Kötet

 1 1|            a feszület lábához. Nem áll itt az Isten és ember közé
 2 1|       időben.~A körben már nagyban áll a diéta, mikor Mátyás belép.
 3 1|           de meg se mozdult.~- Úgy áll ez, mint a kőszikla.~Szpiritutó
 4 1|   amelyeknek a nézésétől reszketés áll még az olyan gáncs és félelem
 5 1|          is olyan öreg, meg jól is áll az a fehéredő haja ahhoz
 6 1|           a Rókus katonaképén. Úgy áll ott, mint otthon az övé,
 7 1|          akkorra már Ferenc föl is áll, mert még tésztát is kell
 8 1|           ajánlkozott, hogy majd ő áll a lábas mellé, de szüle
 9 1| elkomolyodott, és haragszik-formán áll a szeme. Ő is elítélően
10 1|            az őrmester úr már alig áll a lábán, olyan fekhetnék.~
11 2|          meggondolja magát, meg is áll. Ebben az időben meg különösen
12 2|            tudhatta az ember, hogy áll az idő.~- Csak abban egyek
13 2|      rábólintott, hogy „nagyon jól áll neköd az a piros kű, jó,
14 2|      mondta, hogy ha a báró őmellé áll, és nyélbe üti az ármentesítő
15 2|       társulatot, akkor ő is mellé áll.~A báró kezet adott, az
16 2|            az embör a hátuk mögött áll. De bizony Ferenc két napig
17 2|        száj, tojásdadra finomodott áll és valami kimondhatatlan
18 2|        könnyű fehér kéz és a finom áll lehanyatlik.~- Mehetünk,
19 2|           is jó volna tudni, miben áll az a szomorú rabság. Addig,
20 2|           hogy a Boldogasszony ott áll az ágyánál, és rázza a vállát.~-
21 2|        mikor. Maga a Boldogasszony áll oda a háta mögé, ő köti
22 2|          nincs függöny az ablakon, áll ott valaki, fehér fejű ember,
23 2|            nem tudhatta, hogy Etel áll ott az ő édes ura mögött,
24 2|         szép volt.~Mély részvéttel áll meg, azt mondja, az ő igen
25 2|            ezentúl is szolgálatára áll tisztölt polgártársainak,
26 2|          béresinek, az már Rókuson áll - de az bizonyos, hogy onnan
27 2|      életben nem látják.~- Hát így áll a bál, öregem - ütött Mátyás
28 2|            legtöbb kedvem, aki itt áll velem szemben, a zsilippel,