Kötet

501 2|               övéinél is szétmászóbbak, de a különös kék bélyegen orosz
502 2|               turkálnak a szántásokban, de mikor látják, hogy az egér
503 2|               álló-t farag az unokának. De hát ki minek nem mestere,
504 2|                 keresztfia és druszája. De hát Mátyásnak már más keresztfiai
505 2|                 azoknak állót csinálni, de még a maga fiának és vér
506 2|            különös az emberi természet. De hát lehetetlen is nem szeretni
507 2|               meg hagyott színű is már, de mégis az övé az egészen
508 2|              együtt éltek, cigányhiten, de azért tán még most is egymás
509 2|               szebb a szép békességnél, de hát az is törvénye ám az
510 2|               mert ezt megmondta előre. De szüle hiába várt, Etel egyre
511 2|             hogy ilyesmit kívánt volna, de az mégiscsak jólesett volna
512 2|                  mint ő a mai napig is, de azért bizony volt úgy, hogy
513 2|             kékjét is hordani kellett - de Ferenc azt se mondta soha
514 2|              köztetök lélekveszödelmet, de ha neköd volnék, nem hagynám
515 2|               fekhetnél a fiad helyött, de te tán még annyit se nyikkannál.~-
516 2|                a gyerekből, hova tette. De Ferenc pártját fogta, hogy
517 2|               szúrták egy dugott bálon, de úgy ám, hogy még másnap
518 2|       valamelyik kitörje a járomszöget, de hiábavaló az ember iparkodása,
519 2|           amelyik kiengedi a szalonnát, de nem fogja be az egeret,
520 2|             ezen el is lehetett aludni, de a fütyülésre mindég fölrezzent,
521 2|            kezdődött a szüle betegsége, de azért csak fölkelt, eltiblábolt
522 2|                 próbált már az életben, de az orvostól mindig megkímélte
523 2|             legolcsóbb - mondta Mátyás, de csak úgy szokásbul, mert
524 2|           gyereket gyógyítani jó lehet, de öregekhez neki még nem lehet
525 2|             akinek tehetsége van hozzá, de nagyon drágán adják.~- Nem
526 2|                és másfajta porokat írt, de bizony azok se használtak
527 2|               hogy szinte újul a szíve, de az is csak egypár napig
528 2|               felé nyújtogatta a kezét, de csak le-lehullott, nem bírt
529 2|            mögpirongasson érte tégödet. De nem szólt. Még ezért se.
530 2|             hogy akkor ő be van csapva. De azt is érezte, hogy most
531 2|                 úr.~Mátyás is mosolyog, de csak a bajuszával, mert
532 2|             lelke üdvéért.~- Meglesz.~- De énekkel.~- Énekkel.~- De
533 2|                De énekkel.~- Énekkel.~- De a kántor is énekeljen.~-
534 2|                  Mög aztán majd Ferenc. De az énekben legyen benne,
535 2|              bosnyák háború régen volt, de az szülének mindegy. Ő lánykorában
536 2|                savanyú volt a borocska, de Mátyásnak keserű, mert könnyei
537 2|                kellene mutatni Etelnek, de aztán csak letett a szándékáról.
538 2|               embör a hátuk mögött áll. De bizony Ferenc két napig
539 2|                 rájuk Ferenc a partról. De csak úgy barátságosan, mert
540 2|         megfordítottak, négy ásónyomra. De ahogy rendelve volt nekik.~-
541 2|          Szibériában is, Amerikában is, de csak üveg alatt, a keziben
542 2|      kikuglizták. Vagy nem is voltak.~- De igön - mondják a legények -,
543 2|                volt, akit mögolvastunk, de löhetött több is, mert egy
544 2|              bajonett is volt mellette, de azt Ferenc nem vette figyelembe,
545 2|                szemfoga, csipkés hegyű, de azért nem volt boszorkány -
546 2|                 a keziben sem találtak, de még koporsót is alig-alig.
547 2|             iszik, nem mén el a háztól, de tudja az Isten, jobb a holtaktól
548 2|                 se hallgatja az ilyent. De van úgy, hogy a múzeumban
549 2|                tesz, azt meg is téríti. De hát csak nem csúfíthatja
550 2|                hát az mind rendben van. De hogy ésszel élő ember pénzt
551 2|      tökéletlenséggel, baj lesz belüle, de Ferenc nem hallgatott a
552 2|          régiség. Tejesköcsögnek nézné, de máza nincs, talán virágcserép
553 2|            semmi értéke, el kell dobni. De Ferenc látott már ilyenfélét
554 2|               kicsit Ferencet.~- Ejnye, de parasztképe van ennek az
555 2|              gondolta magában:~- Ejnye, de úri képe van ennek a parasztnak,
556 2|             olyan ezerötszáz esztendős, de azért nem olyan ritkaság,
557 2|     péterváriban is, a tobolszkiban is, de a legnagyobbat tán a pittsburgiben.
558 2|           engedi. Kosztot visz magával, de hát hálóhely akad-e ott?
559 2|                 üres; almával van tele, de azt kihordathatjuk, ha nem
560 2|        trombitával szedte le a lábáról, de még arra is rávette, hogy
561 2|                szíviből. Először azért, de ezt elhallgatta tisztességtudásból,
562 2|           kalács. Az Isten is megverné, de verje is, aki rosszat mondana
563 2|               asszony dicsérje az urát, de az ő ura maga a tökéletesség.
564 2|                első uram volt, szögény, de odaveszött a háborúba. Ez
565 2|             világba.~- Ó, ti asszonyok, de jó, hogy ilyen egyformák
566 2|                 választaná, a galambot, de a tudomány érdekében csak
567 2|                 a rántott csirkét is.~- De csak nem egyedül gondolják?~-
568 2|              kenyeret ötte a háborúban, de mög különösen a rabságban,
569 2|             Korpakenyeret, zabkenyeret, de tán még olyant is, amölyiköt
570 2|             mondtam először az uramnak, de azt mondta, más ez, attól
571 2|             virágzik, mert ilyen kövér, de ő is megnyugszik abban,
572 2|             virágjáért érdemes tartani, de meg az ilyen szép úri tanya
573 2|             Nagyon bizodalmasan beszél, de úgy nézi, az igazgató úr
574 2|         összeismerkedés, ásatás közben, de már ővele nem boldogul olyan
575 2|          becsüli is őket, fene beléjük, de az igazgató urat gyanakodva
576 2|                 éppen Ferencnek mondja, de az úr értsen belőle. Ért
577 2|              régifajta pálinkásbutykos, de paprikaültetőnek is lehet
578 2|              Akkor még dohány nem volt, de pipálni ugye mindég muszáj
579 2|          lehetett, az ó‑testamentumban, de már mikor ezeket az ősöket
580 2|             ezzel be is ment a tanyára, de Mátyás most már ott maradt,
581 2|               úr nevet. Nem doktor ő.~- De még löhet - mondja Mátyás,
582 2|            igazgató úr köszönte szépen, de ő most már jó éjszakát kíván.~-
583 2|            megnézi, pénzbe úgyse kerül. De hát már a szivart is elszívta,
584 2|                Az igazgató úr mosolyog, de csak mint a dérverte szőlő.
585 2|                 hanem az asszonytul is. De hát mért köllene ezt magának
586 2|            Őtőle is kérdezték a körben, de nem tudja, hát azért kérdez
587 2|                másodikat megsemmisítik. De aztán az asszony elválhat
588 2|                válogatni ilyen esetben, de a ház mög a földek mög a
589 2|                kell felnyitni az ajtót. De ezt már nevetve beszélte
590 2|           otthon erőt vett ugyan magán, de még szótalanabb lett, mint
591 2|               Ferenc mosolyogva felelt, de Etel észrevette, hogy összerezzent,
592 2|         ellenkezett. Nincs ugyan miért, de az Etel kedvéért megteszi.
593 2|                 Etel kedvéért megteszi. De hát melyikhez? Legjobb lenne
594 2|                Ferenc volt mindenütt.~- De a felesége nem volt vele
595 2|               mindjárt megkönnyebbedne. De hát minek zavarja meg vele
596 2|              van olyan bizodalma benne, de nagyon rákívánt a keze szorítására.
597 2|                 Szpiritutó levelével.~- De hát mán ne mönjön üres kézzel,
598 2|            padlásra, fiam, még befogok. De csak a szépit szödjed mán.~
599 2|                az első két esztendőben, de ökölnyi nagyok voltak a
600 2|           kisöreg volt, kérni nem kért, de az anyja belelátott a nagy
601 2|                ezt? Tán nem ért még be? De hát csupa lé.~Megkóstoltak
602 2|            esztendei termés aprós volt, de sok és édes. A második már
603 2|          második már kevesebb, nagyobb, de vízízű. Ennél meg festeni
604 2|            festeni nem lehetne szebbet, de vitriolt lehetne belőle
605 2|           törölgette Ferenc a száját -, de magával is hordja a nevét.
606 2|               azt a cifra bögrét hozta, de most nem régiséget hozott,
607 2|               azt is Péterkének hívják, de az még kicsike.~- Hát odakint
608 2|             hogy elég volt a vendégből, de meg neki is csakugyan menni
609 2|                tudta értetni Ferenccel, de azt már maga se értette,
610 2|            bélyegző egészen elmosódott, de azért a külügyminisztérium
611 2|      elveszettet az orosz birodalomban, de azért ha kétségét ki akarja
612 2|                majd lenne, ahogy lenne. De a holtak fel nem ébrednek,
613 2|               úr eltűnődve a leveleket. De magában azt gondolta, hogy
614 2|               Mohón felkapta a poharat, de az igazgató úr a karjára
615 2|               azt is meggyónhatná neki. De hát magának semmi bűne sincs,
616 2|               nem lehet tudni, kicsoda, de mindegy is, hadd mulassa
617 2|            magát rajta a nád meg a sás, de azért majd megmutatja ő,
618 2|       benyitottam rá, hogy éhös vagyok, de rám ripakodott, hogy mönjek
619 2|               volt, csak históriaáruló, de aztán fölhagyott a mesterséggel,
620 2|                 csak zsírt meg lisztet, de megéri, mert mindent megmond
621 2|                 élni kell szegényeknek. De erre csak három hét múlva
622 2|          borítékon a Rókus keze írását, de azért nem lehet azt mondani,
623 2|           nekikoccan a feje az üvegnek, de ha a fejét elütnék, akkor
624 2|          Rókusnak előbb szült gyereket, de mi köze őneki már ahhoz?
625 2|                 hagyta, írása van róla, de jó, hogy ez eszébe jutott!
626 2|             hányódott volna az az írás. De nem, nem kerülhetett senki
627 2|   katonaládájában tartja az ő édes ura. De meg nini, hiszen nem azon
628 2|               az Isten neki szerencsét. De hátha Rókus erőszakoskodik?
629 2|           Istenen, törvényen, mindenen. De nem is lehet az. Se az Isten
630 2|                 senki ártatlan emberét, de a magáéval azt tesz, amit
631 2|               kicsit vontatottan indul, de aztán simán patakzik.~-
632 2|                zizörgésöket hallottunk, de nem a fákrul, hanem az égrül.
633 2|                olyanok, mint a szálfák, de úgy lobogtak, mint a pántlikák.
634 2|        fenyőmakktul, amivel a mókus él. De én csak eccör-kéccör öttem
635 2|            Ferenc kezére tette a kezét, de talán soha életében nem
636 2|               jól összeszödtem magamat, de itt mög Rókus esött le a
637 2|           kerestek. Elutasították őket, de azt mondták, nem tudják,
638 2|              bánom is én, fogjanak mög, de Rókus azt mondta, gyerünk,
639 2|               négy napbul mán hat lött, de az erdő csak nem akart kivilágosodni.
640 2|             fölfordulunk mind a ketten. De erősködött, hogy csak adjam
641 2|              még eccör hagy lakjon jól. De; mondom, hát akkor énvelem
642 2|             elhúzta a kezét az uráéról. De ott maradt bekönyökölve
643 2|                 tett az igazgató úrnál. De alighanem éppen Luca-napkor
644 2|                dombját csőszgunyhóstól, de a csősz is benne volt a
645 2|                volna le Polyákországig, de a csősz hirtelen elmondta
646 2|              mert attól minden kitelik, de Mátyásnak úgy rémlik, hogy
647 2|             Jött volna is Ferenc előbb, de először a borokat kellett
648 2|               ajtaját, egy szó nem sok, de annyi ki nem jött a száján.
649 2|                Etel söprötte a konyhát, de nem mondott se adjonistent,
650 2|                 akarta fogni a derekát, de Etel úgy nézett rá, hogy
651 2|          darabig ugyan próbálgatta még, de aztán Etel már nem nézett
652 2|               Öltöztette, fésülte őket, de csak mutogatott, a fejivel
653 2|              ebédet, vacsorát ellátott, de ő maga nem evett semmit,
654 2|             neki, hogy Etel nem jár át, de az első vasárnap aztán ő
655 2|                sikoltozására futott be, de mire beért, akkorára Etel
656 2|           lehetett hallani a zokogását. De csak akkor egyszer, többet
657 2|                 senki, hogy háborodott, de azért mégiscsak nagy istenverése
658 2|             forgolódik, sodródik benne, de kiforrja azt magából az
659 2|              kerülgetve, példálgatózva. De Ferenc így is elérti a kérdést,
660 2|               én is gondoltam már erre, de kivertem a fejemből. Nem
661 2|                lehetett volna véletlen, de így, a kenyér miatt, a Rókus
662 2|              Fölszegte a fejét dacosan, de a szeme sarkával ijedt gyerek
663 2|             miatt halt volna meg Rókus. De mégiscsak azt mondom én,
664 2|                valami változást nem ád, de azt se tudja az ember, merjen-e
665 2|           kinézték, ki azt mondta neki, de ráér, ki azt kérdezte, hogy
666 2|                mit fizetnek ezért neki, de aki jóakarattal volt, az
667 2|                 nincs a visszatérésnek, de hát mit tehetünk róla? Az
668 2|             lúdra vesztegetni a szénát. De azért nem nyugodott addig,
669 2|               biztatta ugyan reménnyel, de az ő kedvéért csakugyan
670 2|       özvegyemberén, aki maga söpröget. De hát abban az időben már,
671 2|                  hogy abbul kapor lesz, de ha az nem lenne, az nem
672 2|              hanem valakinek a szemibe. De az is az ő baja, nem a Mátyásé,
673 2|                 úr - nyújtja a kezét -, de igazán nem akartam.~- Nem
674 2|            beszélni felüle még neki se, de az igazgató urat tán majd
675 2|     kérdözhettem tőle, egyre se felelt, de mindönt röndbe takarított,
676 2|            akikkel megláttatta az Etel, de azok bizonyosan szent emberek,
677 2|              imádkozok is este, röggel, de mán hogy a föltámadás milyen
678 2|       fölfuvalkodott embör soha, tudja, de mégiscsak nagy tisztösség
679 2|                csakugyan téglát hordat, de otthagyja a munkát, ahogy
680 2|        messziről nézte egyszer-kétszer, de mindig elfacsarodott a szíve.
681 2|             apjának újságképpen:~- Jaj, de szép éneköt mondott édösanyám
682 2|                 szobájában.~- Éneköt?~- De még milyent. Nem tudom,
683 2|                tudom, kitül tanulhatta, de én még olyat sose hallottam.~-
684 2|           hallottad te azt, gyerököm.~- De jól hallottam én, még azt
685 2|                nevetgérőzött édösanyám, de csak olyan halkosan, mint
686 2|                ő is hallotta az éneket, de az már másik ének volt,
687 2|               mert ő nem éneklős ember, de olyan böjti ének kótája
688 2|             Keresztények, sírjatok-nak. De nem egészen olyan, még annál
689 2|               meg egy vastagabb hangot, de azt nem bírta kivenni, mit
690 2|  elmeháborodottéra, mármint az Etelére. De bizony fel kellett fogni
691 2|     dudolászgatott le a kútba akkor is. De hiábavaló volt a pap jelentése,
692 2|              elmúlik a csoda magától.~- De hát nem tudom én, elmúlik-e -
693 2|            feküdt szét a pázsit fölött, de bizonyosan így is megtalálta
694 2|              tudni. Nyújtottan beszélt, de keményeket koppant a szó
695 2|                 és nagy tisztösség éri. De még akkor ő azt nem értette.~
696 2|               villogtak meg a szemében. De az igazgató urat nem lehetett
697 2|                 szemek szelíden néznek, de nagyon távolra, s a száj
698 2|             fordítja el Ferenc a fejét.~De az igazgató úr nem ezért
699 2|               Ferenc -, béka van benne. De Mária nincsen.~Aztán megindultak
700 2|              még kicsike, alig bújt ki, de már mindenfelé eltakarja
701 2|                 már a váratlan örömnek, de olyant még nem, mint a Ferencé.
702 2|         mögmondta, hogy möggyógyulok.~- De ha ez az idő utolér bennünket,
703 2|                 estére már fáj a torka. De hát hogy is mondja Mátyás? -
704 2|              meg, legalább az átírásig. De a gyümölcsfavirágból sajnálta
705 2|                barack mehet veszendőbe, de ha talált volna olyant,
706 2|                hogy bocsásson meg neki, de elfelejtette. Ő nem tudja,
707 2|                mi van ővele mostanában, de ő mindent elfelejt, és azt
708 2|                 nem múlt el az éjszaka, de azért lámpagyújtás nélkül
709 2|                 a hajnalszínpiros ruha, de egész kereken betakarta
710 2|       atlasz-szoknyákat, selyemkötőket, de nem ez az, amit keres, ez
711 2|             csomóba akarja kötni hátul, de fölszisszen, belenyilallt
712 2|           belevágott ő abba a baltával, de már nem emlékszik rá, mikor.
713 2|                 kezet is akar csókolni, de mire megfordul, már a palást
714 2|           megkérdezni a Boldogasszonyt, de az már jól elhaladt, ott
715 2|                az őszibarack megkötött, de két kis ágfa törötten, elszáradtan
716 2|          Ottfelejtett valamit a házban, de mit, mit, mit? Mintha látná
717 2|              nevét nem tudja kimondani. De megtalálja bizonyosan, indul
718 2|            világít a hajnalszín palást, de azért tudja, hogy erre kell
719 2|               milyen nagy haja van már, de hogy össze van csomósodva,
720 2|                 el valahová tegnap. Ej, de sötét van itt! Odatapog
721 2|              szól most a Boldogasszony?~De a Boldogasszony nem szól
722 2|            violaszín selyemkendőjét is, de ő maga nem került meg soha,
723 2|             senkit se fogtak be miatta. De az igazság mégiscsak az,
724 2|                 vagy a pokol tornácába.~De hát Etel szerette Ferencet,
725 2|                 reszketett az emberben. De azért mégis szerette volna
726 2|                 a két hötyögő gyereket. De ha az Isten nem így rendelte,
727 2|      kukoricával, borral, mint a zsidó, de azért a zsidók is szeretik,
728 2|           szájbul fúj hidegöt, melegöt, de úgy nézöm, te még ezökön
729 2|              hogy jó vége lesz-e ennek, de az bizonyos, olyan változások
730 2|                 fejére esik öregapónak. De azért Mátyás nem haragszik,
731 2|           utoljára madár legyen belüle. De hát Mátyás gondolt volna-e
732 2|                csúfságot mondanak neki. De aztán belegyőződött abba,
733 2|              Igen ám - mondta a báró -, de a megszólítással baj lesz.~-
734 2|         tekintetes úr ám.~- Hát az baj, de csak az ő baja - sajnálkozott
735 2|             attól, hogy mindenki ránéz, de azért csak elmondta, amit
736 2|          vedelte a bort, mint a gödény, de azért a szavalatját egy
737 2|                mondta Mátyás erélyesen, de nehogy a testvér olybá vegye,
738 2|          értöttem belüle, szép is volt, de azért nem egyesülhetök bele
739 2|              mert ő más hitöt öröklött, de nagyon röndös asszony amúgy,
740 2|                 tette ki az újságlapba, de az urak elvitték a hírét
741 2|      legfrissebb jeruzsálemi levelet -, de ettől nem leszünk okosabbak.
742 2|              ebbül a szomorú rabságbul, de hogy az milyen, azt ő meg
743 2|        tisztának köble ötvenezer rubli, de ez most már nem járó pénz,
744 2|               mondják, hogy cservonyec, de aztat nem tudja, hogy hány
745 2|                honnan származik? Ejnye, de csak szép, akár a lilomlevél.~
746 2|             azzal indult volna a dolog, de az is lehet, hogy már megvolt
747 2|                 ültek az ereszet alatt, de még nem kellett gyertyát
748 2|          bőréből majd kibújó Márikának, de most hirtelen az a gondolata
749 2|            Aztán elfelejtette a dolgot, de pár nap múlva megint eszibe
750 2|               szemébe húzta a kendőjét. De Ferencnek úgy tetszett,
751 2|                szívesen nekigyürekszik, de Ferenc sokkal szégyenlősebb
752 2|              neki átmenni a sutuláshoz, de ott is mindig incselkedett
753 2|                  lehetett látni térdig. De Ferenc rögtön elkapta róla
754 2|             teremtette az asszonylábat. De az Etelé olyan testszín-fehér
755 2|               mákot a nagy famozsárban. De csak a gömbölyű, fehér lábát
756 2|         nézegette avégrül, hogy milyen, de azt mégis leghamarább észreveszi
757 2|                 a szeme az asszonyokon, de csak az Etel-vágásúakon,
758 2|          valamiképpen emlékeztetett rá. De hogy milyen volt hát, azt
759 2|                 hétig se jutott eszébe, de aztán volt olyan nap, mikor
760 2|         papiroson az Etel orra tövében. De ez mind el is múlt, mint
761 2|                 összeturkáltak mindent, de Ferenc azt mondta a kislánynak,
762 2|                leragadt az álmosságtól, de elaludni nem bírt.~Mátyás
763 2|        parasztos, hanem karikagyűrűvel. De Mátyás fölokosította, hogy
764 2|                 éppen a két ünnep közt. De természetesen mielőtt a
765 2|                  hanem a szoknya is az, de az már nem készen vett,
766 2|                 volt sötétítve a szoba, de a látó-asszony beszélt velük,
767 2|         özvegytől, hogy magára hagyják, de neki egy kis beszélnivalója
768 2|                 el nem takarítja innen, de biz Úristen mingyárt mögkéröm
769 2|              nem. Lehet, hogy ráismert, de az is lehet, nem ismert
770 2|            előtt mind vétkesek vagyunk, de a léleklátó ügyet se vetett
771 2|              eget érő örömkurjantással, de Etel megfenyegette az ujjával,
772 2|           ujjával, és mondott egy szót. De vagy magában mondta, vagy
773 2|                 ahogy már el van verve. De azért én nem adom ám magának
774 2|              édösapám nevezte el annak, de itt a levele, amiben a Fekete
775 2|                 küldjük el neki. Ejnye, de csak jó, hogy eszibe jutott.
776 2|                 jó, hogy eszibe jutott. De ugye, ez nem is magának,
777 2|              mosolyogva mondta rá, hogy de már azt mégse hinné.~Nem
778 2|                hogy ugye meg van halva, de Etel mintha tudta volna,
779 2|                  persze hogy álom volt, de nagyon szép álom, és Ferencnek
780 2|             olyan jó napja, mint akkor. De azért alig várta, hogy este
781 2|               szép is, mint az a másik. De hogy tovább is szorongatták
782 2|              homokon megállja a helyét, de az ország dolgában hatökör,
783 2|          helybenhagyta a küldöttség is, de Ferenc megvetette a lábát,
784 2|                 kancsót a kezibe adták, de azt a gorombaságot a saját
785 2|             mértéket. A lelkesedés nem, de a főintézők igen, az ispán
786 2|                   minek az már énneköm?~De nem a komájára mosolygott,
787 2|                 ahogy az éjszaka látta, de persze nem állt ott Senki,
788 2|        olyanformát, hátra is fordultam, de nem láttalak.~- Nem is löhet
789 2|                a háta mögé tekingetett, de sohase látott senkit. Gondolkozóba
790 2|                az álom csak álom ugyan, de mért hall ő ébren is suhogást
791 2|      liliomszagot. Alig várta az estét. De hiába várta. Mindjárt elaludt,
792 2|                várta. Mindjárt elaludt, de ezen az éjszakán nem jelent
793 2|             akkorák, mint egy sátorlap, de hófehérek, aztán mikor közelebb
794 2|               az üveglikkert a gyárban, de csak ha mögtanulod jó hangosan
795 2|               sem mutatkozott meg Etel. De azért Ferenc nem szomorodott
796 2|                Az Úristennel nem lehet, de nem is való pörbe szállni,
797 2|                menne olyan hamar össze. De a szél fúvogassa meg a cserfán
798 2|               szerezte a háború alatt - de nem azért, mintha valami
799 2|               noha más-más szempontból, de az ős-gyűlés nem akar jelentkezni,
800 2|               általában hideg lé ugyan, de csak akkor, ha önérdekből
801 2|                 szentelni a vasárnapot, de igével csak úgy élhet az
802 2|         kapitány úr, a polgármester úr, de tán még a kegyelmes miniszter
803 2|            lúdtollal, se bicskaheggyel.~De abban megint Mátyásnak van
804 2|             hogy Ferenc nem lesz követ, de még a körelnökségből is
805 2|             parasztnak, engedelmet kér, de úgy mondja, ahogy hallotta.
806 2|          mondták, hogy kikiáltják máma, de azoknak a szemükbe nevettek,
807 2|                ősök, mert szó, ami szó, de nem jó csendőrkézre kerülni.
808 2|               egy szegény izraelita nő, de azért ezt az egyet ő is
809 2|              szinte rossz volt ránézni. De erre azt löhet mondani,
810 2|                valóságosan kiszépült.~- De még olyan is, mintha nevetne,
811 2|               mindenki Márikára nézett, de Márika csak az orrát törülgette,
812 2|                 máskor, olyan szomorús, de azért nem haragudott sose.
813 2|             ugyan azt máskor is szokta, de most nevetett is. Azt is
814 2|           hajnalfelé kiment a szobábúl, de ő aztán elaludt, reggel
815 2|                 hogy talán részeg volt, de azért a legtöbben a vastag
816 2|                 jutott eszébe senkinek.~De különben nem soká tartott
817 2|              papolt a Ferenc temetésén, de hát ez neki tanult mestersége,
818 2|                 az ilyen nagy emberért, de ahogy mutogatott a kezivel,
819 2|         keresztfiát soha el nem hagyja, de sőt gondja lesz rá, hogy
820 2|             kalapot, és elsomfordáltak, de még a szomszédjuknak is
821 2|        meglökték a könyökét:~- Szép ez, de ezért nem adnak sömmit se,
822 2|         dolgunkra. Vagy kend még marad?~De azért elég sokan kikísérték
823 2|                 rátette a kezét a bank, de annyi haszon mégis lett
824 2|                borostyánnal befuttatni. De meg nyilván egyre is mén
825 2|              eláztatják a szemfedőjét - de olyan halott még nem volt,
826 2|      nemzetfönntartó elem divatba jött, de azért azt mégse gondolta,
827 2|              nagyon helyes teremtés is, de a társadalmi kérdésekhez
828 2|                  ha ugyan ő teremtette, de a Bibliában az nincs benne,
829 2|            szántóvető meg a juhpásztor, de mibül lett a finánc meg
830 2|              róla, hogy emberhússal él, de most rájött, hogy az állam
831 2|            tökéletes, mint az emberben. De ebből kinézte Mátyás, hogy
832 2|                 is, mint a Bojszi volt, de hát a kutya soha nem is
833 2|                 tökéletes, mint a puli. De azért ez is megfogta a nyulat,
834 2|                 az fizessen, aki kihág, de hát nem érdemes ezekkel
835 2|                  Azazhogy csak fizetné, de a kapitány úr azt mondja
836 2|             tényálladékot az írnokának. De nagyon folyvást mondja ám,
837 2|             csak úgy hívom, hogy „ne!”, de nézze, szörnyen ért rá.
838 2|                 ezt a rossz nadrágot.~- De neve nincsen a kutyájának?
839 2|           parancsolt a fekete kutyának. De mivel most már volt neki
840 2|             hanem a Ferenc kapta volna, de annak már nem tudta kézbesíteni
841 2|              szemügyre vette a levelet, de bizony az idegen helyen
842 2|               kivette belőle a levelet, de szét se terítette, csak
843 2|             volna, ha elveszne a levél.~De hát nem veszett el; ott
844 2|                 neki, hol van a múzeum, de annyiban már nem volt szerencséje,
845 2|                  szomorodott el Mátyás, de mikor elmondta, mi járatban
846 2|              alatt a gyertyaláng körül.~De azért erőt vesz magán az
847 2|             valami alakok vannak rajta, de inkább a levélbe merülő
848 2|               egy nagy szakállú muszka, de haja nemigen van, az is
849 2|                nincsen rajta, csak ing, de nagyon lomposan, az alja
850 2|                  ezen is van mit fogni, de mégse lehet az, mert az
851 2|                Nyitja, csukja a száját, de csak makog, mikor meg tud
852 2|               rá is gyújt háromszor is, de a pipa nem szól. Nem veszi
853 2|              alatt, magához térítették, de egyedül nem merte folytatni
854 2|              mondta neki, hogy elmehet, de előbb fizesse meg neki a
855 2|        ötvenmillió magyar koronát tesz, de ebbe már bele van számítva
856 2|         béresinek, az már Rókuson áll - de az bizonyos, hogy onnan
857 2|              azt úgyis ő jussolná majd. De ha Istent ismernek, ekkorára
858 2|                 is ide a levél sarkába. De mondom, vigyázzon rá, mint
859 2|                  a kocsiúton a porban - de hát a kocsi is elveszett,
860 2|              azóta lement a földek ára, de az megint fölvitte, hogy
861 2|              vér szerint való édesapja, de azért nem kisebbítheti le
862 2|                Ferenc is csak úgy volt, de tán még ígyebben, azért
863 2|             kórságtól, hogy essen bele, de nem határozza meg közelebbről,
864 2|            esetre se, a kátyúba inkább, de leginkább a mérnökbe, akinek
865 2|                   mondja az öreg hóhér, de már korántsem olyan vérszomjasan,
866 2|             hogy a feszültség megszűnt, de meg érezhető is, mert a
867 2|           megint visszadobja a levelet, de most már megvárja, míg elmerül.
868 2|                Hogyne, nagyon szívesen, de ezt már mégiscsak megkérdezi,
869 2|           megtalálni a lexikonkönyvben, de már nem akar az ember szégyenben
870 2|                  veszi szemre Mátyás -, de úgy nézöm, itt-ott szép
871 2|           el-elhajítja ugyan a sulykot, de azért mégiscsak sokat próbált
872 2|             Nono - aggóskodik Mátyás -, de azért mégse egészen csősznek
873 2|                 hitet. A bort megissza, de koccintani nem koccint.~
874 2|              vannak ott?~- Ott olyanok, de ennél ögyebet aztán nem
875 2|                 az őszön a szőlőszembe? De az énekesnek már most is
876 2|                föl az örök csillagokra, de amely fölött nappal már
877 2|                ízük olyan, mint a hamu. De azért a gazda nem vágja
878 2|         szerethettek rajtuk sütkérezni, de így is meglátszik rajtuk,
879 2|             lucernát, időre még gyenge, de amúgy nagy, erős, bírós,
880 2|                okos, értelmes képe van, de azért lehet még belőle követ
881 2|               nem dolgozza magát agyon.~De azért nekem mégis ebben
882 2|         megszaggatott, alul száraz ágú, de azért minden sebét beforrott,
883 2|             mögöszik, még tán magát is. De új állja helyünköt, és a