Kötet

 1 1|        hol a másiktól egy tojást. Ó, nem magának, dehogy, tartott
 2 1| akaratából is regulázhatja Etelt.~Ó, nem úgy dérrel-dúrral,
 3 1|           csóválta meg a fejét.~- Ó, ez a vén csausz, hogy töhetött
 4 2|           a szentséget fölveszik? Ó, csak adná az Isten azt
 5 2|           posta szürke fejével.~- Ó, Istenöm, hogy ezt is mögérhettem,
 6 2|         Márika elnevette magát.~- Ó, te buta, hiszön te régi
 7 2|        nézzem még mög utoljára!~- Ó, dehogy utoljára, szülikém,
 8 2|           bocsássatok ki néköm.~- Ó, szülikém, nincs mit - simogatta
 9 2|        Nem. Arrébb. Ott. Az az.~- Ó! - csudálkozott el Etel,
10 2|       villogott bele a világba.~- Ó, ti asszonyok, de jó, hogy
11 2|     valamikor így is lehetett, az ó‑testamentumban, de már mikor
12 2|       természetű, hirtelen mérgű. Ó, azért nem félti ő az ő
13 2|        felejtened, volt-e valaha? Ó, Etel azzal is számot vet!
14 2|   szelíden tekintő kék szemekben. Ó, ha ez az arc víz fölé hajlik,
15 2|           nem tudom, hova lött.~- Ó, lányom, hiszön azt nekem
16 2|            Az olvasómat, anyám.~- Ó, lányom, nem kell oda olvasó,
17 2|           rá, mint a két szemire!~Ó, Mátyás vigyázott, a levelet