszonyokat, és elejétől végig elkáromkodta
 394 1|           mint nagypénteken a harang, és egy kicsit pityergett is
 395 1|            felhúzták a vörös lobogót, és Ferencet szabadon eresztették.
 396 1|              neki valamit a vásárból, és Márika azt hitte, neki is
 397 1|         kisezüstöt meg a nagyezüstöt, és a nagyot adta Márikának,
 398 1|          hitte, ezüstpapirosos cukor, és ki is fejezte elégedetlenségét
 399 1|            azt nyakba lehet akasztani és azért illedelmesen hálát
 400 1|       csacsogást, de Etel észrevette, és mivel lehajolt a tűjeért,
 401 1|              mint a fülében a kláris. És Mátyás is hallotta, hogy
 402 1|          angyal szólt ki a gyerekből, és Mátyás reményeinek búzatáblája
 403 1|           rövidebb volt ez az előadás és tisztán ténykörülményekre
 404 1|            lehet, hogy vékony folyású és akadozó erecske volt. De
 405 1|        sokszor elmondatták Mátyással, és valahányszor elmondta, mindig
 406 1|              kapta az alsószoknyáját, és a nyakába vötte a világot.
 407 1|           ujjal az alsó szája szélét, és egy csöpp savanyúsággal
 408 1|              nevetésre hasad a szája, és eldugja a fejét a Ferenc
 409 1|             pedig mosolyog csöndesen, és ha mond valamit, akkor azt
 410 2|            csak a bélyegek miatt van, és hiába magyarázta neki Ferenc,
 411 2|           körül is nézett a világban, és mikor hazaért, az volt az
 412 2|       Megkávéztak szépen barátságban, és nézték az ablakból, hogy
 413 2|              a héten zsidóvért iszik, és nagyon iderázta az öklét,
 414 2|            volna olyan nagy munkaidő, és jártak volna a népek a körbe,
 415 2|            Így lett Mátyás komenista, és ezért kellett neki törvényt
 416 2|                tanúkat hallgattak ki, és végre is kitisztázta magát.
 417 2|             hogy a zsidóné komenista, és ezt állja is, ha nyaka szakad
 418 2|                újra beidézte Mátyást, és szembesítette az illetővel.
 419 2|              körben verte az asztalt, és tanította a népeket a komenizmusra.
 420 2|      szólította, kezet nyújtott neki, és barátságosan kérdezte tőle:~-
 421 2|     homályvörösből paprikavörös lett, és azt mondta a bírónak, hogy
 422 2|     szelídebben, mert ami igaz, igaz, és a barátságot el kell ismerni,
 423 2|              örült neki a bíró úr is, és megrázta a kezét Mátyásnak.~-
 424 2|         Mátyás köszönte a barátságot, és szépen vált meg az esernyőcsinálótól
 425 2|         hiszen élni mindenkinek kell, és mindenki olyan mesterségből
 426 2|                Jól ütött be a termés, és nagy ára volt mindennek.
 427 2|              valami szó éri Ferencet, és csorba esik a növekvő tekintélyén.
 428 2|              az emberé, az az emberé, és ami az asszonyé, az is az
 429 2|            nem tudta, mért hiszi ezt, és azt se tudta volna megmondani,
 430 2|               vele, mint az anyjával, és ha be kell vallani, ez volt
 431 2|              hogy elkáromkodta magát, és más asszonnyal vagy lánnyal
 432 2|             hogy Rókust nem szerette, és csudálatos, azóta jut neki
 433 2|               megszorította a nyakát, és úgy mondogatta neki, hogy „
 434 2|          nagyon hajtogatta a poharat, és még sose mondta neki, hogy
 435 2|               függőkben átment hozzá, és rázta bennük a fejét, „szép
 436 2|            igenis ő vágta át a gátat, és se le nem hazudja, amit
 437 2|         haladni a gazdatársadalommal, és csak a gazdák érdekében
 438 2|                hogy az ő embere lesz, és gazdatársainál érte veti
 439 2|            hogy ha a báró őmellé áll, és nyélbe üti az ármentesítő
 440 2|               adott, az arisztokrácia és a gazdatársadalom összekaronkozott
 441 2|      gazdatársadalom összekaronkozott és nagy áldomást ivott a serházban.
 442 2|         eggyel előbb, mint a hatökrű, és mert a zsebében ott volt
 443 2|              högye - mondta szilajon, és végigvágódott a papsajtok
 444 2|            egyedül ment föl a dombra, és mikor Etelt meglátta a pitvarajtóban,
 445 2|             tekintve a tekintendőket, és így csak három birkát vágatott
 446 2|         Mátyás a komáknak, sógoroknak és a hozzájuk tartozó asszonyi
 447 2|               ő is tette tiszteletét, és most mondta el azt a felköszöntőt,
 448 2|              akkor is vasárnap volna, és azt megérezné minden teremtett
 449 2|               karácsonyfát termettek, és pataküzeneteket küldözgettek
 450 2|            ökörfarkkóró-virágok sárga és katángok kék pohara is sokkal
 451 2|     elcsapkodják a fejüket. Az akácok és jegenyék is lefürdötték
 452 2|             magukról a szombat porát, és levelük szelíd reszketésével
 453 2|    reszketésével rebegik a szarkáknak és gébicseknek, hogy tessék,
 454 2|             most nézzetek meg minket, és mondjátok meg lélekre, hogy
 455 2|               Természetesen a szarkák és gébicsek is ünneplőruhába
 456 2|           érzések töltik el azon puha és kemény hátú bogarakat is,
 457 2|       bogarakat is, amelyek a szarkák és gébicsek eledeléül rendeltettek.
 458 2|               úgy ünnepel, ahogy tud, és például a legyek úgy vasárnapoznak,
 459 2|            bajonétjukat, mint máskor, és mélyebben eresztik az olyan
 460 2|     átnyilazzák a tintokot, a vásznat és a rózsás kartont, és a legyek
 461 2|          vásznat és a rózsás kartont, és a legyek egészen jól odatájékozódnak
 462 2|              sűrű szemöldöke összeér, és ott döfködik az álomban
 463 2|       tisztára söpört udvart, konyhát és tisztaszobát, megitatta
 464 2|              a jószágot, adott szemet és vizet a fürjecskének, aki
 465 2|             kalickából nézi a vetést, és honvágyát talán enyhíti
 466 2|         Ferenc homlokáról a legyeket, és letörli róla a verejtéket.~
 467 2|    kendősimogatásra kipattan a szeme, és ijedten néz körül a félhomályban.~-
 468 2|           rendben van, mert mosolyog, és azt feleli, hogy nem álmodott
 469 2|       világosságot csinál a szobában, és lekuporodik a sublót elé,
 470 2|              az ágyra a tiszta ruhát, és félreszegi a fehér nyakát,
 471 2|              is van az ereszet alatt, és az ajtófélfának vetve a
 472 2|       Csakugyan ez neki a természete, és Etel így szereti, ahogy
 473 2|              fölrepül a kút kávájára, és lesi a fél szemével, hogy
 474 2|             jércének. Etel odaszalad, és lehessenti őket a tenyerével.
 475 2|             már kigazdult a malomból, és rájött, hogy őneki tüdőlötyögése
 476 2|          szoknak, ahol jobbat kapnak, és ő megmutatja, hogy az ő
 477 2|              nyughatatlan elméje van, és sose volt jó az a nagy sietség,
 478 2|       nevelődött fel, nem pástétomon, és hogy meg nem foghatja; hol
 479 2|          mikor a zsidóné kiszabadult, és a kocsmaajtórul levették
 480 2|   polgármester úrhoz az iskola iránt, és a követet, a bárót is egyre
 481 2|          csináltassák meg az iskolát, és adjanak bele tanítót, mert
 482 2|            sarkallta volna az urakat, és megmondta volna nekik, hogy
 483 2|               mert a fakót is húzzák, és a szegény ember soha ilyen
 484 2|            hol dörmögve, hol pattogva és szaporázva az adtát, Ferenc
 485 2|              pápaszemre szorult Róza, és abban is hol volt üveg,
 486 2|               örült az új hivatalnak, és mindig egy kis utálkozással
 487 2|              fehér szeme bozontjánál, és azt se lehet mondani, hogy
 488 2|              a többi kintvaló emberé, és nyíráskor az alá se terített
 489 2|     vasárnaponként a vasderes üstököt és ne csinálja meg a választékot
 490 2|              már arra.~Etel hátralép, és összehúzott szemmel vizsgálódik.
 491 2|         Rókust.~Etel leteszi a fésűt, és a Ferenc vállára teszi a
 492 2|               emberek asszony nélkül? És a hadiözvegyek ott is csak
 493 2|             is nagyon kellett szökni. És a többiek is? Azok is kiszökdöstek
 494 2|               ételt, osztán möhetünk.~És Etel, még fölteszi az ételt,
 495 2|                még fölteszi az ételt, és aprózza alá a fát, arra
 496 2|             így szeretné apróra vágni és tűzre rakni a világ minden
 497 2|         haragszik, amért olyan gyáva, és csak kerülgeti a forró kását.
 498 2|         különös, hogy sohase hazudik, és ha Ferenc kivallaná, hogy
 499 2|           mindig elfeketedik a világ, és lám, most is a fa mellé
 500 2|              uram - lelkendezik Etel, és nevet a kendőkre -, neköm