Kötet

1001 2|              megvakarja a füle tövét, és megnézi a zsebóráját.~-
1002 2|               megnézi a zsebóráját.~- És a pénz?~Persze, hogyne,
1003 2|           mérgeset meg egy csöndeset, és Mátyás ment, ment, addig
1004 2|           maradtak a duttyán udvarán, és azóta biztosan nagyon kívánnak
1005 2|         nekilódult a világnak gyalog, és majd felit megtette az útnak,
1006 2|             az árokpartra, a hűvösbe, és előkeresi a vágott dohányt.
1007 2|          tartózkodót, a madárlátottat és finánc nem látottat. Ettől
1008 2|           vele az akácfa poros ágait, és indul vissza a városba,
1009 2|           volt, amit el kellett adni.~És aztán ahogy kocog kifelé
1010 2|              kocog kifelé a lovacska, és zörgeti végig a kövesúton
1011 2|            addig eresztgeti a füstöt, és addig pislog bele a porba,
1012 2|         megőrizte az ő egyetlen fiát, és addig tartotta titokban,
1013 2|             elment, Ferenc is elment, és most adja vissza neki, hogy
1014 2|              magában a napszállatban, és legyen, aki az ő keziből
1015 2|           Rókus is vállalja Matyikát, és lesz most már mind a hármuknak
1016 2|              zökken egyet a kátyúban, és Mátyás nyekken egyet a kocsiban,
1017 2|             nyekken egyet a kocsiban, és azt kívánja a kórságtól,
1018 2|              kemény kézzel a gyeplőt, és vágja az ostorral a lovacska
1019 2|            ostorral a lovacska hasát, és hasadtra veri a nyelet a
1020 2|               fölkapja a kócos fejét, és veszettül nekiiramodik,
1021 2|               lovacska oktalan állat, és nem érheti föl ésszel, mi
1022 2|            nyerítéssel ád kifejezést, és egyszerre meglassudik, úgy
1023 2|               is látja a kútja gémét, és hogy még többet lásson,
1024 2|                kiváltsa rajta a fiát, és vele együtt beálljon öreg
1025 2|               a lovacskát a tóparton, és kiszáll a kocsiból. Amit
1026 2|         kiveszi belőle a kék levelet, és belehajítja a vízbe, olyan
1027 2|               amely megölte Péterkét, és elnyelte Etelt, megelégelte
1028 2|        megelégelte az áldozatszedést, és nem akarja elvenni az öregembertől
1029 2|           elmegy a tisztelendő úrhoz, és megkérdezi tőle, hogy élőért
1030 2|               jóba foglalták magukat, és új sípokat is csináltattak
1031 2|             lehet szentmisét mondatni és fölajánltatni az élőnek
1032 2|            gondoltam - mondja Mátyás, és megkönnyebbült szívvel olvassa
1033 2|           előjegyezni a misenaptárba, és örülni kell neki, hogy ilyen
1034 2|             ember szégyenben maradni, és addig kereskedik, míg rámutat
1035 2|              azok, mint mink vagyunk.~És addig kutakszik a lexikonkönyvben,
1036 2|             fölött, a bugyellárisban. És ennek nagyon örül Mátyás,
1037 2|         tisztelendő úr nyomon beszél.~És aztán ősszel, szüret után,
1038 2|               mégiscsak sokat próbált és világban járatos ember.
1039 2|           amikor arra van a kerülője, és megkérdezi tőle, igaz-e,
1040 2|    meghányják-vetik a világ folyását, és Mátyás megkérdezi Gyurkát,
1041 2|               már nagyon magasan van, és ott nem szeretne csősz lenni.
1042 2|            mint az énekese, fürjröptű és vadgalamb-melódiájú - mi
1043 2|          voltak tipegő gyerekkorában, és amikről ma is azt hiszi,
1044 2|               hogy ezekkel a Ferencek és Etelek szíve küld majd föl
1045 2|              a sokasodó cseréptetőket és a hajladozó kaszásokat?
1046 2|               nem teszik le a kaszát, és az acatoló lányok virágarca
1047 2|         Megszokták, mindennap látják, és tudják, hogy sokkal biztosabbra
1048 2|          aztán keserű körtét termett, és végül halott embert, ma
1049 2|             tövében heverész a Sátán, és teljesíti kötelességét,
1050 2|        koldust, megugatja az államot, és éjszakai álmában néha szűköl,
1051 2|               beforrott, erős, kemény és zöld koronájú. Ő a pipát
1052 2|                De új állja helyünköt, és a föld nekik marad.~Igen,
1053 2|                Igen, a föld, bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek,
1054 2|       bölcsője és koporsója Ferencnek és Etelnek, Rózának és Mátyásnak,
1055 2|         Ferencnek és Etelnek, Rózának és Mátyásnak, Bojszinak és
1056 2|               és Mátyásnak, Bojszinak és igazgató úrnak - a föld
1057 2|              úrnak - a föld megmarad, és őróla dúdoltam én ezt az