Kötet

 1 1|              nehezen tudták kibetűzni a hosszú útban eldörgölődött plajbászos
 2 1|           Csakis. Én is ezt álítom.~Egy hosszú, sovány ember, akinek le
 3 1|           fiatalság, mint hajnali kép a hosszú fasorban, és nem látott
 4 1|              végig, ruhástól, lelógatva hosszú lábait. Gondolta, ez a nap
 5 1|                 tavasz postája, az eső. Hosszú, keszeg ember volt, ami
 6 2|                Annak fáj a feje, akinek hosszú bánata van, márpedig a hosszú
 7 2|           hosszú bánata van, márpedig a hosszú bánatot nem a szegény embernek
 8 2|                  Róza, tégöd is elért a hosszú péntök - búslakodott Mátyás,
 9 2|           hiszön ez mán lakodalomnak is hosszú vóna és csókollak édös kedves
10 2|              kendé. Pedig kend se olyan hosszú, mint a báránybél.~- Nono -
11 2|             derűjével húzott magára egy hosszú piros felhőpaplant, és Ferenc
12 2|               Tomszk? Tobolszk? Nem, az hosszú volna. Kurszk? Tverszk?
13 2|              igazgató úrtól. Úgy lehet, hosszú időre, mert bajos a mostani
14 2|              megkeskenyedve; előtte egy hosszú, meredt nőszemély, a vállán
15 2|               hogy elindítsa.~A hajszál hosszú, kemény, fekete hajszál
16 2|               ez?~Kihúzta a kenyérből a hosszú, kemény fekete hajszálat,
17 2|                hajszálat.~- Anyádnak is hosszú haja volt, csak szőke. Búzaszín.
18 2|       mostanában, és ez igaz is volt. A hosszú téli éjszakákon néha alig
19 2| külügyminisztert, külügyminiszter az én hosszú kezű barátomat, az meg meghúzta
20 2|               kisgyerekkel - igaz, hogy hosszú volt az út a meg‑megroggyanó
21 2|                 levelet. A levél nagyon hosszú. Mátyás nagyon hallgatja,