1-500 | 501-883
Kötet
1 1| járta föld búzavetéseire, de egy-egy szem harmat megakad
2 1| amely nemsoká eltakarja. De azért csak végigdúdolom,
3 1| van minden fennhéjázás, de viszont ismeri a törvényt,
4 1| a padkára a bográcsot. - De régön szolgál pedig. Ezt
5 1| kend.~Ez Mátyásnak szólna, de Mátyás most olyan foglalkozásban
6 1| lúdtollal, regulázta dróttal, de csak nem akarja a jót követni
7 1| ha látják vele az embert. De hála Istennek, a cirok átkecmereg
8 1| ez - visszhangozza szüle, de az ő hangja nem olyan elégedett,
9 1| bekívánták már katonának, de möglépött előle. A csöndérek
10 1| válogatós. Csak főzésre jó, de mostanában már arra se,
11 1| aki a disznót megszúrja, de ezt az egyet, a kúttisztítást
12 1| hogy a békától félnek, de lehet, hogy mástul is tartanak,
13 1| miket kiadogatta belőle, de benne felejtett egy csecsemő
14 1| ezerannyit minden kanta vízért, de mindig csak tavasszal, amikor
15 1| Az fizessen, aki merít, de az rögtön, minden kanta
16 1| bekeresi a porcióravalót, de hát Mátyásnál nagyobb politikusok
17 1| házat, mint ördög a tömjént, de éjszakánként mindig úgy
18 1| neki csak régi pénzt adjon, de a zsidó kinevette. Hiszen
19 1| akinél olyant találnak. No de akinek koronája van ezüstpénzben?
20 1| elrekvirálták a fémeket? No igen, de az ezüstöt is? De bizony
21 1| igen, de az ezüstöt is? De bizony leginkább az ezüstöt,
22 1| színük és nagyságuk szerint. De mire készen van egy rakással,
23 1| a másik ország határát, de a kutyai társadalomban soha
24 1| Bojszik is átlépik a mezsgyét, de az más lapra tartozik. Az
25 1| tettek mezejére lépett, de a lihegést érthető okokból
26 1| éjszaka ugyan meleg volt, de vigyázni kell az öreg csontokra,
27 1| magába veszi a harmatot. De még a subagallért is a fejére
28 1| gazdálkodik a maga földjén, de azért holnap mégis megmondja
29 1| kapott vele valami ruhafélét, de nem szoknyának érezte, hanem
30 1| merészkedett az ajtóban. De a jobb kezét a micisapkájához
31 1| nem is érti, amit ő mond. De hát tud Mátyás külországi
32 1| látta már nyár eleje óta, de sose ért rá megnézni.~Szép,
33 1| az ő katonafiát, Rókust, de az emberformább, mert barna.
34 1| kezével megkapta az ostorfát, de nagyot szisszentve el is
35 1| úgy van, mint minálunk. De száz hold! Az övé száraz
36 1| víz - kóstol bele a borba, de csak éppen annyira, amennyire
37 1| kell, hogy el ne szaladjon. De hát Mátyás nem nagyon szokott
38 1| el kecskével a birtokát.~De azért elkíséri a Szpiritutót
39 1| a cigánylányokét szokás, de még a fejéből is hozzácsíp
40 1| is hozzácsíp egy darabot.~De azért Márikát nem kell félteni,
41 1| töltöttek itt a pokolravalók, de azalatt is mennyi garázdaságot
42 1| akarta lövetni a papot, de aztán megkegyelmezett neki,
43 1| tudja, miféle csúnya nemzet. De már most úgy esztendeje
44 1| szemükkel a hadiözvegyeknek, de a Delíláknak, Putifárnéknak
45 1| egymásnak teremtette az Isten. De meg amúgy is egymáshoz valók
46 1| mint esküdttel a nadrág, de akik egy életre fogódzanak
47 1| megveszejti az embereket, de arra sose gondolt, hogy
48 1| megszűnt a tábori posta, de hát nemcsak neki szűnt meg,
49 1| mondta, hogy jaj a katonának, de jajabb a hadifogolynak,
50 1| Isten, mi lett volna vele, de mire megköszörülték a nagy
51 1| nagy is volt a rémület, de aztán az okosabbak kitanították
52 1| kimondhatatlan nevű muszka helyeket. De aztán ebbe is csak beletanultak,
53 1| mögül a madzagos pápaszemet, de izgatottságában alig tudta
54 1| is ebbe a városba él...” de még itt van valami, csak
55 1| tollát a tudományoknak, de azért mégis ő boldogult
56 1| feleség szemével nézte, de meg az is bizonyos, hogy
57 1| rabok? - nézett utána Etel, de nem szólt semmit.~Hiszen
58 1| már majd csak ír Rókus is.~De hát nem írt. Sőt Ferenc
59 1| kámok megeszik a rabot, de a kámnék tyúkkal-kaláccsal
60 1| szégyellt beszélni a dologról, de a tanyák közt utánajárt
61 1| csak a két szemének hisz. De levelet sehol se tudtak
62 1| mesélte a Rókus esetét, de az már visszament a frontra.
63 1| íratni akar neki. Ez meg ez. De kár a fáradságért. A katona
64 1| mit tudhatnék én, fiam? De látod, Rókus is csak Ádám
65 1| vissza a tréfát Mátyás, de azért rosszat sejtve belefogódzott
66 1| terpeszkedett széjjelebb a legény -, de a maguk Rókusának tán még
67 1| szájából kihulló pipa után.~De alighanem úgy volt, adta
68 1| billegtette a tenyerét a vitéz -, de ezöket a ténkörülményöket
69 1| apai fájdalom első dühében. De aztán csak erőt vett magán,
70 1| is Ponciustól Pilátushoz, de egyéb foganatja ennek se
71 1| szépapámnak az öregapjáé vót, de szétörökölték. Hanem ha
72 1| ugyan fülestől beleszaladt, de amúgy egész újat mutatott
73 1| kicsit bánatosan nézte, de azért csak annyit mondott,
74 1| vóna - ismerte be Mátyás -, de hát Rókus mögtanálja, ha
75 1| elvöszi az embörtül a fiát, de nem ád neki helyötte ünneplőkalapot.~
76 1| megmondani, mi az az állam, de azt tudták, hogy a rekviráló
77 1| belefonja a gyerek hajába.~De a fonásból nem lett semmi
78 1| előtte egyenesen a levegőben. De akkor már nem fecske volt,
79 1| szemébe a sapkáját. - Ej, de kutya meleg van máma. No,
80 1| elolvasni a nyomtatott írást. De egyebet nem értett belőle,
81 1| vigyáz arra, amit rábíztak. De hát ő kit rázzon meg, kinek
82 1| éppen csak bepillédzett, de híre se volt még olyan jégnek,
83 1| is a katonaságnak kell. De lehet, ez is csak kitalálás
84 1| csináltatná, ha csináltatná, de csak a nagy adót szedi be
85 1| ment volna tovább Mátyás, de a szövetkezeti boltosné
86 1| közt van a kovácsműhely, de az most már két esztendeje
87 1| meg ráfszorítás közben, de mióta a kovácsot is beszólították,
88 1| hogy a király leköszöntött, de még talán az úti cédulát
89 1| lúdgégenyakú engedelmet kér, de hát nem egészen úgy van
90 1| is ment az adóhivatalba, de egy alacsony kisded barna
91 1| azt mondja, hogy „csakis”, de azt is utána teszi, hogy „
92 1| mögsérteni az érzületében. De aztat mondja mög az elvtárs,
93 1| Az én fiamat nem vitték. De mög nem is viszik.~- Hja,
94 1| lánygyerököm van neköm, de azok még katonának se köllenek.~
95 1| holdakat széthasogatják, de a magáét nem adja, hát hogy
96 1| gondolja ezt az esernyőcsináló? De, gondolta, mit ellenkezzen
97 1| kezével. Amerikát magyarázta. De nem ért már az semmit. Az
98 1| megbuktatta a komenizmust, de a győzelem nem tette gőgössé.
99 1| nem ette meg a szalonnát, de mint afféle kocsmárosnénak,
100 1| odanyújthassa Mátyásnak.~De Mátyás akkorára már betette
101 1| járt és vászonnadrágban, de a vállán már keshedt téli
102 1| kivárta volna az idejét. De Ferenctől levél jött, hogy
103 1| nem mondták az asszonyok, de ő katona, tudja, mi a regula,
104 1| és ő nem tett semmi bűnt. De orvos nincs, azt lefogták
105 1| okosította Mátyás a muszkát.~De van más baj is. A muszka
106 1| akar kutakodni sehol se, de koporsót mégiscsak kellene
107 1| Mátyás vegye meg a holmikat, de ott rázogatta előtte a tenyerében.
108 1| magát a más dolgába ártani, de hát mégiscsak szomszéd volt
109 1| is szétnyiladozott a nád, de hát azt nem sokból helyre
110 1| az ilyen piszmogó munkát, de most nagy ára van a méznek,
111 1| meg Pirostól a földeket, de hát ha az Isten emígy rendelte,
112 1| ki is van adva felesbe, de hát azt el is cserélheti
113 1| odaát van a nagyobb tagja. De ha nem lehet, hát az se
114 1| gyereknek. Ejnye, hejnye. De hát addig még sok minden
115 1| intett Etel bosszúsan -, de inkább nem bántom, mert
116 1| asszony, az öregje sopánkodva, de szemmel láthatóan nekifrissülve,
117 1| Modol nem volt megilletődve, de hát neki könnyű volt, se
118 1| varratott a gallérjára - de Piros már ezzel nem törődött,
119 1| földről nézte a menetet, de a sapkáját egész levette,
120 1| csapkodta a kopasz feje búbját, de hát az ember a halottnak
121 1| intézködést tösznek felüle, de a muszka csak szoringatta
122 1| Löhetségös - mondta Mátyás. - De azért a Szpiritutó mégis
123 1| ott lent lehet a bezzegje, de hogy melyik, azt ki nem
124 1| drótot meg a többi miegymást. De nem is való ezt keresni
125 1| kelt valaminek, másikon is, de hát nem egy ökör-érő volt,
126 1| hócsászárnak, föl akarta lökni, de mindig mellétaszított, és
127 1| minden rossz szándék nélkül, de csakugyan fölbosszantotta,
128 1| azt is elvitte az ördög, de még el nem vitte, bizonyosan
129 1| zöldet villant a kék szeme, de azért nem szólt semmit,
130 1| hozzátörleszkedett volna valakihez, de nem is aggatódzott szántszándékkal
131 1| Ilyesmit Etel nem tett ezelőtt, de észrevette, hogy mi van
132 1| segítségére van a ház körül. De szüle nem volt ahhoz szokva,
133 1| Pétörkémnek. Az én jércém tojta.~- De nem a muszkádnak.~Etelnek
134 1| ami még szülének hátravan, de valakinek mégis ki kell
135 1| potyogtatta a könnyeket, de nem háborodott fel, mert
136 1| saját botlását rákenhette.~De már akkor Mátyásnak is igaza
137 1| korona nincs még a fején. De mihelyst rendes faragott
138 1| megvallotta,·hogy nincs pénze, de mihelyt hazaér, mindjárt
139 1| okvetlen Szpiritutónak adná, de hát nem vágja ki, mert úgy
140 1| a kád, maradjon is ott, de neki nem kádra volna szüksége,
141 1| kitöredezett már a hajtogatásán, de azért még szép, ő csak azért
142 1| neki fazékban a bodza-teát, de természeti ellenkezés volt
143 1| állja a kemény haptákot - de azért Szpiritutó tudta,
144 1| várja a piros köves koronát. De azért most mégis forgott
145 1| oda a sípot a gyereknek, de se meg nem csókolta, se
146 1| szeretett volna neki kiszólni, de nem mert, pedig félt, hogy
147 1| lehetett idősebb őnála, de kétannyinak látszott. A
148 1| hogy el ne keveredjen. De aztán eszébe jutott, hogy
149 1| aztán lefeküdt a sötétben.~De nyilván nem bírt elaludni,
150 1| Az a te dolgod, testvér. De mostan feküdj le, oszt aludj.
151 1| köpetlenül, „má-sé, má-sé”. De mikor a tulajdon földjén
152 1| amerikai gépsuszter csinálta, de azért egyszeribe beletanult
153 1| ablakon kinézett.~- Ejnye, de pöckös öregembörrel botladozik
154 1| ő volt az egyik vőfély, de Etel nem sok ügyelembe vette,
155 1| lányt a keresztanyjáék.~De hát úgy elváltozott Ferenc,
156 1| szenzál löhet - mondta, de éppen csak azért, hogy mondjon
157 1| is találta az ágy alatt, de a másik nem volt sehol,
158 1| nyitott kéményen keresztül. De a hóval együtt a füstölt
159 1| való délutáni idő volt, de higgadt megfontolással,
160 1| Nyughass mán - szólt rá Etel, de azt is hozzátette, hogy „
161 1| éjszakát se mondott senkinek.~De később fölkelt, és megsimogatta
162 1| ott is maradt reggelig. De azért nem kell Mátyást ítéletbe
163 1| is kotyogott még a feje, de mire a hóbuckákon átnyomakodott
164 1| volt valami különös írás, de azt nem tudta elolvasni,
165 1| van egy kis mejjszúrásom. De nem a lövéstől, mert a golyót
166 1| szöktek meg, ötödmagukkal, de csak ketten jutottak el
167 1| mondja Szpiritutó.~Parasztok, de ne gondolja Mátyás, hogy
168 1| ki is fordult kezdetben, de aztán már ez is jó lett
169 1| Ferenc keltette Rókust, de akárhogy rázta, már nem
170 1| És megnézte a zsebeit is, de semmi az égvilágon nem volt
171 1| mert muszkául volt írva, de ha angyalul lett volna is,
172 1| beszámolt neki mindenről. De hát ami tisztesség, az tisztesség.~-
173 1| tömögette volna a szalonnát, de a kis pajtás a Ferenc térdét
174 1| barátság visszaállítására, de az tökéletes kudarccal végződött.
175 1| ingóságot. A szándék jó volt, de a kivitel rosszul sikerült.
176 1| mönnénk bele az ítéletidőbe.~De a muszka erősködött. Hogy
177 1| No, akkor hozom az ásót. De merre is lakik itten most
178 1| nem tudott tájékozódni, de a muszka biztosan vezette.~-
179 1| fogott hozzá a gödörhöz. De a föld fagyos volt, vissza‑
180 1| Ferenc próbálta megrázni, de meg se mozdult.~- Úgy áll
181 1| Ezt is először mondta. De tisztán, bátran, elfogódás
182 1| zsebében. Kitette a sublótra, de aztán gondolta, megint csak
183 1| visszaugrott, mint a lapda, de az acsargásából kiérzett,
184 1| tanya kéménye füstölt ugyan, de mintha a kis tanyából hallott
185 1| kicsit idegenül nézte Etelt, de azért az ő hangja is barátságos
186 1| lött belüled!~- Nem tán?~- De biz Isten. Ott vannak ilyen
187 1| nézni az asszonyfélének. De ez nem esett rosszul Etelnek.~-
188 1| Tudom, mögszokta őket.~- De mög is ölégöltem - mondta
189 1| kerüljön beljebb a házba.~De Ferenc nem akarja föltartani
190 1| törődött soha az árvával. De hogy is felejtkezhetett
191 1| vagy „tödd föl a kalapod”, de Etel úgy érzi, hogy Ferencnek
192 1| neki gyúrni délelőtt.~- No de ilyet! - nevet Etel -, osztán
193 1| savanyú-krumplit, akár krumpli-kását.~- De nem haragudna ám meg az
194 1| köszöni szépen a jóakaratot, de holnap hetipiac lesz, bemegy
195 1| mégpedig a kihúzós tükörben, de aztán meg is békült magával
196 1| búzaszőkébe aranyozódik, de ez is csak most jutott neki
197 1| asszonyok a jegenyék alatt is, de nem magukra, nem tükörből
198 1| ingeit is előszedegette, de az volt a különös, hogy
199 1| mondott se jót, se rosszat, de fölállt az asztaltól vacsoravégezetlen.
200 1| asszony úgy jó, ha hallgat, de ha nagyon hallgat, akkor
201 1| mondta szüle engedelmesen, de öreg szeme nekifényesedett
202 1| akaratának eleget tett volna, de nem is járt volna kezére.
203 1| meginduló szerelmi hadjáratot. De mihelyst Etel kimutatta,
204 1| hogy most már törik-szakad, de Etelnek Ferenchez kell menni.~
205 1| különösen ha a harmat megveri, de leginkább hogyha elálmosodik.~
206 1| sötétben szopogatta a pipát, de a Mátyás gondolatait, ezeket
207 1| mert ő már öregember ugyan, de azért csak nem szúrhatja
208 1| aki nem akar meglapulni, de Mátyás szerint azt mindig
209 1| éjszaka nem holdas éppen, de azért nem egész sötét a
210 1| ugyan a szomszéd ablakát, de a sötétséget éppen olyan
211 1| majd ő áll a lábas mellé, de szüle rápirított Ferenc
212 1| magáról a havat a konyhán, de Mátyás nem került beljebb.
213 1| holtomiglan-holtodiglanhoz, de úgy ültek ott, mintha már
214 1| vagy mit csinálnak neki, de oly rosszul ég, alig lehet
215 1| vásznat, abból való ez, de mind szétmegy jóformán az
216 1| dolgozott egy szövőgyárban, de ott nagyon becsületes munkát
217 1| tetszett is neki egy darabig, de aztán csak haza húzta a
218 1| hazája - mondta Etel.~Igen, de nemcsak ez. A föld is más
219 1| hallotta, hogy Etel nevet. De látni nem látott mást, csak
220 1| meg galamb meg kecskefej, de olyan, hogy még a szakállát
221 1| mulatságára csinálta Ferenc, de Etel is nevetett rajta,
222 1| elmosolyodott a bolondságon. De, az ördög vigye a dolgát
223 1| leeresztöm rájuk a firhangot.~De ezt aligha találta el szüle,
224 1| kezeit összedörzsölte:~- Jé, de foga van az időnek, a lelke
225 1| fölvetette a két gyerek a házat, de a két fiatallal csak nem
226 1| is, akkor zálog se kell. De Ferenc csak mosolygott szokása
227 1| egészséges fogai voltak.~- De igön - erősködött szüle -,
228 1| amiben a másik embert, de azért semmit se lehet tudni.
229 1| Mátyásék vízivel ihatja is, de ez mégis úri tempó, nem
230 1| ennél. Szülének megmondja, de Etel meg ne tudja. A múltkor
231 1| kútnál. Mátyás már öregember, de hát mondja meg a szüle,
232 1| előtt föl nem fürdetik, de arról ő nem tehet, hogy
233 1| rátanulhatott erre a pucérságra. De Ferenc a fogát is mosta.
234 1| doktornak is megjön az esze. De aztán csak nem szólt, mert
235 1| Ferencet az iskolába bemenni, de mindig úgy, hogy a tanítókisasszony
236 1| elértéktelenedéséről beszélt neki, de attól elment a kedve, hogy
237 1| azokbul az újságlaplevelekbül. De azért magadnak mégse tudsz
238 1| hogy jó az asszonnyal, de jobb nála nélkül.~- Hát
239 1| sütni csak kisütöm én, de dagasztani nemigön szeretöm.
240 1| húsvétig nem lösz rá gondom.~- De hát mind rád szárad, baltával
241 1| Amúgy rend volt a kamrában, de meg az egész háznál, szoba
242 1| nincs itt csak egy hiba, de azt ki is mondta.~- Hideg
243 1| hivatalnok, a városban, de kertészetje is van neki.
244 1| mondom - intett Ferenc -, de árnyékot vetött negyven
245 1| így igaz, Mátyás belátta. De hát szegény ember vízzel
246 1| mert akkor nem nől nagyra, de ő ezt se próbálta, mert
247 1| az ér valamit, aki nagy. De azért kedve telt benne,
248 1| egy holddal kisebb ugyan, de nincs benne szék.~Ferenc
249 1| kérője, tudod, mint a rojt, de válogat az Etel, mint tót
250 1| mert nagyon szemérmes, de hát errül is lehet tenni,
251 1| Köszönöm szépen, Mátyás bácsi, de nem szeretöm én a nagy dínomdánomot -
252 1| esetleg vetődik még valaki. De okvetlenül elvárják, a gyerekkel
253 1| idejében, a gyerekkel együtt.~De húshagyókedden Márika már
254 1| gyereket is még világossal, de azért az apja se maradjon
255 1| Jóska mit írt a levélbe, de nem nagyon forgott már a
256 1| koccintott is Mátyással, de csak a száját értette a
257 1| mohón kanalazta a levest, de csak úgy kenyér nélkül.~
258 1| beléből, a szájához is vitte, de aztán megint letette, és
259 1| elmorzsolgatta a kenyeret, de mindent kenyér nélkül evett.
260 1| étették meg még Matyi korában, de persze úgy, hogy se Matyi
261 1| volt, győzte étvággyal, de a sok koplalásban összeszorult
262 1| nyugtalanul fülelt kifelé, de most nagyon megnyugodva
263 1| puskaporral mákozták a kiflit, de azért illendőségből abból
264 1| menni, délután is mehet, de meg csakis akkor menjen,
265 1| kutya rossz kölyök volt, de a lélekváltság harangját
266 1| főcsősz a város kertjében, de nem tudja ő, hogy vállalja-e
267 1| fölállt, és emelte a poharát, de nem egészen függőleges irányban.~-
268 1| hörpölje fel a szentelt vizet, de aztán rájött, hogy legjobb
269 1| adjon nyomatékot a szavának. De a boros tenyér visszakívánkozott
270 1| ágyúdördülés a háborúban. De már nem tudott semmit, csak
271 1| rajta, hogy húsostól kapta, de hogy ráismert a jó emberre,
272 1| jól jár vele, aki elveszi. De Ferencnek semmi kedve hozzá.
273 1| volna ünnepélynek lenni, de nem volt. Máskor ilyenkor
274 1| hárman voltak, tiszturak, de nem a csatában estek el,
275 1| benneteket szabadítani, de megbuktunk, hát most tik
276 1| népek mindig ilyenek voltak.~De persze az emléknél nem ezt
277 1| kibírhatatlan. Uram teremtőm, de csak szép idő lehetett,
278 1| összeverődött az emlék körül, de hiába vártak, nem lett se
279 1| lehet a városba bejárni. De olyan hír is volt már a
280 1| nincs se császár, se király. De hát az a különös, hogy az
281 1| fel, akinek jó foga van! De hát soruk, csinálják, az
282 1| most ugyan elállt az eső, de nagyon haptákban állnak
283 1| elszabadult vizek fölött.~De hát kicsoda az, aki Gergely-nap
284 1| amik időnként fölsajganak, de elsüllyedt városokról, a
285 1| összevissza görbült, öreg, de kemény és erős mocsári-tölgynek,
286 1| nyelven makkfának neveztetik, de azért megkülönböztetendő
287 1| áldomást tartottak kancatejen. De az bizonyos, hogy amióta
288 1| foghatta, mért van ez így, de azt érezte, hogy ennek nem
289 1| szolgáljanak az igazságra, de meg egyébként is szomjas
290 1| legjobb is szerette volna úgy, de se égen, se padláson nem
291 1| összevegyeledni a fiatalokkal, de hát Ferenc jó negyvenest
292 1| szállhatott rá ez a hamarliszt, de Ferenc is kézügyben tartja
293 1| kicsit a Szent Antal tüze, de azért még nem nagy a lárma,
294 1| egy tarisznyába beleférne, de súlyra megvan vagy harminc
295 1| borzasztó adja a meleget.~- De csak ha belegyújtanak kendtök -
296 1| generálist. Hű, a fene teremti, de kutya nagy háború volt az
297 1| most ilyen kitalálások. De elhiggyék, hogy igaz, ő
298 1| ugyan kibékülve az állammal, de abba mégse akar beleegyesülni,
299 1| öregebbek egy hiten vannak vele, de a fiatalok közt van, aki
300 1| ő ugyan hivatalos ember, de azért ő is ott lesz a lapáttal,
301 1| hatökör vagy te ahhoz öcsém”, de mégis meggondolja, mert
302 1| ki ingyen barátságból, de azért az elve mindnyájának
303 1| szőlőkapás, nagy negyvennyolcas, de nincs neki szavazati joga,
304 1| félrehúzott szájjal hallgattak. De amikor a többiek odaértek,
305 1| magukkal. Nem álltak föl, de együtt dúdoltak a többivel.~
306 1| Ferenc is mondta velük, de már a nóta után következő
307 1| is a báró tart moslékkal. De majd kicserzünk a gazdáddal
308 1| ilyesmit csak nézni szabad, de akinek nincs köze hozzá,
309 1| ürge. A tüskebajuszú sógor, de igen betörülközve. Aki legközelebb
310 1| tántorgott az ember -, de nem én, hanem a víz. Kiöntött
311 1| vizes nyakát a tüskebajuszú, de aztán egyszerre lekapja
312 1| borral hűtögette a lángját. De még azt is letette, olyan
313 1| a bárót meg a csahosait, de olyan bolondot nem csinál,
314 1| már nem törődik semmivel, de ha ő károsodott, károsodjon
315 1| ameddig öreg lába bírta. De aztán, hogy elveszett szeme
316 1| jobbra-balra a hajnal szőkülésében, de nem látott senkit. Fáradtan
317 1| fölverte a csendőröket. De mire azok föltáskálódtak,
318 1| ragyás ember meglépett, de Ferencet lefogták, be is
319 1| nem kívánta senki kárát, de nagyon meglepődött, mikor
320 1| azt se tudta, mit csinál.~De hogy másnap nem hallottak
321 1| szárítófára a városi urak, de bizony annak nagy ideje
322 1| is megkínálta Ferencet, de Ferencnek nem volt szivarozhatnékja.
323 1| lőhet őzet az erdeiben, de Ferenc azt mondta, hogy
324 1| a nagyutcán, a sörházba, de Ferenc nem ért rá, a kaszárnyába
325 1| gurult elébe, mint a labda. De Márika sebesebb volt, s
326 1| figyelembe se vette a csacsogást, de Etel észrevette, és mivel
327 1| borra - gondolta magában.~De hát új kenyérre se kellett
328 1| és akadozó erecske volt. De sokszor elmondatták Mátyással,
329 1| vigyázzák a demakráciás vonalon, de nappal leginkább csak az
330 1| elmöntem vóna én akárminek, de sérvést kaptam az olasz
331 1| nagyon tudott szaladni se, de ezt az egyet nagyon tisztöltem,
332 1| csuggattunk mink sömmit, de miúta ez a mögkeverödött
333 1| nyitva vót éccakára, sarokra. De nem felel neköm az Etel,
334 1| lösz a kezem a szőritül, de mégse víz löhet ez, mert
335 1| az istenadta a kezemöt, de hát persze mondani nem tud
336 1| sömmit, ugyan ű nyöszörög, de én nem értöm mög, mit. No,
337 1| verik az ajtót. Verik ám, de nem a mienköt, hanem az
338 1| mienköt, hanem az Etelét, de még tán nem is ököllel,
339 1| odamöntem volna, lösz, ami lösz, de akkor egyszörre csak piff-paff,
340 1| dirr-durr, szól ám a puska, de nagyon, de nem is egy, hanem
341 1| szól ám a puska, de nagyon, de nem is egy, hanem három.
342 1| piff-paff, dirr-durr? Nyargalj, de azonnal, de tüstént, mert
343 1| dirr-durr? Nyargalj, de azonnal, de tüstént, mert az Etelre
344 1| kőfeszület, nem köll azt félteni. De az onokád is ott van, a
345 1| értöd? Érti ű, azt mondja, de borzasztó fél, hallom is,
346 1| ténförögtem egy darabig, de mikor hallottam, hogy röcsög
347 1| Etelünkre törték rá a kórét, de aztán csak fölértem ésszel,
348 1| Hiszön az ablakon vas van?~- De a kamraablakon, amelyik
349 1| ablakon.~- Jaj, édös öregapám, de fázok - kulcsolja át a kislány
350 1| galambom, möhetünk mán.~De oly okos az a kislány, hallják,
351 1| vótam zavarodva még most is, de erre csak mögálltam.~- Hát
352 1| volt ütve a hátulsó fele, de azért csak fölkeresött bennünköt.
353 1| ugyan máskor is szoktam, de most el is szomorodtam,
354 1| mert könnyes vót a szöme, de csak nem mertük mondani,
355 1| aki gyütt vóna, fejszével, de azt mög a felesége nem engedte,
356 1| Hogyne járt vóna, azt mondja, de csak utoljára, mert először
357 1| Ferencnél is szöröncsét próbált, de ott mög nem jutott tovább
358 1| se tart - mondom.~- Azám, de ott a kerítésajtó - azt
359 1| hogy nem löhet kinyitni.~- De nemcsak az - mondja tovább
360 1| ahogy nyikorog a konyhaajtó. De a firhang úgy maradt fölakadva,
361 1| persze tárva-nyitva mindön, de ögyéb kár nincs, mint hogy
362 1| kicsit homályos beszéd, de csak a tudatlanok szemében,
363 2| mindenféle új kerekeket, de az egyik hátraforgott, a
364 2| most már a posta is jár, de meg Ferenc az élő tanú rá,
365 2| támasztani, akkor megértené, de a bélyeget még akkor is
366 2| volt a szavának keze-lába, de hát az okos embert is csak
367 2| Bement érte a városba, de ott se kapott. A boltokban
368 2| boltosné elment a sópajtába, de onnan meg azzal utasították
369 2| összevásárolták a zsidók. De hát ügyes asszony a boltosné,
370 2| olyan ismerősnek látszott, de meg különösen a falába.
371 2| akkorára a vendég meglépett, de a szilvórium árát elfelejtette
372 2| Az asszony utánaszaladt, de már nem látta semerre se,
373 2| Egy csöppet se többet, de hát aki megissza, annak
374 2| megijeszteni a szomszédasszonyt, de jobb félni, mint megijedni,
375 2| járt nála, szivart kért, de nem vett, azt mondta, hogy
376 2| nagyon ugat, az nem harap, de azért semmit se lehet tudni
377 2| parazsat a saját fejére. De éppen hordás idején történt
378 2| ilyen nagy ipar-asszonynál. De hogy ez komenista lett volna?
379 2| állni, először életében. De nem fogták le, csak pecsétet
380 2| küldték, nincs semmi hiba, de egy hónap múlva megint kivitték
381 2| esett volna a jószágjába.~De a bíró nem érte be ezzel,
382 2| fát se sajnált volna tőle, de ha a kezébe adták volna
383 2| lehetett volna venni rajta. De hát minden pénzt megád az
384 2| nem úgy, mint a barackfát. De csak otthon, maguk közt
385 2| szeretett volna földet venni, de földet senki se adott el,
386 2| tajtékpipát is vett Mátyás, de sajnálta lébe hajtani, hát
387 2| bekereste még az első nyáron, de Ferenc csak a részletet
388 2| lehetett ilyenre rávenni, de nem ellenkezett Ferenccel.
389 2| Mátyás ezt tréfából mondta, de Ferenc nagyon komolyan válaszolta
390 2| arra, ami nem nekivaló, de tisztességes lakáshoz neki
391 2| ő urának még most sincs. De erre meg azt szólta volna
392 2| kivágta a tromfot.~- Azám, de én aztat hallottam a borbélynál,
393 2| szólok kendnek. A jövő hétön.~De a postás elmaradt a jövő
394 2| Ferenc bement a városba, de úgy jött vissza, mint aki
395 2| mégse jó a nagy haladás, de aztán nagyon megbánta. Mióta
396 2| kezét, akinek esze van.~- De legalább a sebös ujjadat
397 2| esik a növekvő tekintélyén. De ettől nem kellett félni.
398 2| Adott-vett Etel helyett, de elszámolt neki az utolsó
399 2| mindön, amit mögád az Isten. De hát tudod, hogy ahhoz a
400 2| nem költöztek még össze -, de bizony eszibe-eszibe vágódott
401 2| mondogatta neki, hogy „jaj, de szép vagy, öszöm a szádat” -
402 2| volt benne egy kis ital. De Ferenc vízzel itta a bort,
403 2| a fejét, „szép vagyok?”, de Ferenc akkor is csak rábólintott,
404 2| írásnak. Ne adja az Isten, de ha mög találnál halni, mint
405 2| gyertyát. Keresztet vetett, de le se ült. Éppen csak benézett,
406 2| ült. Éppen csak benézett, de már megy is vissza. Átfázott
407 2| lakoltatni a tógát átvágásáért. De nem kell félni, az ügyvéd
408 2| napszámos, ő is hitet tesz rá.~De hát Ferenccel nem lehetett
409 2| medvecukrot áztattak volna bele, de igen erős medvékből származhatott,
410 2| az első autókirándulása, de nem sok öröme telt benne.
411 2| Ferenc támogatni akarta, de Mátyásban mint bikavér fordult
412 2| Gyurkát ugyan nem hívta senki, de azért ő is tette tiszteletét,
413 2| maga elé.~Etel ránézett, de Ferenc már akkor a csősszel
414 2| harangszó is azt csöngette, de ha kivennék a harangnak
415 2| befirhangozott ablakra, de a napsugarak átnyilazzák
416 2| az este borotvált állára, de ők kikeresik, ahol a két
417 2| Ferenc állja a légyszúrást, de a kendősimogatásra kipattan
418 2| ketten vannak a szobában, de mégse egészen szokatlan,
419 2| vállára, ahogy meg is érdemli, de aztán engesztelésül ott
420 2| sötéten néz, az asszonyt nézi, de nem az asszonyt láthatja,
421 2| száz meg ezer mérföldre - de mire az asszony helyrecsikorgatja
422 2| szemérmes, mint a szűz lány, de Etelnek már nincs fejtörése
423 2| udvarában van? Éppen olyant, de malmot is hozzá, csakhogy
424 2| Bemén lakni a városba. De Ferenc azt vetette ellen,
425 2| hogy be ne kormozódjék, de azért egyik se olyan telhetetlen
426 2| akarja az ökröt vezetni.~De azért akárhogy kárpálta
427 2| egyetértettek Mátyással, de Ferenc azzal torkolta le
428 2| most.~Etel sokat hallotta, de nem sokat értette ezeket
429 2| emberek dolgába avatkozni. De nagyon szerette hallgatni,
430 2| valaha a szüle tisztje volt, de mióta pápaszemre szorult
431 2| selyemlepedőt a borbély. De azért Etel inkább a lelke
432 2| hetediken se kell neki gyámol, de aztán csak megadta magát
433 2| kocsmárosnéról beszélni. De Etel nem hágy neki békét.
434 2| görcs volt, szőrös szájú.~- De észrevötte!~- Muszáj vót.
435 2| olyankor nem hívták oda. De Etel többet is szeretne
436 2| elhívesöl az ólja mellett, de ha megkötik, mingyárt mehetnékje
437 2| minden rossz asszonyát. De magára is haragszik, amért
438 2| mint volt az asszonyokkal. De tudja, hogy soha-soha nem
439 2| boldogan és ujjongva: „Te, te!” De Etel tudja, hogy soha az
440 2| mikor bevonult katonának. De hogy aztán vissza nem jött,
441 2| is föl löhet bontani. Hű, de elgyújtott mán mögént a
442 2| no!~Szüle nézte volna, de a boríték nem akart fölszakadni.~-
443 2| keresztet is vet. - Ejnye de csak drága szép képecske!~
444 2| préselt kazáni Fekete-Mária. De hát a vak is láthatja, hogy
445 2| A meleg töszi-e, mi-e, de tüzes karikák forognak előttem.
446 2| tűzbe tenné érte a kezét. De ami aztán a tiszta életet
447 2| beszélni szüle, ha akarna, de „ne szólj szám, nem fáj
448 2| elenyészett, mint a füst - de azért mégiscsak a családba
449 2| nyelvére venni a fiatalokat, de az mégse illendő, amit csinálnak,
450 2| egymást, mint a bazsalikomot, de ő fogadni mer, hogy megéri,
451 2| helytelenségeken az esze, de a menyecske nyughatatlankodik
452 2| huszonnégy esztendeig, de bizony Etel már jól meghaladta
453 2| már őhozzá az a nagy vér, de tudja, hogy akkor olyan
454 2| Mátyásnak melyik a színe, de hát mégis öröm az embernek
455 2| nézte Ferenc a levelet, de elolvasni ő se tudta. -
456 2| Mezőbíró csak egy van, de hernyó nagyon sok van, s
457 2| mezőrendőri kihágási törvény, de csak azért teszi maga elé,
458 2| fizetnek és hernyóznak. De egy esztendő múlva megint
459 2| mikor már fölakasztották, de hogy ilyen se ura, se gazdája
460 2| könyvre, és tette az ítéletet, de egész barátságosan, azt
461 2| asztalra:~- No, ehun a pézük.~De olyan huncutul nevetnek
462 2| állhatja meg szó nélkül.~- De vidáman fizet kend.~- Löhet,
463 2| végre pénzt adna az állam, de tán most feslik is tőle
464 2| ahogy ilyenkor szokás, de azért csak elvette a fél
465 2| időt érez a lapockája köze, de arra elég lesz, hogy a Péterke
466 2| gyerek tarlóvirágot szedni, de egy miatyánknyi idő múlva
467 2| ellenállt, míg lehetett, de végre is áldozatul esett
468 2| fél szemmel a pulykákat, de Péterke ezt a reménykedést
469 2| tette csúffá, hogy igen, de az nem a szüle köténye lesz.~-
470 2| a szüle köténye lesz.~- De igönis az lösz, mert délután,
471 2| csöppet se rothadt még, de Péterke még az almának is
472 2| hogy az barna és száraz, de a kisgyereknek egérfoga
473 2| pap se prédikál kéccör.~- De ha te adnál neköm fehér
474 2| magában az üzletet.~- Jó. De csak egy harapást. Osztán
475 2| felnőtt ember átugraná. De Péterke beletoccsan, a hínár
476 2| rekedt, mint a tökszár duda, de ha úgy szólna is, mint a
477 2| Ferenc még nem tud semmit, de már nem is szalad, hanem
478 2| Le akar hozzá hajolni, de a Bojszi elébe ugrik, s
479 2| hemperedik, nyikkan is egyet, de aztán megint csak odasompolyog.~-
480 2| az ura nyakát az asszony, de Ferenc nem szól, pedig szüle
481 2| szólalni.~- Szögény kisgyerök, de embör lött volna belüle!
482 2| a szerencsétlenség után. De hát az már így szokott lenni,
483 2| ujja hegyével a könnyét.~- De te mög asszony vagy, azért
484 2| gyerököt nem köll siratni, de mög bűn is. Egészen más
485 2| kicsit a fejkendője sarkába, de hát az egészen más, nagyot
486 2| asszony meg is tette volna, de hát az ujjunk se egyforma,
487 2| a pohár. Könnyen törik, de nincs könnyebb, mint másikat
488 2| mikor a kedve möggyün.~De Etelnek tán sohse jön meg
489 2| volt, mint az aludttej, de most valóságos hóka lett,
490 2| tudná megmondani szüle se, de ő is mindig így hallotta,
491 2| madárban bizonyosan szép is, de aki a fürösztőviziben vörös
492 2| szülém - duzzogott Etel, de azért kétszer is megcsókolta
493 2| hogy az Isten akarta így, de általában nem nagyon beszélt
494 2| mindenki atyjafia is egymásnak, de úgy össze nemigen járogattak
495 2| ő ültetné a fiastyúkot, de persze csak a háta mögött
496 2| előbb van koma, mint gyerek, de hát, hogy náluk ez a szomorú
497 2| fejükből - mondta a népeknek. De a népek aztán megtudták,
498 2| a menyasszonynak dukál, de ezek az úrfélék mindig csokroznak.
499 2| a szüle ítélete szerint. De Mátyás nagyon örült, hogy
500 2| neki:~- Hej! Róza, Róza de kár, hogy szösszé válik
1-500 | 501-883 |