Kötet

 501 2|            koszorúzza a bogárfeketét, és alig bír magával, hogy rá
 502 2|               rá ne kiáltson boldogan és ujjongva: „Te, te!” De Etel
 503 2|             bal kezét a jobb kezével, és ballagnak csöndesen a kocsiúton
 504 2|            hogy Ferenc fogja a kezét, és inkább levágatná a fél karját,
 505 2|      szerezzen a technika diadaláról, és behatoljon az okszerű rózsatenyésztés
 506 2|             amelyen szüle ágaskodott, és mindig olyankor nézett föl,
 507 2|    összefüggést a levél otthagyhatása és a postás-gyomornak a délelőtti
 508 2|               nem a savanyúbb fele -, és a posta átszolgáltatta neki
 509 2|        levelet. Csakugyan kemény volt és nehéz. Nem csörgött, hanem
 510 2|           Tiszta bort kapott a posta, és sokkal jobban meg is rázkódott
 511 2|        Szűzanyát, külön a kis Jézust, és ő is azt mondja, hogy még
 512 2|            leült a létra alsó fokára, és megernyőzte a szemét a tenyerével,
 513 2|               jó szívvel van Etelhez, és ha rosszat mondana róla
 514 2|          mégiscsak a családba számít, és még a madárban sem mocskolja
 515 2|               akkor el is hallgatott, és megfogadta magában, hogy
 516 2|         idején könnyített a szívén ‑, és fölfohászkodott:~- No, akkor
 517 2|            mind kiverem a fogadat! -, és annak is csak szüle látta
 518 2|              után, még a harangozónak és a koporsóhordozónak való
 519 2|            Addig járt a bíró nyakára, és addig főzte a taplót a szavasabb
 520 2|             aztán a mezőbíró megijed, és szalad a városi tanácshoz,
 521 2|              összeül a városi tanács, és addig csavargatja a fejét
 522 2|           eszű föl nem találja magát, és azt nem mondja:~- Hernyózni
 523 2|        nyakravaló nélkül is, fizetnek és hernyóznak. De egy esztendő
 524 2|               pipáját a nagy könyvre, és tette az ítéletet, de egész
 525 2|             Istenben.~Ez tegnap volt, és Mátyás ma már hajnalban
 526 2|            jókora cipót az ülés alól, és elkérte Ferenctől a bicskát.~-
 527 2|             csak elvette a fél cipót, és megszaglászta. - Akár a
 528 2|             cipót szülével a házba -, és ígérte neki, hogy agyonvágja,
 529 2|         segítséggel kinyílna a szeme, és arra is lehet számítani,
 530 2|             bemegy valamiért a házba, és akkor felszabadul a balta.
 531 2|          Szüle megjelenik a küszöbön, és egy bögre van a kezében,
 532 2|           szigorúság teszi a doktort, és szüle most mint doktor van
 533 2|               nem lekvár tartózkodik, és a kerítés mögött keressen
 534 2|              egyszer imádkozott máma, és Péterke nem barátja az összetett
 535 2|         Márika is összeteszi a kezét, és míg szüle reszketős ujjai
 536 2|              Anya Mária szent neviben és a mi urunk Jézus Krisztus
 537 2|            botorkáló gyerekhangocska, és mentek vele együtt föl,
 538 2|          csikorgott, mint a talicska, és fogta a megjeruzsálemi-vizezett
 539 2|          nézte a világot fél szemmel, és borzasztó érdekesnek találta.
 540 2|              ő is bekötheti a szemét, és akkor ő is nézheti fél szemmel
 541 2|       Márikának meg kellett alázkodni és megkérni Péterkét, hogy
 542 2|        valakinek. Igaz, hogy az barna és száraz, de a kisgyereknek
 543 2|                mert ott jó hűvös van, és nem pörköli úgy őket a nap,
 544 2|          kezét, megkerülték a tanyát, és leballagtak a tóra. Ugyan
 545 2|            ültek legszembe egymással, és elkezdték majszolni a kenyeret,
 546 2|        ilyenkor az ember a hasára üt, és azt mondja:~- Újság hasamba,
 547 2|         nagyot harapott a kenyeréből, és megütötte a haskóját:~-
 548 2|                Messzillette a tanyát, és bizonytalanollotta a szülét.
 549 2|            kezéből az utolsó falatot, és futva biztosítja a zsákmányt.~-
 550 2|          felől nézve: hősi elszántság és örök dicsőség. Márika felől
 551 2|         Márika felől nézve: jogtiprás és örök gyalázat.~- Tolvaj,
 552 2|               annyival Márika nagyobb és hosszabb lábú. Ilyen esetben
 553 2|            megveregeti a hasacskáját, és elkiáltja magát:~- Újság
 554 2|         kitapogatja lábával, kezével, és kiteszi a zsombékra.~Már
 555 2|              csinál a két tenyeréből, és eliszonyodott hangon torkaszakadtából
 556 2|              házban mángorol a ládán, és veri nagy pufogással a sulykot
 557 2|                Ferenc pedig körülnéz, és megvakarja az ostornyéllel
 558 2|               hogy hisz-e neki Ferenc és követi-e. Igen, Ferenc nagyon
 559 2|          veszi a halott gyerek fejét, és szedi ki az összecsomósodott
 560 2|              Isten rendelése felelős, és némi daccal jelenti ki:~-
 561 2|              veszött! - süvölti Etel, és fölkapja az ura mellől a
 562 2|         Ferenc fölriad a villanástól, és megragadja az asszony karját:~-
 563 2|           haja összekeveredik azéval, és csak a meg-megvonagló teste,
 564 2|             Mátyás megtörli a szemét, és megszólal, mert valakinek
 565 2|            mindjárt kiszakad a lélek, és eltakarja az arcát a kezeivel.~
 566 2|           föláll, föltámogatja Etelt, és a karjára veszi Péterkét.
 567 2|          tanyába, az ő arca sápadtabb és ijesztőbb, mint a halotté.~
 568 2|                amelyik meg ne szűnne, és nincs az a fájdalom, amelyik
 569 2|            kelt kenyér a szakajtóban. És Péterke sírján jóformán
 570 2|              mindezeket, még füröszti és pólyázza a kis vörös herkányt.
 571 2|               a főgazda a környékben; és hogy szülének is mondjon
 572 2|                 akkor nagyon keményen és erélyesen követelte azt,
 573 2|            nem volt ilyen lágy szívű, és keményen nevelte a lányát,
 574 2|               szegény ember gyerekét. És amit az anyja elvett tőle
 575 2|         gyerekre nem lehet haragudni, és különben se a kislány volt
 576 2|               felugrott a két polcra, és rátartja magát, mintha ő
 577 2|          íratták be magukat tanúknak, és a báró csokrot küldött Etelnek,
 578 2|       lehetett volna a métába nagyobb és a lánc vastagabb, a szüle
 579 2|            még nyakravalót is kötött, és az ezüstórát is feltette,
 580 2|             az ezüstórát is feltette, és ő mondott ellent a kis drusza
 581 2|            drusza nevében az ördögnek és minden incselkedésének,
 582 2|             rá fogatlan vén szájával, és kint a templom előtt oly
 583 2|            hallotta a tisztelendő úr, és jó is, hogy nem hallotta,
 584 2|             druszáját szüle karjaiba, és odaduruzsolta neki:~- Hej!
 585 2|            föl nem emelöd a nap felé, és azt nem mondod: Napkirály
 586 2|            nap felé, a csillagvirágok és zümmögő méhek közé, és háromszor
 587 2| csillagvirágok és zümmögő méhek közé, és háromszor elmondta a szüle
 588 2|           embör lösz - jósolta szüle, és átvéve a gyereket, Mátyással
 589 2|             levelet, haladván befelé, és kezdi betűzni, hogy bátrabban
 590 2|                Ferenc tántorog egyet, és nem olvas tovább, hanem
 591 2|          végét. - Továbbá csókoltatom és tisztöltetöm az Etelt, és
 592 2|             és tisztöltetöm az Etelt, és maradok hű hozzá, és továbbá
 593 2|           Etelt, és maradok hű hozzá, és továbbá csókoltatom a kis
 594 2|        csókoltatom a kis családom is, és szülejimnek maradok tisztölettel
 595 2|               a zsebkendőjével, leül, és most elejérül kezdi a levelet.
 596 2|          vagyok a szomorú rabsákban”, és aztán elmondja, hogy milyen
 597 2|               borzasztó sarak vannak, és a kenyér nagyon drága, és
 598 2|             és a kenyér nagyon drága, és ha öt milliót küldenének
 599 2|         Pulcki konz úr hazabocsátaná. És azután következik az Etel
 600 2|             azután következik az Etel és a kis család tiszteltetése,
 601 2|               ki lehetne szabadítani, és aki Rókusnak mondja magát.~-
 602 2|       körülötte. Ezt ő is észreveszi, és most már csak szó nélkül
 603 2|             az éhenhalt ember szemét, és ő takart rá mohát, mielőtt
 604 2|            összehajtogatja a levelet, és elteszi a belső zsebébe.
 605 2|               felhő összeszövetkezik, és napjában kétszer-háromszor
 606 2|             tolvaj, rendesen éjszaka, és álmosan kezdi, mint a sírásó.
 607 2|             károgással fölkerekednek, és beveszik magukat a messzi
 608 2|              fene álljon a gyökeribe, és mivel a szobában egyszerre
 609 2|      szemétdombig, a színtől az ólig, és igyekszik magával elhitetni,
 610 2|       őszintébben, mint a disznótort, és farigcsál vagy morzsol az
 611 2|               egyik nap, mint a másik és hol káromkodva, hol ásítva
 612 2|             mestere, hóhéra az annak, és Mátyás hol a lyukat fúrja-vési
 613 2|            mindenen járatja az eszét, és eltűnődik azon is, hogy
 614 2|              a fia özvegyének az ura, és a gyerek neki nem egyebe,
 615 2|               egyebe, csak keresztfia és druszája. De hát Mátyásnak
 616 2|            más keresztfiai is voltak, és soha eszébe nem jutott azoknak
 617 2|        csinálni, de még a maga fiának és vér szerint való onokájának
 618 2|              még alig van két araszt, és már a pipa után kapkod,
 619 2|   belekívánkozik a kis gyerekkacsóba, és mért van az, hogy ez sokkal
 620 2|              nyakába akassza a subát, és betegye maga után az ajtót.
 621 2|         belekeveri valahogy Eteléket, és azt Mátyásnak nincs kedve
 622 2|            nyelvcsaplár volt szegény, és Mátyás unja már a sok kerepelést,
 623 2|           kerepelést, kotkodácsolást, és lesz még benne elég része
 624 2|       mulatsága, mint az emberszólás.~És így szüle csak hűlt helyét
 625 2|             helyét találja Mátyásnak, és nem tehet mást, csak fejcsóválva
 626 2|         savanyodik a tej az állásban, és akkor Mátyásnak is be kell
 627 2|         helyit is megfújta, ahol ült, és Ferenc csak állta mosolyogva
 628 2|             már nem lehet szófogadóbb és kitűrőbb, mint ő a mai napig
 629 2|              bújtatta bele a nem jót, és etette a nem ennivalóval,
 630 2|          rakni, gyújtót csinál hozzá, és szüle nem sajnálta a fáradságot.
 631 2|         fejébe állt bele a hasogatás, és most már harmadik napja
 632 2|          szoba, mint a forgó komédia, és doboltak, fütyültek, sípoltak,
 633 2|         fütyülésre mindég fölrezzent, és Mátyást is fölijesztette.~-
 634 2|       melegségöd van - mondta Mátyás, és csakugyan megijedt, mert
 635 2|            hideg volt az öregasszony, és a szeme is fölakadt. Csak
 636 2|          ruhával megkente a homlokát, és meghúzogatta a nyaka csigáját.~
 637 2|          péntök - búslakodott Mátyás, és mivel tudta, hogy szülét
 638 2|           befogott tudta-híre nélkül, és kihozta neki a kapitányságból
 639 2|           nélkül benyúlt a ládafiába, és hordta meg hordatta a sok
 640 2|          akiknek valami lámpásuk van, és azzal be tudnak látni az
 641 2|               sömmit - mondta Mátyás, és a legdrágább fődoktorokhoz
 642 2|               leszamarazta a fiatalt, és másfajta porokat írt, de
 643 2|              elviaszkosodott az arca, és bár nemigen panaszkodott,
 644 2|                 csudálkozott el Etel, és mutatta Ferencnek, hogy
 645 2|      minisztrálnak az Úr teste körül, és nyitott tenyérrel várják
 646 2|               a megtisztult lélekkel, és ő legyen közbenjárójuk a
 647 2|              mondja a tisztelendő úr, és búcsúzóba megfogja még egyszer
 648 2|             Szüle fölnyitja a szemét, és szinte mosolyogva mondja,
 649 2|               tenni, amihez pap kell, és éppen azért kell hozzá pap,
 650 2|             megint leül az ágy mellé.~És szüle mondja. Tisztán, értelmesen.
 651 2|            kedvéért.~Megígérték neki, és szüle elaludt, elégedetten
 652 2|            szüle elaludt, elégedetten és boldogan az Úrban és az
 653 2|      elégedetten és boldogan az Úrban és az anyai szeretetben.~Másnap
 654 2|             hozott Mátyás a városból, és sokan elkísérték szülét
 655 2|            gyászos háznál a tortúrót, és ittak rá egy-két pohár borocskát
 656 2|         simogatta Etel az öreg fejét, és Ferenc is odaállt mellé,
 657 2|            sár még mindig olyan nagy, és a Pulcki konz úrban még
 658 2|           lakodalomnak is hosszú vóna és csókollak édös kedves feleségöm,
 659 2|      csókollak édös kedves feleségöm, és a kis családomat is innen,
 660 2|                ahun az madár sem jár, és maradok hív hozzád, Rókus,
 661 2|             az igazi Rókus, a halott, és Ferenc sohase szeretett
 662 2|           nagyollja a kutyacsontokat, és közelebbről látja, hogy
 663 2|            Hoci csak - mondja Ferenc, és a kezébe vesz egy koponyát.~
 664 2|            önni adott neki a gazdája.~És csakugyan a fordított föld
 665 2|               még a fordításban tart, és majd ügyel a tetemekre.~
 666 2|               dolognak a tanyák közt, és az eset határozottan ártott
 667 2|              mindenütt recseg a csont és a cserép az eke meg az ásó
 668 2|          hanem közéjük vág az ásóval, és halad tovább, egy azért,
 669 2|            nem szóltak neki idejében, és mindenáron meg akarja keresni
 670 2|             város költségén, az igaz, és megígéri hitre-lélekre,
 671 2|            tenni a tisztelendő úrnak, és el is vitt neki egy cifra
 672 2|           kicsit megszégyellte magát, és mentegetődzött, hogy ő is
 673 2|              azelőtt még sohase járt, és megkérdezte, hogy lehetne-e
 674 2|              látszó őszes ember volt, és formázta is egy kicsit Ferencet.~-
 675 2|          parasztnak, ugyan hol vette?~És mind a kettőjüknek jó szeme
 676 2|            igazgató úr elsavanyodott, és azt gondolta magában, hogy
 677 2|           félmilliót kért volna érte, és nagyon haragudna, ha nem
 678 2|        megvigyázta jártában-keltében, és örült neki, hogy ilyen értelmes
 679 2|             bámult el az igazgató úr, és Ferenc nagyon örült, hogy
 680 2|               ölébe üljön a kis vadóc és egész közelrül recsegtesse
 681 2|               szöbb, mert embörösebb.~És megtörölte a képet a kötőjével.
 682 2|               magában az igazgató úr, és nem lepte meg, hogy vacsorára
 683 2|             döfködhetné, aki szereti. És minden kihűl, mire a vendég
 684 2|  rimánkodással rábírja venni Ferencet és Etelt, hogy ők is üljenek
 685 2|              is üljenek az asztalhoz, és segítsenek neki túlesni
 686 2|          rozskenyeret tömködi befelé, és föltűnik neki, hogy a gazda
 687 2|             lött ebbül - mondta Etel, és hívja a kanapéhoz az igazgató
 688 2|      letakarva igazi gyerekpaplannal. És míg Ferenc kimegy egy kis
 689 2|               még félig van a kancsó, és a vendég nem nagyon hányja
 690 2|             is van stikkelve a nyaka, és mutatja a kis hasát.~- Látja,
 691 2|               éljen vele, ha szereti, és nyugodalmas jó éjszakát
 692 2|               a váznak a lába szárát, és felszól Mátyásra, hogy üljön
 693 2|            Ért is. Fölnéz a gödörből, és azt mondja, mese az csak,
 694 2|               A napszámosok nevetnek, és Mátyás mindjárt otthagyja
 695 2|             okosodjanak a tudatlanok.~És még irkál a noteszába, addig
 696 2|             eszi meg.~Ferenc elsápadt és megtántorodott. Ha az igazgató
 697 2|           Mátyás most már ott maradt, és barátságosabban nézte az
 698 2|         mellin, ez lesz a fara alatt. És jegyzékbe vesz mindent,
 699 2|            még löhet - mondja Mátyás, és nem csúfolódásból. A városi
 700 2|               doktor úrnak szólítják, és ő, engedelmet kér, már csak
 701 2|             csinálja - mondja Mátyás, és rágyújt a szivarra, amivel
 702 2|              hogy mikor dolgozik már, és mit dolgozik. Mátyás tulajdonképpen
 703 2|          dolgozni, különösen éjszaka, és ha már itt helyiben van,
 704 2|                rettentő apró betűvel, és Mátyásnak kezdett világosság
 705 2|               ahogy leteszi a tollat, és hátraveti magát a székben.~-
 706 2|             hagyta rá az igazgató úr, és megnézte az óráját. Éjfél
 707 2|          tartom így fel a munkájában.~És beállított minden este,
 708 2|               beállított minden este, és soha éjfél előtt el nem
 709 2|     tökéletesítette az igazgató urat, és mind a ketten nagyon meg
 710 2|           méhesben az igazgató úrral, és az igazgató úr elmagyarázta,
 711 2|              elválhat az első urától, és megint férjhez mehet a másodikhoz.~-
 712 2|             senkit a hitiből kiverni, és ráhagyta Ferencre a dolgot.
 713 2|               úgy betoppanna egyszer, és a jussát követelné? Melyiket
 714 2|               ujjával az igazgató úr, és elmosolyodott. Eszébe jutott
 715 2|               olyant, aki lefordítja. És vagy kihozza, vagy benéznek
 716 2|             gondolta a méltóságos úr, és rosszkedvűen mondta Ferencnek,
 717 2|               Szent Antal perselyibe, és egy óra hosszáig imádkozott
 718 2|          akkor meg Ferenc ébredt föl, és hallgatta a szú percegését
 719 2|                Ferenc tudta, mi baja, és azt is érezte, hogyha elmondhatná,
 720 2|            körték, húsosak, levesesek és haragos-pirosak, ami körtében
 721 2|                Matyika odaállt mellé, és nézte éhesen a gyümölcsöt.
 722 2|               beleharapott a körtébe, és akkorát visított, mintha
 723 2|          köpte ki a gyerek a falatot, és szuszogott, mint aki erős
 724 2|              gyerek keziből a körtét, és ő is beleharapott. Ki is
 725 2|             termés aprós volt, de sok és édes. A második már kevesebb,
 726 2|               János névre hallgatott, és mint nem szorosan vett közigazgatási
 727 2|               is a homokon született, és húzott a szíve a homoki
 728 2|               gyerekágyat a felesége, és tegnap este megérkezett
 729 2|               elővette a két levelet, és elmondta az esetet ígrül-igre
 730 2|               mérföldre van egy falu, és azt úgy hívják, hogy Zrsztrmprszt.
 731 2|              is tartotta magát hozzá, és nem azzal kezdte a híradást,
 732 2|                mint a lengyel konzul, és ezen a nyomon tán el is
 733 2|              holtak fel nem ébrednek, és az illető levélíró csak
 734 2|               mondta Ferenc keményen, és felemelte mind a két kezét. -
 735 2|             más úton jusson a fülébe, és megzavarja. Még ma este
 736 2|               végigkocogott a kőúton, és a lovak meglassúdva kanyarodtak
 737 2|            hosszú piros felhőpaplant, és Ferenc a jól végzendő munka
 738 2|                asszony, föld, gyerek. És ha szánt még nekik gyereket
 739 2|            vizitől, azt parcellázzák, és neki okvetlen juttatnak
 740 2|             fölriadt a gondolatokból, és körülnézett. Itt-ott füstkendők
 741 2|               szinte érezte a szagát, és megcsapkodta a lovak fölött
 742 2|           végiben Márika ült a padon, és hangosan silabizálta az
 743 2|            fölhagyott a mesterséggel, és a lelkekkel szövetkezett
 744 2|               ő ebbe is belenyugszik, és már meszelteti is a boltot,
 745 2|            asszony behunyta a szemét, és azt mondta, hogy nagy lánccsörgést
 746 2|               neki már van hites ura, és a látóasszony azt tudakolja
 747 2|               a lelkekkel értekezett, és nem is haszon nélkül. A
 748 2|     meghintette Etelt szenteltvízzel, és arra kérte, hogy foglalja
 749 2|               hogy Ferenc meggyógyul, és ezért nagyon jókedvű volt
 750 2|               keze fején ijedt hangya és ki szokta megnézni a keze
 751 2|              a fölbontatlan levéllel, és nézte a keze fején a hangyát.
 752 2|                Fölágaskodik mérgesen, és átfogja az oktalan. Mintha
 753 2|       kicsavarná? A hangya megfordul, és fut lefelé a keze fejére,
 754 2|          leveti magát róla a levélre, és kaparja, fejével fúrja a
 755 2|              hogy Rókus nem halt meg, és hogy ő nem adja Ferencet.
 756 2|              az Isten neki teremtett, és ő megtalálta, kikereste
 757 2|                azt most elhagyhassák. És ha megtennék? Ha azt mondanák:
 758 2|             bizonyosan közbejár érte, és onnan fölülről vigyázhat
 759 2|            Följebb csavarja a lámpát, és rátérdelve a székre, bekönyököl
 760 2|         baglyot, amint tépi a mókust, és csöpög belőle a vér.~Ferenc
 761 2|     megmondani.~Etel életében először és utoljára tegezte az urát,
 762 2|             utoljára tegezte az urát, és kifutott a szobából.~Ferenc
 763 2|              már tizenötmilliót kért, és azzal fenyegette meg szeretett
 764 2|          Rókus.~Ferenc elmosolyodott, és kiment a tornácra.~- Etel! -
 765 2|           aztán bement a lakószobába, és elbontotta az ágyat. Le
 766 2|               ahogy letette az ágyra, és rásimogatta a takarót.~Erősen
 767 2|                szétforgatja a kazlat, és elviszi a homokbuckát csőszházastul.
 768 2|               benne volt a gunyhóban, és egy óra hosszáig körbe forgatta,
 769 2|              aztán megfordult a szél, és visszatette a dombot a helyire.
 770 2|            mondta Ferenc kedvetlenül, és az igazgató úrnak csak most
 771 2|          elmúlik, ha kivívódja magát, és belegyőződik, hogy nem Rókus
 772 2|          volna - mondta akkor Mátyás, és azóta is azt tartja, hogy
 773 2|            beszaladt a tisztaszobába, és egész nap lehetett hallani
 774 2|                mondta az igazgató úr, és eltűnődve, szívatlan szívta
 775 2|               ott ült a láda tetején, és nem is kapott észbe, csak
 776 2|            egy bekötött fejű, szótlan és szomorú Etel rakta valamikor.
 777 2|             az Etelt Annusnak hívták, és az édesanyja volt az igazgató
 778 2|                csak neki kenyérfalat? És Péterke, az ő kisfia, kezében
 779 2|        kanállal hörpölgetni a tengert és lúdra vesztegetni a szénát.
 780 2|            van meg, deréktól fölfelé, és még annak is hiányozhat
 781 2|          televeszi a markát homokkal, és a vállán keresztül jó erősen
 782 2|         tapasztalt szakember lehajol, és a háta mögé vet egy marék
 783 2|           mögé vet egy marék homokot. És merne fogadni akárkivel,
 784 2|            van igaza - mondja Mátyás, és újra bizonyítja, hogy nem
 785 2|            folytatni az ismeretlenről és a lelki problémákról.~-
 786 2|              Ferenc is csak megindul, és útközben az igazgató úr
 787 2|               a morzsát a fehér elül, és akkor a Mária azt mondja
 788 2|             esett a szemiből a könny, és két sor meg is maradt az
 789 2|             tudott a dologról semmit, és idegenektől kellett neki
 790 2|         Etelnek először a Szent Szűz, és ez az asszony hordta szét
 791 2|              mint otthon, ott is hál, és azzal tán még beszél is.
 792 2|       közvetíti ővele a Mária szavait és rendeléseit, hogy ő mondja
 793 2|        strázsát állított a kút mellé, és az, úgy mondják, bele is
 794 2|         kemény talpakra tűzött a nap, és ráncos, poros, izzadságtól
 795 2|              gondolta az igazgató úr, és füléhez tölcsérezett tenyérrel
 796 2|            Jaj néktök, gonosz sáfárok és bélebűzhödött kufárok...
 797 2|               leugrott a saroglyáról, és intett a lobogóhordozónak:~-
 798 2|             emelte az abrosz-lobogót, és rákezdte biztos, erős, a
 799 2|             földi férgek vonaglásában és feljajdulásában.~Egy-két
 800 2|               hogy möggyógyul az ura, és nagy tisztösség éri. De
 801 2|             kuporodott a látóasszony, és onnan vizslogott, hogy mi
 802 2|            igazgató úr odaállt elébe, és ahogy az arcába nézett,
 803 2|             tojásdadra finomodott áll és valami kimondhatatlan édességű
 804 2|          hátralép. A könnyű fehér kéz és a finom áll lehanyatlik.~-
 805 2|               létükre. Férfi létükre.~És a látóasszony megfogja a
 806 2|       megfogja a szent asszony kezét, és viszi, mint karvaly a fiát.
 807 2|          végigvágta magát a vetésben, és elkezdte szaggatni mind
 808 2|              az itthon való világról, és megkérdezi tőle, mert nem
 809 2|          világosan, mért oly szomorú, és nem adná-e olcsóbban a megvidámulást.
 810 2|        igazgató úr felül a kocsijára, és Ferencnek akkor jut eszébe,
 811 2|        igazgató úr megköszöni szépen, és tán sohase szorította még
 812 2|              úr, megállítja a kocsit, és leszáll gólyahír-virágot
 813 2|            hogy átvizesedik a cipője, és estére már fáj a torka.
 814 2|             annak a kovács se csinál.~És míg szedi a csokorba valót
 815 2|                a szíve emberibb lett, és az idegélete megkezdődött,
 816 2|            volna egy másik parasztot, és soha nem érzett volna érte
 817 2|            kukoricáért: ez beleőszült és majd beleőrült abba a gondolatba,
 818 2|               se érzett a fajtájában, és ha a fél kezét, a lovát,
 819 2|           örömet, odaadta volna neki, és nem bánta volna meg, legalább
 820 2|     Boldogasszony ott áll az ágyánál, és rázza a vállát.~- Etel lányom!
 821 2|            tudja. Összeteszi a kezét, és térden állva kéri a Boldogasszonyt,
 822 2|                de ő mindent elfelejt, és azt se tudja, hogy ő kicsoda
 823 2|              se tudja, hogy ő kicsoda és hol van most.~- Etel vagy,
 824 2|              most.~- Etel vagy, fiam, és itt vagy a tiszta-szobában.
 825 2|           Gyümölcsoltó Boldogasszony, és hogy az ő napja van ma.
 826 2|            egy ingbe énvelem jöhetsz, és még a bográcsot is hozni
 827 2|            neki a kis oltó-bográcsot, és azt kérdezi:~- Tudod-e,
 828 2|                Etel elpirul örömében, és meg nem állhatja, hogy bele
 829 2|              Etel megszégyelli magát, és azt feleli:~- Az olvasómat,
 830 2|    menyasszonyi csokrodat tögyük föl.~És ő maga tömködi koszorúba
 831 2|               lehúzza, egymásba dugja és hóna alá teszi a papucsokat.
 832 2|              tornácra, Etel körülnéz, és megütközik rajta, hogy milyen
 833 2|         eszébe jutott a fának a neve, és hirtelen a homlokára csap.
 834 2|             valaki, fehér fejű ember, és dörgöli a szemét, ahogy
 835 2|        szétteríti az égszínű ruháját, és beletakarja az ő szolgálóleányát.~
 836 2|          mintha nyitva volna az ajtó, és valaki kiment volna rajta.
 837 2|               már piroslott a hajnal, és Etelt ott látta a körtefánál
 838 2|         szoknyában. Vissza is feküdt, és reggel azt hitte, hogy csak
 839 2|    tisztaszoba ajtaja is nyitva volt, és a földön ott feküdtek szanaszét
 840 2|          adták ezt értésére a lelkek, és nem telik bele egy esztendő,
 841 2|             Etelt. Sajnálta, még élt, és siratta, mikor meghalt,
 842 2|              mint ahogy Etel sajnálta és siratta volna Ferencet.
 843 2|        húsával, itatta volna vérivel. És ha Ferenc halt volna meg
 844 2|           tanyát, hogy jobban lásson, és ha megtalálta volna ő édes
 845 2|               volna, míg vagy föléled és rámosolyodik, vagy halottul
 846 2|        indulást a Szent Mihály lován, és körül a népek lesik, hogy
 847 2|     emlékezetére ő fizeti ki az árát, és ezzel eleget tett a kötelességének.
 848 2|           érte, úgyis elszoktak tőle, és ahogy Mátyás mondja, pedig
 849 2|               barátja, elevennek élő, és mikor eljön az ideje, senki
 850 2|             mert senkit meg nem csal, és mindenkihez emberséges.
 851 2|              osszák föl a közlegelőt, és most azon fundálódik, hogy
 852 2|             két oldalába, fölhajítja, és tapsikol neki:~- Röpülőgép!
 853 2|             valamikor csizmafej volt, és bizonyosan nem gondolt arra,
 854 2|              is tajtékpipát szopogat, és mióta Ferencre való nézvést
 855 2|            teremtése, fene a dolgába, és csak azt sarcolja, aki nem
 856 2|             módosult az államelmélete és szociológiai felfogása,
 857 2|             urak kiszoktak a homokra, és követtől, főispántól, kanonoktól,
 858 2|              hogy ez nagy tisztesség, és azóta Mátyás majdnem úgy
 859 2|           mint magaformájú emberekre, és elidőzget velük a körben
 860 2|             kapitányságon, ha muszáj. És amikor a minap azt kérdezte
 861 2|         miniszter a sok városi úrral, és Mátyást odataszigálták eléje,
 862 2|               a begyibe vette Mátyás, és nem is nyugodott addig,
 863 2|           helyibe ment az újságírnok, és hozzákoccintotta a poharát
 864 2|         eredeti ember az öreg Mátyás, és így hallhatta meg az igazgató
 865 2|          Etelt, mint kedves feleségét és a kis családját. Továbbá
 866 2|            szegény Etel megbolondult, és tisztelteti Ferencet, hogy
 867 2|          itten nagyon melegek járnak, és nagyon jó földek vannak,
 868 2|            nem tudja, hogy hány rubli és továbbá ezennel marad stb.~-
 869 2|              hátha megszállja a jóság és felel rá.~- No; az jó lesz -
 870 2|               lesz - vélte Ferenc is, és fölemelt az asztalról egy
 871 2|          fúratott, malmot építtetett, és bankba szaladgált, mégiscsak
 872 2|          mégiscsak homoki ember volt, és egy haja szála se hullott
 873 2|              hajszál volt, a Márikáé, és egy friss kenyérben találtatódott,
 874 2|              Marie-kéban, a Märykéban és a Marionokéban. Majdnem
 875 2|            kellett gyertyát gyújtani, és Ferenc jól látta az izgalom
 876 2|             vetett a kenyér fenekére, és megszegte a nagy késsel.~-
 877 2|              kemény fekete hajszálat, és napáldozatnak tartotta,
 878 2|              ha nem ilyen hosszút is, és nem ez most a fontos, hanem
 879 2|          Ferenc azonban csak tartotta és nézte a hajszálat.~- Anyádnak
 880 2|            hajszálat, elkapta a szél, és megkezdték a vacsorát. A
 881 2|               eladó lány lesz belőle, és elmehet a bálba.~Mikor bevégezték
 882 2|          Mikor bevégezték a vacsorát, és Márika összeszedte a csentrest,
 883 2|           olyan kényes melles-begyes, és a lába feje úgy bokából
 884 2|               biztatás kellett volna; és szívesen nekigyürekszik,
 885 2|      huncutkodással belekötött volna, és így hiába lopta a napot
 886 2|               a kuporgó asszony képe, és alkonyat felé, mikor tudta,
 887 2|             szőlők letaposott hátján, és le-lecsípett a megszedett
 888 2|           küszöbön szétvetett lábbal, és töri a mákot a nagy famozsárban.
 889 2|              csak az Etel-vágásúakon, és így tanulta ki a többi asszonyokon,
 890 2|             sose nézte ő meg ennyire, és ezért Etel nem is kísértette
 891 2|          volna neki, hogy Etel, Etel, és ez hol az istállóban történt
 892 2|             is múlt, mint ahogy jött, és semmi különösebb gondot
 893 2|             egészben, úgy, ahogy volt és körülötte sürgölődött. Három
 894 2|             álmatlankodik mostanában, és ez igaz is volt. A hosszú
 895 2|      tisztölöm a hét aluvó szenteket, és nem bánnám, ha azt hoznák
 896 2|               az asszony magtalan is, és tízzsákos földet lehet tőle
 897 2|            esztendővel előzte korban, és azért inkább ment volna
 898 2|            most az eleje a gazdáknak, és követ is lehet még belőle,
 899 2|           látó-asszony beszélt velük, és kitudta tőlük, hogy azt
 900 2|                hogy szóljon már ő is, és Ferenc szólt is. Engedelmet
 901 2|              sárga meg kevés beszédű, és van az úgy a világi életben,
 902 2|            meg nem is lesz a világon. És ha a léleklátó meg tudná
 903 2|       kétközben önmagával, hitetlenül és mégis kapkodva egy-egy talánhoz,
 904 2|     hófúvásaiból, mint a citrusbokor. És ezekbe a gondolatokba úgy
 905 2|              tudja magát a szerafimok és kerubimok oltalma alatt -
 906 2|            magát, ahogy köri elnökhöz és urakhoz szokott deputáció-vezetőhöz
 907 2|           végére ért lámpabél lángja, és ahelyett hogy szigorú szóval
 908 2|              is lehet, nem ismert rá, és nem sokat nézett ki a kifordított
 909 2|           mert ahogy szemügyre vette, és maga elé nézett egy kicsinyét,
 910 2|               rá, ha értette, ha nem, és így folytatta:~- Nem tött
 911 2|                ha kiszidják a házból, és azt se tudta, hogy ért haza.
 912 2|             megfenyegette az ujjával, és mondott egy szót. De vagy
 913 2|           aztán Ferenc föl is ébredt, és alig várta a hajnalt. Ahogy
 914 2|            sötétség, mindjárt fogott, és ment az igazgató úrhoz:~-
 915 2|            jog minéműségének hogyanja és mikéntje nem engedi az idegen
 916 2|               el útról útra, áganként és kacsonként a nemzetközi
 917 2|         járjon utána a tökéletlennek, és írja meg magyarán, amit
 918 2|             ezt csak tréfából mondta, és Ferenc is mosolyogva mondta
 919 2|           ágya szélén, mosolygott rá, és Ferenc most sokkal jobban
 920 2|        egymásnak van hajolva heggyel, és hogy a jobb füle cimpáját
 921 2|               irtózott volna is tőle, és meg akarta tőle kérdezni,
 922 2|            volt, de nagyon szép álom, és Ferencnek már régen volt
 923 2|              várta, hogy este legyen, és mikor lefeküdt, alig tudott
 924 2|               az ő édes ura homlokát, és megígérte neki, hogy ezután
 925 2|       komolyan vette ezt az ígéretet, és mikor Etel csakugyan eljött
 926 2|         darabig csak ment is a dolog, és a nappal nem keveredett
 927 2|            háború-szenvedett emberek, és megkérdezték tőle, hogy
 928 2|              szorongatták az emberek, és Mátyás is odavetődött ‑
 929 2|              tanult emberek kellenek, és őneki a mostani követ, a
 930 2|             egy ökör - mondta Mátyás, és ezt nagyon helybenhagyta
 931 2|            Ferenc megvetette a lábát, és nem engedett.~Azonban Mátyás
 932 2|       szájából hurkatöltőt csináljon, és amire ő rátötte a közét,
 933 2|          egyre sűrűbb lett a pipafüst és egyre hangosabb a diéta.
 934 2|               is fölvette a kémdíjat, és nem kötött görcsöt a torkán,
 935 2|           ismerni meg a vén szamarat, és a csősz sietett a jelentéssel
 936 2|               az idősebb nemzedékhez, és mire kitavaszodott, akkorára
 937 2|           fogyott el, tiszta színbor, és Mátyásnak két akó pálinkája,
 938 2|               nem látott keresztfiát, és hozott neki egy posztómajmot,
 939 2|    druszájától egy cinegefogó tökért, és kiakasztott az üstházban,
 940 2|          megitta a báró úr a brúdert, és megkérdezte tőle, mit szólna
 941 2|             ott az ő édes ura mögött, és az ő édes ura csak azt mondja,
 942 2|     látogatások még mindig tartottak, és Ferenc az egész házasságuk
 943 2|              nagyramenő szándékát is, és erre mondta Etel, hogy minek
 944 2|          tarkákat elálmodik az ember, és azért fordult hátra, mert
 945 2|               suhogást a háta mögött, és mért érez liliomvirágszagot?~
 946 2|       hallotta a suhogást maga körül, és kétszerte erősebben érezte
 947 2|            ott, barátruha volt rajta, és furulyázott. Megkérdezte
 948 2|           Fölébredt a saját hangjára, és idegenül nézett körül a
 949 2|             nem lehet vége mindennek, és nem is úgy intett neki,
 950 2|              három érdemes szenteket, és akkor még ők haragszanak,
 951 2|              közt mindenfelé kibomlik és elterül a nehéz szagú füstök
 952 2|              Igaz, hogy vasárnap van, és a parancsolat azt mondja,
 953 2|       megindul-e vagy eláll-e a szél, és imádság még akkor is, ha
 954 2|            dér. A jó Isten tudja ezt, és ha a jó Isten nem veszi
 955 2|          legyen belátás Mátyásban is, és ne rántogassa elő minden
 956 2|  megállapodott emberhez, mint Mátyás, és az óra különben is megállt
 957 2|             nekitántorodott a falnak, és azóta meg nem lehet indítani
 958 2|              itt máma friss csapolás, és nem gyülekeznek össze az
 959 2|           talpra állítja Ferencet is, és megtanítják rá ezeket a
 960 2|        megköszönte neki a barátságot, és indult Ferencet talpra állítani,
 961 2|              össze a kezét a zsidóné, és rögtön átszaladt a szövetkezeti
 962 2|             csak az orrát törülgette, és alig lehetett belőle kifaggatni
 963 2|       kitakarított, megrakta a tüzet, és csak azután vette észre,
 964 2|          szaggatta negyedik férjének, és a mostani rossz erkölcsöket
 965 2|               kicsit, a nap kisütött, és most látszott meg a lecsüggedt
 966 2|             mestersége, mert ő követ, és az is lesz megint, ha egyébért
 967 2|      odaálljon egy valóságos nagy úr, és onnan tanítsa a népeket.
 968 2|      vonatkozni a köznapi érdekektől, és fel tud emelkedni arra az
 969 2|         legszívhezszólóbb beszédrész, és sajnálhatják, hogy nem hallották
 970 2|            előbb föltették a kalapot, és elsomfordáltak, de még a
 971 2|            tett már a kötelességének, és nagyon megrázta a kezét
 972 2|              nekiörült, fölnyalábolta és hazavitte. Mióta a Bojszi
 973 2|            felelni, ha megemberkedik, és csakugyan nagyon alkalmas
 974 2|              kutyájának szabad fogni, és bevitte nyulastul a kapitányságra.
 975 2|              meg a kapitány úr előtt, és fizesse le a bírságot, mivel
 976 2|               örül a viszontlátásnak. És míg Mátyás arra gondol,
 977 2|              nincsen - mondja Mátyás, és kezd reménykedni, hogy ha
 978 2|             kapitány úr az írnokához, és folytatja a diktálást -,
 979 2|           lévén, nyúlfogáson éretett, és így a vonatkozó törvény
 980 2|             jegyzőkönyv megírva lett, és a bírság is a bugyellárisból
 981 2|             is meg az írnok úrral is, és indulást parancsolt a fekete
 982 2|          eljárás már be volt fejezve, és a hivatalos eljáráson kívül
 983 2|                hanem elnevette magát, és a homlokára ütött.~- Hopp,
 984 2|          angolul.~Mátyás vállat vont, és zsebre tette a levelet.
 985 2|         csakhogy ő más homokról való, és ott másféle tréfák járják.
 986 2|               a talpán jár a farkas - és hogy az igazgató úr nem
 987 2|            elmondta, mi járatban van, és megmutatta Jánosnak a levelet,
 988 2|         ráismert, hogy az orosz írás, és akkor a kutya se sánta.
 989 2|              csizmája a városi kövön, és maga se tudja, miért, föltámad
 990 2|        hirtelen kivágódik a sarokbúl, és zúg, zúg ész nélkül az ereszet
 991 2|            vesz magán az öreg magyar, és miután megmondja az ügyvédnek,
 992 2|                ollóval. Ahogy kihúzza és szétteríti az asztalra a
 993 2|              merülő ügyvéd urat nézi, és bár szaladozik valami nyugtalanság
 994 2|           hogy nem ismeri az illetőt, és ami kazánt ismer, az nem
 995 2|           vagyunk - mondja az ügyvéd, és fölveszi a képet, mutatja
 996 2|          ügyvédet. Az ügyvéd mosolyog és biccent:~- Az, az, - mondja
 997 2|           ügyvéd úr leülteti Mátyást, és azt mondja neki, hogy gyújtson
 998 2|             ebben - mondja az ügyvéd, és kezdi olvasni a levelet.
 999 2|              Mátyás nagyon hallgatja, és mikor az ügyvéd a végére
1000 2|           mikor az ügyvéd a végére ér és megkérdezi, megértette-e,