Kötet

 1 1|         maga elé az alkonyatba, amely nemsoká eltakarja. De azért
 2 1|     tartaná elejbe a bográcsot, amely nyilvánvalóan nem evégre
 3 1|         volna a gyertya lángja, amely sercegve ég a kis széken.
 4 1|      hogy az a két fekete szem, amely vasvilla módjára fúródik
 5 1|     találták magukat a széllel, amely nagy hótölcséreket kergetett
 6 1|   magával ugyancsak a tükörben, amely nem éppen kivetnivaló, szív
 7 1|    aláfújni a nyers venyigének, amely sisteregve izzadta magából
 8 1|       és erős mocsári-tölgynek, amely ugyan homoki nyelven makkfának
 9 1| megkülönböztetendő a térképtől, amely magyarul szintén makkfának
10 1|         az, hogy ennek a tónak, amely végre minden rejtélyességével
11 1|         kerek tóvá állandósult, amely nemcsak a rideg történelmi
12 2|       futóbab piros virágjával, amely akkor mereszkedik szembe
13 2|     hogy a választékon töpreng, amely ma nem akar jól sikerülni,
14 2|       délelőttre volt kilátása, amely a férfias élvezetek nagy
15 2|    kisfia testén az anyajegyet, amely mindenkinek eperszem, csak
16 2|      kapkodva egy-egy talánhoz, amely ilyen esetben kizöldellik
17 2|      imádság ez a reszketés is, amely jósol a naplementibül, kifülel
18 2|  erkölcstelen demokráciája elé, amely csak a maga önös érdekeit
19 2|   csöndesen úszik kifelé. A tó, amely megölte Péterkét, és elnyelte
20 2|   dúdoltam el ennek az éneknek, amely nem lehet másforma, mint
21 2|   mondani?~Az aranyszemű homok, amely majd a nyáron beleömleszti
22 2|         az örök csillagokra, de amely fölött nappal már gép madarak
23 2|         a banktól? A háború-fa, amely először édes, aztán fanyar,
24 2|          Vagy a tanya a dombon, amely kívül-belül ma is a régi