Kötet

 1 1|         milyen máma a világ!~Szüle csöndesen kavargatta a kukoricát a
 2 1|      látott még ilyent, rázta Etel csöndesen a fejét. Nem érthette az
 3 1|         még katonának se köllenek.~Csöndesen heherésznek. A homályvörös
 4 1|            senki, a pusztázót szép csöndesen eltemették, aztán a kakas
 5 1|           is volt a szobában. Szép csöndesen betette maga után az ajtót,
 6 1|        megjött, gyertyát gyújtott, csöndesen jött-ment, sokáig kint maradt
 7 1|            volna a hó. Márika, aki csöndesen csutkababázott a kuckóban,
 8 1|         darabig kint maradt.~Szüle csöndesen hötyögött, és a kislány
 9 1| hányja-veti, mindent észrevesz, és csöndesen szólal meg.~- Lelt valami,
10 1|         béreseknek is autójuk van. Csöndesen beszélt Ferenc, nem hadonászott,
11 1|         való eszötök.~A két fiatal csöndesen beszélgetett egymással.
12 1|        azért még nem nagy a lárma, csöndesen beszélgetnek. A háborúról
13 1|         választani? - kérdi Ferenc csöndesen. - A negyvennyócasra vagy
14 1|        mögé, Ferenc pedig mosolyog csöndesen, és ha mond valamit, akkor
15 2|         jobb kezével, és ballagnak csöndesen a kocsiúton a szikravető
16 2|            Talán mög - mondta Etel csöndesen, s a szívére szorította
17 2|         Etel lányom! - szólalt meg csöndesen a beteg.~- Tessék, szülikém!~-
18 2|          odaért, akkorra már állt, csöndesen hullottak a könnyei.~- Nézze,
19 2|   hallgatott, mint tyúk a gyomban, csöndesen mosolygott:~- Az Isten tudja,
20 2|           most már?~- Mög - mondta csöndesen Mátyás.~- Nézze, alá is
21 2|          gyűrű közepén, aztán szép csöndesen úszik kifelé. A tó, amely