Kötet

 1 1|            asszony!~- Mit akarsz te, lányom? - fogta meg a karját.~-
 2 1|           terád olyat gondolna. Nem, lányom, csakhogy te özvegyasszony
 3 1|              meghallgatni.~- Bizony, lányom. Úgy szokták azt mondani,
 4 1|           látja.~- Addég szömesködj, lányom, még máshol nem sütik neki
 5 1|             nem erőszak a disznótor, lányom - mondta szüle engedelmesen,
 6 2|                meg hát „menyem, nem, lányom” ugyan, még ha a fia után
 7 2|               Mit sírsz-rísz mindég, lányom? - feddette Etelt. - Látod,
 8 2|             a dolga, szülém.~- Nono, lányom, én nem akarok köztetök
 9 2|          szentelt gyertyákat.~- Etel lányom! - szólalt meg csöndesen
10 2|            mán a szalmaszál is ölég, lányom.~Fölemelt kezét ráejtette
11 2|            és rázza a vállát.~- Etel lányom! Hallod? Etel lányom, nem
12 2|            Etel lányom! Hallod? Etel lányom, nem tudod, mi nap van ma?~
13 2|              neköd ne lögyön gondod, lányom. A földi vőlegény mulandó,
14 2|       megpirongatja:~- Ejnye, ejnye, lányom, hát hogy gondolod azt,
15 2|           nem tudom, hova lött.~- Ó, lányom, hiszön azt nekem adtad,
16 2|          belüle.~- Papucsot is húzz, lányom, mert a kövesúton mögyünk
17 2|          Tudod-e, hova mögyünk most, lányom?~- Nem tudom, anyám.~- Az
18 2|          anyám.~- Az Isten kertjibe, lányom. Tudod-e, mit csinálunk
19 2|               anyám.~- Fákat oltunk, lányom. Tudod-e micsoda fákat?~-
20 2|            tudom, anyám.~- Fejfákat, lányom. Tudod-e, ki vár ott tégöd
21 2|                A mennyei vőlegényöd, lányom.~Etel elpirul örömében,
22 2| Boldogasszony rászól:~- Mit keresöl, lányom?~Etel megszégyelli magát,
23 2|            Az olvasómat, anyám.~- Ó, lányom, nem kell oda olvasó, ahová
24 2|          onnan a sík vízből: „gyere, lányom, gyere”, szétteríti az égszínű